A PPS-43 géppisztoly egy 35 töltényes ívtárral üzemelt és 600 lövés per perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. Megbízható volt, és a behajtható válltámasza miatt a katonák különösen szerették, mert könnyű manőverezést tett lehetővé
1945. augusztus 9-én egymillió szovjet katona lépte át a kínai határt, és indított végső támadást az Északkelet-Kínában immáron védelemre berendezkedett japán Kwantung-hadsereg ellen, ezzel pedig a PPS-43 géppisztoly megkezdte "hódító körútját" Kínában. Akkoriban a fegyver a „Type 43” géppisztoly névre hallgatott, ugyanakkor a szovjet hadsereg felszerelésében megtalálható volt a PPSh-41 géppisztoly is. A szovjet hadsereg távol-keleti frontjának 88. gyalogos dandárja a Szovjetunióba korábban visszavonult Északkeleti Japánellenes Szövetséges Erők maradványaiból állt (róluk már írtam cikket a blogon, itt megtalálhatjátok: https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/06/northeast-anti-japanese-united-army.html). A szovjetek biztosították ezen erők utánpótlását és a kiképzését, mondani sem kell, hogy a PPS-43 géppisztoly is a felszerelésük részét képezte. A kínai polgárháború (1945-1949) második fázisának kezdeti napjaiban valóban megtalálható volt mindkét géppisztoly az Északkeleti Demokratikus Szövetség Hadseregében, de egyáltalán nem voltak elterjedtek, és még kevésbé beszélhetünk arról, hogy ezeket a géppisztolyokat Kínán belül tömeggyártották volna ezekben az időkben (1945-1947 közti periódusról beszélünk). Csak a polgárháború késői szakaszában kezdték el a PPS géppisztolyokat gyártani északkeleten, ez számított akkoriban a kommunista erők fő logisztikai és hadiipari bázisának. Ezt megelőzően az északkeleti katonai ipari bázis fő profilja a frontvonalon égetően szükséges lőszerek gyártása és a tönkrement lőfegyverek javítása volt.
A szovjet Vörös Hadsereg az elfoglalt a Harbini pályaudvaron.
1946 elején Wang Fu, Li Shaogang és Ji Xilin (jobbról balra), Zhou Baozhong tábornok, a 88. dandár parancsnoka és az Északkeleti Japánellenes Szövetséges Erők egykori vezetője három adjutánsa csoportképet készített a Csalu-folyónál, Yongji megyében. A háromból kettejüknél PPS-43 géppisztoly van.
Az egyetlen cég, amely szovjet típusú géppisztolyokat gyártott, a Dalian Jianxin Company volt, amelyet 1947 végén alapított a kommunista vezetés, kihasználva azt az előnyt, hogy Lushun és Dalian a szovjet hadsereg ellenőrzése alatt állt. Mivel ezeken a területeken nagyszámban voltak megtalálhatóak a szovjet fegyverek, a vállalat négy év alatt 563 szovjet típusú géppisztolyt másolt és gyártott le.
Kína végső döntését a PPS-43 géppisztoly utángyártása mellett nagyban meghatározta a fegyver kiemelkedő teljesítménye az amerikai agresszió ellen folytatott küzdelemben, a koreai háború évei alatt. A fegyverek fellelhetősége és utánpótlása ebben a háborúban nagyon különbözött a polgárháborúban tapasztaltaktól: kevés volt az esély a harctéri zsákmányra míg az utánpótlás főként a hazai gyártástól és a szovjet segélyektől függött. Ugyanekkor az amerikai hadsereggel folytatott harcok főleg a gyors éjszakai mozgásra és a rajtaütésszerű támadásokra épültek, ennek megfelelően a fegyverek amortizációja és lőszerfogyasztása óriási volt. Éppen ezért a koreai háború negyedik kínai hadjárata után a Szovjetunió nagyszámú kézifegyvert, köztük PPSh-41 és PPS-43 géppisztolyokat biztosított a PVA számára, amelyeket az ötödik hadjárat előtt kezdtek el kiosztani a csapatoknak. A PVA-n belül 1951-ig összesen 35.607 régebbi típusú géppisztolyt cseréltek le a két modern típussal, amely nem csak jelentősen javította a logisztikát, de egységesítette és javította is az önkéntes hadsereg „nemzetközi márkájú” felszerelésének minőségét.
