CGTN TV-adás a pingxingguani csatáról

 

ENGLISH New 4th Army / 新四军

 

    ENG: Actually, I realised during yesterday's photo shoot that there had already been a few sentences on this site about the communist troops who fought against Japan during the war, but it's time to make up for that and present them individually in a shorter article. We will deal with the two main forces, the Eighth Route Army in the north and the New 4th Army in the south, but there were several other guerrilla groups that also fought the Japanese invaders at the time. Although some people in some places will not like the following sentences, objectivity requires certain facts, and since we don't have to answer to anyone in terms of party politics (if we had to, we also wouldn't care), we'll write it down: not all communist troops wanted to fight the Japanese. There are countless accounts in books of them hiding in forests and mountains rather than attacking smaller Japanese garrisons, but there are also examples of them making non-aggression treaties with the enemy in exchange for the safety of the communist's opium fields. There have also been incidents where the Communists have attacked Nationalist garrisons and vice versa, or have given the Japanese the coordinates of Nationalist garrisons, or have attacked Nationalist army positions together with the Japanese from different directions.

    While using a translator into English, check out the link below for a whole series of events from the clashes between the two factions: https://zh.m.wikipedia.org/zh-tw/%E5%9C%8B%E5%85%B1%E6%91%A9%E6%93%A6

    The truth is that the communists were not necessarily unwilling or often unable to take on division-level conflicts the way the NRA did, so the nationalist approach that the communists didn't fight is not true in many places. They did fight, but it is not true to say that they did the lion's share of the fighting and it was thanks to them that China defeated the Japanese, because it was in practice due to the blood sacrifice that the NRA nationalist soldiers made during the 8 years of the war. Nevertheless, it is important to stress that there were indeed communist units within China that took up the gauntlet and, despite their inferior equipment, did their bit in the skirmish!

FOUNDATION:

    The New 4th Army south of the Yangtze River was formed in 1937, as was its "sister group" in the northwest, the Eighth Route Army, and although both were officially under the control of the NRA, in practice Chiang Kai-shek's leadership had little control over what and how the two communist forces would engage in military operations, as both were under the direct control of the CCP (Chinese Communist Party). The N4A's main base was in Anhui, a building that can still be seen in China today. Their supply of military equipment was quite difficult due to the nationalist blockade around their territory, so they had to introduce their own currency, which they kept for 'internal' purchases, while the China-wide currency was used for 'external' purchases (arms, ammunition and anything they could not produce themselves at their bases)

    I won't go into the uniforms, weapons and insignia separately, I have already done that in a combined article earlier. If you missed it, you can read it here:
https://ghostdivision74h.blogspot.com/2023/08/uniforms-of-chinese-communist-armies.html

New 4th Army Youth Organization

    Between 1937 and 1938, the army group headed for Anhui, their main activity being the building of guerrilla bases behind the backs of enemy Japanese forces and the recruitment of recruits. 

Between 1939 and 1940 they continued their base and area development work, clashing with various nationalist guerrilla groups in northern Jiangsu and receiving 12,000 reinforcements from the Eighth Route Army.

By 1940, the conflict between the NRA and the N4A had escalated to the point where it culminated in the Anhui Incident of 1941. This was a large-scale skirmish lasting 6 days, which ended with heavy blood casualties (about 7-8,000 casualties) but with the breakout of the encircled communist troops. Nationalist troops also destroyed the N4A headquarters, after which many N4A soldiers tore off their official blue sky, white sun cap badges and refused to wear them ever again.

1941, Anhui. Not long before the skirmish

    Between 1941 and 1943, the new N4A base was built in northern Jiangsu, by which time the army group had 7 full divisions, totalling 90,000 troops. During this period they were predominantly fighting the Japanese.

Between 1944 and 1945, the Japanese were so short of men in certain areas that they stopped regular attacks on the N4A. Clashes between the communist army group and the nationalist forces then became more frequent again, and the N4A also tried to establish new bases in eastern Zhejiang, Hunan and Hubei. At the end of World War 2, these base-building activities were suspended and they withdrew from these areas. At that time, the New 4th Army numbered roughly 280,000.

The Chinese Civil War resumed in the summer of 1946, and in 1947 the N4A, like the Eighth Route Army, was absorbed into the newly formed People's Liberation Army, and both army groups ceased to exist under their original names.

It is worth highlighting the following battles in which they participated:

- Battle of Luwu

- Battle of Majiayuan

- Defence of Fanchang

- Battle of Huangqiao

- Incident in Southern Anhui

- Battle against Li Changjiang campaign

- Battle of Yanfu and Suzhong

- Fight against "rural cleansing" in central Jiangsu

- The 1943 Huaihai Campaign

- The 1944 offensive of the New Fourth Army

- Battle of South Henan

- 1945 Central China Summer Campaign

EDITOR'S NOTE: New 4th Army members rescued a lot of 88D soldiers who participated in the siege of the Sihang warehouse against the Japanese. These soldiers, after being detained in the concession area, were attempted by the Japanese to be transported to forced labor camps, but many managed to escape, or were ambushed by N4A soldiers in many of their convoys and assisted in their escape. There were 88D soldiers who escaped back to their own army group, but there were also some who continued their military activities in the ranks of the New 4th Army. Source material: the book Eight Hundred Heroes by Stephen Robinson

New 4th Army / 新四军

 

    Istenigazából a tegnapi fotózásnál jöttem rá, hogy pár tőmondat erejéig volt már szó az oldalon a Japán ellen vívott háború ideje alatt harcoló kommunista csapatokról, azonban itt az idő pótolni ezt a hiányosságot, és egy rövidebb cikk erejéig bemutatni őket külön-külön. Foglalkozni a két főerőt képező csoporttal, az északon operáló Eighth Route Armyval és a déli részeken működő New 4th Armyval fogunk, de rajtuk kívül még számos gerillacsoport vette fel annakidején a harcot a japán megszállókkal. Ugyan bizonyos helyeken nem fogják szeretni a következő mondatokat, de az objektivitáshoz hozzátartoznak bizonyos tények, és mivel senkinek nem kell megfelelnünk pártpolitika szempontjából (ha meg kellene sem érdekelne), így leírjuk: nem minden kommunista csapat akart harcolni a japánok ellen. Számtalan könyvben vannak rá leírások, hogy inkább erdőkben meg hegyekben bújkáltak, ahelyett, hogy a kisebb japán helyőrségeket megtámadták volna, de olyanra is akadt példa, hogy az ellenséggel megnemtámadási szerződéseket kötöttek, cserébe a kommunista ópiumföldek biztonságáért. Voltak olyan események is, amikor a kommunisták megtámadták a nacionalista helyőrségeket és fordítva, vagy kiadták a japánoknak a nacionalista helyőrségek koordinátáit, illetve olyan is, hogy különböző irányokban, de együtt támadták meg a nacionalista hadsereg állásait a japánokkal.

