2026 November 7., Kenyérzsák túra, Vereb

Idén is megrendezésre kerül a Kenyérzsák túra Vereben, a Verebért egyesület támogatásával!

A túrára a REGISZTRÁCIÓ KÖTELEZŐ, katt a lenti linkre!

 https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSc1Gbs0WRsZ5OM3XPZfPnOL4W4NJv8OLmYODZizjYd7DK6UWw/viewform?usp=publish-editor

The Defiant játékmenet / The Defiant gameplay

 

A koreai hadszíntér a Kínai Tavaszi Offenzíva után

    HUN: 1951 június 10.-e után a koreai front egyre inkább „nemzeti szektoros” rendszerben működött: az amerikai főerők a középső és nyugati arcvonalon koncentrálódtak, a koreaiak főként a keleti szektorban tevékenykedtek:
- Nyugati szektor: amerikai 1. Hadtest
- Középső szektor: vegyes összetételű volt de főleg az amerikai 9. Hadtest dominált
- A Keleti szektort jellemzően dél-koreai csapatok tartották (ROK 1. és 2. Hadtest), ez a hegyvidéki terep (Punchbowl–Yanggu–Kimhwa térség) sokkal inkább a ROK csapatok hatáskörébe tartozó zóna volt, amerikai tanácsadók jelenlétével és amerikai tüzérségi támogatással megspékelve.

    A kínai hadseregcsoportokról pár szóban: az északi részt őrző három alakulat a koreai háború alatt a PVA vasökle volt az 1950–53 közötti szakaszban.
- A 38. Hadseregcsoport egy elit támadó alakulat volt, a valaha létezett egyik legrámenősebb kínai parancsnokkal, Liang Xingchuval az élen. Létszámuk 35-40 ezer fő közé tehető, és az ide beosztott 3 hadosztály (112,113 és 114.) közül a 113.-hoz fűződik az a 14 óra alatt megtett 145km-es erőltetett menet, amelynek kulcsfontosságú szerepe volt a Chongchon folyónál kivívott győzelemben
 - A 39. Hadseregcsoport a háború elején számított az egyik legütőképesebb alakulatnak, Unsannál ők semmisítettek meg egy komplett amerikai gyalogezredet
- A 40. Hadseregcsoport az egyik legnagyobb terhet viselő alakulat volt a háború elején. Ők voltak azok, akik elsőként törtek át amerikai vonalakat és hajtottak végre sikeres bekerítési akciókat. Jeleskedtek a Chongchon folyói csatánál, a Punchbowlnál, kiválóan helytálltak a Heartbreak Ridgenél, majd 1951 júniusa után a keleti szektorban.


    ENG: After June 10, 1951, the Korean front increasingly operated under a "national sector" system: American forces were concentrated on the central and western fronts, while Koreans were mainly active in the eastern sector:
- Western sector: US 1st Corps
- Central sector: mixed composition, but mainly dominated by the US 9th Corps
- The Eastern sector was typically held by South Korean troops (ROK 1st and 2nd Corps), and this mountainous terrain (Punchbowl–Yanggu–Kimhwa area) was much more within the zone of influence of ROK troops, supplemented by the presence of American advisers and American artillery support.

A few words about the Chinese army groups: the three units guarding the northern part were the iron fist of the PVA during the Korean War between 1950 and 1953.
- The 38th Army Group was an elite offensive unit, led by Liang Xingchu, one of the most formidable Chinese commanders ever. Their strength was estimated at 35-40,000, and of the three divisions assigned to them (112, 113, and 114), it was the 113th that was responsible for the 145 km forced march completed in 14 hours, which played a key role in the victory at the Chongchon River.
- The 39th Army Group was considered one of the most powerful units at the beginning of the war, destroying an entire American infantry regiment at Unsan.
- The 40th Army Group was one of the units bearing the heaviest burden at the beginning of the war. They were the first to break through American lines and carry out successful encirclement operations. They excelled in the battle at the Chongchon River, at Punchbowl, and performed admirably at Heartbreak Ridge, then in the eastern sector after June 1951.

