Az 1951-es Tavaszi Hadjárat, 9. rész（第五次战役)

 

LOGISZTIKAI PROBLÉMÁK ÉS AZOK ORVOSLÁSÁRA TETT KÍSÉRLETEK

    A legfőbb ok, amiért Peng leállíttatta a Tavaszi Offenzívát, az a villámgyorsan kimerülő muníció és ételkészletek voltak, a katonákat ki kellett vonni és újratölteni, ezt szolgálta az 1951 április 29.-től május 9.-ig tartó Párttalálkozó, amely az utánpótlás hatékonyabb kiosztását tűzte ki célul. Peng Dehuai élesen kritizálta a kínai parancsnokok "leszaromságát" és hanyag attitűdjét, amely a korábbi gerilla-hadviselésből fakat, és amelynek többek között azt köszönhették, hogy a koreai háborúba való belépés óta több, mint 4000 járművet veszítettek el. Az 1951 május 3.-án tartott Párttalálkozó többek közt ezeknek az igen súlyos problémáknak a kijavítását tűzte ki célul. Sok javaslat érkezett a különféle hadianyagok szállítási módjaira vonatkozólag, elkerülendő a túl nagy veszteségeket, valamint az étel és a muníció ésszerűbb elosztására is. A PVA vezetése nem csak azt tűzte ki célul, hogy az adott hadseregcsoportok javítsanak a logisztikájukon, de egyfajta jutalmazási rendszert is bevezettek azon katonák számára, akik feladatukat jól látták el, akik pedig hanyagul, azok különféle büntetésekre számíthattak. Mivel Koreában nem volt a PVA-nak külön logisztikai részlege, ezért sürgősen ideje volt létrehozni egyet, azonban Peng Dehuai nagy meglepődésére ennek a vezetését az égegyadta világon senki nem akarta elvállalni. Hosszas huzavona után a koreai logisztikai részleg vezetője Hong Xuezhi parancsnok lett.

    Teljes egészében újrakalibrálták a lőszerelosztási rendszert, immáron sokkal okosabban: az arcvonal feltöltése volt a cél, meghatározott pontokon, ellentétben az ezt megelőző periódussal, ahol specifikusan adott egységeket töltöttek csak mindig újra, ez pedig veszedelmesen beszűkítette nem csak a PVA csapatok mozgásterét, de a megvalósítható hadműveleteket és azok sikerét is. Az arcvonalon elhelyezett lőszerraktárak mindig fixek maradtak, így ha a katonákat ki is kellett vonni a rotálás miatt, az új katonák azonnal fel tudták tölteni a lőszerkészleteiket a helyben lévő depókból, nem csak a kínaiak, de az észak-koreaiak is! Ez az amúgy igen ügyes húzás a kínaiak részéről nem csak az egész logisztikai rendszerükre volt pozitív hatással és vett le róla rengeteg terhet ezred és zászlóalj szinten, de az arcvonalban harcoló katonák hatékonyságát is számottevően megnövelte!

Kínai PVA katona zsákmányolt amerikai B.A.R. automata puskával

A KUDARCOK OKAI

    A PVA/NKPA hadvezetés a Tavaszi Offenzíva kitűzött céljait képtelen volt elérni. A hiba a kommunisták téves stratégiai és taktikai számításaiban, az ismeretlen és felderítetlen terepviszonyokban, a nem várt időjárási viszontagságokban valamint a régi és újonnan jövő kihívásokban keresendő. A régi problémák, amelyekkel a kínaiak már 1951 eleje óta küzdöttek, a kevés utánpótlás, a tüzérségi támogatás hiánya és a rendkívül magas veszteségek voltak, míg újonnan a parancsnoki láncban keletkezett szakadások (akadozó vagy nemlétező kommunikáció) állították őket embertpróbáló feladatok elé. A Koreai-félsziget középső és keleti részének földrajzi adottságai szintén jelentősen korlátozták a PVA-NKPA közös erőinek a nagyszabású akcióik végrehajtását. A terület hegygerinceinek többsége észak-déli irányban húzódott, ami előnyös volt a terület hosszirányú áttöréséhez, de rendkívül megnehezítette a szélességi irányú mozgást. Sűrű fenyőerdőkkel és bozótos aljnövényzettel borított, legmagasabb dombjai körülbelül 4500 láb magasak, és a legtöbb domb legalább 1800 láb magas, meredek, amelyekből nem egy 60 fokos lejtővel rendelkezett. Mindezek miatt a menekülő dél-koreai hadosztályok visszavonulásának megakadályozása sokkal nehezebb diónak bizonyult, mint azt PVA-NKPA parancsnoksága remélte volna. Az akadozó utánpótlás miatt a kínai-észak-koreai katonák csak egy hétre elegendő lőszer és étel adaggal rendelkeztek, ezt használták ki az ENSZ csapatok is, és nevezték el a kommunista csapatok támadásait "Egy hetes támadások"-nak.

