M2A1 105mm Howitzer

 

HUN: A szovjet gyártmányú tüzérségi fegyverek mellett a Kínai Népi Önkéntes Hadsereg tüzérségi egységei a csatatéren zsákmányolt amerikai gyártmányú tüzérségi fegyvereket is előszeretettel vetették be, például az M2A1 105 mm-es tarackot, amely a legjobban teljesítő és technológiailag legkiforrottabb tüzérségi eszköz volt. Ez a modell a második világháborúban az amerikai tüzérség fő fegyvere volt, és mind az európai, mind a csendes-óceáni hadszíntéren jelentős szerepet játszott. Kompatibilis volt különböző típusú 105 mm-es lőszerekkel, például gyújtólövedékekkel, füstgránátokkal, vegyi gránátokkal, nagy robbanóerejű gránátokkal és repeszgránátokkal. Maximális hatótávolsága 11,55 kilométer volt, maximális tűzgyorsasága pedig 2-4 lövés percenként.

ENG: In addition to Soviet-made artillery weapons, the artillery units of the Chinese People's Volunteer Army also liked to use American-made artillery weapons captured on the battlefield, such as the M2A1 105 mm howitzer, which was the most effective and technologically advanced artillery weapon. This model was the main weapon of the American artillery during World War II and played a significant role in both the European and Pacific theaters. It was compatible with various types of 105 mm ammunition, such as incendiary shells, smoke shells, chemical shells, high-explosive shells, and fragmentation shells. Its maximum range was 11.55 kilometers, and its maximum rate of fire was 2-4 rounds per minute.

HUN: Az M2A1-et „könnyű taracknak” is szokták nevezni, mivel a többi, 100 mm-nél nagyobb kaliberű tüzérségi fegyverhez képest az M2A1 lényegesen könnyebb, teljes tömege mindössze 2,26 tonna. Általában közepes méretű kerekes teherautóval lehet vontatni. Bár a kínai népi önkéntes hadsereg a háború későbbi szakaszában inkább szovjet gyártmányú 122 mm-es és 152 mm-es tarackokkal volt felszerelve, a zsákmányolt M2A1 modelleket is beépítették a csapatokba, mivel könnyűek voltak és nagy pontossággal bírtak.

ENG: The M2A1 is also referred to as a "light howitzer" because, compared to other artillery weapons with a caliber greater than 100 mm, the M2A1 is significantly lighter, with a total weight of only 2.26 tons. It can usually be towed by a medium-sized wheeled truck. Although the Chinese People's Volunteer Army was equipped with Soviet-made 122 mm and 152 mm howitzers in the later stages of the war, captured M2A1 models were also incorporated into the troops because they were light and highly accurate.

M1 aknavető / M1 mortar

 

HUN: A 81mm-es M1 aknavető az amerikai hadseregnél volt rendszeresítve a 2. Világháború alatt és a nacionalista kínai csapatok is bőven kaptak belőle. 61.5 kg-t nyomott és 3 fajta lövedék kilövésére volt képes: ezek voltak a gyújtó(tűz) aknagránát, élőerő-elleni aknagránát és füstgránát. A maximális hatótávolsága 3000 méter, a szerkezet pedig 15-20 aknagránát per perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. A Kínai Népi Önkéntes Haderő is zsákmányolt belőlük szép számmal, a kis méretének, egyszerű kezelhetőségének és nagy pontosságának köszönhetően pedig nagy népszerűségnek örvendett a kínai katonák soraiban.

ENG: The 81mm M1 mortar was used by the US Army during World War II, and the Nationalist Chinese forces also received large quantities of it. It weighed 61.5 kg and was capable of firing three types of projectiles: incendiary (fire) grenades, anti-personnel grenades, and smoke grenades. It had a maximum range of 3000 meters and a rate of fire of 15-20 grenades per minute. The Chinese People's Volunteer Army also captured a large number of them, and thanks to their small size, ease of use, and high accuracy, they were very popular among Chinese soldiers.

