Nyaralás a Kínai Köztársaságban (Taiwan), 10. rész

    Bocsánat a késői nyaralásos folytatásért, de rengeteg tennivalóm akadt az utóbbi hónapokban, és ebbe az idei év kiállítási munkálatai még benne sincsenek.... Szóval a 10. napon a taiwani nyaralásom már erőteljesen a végéhez közeledett, és itt egy régi barátom volt segítségemre abban, hogy meg tudjak nézni olyan helyeket, amelyeket előzetesen már kinéztem magamnak. Ha ő nincs, ezeket a programokat sajnos bukom, mert indulás előtt nem néztem össze a szálláshelyem és a kinézett programok közti távolságokat, amelyek megközelítése a valóságban jóval körülményesebb volt, mint azt a térkép alapján gondoltam volna. Az első megállóhely a Daxi Old Street volt (https://g.co/kgs/YzTggsX) amely egy igazi csemege a régi épületek kedvelőinek, mindez mixelve van a mindkét oldalon megtalálható üzletsorokkal és egyéb vásárokkal. A hely Taoyuan megyében található, Taipei megye mellett, úgyhogy lesz némi utazás annak, aki ide szeretne látogatni.

Javarészt hozzászoktam 10 nap alatt a taiwani klímához, de itt a hőség és a pára valami elviselhetetlen szintet ütött meg ezen a napon, és még csak nem is egy rekkenő napsütéses időjárásban volt részem. Az út vége felé amikor elmenőben voltunk, vettem két gombóc fagyit, amit mihelyst a kezembe nyomtak, elkezdett végigfolyni minden létező oldalon, így a kényelmes elnyalogatás helyett szó szerint habzsolnom kellett, annyira gyorsan olvadt a meleg miatt :D Délután 2 óra fele járt már az idő, így elindultunk egy olyan programra is, amelyet nem terveztem be, viszont igen érdekesnek bizonyult.

Cimborám és helyi útikalauzom elvezetett a szülővárosába, a Hsinchu megyében található Zhubeibe. Futottunk pár kört a környéken, egyrészt mert szerettem volna egy Type 95-ös tank modellt hazavinni, de 2 boltban sem találtunk, így a helyi híres plázába, a Far Eastern Department Storeba (https://g.co/kgs/QtjMWpT) vitt az utunk. Külön érdekesség, hogy a belső tervezésnél úgy alakították ki a bevásárlóközpontot, hogy a régi 1930-as évekbeli épületek homlokzatára hasonlítsanak bizonyos része, nem beszélve a kék ég okozta látványról, amely a mozgólépcső tetején fogad majd minket.

Befejezve a plázázós programot egy másik helyi látványosság, a Tofu Sziklák (https://g.co/kgs/PWyw8rQ) felé vettük az utunkat. Egyfajta gát, amin simán átsétálhatsz, és a túloldalon már egy másik kerület, s másik város fogad. A nap sok beszélgetéssel telt, jó társaságban pedig gyorsan repül az idő, így a cimbora estére visszavitt a Taoyuanban található szálláshelyemre, ahonnan ismét nekivágtam a környéknek, hogy valami vacsorafélét szerezzek. 

Kellően belakmározva mindenféle földi jóval, hazafelé a lakhelyemhez közel található Jingfu (https://g.co/kgs/hZBLN1x) templom felé vettem az irányt, amelynek a látványa olyannyira rabul ejtett, hogy 30 percet simán ott ácsorogtam a templom udvarán. Próbáltam jó fotókat készíteni, de az a nagy helyzet, hogy egyik sem adja vissza azt a látványt és érzéseket, amiket ekkor éltem át. Tényleg nem vagyok az a fajta, aki mindig az épületekben keresi a szépséget, de a fényekben pompázó szökőkút és a templom minden porcikája olyan hatást gyakorolt rám, hogy bátran ajánlom nektek megnézésre, ha Taoyuan megyében jártok.

Tudván, hogy ez az utolsó Taiwanon töltött estém, a lábaim igen nehezen vették az irányt hazafelé, még mentem egy kört azért a kedvenc templomom körül. A hosszú nap után ledőlve szinte azonnal elnyomott az álom, ami nem is volt baj, mert másnapra is akadt még némi program a majdnem éjféli gép indulásig.