    Angolra fordítva érdemes megnézni az alábbi linket, itt van egy egész sor esemény a két frakció közti összecsapásokról: https://zh.m.wikipedia.org/zh-tw/%E5%9C%8B%E5%85%B1%E6%91%A9%E6%93%A6

    Az igazsághoz azért hozzátartozik az is, hogy a kommunisták nem feltétlenül nem akarták, de sokszor nem is tudták volna felvállalni a hadosztály szintű konfliktusokat úgy, ahogyan azt az NRA tette, így az a nacionalista megközelítés sem igaz sok helyen, hogy márpedig a kommunisták nem harcoltak. Harcoltak, csak nem igaz az a ténymegállapítás, hogy ők végezték a dolgok oroszlánrészét, és nekik köszönhetően győzte le Kína a japánokat, mert ez a gyakorlatban annak a véráldozatnak volt köszönhető, amit az NRA nacionalista katonái vittek véghez a háború 8 éve alatt. Mindemellé viszont fontos kihangsúlyozni, hogy igenis voltak olyan kommunista alakulatok Kínán belül, akik felvették a kesztyűt, és akár a hátrányos felszereléseik ellenére is keményen kivették a részüket a csetepatékból!

MEGALAKULÁS

    A New 4th Army a Yangtze folyótól délre ugyanúgy 1937-ben alakult meg, ahogyan az északnyugaton működő "testvércsoportja", az Eighth Route Army, és habár hivatalosan mindkettő az NRA irányítása alá tartozott, a gyakorlatban Chiang Kai-shek vezetésének vajmi kevés ráhatása volt arra, hogy a két kommunista haderő milyen hadmozdulatokban és hogyan vesz részt, mivel mindkettő a KKP (Kínai Kommunista Párt) közvetlen irányítása alá tartozott. A N4A fő bázisa Anhuiban volt, ez az épület még ma is megtekinthető Kínában. A hadianyag utánpótlásuk meglehetősen nehézkes volt a területük köré vont nacionalista blokád miatt, így aztán saját pénznem bevezetésére is sor került, ezt tartogatták a "belsős" vásárlásokra, míg a Kína-szerte érvényes valutát a "külső" vásárlásokra (fegyver, lőszer és bármi, amit a bázisaikon nem tudtak saját maguknak előállítani).

    Az egyenruhákra, fegyverekre és állományjelzőkre külön nem térnék ki, ezt már megtettem egy kombinált cikkben korábban. Aki lemaradt róla, az itt olvashatja el:
https://ghostdivision74h.blogspot.com/2023/08/kinai-kommunista-hadseregcsoportok.html

New 4th Army Ifjúsági Tagozata

- 1937 és 1938 között a hadseregcsoport Anhui felé vette az irányt, a főbb tevékenységi körük az ellenséges japán erők háta mögötti gerillabázisok kiépítése és az újoncok toborzása volt a fő feladatuk. 

- 1939 és 1940 között folytatódtak a további bázis és területkiépítési munkálataik, összecsaptak különböző nacionalista gerillacsoportokkal Észak-Jiangsuban, valamint az Eighth Route Armytól kaptak 12.000 főnyi erősítést.

- 1940-re olyannyira felerősödtek az NRA és a N4A közötti konfliktusok, amely végül az 1941-es Anhui incidensben teljesedett ki. Ez egy 6 napos, széleskörű csatározás volt, amely nagy véráldozatok (kb 7-8000 fő veszteség) árán, de a körbezárt kommunista csapatok kitörésével ért véget. A nacionalista csapatok porig rombolták a N4A főhadiszállását is, ezután sok N4A katona letépte a sapkájáról a hivatalos kék ég, fehér nap sapkajelvényt, és soha többet nem is voltak hajlandóak azt hordani.

1941. Anhui. Nemsokkal az incidens előtt

- 1941 és 1943 között kiépült az új N4A bázis észak Jiangsuban, ekkorra a hadseregcsoport már 7 teljes hadosztállyal rendelkezett, amely összesen 90.000 főt számlált. Ebben az időszakban túlnyomórészt a japánokkal hadakoztak.

- 1944 és 1945 között a japánoknak már annyira emberhiány lépett fel bizonyos területeken, hogy abbahagyták az N4A elleni rendszeres támadásokat. Ekkor újra gyakoribbá váltak a kommunista hadseregcsoport és a nacionalista haderők közti összecsapások, ezzel párhuzamosan a N4A megpróbált új bázosokat létrehozni kelet Zhejiangban, Hunanban és Hubeiben is. A 2. Világháború végeztével ezeket a bázisépítési tevékenységeket felfüggesztették, és kivonultak ezekről a területekről. Ezidőtájt a New 4th Army nagyjából 280.000 főt számlált.

- 1946 nyarán folytatódott a kínai polgárháború, majd 1947-ben a N4A-t, ugyanúgy ahogyan az Eighth Route Armyt beolvasztották az újonnan megalakított People's Liberation Armyba, így az eredeti nevén mindkét hadseregcsoport megszűnt létezni.

Érdemes kiemelni az alábbi csatákat, amelyekben résztvettek: 

- Luwu-i csata

- Majiayuan-i csata

- Fancsang védelme

- Huangqiao-i csata

- Incidens Dél-Anhuiban

- Li Changjiang elleni hadjárat

- A Yanfuért és Suzhongért vívott csata

- A "vidék megtisztítása" elleni harc Közép-Csiangszuban

- Az 1943-as Huaihai-kampány

- A N4A 1944-es offenzívája

- Dél-Henani csata

- 1945-ös közép-kínai nyári hadjárat

ÉRDEKESSÉG: A New 4th Army tagok nem egy és nem két olyan 88D-s katonát megmentettek, akik résztvettek a sihangi raktár ostromában a japánok ellen. Ezeket a katonákat a koncessziós területen való fogvatartásuk után a japánok igyekeztek kényszermunkatáborokba szállítani, ám sokuknak sikerült megszökni, vagy sokuk konvoján N4A katonák ütöttek rajta, és segítettek nekik a szöktetésben. Voltak olyan 88D katonák, akik a saját hadseregcsoportjukhoz szöktek vissza, de olyanok is akadtak, akik a New 4th Army soraiban folytatták a katonai tevékenységüket. Forrásanyag: Stephen Robinson - Eight Hundred Heroes című könyve