PVA katonák ebéd közben

    Szintén nem számított ritkaságnak egy olyan probléma, amely a pár cikkel korábban taglalt kézifegyverek lecserélése okán jött elő, ezek pedig az újonnan, a Szovjetúnióból szerzett darabok voltak. A visszavonulás során a 65. Hadseregcsoport lőszerkészletei gyorsabban merültek ki, mint azt bármelyikük is remélte volna. A Koreába való belépés előtt a teljes hadseregcsoport fegyverzetét orosz kézifegyverekre cserélték le, amelyeknek a nagyrésze automata volt. Az amúgyis problémás lőszergyártási kapacitás miatt Kína nem tudott ezekhez a fegyverekhez lőszerutánpótlást biztosítani, a hiányos utánpótlás miatt pedig minden katona csak 2-3 egységnyi lőszermennyiséget tudott magával cipelni, ellentétben az oroszok által biztosított napi 8-10-el szemben. Mondani sem kell, hogy ez a 2-3 egységnyi mennyiség még egy napi intenzív tűzharchoz sem volt elegendő, a védelmi harcok során pedig a a 65-ösök elveszítették ebből kifolyólag az automata puskáik 12, könnyűgéppuskáik 16, nehézgéppuskáik 12, és a 60mm-es aknavetőik 15 százalékát.

PVA katonák DP-28 (balra) golyószóróval és PPSh-41 (jobbra) géppisztollyal.
A tervezettnél sokkal kevesebb lőszer jutott ezekbe a fegyverekbe.

        A folyamatos harcok miatt a frontvonal szinte teljes hosszában kimerült, bizonyos szakaszokon a kínaiak teljesen kifogytak az élelemből, amely azt eredményezte, hogy olykor 5-10 emberes csoportok indultak el a saját szakállukra élelmet keresni, amelynek eredménye sokszor az ENSZ csapatoknál való fogságbaesés lett. Mao, látván a statisztikákat, rábólintott Peng javaslatára, így a frontvonalban harcoló kínai katonákat visszább vonták pihenni, újraszervezni és feltölteni. Félvén a mégnagyobb veszteségektől, Peng leállíttatta az offenzívát és 1951 május 21.-én elrendelte a visszavonulást, arra viszont senki sem számított a kínai hadvezetésnél, hogy az amerikaiak egy totális ellentámadásba mennek át, és a 38. szélességi foktól felfelé történő visszavonulás a PVA történetének legdurvább veszteségeit fogja okozni. 45-65.000 fő veszteséget könyvelhetett el a PVA, amely ismét egy sok faktorból álló probléma-együttesből állt. A már amúgyis kimerült, leharcolt, munícióban és élelemben is híján lévő kínai csapatokat teljesen váratlanul érte a totális amerikai támadás május 23.-án, amely a teljes védelmi vonal összeomlását eredményezte. Ezt követte május 24.-én a kínaiak teljes parancsnoki és kommunikációs hálózatának összeomlása, a háromból két hadseregcsoport (a 19. és a 3.) teljesen lebénult. A Harmadik Hadseregcsoportra duplán rájárt a rúd, ugyanis május 24.-én az ENSZ légitámadásának köszönhetően a kommunikációjuk 3 napra megszakadt a többi hadseregcsoporttal és a parancsnoksággal, ennek következtében esélyük sem volt egy rendezett visszavonulásra és egy normális védekezésre. A Harmadik Hadseregcsoport 4 nap alatt 15000 halottat könyvelhetett el.

    A totális káosz megfékezésére 1951 május 27.-én Peng megszervezte a védelmi vonalat a PVA 15., 20., 26., 63., 64. Hadseregeinek bevetésével, amelyek az elkövetkezendő 3 nap alatt végbement heves harcok árán sikerrel megszilárdították a kínai arcvonalat, megállítva az ENSZ csapatok előrenyomulását. Ahelyett, hogy a tervezett hadjárat szerint az amerikaiakat délre nyomták volna, a kínaiaknak kellett visszavonulniuk északra, óriási terület és élőerő veszteségek mellett. A Tavaszi Hadjárat időtartama alatt a kínaiak 50.000 fő veszteséget szenvedtek el, ebből 20.000 hadifogoly volt. Miután a PVA elveszítette a Tavaszi Hadjáratot, a kommunista csapatok soha többet nem jutottak még csak a közelébe sem Szöulnak, és nem is szerveztek több nagyszabású offenzívát. A megrázó vereség után Mao kénytelen volt újragondolni az eddig alkalmazott irreális és ostoba stratégiáját, valamint újrafogalmazni mind a kitűzött politikai, mind pedig a katonai célokat. Ekkor már reálisan látszott az a tény, hogy az ENSZ erőket a kínai-észak-koreai csapatok nem fogják tudni kirugdalni a koreai félszigetről, így a szertefoszlott győzelmi vágyálmok helyett a kínai vezetők elkezdtek más alternatívákban gondolkodni, mint például egy tárgyalássorozatban.

A 180-ASOK VÉGE

    Wei egyetlen reménye az első vonalbeli hatékony védekezésre  a 11.000 főből álló, teljesen orosz fegyverzettel felszerelt 180. PVA hadosztály volt. Miután Zheng Qigui (1913-1990), a 180. Hadosztály parancsnoka megkapta az erre vonatkozó hadiparancsot május 21.-én a 60. Hadseregtől, azonnal informálta Wei-t, hogy nem fogják tudni 2 nap alatt elérni a meghatározott védelmi vonalakat. Érzékeltetésképpen fontos megemlíteni azt a nem elhanyagolható tényt, hogy Zheng az egyik legtapasztaltabb PLA-parancsnok volt, aki annakidején túlélte a Hosszú/Nagy Menetelést, majd a japánok elleni háborúban ezredparancsnokként és komisszárként is szolgált, és a kínai polgárháború alatt először a 180. Hadosztály helyettes parancsnoka, majd végül annak parancsnoka lett. Politikai lojalitása és felsőbb tisztek iránti teljes bizalma jelentősen gátolta saját döntéshozatalát, így Zheng úgy vélte, hogy elsődleges feladata a 60. Hadsereg parancsnokságának utasításait végrehajtani, ahelyett, hogy a saját hadosztályának érdekeit tartaná szem előtt. Amikor a 3. Hadseregcsoport parancsnoksága három napra elvesztette a kapcsolatot csapataival, és a 60. Hadsereg nem nyújtott segítséget, Zheng tanácstalan volt. Fogalma sem volt a visszavonulási parancsról, ahogyan arról sem, hogy az ő nyugati szárnyán tevékenykedő 63. Hadsereg már május 24.-én visszavonult, csak amikor hadbíróság elé állították „politikai hűtlenség” vádjával.