Az 1951-es Tavaszi Hadjárat, 9. rész（第五次战役)

 

LOGISZTIKAI PROBLÉMÁK ÉS AZOK ORVOSLÁSÁRA TETT KÍSÉRLETEK

    A legfőbb ok, amiért Peng leállíttatta a Tavaszi Offenzívát, az a villámgyorsan kimerülő muníció és ételkészletek voltak, a katonákat ki kellett vonni és újratölteni, ezt szolgálta az 1951 április 29.-től május 9.-ig tartó Párttalálkozó, amely az utánpótlás hatékonyabb kiosztását tűzte ki célul. Peng Dehuai élesen kritizálta a kínai parancsnokok "leszaromságát" és hanyag attitűdjét, amely a korábbi gerilla-hadviselésből fakat, és amelynek többek között azt köszönhették, hogy a koreai háborúba való belépés óta több, mint 4000 járművet veszítettek el. Az 1951 május 3.-án tartott Párttalálkozó többek közt ezeknek az igen súlyos problémáknak a kijavítását tűzte ki célul. Sok javaslat érkezett a különféle hadianyagok szállítási módjaira vonatkozólag, elkerülendő a túl nagy veszteségeket, valamint az étel és a muníció ésszerűbb elosztására is. A PVA vezetése nem csak azt tűzte ki célul, hogy az adott hadseregcsoportok javítsanak a logisztikájukon, de egyfajta jutalmazási rendszert is bevezettek azon katonák számára, akik feladatukat jól látták el, akik pedig hanyagul, azok különféle büntetésekre számíthattak. Mivel Koreában nem volt a PVA-nak külön logisztikai részlege, ezért sürgősen ideje volt létrehozni egyet, azonban Peng Dehuai nagy meglepődésére ennek a vezetését az égegyadta világon senki nem akarta elvállalni. Hosszas huzavona után a koreai logisztikai részleg vezetője Hong Xuezhi parancsnok lett.

    Teljes egészében újrakalibrálták a lőszerelosztási rendszert, immáron sokkal okosabban: az arcvonal feltöltése volt a cél, meghatározott pontokon, ellentétben az ezt megelőző periódussal, ahol specifikusan adott egységeket töltöttek csak mindig újra, ez pedig veszedelmesen beszűkítette nem csak a PVA csapatok mozgásterét, de a megvalósítható hadműveleteket és azok sikerét is. Az arcvonalon elhelyezett lőszerraktárak mindig fixek maradtak, így ha a katonákat ki is kellett vonni a rotálás miatt, az új katonák azonnal fel tudták tölteni a lőszerkészleteiket a helyben lévő depókból, nem csak a kínaiak, de az észak-koreaiak is! Ez az amúgy igen ügyes húzás a kínaiak részéről nem csak az egész logisztikai rendszerükre volt pozitív hatással és vett le róla rengeteg terhet ezred és zászlóalj szinten, de az arcvonalban harcoló katonák hatékonyságát is számottevően megnövelte!

Kínai PVA katona zsákmányolt amerikai B.A.R. automata puskával

A KUDARCOK OKAI

    A PVA/NKPA hadvezetés a Tavaszi Offenzíva kitűzött céljait képtelen volt elérni. A hiba a kommunisták téves stratégiai és taktikai számításaiban, az ismeretlen és felderítetlen terepviszonyokban, a nem várt időjárási viszontagságokban valamint a régi és újonnan jövő kihívásokban keresendő. A régi problémák, amelyekkel a kínaiak már 1951 eleje óta küzdöttek, a kevés utánpótlás, a tüzérségi támogatás hiánya és a rendkívül magas veszteségek voltak, míg újonnan a parancsnoki láncban keletkezett szakadások (akadozó vagy nemlétező kommunikáció) állították őket embertpróbáló feladatok elé. A Koreai-félsziget középső és keleti részének földrajzi adottságai szintén jelentősen korlátozták a PVA-NKPA közös erőinek a nagyszabású akcióik végrehajtását. A terület hegygerinceinek többsége észak-déli irányban húzódott, ami előnyös volt a terület hosszirányú áttöréséhez, de rendkívül megnehezítette a szélességi irányú mozgást. Sűrű fenyőerdőkkel és bozótos aljnövényzettel borított, legmagasabb dombjai körülbelül 4500 láb magasak, és a legtöbb domb legalább 1800 láb magas, meredek, amelyekből nem egy 60 fokos lejtővel rendelkezett. Mindezek miatt a menekülő dél-koreai hadosztályok visszavonulásának megakadályozása sokkal nehezebb diónak bizonyult, mint azt PVA-NKPA parancsnoksága remélte volna. Az akadozó utánpótlás miatt a kínai-észak-koreai katonák csak egy hétre elegendő lőszer és étel adaggal rendelkeztek, ezt használták ki az ENSZ csapatok is, és nevezték el a kommunista csapatok támadásait "Egy hetes támadások"-nak.