Nyaralás a Kínai Köztársaságban (Taiwan), 9. rész

Ez a nap egy szintén aktív, kellemes kikapcsolódást nyújtó eseményre sikeredett egy helyi cimborám társaságában. Bringára pattantunk (ezúttal is köszönöm az édesanyja segítségét a kártya miatt, ugyanis ha nincs taiwani lakcímkártyád, nem tudsz az alkalmazásba regisztrálni, és e-bikeot bérelni), hogy bejárjuk a város egy részét, ebből volt, amit később gyalog is meglátogattam. A szállásomtól bringával 10 percre lévő egyik kis templom mellett régi japán géppuskabunker van, ma tárolónak használják, mellette pedig a hegyre felfele a Hutoushan Park, ide utolsó nap jöttem vissza egy kellemes sétára.

Innen következett egy barátságos lakótelepi rész, amely mellett egy tank, egy légvédelmi üteg és pár régebbi repülőgép van kiállítva, ha a konkrét hely érdekel, azt itt találjátok meg: https://maps.app.goo.gl/dBxCgmwuK1AmLjDGA

Délután 1 óra fele járt az idő, így a cimbora által javasolt étterem felé vettük az utat, amely a környéken nagy népszerűségnek örvend, és tanúsíthatom, hogy a minősége is tökéletes annak, amit itt rendelsz! Ha szeretnétek egy jót enni, itt találjátok meg a kajáldát: https://maps.app.goo.gl/BFzHTytVwnDytRYX6

Következő úticélunk egy helyi parkba vezetett, amely egykoron tüzérségi lőtér volt.

Egy kiadós beszélgetés közben bebarangoltunk, utána pedig a cimbora lakása felé vettük az irányt, ahol várt rám a családjával való találkozás. A lakópark bejáratánál takaros porta, sziklakert, kisvízesés és halastó fogadott, a benti látvány is egy rendezett, elegáns lakópark érzetét nyújtotta. A cimbora szülei nagyon kedvesek voltak, elláttak minden földi jóval, így életemben először ettem sárkánygyümölcsöt és igazi érett mangót (nem olyan félig megérett valamit, amit itt Európán belül sokszor kapni lehet). Mivel a család nem igazán beszélt angolul, a beszélgetésben sokszor volt segítségemre a fordítóprogram, így jókat társalogtunk egy kellemes tea társaságában, villámgyorsan elröppent a délután. A következő, s egyben utolsó úticélunk aznap egy bowling pálya volt, ahol némi várakozás után végre tudtunk párat gurítani, de sokáig nem tudtunk maradni a cimbora másnapi programjai miatt. A szállásomra visszatekerés előtt még beugrottunk izotóniás italért egy 7Elevenbe, ahol összebarátkoztam egy kedves, 13 éves Akitával. A gazdája meg volt lepődve, mert nem megy oda idegenekhez, engem viszont valamiért kipécézett magának, és odajött barátkozni :)

A visszaérkezéskor gyorsan betoltunk egy kiadós vacsorát, megköszöntem a barátomnak a programdús napot, majd elköszöntünk egymástól. A hotelben még tévéztem egy kicsit, közben fájó szívvel néztem a mobiltelefonom naptárjában, hogy gyakorlatilag másfél nap maradt hátra a taiwani vakációmból....

Köszönöm ezt a kiváló napot, Barátom! Remélem, mielőbb viszontlátjuk egymást!
有你們的相伴才有這讚讚的一天 ！朋友們，下次見 ！

Nyaralás a Kínai Köztársaságban (Taiwan), 8. rész

 