    Május 24.-e egy rendkívül húzós nap volt a 180-asoknak, ugyanis a megfelelő védelmi állások hiánya miatt már alapból is sok katonát veszítettek az ENSZ erők elleni csatározásokban. Mivel a 180-asok mindkét szárnya immáron védtelen volt, ezért a hátuk mögött a Pukhan folyóval, 3 irányból voltak kénytelenek kivédeni az egyre nagyobb nyomást jelentő ellenséges támadásokat. A harcok hevességét kiválóan jelzi, hogy május 24.-ére az 540. ezred 1. zászlóaljának 3. századából amelyben 170 fő szolgált, már csak 10 kínai katona volt életben, aztán amikor ők is kifogytak a lőszerből, a zászlóalj parancsnokok az utolsó gránátjaikkal magukkal vittek pár ENSZ katonát a támadók közül. Május 24.-e után (miután elveszítették a legtöbb katonájukat) a 180. Hadosztály megkezdte a visszavonulást. Maradt még egyetlen esélyük arra, hogy kitörjenek a közelgő bekerítésből, de ez kudarcot vallott, és május 26.-ára a teljes hadosztályt bekerítették.  Még ugyanezen a napon éjszaka sikerrel továbbnyomultak északnyugati irányba, kihasználva a terep és a holdfény adta előnyöket, és másnap reggel 9:00-re elérték Eunbongot, amelyet viszont az ENSZ erők birtokoltak. 5 nap szünet nélküli harc következett, minek következtében a hadosztály létszáma az eredeti 11.000 főről 2-3.000 fő közé apadt, a lőszerkészleteik pedig szinte teljesen kimerültek. Sok PVA katona nem is az ellenséges golyóktól, hanem az éhezéstől esett össze holtan, egyesek meg attól, mert már mérgező növényeket ettek meg vagy kígyókat. A fogságbaeséstől való félelmükben szintén sokan követtek el öngyilkosságot kézigránáttal vagy egyéb robbanóeszközökkel, míg mások, a teljes kimerültség és az éhenhalás határán inkább hátramaradtak, hogy hadifogságba essenek, inkább, minthogy tovább hátráljanak.

 A bekerített 180. PVA hadosztály és a szomszédos egységek helyzete az
1951-es Tavaszi Hadjárat során

    A hadosztály morálja már annyira alacsony volt május 27.-ére, hogy néhány parancsnok teljesen elvesztette az egysége feletti irányítást, így azok simán fegyvereikkel a kezükben dezertáltak, de volt olyan is, mint például Liu Yaohu (1917-1951), az 540. ezred parancsnoka, aki megpróbálta megállítani a dezertálókat és a közelgő összeomlást valamint újjászervezni a védelmet, cserébe a saját emberei lőtték hátba. Az egyik beosztott tisztje ezekután a csoport megmaradt katonáinak (kb 2 zászlóalj) megengedte, hogy hadifogságba essenek. A 180-asok teljes parancsnoki lánca összeomlott május 27.-ének délutánjára, megsemmisítették az összes kommunikációs felszerelésüket és a kódfüzeteket is, az egyetlen csatornát, amellyel fenntarthatták volna a kapcsolatot a külvilággal illetve a 60. Hadsereggel. A 11.000 emberből megmaradt 600 katonát 3 századba szervezték és egy utolsó próbálkozásra szánták el magukat, hogy Sachang-ri-nél kitörjenek az ellenséges gyűrűből. Magánakciók keretein belül május 31 után ugyan nagyon kevés 180-as katonának, de sikerült visszatérnia a saját PVA-s vonalaikhoz. Talán szükségtelen is megemlíteni, hogy a visszatérő tisztekből jónéhányat hadbíróság elé állítottak és megbüntettek.

    Később született tanulmányok szerint biztosan állítható, hogy ha a 180-asokkal szomszédos egységek tudtak volna kommunikálni velük, akkor is nagyok lettek volna a veszteségeik, de nem ennyire elképesztő mértékben.

Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea

M2A1 105mm Howitzer

 

HUN: A szovjet gyártmányú tüzérségi fegyverek mellett a Kínai Népi Önkéntes Hadsereg tüzérségi egységei a csatatéren zsákmányolt amerikai gyártmányú tüzérségi fegyvereket is előszeretettel vetették be, például az M2A1 105 mm-es tarackot, amely a legjobban teljesítő és technológiailag legkiforrottabb tüzérségi eszköz volt. Ez a modell a második világháborúban az amerikai tüzérség fő fegyvere volt, és mind az európai, mind a csendes-óceáni hadszíntéren jelentős szerepet játszott. Kompatibilis volt különböző típusú 105 mm-es lőszerekkel, például gyújtólövedékekkel, füstgránátokkal, vegyi gránátokkal, nagy robbanóerejű gránátokkal és repeszgránátokkal. Maximális hatótávolsága 11,55 kilométer volt, maximális tűzgyorsasága pedig 2-4 lövés percenként.