PVA katonák ebéd közben

    Szintén nem számított ritkaságnak egy olyan probléma, amely a pár cikkel korábban taglalt kézifegyverek lecserélése okán jött elő, ezek pedig az újonnan, a Szovjetúnióból szerzett darabok voltak. A visszavonulás során a 65. Hadseregcsoport lőszerkészletei gyorsabban merültek ki, mint azt bármelyikük is remélte volna. A Koreába való belépés előtt a teljes hadseregcsoport fegyverzetét orosz kézifegyverekre cserélték le, amelyeknek a nagyrésze automata volt. Az amúgyis problémás lőszergyártási kapacitás miatt Kína nem tudott ezekhez a fegyverekhez lőszerutánpótlást biztosítani, a hiányos utánpótlás miatt pedig minden katona csak 2-3 egységnyi lőszermennyiséget tudott magával cipelni, ellentétben az oroszok által biztosított napi 8-10-el szemben. Mondani sem kell, hogy ez a 2-3 egységnyi mennyiség még egy napi intenzív tűzharchoz sem volt elegendő, a védelmi harcok során pedig a a 65-ösök elveszítették ebből kifolyólag az automata puskáik 12, könnyűgéppuskáik 16, nehézgéppuskáik 12, és a 60mm-es aknavetőik 15 százalékát.

PVA katonák DP-28 (balra) golyószóróval és PPSh-41 (jobbra) géppisztollyal.
A tervezettnél sokkal kevesebb lőszer jutott ezekbe a fegyverekbe.

        A folyamatos harcok miatt a frontvonal szinte teljes hosszában kimerült, bizonyos szakaszokon a kínaiak teljesen kifogytak az élelemből, amely azt eredményezte, hogy olykor 5-10 emberes csoportok indultak el a saját szakállukra élelmet keresni, amelynek eredménye sokszor az ENSZ csapatoknál való fogságbaesés lett. Mao, látván a statisztikákat, rábólintott Peng javaslatára, így a frontvonalban harcoló kínai katonákat visszább vonták pihenni, újraszervezni és feltölteni. Félvén a mégnagyobb veszteségektől, Peng leállíttatta az offenzívát és 1951 május 21.-én elrendelte a visszavonulást, arra viszont senki sem számított a kínai hadvezetésnél, hogy az amerikaiak egy totális ellentámadásba mennek át, és a 38. szélességi foktól felfelé történő visszavonulás a PVA történetének legdurvább veszteségeit fogja okozni. 45-65.000 fő veszteséget könyvelhetett el a PVA, amely ismét egy sok faktorból álló probléma-együttesből állt. A már amúgyis kimerült, leharcolt, munícióban és élelemben is híján lévő kínai csapatokat teljesen váratlanul érte a totális amerikai támadás május 23.-án, amely a teljes védelmi vonal összeomlását eredményezte. Ezt követte május 24.-én a kínaiak teljes parancsnoki és kommunikációs hálózatának összeomlása, a háromból két hadseregcsoport (a 19. és a 3.) teljesen lebénult. A Harmadik Hadseregcsoportra duplán rájárt a rúd, ugyanis május 24.-én az ENSZ légitámadásának köszönhetően a kommunikációjuk 3 napra megszakadt a többi hadseregcsoporttal és a parancsnoksággal, ennek következtében esélyük sem volt egy rendezett visszavonulásra és egy normális védekezésre. A Harmadik Hadseregcsoport 4 nap alatt 15000 halottat könyvelhetett el.

