Northeast Democratic Alliance, 1948-tól Northeast People's Liberation Army megjelenítése / 東北人民解放軍

 

HUN:
Northeast Democratic Alliance, 1948-tól Northeast People's Liberation Army megjelenítése

Rendfokozat: közlegény
Egyenruha: tipikus kínai egyenruha, lábszárvédő
Fegyverzet: Type 24-es puska és Type 24-es bajonett, Gong típusú kézigránátok
Felszerelés: kenyérzsák, vászon töltényöv, kulacs, zománcozott bögre
Kínai Polgárháború 2. fázisa, 1945-1949

Páratoknak biztosan feltűnt, hogy az általam megjelenített katonán Eighth Route Army felvarró van, nem pedig a NEDA-é, ennek pedig egy egészen egyszerű oka van: a NEDA 1945 október 31.-én alakult meg, nagyjából 20.000 főnyi létszámmal, amely magában foglalt egy kis kontingensnyi Eighth Route Army és New 4th Army katonát, helyi gerillacsoportokat, valamint az északon tevékenykedő NorthEast Anti-Japanese United Army-t is (ha lemaradtál volna az őket bemutató cikkemről, itt találod meg:

(https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/06/northeast-anti-japanese-united-army.html)

Az általam talált fotókon bár egyáltalán semmilyen karfelvarrót nem láttam a NEDA katonákon, feltételezem, hogy az alakulatjelzéseket illetően ugyanakkora káosz uralkodott a fronton, mint az 1937-1945 közötti időszakban, így vagy nem jutott semmi, vagy mindenki azt hordta, ami addig a birtokában volt. Mindez azonban FELTÉTELEZÉS, ez csupán a jelenlegi információim alapján elgondolt teória!

Fegyverzetnek nagy számban használtak a japánoktól zsákmányolt puskákat, géppuskákat, aknavetőket és egyéb felszereléseket, majd 1946-tól szovjet segélyeket is kaptak, ezek főleg a nehéztüzérségben jelentettek nagy fölényt a nacionalista NRA katonákkal szemben. Habár 1947-re a NEDA sokkal jobb felszereléssel rendelkezett, mint az NRA, az utóbbiaknak viszont sokkal jobban kiképzett katonáik voltak.

ENG:
Northeast Democratic Alliance from 1948, Northeast People's Liberation Army impression
Rank: Private Second Class
Uniform: usual Chinese uniform set with puttees
Weaponry: Type 24 rifle and Type 24 bayonet, Gong type hand grenades
Equipment: bread bag, canvas ammo bandolier, canteen, enameled mug
Chinese Civil War 2nd phase, 1945-1949

Some of you may have noticed that the soldier I showed you has an Eighth Route Army patch, not a NEDA one, and there is a very simple reason for this: the NEDA was formed on October 31, 1945, with a strength of approximately 20,000, which included a small contingent of Eighth Route Army and New 4th Army soldiers, local guerrilla groups, and the NorthEast Anti-Japanese United Army operating in the north (if you missed my article introducing them, you can find it here:

(https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/06/northeast-anti-japanese-united-army.html)

Although I did not see any arm patches on the NEDA soldiers in the photos I found, I assume that the same chaos prevailed on the front lines with regard to unit insignia as in the period between 1937 and 1945, so either nothing was available, or everyone wore what they already had. However, this is all ASSUMPTION, merely a theory based on my current information!

They used a large number of rifles, machine guns, mortars, and other equipment captured from the Japanese as weapons, and from 1946 onwards, they also received Soviet aid, which gave them a significant advantage over the nationalist NRA soldiers, especially in heavy artillery. Although by 1947 the NEDA was much better equipped than the NRA, the latter had much better trained soldiers.

Két féle NEDA felvarró replikája / Two kind of repro NEDA patches

Búcsú Harbinban / Farewell in Harbin

 

HUN: Ünnepélyes búcsú a Mandzsúriából hazatérő szovjet csapatoktól. Harbin, 1946., V.Baidalov
ENG: Ceremonial farewell to Soviet troops returning from Manchuria. Harbin, 1946., V. Baidalov

Elszakítva / Separated

HUN: Ugyan a kínai polgárháború második fázisával még nem foglalkozunk, ez a sztori mindenképp említést érdemel. Egyike azon sok százezer sorsnak és életnek, amelyeket a polgárháború eseményei sokszor egy életre elszakítottak egymástól. Szerencsére, mint a következőkben láthatjuk, nem minden esetben.

Wang Te-yao egy öreg katona volt Taiwan szigetről, és bőven túl volt már a 70. életévén is. 1987-ben hosszú idő után végre visszatért szülővárosába, amelyet már harminc éve nem láthatott. Remegő kézzel kopogtatott az ajtón. A bent lévő nő meghallotta a kopogást, és azonnal felállt, görnyedt háttal odalépett, hogy kinyissa az ajtót. De amikor meglátta, hogy ki az, megdermedt. „Te-yao, hát visszajöttél? Tényleg te vagy az?” Liu Ku-hsziang tétován kérdezte, szemében izgatottság és idegesség volt. Az öreg katona, Wang Te-yao ünnepélyesen nézett rá, és azt mondta: „Tényleg én vagyok, visszatértem, Ku-hsziang”. A két idős ember szeretettel nézett egymásra, és mire észbe kaptak, a könnyek patakokban folytak végig az arcukon. Teljes harmincnyolc év választotta el őket egymástól! Wang Te-yao Choushanban született, ő és Liu Ku-hsziang gyerekkori szerelmesek voltak, együtt nőttek fel. A mindennap együtt töltött órák során mély kötelék alakult ki közöttük, és mikor kicsit idősebbek lettek, a családjaik elkezdtek beszélni a házasságukról. De abban az időben az ország teljes zűrzavarban volt és az emberek nyomorban éltek. Wang Te-yao fiatal kínai férfiként nem tudta elviselni, hogy hazája ilyen állapotban van, ezért elszántan csatlakozott a helyi japánellenes erőkhöz.