A Dongjiang Hadoszlop/ The Dongjiang Column/ 广东人民抗日游击队（东江纵队） 国民革命军东江游击指挥所

 

A Dongjiang Hadoszlop , teljes nevén a Guangdong Népi Japán-ellenes Gerilla Dongjiang Hadoszlop , egy japánellenes gerilla alakulat volt, amelyet a Kínai Kommunista Párt vezetett a japánok elleni háború alatt. A Dongjiang Hadoszlop elsősorban Huiyang , Dongguan , és Baoanban a Dongjiang folyó alsó folyásánál Guangdongban , valamint Hongkong és Guangzhou környékén tevékenykedett . A Japán elleni háború későbbi időszakában a gerillaövezetet kiterjesztették Guangdong északi részének hegyvidéki területeire és a Hanjiang folyó medencéjére. Az East River Column eredetileg több, 1938-ban létrehozott gerillacsoportból alakult, köztük a Zeng Sheng által alapított Huibao Népi Japánellenes Gerilla Hadtestből, valamint a Wang Zuoyao által alapított Dongbao Huibian Népi Japánellenes Gerilla Brigádból. Ezek a csapatok 1939 áprilisától májusáig megkapták a Nemzeti Forradalmi Hadsereg elnevezést, és két dandárrá szerveződtek át a Nemzeti Forradalmi Hadsereg Negyedik Hadszínterének Dongjiangi Gerilla Parancsnoksága alatt (Összesen 12 hadszíntér létezett, ezeket lásd alább a képen).

A japánok elleni háború befejezése után, 1946. június 30-án, a KMT és a Kommunista Párt közötti csungkingi tárgyalásainak megfelelően a Dongjiang-oszlop észak felé, Shandongba vonult vissza , és végül beolvadt a Népi Felszabadító Hadseregbe (People's Liberation Army).

A KEZDETEK:

A Dongjiang folyó alsó folyásánál lévő területek eleste után a KKP 1938 októberében Guangdongban több gerillacsoportot hozott létre, hogy megpróbáljon gátat szabni a japán csapatok újabb térnyeréseinek: megalakult a Huibao Népi Japánellenes Gerilla Hadtest, a Dongguan japánellenes csapat, a Dongbao Huibian népi japánellenes gerillacsapat, és a Guangdong Állandó Csapat Zengcheng megye 3. körzetének Guangdong Állandó Csapata, Népi Önvédelmi Hadtest stb.

1938. október 13-án a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága utasította a Kínai Kommunista Párt Guangdong Tartományi Bizottságát és a Nyolcadik Hadseregcsoport Hongkongi Irodáját, hogy tegyenek lépéseket egy gerillazóna létrehozására a japánok által megszállt Dongjiang területén. Ugyanezen a napon Liao Chengzhi , a Kínai Kommunista Párt Guangdong Tartományi Bizottságának tagja és a Nyolcadik Hadseregcsoport Hongkongi Irodájának igazgatója találkozót hívott össze Hongkongban Wu Youhenggel , a Kínai Kommunista Párt Hongkongi Városi Bizottságának titkárával és Zeng Shenggel , a Kínai Kommunista Párt Hongkongi Tengerészek Munkabizottságának titkárával, Dongjiangrával. Október 24-én a találkozó döntésének megfelelően Zeng Sheng több tucat embert vezetett Hongkongból Pingshanba , Huiyangba , majd létrehozta a Kínai Kommunista Párt Huibao Munkabizottságát és kölcsönkért 15 puskát a helyi Kuomintang helyőrségtől, valamint több másik fegyvert az egyik helyi kommunista pártcsoporttól. December 2-án a Nemzeti Forradalmi Hadsereg ott állomásozó 151. hadosztályának dandárparancsnoka, Wen Shumei beleegyezésével , a Zhoutian faluban létrehozták a Huibao-i Népi Japánellenes Gerilla Hadtestet.

December 7-én a japán hadsereg kénytelen volt összébb húzni az előzőleg felállított védelmi vonalat és visszavonult Danshui városából, a Huibao Népi Japánellenes Gerilla Hadtest pedig visszaszerezte Danshui városát a japánok által fentartott bábhadseregtől . 1939 tavaszán a Huibao Népi Japánellenes Gerilla Hadtest több mint 200 embert és több, mint 120 fegyvert számlált, miután a sikeres toborzási kísérleteknek köszönhetően több, mint 70 ember csatlakozott hozzájuk a Dongguan Japánellenes Csoportból és 18 munkás is jelentkezett a Kowloon-i Taohua Datong konzervgyárból.

1939 tavaszán ez a 200 ember egy több, mint 500 fős japán erővel kellett hogy felvegye a harcot, akik a Daya öbölben partraszállva elfoglalták Kwai Chungot és a Shayu öböl területeit, teljesen elvágva egymástól Kínát és HongKongot. Szeptember 12-én a gerillák megindították a támadásaikat az IJA csapatok ellen a cél pedig többek között Kwai Chung és Sha Yuyong visszavétele volt. Több mint 30 nagyobb csetepatát tudhattak a hátuk mögött és mire eljött 1939 decembere, a helyi kínai gerilla csapatok ereje már majdnem 700 főt számlált.

A Dongjiang hadoszlop tagjai rajtaütnek egy japán csapaton

HARC A NACIONALISTÁKKAL:

1939 januárjában Chongqingben tartották meg a KMT ötödik központi bizottságának 5. plenáris ülését, amely a kommunizmus felszámolására tett irányelveket volt hivatott megfogalmazni, majd átültetni a gyakorlatba. 1939 decembere és 1940 tavasza között a KMT megindította az első antikommunista tisztogató hullámot (az 1937-es EgységFront megalakítása óta a két frakció között), melynek köszönhetően a térségben található kommunista gerillák száma 700-ról 100-ra csökkent. 1940-re a csoportot teljesen újraszervezték a KKP központi bizottságának erőfeszítései révén, így 1941 őszére a csoport 1500 főt számlált, és a kiképzésnek köszönhetően kiváló harcértéket is magukénak tudhattak.