M1919A4-es könnyűgéppuska / M1919A4 light machinegun

 

HUN: Az M1919A4-es Kínában viszonylag ritkán fordult elő, főként a nacionalista elit ejtőernyős alakulatok használták. 250 lőszeres hevederből tüzelt, a 30-06-os kalibert (7.62x63mm-es Springfield) használta, és a maga 550-600 lövés per perces tűzgyorsaságával valamint kb 1000 méteres hatékony lőtávjával aktívan hozzájárult a feladat elvégzésének sikeréhez. A legnagyobb előnye a tűzgyorsaság mellett a relatíve kis súlya volt: még a tripoddal együtt is csak 18 kilogrammot nyomott, a fegyver szerkezeti felépítése pedig olyannyira végtelenül egyszerű volt, hogy egyszerű volt szétszedni és összerakni még csata közben is. Nem véletlen így, hogy a géppuska a koreai háború legkedveltebb darabja lett a PVA-s katonák körében, annak dacára, hogy lőszerutánpótlást csak az amerikai zsákmányból tudtak hozzá biztosítani, és így sosem volt képes átvenni az elsődleges (vagy ha úgy tetszik, standard) géppuska szerepét a kínaiaknál.

ENG: The M1919A4 was relatively rare in China, mainly used by the nationalist elite paratrooper units. It fired from a 250-round belt, used 30-06 caliber (7.62x63mm Springfield) ammunition, and with its rate of fire of 550-600 rounds per minute and effective range of approximately 1000 meters, it actively contributed to the success of the mission. Its greatest advantage, besides its rate of fire, was its relatively low weight: even with the tripod, it weighed only 18 kilograms, and the weapon's structural design was so simple that it was easy to disassemble and reassemble even during combat. It is no coincidence that the machine gun became the most popular weapon among PVA soldiers during the Korean War, despite the fact that ammunition supplies could only be obtained from American loot, and thus it was never able to take over the role of the primary (or, if you will, standard) machine gun used by the Chinese.

PVA katonák tesztelik a zsákmányolt M1919A4-eseket
PVA soldiers testing the captured M1919A4's

M1 karabélyok / M1 type carbines

 

HUN: Amikor az M1 karabély szó elhangzik, tutira mindenkinek a Garand "kistesója" ugrik be először. A fegyvert a kompakt mérete, könnyű súlya és kis visszarúgása miatt nem csak az amerikai katonák szerették, de a kínaiak is. 1949-ig bezárólag alig pár száz darabot kaptak csak belőle, a koreai háború alatt pedig előszeretettel zsákmányoltak belőle. A hatékonyságát illetően jelentősen megoszlanak a vélemények, de nézzünk át pár tényt, és mindenki döntse el maga:

ENG: When the word M1 rifle is mentioned, the first thing that comes to mind is the "little brother" of the Garand. The rifle's compact size, light weight and low recoil made it popular not only with American soldiers, but also with the Chinese. Only a few hundred were issued up to 1949, and during the Korean War it was a popular weapon to loot. Opinions vary widely as to its effectiveness, but let's look at a few facts and decide for ourselves:

- Kb 400 méterig volt hatásos
- Stop hatása szinte semmi sem volt sokszor az ellenfél még 4-5 bekapott lövés után sem terült el, így a koreai háborúban egyes egységeknél külön parancsot kaptak arra az ezt használó katonák, hogy kizárólag fejre célozzanak vele. A kínai PVA-s katonák tömegrohamaival kapcsolatban több amerikai jelentés is kiemelte, hogy a fegyver ilyen hullámokban támadó ellenség ellen teljesen hatástalan volt
- A könnyebb fedezékek valamint a kisebb fák átütéséhez nem volt elég erős
- A kúpos lőszer miatt nagyon durván roncsolt
- Hideg környezetben nagyon sokszor elakadt
- Az amerikaiaknál sokan a Colt 1911-est cserélték le vele, ennél azért sokkal hatásosabb és pontosabb választás volt

- It was effective up to about 400 metres
- It had almost no stopping power, and often the enemy would still run toward the shooter after 4-5 shots, so in the Korean War some units had special orders to aim it only on the head. Several US reports on the mass human waves by Chinese PVA soldiers have pointed out that the weapon was completely ineffective against an enemy attacking in such waves
- It was not powerful enough to penetrate light cover and small trees
- It was very badly mangled by the conical ammunition
- It jammed very often in cold environments
- Within the US soldiers, many replaced the Colt 1911 with M1 Carbine, but it was a much more effective and accurate choice

Az M1, az ejtőernyősök által használt M1A1 és az M2-es verzió
The M1, M1A1 and M2 versions used by paratroopers

Az M3 változat, a hozzá tartozó éjjellátóval és tartozékaival
The M3 version, with night vision and accessories