ENG: In addition to Soviet-made artillery weapons, the artillery units of the Chinese People's Volunteer Army also liked to use American-made artillery weapons captured on the battlefield, such as the M2A1 105 mm howitzer, which was the most effective and technologically advanced artillery weapon. This model was the main weapon of the American artillery during World War II and played a significant role in both the European and Pacific theaters. It was compatible with various types of 105 mm ammunition, such as incendiary shells, smoke shells, chemical shells, high-explosive shells, and fragmentation shells. Its maximum range was 11.55 kilometers, and its maximum rate of fire was 2-4 rounds per minute.

HUN: Az M2A1-et „könnyű taracknak” is szokták nevezni, mivel a többi, 100 mm-nél nagyobb kaliberű tüzérségi fegyverhez képest az M2A1 lényegesen könnyebb, teljes tömege mindössze 2,26 tonna. Általában közepes méretű kerekes teherautóval lehet vontatni. Bár a kínai népi önkéntes hadsereg a háború későbbi szakaszában inkább szovjet gyártmányú 122 mm-es és 152 mm-es tarackokkal volt felszerelve, a zsákmányolt M2A1 modelleket is beépítették a csapatokba, mivel könnyűek voltak és nagy pontossággal bírtak.

ENG: The M2A1 is also referred to as a "light howitzer" because, compared to other artillery weapons with a caliber greater than 100 mm, the M2A1 is significantly lighter, with a total weight of only 2.26 tons. It can usually be towed by a medium-sized wheeled truck. Although the Chinese People's Volunteer Army was equipped with Soviet-made 122 mm and 152 mm howitzers in the later stages of the war, captured M2A1 models were also incorporated into the troops because they were light and highly accurate.

Az 1951-es Tavaszi Hadjárat, 8. rész: A Tavaszi Hadjárat（第五次战役)

 

A HIBÁS CÉLKITŰZÉS ÉS AZ EHHEZ TARTOZÓ STRATÉGIA

    1951 április 22-én a 38. szélességi fok mentén a kínai csapatok megindították az addigi legnagyobb offenzívájukat az amerikai csapatok ellen: 548.000 katona különböző haderőnemekben elosztva nyitotta meg a Tavaszi Offenzívát. Nem csak Peng Dehuai, de a kínai hadvezetés is szentül hitte, hogy ez egy mindent eldöntő ütközet lesz a Koreai Háborúban. Korábban már esett róla szó, hogy teljesen irreálisan, bizonyos számú ENSZ/USA hadosztálynyi erő teljes megsemmisítése lett célul kitűzve, azonban a Tavaszi Offenzívát megelőző 4 hadjáratban sem sikerült megsemmisíteni egyet sem, Mao dédelgetett vágyálma pedig az új hadműveletben nem kevesebb, mint 50.000 ENSZ katona megsemmisítése volt. Ennek megfelelően a kínai hadvezetés egy olyan stratégiát állított fel, amely folyamatosan megpróbálja csapdába csalni az ellenséges csapatokat, ez a kivitelezés azonban nemcsak hogy villámgyorsan kimerítette a kínai tartalékokat, de a PVA csapatok számos gyengeségére is fényt vetett, ezt pedig az amerikai csapatok ezután könyörtelenül ki is használták. Miután a kínaiak súlyos veszteségeket szenvedtek, Peng Dehuai április 29.-én leállíttatta a további támadó hadműveleteket.

    Azon kívül, hogy az amerikaiaknak óriási tűzerő fölényük volt égen s földön egyaránt, a kínai hadvezetés számos igen súlyos hibát vétett, amely ezekhez a súlyos veszteségekhez vezetett:

1. Peng és a többi parancsnok anélkül hajszolták és kényszerítették támadó hadműveletekbe a már akkor is kimerült PVA csapatokat, hogy azok megfelelően ki lettek volna képezve és felkészítve azokra a hadviselési körülményekre, amelyekben helyt kellett volna állniuk

2. Peng ugyanazt az elavult "hármast" használta (megoszt, bekerít, megsemmisít), mint az előző 4 hadműveletben 1950 novembere és 1951 áprilisa között, ahelyett, hogy tanulva az ütközetekből, új stratégiákat és taktikákat fejlesztett volna ki

3. A PVA hadvezetése lényegében semmit sem tett meg azért, hogy a szállítmányozás terén olyan pozitív fejlesztéseket hajtson végre, amelyek végre biztosítani tudják a frontvonalban harcoló katonák étel, lőszer és egyéb ellátmány igényét. Ez sajnos sokszorosan megbosszulta magát, mert az állandó élelem és lőszerhiánnyal küszködő kínai katonák az esetek java részében képtelenek voltak sikerrel végrehajtani a rájuk kiszabott feladatokat

4. A PVA erőinek nem volt hírszerző hálózata, hivatásos tiszti állománya és olyan hatékony kommunikációs rendszere, amely lehetővé tette volna a különböző katonai egységek és haderőnemek gördülékeny együttműködését. Ezt a hadsereget semmiképp sem nevezhetjük egy modernizálódott haderőnek, hiszen a második világháborúban gerilla erőként működő hadsereg modern hadsereggé alakulása a kínai polgárháborúban már ugyan megkezdődött, de csak a Koreai Háború végére, az 1951-es Tavaszi Offenzíva során elszenvedett megalázó vereség után fejeződött be.