SZEREPVÁLLALÁS HONG KONGNÁL:

1941. december 7-én a japán hadsereg megtámadta az Amerikai Egyesült Államok hadseregét Pearl Harbornél és ezzel kitört a csendes-óceáni térségben is a háború. December 8-án a japán hadsereg a Sencsen-folyón keresztül megkezdte a Hongkong elleni inváziót és légitámadást intézett a hongkongi Kai Tak repülőtér ellen. December 9-én a Guangdong Népi Japán-ellenes gerillák 3. és 5. zászlóalja azonnal több mint 50 emberét mozgósította és küldte Hongkongba, Huang Guanfang kapitány vezetésével, akik a hongkongi Sai Kung és Kai Tak repülőterek közelében tevékenykedtek. 1941 végére a Guangdongi Népi Japánellenes Gerillák több mint 100 tagja hatolt be Hongkongba és vette fel sikeresen a harcot az ellenséggel. 1942 februárjában megalakult a Guangjiu Népi Japánellenes Gerilla Brigád , amelyet később átneveztek Hongkong-Kowloon Brigádnak, Cai Guoliang kapitány és Chen Daming politikai komisszár vezetésével.

1941. december 9-én a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának utasításainak megfelelően a Kínai Kommunista Párt Déli Irodája sürgős táviratokat küldött a Nyolcadik Hadseregcsoport hongkongi irodájának és a Guangdongi Népi Japánellenes Gerillák vezetőinek, arra kérve őket, hogy próbálják megmenteni a Hongkongban rekedt hírességeket és barátaikat. Liao Chengzhi és Zhang Wenbin , a Kínai Kommunista Párt Déli Irodájának távirata szerint, összehívta a Kínai Kommunista Párt Guangdong-i Pártszervezetének és a Guangdong-i Népi Japánellenes Gerillák vezetőit, hogy dolgozzanak ki egy kimenekítési tervet. Hat hónapon belül a Guangdong Népi Japánellenes Gerillák megmentették He Xiangning , Liu Yazi , Mao Dun , Zou Taofen , Hu Sheng , Ge Baoquan , Liao Mosha , Zhang Youyu , Qian Jiaju , Yu Ling , Ding Cong és más híres embereket HongKong különböző területeiről. Összesen több mint 2.800 embert sikerült kimenekítenie a gerilláknak, többek közt a Hetedik Hadszíntér parancsnokát Yu Hanmout és feleségét Shangguan Xiandét, Chen Rutangot valamint más Kuomintang tisztviselőket (!!!) és családtagjaikat, és nagyjából 2000 hongkongi fiatalt, akik ezután kérvényezték áthelyezésüket az ország belsejébe, hogy beálljanak a hadseregbe és felvehessék a harcot a japán megszállókkal.

A gerillák 2 fő kimenekítési útvonala HongKongból

Nem csak a sajátjaikat mentették, de oroszlánrészt vállaltak a lelőtt amerikai gépek személyzetének megmentésében is nem csak a szárazföldön, de még a partszakaszhoz közelebbi tengeri részeken is! A megmentett amerikai pilótákat ha kellett, a helyi kórházakba szállították, vagy vissza a saját amerikai légibázisukra. Az USA haderejének segítségével az itteni kommunista gerillacsoportok sikeresen építettek ki rádió és időjárásjelző állomásokat, amely rendkívüli segítséget nyújtott az amerikai légierőnek abban, hogy a hongkongi japán katonai célpontokat sikerrel támadhassa meg.

TOVÁBBI SZEREPVÁLLALÁSOK:

1945 augusztus 15-én Hirohito Császár benyújtotta feltétel nélküli megadását, Guangdongban pedig Dongjiang csoport teljes támadást indított azon japán katonák és kínai kiszolgálóik ellen, akik még eztán sem voltak hajlandóak megadni magukat a kínai kommunista csoportoknak. Szeptember végéig a Dongjiang folyó mindkét oldalán csaknem 60 elfoglalt falut és több, mint 11.000 harcost tudhatott magáénak a csoport. A japán elleni háború során a gerillacsoport több, mint 1400 alkalommal vette fel a harcot a megszállókkal és azok helyi kiszolgálóival, megölve és megsebesítve 6100 főt és foglyul ejtve 3500-at. A dongjiangi csoport összes vesztesége 2500 fő volt.

Szeptember 7-én az NRA számos hadseregcsoportot és hadosztályt vezényelt a Dongjiangba és Guangdongba, hogy megkezdje a kommunista gerillák felszámolását, összesen 70.000 fővel. 

EVAKUÁLÁS:

1945 augusztus 28-án Mao Cetung, Zhou Enlai, és Wang Ruofei egy delegációt küldött Chongqingbe, hogy megkezdhessék a tárgyalásokat Chiang Kai-shekkel. Október 10-én mindkét fél aláírta a "Dupla Tizes Egyezményt" (ez röviden a két frakció közti ellenségeskedést hivatott megszüntetni. Mivel a két frakció között már ekkor is ott lebegett egy második körös polgárháború, a "Terjeszkedés északra, védelem a déli részeken" politikája mentén a Yangtze folyótól délre lévő CCP-s csapatokat északra helyezték át, valamint néhány északi illetve közép-kínai hadseregcsoport északkeletre helyezte át a székhelyét. Gyakorlatilag a fenti lépés leegyszerűsítve azt a célt szolgálta, hogy a CCP vezetősége az elszigetelt kommunista csoportokat egy olyan területen összpontosíthassa, ahol nem fenyeget az a veszély, hogy a kisebb "zsebeket" felszámolják a számbeli és felszerelésbeli előnyt élvező NRA-s hadosztályok.)

Nyolc tartományból vontak ki sikeresen CCP csapatokat, ezek pedig az alábbiak voltak: Guangdong, Zhejiang , dél-Jiangsu, dél-Anhui, közép-Anhui, Hunan , Hubei , és Henan. 1946 január 10-én a KMT és a CCP egyezségre jutottak a tűzszünetet illetően és egy háromtagú (KMT, CCP és egy USA tagból álló) vizsgálóbizottság alakult a további konfliktusok elkerülése végett. Az egyedüli problémás eset pont a Dongjiang csoport kivonása volt, ugyanis a KMT mindenáron próbálta megakadályozni, hogy a gerillacsoport katonái kijuthassanak a tartományból. Újabb adag tárgyalás következett, végső soron a gerillák fegyver nélkül, egy 3000 tonnás amerikai teherhajó fedélzetén elhagyhatták a Yantai kikötőt. Az út így sem volt eseménytelen, mert a KMT kormány még itt is megpróbálta hátráltatni a kikötést, és erre csak rájátszott az útközben bekavaró hurrikán is. Végül június 29-én 16:00-kor a teherhajó sikeresen kiköthetett a Mirs öbölben, köszönhetően a hongkongi Miller ezredes igyekezetének.

POLGÁRHÁBORÚ:

1947 márciusában a Dongjiang csoportot beolvasztották a PLA-ba, és ezt követően számos későbbi csatában remekül állták meg a helyüket.