Az indulás előttig meglepetésként tartogattam azt a tényt, miért is törtem magam ennyire, hogy Taiwanra utazhassak. Nyilván bennevolt a hagyományőrzős csoport, hogy Ázsia amióta az eszemet tudom, vonzott mint a mágnes, de volt valami, amit mindig is szerettem volna megvalósítani, amióta csak elkezdtem a hagyőr csoportot csinálni: interjút készíteni egy olyan veteránnal, aki élt és harcolt azokban az időkben. Az esélytelenek nyugalmával kérdeztem meg Zhao barátomat a TRA-nál, hogy esetleg tudna-e egy ilyet összehozni? Hát tudott. A nyolcadik napon az NRA-s egyenruháinkba öltözve indultunk Taipeiből majdnem egészen a sziget közepéig, ahol a veteránotthon található. Előtte várt még ránk egy közbenső úticél, Cihu, ahol Chiang Kai-shek sírhelye tekinthető meg. Sajnos ez csak kívülről látható, évek óta le van zárva, a helyet őrség védi. Be nem jutottunk, de megejtettük a kötelező tisztelgést, majd eljöttünk az amúgy festői szépségű parkból, aminél már az elején is nehézkes volt a bejutás: jópáran ugyanis felismerték az egyenruhát, és mosolyogva jöttek oda beszélgetni, fotózkodni. Főképp én voltam a nagy látványosság, el nem tudták képzelni mit keres itt egy fehér csóka kínai egyencuccban, de a szórólapok meg az angol nyelvű társalgás kellően jól vázolta a szituációt, örömmel fogadták a látogatásomat. Voltak a fotózkodók közt helyiek, de még egy pekingi bácsi is meglátva minket odasietett és tisztelgett, majd kezet fogott velem.

A parkban tett látogatás után bedobtunk némi hamburgert, kicsit csúszásban voltunk, így az utunk maradéka evéssel és sok beszélgetéssel telt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem izgultam a találkozó miatt, egyrészt mert óriási szerencse kell egy ilyenhez, másrészt egy álmom vált valóra azzal, hogy egy kínai veteránnal foghattam kezet és beszélgethettem. A veteránotthonban kedvesen fogadtak, először Wei tizedes gondviselője, majd aztán maga Wei tizedes. Következett a bemutatkozás, az ajándékok átadása, bár ezen a ponton a tizedes azt sem értette, mit keresek én ott magyarként, de a cimbora hatékonyan tolmácsolt, így megkezdhettük a videointerjút. A felvétel 80 perces lett, a feliratok készítése még most, hónapokkal az interjú elkészülte után is folyik, mivel a tizedes Kína déli részéről származik, és bizonyos szavakat egyáltalán nem értett a cimbora, de mások sem, így folyamatban van egy olyan ember keresése, aki beszéli a déli dialektusokat. Természetesen amint az anyag elkészül, megtekinthető lesz az Odyssey csatornánkon, és ide is ki fogom rakni. Az izgalmas részeket a videóból majd meghallgathatjátok, elöljáróban annyit, hogy Wei tizedest 1943-ban kényszersorozták 17 évesen aki végigharcolt 2 évet a japánok, majd még 4 éves a kommunisták ellen. Az isteni gondviselésnek köszönhetően túlélte Shanghai "felszabadítását" és parádés véletlenek sorozatának köszönhetően végül eljutott Taiwan szigetére, de a sorsa sokszor csak egy hajszálon függött.....

Az interjú végeztével kezet ráztunk, tisztelegtünk, majd elköszöntünk, ugyanis várt még ránk egy 3 órás út vissza Taipeibe és még vacsoráznunk is meg kellett állni valahol. A kocsiban hazafele kezdett leesni, hogy valami olyasvalaminek voltam a részese, amit nem sok ember mondhat el magáról. Tettem még lefekvés előtt egy sétát a környéken, így a nap "súlya" és történései csak akkor zuhantak a fejemre, amikor a hotelszobámban az ágyamon ücsörögtem, és az aznapi események peregtek le előttem az elejétől a végéig. Örülnék, ha meg tudnám nektek fogalmazni az érzést ami ekkor lett úrrá rajtam, de nem tudom. Az biztos, hogy két lottó ötösért sem cserélném el ezt az érzelmi katarzist!

Köszönöm ezt a napot, Mr. Zhao! Megtiszteltetés volt Önnel találkozni, Wei tizedes!

Nyaralás a Kínai Köztársaságban (Taiwan), 7. rész

 

Az előző napi hazautat kipihenve újabb várt rám: elnézni Jioufenbe, amely egy tengerpart mentén fekvő hegyvidéki (volt bányász)város. Nem csak az 1903-ban fellendülő aranybányászatáról híres, hanem a 2001-ben megjelent Chihiro Szellemországban című anime bizonyos jeleneteiről, amely igencsak hasonlóságot mutat Jioufen bizonyos részeivel. A rajzfilm megjelenése után Jioufen közkedvelt hely lett a japán turisták köreiben, habár Hayao Miyazaki, a rendező, tagadta, hogy a várost használta fel a legendás animációs filmhez. A cimboráim javasolták, hogy lehetőség szerint este látogassam meg, mert akkor még szebb, mint nappal, de ott már nem lett volna ennyi időm felfedezni és vissza is érni Taipeibe a lefoglalt szállásomra, így a nappali bóklászás mellett döntöttem (mint utóbb rájöttem, helyesen!).