HUN: Az M1 Carbine 7.52x33mm-es lőszert használt, 15-ös vagy 30-as tárakkal (ez utóbbival sok és gyakori volt az adagolási probléma) üzemelt és az M1/A1-es verzió 60-70 lövés per perces, az M2-es változat pedig 750 lövés per perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak, és bár utóbbinál a sorozatlövés opció eléggé szétzabálta a zárat, közelharcnál jól teljesített. Az M3-as modellnél maradtak az M2-es tulajdonságai azzal a különbséggel, hogy a sorozatlövés funkciót kivették. Volt egy plusz kiegészítő azonban az M3-ashoz, amit a kísérleti fázis idején T3-nak illetve T120-nak neveztek: a fegyver képes volt egy új, éjjellátó távcsővel üzemelni, amelyhez a kezelőnek egy extra akkumulátort kellett cipelnie magával. Ez a változat kapott egy elülső markolatot, amely nem csak a lövések koordinálását tette könnyebbé, de a fegyver tetején lévő mini-reflektort (ezt azonban csak az láthatta volna az ellenoldalról, aki detto rendelkezik ilyen infra felszereléssel) is ezzel kapcsolta be a kezelője. Ha ez nem volt bekapcsolva, viszonylag közelre volt csak használható az infra. A többi M1 változathoz képest az M3-as rendelkezett még egy speciális lángrejtővel is.

ENG: The M1 Carbine used 7.52x33mm ammunition with either 15 or 30 round mags (the latter had many and frequent feeding problems) and the M1/A1 version had a rate of fire of 60-70 rounds per minute and the M2 version 750 rounds per minute, although the burst option on the latter ate the bolt up, it performed well in close combat. The M3 model retained the features of the M2, except that the burst firing function was removed. There was, however, an extra addition to the M3, called the T3 or T120 during the experimental phase: the weapon was able to operate with a new night vision scope, which required the operator to carry an extra battery. This version was equipped with a front grip, which not only made it easier to coordinate shots, but also enabled the operator to activate the mini-reflector on top of the weapon (which could only be seen from the opposite side by someone who had such infra-red equipment). If this was not switched on, the infra could only be used at relatively close range. Compared to the other M1 variants, the M3 also had a special flash hider.

HUN: Az M3-ast viszonylag kis darabszámban gyártották, 1944-től a 2. Világháború végéig 2100 db készült legyártásra. de hivatalosan először a koreai háborúban kezdték el használni ezeket. A kínaiak amikor először zsákmányoltak belőle, elképzelni sem tudták miféle szerkentyű lehet ez, viszont egy rövid tanulmányozás után rájöttek mi került hozzájuk, így azonnal hadrendbe állították a zsákmányolt darabokat. Az éjszakai bevethetősége miatt igen kedvelt volt azoknál a PVA-s katonáknál, akiknek jutott belőle.

ENG: M3's were produced in relatively small numbers, with 2,100 produced from 1944 until the end of World War 2, but they were first officially used in the Korean War. The Chinese, when they first captured it, had no idea what it was, but after a brief study they found out what they had, and immediately put the captured pieces into service. Because it could be used at night, it was very popular within the PVA soldiers who had it.

HUN: Habár elég limitált volt a látótávolság vele és az M2-es géppuskákra inkább szerelték fel az amerikaiak, ez a 40-es években és az 50-es évek elején kimondottan high-tech cuccnak minősült!

ENG: Although it had a very limited range of sight and was rather fitted to the M2 machine guns by the Americans, it was considered as a high-tech stuff in the 40s and early 50s!

M20 bazooka

 

HUN: 1950 telén Tao Yong (középen), az Önkéntes Hadsereg 9. hadtestének parancsnokhelyettese ellenőrzi a frissen zsákmányolt amerikai rakétavetőket.

ENG: In the winter of 1950, Tao Yong (center), deputy commander of the 9th Corps of the Volunteer Army, was checking the captured American rocket launchers. Source: "Oral Image History - Walking with the Republic (1949-1978)" China Photography Publishing House

HUN: Az M1 és M1A1 páncéltörő páncéltörő folyamatos fejlődésének köszönhetően a II. világháború befejezése után az amerikaiak kifejlesztették a nagyobb kaliberű és erősebb páncéltörő képességgel rendelkező M20 „Super Bazooka” rakétavetőt. Többféle robbanófejjel felszerelt rakétát volt képes indítani, és nagyobb hatótávolsággal is rendelkezett, mint elődei. Az M20 rakétavetőt az Egyesült Nemzetek Hadserege folyamatosan használta a koreai hadszíntéren. Annak érdekében, hogy nagyobb hatékonysággal legyen bevethető gyalogsági erők ellen, bizonyos tölteteit egyfajta fehér foszforral töltötték meg. Az Önkéntes Hadsereg az M20 „Super Bazookából” is szerzett szép számmal a koreai a harctéren. A legtöbb esetben az M20-asokat az Egyesült Nemzetek Hadseregének különböző tankjai vagy páncélozott járművei ellen vetették be. A katonák, akik használták, arról számoltak be, hogy ez az „idegen dolog” nagyon erős fegyver. Ennek a páncéltörő fegyvernek köszönhetően az amerikai tankok megtámadásához immáron nem volt szükség manuálisan lerakandó robbanótöltetekre, és körülbelül 100 méteres távolságból is képes volt a tankok megsemmisítésére. Később az M20 technológián alapuló Type 51 rakétavetőt is sikerrel vetették be a koreai harctéren.