A Dongjiang Hadoszlop harcosainak emlékét ma is egy épület őrzi, bár az egyik egykori parancsnokság épülete romos állapotban, lezárva található a TaiTong Roadon (évekkel ezelőtt pedig sikerült védett műemlékké nyilváníttatni, így végül a tervezett nyugdíjasotthont a mellette lévő épületben rendezték be). A Baishilong falu egykori helyén felépült Kínai Kulturális Hírességek Megmentésének Emlékcsarnoka a hazafias nevelés és a vörös turisztikai látványosságok egyik kulcsfontosságú elemévé vált. 2003-ban a múzeumban található Fehér Kősárkány katolikus templomot a Bao'an kerület népi kormánya kulturális ereklyevédelmi egységgé nyilvánította. 2010 novemberében elnyerte a "Guangdong Egyesített Front Bázis" címet. 

A lezárt egykori parancsnokság a TaiTong Roadon, HongKongban

A főparancsnokság épülete napjainkban


PÁR KÉP AZ EMLÉKMÚZEUMBÓL:
(Huizhou város, Shangtang utca 70.)

Felhasznált forrásanyagok:
- https://www.huaxia.com/c/2022/06/02/1175472.shtml
- https://news.southcn.com/node_54a44f01a2/01100d1fce.shtml
- https://zh.wikipedia.org/zh-hans/%E4%B8%9C%E6%B1%9F%E7%BA%B5%E9%98%9F
- http://www.81.cn/gfbmap/content/2019-05/16/content_233785.htm

Kínai kommunista hadseregcsoportok egyenruhái (1937-1949)/Uniforms of the Chinese communist armies (1937-1949)/ 共軍軍服 (1937-1949)

 Az idei 2023-as évünk egyik célkitűzése, hogy elkezdhessük részletesebben bemutatni azokat a kommunista alakulatokat, akik résztvettek a az 1937-1945-ig, majd az 1945-1949-ig tartó periódusban. A nacionalista és a kommunista frakció között kötött igencsak törékeny béke, illetve a tervezett kooperáció távolról sem volt olyan sikeres és zökkenőmentes, mint amennyire az elsőre tűnhet. 1938-tól kezdve két nagyobb frakciót különböztethetünk meg a kommunista hadseregcsoportokon belül:

1. Északon és Yan'anban az 8th Route Armyt, amelyet 2 hónap után beolvasztottak a Nacionalista hadseregbe, ezután a 18GA vagyis az 18th Group Army nevet viselte. Formailag bár az NRA vezetése alá tartoztak, a gyakorlatban viszont Chiang Kai-sheknek és a hadvezetésnek vajmi kevés, gyakorlatilag semmilyen ráhatása nem volt az ő hadmozdulataikra (tehát a 18GA továbbra is a Kínai Kommunista Párt vezetése alá tartozott!)
2. Délre a Yangtze folyótól  a New Fourth Armyt, amely szintén az NRA vezetése alá tartozott, és főként a gerilla hadviselésben jeleskedtek.

8TH ROUTE ARMY:

A Nyolcadik Hadseregcsoport (egyszerűsített kínai: 八路军; hagyományos kínai: 八路軍; pinyin: Bālù-Jūn), hivatalos nevén a Kínai Köztársaság Nemzeti Forradalmi Hadseregének 18. hadseregcsoportja, a Kínai Kommunista Párt parancsnoksága alatt álló hadseregcsoport volt.

A Nyolcadik Hadseregcsoport 1937. szeptember 22-én jött létre a kínai Vörös Hadseregből, amikor a kínai kommunisták és a kínai nacionalisták a második kínai-japán háború kitörésekor megalakították a Japán elleni második Egység Frontot. Az Új Negyedik Hadsereggel együtt a Nyolcadik Hadseregcsoport képezte a kommunista alakulatok gerincét háború alatt, és Mao Ce-tung kommunista pártvezér és Zhu De tábornok parancsnoksága alatt állt. Bár a nacionalisták hivatalosan a 18. hadseregcsoportnak nevezték, az egységet a kínai kommunisták és a japán hadsereg a Nyolcadik Hadseregcsoportként emlegette. A Nyolcadik Hadseregcsoport katonái a nacionalisták egyenruháját viselték és a Kínai Köztársaság zászlaját használták és főleg gerillaháborút folytatottak a japánok, a kollaboráns erők és a háború későbbi szakaszában más nacionalista egységek ellen. Akadt viszont egyetlen, hadosztály szinten kivívott győzelmük, a Pingxingguan-i csata, ahol Lin Biao vezetésével (érdemes megjegyezni a nevét, mert később is remekel majd a harctéren csapataival, kiváló stratéga volt!) gyakorlatilag ronggyáverték az ellenük felvonultatott japán erőket. Ez a győzelem aztán jelentős löketet adott a propagandájuknak és a toborzási kísérleteiknek. Az egységet 1947-ben, a második világháború befejezése után átkeresztelték Népi Felszabadító Hadseregre, amikor a kínai kommunisták és nacionalisták között már tombolt a kínai polgárháború 2. fázisa.

A Nyolcadik Hadseregcsoport három hadosztályból állt (a 115., amelyet Lin Biao parancsnokolt, a 120., He Long vezetésével, és a 129., Liu Bocheng vezetésével). A második világháború alatt a Nyolcadik Hadseregcsoport főként Észak-Kínában tevékenykedett, a japán vonalak mögé beépülve, ahol a vidék adottságait kihasználva gerillabázisokat építettek ki, tevékenységüket a parasztságból szervezett helyi milíciák segítették.

A kommunista párt összekötő irodáit a nacionalista ellenőrzés alatt álló városokban, mint például Csungking, Guilin és Dihua (Ürümqi), Nyolcadik Hadseregcsoport Irodáknak nevezték. A Nyolcadik Hadseregcsoportban harcoltak etnikai koreaiak is, ők később csatlakoztak a Koreai Néphadsereghez.

NEW 4TH ARMY:

Az Új Negyedik Hadsereg (egyszerűsített kínai: 新四军; hagyományos kínai: 新四軍; pinyin: Xīn Sì Jūn) a Kínai Köztársaság Nemzeti Forradalmi Hadseregének 1937-ben létrehozott egysége volt. Az Új Negyedik Hadsereg tagjai is a bal karjukon viselték a felvarrójukat, amelyen elöl az "N4A" felirat, valamint hátul a katona egysége és neve szerepelt.