    Számtalan példa akadt a hadvezetés rugalmatlanságára is, mint amikor például a 64. Hadsereg parancsnoka Zeng Siyu egyetlen plusz napot kért arra, hogy katonái a késés miatt elfoglalhassák a kijelölt pozícióikat, illetve, hogy a kért tüzérségi eszközök is megérkezzenek. A támadást április 22.-én annak tudatában kellett megkezdenie, hogy a fenti feltételek egyike sem valósult meg..... További problémát jelentett, hogy a PVA katonák Koreába érkező második hulláma semmiféle pihenőt nem kapott, hogy a hosszú utat kipihenje, sok parancsnok pedig egyáltalán be sem fejezte a szükséges megfigyelési munkákat a terep kapcsán, így nem is voltak vele túlzottan tisztában, mi vár majd rájuk, miután támadásra vezénylik az alájuk beosztott katonákat. Peng agyament módszere, hogy a csapatokat a pártvezetés irreális doktrínáinak megfelelően minél előbb harcba vezényelje, már az elejétől kudarcra ítéltette a kínai csapatokat. Bármilyen előnyük is volt még azokban a napokban, a silány tervezéssel minden odaveszett, de a kudarcért nem egyedül és kizárólag Peng a felelős, hanem a pekingi felsővezetés is, amelynek stratégiai hozzáállása, doktrínái és a túlzott élőerőre való alapozás a szintúgy a hibafaktorokat gyarapítja. Néhány kínai parancsnok ugyan felismerte, hogy kizárólag az élőerőre nem lehet alapozni a háborúban, és próbáltak mindent elkövetni, hogy az alájuk beosztott katonák új, modern fegyvereket és technológiát kapjanak, de ezek már túl későn és túlzottan kis mennyiségben érkeztek ahhoz, hogy a Tavaszi Offenzíva sikerére hatással legyenek.

ELLÁTÁSI GONDOK

    Peng, hogy Mao kedvére tegyen, alapvetően 2 hétre tervezte az amúgyis irreális célkitűzésekkel rendelkező hadjáratot, de a rendkívüli lőszer és élelmiszerhiány miatt 1 hétre csökkentette azt, és április 29.-én be is fejezte azt anélkül, hogy egyetlen egy ENSZ hadosztályt is megsemmisítettek volna a célként kitűzött hatból. Ami a rossz logisztikát és kevés utánpótlást illeti, Peng és a PVA vezetése amúgy 100%-ig tudatában volt a problémának, még jóval a Tavaszi Offenzíva megkezdése előtt. A több helyen szétszakadt utánpótlási vonal, a teljes amerikai légifölény és az ennek köszönhető bombázásokban megsemmisült hadianyag jelentősen korlátozta a kínaiak mozgásterét.  Ennek eredményeképp a Tavaszi Offenzíva egy hete alatt a katonák szükségleteinek mindössze 44-50%-át tudták fedezni az utánpótlásokkal, amely sokszor még az igények minimum szintjét sem érték el! Nem csökkentette a problémákat az a tény sem, hogy az utánpótlást szállító egységek az amerikai légicsapásoknak köszönhetően képtelenek voltak tartani a tempót a támadó alakulatokkal, így történhetett meg, hogy az amúgyis kevés ellátmánnyal rendelkező PVA katonák sokszor igen nehéz helyzetekben találták magukat. Számtalanszor fordult elő, hogy az amerikai vonalakat áttörő kínai katonák meg kellett álljanak akár napokra is megvárni az ellátmányt, így pedig, hogy lőszerük már nem volt, kiváló lehetőségeket szalasztottak el a várakozás miatt.

AMERIKAI / KÍNAI TAKTIKÁK

    Az amerikaiak a kínaiakkal ellentétben nagy gondot fordítottak arra, hogy ellenfelük manővereit jobban górcső alá vegyék, és hatékony ellenszert találjanak az őket szorongató taktikákra. Így történhetett meg például az, hogy a kínaiak nemcsak hogy képtelenek voltak megsemmisíteni az amerikai hadsereg 24. Hadosztályát, de még az ő csapdájukba sétáltak bele. James Van Fleet tábornok április 23.-án utasította a Frank Milburn tábornokot és William Hodge tábornokot, hogy csapataikat vonják vissza a Kansas vonalig, de éjszakánként maximum 12-20 mérföldes visszavonulással. Ez pont elegendő távolság volt arra, hogy a rosszul ellátott PVA csapatok ennyit még előre tudjanak nyomulni, így az amerikai csapatok már távol voltak a kínai főerőktől, de közel ahhoz, hogy a kínai támadóékekkel meglegyen a kontakt. A kínai csapatokról beérkezett infók alapján az amerikaiaknak kiváló képük volt az utánuk nyomuló támadók elhelyezkedéséről, így már könnyedén megszórhatták őket légicsapásokkal, tüzérséggel vagy vethettek be ellenük tankokat, óriási mészárlást rendezve a menthetetlen helyzetben lévő kínaiak soraiban. Ezek aztán annyira megnyírbálták a kínaiak élőerejét, hogy a Tavaszi Offenzíva előtt alkalmazott éjszakai tömegrohamok erejét ez már drámaian visszafogta.

Az értelmetlen kínai tömegrohamok eredménye 1951 május 30.-án, a Kansas-vonal
visszafoglalása után.