ENG: With the continuous improvement of the M1 and M1A1 bazookas, after the end of World War II, the M20 "Super Bazooka" rocket launcher with a larger caliber and stronger armor-piercing ability was developed. It can match more types of ammunition and has a longer range. The M20 rocket launcher continued to be used by the United Nations Army on the Korean battlefield. In order to make it have stronger anti-infantry capabilities, it was specially equipped with a kind of white phosphorus ammunition. The Volunteer Army also seized the M20 "Super Bazooka" on the battlefield. Most of them were used to fight against various tanks or armored vehicles of the United Nations Army. The soldiers who used it felt that this "foreign thing" was very powerful. It no longer required explosive packs to attack tanks, and it could destroy tanks at a distance of about 100 meters. Later, the chinese also imitated the Type 51 rocket launcher based on the M20 technology and put it into use on the Korean battlefield.

Type 24-es géppuska/ Type 24 machinegun

 

HUN: A kínai hadsereg fő rendszeresített géppuskája is Type 24 néven futott. Ez a rendkívül megbízható, robosztus de egyszerűen kezelhető vízhűtéses géppuska a japán megszállók halálos ellenségének számított. 250db 7.92x57mm-es lőszert befogadó hevederből tüzelt, és 600 lövés per perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. A kínai hadsereg sajnos híján volt a nehézfegyverzetnek már a háború elejétől fogva, így ez az igazi multifunkciós géppuska megoldást jelentett a japán repülőgépek, a gyalogság, a mesterlövészek és a járművek ellen egyaránt. Sok ütközetben bizonyította hatékonyságát, és tarolt le egész japán banzáj-rohamokat, értékes időt adva a kínaiaknak egy ellenlökésre, vagy a védelmük újraszervezésére. Kezeléséhez, akár csak az eredetiként szolgáló MG08-hoz is, 4 fő szükségeltetett.

Shanghai ostromától kezdve Pingxingguan hegyein és számos polgárháborús ütközeten át szolgálta a kínaiakat, de még a koreai háborút is megjárta. A Kínai Népköztársaságban a Type 24-eseket elkezdték átalakítani a 7.62x54mmR-es orosz kaliberre, s bár szállítási nehézségek miatt szép lassan elkezdte ezt a típust felváltani a PM M1910-es és az SG-43 Goryunov (kínai névvel Type 53-57), a Type 24-es még a vietnámi háború idejéig rendszerben maradt.

ENG: The Chinese army's main regular machine gun was also known as the Type 24. This extremely reliable, rugged but easy-to-handle water-cooled machine gun was considered a mortal enemy of the Japanese invaders. It fired from a belt that held 250 rounds of 7.92x57mm ammunition and had a rate of fire of 600 rounds per minute. Unfortunately, the Chinese army had been short of heavy weapons since the beginning of the war, so this true multi-purpose machine gun was a solution against Japanese aircraft, infantry, snipers and vehicles. It proved its effectiveness in many battles and took down entire Japanese banzai attacks, giving the Chinese valuable time to counter-attack or reorganise their defences. To handle it, like the original MG08, required 4 men.

He served the Chinese from the siege of Shanghai to the mountains of Pingxingguan and through numerous civil war battles, and even the Korean War. In the People's Republic of China, the Type 24 began to be converted to the Russian 7.62x54mmR caliber, and although it was slowly replaced by the PM M1910 and the SG-43 Goryunov (Chinese name Type 53-57) due to transport difficulties, the Type 24 remained in service until the Vietnam War.