A Xi'an-i incidens után a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang és a Mao Ce-tung vezette Kínai Kommunista Párt Egyesült Frontot alakított Japán ellen, amely már ellenőrzése alatt tartotta Mandzsúriát és mélyen benyomult Észak-Kínába. Az 1937 júliusában bekövetkezett Marco Polo híd incidens jelentette a kínai-japán háború (1937-1945) kezdetét.

1937 októberében bejelentették, hogy a Vörös Hadsereg katonái, akik Dél-Kína nyolc tartományában tevékenykedtek - azok, akik nem indultak el a Hosszú Menetelésre (az okok sokfélék voltak, közé tartozott az is, hogy a hátramaradt kommunista csoportok gerillahadviseléssel szándékoztak a nacionalisták ellen harcolni), az Új Negyedik Hadseregbe fognak tartozni. Az Új Negyedik Hadsereg 1937. december 25-én alakult meg Hankouban. 1938. január 6-án Nancsangba költözött, amikor a különítményeket megkezdték a harctérre való menetelést. Az Új Negyedik Hadsereg kezdetben négy különítményből és egy bevetési zászlóaljból állt, a teljes állomány nagyjából tízezer főt számlált. Később a hadsereg Anhui tartományba költözött. Ye Ting volt a hadsereg parancsnoka, Xiang Ying pedig a helyettes hadseregparancsnok.

Elméletileg egységes frontot alkottak Japán ellen, de a gyakorlatban jelentős súrlódások voltak a nacionalista és a kommunista erők között, amelyek 1940 őszén fokozódtak, és végül az 1941 januárjában bekövetkezett Anhui incidensben (de nevezik New Fourth Army incidensnek is) csúcsosodtak ki, amikor az Új Negyedik Hadsereg és az NRA erői között teljes körű ütközetre került sor, egészen eddig az időpontig a két fél között megvalósult legtöbb súrlódás csak apró csetepaté volt. A hadsereget az incidens után teljesen újjászervezték, és a háború végéig aktív harcban maradt.


8TH ROUTE ARMY/ NEW 4TH ARMY EGYENRUHA:

A tv sorozatok és általában a neten található képek (közülük sok, hibásan színezett!) szeretik úgy bemutatni a kommunista alakulatok egységeit, miszerint azok állandóan kék, kékes szürke vagy szürkés egyenruhában voltak, holott ennél a kép sokkal árnyaltabb. Az újraszervezés után a Nyolcadik Hadseregcsoport és az Új Negyedik Hadsereg ugyanazokat az egyenruhákat hordta, mint a nacionalista alakulatok, és ezalól a kék alapon fehér napos sapkajelvény sem volt kivétel (habár az 1941-es Anhui incidens után elég sok N4A katona tépte le a sapkájáról a jelvényt és a továbbiakban nem voltak hajlandóak azt hordani). A KMT kormány részéről az utánpótlások 1939 végére/1940 elejére teljesen leálltak a kommunista alakulatok számára, így ezek a csoportok kizárólag a saját területükön kialakított varrodákra, vagy a civil lakosság által felkínált és helyben varrott katonai egyenruha utánpótlásra számíthattak. A színezéssel már sajnos több probléma akadt, ugyanis nem mindegyik helyen fértek hozzá mindegyik színezésre használt alapanyaghoz. A katonai egyenruhák festése mindig lokális módszerekkel történt,  az egyes régiók tényleges adottságainak megfelelően a szürke színezéket növényi hamuból, a sárga színezéket fák magjaiból, a ciánkék színezéket pedig nyárfakéregből nyerték ki.

Éppen ezért a Nyolcadik Hadseregcsoport egyenruháinak színei a különböző régiók szerint egyáltalán nem egyeztek meg: a szín Shandong, Hebei és Shanxi-Chahar-Hebei térségekben általában sárgászöld, de hosszú ideig tartó viselés után sárgásszürkére vagy törtfehérre fakult; Szürke, de fűzöldre fakul, és gyakran két szín van egy ruhadarabon, vagy egyáltalán nem egyezik a katona által hordott sapka színével. A ruházat színéből az a "titok" is nyilvánvaló volt, hogy mindenki tudta, melyik bázisterülethez tartozik a Nyolcadik Hadseregcsoport vagy az Új Negyedik Hadsereg egy adott katonája.

A japán elleni háború teljes időtartama alatt a Nyolcadik Hadseregcsoport és az Új Negyedik Hadsereg nem rendelkezett egységes ruhafestékkel. Csak arra hagyatkozhattak, hogy az egyes egységek megtalálják a módját, hogy az egyes helyek természeti adottságainak és a helyi viszonyoknak megfelelően válasszák ki a megfelelő módszert. Liu Yunqiu, a Nyolcadik Hadseregcsoport 120. hadosztály 359. dandárjának textilgyárának igazgatója szerint: "Ebben az időben már nem elégedtünk meg az egyszínű fehér ruhával, hanem színes ruhát is akartunk gyártani. Festékanyag nem volt, ezért szürke ruhát készítettünk, növényi hamuval festettük be. A 'Heigan' fa gyökereit Nanniwanban és Jinpenwanban megfőztük és khaki-sárga ruhákkal festettük együtt. Így végül elkészült az első adag színes szövet."

A nacionalisták által elrendelt gazdasági blokád miatt 1940 után nehéz volt külföldi anyagokat szállítani a bázisterületre, és komoly hiány lépett fel a katonai egyenruhák készítéséhez szükséges festékek tekintetében is. A Nyolcadik Hadseregcsoport 129. hadosztályának az aktuális területükön lévő tömegeket kellett mozgósítaniuk segítségként, hogy helyi színezékeket találjanak a pótláshoz. A 2. Taihang-i hadosztály használta először a phellodendron ciprusgyökereket sárga ruhák festésére, ami felkeltette a vezetők figyelmét, ezért igyekeztek azt népszerűsíteni és használni. Később egyes csapatok sárga zellert és pagodamagot használtak festékként, amelyek szintén nagyon sikeresek voltak. A parafának és a sárga zellernek azonban nem volt sok termőterülete, és a szállítás is nehézkesen haladt, míg a pagodamag helyi termése bőséges volt, és a pigmentáló hatása is kellően erősnek bizonyult. Éppen ezért 1943 tavasza után gumihéjjal festették a szürke, a pagodamaggal pedig a fűzöld uniformist. Bár a helyi festékekkel festett színek nem voltak egységesek és könnyen kifakultak, ezek a festékek legalább helyi anyagokból készülnek, és az előállítási költségük nagyon alacsony volt, amely jelentősen hozzájárult a festés okozta nehézségek leküzdésére.

Az itt megjelenített egyenruhaszínek csupán a példa kedvéért lettek kirakva,
mindegyik hadsereg használt mindegyik színből!