1950 júliusában, a kínai ötödik hadjárat után az Önkéntes Hadsereg Logisztikai Főparancsnoksága fegyverzeti értekezletet tartott az Észak-Korea középső részén fekvő Sandengliben, hogy összegezze a szovjet típusú kézifegyverek teljesítményét. A küldöttek általánosságban úgy vélekedtek, hogy a szovjet puskák nagyok és gyenge tűzerővel rendelkeznek, nem olyan jók, mint az amerikai lőfegyverek, de a szovjet géppisztolyok könnyen kezelhetőek és kiváló tűzgyorsasággal rendelkeznek, különösen a „Type 43”, amelynek a behajtható válltámasza könnyebbé tette a vele való manőverezést, nagyon népszerűségre szert téve a katonák körében.
A TYPE 43 HASZNÁLATA A GYAKORLATBAN:
A „Type 43” géppisztollyal felszerelt csapatok leggyakrabban a felderítők voltak. A felderítő taktikák tekintetében a PVA általában egy kis csapatnyi (3-7 de max 12 fő) felderítő katonát szervezett össze, hogy rajtaütésszerűen foglyokat ejtsenek és ezeket kivallatva derítsék fel az őket körülvevő helyzetet, de nem volt ritka, hogy 5-10 km mélyen behatoljanak az ellenség területére felderítés céljából, vagy, hogy közel lopakodtak az ellenséges állásokhoz és úgy figyelték meg az ellenséget információgyűjtés céljából.
A legjellemzőbb példa a fenti tevékenységre a „Meglepetéses támadás a Fehér Tigris Ezred ellen”: 1953. július 13-án az Önkéntes Hadsereg 20. és 9. hadteste támadást indított az ellenség ellen. A 203. hadosztály 609. ezredének megerősített zászlóalja mélyen benyomult az ellenség területére az 522. dombtól keletre vezető út mentén, és 14-én hajnali 2 órakor elérte Erqingdong környékét. A zászlóalj parancsnoksága alatt álló 607. ezred felderítő szakaszának egy szakasza álcázta magát, és Yang Yucai szakaszvezető-helyettes parancsnoksága alatt meglepetésszerű támadást indított. Gyors ütemben semmisítették meg a dél-koreai hadsereg hadosztálya 1. ezredének, közismert nevén a „Fehér Tigris ezredének” főhadiszállását, így az ellenség elveszítette a parancsnokságát.
Kína végső döntését a PPS-43 géppisztoly utángyártása mellett nagyban meghatározta a fegyver kiemelkedő teljesítménye az amerikai agresszió ellen folytatott küzdelemben, a koreai háború évei alatt. A fegyverek fellelhetősége és utánpótlása ebben a háborúban nagyon különbözött a polgárháborúban tapasztaltaktól: kevés volt az esély a harctéri zsákmányra míg az utánpótlás főként a hazai gyártástól és a szovjet segélyektől függött. Ugyanekkor az amerikai hadsereggel folytatott harcok főleg a gyors éjszakai mozgásra és a rajtaütésszerű támadásokra épültek, ennek megfelelően a fegyverek amortizációja és lőszerfogyasztása óriási volt. Éppen ezért a koreai háború negyedik kínai hadjárata után a Szovjetunió nagyszámú kézifegyvert, köztük PPSh-41 és PPS-43 géppisztolyokat biztosított a PVA számára, amelyeket az ötödik hadjárat előtt kezdtek el kiosztani a csapatoknak. A PVA-n belül 1951-ig összesen 35.607 régebbi típusú géppisztolyt cseréltek le a két modern típussal, amely nem csak jelentősen javította a logisztikát, de egységesítette és javította is az önkéntes hadsereg „nemzetközi márkájú” felszerelésének minőségét.
1950 júliusában, a kínai ötödik hadjárat után az Önkéntes Hadsereg Logisztikai Főparancsnoksága fegyverzeti értekezletet tartott az Észak-Korea középső részén fekvő Sandengliben, hogy összegezze a szovjet típusú kézifegyverek teljesítményét. A küldöttek általánosságban úgy vélekedtek, hogy a szovjet puskák nagyok és gyenge tűzerővel rendelkeznek, nem olyan jók, mint az amerikai lőfegyverek, de a szovjet géppisztolyok könnyen kezelhetőek és kiváló tűzgyorsasággal rendelkeznek, különösen a „Type 43”, amelynek a behajtható válltámasza könnyebbé tette a vele való manőverezést, nagyon népszerűségre szert téve a katonák körében.