    A korai kínai hadjáratok során  (1950 októbere és 1951 februárja között) az éjszakai tömegrohamok igen eredményesnek bizonyultak, ugyanis a teljes század vagy zászlóalj erejű támadások teljes meglepetésként érték az amerikai csapatokat, nem beszélve azok pszichológiai hatásairól. Nem elhanyagolható az sem, hogy a meglepetés erejét kihasználva ezek a rohamok számos gyengeségére rávilágítottak az amerikai, de különösen a dél-koreai csapatoknak. Az esetek túlnyomó többségében a teljesen ledöbbent védőknek semmilyen választása nem volt, csak elhagyni a pozícióikat, de idővel az amerikaiak tanultak ebből, így a támadás után levő kifáradt és kiváló célpontot nyújtó PVA-s katonákra rázúdítottak mindent valamelyik hátulsó pozícióból, ami az USA fegyvertárában megtalálható volt. Theodore White, az amerikai 24. ezred gyalogosa így emlékezik vissza ezekre a rohamokra: "Amikor megrohamozták az állásainkat, olyan sokan voltak, hogy bármerre sütötted el a fegyveredet, az a golyó embert talált, nem tudtál hibázni. Irdatlan sok emberük volt. Nappal aztán láthattuk a csatatéren heverő sok száz holttestet, és az járt a fejünkben, hogy hogy a francba képesek még ennél is több veszteséget elviselni? És aznap este megcsinálták megint, majd a rákövetkezőn is." A Tavaszi Offenzíva kezdetére ezek az éjszakai kínai támadások olyan szinten veszítettek a hatékonyságukból, hogy még egy kisebb egységet sem tudtak a PVA-sok megsemmisíteni, nemhogy egy nagyobbat. Sajnos ennek ellenére a PVA-s parancsnokok addig küldték a vágóhídra a katonáikat, amíg már nem maradt annyi, amivel egy következő tömegrohamot elindíthattak volna.

Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea

Fourteen years of flames előzetes

 

Rájöttem, hogy az Insta oldalra már kiraktam vagy két hete, ide meg elfelejtettem, de a The Defianton kívül még egyigazi remekműnek kinéző WW2 Kínás játék van készülőben, ez pedig a Fourteen years of flames! 7 különböző karaktert irányíthatunk majd 16 nagyszabású ütközeten keresztül az 1937-1945 közötti időszakban. Már nagyon várjuk!

Just shut up and take my money!!!!!

STEAM oldal: https://store.steampowered.com/app/4228810/_/

Az 1951-es Tavaszi Hadjárat, 7. rész: A Tavaszi Hadjárat（第五次战役)

 

TITKOSSZOLGÁLATI ÉS MEGFIGYELÉSI HIÁNYOSSÁGOK

    Habár Mao volt megkérdőjelezhetetlen döntéshozó mindenben, és szerette a teljes kontrollt átvenni a megtervezendő stratégiák majd ezek a háborús folyamatokba való beillesztése felett, teljes mellszélességgel támogatta és megbízott Peng Dehuaiban azt illetően, hogy ezeket a terveket kiválóan sikerül majd a gyakorlatban kiviteleznie. Peng nyílt, makacs és rendkívül önfejű volt, erős személyiségéről és heves temperamentumáról volt híres, beosztottainak gyakran ordította le a fejét, mindazonáltal a Koreai háború első négy hadjáratában gond nélkül kivitelezte Mao parancsait.1951 tavaszán, amikor Mao biztos volt a győzelemben, Peng kísérletet tett egy olyan azonnali támadás megtervezésére, amellyel egy szempillantás alatt visszafoglalhatják Szöult. Nem hagyta nyugodni azonban egy gondolat, amely jogosan merült fel mint eshetőség és félelemmel töltötte el, ez pedig egy lehetséges amerikai partraszállás volt a kínai vonalak mögött. Amíg 1951 kora márciusában a PVA hadvezetése még javában a Tavaszi Offenzívát tervezte, a parancsnokság Műveleti és Hírszerzési osztálya felvázolt egy lehetséges hadjárattervet Xie Fangnak, a PVA vezérkari főnökének.  A kínai hírszerzés jóelőre figyelmeztette a PVA hadvezetését egy esetleges amerikai partraszállásról az észak-koreai partok mentén.

Xie Fang egy rendkívül tapasztalt  PLA-s hadműveleti vezető és kiváló CCP-s hírszerző tiszt volt, tehetségét az 1920-as években a Japán Gyalogsági Iskolában elsajátított kiképzésből, majd az 1940-es években a moszkvai Orosz egyetemi végzettségéből szerezte. Amint tudomást szerzett a lehetséges amerikai partraszállásról, úgy gondolta, hogy akárcsak az előző évi Incheon-i partraszállás, a kínai és észak-koreai csapatok hátát és oldalszárnyait próbálják majd veszélyeztetni. Xie azonnal értesítette Penget, és nem is telt bele sok idő, a kínai hírszerzés áprilisban meg is erősítette az amerikaiak tervét, és a kérdés már csak az volt, hogy az USA hat vagy nyolc hadosztályt küldött Japánba, hogy azok majd onnan továbbhajózva partraszálljanak Koreában.....azonban jókorát tévedtek. Mind Peking, mind pedig a PVA hadvezetése téves információkat kapott, ennek oka pedig egy igen egyszerű tényben keresendő: a kínai hadvezetés szinte kizárólag  a helyi japán illetve taiwani híradásokra támaszkodhatott információszerzés gyanánt, mivel odaát nem voltak hírszerzőik. A megbízható források teljes hiánya és a külföldön vívott háborúkban szerett zéró tapasztalat elég komoly negatív hatást gyakorolt a kínaiak azon törekvéseire, amik által egy átfogó képet kaphattak volna az ENSZ csapatok terveiről illetve ezek gyengeségeiről.