A vonatra várakozás pillanatai

Megérkeztünk a ruifangi vasútállomásra

Nem egy nagy tudomány a lejutás, Taipei Main Stationnél veszel egy jegyet a Ruifang-i vasútállomásra tartó járatra, ott viszont muszáj egy taxit szerezned, amely felvisz téged a hegyre. A muszáj szó szerint értendő tehát kiemelném: NE PRÓBÁLJ MEG GYALOG FELMENNI, mert nincs gyalogút a szerpentinen és kib******ul életveszélyes! Szóval NE! És lefele se! Értem én, hogy szép lesz az út oda meg vissza, de a taxiból ugyanúgy élvezheted a kilátást, ráadásul ha valami a kaja mellett pofátlanul olcsó Taiwanon, az bizony a taxis szolgáltatás. Nyugodtan térképezd fel a szitut, hol érdemes tömegközlekedned és hol taxiznod, és ha kell, bátran válaszd az utóbbit! (a ruifangi vasútállomástól Jioufenbe felmenet kb 2400 Forint volt a fuvar, a taxi patyolattiszta volt, mint bármelyik másik amelyeket próbáltunk a nyaralásom alatt). Vigyél magaddal szúnyogirtó sprayt, mert bizonyos részeken azért itt akadnak szép számmal, de a bóklászásban ők összesítettben nem fognak zavarni. Az ázsiai óriás lódarázs viszont igen, szóval nem árt odafigyelni és elkerülni őket. Jioufen televan elhagyatott, pusztuló házakkal, a nagyrészük le van zárva hivatalosan, de van, ami nem, így nem feltétlenül javaslom az ezekbe való bebóklászást, mert számtalan tartalmazza a fenti jószág fészkeit. Az itthoni darazsakkal ellentétben ezek tényleg képesek megölni az embert, ha csoportosan támadnak rá és csípik meg, jobb a távolságtartás.

Joiufen amúgy fantasztikus látvány, ha kíváncsi vagy milyen az igazi kínai szomszédság, bóklássz el egy kicsit a főbb turista útvonalaktól, varázslatos élményekben/látványvilágban lesz részed! Miután fél 1 körül visszaértünk Ruifangba, a vasútállomás felé található egyik szimpatikus családi kajáldába vetettük be magunkat, ahol bevertünk a cimborával egy jó tél ételt, és indultunk is vissza Taipeibe.....azaz, hogy mellé Taoyuan tartományba, a Lunghwai Tudományegyetemre, ahol egy ismerős baráti kör kis csapata éppen a kiállítós hétvégéjükön ügyködött. A kiállításon az itt tanulók mutathatták be saját fejlesztésű számítógépes játékaikat, volt szerencsém többet is kipróbálni, ezek közül nem egy igencsak jópofa alkotás volt. A cimboráék (természetesen) egy háborús FPS-t fejlesztgetnek, ezt lehetett a standjuknál nyúzni 3 pálya erejéig. Van még vele bőven meló, viszont egy érdekes és egyben pozitív kezdeményezés a játék. Az érkezésemet meglepetésnek szántam, így rendesen meglepődtek a srácok amikor felbukkantam az egyetemen.

Érkezés a Lunghwa-i Tudományegyetemre

Későre járt, segítettünk a srácoknak visszahurcolkodni a szomszédos épületbe, este 17:45-kor pedig elhagytuk az egyetemet, indulnom kellett vissza Taipeibe. A napot egy kiadós vacsorával és a Don Don Donki boltban vett kiváló jégkrémmel zártam.

Akit érdekel egy rövid videoválogatás a Jioufenben tett látogatásomról, az az alább található kis ablakban, vagy az Odyssey videomegosztó portálon fellelhető csatornánkon megtekintheti! Jó szórakozást hozzá! 
Link: https://odysee.com/@GhostDivision74H:3/Jioufen:c