Type 43/Type 54 géppisztoly

 

A PPS-43 géppisztoly egy 35 töltényes ívtárral üzemelt és 600 lövés per perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. Megbízható volt, és a behajtható válltámasza miatt a katonák különösen szerették, mert könnyű manőverezést tett lehetővé

1945. augusztus 9-én egymillió szovjet katona lépte át a kínai határt, és indított végső támadást az Északkelet-Kínában immáron védelemre berendezkedett japán Kwantung-hadsereg ellen, ezzel pedig a PPS-43 géppisztoly megkezdte "hódító körútját" Kínában. Akkoriban a fegyver a „Type 43” géppisztoly névre hallgatott, ugyanakkor a szovjet hadsereg felszerelésében megtalálható volt a PPSh-41 géppisztoly is. A szovjet hadsereg távol-keleti frontjának 88. gyalogos dandárja a Szovjetunióba korábban visszavonult Északkeleti Japánellenes Szövetséges Erők maradványaiból állt (róluk már írtam cikket a blogon, itt megtalálhatjátok: https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/06/northeast-anti-japanese-united-army.html). A szovjetek biztosították ezen erők utánpótlását és a kiképzését, mondani sem kell, hogy a  PPS-43 géppisztoly is a felszerelésük részét képezte. A kínai polgárháború (1945-1949) második fázisának kezdeti napjaiban valóban megtalálható volt mindkét géppisztoly az Északkeleti Demokratikus Szövetség Hadseregében, de egyáltalán nem voltak elterjedtek, és még kevésbé beszélhetünk arról, hogy ezeket a géppisztolyokat Kínán belül tömeggyártották volna ezekben az időkben (1945-1947 közti periódusról beszélünk). Csak a polgárháború késői szakaszában kezdték el a PPS géppisztolyokat gyártani északkeleten, ez számított akkoriban a kommunista erők fő logisztikai és hadiipari bázisának. Ezt megelőzően az északkeleti katonai ipari bázis fő profilja a frontvonalon égetően szükséges lőszerek gyártása és a tönkrement lőfegyverek javítása volt.

A szovjet Vörös Hadsereg az elfoglalt a Harbini pályaudvaron.

1946 elején Wang Fu, Li Shaogang és Ji Xilin (jobbról balra), Zhou Baozhong tábornok, a 88. dandár parancsnoka és az Északkeleti Japánellenes Szövetséges Erők egykori vezetője három adjutánsa csoportképet készített a Csalu-folyónál, Yongji megyében. A háromból kettejüknél PPS-43 géppisztoly van.

Az egyetlen cég, amely szovjet típusú géppisztolyokat gyártott, a Dalian Jianxin Company volt, amelyet 1947 végén alapított a kommunista vezetés, kihasználva azt az előnyt, hogy Lushun és Dalian a szovjet hadsereg ellenőrzése alatt állt. Mivel ezeken a területeken nagyszámban voltak megtalálhatóak a szovjet fegyverek, a vállalat négy év alatt 563 szovjet típusú géppisztolyt másolt és gyártott le.

Kína végső döntését a PPS-43 géppisztoly utángyártása mellett nagyban meghatározta a fegyver kiemelkedő teljesítménye az amerikai agresszió ellen folytatott küzdelemben, a koreai háború évei alatt. A fegyverek fellelhetősége és utánpótlása ebben a háborúban nagyon különbözött a polgárháborúban tapasztaltaktól: kevés volt az esély a harctéri zsákmányra míg az utánpótlás főként a hazai gyártástól és a szovjet segélyektől függött. Ugyanekkor az amerikai hadsereggel folytatott harcok főleg a gyors éjszakai mozgásra és a rajtaütésszerű támadásokra épültek, ennek megfelelően a fegyverek amortizációja és lőszerfogyasztása óriási volt. Éppen ezért a koreai háború negyedik kínai hadjárata után a Szovjetunió nagyszámú kézifegyvert, köztük PPSh-41 és PPS-43 géppisztolyokat biztosított a PVA számára, amelyeket az ötödik hadjárat előtt kezdtek el kiosztani a csapatoknak. A PVA-n belül 1951-ig összesen 35.607 régebbi típusú géppisztolyt cseréltek le a két modern típussal, amely nem csak jelentősen javította a logisztikát, de egységesítette és javította is az önkéntes hadsereg „nemzetközi márkájú” felszerelésének minőségét.

1950 júliusában, a kínai ötödik hadjárat után az Önkéntes Hadsereg Logisztikai Főparancsnoksága fegyverzeti értekezletet tartott az Észak-Korea középső részén fekvő Sandengliben, hogy összegezze a szovjet típusú kézifegyverek teljesítményét. A küldöttek általánosságban úgy vélekedtek, hogy a szovjet puskák nagyok és gyenge tűzerővel rendelkeznek, nem olyan jók, mint az amerikai lőfegyverek, de a szovjet géppisztolyok könnyen kezelhetőek és kiváló tűzgyorsasággal rendelkeznek, különösen a „Type 43”, amelynek a behajtható válltámasza könnyebbé tette a vele való manőverezést, nagyon népszerűségre szert téve a katonák körében.