Általánosnak mondható az is, hogy a kék vagy kékesszürke árnyalatokból inkább a téli uniformisokat preferálta mindkét hadseregcsoport, mivel a sziklás terepen kiválóan rejtett ebben az évszakban, nyáron ugyanez már nem volt elmondható, így a melegebb időszakokban főleg a homok/khaki és zöldes színezetű egyenruhákat igyekeztek hordani a jobb rejtőszín miatt.

FIGYELEM: Gyakorlatilag 1949-ig nem létezett semmiféle egységesítési direktíva a katonai egyenruhákra vonatkozólag a kommunista haderőnél, így az egyetlen dolog, ami megkülönböztette őket az NRA-s nacionalista katonáktól, az a karfelvarró volt.

8TH ROUTE ARMY/18GA KARFELVARRÓ:
.
A filmes megjelenítésekkel ellentétben a valóságban több különböző felvarró is használatban volt a Nyolcadik Hadseregcsoportnál: volt, amelyet a kormány utalt ki, és voltak olyanok is, amelyeket a katonák saját maguknak készítettek, sok helyen még az írásmód is teljesen eltért a többitől. A Nyolcadik Hadseregcsoport helyi csapatait az egyes bázisterületek milíciáiból válogatták ki rajok, járási századok és megyei dandárok útján. Általában "18GA" karfelvarrót viseltek (1943-ban a Nyolcadik Hadseregcsoport sok katonája is erre a karfelvarróra váltott), vagy egyáltalán nem is volt karfelvarrójuk.

Az első típusú 8RA felvarró 8.5x6.5cm volt, fehér alapon kék nyomással, középre az "Eight Route" felirattal. A később viselt karfelvarrók már az "Eight Roads" feliratot viselték, de ez középen egy ovális alakzaton belül helyezkedett el. Ezt használták 1938-ban, alatta a "Kínai Köztársaság 27. évében viselve" felirattal, a hátulján pedig az aktuális egység pecsétjével. Az 1939-ben hordott változat mérete immáron 8.6cm x 5.8cm volt, amelyen a nyomat egy kétrétegű textildarabon helyezkedett el, szokásos fehér alap, kék nyomattal, az "Eight Road" felirattal a közepén, alatta a a "Kínai Köztársaság 28. évében viselve" felirattal. A hátára pedig a "Légy kötelességtudó, fegyelmezett, elkötelezett, hogy a forradalmat befejezhesd!" felirat került. Későbbiekben a felvarrókra a viselés éve már nem került rá, csak a Gregorián naptár szerinti "194?-es év" üresen hagyott része. 1942-43-tól a felvarró alján található részt az eredeti jobbról balra haladó írásmód helyett a kommunista hadseregcsoportoknál megfordították.

1937. szeptember 11-én a nacionalista kormány katonai bizottsága a nemzeti hadrendnek megfelelően a "Nyolcadik Hadseregcsoport" elnevezést "Tizennyolcadik Hadseregcsoport"-ra változtatta, Zhu De főparancsnokkal és Peng Dehuai főparancsnok-helyettessel. Szeptember 14-én Zhu De és Peng Dehuai körlevelet adott ki a "Nyolcadik Hadseregcsoport" "Tizennyolcadik Hadseregcsoport"-ra történő módosításáról. Ezután már "Tizennyolcadik Hadseregcsoport" kínai számokkal ellátott felvarróit gyártották. Mérete és mintázata alapvetően megegyezik azokkal, amelyeket a Nyolcadik Hadseregcsoport 1938-ban viselt. Név, szám és egyéb oszlopok, amelyek a felvarró hátán voltak megtalálhatóak. A japánellenes háború középső és késői időszakában a Nyolcadik Hadseregcsoport számos egysége az akkori Nemzeti Forradalmi Hadsereg egységes logóját viselte, és a karfelvarrókon arab számokat és szimbólumokat használtak a "Tizennyolcadik Hadseregcsoport", azaz a "18GA" (a GA jelentése Hadseregcsoport) jelzésére. Létezik egy egyszerű "18GA" karszalag is, kék háttér és ovális fehér keret nélkül, csak a "18GA" felirat és a hozzá tartozó évszám található rajta. Az írás sorrendje úgy nézett ki, a kínai számokat általában jobbra, az arab számokat pedig balra írják.

A fent említett "Nyolcadik Hadseregcsoport" és "Tizennyolcadik Hadseregcsoport" karfelvarróinak egységes egységes verzióin kívül a Nyolcadik Hadseregcsoport egységei különböző karfelvarrókat is kiadtak. Ezek a karfelvarrók általában hasonló stílusúak, mint a Nyolcadik Hadseregcsoport karfelvarrói, kék alapon kék betűkkel és ovális fehér kerettel. Ilyenek például a "Tizennyolcadik Hadseregcsoport 115. hadosztályának" és a "Nyolcadik Hadseregcsoport 120. hadosztályának" karfelvarrói.

1938 decemberében a Shandongi Népi Japán-ellenes Fegyveres Felkelés Erői alapjain megalakult a "Nyolcadik Hadseregcsoport Shandongi Hadoszlopa". "Hegyi oszlop" felirattal rendelkező karfelvarrókat készítettek és viseltek. 1939. november 20-án a Kuomintang Hadsereg Fan Zixia osztálya elfogadta a kommunista párt vezetését, és átnevezték "Nyolcadik Hadseregcsoport Pinghan "Japánellenes gerillaoszlop" (a továbbiakban: "Pinghan oszlop") névre, miután "Pingzong" karfelvarrókat készítettek és viseltek. 1940. június 7-én a Pinghan-oszlopot átszervezték a Nyolcadik Hadseregcsoport új Tizedik Dandárjává, és ezután kezdték csak viselni az egységes "Nyolcadik Hadseregcsoport" karfelvarrót. A KKP által irányított Shanxi Új Hadsereg "Fenegyerek/Vakmerő" Osztálya szintén a "Halál Osztag" karfelvarrót viselte. Ezek a karfelvarrók ugyanolyan alakúak, mint a Nyolcadik Hadseregcsoport korábbi karszalagjai.

A japánok ellen vívott háborúban aratott győzelem után a Nyolcadik Hadseregcsoport elnevezését még nem törölték azonnal, és az általuk használt karfelvarrók továbbra is rendszerben maradtak. A Nyolcadik Hadseregcsoport északkeleti csapatait 1946 januárjában átnevezték Északkeleti Népi Autonóm Hadseregre, majd hamarosan átnevezték Északkeleti Demokratikus Koalíciós Hadseregre. 1946 után a Nyolcadik Hadseregcsoport elnevezést hivatalosan is törölték, és a Nyolcadik Hadseregcsoport karszalagjait innentől kezdve már nem hordták.