ROTÁCIÓ A CSAPATOKNÁL

    Peng célja az volt, hogy a csapatok forgatásával megerősítse a támadó erőket és minimálisra redukálja a kínai veszteségeket. Bár elméletileg az ötlete helyes volt, terve a gyakorlatban rendkívül károsnak bizonyult. Az ENSZ-erőkkel vívott harcokból szerzett korai tapasztalatok kulcsfontosságúak voltak a további kínai győzelmekhez, tapasztalt parancsnokok és katonák nélkül ugyanis lehetetlennek bizonyult a kínai hadjárat céljainak elérése: a tapasztalatlan csapatok ugyanis sosem tudnak győztesen felülkerekedni egy csatában. A nyers valóság az volt, hogy körülbelül három hónapba telt, mire egy kínai tiszt elsajátította a harci vezetés alapjait. A kínai veteránok a velük készített interjúk során gyakran említették, hogy „keménynek” kellett lenniük ahhoz, hogy képesek legyenek megbirkózni a csaták borzalmaival és az ezek által okozott rémálmaikkal. Mindannyian egyetértettek abban, hogy körülbelül jó két hónapba telt, mire egy katona képes volt hatékonyan teljesíteni egy harctéri cselekményben.

SZÜKSÉGLETEK ÉS HIÁNYUK

    Az ENSZ erők parancsnokságának stratégiája 1950 tavaszára immáron világossá vált. Miután sikerrel elfoglalták és megszilárdították az új állásaikat, gyors támadásokat indítottak, hogy a kínai csapatoknak ne legyen idejük hadianyag utánpótlást szerezni vagy megerősíteni fáradt csapataikat. Az ENSZ-erők ezt a stratégiát azzal a konkrét céllal alkalmazták, hogy kimerítsék a PVA személyi állományát és annak készleteit. A stratégia bevált. Bár a PVA hadműveleti tervezői műveleteiket arra a feltételezésre alapozták, hogy állandó jelleggel kapnak majd jelentős erősítést a koreai tartózkodásuk alatt, a harctéri hatékonyság és a megfelelő ellátás fenntartása a PVA parancsnokság számára elsődleges fontosságú kérdéssé vált. 1951 tavaszán a kínai-észak-koreai csapatok létszáma lényegében majdnem megháromszorozódott az előző 4 hadjáratban résztvevő csapatok létszámához képest, így az ellátmány biztosítása ezeknek a csapatoknak feladta a leckét a kínai hadvezetésnek.

Az 1951 április 6.-án tartott parancsnoki konferencián a PVA parancsnoksága speciális előkészületeket irányzott elő a Tavaszi Offenzívára, utasítva többek között a logisztikai egységeket, hogy gyorsítsák fel a lőszer-és élelmiszerkészletek felhalmozását. Mivel a 37. és 38. szélességi fok közötti területről minden koreai egység visszavonult, ezért nem alapozhattak helyi ételellátmányra, így ezt a problémát úgy hidalták át, hogy minden harcoló katona 5 teljes napi fejadagot vitt magával, a majdnem közvetlenül a hátuk mögé helyezett logisztikai alakulatok pedig biztosították szükség esetén ugyanezt az 5 napi teljes fejadagot minden főnek. Az újonnan érkezett harcoló alakulatok műveleti igényeinek kielégítése érdekében négy ellátmányozási vonalat hoztak létre, valamint egy plusz hálózatot a frontvonalban harcolók támogatásként odavezényelt hadosztályoknak és ezredeknek. Az összes logisztikai csoportnak szakaszok illetve szektorok szerint osztották ki a kiszállítási feladatokat, ami jelentősen megnövelte az ellátmányok szállításának és elosztásának hatékonyságát.

Kora áprilisra a PVA 15.000 tonna élelmiszert és 3-5 különféle lőszertípust valamint egy ezekhes a kaliberekhez társított, standard kiutalási mennyiséget (egység) per fő helyezett el ezekben a lőszerraktárakban. Példaként felhozva, egy egység, a pisztolyhoz a kiutalt lőszermennyiséget tekintve 24 darabot jelentett. Dacára ezeknek a változtatásoknak, a PVA csapatok ellátmányozása alapjaiban véve nem javult, és csak rövidebb ideig sikerült ezzel a minimummal fenntartani az amúgyis lőszer és élelmiszer szűkében lévő kínai katonák igényeit.

OROSZ FELSZERELÉS ÉS AZ EGYSÉGES KIKÉPZÉS HIÁNYA

    A kínaiak nagyon szűkében voltak az automata fegyvereknek, így Mao telegramban fordult Sztálinhoz 1950 november 8.-án, amelyben 140.000 félautomata puskát kért 58 millió db lőszerrel, 26.000 géppisztolyt 80 millió db lőszerrel, 7.000 könnyűgéppuskát 37 millió db lőszerrel, 2000 nehézgéppuskát 20 millió db lőszerrel és sok más egyebet is. Az oroszoknak azonban nem állt rendelkezésére olyan szállítási útvonal, amelyen hatékonyan kézbesíthették volna az igényelt hadianyagot, így mondani sem kell, hogy a kínai alakulatok töredéke kapott csak a Tavaszi Offenzíva indulásáig a szovjet fegyverekből. Hogy ezt számszerűsítsük, ez 16 gyalogos hadosztályt jelentett a 60-ból, ezzel a folyamattal viszont olyasvalami kezdődött el a Polgárháború vége óta, amelyre sosem akadt példa Kínában: majd mindegyik fegyvernem egységesítve lett!