A TYPE 43 HASZNÁLATA A GYAKORLATBAN:

A „Type 43” géppisztollyal felszerelt csapatok leggyakrabban a felderítők voltak. A felderítő taktikák tekintetében a PVA általában egy kis csapatnyi (3-7 de max 12 fő) felderítő katonát szervezett össze, hogy rajtaütésszerűen foglyokat ejtsenek és ezeket kivallatva derítsék fel az őket körülvevő helyzetet, de nem volt ritka, hogy 5-10 km mélyen behatoljanak az ellenség területére felderítés céljából, vagy, hogy közel lopakodtak az ellenséges állásokhoz és úgy figyelték meg az ellenséget információgyűjtés céljából.

A legjellemzőbb példa a fenti tevékenységre a „Meglepetéses támadás a Fehér Tigris Ezred ellen”: 1953. július 13-án az Önkéntes Hadsereg 20. és 9. hadteste támadást indított az ellenség ellen. A 203. hadosztály 609. ezredének megerősített zászlóalja mélyen benyomult az ellenség területére az 522. dombtól keletre vezető út mentén, és 14-én hajnali 2 órakor elérte Erqingdong környékét. A zászlóalj parancsnoksága alatt álló 607. ezred felderítő szakaszának egy szakasza álcázta magát, és Yang Yucai szakaszvezető-helyettes parancsnoksága alatt meglepetésszerű támadást indított. Gyors ütemben semmisítették meg a dél-koreai hadsereg hadosztálya 1. ezredének, közismert nevén a „Fehér Tigris ezredének” főhadiszállását, így az ellenség elveszítette a parancsnokságát.

PVA katonák berohantak a „Fehér Tigris Ezred” főhadiszállására. A PPS-43-at használó katonákon gyakori volt a 3 illetve 4 zsebes tártáska, amelyet vagy az oldalukon, vagy a mellkasukra fűzve hordtak.

Csoportkép a „Fehér Tigris Ezred” elleni meglepetésszerű támadásban részt vevő felderítő osztagról. Az első sorban balról a harmadik Yang Yucai, a felderítő hős.

A Koreai Háború Történetét Összeállító Bizottság (The Korean War History Compilation Committee) a következőképpen jegyezte fel ezt a csatát: „4 óra körül heves csata tört ki az ezredparancsnokság őrsége és az ellenség (az PVA-ra utalva) között... Az udvarra betörő kínaiak hevesen tüzeltek a géppisztolyaikkal. Az eligazító teremben tartózkodó személyzet az iratok égetése közben vette fel harcolt az ellenséggel, felkészülve a kitörésre, de az ezredparancsnokság mintegy harminc embere már nem tudta megállítani a közel egy zászlóaljnyi ellenséget, ezért az ezredparancsnok parancsot adott a kitörésre Jianzhenxian felé... Az ezred minden szintjén megszakadtak a parancsnoki és kommunikációs hálózatok, így a frontvonalon lévő zászlóaljakhoz semmilyen parancs nem jutott el. A hadosztályparancsnok-helyettes is eltűnt...” A Yang Yucai által vezetett felderítő osztag teljes felszereléssel vett részt a csatában (két katonának volt Type 43 géppisztolya a 12 főből), hogy megtámadják az ellenséges ezred főhadiszállását. A heves tűzerő miatt az dél koreaiak azt hitték, hogy egy teljes kínai zászlóalj támadta meg őket.

A tankok elleni közelharc szintén jó alkalomnak kínálkozott a „Type 43” géppisztoly számára, hogy hatékonyan kifejtse erejét. A Guzhimuli térségében zajló páncélosok ellen vívott harcokban az önkéntes hadsereg 31. hadosztálya a műveletek összehangolására a tüzelés, robbantás és fedezettűz három az egyben módszerét alkalmazta:

1. A páncélelhárító csapat 3 tüzérből és 2 robbantóból áll, ők 3 géppisztollyal és 6 páncéltörő gránáttal voltak felszerelve
2. A rakétavetős csapat 3 főből áll, mindegyikük 1 sima gyalogos, akiknél fejenként 1 géppisztoly volt 200 tölténnyel és 2 páncéltörő gránát, ők feleltek a fedezettűzért is

Az 1952. június 13-i csatában sok amerikai tank biztosította a dél-koreai hadsereg ezredét, hogy megtámadják a Guanfaliban névtelen magaslatot amelyet a PVA-sok védtek. A második század második páncéltörő csoportja egy rakétavetővel megrongálta a második tankot, aminek következtében az kigyulladt. A legénység négy tagja kiugrott a járműből és menekülni próbált, ám a kínai páncélelhárító csoport 3 géppisztolyának kereszttüzébe kerültek, minek következtében 2 dél koreai a helyszínen meghalt, a másik 2 pedig a kínaiak fogságába esett.