Mielőtt elment volna, Wang Te-yao megfogta Liu Ku-hsiang kezét, és megígérte neki, hogy miután megnyerték a háborút, és hazatér, nagy ünnepség keretében feleségül veszi. Liu Ku-hsziang ismételten azt mondta neki, hogy vigyázzon magára, és hogy otthon várni fog rá. Akkor még nem tudta, hogy ez a várakozás harmincnyolc évig fog tartani.

Eleinte Wang Te-yao egysége még fent tudta tartani a kapcsolatot szülővárosával, de ahogy az évek során csatáról-csatába vándoroltak, Wang Te-yao elveszítette a kapcsolatot Liu Ku-hszianggal. Liu Ku-hsziang azt sem tudta, hogy Wang Te-yao él-e vagy halott, de továbbra is egyre csak várta őt haza. A családja azt tanácsolta neki, hogy ne vegye komolyan a férfi alkalmi ígéretét, azt sugallva ezzel, hogy Wang Te-yao talán valaki máshoz ment feleségül. Liu Ku-hsziang azonban állhatatos maradt. Minden nap ott állt az udvar kapujában, és abba az irányba nézett, amerre Wang Te-yao távozott, remélve, hogy egy nap újra láthatja őt.

A faluban sokan kigúnyolták Liu Ku-hsziangot, amiért ennyire belebolondult a férfiba, de ő válaszul mindig csak mosolygott. Nem tudták, hogy Wang Te-yao is hiányolta Liu Ku-hsiangot. A háború eseményei miatt Wang kénytelen volt követni a hadsereget Taiwanra, de miután megérkezett, többé már nem tudott visszatérni a szárazföldre, még egy levelet sem tudott küldeni oda. Wang Te-yao szívét minden este végtelen bánat töltötte el, és Liu Ku-hsziang iránti szerelmét levelekbe öntötte. Wang Te-yao az érkezése után elővette azokat a leveleket, amelyeket az évek során Liu Ku-hsiangnak írt tele szerelmes gondolataival. Bár életük legfontosabb éveit kihagyták, végül több mint egy évtizedet töltöttek együtt.


ENG: Although we are not yet dealing with the second phase of the Chinese civil war, this story is definitely worth mentioning. It is one of the hundreds of thousands of lives and destinies that have been torn apart, often for a lifetime, by the events of the civil war. Fortunately, as we shall see, not always.

He was an old soldier from Taiwan, over seventy years old. In 1987, he finally returned to his hometown, which he had missed for thirty years. With trembling hands, he knocked on the door. The woman inside heard the knock and immediately stood up, her back hunched, to open the door. But when she saw who it was, she froze. "Te-yao, you're back? Is it really you?" Liu Ku-hsiang asked tentatively, her eyes filled with excitement and nervousness. The old soldier, Wang Te-yao, looked at her solemnly and said, "It's really me, I'm back, Ku-hsiang." The two elderly people looked at each other effectionately, and before they knew it, tears were streaming down their cheeks. They had been separated for a full thirty-eight years! Wang Te-yao was born in Choushan, and he and Liu Ku-hsiang were childhood sweethearts, growing up together. In their daily interactions, they developed a deep bond. When they were a little older, their families began discussing their marriage. But at that time, the country was in turmoil, and the people were living in misery. As a young Chinese man, Wang Te-yao couldn't bear to see his homeland in such a state, so he resolutely joined the local anti-Japanese resistance.

Before leaving, Wang Te-yao held Liu Ku-hsiang's hand and promised her that after they won the war and returned home, he would marry her in a grand ceremony. Liu Ku-hsiang repeatedly told him to take care of himself, and that she would wait for him at home. Little did she know that this wait would last for thirty-eight years. At first, Wang Te-yao's unit maintained contact with his hometown, but as they moved from battle to battle over the years, Wang Te-yao lost contact with Liu Ku-hsiang. Liu Ku-hsiang didn't even know if Wang Te-yao was alive or dead, but she continued to wait for him. Her family advised her not to take his casual promise to heart, suggesting that Wang Te-yao might have married someone else. But Liu Ku-hsiang remained steadfast. Every day, she would stand at the courtyard gate, gazing in the direction Wang Te-yao had left, hoping to see him again one day.

Many people in the village mocked Liu Ku-hsiang for being so infatuated, but she simply smiled in response. Little did they know, Wang Te-yao was also missing Liu Ku-hsiang. Due to the war, he was forced to follow the army to Taiwan. But once he arrived, he couldn't return to the mainland, or even send a letter. Every night, Wang Te-yao's heart was filled with endless sorrow, and he poured his love for Liu Ku-hsiang into letters. Wang Te-yao pulled out the letters he had written to Liu Ku-hsiang over the years, filled with his love for her. Although they had missed the most important years of their lives, they finally spent more than a decade together.