A TYPE 43 HASZNÁLATA A GYAKORLATBAN:
A „Type 43” géppisztollyal felszerelt csapatok leggyakrabban a felderítők voltak. A felderítő taktikák tekintetében a PVA általában egy kis csapatnyi (3-7 de max 12 fő) felderítő katonát szervezett össze, hogy rajtaütésszerűen foglyokat ejtsenek és ezeket kivallatva derítsék fel az őket körülvevő helyzetet, de nem volt ritka, hogy 5-10 km mélyen behatoljanak az ellenség területére felderítés céljából, vagy, hogy közel lopakodtak az ellenséges állásokhoz és úgy figyelték meg az ellenséget információgyűjtés céljából.
A legjellemzőbb példa a fenti tevékenységre a „Meglepetéses támadás a Fehér Tigris Ezred ellen”: 1953. július 13-án az Önkéntes Hadsereg 20. és 9. hadteste támadást indított az ellenség ellen. A 203. hadosztály 609. ezredének megerősített zászlóalja mélyen benyomult az ellenség területére az 522. dombtól keletre vezető út mentén, és 14-én hajnali 2 órakor elérte Erqingdong környékét. A zászlóalj parancsnoksága alatt álló 607. ezred felderítő szakaszának egy szakasza álcázta magát, és Yang Yucai szakaszvezető-helyettes parancsnoksága alatt meglepetésszerű támadást indított. Gyors ütemben semmisítették meg a dél-koreai hadsereg hadosztálya 1. ezredének, közismert nevén a „Fehér Tigris ezredének” főhadiszállását, így az ellenség elveszítette a parancsnokságát.
PVA katonák berohantak a „Fehér Tigris Ezred” főhadiszállására. A PPS-43-at használó katonákon gyakori volt a 3 illetve 4 zsebes tártáska, amelyet vagy az oldalukon, vagy a mellkasukra fűzve hordtak.
Csoportkép a „Fehér Tigris Ezred” elleni meglepetésszerű támadásban részt vevő felderítő osztagról. Az első sorban balról a harmadik Yang Yucai, a felderítő hős.
A Koreai Háború Történetét Összeállító Bizottság (The Korean War History Compilation Committee) a következőképpen jegyezte fel ezt a csatát: „4 óra körül heves csata tört ki az ezredparancsnokság őrsége és az ellenség (az PVA-ra utalva) között... Az udvarra betörő kínaiak hevesen tüzeltek a géppisztolyaikkal. Az eligazító teremben tartózkodó személyzet az iratok égetése közben vette fel harcolt az ellenséggel, felkészülve a kitörésre, de az ezredparancsnokság mintegy harminc embere már nem tudta megállítani a közel egy zászlóaljnyi ellenséget, ezért az ezredparancsnok parancsot adott a kitörésre Jianzhenxian felé... Az ezred minden szintjén megszakadtak a parancsnoki és kommunikációs hálózatok, így a frontvonalon lévő zászlóaljakhoz semmilyen parancs nem jutott el. A hadosztályparancsnok-helyettes is eltűnt...” A Yang Yucai által vezetett felderítő osztag teljes felszereléssel vett részt a csatában (két katonának volt Type 43 géppisztolya a 12 főből), hogy megtámadják az ellenséges ezred főhadiszállását. A heves tűzerő miatt az dél koreaiak azt hitték, hogy egy teljes kínai zászlóalj támadta meg őket.
A tankok elleni közelharc szintén jó alkalomnak kínálkozott a „Type 43” géppisztoly számára, hogy hatékonyan kifejtse erejét. A Guzhimuli térségében zajló páncélosok ellen vívott harcokban az önkéntes hadsereg 31. hadosztálya a műveletek összehangolására a tüzelés, robbantás és fedezettűz három az egyben módszerét alkalmazta:
1. A páncélelhárító csapat 3 tüzérből és 2 robbantóból áll, ők 3 géppisztollyal és 6 páncéltörő gránáttal voltak felszerelve
2. A rakétavetős csapat 3 főből áll, mindegyikük 1 sima gyalogos, akiknél fejenként 1 géppisztoly volt 200 tölténnyel és 2 páncéltörő gránát, ők feleltek a fedezettűzért is
Az 1952. június 13-i csatában sok amerikai tank biztosította a dél-koreai hadsereg ezredét, hogy megtámadják a Guanfaliban névtelen magaslatot amelyet a PVA-sok védtek. A második század második páncéltörő csoportja egy rakétavetővel megrongálta a második tankot, aminek következtében az kigyulladt. A legénység négy tagja kiugrott a járműből és menekülni próbált, ám a kínai páncélelhárító csoport 3 géppisztolyának kereszttüzébe kerültek, minek következtében 2 dél koreai a helyszínen meghalt, a másik 2 pedig a kínaiak fogságába esett.