A PPS-43 géppisztolyokkal felszerelt önkéntes felderítők éjszaka az ellenséges állásokba lopakodtak, „elmozdították” az ellenség által elásott aknákat, és hatékonyan támadták meg az ellenséget

A Type 43 előnyeit a koreai háború végén az ellenséges földalatti erődítmények elleni harcokban vagy ellentámadás során lehetett a legjobban kihasználni. Amikor PVA-sok elfoglalták a felszíni erődítményeket, és a koreaiak az alagutakba vonultak vissza, a leggyakoribb módszer az volt, hogy a kínaiak elölről két géppisztollyal elzárták a barlang bejáratát, oldalról fedezték a többi bejáratot megközelítő csapatot, gránátokat vagy robbanótölteteket dobtak be, majd miután eliminálták a bentragadt ellenséget, átkutatták az alagutakat. Az 1953. április 15-én megjelent „Tanulmány a földalatti erődítményeket védő ellenség ellentámadásának taktikájáról a Guanfali Nyugati-fennsík harci tapasztalatai alapján” című cikk az alábbit írta: „A géppisztolyokon és gránátokon kívül a kommandósoknak robbanócsomagokat és kis mennyiségű földmunkaszerszámot kellett magukkal vinniük. A Type 43 válltámaszát össze lehet hajtani, ami szűk alagutakban sokkal nagyobb kényelmet biztosít a katonának". Az ugyanezen év április 20-án közzétett „Az alagút-hadviselés tapasztalatai a Meiyanli keleti hegy és a Matali nyugati hegy megtámadásakor” cikk tovább pontosított: „Minden csoportot fel kellett szerelni egy 10-15 kilogrammos nagy robbanóanyag-csomaggal, több kisebb robbanóanyag-csomaggal, egy robbantócsővel, személyenként egy géppisztollyal és 8-10 gránáttal.... Egy 20 méter hosszú kisebb alagúthoz elég egy 3 fős kommandó, ebből egy ember támad a bal oldalon, egy ember felelős a géppisztolytárak töltéséért mögötte, hogy biztosítsa a zavartalan tűzerőt, és a másik ember a jobb oldalon kúszik zseblámpával... Praktikusabb géppisztolyokat használni az egyenes alagútban, mert ha túl sok gránátot használsz, a füst túl erős lesz ahhoz, hogy megfelelően lásd előtted az alagutat”. Később ez egy 4 fős (2-2 fő) géppisztolyokkal felszerelt csoportra bővült, és a két csapat felváltva haladt előre, elfoglalták az egyes sarkokat, fegyvertípust cseréltek (robbanóanyag-géppisztoly), de embert nem, és behatoltak az alagutakba, hogy megadásra kényszerítsék az ellenséget, vagy megsemmisítsék azt. Ezzel egyidejűleg népszerűvé vált, hogy a zseblámpát a géppisztoly csöve alá kötötték (a PPS43 csőszerkezete ezt lehetővé tette) így tüzelés közben megvilágítható volt az alagút, jelentősen megkönnyítve a kezelők dolgát.

Az alagutakban folytatott harcok során az önkéntes hadsereg a PPS-43 géppisztolyt részesítette előnyben, amely behajtható válltámasszal rendelkezett.

Type 50 géppisztoly/ Type 50 submachine gun

 

A második világháború alatt a szovjet Vörös Hadsereg sokszor tűzerőhiányban szenvedett, ennek ellensúlyozására próbáltak olcsó, nagy számban előállítható géppisztoly típusokat bevezetni.Ezek egyike volt a PPS-41 is, amely a 7.62x25mm-es Tokarev lőszert tüzelte és 900-1000 lövés per perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. A második világháború végéig több, mint hatmillió darab készült csak ebből a típusból. A szovjetek egész ezredeket szereltek fel ezzel a géppisztollyal, így a németeket jelentősen felülmúlták tűzerőben, és a házról házra tartó közelharcokban egyaránt. A licenszet természetesen megosztották a velük szövetséges országokkal is, így Észak Koreával és Kínával is, előbbinél a Type 49, utóbbinál a Type 50 nevet kapta a géppisztoly.