    A totális káosz megfékezésére 1951 május 27.-én Peng megszervezte a védelmi vonalat a PVA 15., 20., 26., 63., 64. Hadseregeinek bevetésével, amelyek az elkövetkezendő 3 nap alatt végbement heves harcok árán sikerrel megszilárdították a kínai arcvonalat, megállítva az ENSZ csapatok előrenyomulását. Ahelyett, hogy a tervezett hadjárat szerint az amerikaiakat délre nyomták volna, a kínaiaknak kellett visszavonulniuk északra, óriási terület és élőerő veszteségek mellett. A Tavaszi Hadjárat időtartama alatt a kínaiak 50.000 fő veszteséget szenvedtek el, ebből 20.000 hadifogoly volt. Miután a PVA elveszítette a Tavaszi Hadjáratot, a kommunista csapatok soha többet nem jutottak még csak a közelébe sem Szöulnak, és nem is szerveztek több nagyszabású offenzívát. A megrázó vereség után Mao kénytelen volt újragondolni az eddig alkalmazott irreális és ostoba stratégiáját, valamint újrafogalmazni mind a kitűzött politikai, mind pedig a katonai célokat. Ekkor már reálisan látszott az a tény, hogy az ENSZ erőket a kínai-észak-koreai csapatok nem fogják tudni kirugdalni a koreai félszigetről, így a szertefoszlott győzelmi vágyálmok helyett a kínai vezetők elkezdtek más alternatívákban gondolkodni, mint például egy tárgyalássorozatban.

A 180-ASOK VÉGE

    Wei egyetlen reménye az első vonalbeli hatékony védekezésre  a 11.000 főből álló, teljesen orosz fegyverzettel felszerelt 180. PVA hadosztály volt. Miután Zheng Qigui (1913-1990), a 180. Hadosztály parancsnoka megkapta az erre vonatkozó hadiparancsot május 21.-én a 60. Hadseregtől, azonnal informálta Wei-t, hogy nem fogják tudni 2 nap alatt elérni a meghatározott védelmi vonalakat. Érzékeltetésképpen fontos megemlíteni azt a nem elhanyagolható tényt, hogy Zheng az egyik legtapasztaltabb PLA-parancsnok volt, aki annakidején túlélte a Hosszú/Nagy Menetelést, majd a japánok elleni háborúban ezredparancsnokként és komisszárként is szolgált, és a kínai polgárháború alatt először a 180. Hadosztály helyettes parancsnoka, majd végül annak parancsnoka lett. Politikai lojalitása és felsőbb tisztek iránti teljes bizalma jelentősen gátolta saját döntéshozatalát, így Zheng úgy vélte, hogy elsődleges feladata a 60. Hadsereg parancsnokságának utasításait végrehajtani, ahelyett, hogy a saját hadosztályának érdekeit tartaná szem előtt. Amikor a 3. Hadseregcsoport parancsnoksága három napra elvesztette a kapcsolatot csapataival, és a 60. Hadsereg nem nyújtott segítséget, Zheng tanácstalan volt. Fogalma sem volt a visszavonulási parancsról, ahogyan arról sem, hogy az ő nyugati szárnyán tevékenykedő 63. Hadsereg már május 24.-én visszavonult, csak amikor hadbíróság elé állították „politikai hűtlenség” vádjával.

    Május 24.-e egy rendkívül húzós nap volt a 180-asoknak, ugyanis a megfelelő védelmi állások hiánya miatt már alapból is sok katonát veszítettek az ENSZ erők elleni csatározásokban. Mivel a 180-asok mindkét szárnya immáron védtelen volt, ezért a hátuk mögött a Pukhan folyóval, 3 irányból voltak kénytelenek kivédeni az egyre nagyobb nyomást jelentő ellenséges támadásokat. A harcok hevességét kiválóan jelzi, hogy május 24.-ére az 540. ezred 1. zászlóaljának 3. századából amelyben 170 fő szolgált, már csak 10 kínai katona volt életben, aztán amikor ők is kifogytak a lőszerből, a zászlóalj parancsnokok az utolsó gránátjaikkal magukkal vittek pár ENSZ katonát a támadók közül. Május 24.-e után (miután elveszítették a legtöbb katonájukat) a 180. Hadosztály megkezdte a visszavonulást. Maradt még egyetlen esélyük arra, hogy kitörjenek a közelgő bekerítésből, de ez kudarcot vallott, és május 26.-ára a teljes hadosztályt bekerítették.  Még ugyanezen a napon éjszaka sikerrel továbbnyomultak északnyugati irányba, kihasználva a terep és a holdfény adta előnyöket, és másnap reggel 9:00-re elérték Eunbongot, amelyet viszont az ENSZ erők birtokoltak. 5 nap szünet nélküli harc következett, minek következtében a hadosztály létszáma az eredeti 11.000 főről 2-3.000 fő közé apadt, a lőszerkészleteik pedig szinte teljesen kimerültek. Sok PVA katona nem is az ellenséges golyóktól, hanem az éhezéstől esett össze holtan, egyesek meg attól, mert már mérgező növényeket ettek meg vagy kígyókat. A fogságbaeséstől való félelmükben szintén sokan követtek el öngyilkosságot kézigránáttal vagy egyéb robbanóeszközökkel, míg mások, a teljes kimerültség és az éhenhalás határán inkább hátramaradtak, hogy hadifogságba essenek, inkább, minthogy tovább hátráljanak.

 A bekerített 180. PVA hadosztály és a szomszédos egységek helyzete az
1951-es Tavaszi Hadjárat során

    A hadosztály morálja már annyira alacsony volt május 27.-ére, hogy néhány parancsnok teljesen elvesztette az egysége feletti irányítást, így azok simán fegyvereikkel a kezükben dezertáltak, de volt olyan is, mint például Liu Yaohu (1917-1951), az 540. ezred parancsnoka, aki megpróbálta megállítani a dezertálókat és a közelgő összeomlást valamint újjászervezni a védelmet, cserébe a saját emberei lőtték hátba. Az egyik beosztott tisztje ezekután a csoport megmaradt katonáinak (kb 2 zászlóalj) megengedte, hogy hadifogságba essenek. A 180-asok teljes parancsnoki lánca összeomlott május 27.-ének délutánjára, megsemmisítették az összes kommunikációs felszerelésüket és a kódfüzeteket is, az egyetlen csatornát, amellyel fenntarthatták volna a kapcsolatot a külvilággal illetve a 60. Hadsereggel. A 11.000 emberből megmaradt 600 katonát 3 századba szervezték és egy utolsó próbálkozásra szánták el magukat, hogy Sachang-ri-nél kitörjenek az ellenséges gyűrűből. Magánakciók keretein belül május 31 után ugyan nagyon kevés 180-as katonának, de sikerült visszatérnia a saját PVA-s vonalaikhoz. Talán szükségtelen is megemlíteni, hogy a visszatérő tisztekből jónéhányat hadbíróság elé állítottak és megbüntettek.

    Később született tanulmányok szerint biztosan állítható, hogy ha a 180-asokkal szomszédos egységek tudtak volna kommunikálni velük, akkor is nagyok lettek volna a veszteségeik, de nem ennyire elképesztő mértékben.

Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea

M2A1 105mm Howitzer

 

HUN: A szovjet gyártmányú tüzérségi fegyverek mellett a Kínai Népi Önkéntes Hadsereg tüzérségi egységei a csatatéren zsákmányolt amerikai gyártmányú tüzérségi fegyvereket is előszeretettel vetették be, például az M2A1 105 mm-es tarackot, amely a legjobban teljesítő és technológiailag legkiforrottabb tüzérségi eszköz volt. Ez a modell a második világháborúban az amerikai tüzérség fő fegyvere volt, és mind az európai, mind a csendes-óceáni hadszíntéren jelentős szerepet játszott. Kompatibilis volt különböző típusú 105 mm-es lőszerekkel, például gyújtólövedékekkel, füstgránátokkal, vegyi gránátokkal, nagy robbanóerejű gránátokkal és repeszgránátokkal. Maximális hatótávolsága 11,55 kilométer volt, maximális tűzgyorsasága pedig 2-4 lövés percenként.

ENG: In addition to Soviet-made artillery weapons, the artillery units of the Chinese People's Volunteer Army also liked to use American-made artillery weapons captured on the battlefield, such as the M2A1 105 mm howitzer, which was the most effective and technologically advanced artillery weapon. This model was the main weapon of the American artillery during World War II and played a significant role in both the European and Pacific theaters. It was compatible with various types of 105 mm ammunition, such as incendiary shells, smoke shells, chemical shells, high-explosive shells, and fragmentation shells. Its maximum range was 11.55 kilometers, and its maximum rate of fire was 2-4 rounds per minute.

HUN: Az M2A1-et „könnyű taracknak” is szokták nevezni, mivel a többi, 100 mm-nél nagyobb kaliberű tüzérségi fegyverhez képest az M2A1 lényegesen könnyebb, teljes tömege mindössze 2,26 tonna. Általában közepes méretű kerekes teherautóval lehet vontatni. Bár a kínai népi önkéntes hadsereg a háború későbbi szakaszában inkább szovjet gyártmányú 122 mm-es és 152 mm-es tarackokkal volt felszerelve, a zsákmányolt M2A1 modelleket is beépítették a csapatokba, mivel könnyűek voltak és nagy pontossággal bírtak.

ENG: The M2A1 is also referred to as a "light howitzer" because, compared to other artillery weapons with a caliber greater than 100 mm, the M2A1 is significantly lighter, with a total weight of only 2.26 tons. It can usually be towed by a medium-sized wheeled truck. Although the Chinese People's Volunteer Army was equipped with Soviet-made 122 mm and 152 mm howitzers in the later stages of the war, captured M2A1 models were also incorporated into the troops because they were light and highly accurate.

Az 1951-es Tavaszi Hadjárat, 8. rész: A Tavaszi Hadjárat（第五次战役)

 

A HIBÁS CÉLKITŰZÉS ÉS AZ EHHEZ TARTOZÓ STRATÉGIA

    1951 április 22-én a 38. szélességi fok mentén a kínai csapatok megindították az addigi legnagyobb offenzívájukat az amerikai csapatok ellen: 548.000 katona különböző haderőnemekben elosztva nyitotta meg a Tavaszi Offenzívát. Nem csak Peng Dehuai, de a kínai hadvezetés is szentül hitte, hogy ez egy mindent eldöntő ütközet lesz a Koreai Háborúban. Korábban már esett róla szó, hogy teljesen irreálisan, bizonyos számú ENSZ/USA hadosztálynyi erő teljes megsemmisítése lett célul kitűzve, azonban a Tavaszi Offenzívát megelőző 4 hadjáratban sem sikerült megsemmisíteni egyet sem, Mao dédelgetett vágyálma pedig az új hadműveletben nem kevesebb, mint 50.000 ENSZ katona megsemmisítése volt. Ennek megfelelően a kínai hadvezetés egy olyan stratégiát állított fel, amely folyamatosan megpróbálja csapdába csalni az ellenséges csapatokat, ez a kivitelezés azonban nemcsak hogy villámgyorsan kimerítette a kínai tartalékokat, de a PVA csapatok számos gyengeségére is fényt vetett, ezt pedig az amerikai csapatok ezután könyörtelenül ki is használták. Miután a kínaiak súlyos veszteségeket szenvedtek, Peng Dehuai április 29.-én leállíttatta a további támadó hadműveleteket.

    Azon kívül, hogy az amerikaiaknak óriási tűzerő fölényük volt égen s földön egyaránt, a kínai hadvezetés számos igen súlyos hibát vétett, amely ezekhez a súlyos veszteségekhez vezetett:

1. Peng és a többi parancsnok anélkül hajszolták és kényszerítették támadó hadműveletekbe a már akkor is kimerült PVA csapatokat, hogy azok megfelelően ki lettek volna képezve és felkészítve azokra a hadviselési körülményekre, amelyekben helyt kellett volna állniuk

2. Peng ugyanazt az elavult "hármast" használta (megoszt, bekerít, megsemmisít), mint az előző 4 hadműveletben 1950 novembere és 1951 áprilisa között, ahelyett, hogy tanulva az ütközetekből, új stratégiákat és taktikákat fejlesztett volna ki

3. A PVA hadvezetése lényegében semmit sem tett meg azért, hogy a szállítmányozás terén olyan pozitív fejlesztéseket hajtson végre, amelyek végre biztosítani tudják a frontvonalban harcoló katonák étel, lőszer és egyéb ellátmány igényét. Ez sajnos sokszorosan megbosszulta magát, mert az állandó élelem és lőszerhiánnyal küszködő kínai katonák az esetek java részében képtelenek voltak sikerrel végrehajtani a rájuk kiszabott feladatokat

4. A PVA erőinek nem volt hírszerző hálózata, hivatásos tiszti állománya és olyan hatékony kommunikációs rendszere, amely lehetővé tette volna a különböző katonai egységek és haderőnemek gördülékeny együttműködését. Ezt a hadsereget semmiképp sem nevezhetjük egy modernizálódott haderőnek, hiszen a második világháborúban gerilla erőként működő hadsereg modern hadsereggé alakulása a kínai polgárháborúban már ugyan megkezdődött, de csak a Koreai Háború végére, az 1951-es Tavaszi Offenzíva során elszenvedett megalázó vereség után fejeződött be.

    Számtalan példa akadt a hadvezetés rugalmatlanságára is, mint amikor például a 64. Hadsereg parancsnoka Zeng Siyu egyetlen plusz napot kért arra, hogy katonái a késés miatt elfoglalhassák a kijelölt pozícióikat, illetve, hogy a kért tüzérségi eszközök is megérkezzenek. A támadást április 22.-én annak tudatában kellett megkezdenie, hogy a fenti feltételek egyike sem valósult meg..... További problémát jelentett, hogy a PVA katonák Koreába érkező második hulláma semmiféle pihenőt nem kapott, hogy a hosszú utat kipihenje, sok parancsnok pedig egyáltalán be sem fejezte a szükséges megfigyelési munkákat a terep kapcsán, így nem is voltak vele túlzottan tisztában, mi vár majd rájuk, miután támadásra vezénylik az alájuk beosztott katonákat. Peng agyament módszere, hogy a csapatokat a pártvezetés irreális doktrínáinak megfelelően minél előbb harcba vezényelje, már az elejétől kudarcra ítéltette a kínai csapatokat. Bármilyen előnyük is volt még azokban a napokban, a silány tervezéssel minden odaveszett, de a kudarcért nem egyedül és kizárólag Peng a felelős, hanem a pekingi felsővezetés is, amelynek stratégiai hozzáállása, doktrínái és a túlzott élőerőre való alapozás a szintúgy a hibafaktorokat gyarapítja. Néhány kínai parancsnok ugyan felismerte, hogy kizárólag az élőerőre nem lehet alapozni a háborúban, és próbáltak mindent elkövetni, hogy az alájuk beosztott katonák új, modern fegyvereket és technológiát kapjanak, de ezek már túl későn és túlzottan kis mennyiségben érkeztek ahhoz, hogy a Tavaszi Offenzíva sikerére hatással legyenek.

ELLÁTÁSI GONDOK

    Peng, hogy Mao kedvére tegyen, alapvetően 2 hétre tervezte az amúgyis irreális célkitűzésekkel rendelkező hadjáratot, de a rendkívüli lőszer és élelmiszerhiány miatt 1 hétre csökkentette azt, és április 29.-én be is fejezte azt anélkül, hogy egyetlen egy ENSZ hadosztályt is megsemmisítettek volna a célként kitűzött hatból. Ami a rossz logisztikát és kevés utánpótlást illeti, Peng és a PVA vezetése amúgy 100%-ig tudatában volt a problémának, még jóval a Tavaszi Offenzíva megkezdése előtt. A több helyen szétszakadt utánpótlási vonal, a teljes amerikai légifölény és az ennek köszönhető bombázásokban megsemmisült hadianyag jelentősen korlátozta a kínaiak mozgásterét.  Ennek eredményeképp a Tavaszi Offenzíva egy hete alatt a katonák szükségleteinek mindössze 44-50%-át tudták fedezni az utánpótlásokkal, amely sokszor még az igények minimum szintjét sem érték el! Nem csökkentette a problémákat az a tény sem, hogy az utánpótlást szállító egységek az amerikai légicsapásoknak köszönhetően képtelenek voltak tartani a tempót a támadó alakulatokkal, így történhetett meg, hogy az amúgyis kevés ellátmánnyal rendelkező PVA katonák sokszor igen nehéz helyzetekben találták magukat. Számtalanszor fordult elő, hogy az amerikai vonalakat áttörő kínai katonák meg kellett álljanak akár napokra is megvárni az ellátmányt, így pedig, hogy lőszerük már nem volt, kiváló lehetőségeket szalasztottak el a várakozás miatt.

AMERIKAI / KÍNAI TAKTIKÁK

    Az amerikaiak a kínaiakkal ellentétben nagy gondot fordítottak arra, hogy ellenfelük manővereit jobban górcső alá vegyék, és hatékony ellenszert találjanak az őket szorongató taktikákra. Így történhetett meg például az, hogy a kínaiak nemcsak hogy képtelenek voltak megsemmisíteni az amerikai hadsereg 24. Hadosztályát, de még az ő csapdájukba sétáltak bele. James Van Fleet tábornok április 23.-án utasította a Frank Milburn tábornokot és William Hodge tábornokot, hogy csapataikat vonják vissza a Kansas vonalig, de éjszakánként maximum 12-20 mérföldes visszavonulással. Ez pont elegendő távolság volt arra, hogy a rosszul ellátott PVA csapatok ennyit még előre tudjanak nyomulni, így az amerikai csapatok már távol voltak a kínai főerőktől, de közel ahhoz, hogy a kínai támadóékekkel meglegyen a kontakt. A kínai csapatokról beérkezett infók alapján az amerikaiaknak kiváló képük volt az utánuk nyomuló támadók elhelyezkedéséről, így már könnyedén megszórhatták őket légicsapásokkal, tüzérséggel vagy vethettek be ellenük tankokat, óriási mészárlást rendezve a menthetetlen helyzetben lévő kínaiak soraiban. Ezek aztán annyira megnyírbálták a kínaiak élőerejét, hogy a Tavaszi Offenzíva előtt alkalmazott éjszakai tömegrohamok erejét ez már drámaian visszafogta.

Az értelmetlen kínai tömegrohamok eredménye 1951 május 30.-án, a Kansas-vonal
visszafoglalása után.

    A korai kínai hadjáratok során  (1950 októbere és 1951 februárja között) az éjszakai tömegrohamok igen eredményesnek bizonyultak, ugyanis a teljes század vagy zászlóalj erejű támadások teljes meglepetésként érték az amerikai csapatokat, nem beszélve azok pszichológiai hatásairól. Nem elhanyagolható az sem, hogy a meglepetés erejét kihasználva ezek a rohamok számos gyengeségére rávilágítottak az amerikai, de különösen a dél-koreai csapatoknak. Az esetek túlnyomó többségében a teljesen ledöbbent védőknek semmilyen választása nem volt, csak elhagyni a pozícióikat, de idővel az amerikaiak tanultak ebből, így a támadás után levő kifáradt és kiváló célpontot nyújtó PVA-s katonákra rázúdítottak mindent valamelyik hátulsó pozícióból, ami az USA fegyvertárában megtalálható volt. Theodore White, az amerikai 24. ezred gyalogosa így emlékezik vissza ezekre a rohamokra: "Amikor megrohamozták az állásainkat, olyan sokan voltak, hogy bármerre sütötted el a fegyveredet, az a golyó embert talált, nem tudtál hibázni. Irdatlan sok emberük volt. Nappal aztán láthattuk a csatatéren heverő sok száz holttestet, és az járt a fejünkben, hogy hogy a francba képesek még ennél is több veszteséget elviselni? És aznap este megcsinálták megint, majd a rákövetkezőn is." A Tavaszi Offenzíva kezdetére ezek az éjszakai kínai támadások olyan szinten veszítettek a hatékonyságukból, hogy még egy kisebb egységet sem tudtak a PVA-sok megsemmisíteni, nemhogy egy nagyobbat. Sajnos ennek ellenére a PVA-s parancsnokok addig küldték a vágóhídra a katonáikat, amíg már nem maradt annyi, amivel egy következő tömegrohamot elindíthattak volna.

Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea

Fourteen years of flames előzetes

 

Rájöttem, hogy az Insta oldalra már kiraktam vagy két hete, ide meg elfelejtettem, de a The Defianton kívül még egyigazi remekműnek kinéző WW2 Kínás játék van készülőben, ez pedig a Fourteen years of flames! 7 különböző karaktert irányíthatunk majd 16 nagyszabású ütközeten keresztül az 1937-1945 közötti időszakban. Már nagyon várjuk!

Just shut up and take my money!!!!!

STEAM oldal: https://store.steampowered.com/app/4228810/_/