NEW 4TH ARMY KARFELVARRÓ:

Az Új 4. Hadsereg felvarrói is széles skálán mozogtak, többféle mintával vagy felirattal. Nemsokkal azután, hogy 1937 októberében megalapították az Új 4. Hadsereget (a továbbiakban: N4A vagy New Fourth Army), Ye Ting parancsnok és Xiang Ying hadseregparancsnok helyettes elrendelte a N4A felvarrók dizájnjának elkészítését. Az első verzión egy katona látható bambuszkalappal, kezében egy puskával, és az "Állj ellen az ellenségnek" felirat volt olvasható.

Egy idő után nem volt elég az elkészített karfelvarrók mennyisége, így Ye Ting parancsnok kiadta az utasítást egy újabb típus elkészítésére. Ezen menetelő katonák kontúrjai valamint angol betűkkel az N4A feliratok voltak rajta.

1940-ben is készült egy új verzió, amelyen szintén egy katona látható, melyen felül a "Le a japán imperializmussal!", bal lent pedig az "Állj ellen az ellenségnek" felirat helyezkedett el, jobb fent pedig az 1940-es évszám volt megtalálható.

1941-ben az Anhui incidens után a vezetőség újratervezte a felvarrókat az N4A valamint az 1941 felirattokkal, és az egész fekete színű volt, megemlékezvén azokra az elesettekre, akik az említett incidensben veszítették életüket. Nemsokkal később napvilágot láttak a kék verziók is, amelyen már csak az N4A betűk díszelegtek kellemesen kék színben, fehér alapú háttéren. Szemet gyönyörködtető látvány volt, és nagy népszerűségnek örvendett mind a tiszteknél, mind az egyszerű közkatonáknál. Nem telt bele sok idő, és ez a verzió lett a legkedveltebb N4A-s felvarró.

Léteztek egy olyan verziók is, amelyek a nacionalista haderő felvarróinak alapmintázatát használták, és a N4A felirat kínaiul szerepelt rajtuk. Ezeket nem csak a kezdeti időszakban használták, hanem a Japán elleni háború végéig.

A háború végén a nacionalisták és a kommunisták Chongqingben tartott tárgyalásaiknak megfelelően, a CCP hadseregcsoportokat ténylegesen is beolvasztották a nacionalista (a kormány fennhatósága alá tartozó) hadseregbe. Ekkor az angol betűs verziókat megszüntették, és a kínai betűkkel ellátottakat használták. Ez egészen 1947-ig tartott, amikor a New Fourth Army-t és az 8th Route Army-t is beolvasztották a Népi Felszabadító Hadseregbe (a továbbiakban: People's Liberation Army).

Az 1945-ös és 1946-os verziók

FIGYELEM: a kommunista alakulatok a fenti 1947-es beolvasztásig használták nem csak a nacionalista alakulatok rendfokozati de az egységek és a hadvezetés felépítési struktúráját is! Ennek átalakítása 1948 végére fejeződött csak be, 1949-ben pedig a PLA megnyerte a Kínai Polgárháború második fázisát, és végleg eldöntötte, kinek a kezében marad az ország, de ez már egy másik cikk témája lesz.


8TH ROUTE ARMY/18GA ÉS NEW 4TH ARMY NÉVFELVARRÓK:

8th Route Army tiszti felvarró

8th Route Army Priv. Sup. felvarró

N4A tiszthelyettesi felvarró

N4A híradástechnikai (telefonos) egység felvarrója

Meglepő lehet, talán főként a kínai háborús "drámák" bemutatta színvonal miatt, de mindkét kommunista hadseregcsoport viselte a nacionalistáknál is használt névfelvarrókat, így aki a fentebbi hadseregcsoportokat jeleníti meg, nyugodtan felrakhat magának a rendfokozata és a hadseregtípus szerinti felvarrót. Mivel az utánpótlás és a gyártás nem csak a ruházatnál küzdött gondokkal, ezért itt és a nacionalista erőknél megjelenített ruházatnál is elfogadott ha egyáltalán nem raksz fel semmit az általad viselt ruhára (sem rendfokozatjelzőt, sem a név illetve karfelvarrót).


FÉM JELVÉNYEK:

Léteztek különféle fém jelvények is, ezeket viszont szinte kizárólag a a főbb támaszpontokon szolgáló személyzetnek vagy egyéb kisebb csoportoknak utalták ki. A jelvények 3,2 vagy 3,4mm átmérőjűek voltak.

LÁBSZÁRVÉDŐ:

Jelentősen csökkentette a lábfáradtság mértékét a hosszú távú menetelések során, mert ezzel a mesterséges nyomáscsökkentő művelettel a vénás vér visszaáramlása elkerülhetővé vált, akárcsak a vádli duzzanata, ezáltal a katona lábára rótt terhek nagyban csökkentek. Ugyanekkor megakadályozta a hegyeken és hegygerinceken való átkelés közbeni ütődéseket, karcolásokat és sérüléseket a menetelés során, különösen a gerillaharcban részt vevő kínai katonák esetében. A sziklák éles szélei és sarkai, a növényzet és a tüskék mind sérülést okoznak a katonák lábán és lábfején, a lábszárvédőkkel ezek a sérülések hatékonyan elkerülhetőek lettek. Ideiglenes orvosi kötszerként is funkcionált, sérülés esetén a feloldott lábszárvédő ideiglenesen használható volt a seb bekötésére és a törött csontok rögzítésére, amely a háború alatt tapasztalható katasztrófális orvosi ellátás (és annak jelentős hiánya) miatt sokszor létfontosságú volt.

NYAKPAROLIK:

Vörös színben pompáztak az egyenruhák gallérján, a felvarrókhoz hasonlóan vagy voltak a katonáknak vagy nem. Az eddigi 3 évben mialatt a kínai köztársasági csapatokkal foglalkoztam, kizárólag az 8th Route Army/18GA-nál láttam, a New 4th Armynál egyáltalán nem. Ez persze nem zárja ki a dolog lehetőségét, de én jobbára azt hiszem el fixen, amiről fotós bizonyíték is van.

A cikkünk végén pedig fogadjátok szeretettel az angliai barátunk (JDV Colours) munkáját, egy kiszínezett képet, amelyen kiválóan szemlélteti a különböző egyenruhák színeit, ráadásul mindezt egyetlen képen, amelyen az 18th Group Army katonái láthatóak 1944-ben, Yan'anban.