Mindegy azonban, hogy milyen jó felszereléseket kaptak ezek a PVA-s alakulatok, hiszen minőségi kiképzés nélkül a legjobb eszköz is csak "ócskavas" egy katona kezében: sajnos a kínai hadvezetés súlyos mulasztást követett el, amikor ezekhez az új fegyverekhez nem vezetett be egy szovjet stílusú központosított kiképzést, amely az új fegyvertípusok használatát mélyítette volna el a katonákban. A kézifegyverek használati utasításai ismertetésének és a központosított kiképzés elmaradásának ténye erősen korlátozta az új felszerelések hatékonysági szintjét a PVA csapatok soraiban. 

Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea 

The Defiant játékmenet előzetes / The Defiant gameplay footage

HUN: Pár hónapja már raktam fel ide előzetest arról, hogy egy második világháborús időszakban játszódó FPS készül, Kína szerepvállalását bemutatva. Nos, a Defianthoz megérkezett az első kedvcsináló játékmenet előzetes, ami alapján jó mókának nézünk majd elébe és egy Call of Duty szintű lövöldét kapunk (a régit, és nem az okádék Vanguardot meg a többi bullshitet)

ENG: A few months ago, I posted a preview about an FPS set during World War II, showcasing China's role in the war. Well, Defiant has released the first teaser gameplay trailer, which suggests that we're in for some good fun and a Call of Duty-level shooter (the old one, not the vomit-inducing Vanguard and other bullshit). 

Northeast Democratic Alliance, 1948-tól Northeast People's Liberation Army megjelenítése / 東北人民解放軍

 

HUN:
Northeast Democratic Alliance, 1948-tól Northeast People's Liberation Army megjelenítése

Rendfokozat: közlegény
Egyenruha: tipikus kínai egyenruha, lábszárvédő
Fegyverzet: Type 24-es puska és Type 24-es bajonett, Gong típusú kézigránátok
Felszerelés: kenyérzsák, vászon töltényöv, kulacs, zománcozott bögre
Kínai Polgárháború 2. fázisa, 1945-1949

Páratoknak biztosan feltűnt, hogy az általam megjelenített katonán Eighth Route Army felvarró van, nem pedig a NEDA-é, ennek pedig egy egészen egyszerű oka van: a NEDA 1945 október 31.-én alakult meg, nagyjából 20.000 főnyi létszámmal, amely magában foglalt egy kis kontingensnyi Eighth Route Army és New 4th Army katonát, helyi gerillacsoportokat, valamint az északon tevékenykedő NorthEast Anti-Japanese United Army-t is (ha lemaradtál volna az őket bemutató cikkemről, itt találod meg:

(https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/06/northeast-anti-japanese-united-army.html)

Az általam talált fotókon bár egyáltalán semmilyen karfelvarrót nem láttam a NEDA katonákon, feltételezem, hogy az alakulatjelzéseket illetően ugyanakkora káosz uralkodott a fronton, mint az 1937-1945 közötti időszakban, így vagy nem jutott semmi, vagy mindenki azt hordta, ami addig a birtokában volt. Mindez azonban FELTÉTELEZÉS, ez csupán a jelenlegi információim alapján elgondolt teória!

Fegyverzetnek nagy számban használtak a japánoktól zsákmányolt puskákat, géppuskákat, aknavetőket és egyéb felszereléseket, majd 1946-tól szovjet segélyeket is kaptak, ezek főleg a nehéztüzérségben jelentettek nagy fölényt a nacionalista NRA katonákkal szemben. Habár 1947-re a NEDA sokkal jobb felszereléssel rendelkezett, mint az NRA, az utóbbiaknak viszont sokkal jobban kiképzett katonáik voltak.

ENG:
Northeast Democratic Alliance from 1948, Northeast People's Liberation Army impression
Rank: Private Second Class
Uniform: usual Chinese uniform set with puttees
Weaponry: Type 24 rifle and Type 24 bayonet, Gong type hand grenades
Equipment: bread bag, canvas ammo bandolier, canteen, enameled mug
Chinese Civil War 2nd phase, 1945-1949

Some of you may have noticed that the soldier I showed you has an Eighth Route Army patch, not a NEDA one, and there is a very simple reason for this: the NEDA was formed on October 31, 1945, with a strength of approximately 20,000, which included a small contingent of Eighth Route Army and New 4th Army soldiers, local guerrilla groups, and the NorthEast Anti-Japanese United Army operating in the north (if you missed my article introducing them, you can find it here:

(https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/06/northeast-anti-japanese-united-army.html)

Although I did not see any arm patches on the NEDA soldiers in the photos I found, I assume that the same chaos prevailed on the front lines with regard to unit insignia as in the period between 1937 and 1945, so either nothing was available, or everyone wore what they already had. However, this is all ASSUMPTION, merely a theory based on my current information!

They used a large number of rifles, machine guns, mortars, and other equipment captured from the Japanese as weapons, and from 1946 onwards, they also received Soviet aid, which gave them a significant advantage over the nationalist NRA soldiers, especially in heavy artillery. Although by 1947 the NEDA was much better equipped than the NRA, the latter had much better trained soldiers.

Két féle NEDA felvarró replikája / Two kind of repro NEDA patches