ENG: During the Second World War, the Soviet Red Army suffered from a lack of firepower for most of the war, and to compensate for this they tried to introduce cheap, mass-producible machine gun types, including the PPS-41, which fired 7.62x25mm Tokarev ammunition and had a rate of fire of 900-1000 rounds per minute. By the end of World War II, more than six million of this type alone had been produced. The Soviets equipped entire regiments with this machine gun, significantly outclassing the Germans in both firepower and close-quarters, door-to-door combat. The licence was of course shared with their allies, North Korea and China, the former with the Type 49, the latter with the Type 50 name.

PVA-s katonák a csigatáras Type 50 géppisztollyal

FONTOS: Nem helytálló az az információ, hogy csak az orosz és az észak-koreai modell fogadta be a csigatárat, míg a kínai Type 50-es kizárólag szekrénytárral működött. Való igaz, hogy a szekrénytárak sokkal megbízhatóbbak valamint olcsóbbak voltak, és az is, hogy a szovjetekhez hasonlóan nem minden csigatár passzolt minden fegyverbe, így a csereszebatosságot cs*szhették. Ugyanez a probléma a szekrénytárakkal már nem állt fenn! A csigatárakat a kínaiak is gyártották a 626-os jelzésű gyárban, igaz kisebb darabszámban 1952-ig, utána a fentebb említett okokból inkább visszatértek a szekrénytáras megoldáshoz.

ENG: IMPORTANT: It is not correct to say that only the Russian and North Korean models accepted the drum magazine, while the Chinese Type 50 only used the curved mags. It's true that the curved magazines were much more reliable as well as cheaper, and also that like the Soviets, not all magazines fit all guns, so interchangeability was screwed. The same problem with the curved magazines no longer existed! The Chinese also produced the drum mags in the 626 factory, albeit in smaller numbers until 1952, after which they reverted to the magazine solution for the reasons mentioned above.

A fegyvert olyannyira eredményesen tudták használni, hogy közelharcnál egyértelműen a kínaiaké volt a tűzfölény, így a Type 50-es a koreai háborúban is a közelharc királyának számított.

ENG: The weapon was used so effectively that the Chinese clearly had the upper hand in close combat, and the Type 50 was the king of close combat in the Korean War.

Type 50 géppisztoly/ Type 50 submachinegun

 

A 7,62 mm-es kínai Type 50 géppisztoly a szovjet PPSh43 35 töltényes, szekrénytáras változata volt, amely a szabványos szovjet pisztoly- és géppisztolylőszert (7,62x25 mm Tokarev) tüzelte és 900 lövés/perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. A lövedék kaliberét néha kritizálták a kellő megállítóerő hiánya miatt, de amikor a lőszer a testbe vagy az agyba hatolt, elég hatékonyan vetett véget a "vitának". A kínaiak elsősorban szovjet fegyverekkel csak a Koreai Háború 1. éve után fegyverkeztek fel, ezek mintájára ekkor kezdték el a saját modelljeik sorozatgyártását is. A fenti 50-es típus 1950-ben került gyártásba, és egyike volt azoknak a fegyvereknek, amelyek rendelkezésre álltak a PVA háborúba lépésének pillanatában. A szekrénytár azért is volt elterjedtebb ehhez a modellhez, mert a kínai hadiipar több nehézséggel is küszködött ezekben az években, a csigatár gyártása pedig kellőképpen "bonyolult" és drága lett volna.

ENG: The 7.62 mm Chinese Type 50 submachine gun was a 35-round magazine version of the Soviet PPSh43, which fired the standard Soviet pistol and submachine gun ammunition (7.62x25 mm Tokarev) and had a rate of fire of 900 rounds per minute. The calibre of the projectile was sometimes criticised for lacking sufficient stopping power, but when the ammunition penetrated the body or brain it was quite effective in ending the "discussion". The Chinese were not armed in great number with Soviet weapons until after the first year of the Korean War, but this was the moment when they began mass production of their own versions based on the Soviet models. The above Type 50 was produced in 1950 and was one of the weapons available at the time the PVA entered the war. The cabinet magazine was also more common for this model because the Chinese military industry was experiencing a number of difficulties during these years, and the production of a drum magazine would have been sufficiently "complicated" and expensive.