A tankok elleni közelharc szintén jó alkalomnak kínálkozott a „Type 43” géppisztoly számára, hogy hatékonyan kifejtse erejét. A Guzhimuli térségében zajló páncélosok ellen vívott harcokban az önkéntes hadsereg 31. hadosztálya a műveletek összehangolására a tüzelés, robbantás és fedezettűz három az egyben módszerét alkalmazta:
1. A páncélelhárító csapat 3 tüzérből és 2 robbantóból áll, ők 3 géppisztollyal és 6 páncéltörő gránáttal voltak felszerelve
2. A rakétavetős csapat 3 főből áll, mindegyikük 1 sima gyalogos, akiknél fejenként 1 géppisztoly volt 200 tölténnyel és 2 páncéltörő gránát, ők feleltek a fedezettűzért is
Az 1952. június 13-i csatában sok amerikai tank biztosította a dél-koreai hadsereg ezredét, hogy megtámadják a Guanfaliban névtelen magaslatot amelyet a PVA-sok védtek. A második század második páncéltörő csoportja egy rakétavetővel megrongálta a második tankot, aminek következtében az kigyulladt. A legénység négy tagja kiugrott a járműből és menekülni próbált, ám a kínai páncélelhárító csoport 3 géppisztolyának kereszttüzébe kerültek, minek következtében 2 dél koreai a helyszínen meghalt, a másik 2 pedig a kínaiak fogságába esett.
A PPS-43 géppisztolyokkal felszerelt önkéntes felderítők éjszaka az ellenséges állásokba lopakodtak, „elmozdították” az ellenség által elásott aknákat, és hatékonyan támadták meg az ellenséget
A Type 43 előnyeit a koreai háború végén az ellenséges földalatti erődítmények elleni harcokban vagy ellentámadás során lehetett a legjobban kihasználni. Amikor PVA-sok elfoglalták a felszíni erődítményeket, és a koreaiak az alagutakba vonultak vissza, a leggyakoribb módszer az volt, hogy a kínaiak elölről két géppisztollyal elzárták a barlang bejáratát, oldalról fedezték a többi bejáratot megközelítő csapatot, gránátokat vagy robbanótölteteket dobtak be, majd miután eliminálták a bentragadt ellenséget, átkutatták az alagutakat. Az 1953. április 15-én megjelent „Tanulmány a földalatti erődítményeket védő ellenség ellentámadásának taktikájáról a Guanfali Nyugati-fennsík harci tapasztalatai alapján” című cikk az alábbit írta: „A géppisztolyokon és gránátokon kívül a kommandósoknak robbanócsomagokat és kis mennyiségű földmunkaszerszámot kellett magukkal vinniük. A Type 43 válltámaszát össze lehet hajtani, ami szűk alagutakban sokkal nagyobb kényelmet biztosít a katonának". Az ugyanezen év április 20-án közzétett „Az alagút-hadviselés tapasztalatai a Meiyanli keleti hegy és a Matali nyugati hegy megtámadásakor” cikk tovább pontosított: „Minden csoportot fel kellett szerelni egy 10-15 kilogrammos nagy robbanóanyag-csomaggal, több kisebb robbanóanyag-csomaggal, egy robbantócsővel, személyenként egy géppisztollyal és 8-10 gránáttal.... Egy 20 méter hosszú kisebb alagúthoz elég egy 3 fős kommandó, ebből egy ember támad a bal oldalon, egy ember felelős a géppisztolytárak töltéséért mögötte, hogy biztosítsa a zavartalan tűzerőt, és a másik ember a jobb oldalon kúszik zseblámpával... Praktikusabb géppisztolyokat használni az egyenes alagútban, mert ha túl sok gránátot használsz, a füst túl erős lesz ahhoz, hogy megfelelően lásd előtted az alagutat”. Később ez egy 4 fős (2-2 fő) géppisztolyokkal felszerelt csoportra bővült, és a két csapat felváltva haladt előre, elfoglalták az egyes sarkokat, fegyvertípust cseréltek (robbanóanyag-géppisztoly), de embert nem, és behatoltak az alagutakba, hogy megadásra kényszerítsék az ellenséget, vagy megsemmisítsék azt. Ezzel egyidejűleg népszerűvé vált, hogy a zseblámpát a géppisztoly csöve alá kötötték (a PPS43 csőszerkezete ezt lehetővé tette) így tüzelés közben megvilágítható volt az alagút, jelentősen megkönnyítve a kezelők dolgát.
Az alagutakban folytatott harcok során az önkéntes hadsereg a PPS-43 géppisztolyt részesítette előnyben, amely behajtható válltámasszal rendelkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése