Nyaralás a Kínai Köztársaságban (Taiwan), 6. rész

Reggel a hazaindulás Yilanból kicsit nyomott hangulatban telt, nehezen ment ez a búcsúzkodás a szállástól, meg a várostól. Valamikor reggel 7 óra körül kinéztem a szállásomtól egy köpésnyire lévő reggelizőt, és az utcára néző teraszon békében bevágtam a kiválasztott finomságot. Visszamentem a szállásra, majd rászámoltam egy kicsit az indulásra, mert ilyenkor mindig szeretek pluszban bóklászni egyet, és milyen jól is tettem! Lefotóztam még pár nekem tetsző épületet, ezek közül a legnagyobb hatással talán a szállásomtól egy saroknyira lévő iskola volt, ahol azért elidőztem pár percet.

A vasúthoz már közel jártam, amikor az út szélén egy üzlet mellett egy kirakott kalitkára lettem figyelmes, amiben egy zöldfarkú lóripapagáj figyelt. No, én se voltam rest, leguggoltam a tollas mellé, és elkezdtem pofázni meg füttyögni neki, mire kitágult szemekkel közelebb jött a rácson belül, majd nekiállt "nihao!"-t beszélni (a hello kínai megfelelője), majd füttyögött, és izgatott hanghatások közben még örömtáncot is lejtett. Sajnos muszáj voltam elköszönni az újdonsült cimborától, és a vonat felé venni az irányt. Az állomáson kaptam némi segítséget a jegyvásárláshoz, mert nem voltak egyértelműek a táblán felsorolt városok, de az egyik kis hölgy a kérdőjelet látván a fejem felett odauggrott, hogy segítsen. Jegy pipa, a peronon leültem, és még így is volt 20 percem a vonat indulásáig.

Beérvén Taipeibe az egyik cimborám már várt rám, és mivel dél körül járt az idő, itt volt az ideje, hogy közelebbről is összebarátkozzak a japán ételekkel. Egy takaros ramenezőt néztünk ki az aluljáró szinten, aminek nem csak a kinézete volt pazar, de minden rendelést frissen készítenek el, így sohasem kapsz állott kaját. Életem első ramenje volt, mivel Budapesten nem akartam kipróbálni, félve attól, hogy valami kutyulékot adnak, ami ízben egyáltalán nem hasonlít az eredetihez (ahogy pl az itthoni dél-koreai kaják sem hasonlítanak ahhoz, amit Dél-Koreában fogyasztasz). Árban is megfelelő volt a dolog, a ramenen kívül rendeltünk még ezt-azt, és valahol fejenként 4800 Forintnak megfelelő taiwani dollárt hagytunk ott (ennyiért ugye Budapesten a belvárosban normális adag átlag kaját sem kapsz, nem hogy egy ilyen színvonalú Rament meg a többi kiegészítőt hozzá).

Tettünk egy sétát a városban, több dolgot is útbaejtettünk: első körben egy toborzóirodát, ahol csalogatónak egyértelműen ki van rakva a rendfokozatonkénti juttatás, amelyek nem csak helyi viszonylatban jók, de a szolgálati jogviszony mellé a katonák különböző juttatásokat kapnak (pl a rezsi számláiból csökkentést stb.). Valamelyik korábbi cikkben szerintem említettem, hogy Taiwanra nagy hatással van a japán kultúra mind a mai napig, így az általuk épült házakon/épületeken kívül láthatunk egy csomó japán szentélyt is, sajnos a DPP párt aktívan kampányol ezek lebontása mellett (is)... Útbaesett a Taipeiben található levéltár is, ahova bekíváncsiskodtunk, a tárlatvezető hölggyel összeismerkedve pedig kiderült, hogy járt már anno Budapesten párszor, és szereti Magyarországot is.

Mivel sosem láttam belülről Taoista templomot, ezért a következő állomás adta magát. A Grand Hotelhez hasonló színvilág és részletgazdag belső terek fogadtak, az udvarban található halas tó pedig igazán ámulatbaejtett. A templomból kiérve bevetettük magunkat egy közeli masszázsszalonba, hogy kipihenjük a nap fáradalmait, majd az estét egy igazi All you can eat Hotpotozóval zártuk. Az itthon tapasztalható lehúzásos hotpotozókkal ellentétben, itt befizetsz 8000 forintnyi taiwani dollárt (és kb ennyit itthon is kifizetsz, csak neked tételesen ki kell fizetni, amiből rendelni akarsz), és 2.5 óráig annyit eszel, amennyit nem szégyellsz, ebben az árban bennevan az üdítő és a márkás fagylaltok is. Kellett is az energia, meg egy pihentető alvás, mert másnap egy igazán különleges helyre vitt az utam, ahol szintén egész napos mászkálás és sok fotózás volt a program.

Kis japán szentély, haranggal

A Taipeiben található levéltár

A fantasztikus hotpotozó, amire szintén pazar visszagondolni

8 évig a frontvonalban/ 8 years in the frontline

Interjú egy koreai háborús kínai veteránnal/ Interview with a Chinese veteran of the Korean War

 

A szállásom Yilanban/ My hostel in Yilan

 Az előző nyaralós cikkben említettem mennyire elégedett voltam a szállásommal, íme pár kép még a helyről meg a kilátásról. A nyaralós beszámoló természetesen folytatódik a mai nap folyamán, hiszen még hat nap eseményei vannak hátra, ahol rendkívül sok érdekesség történt még velem.

Ha esetleg elsiklottatok volna a szállás linkje felett az előző posztban, iderakom ismét, válasszátok bátran ezt a Yilanban található takaros kis szállást!

https://www.agoda.com/hu-hu/enjoy-yourself/hotel/yilan-tw.html

Az Egységfront/ The United Front

 

HUN: A 2. Kínai-Japán háború kezdetekor kötött béke a nacionalista és a kommunista frakció között egy végig viszonylag törékeny dolog volt. A képeinken látható egységek közreműködése FIKCIONÁLIS, de két oldal kooperációjára akadtak példák, lásd a hongkongi csatát, ahol a kommunista Dongjiang Hadoszlop gerilllái mentették ki a városból a KMT-s tiszteket a családjaikkal/lelőtt amerikai gépek pilótáit, vagy a legendás 88D-s tagok szöktetésében is segédkeztek a New 4th Army tagjai, miután azokat a Shanghaiban található táborból különböző japán munkatáborokba szállították. Volt közülük, aki visszatalált a saját egységéhez, de olyanok is, akik a kommunista New 4th Army soraihoz csatlakoztak a szökés után.

Sajnálatos módon mindkét oldalnál előfordult, hogy hol egyik, hol a másik lőtte hátba az ellentétes frakció katonáit, sőt, sajnos olyanokra is akad példa, amikor a kommunista hadsereg katonái a japánoknak kiadták a nacionalista helyőrségek koordinátáit, megnemtámadási szerződéseket kötöttek a japánokkal cserébe az ópiumföldjeik sértetlenségéért, vagy arra, amikor a japánokkal együtt támadtak meg nacionalista pozíciókat.

A 2. Kínai-Japán háború, majd az utána következő polgárháború egy kaotikus és soha nem egyértelműen fekete vagy fehér időszak volt, amelyben mind a két oldal tevékenyen kivette a részét az egymás elleni vérengzésekből vagy a civilek ellen elkövetett atrocitásokból.

ENG: The peace concluded at the beginning of the 2nd Sino-Japanese War between the nationalist and communist factions fell into a relatively fragile thing, balancing between cooperations and serious infightings. The involvement of the units in our pictures is FICTIONAL, but there are examples of cooperation between the two sides, see the battle of Hong Kong, where guerrillas from the communist Dongjiang Fifth Column rescued KMT officers with their families/pilots of shot down US planes from the city, or the escape of the legendary 88D members by members of the New 4th Army after they were transported from the camp in Shanghai to various Japanese labour camps. Some of these men found their way back to their own units, but others joined the ranks of the communist New 4th Army after the escape.

Unfortunately, on both sides, there have been instances of soldiers of the opposing faction being shot in the back by one or the other, and unfortunately there are also examples of communist army soldiers giving the Japanese the coordinates of nationalist outposts, concluding non-aggression treaties with the Japanese in exchange for the inviolability of their opium fields, or attacking nationalist positions together with the Japanese.

The 2nd Sino-Japanese War and the civil war that followed was a chaotic and never clearly black or white period, in which both sides actively took part in massacres against each other or atrocities against civilians.

Type 50 géppisztoly/ Type 50 submachine gun

 

A második világháború alatt a szovjet Vörös Hadsereg sokszor tűzerőhiányban szenvedett, ennek ellensúlyozására próbáltak olcsó, nagy számban előállítható géppisztoly típusokat bevezetni.Ezek egyike volt a PPS-41 is, amely a 7.62x25mm-es Tokarev lőszert tüzelte és 900-1000 lövés per perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. A második világháború végéig több, mint hatmillió darab készült csak ebből a típusból. A szovjetek egész ezredeket szereltek fel ezzel a géppisztollyal, így a németeket jelentősen felülmúlták tűzerőben, és a házról házra tartó közelharcokban egyaránt. A licenszet természetesen megosztották a velük szövetséges országokkal is, így Észak Koreával és Kínával is, előbbinél a Type 49, utóbbinál a Type 50 nevet kapta a géppisztoly.

ENG: During the Second World War, the Soviet Red Army suffered from a lack of firepower for most of the war, and to compensate for this they tried to introduce cheap, mass-producible machine gun types, including the PPS-41, which fired 7.62x25mm Tokarev ammunition and had a rate of fire of 900-1000 rounds per minute. By the end of World War II, more than six million of this type alone had been produced. The Soviets equipped entire regiments with this machine gun, significantly outclassing the Germans in both firepower and close-quarters, door-to-door combat. The licence was of course shared with their allies, North Korea and China, the former with the Type 49, the latter with the Type 50 name.

PVA-s katonák a csigatáras Type 50 géppisztollyal

FONTOS: Nem helytálló az az információ, hogy csak az orosz és az észak-koreai modell fogadta be a csigatárat, míg a kínai Type 50-es kizárólag szekrénytárral működött. Való igaz, hogy a szekrénytárak sokkal megbízhatóbbak valamint olcsóbbak voltak, és az is, hogy a szovjetekhez hasonlóan nem minden csigatár passzolt minden fegyverbe, így a csereszebatosságot cs*szhették. Ugyanez a probléma a szekrénytárakkal már nem állt fenn! A csigatárakat a kínaiak is gyártották a 626-os jelzésű gyárban, igaz kisebb darabszámban 1952-ig, utána a fentebb említett okokból inkább visszatértek a szekrénytáras megoldáshoz.

ENG: IMPORTANT: It is not correct to say that only the Russian and North Korean models accepted the drum magazine, while the Chinese Type 50 only used the curved mags. It's true that the curved magazines were much more reliable as well as cheaper, and also that like the Soviets, not all magazines fit all guns, so interchangeability was screwed. The same problem with the curved magazines no longer existed! The Chinese also produced the drum mags in the 626 factory, albeit in smaller numbers until 1952, after which they reverted to the magazine solution for the reasons mentioned above.

A fegyvert olyannyira eredményesen tudták használni, hogy közelharcnál egyértelműen a kínaiaké volt a tűzfölény, így a Type 50-es a koreai háborúban is a közelharc királyának számított.

ENG: The weapon was used so effectively that the Chinese clearly had the upper hand in close combat, and the Type 50 was the king of close combat in the Korean War.

6 zsebes tölténybandolier/ 6 pocket ammo bandolier

 

HUN: Eredeti, hat zsebes töltényöv a 7.92x57mm-es korabeli puskalőszerhez. Helyi milíciának vagy gerilla csoportnak készült, ugyanis sem a kommunista, sem a nacionalista katonai alakulatoknál nem volt kiosztva ilyen típus!

ENG: Original, 6 pocket ammo bandolier for the 7.92x57mm rifle ammo. It was issued to local militia or guerrila squad, because this kind were never issued to the nationalist nor the communist fraction of the ROC army that time!

Nyaralás a Kínai Köztársaságban (Taiwan), 5. rész

 

A Taipei Grand Hotel 1945-ben

A nap első állomása a Grand Hotel Taipei volt. A hotel eredetileg egy japán Shinto szentély volt amely egy tűz martalékává vált, miután 1944 október 23-án egy utasszállító gép kapitánya a térségben elveszítette az irányítást és a szentély közelében csapódott be. A térségben keletkező tűz elpusztította a szentély jórészét. A főépület 1973 október 10-én készült el, külön érdekesség, hogy a Kínai Népköztársaságból csempésztek elit szakácsokat Hong Kongon keresztül, hogy itt kamatoztathassák tehetségüket. A hotel tervezői gondoskodtak a menekülő útvonalakról is (ám ezekről ottjártamkor nem volt tudomásom, így az ezekről megtekinghető fotók a https://katyhuiwenhung.blogspot.com/2018/09/taipei-grand-hotel-home-of-dynasty.html oldal cikkében tekinthetőek meg). Két csúszda volt hivatott a gyors kimenekítést biztosítani, egy keleti és egy nyugati, mind a kettő a Keelung folyóba torkollik ahol hajók várták volna a menekülőket. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy a Songshan repülőteret bármilyen probléma esetén 10 percen belül elérjék, de sohasem kellett egyiket sem Chiangéknak használatba venniük. Az épület lélegzetelállítóan szép kívül s belül egyaránt, odabent simán bóklászhatsz és nézelődhetsz akkor is, ha nincs szobafoglalásod, biztos lehetsz benne, hogy nem fognak elküldeni. Kis érdekesség, hogy a hotel mozaikjai és tetőrészei is mind kézzel festettek az utolsó miliméterig, valamint hogy Grand Hotelből található amúgy mégegy Taiwanon, de ez délen, Kaohsiungban van.

Mire végeztünk a hotel körbebóklászásával, kaptunk egy adag esőt is a nyakunkba, így aztán a lehető leggyorsabban vettük az irányt egy kiadós ebéd lehetőség irányába. Bőven volt még időm a vonat indulásáig, így a Taipei City Mallban körülnéztem némi vásárfiáért, közben meg ámuldoztam a Pokemonos fánkokon is egy sort. Benéztem a retro konzol boltokba is, és életemben először jött szembe velem az a tény, hogy a Gamecube lemezek ázsiai kiadásai egy helyes kis pici tokban kerülnek az ember elé, míg nálunk Európában böszme nagy DVD tokokban kaptuk a kis minidisceket. 

A következő úticél Yilan város volt, az utána következő Hualient meg a Taroko Nemzeti Parkot sajnos kénytelen voltam visszamondani a pár hónappal ezelőtti földrengés miatt. Yilan az egyik a 13 taiwani megyéből, és habár nem délen van, az időjárás jóval párásabb és melegebb is mint Taipeiben (bár ezt azért sikerült még Taoyuannak is megfejelnie), itt szerencsére nem futottam bele a cimborák által emlegetett szúnyoginvázióba. Cimbora miután visszajött Hualienből, a lába televolt csípésekkel, kenegethette is valami speciális krémmel. Ha Taiwanra utaztok, amúgy is jó, ha beszereztek megérkezéskor valami szúnyogriasztó folyadékot/sprét, így elkerülhetitek a túrázás közbeni kellemetlen élményeket. Több dolog is motivált amikor a Yilan-i látogatást terveztem sok hónappal ezelőtt, ezek egyike volt a híres ottani éjszakai piac (Dongmen Night Market) és a vasútállomásnál található Jimmy Park. Cimbora segített megvásárolni a jegyemet a vonatra, illetve megkeresni a helyes vágányt. Alig egy óra utazás után leszálltam Yilanban, kellemes volt a vasútállomás látványa és a Jimmy Parké is. Itt kell azonban kitérnem egy nem túl örömteli, de annál fontosabb témára: a taiwaniak habár vendégszeretőek, segítőkészek, mivel külföldi vagy, simán lehetsz átverés vagy lehúzás áldozata. Vannak úgynevezett "scammerek" akik a főbb pályaudvarok környékén tevékenykednek és megpróbálják hülyének nézni a turistát. NE fogadj el ingyen semmit, ha nem egy ismert barátodtól kapod, és ne hagyd, hogy rádtukmáljanak bármit, szimplán ignoráld őket. Ha nem értenek a szép szóból, üvöltsd le a fejüket, ez is működik. Velem csodateát akartak megvetetni, meg egy fotóalbumot mutogattak, hogy milyen izmos leszel tőle, meg hogy lefogysz 1 hónap alatt (jah, persze....), aztán arról érdeklődtek, hogy meddig maradok Yilanban és hol szállok meg, miután többszöri magyarázás ellenére sem voltak képesek megérteni, hogy nem akarok a kamuteájukból venni, majd ha kényelmes, hoznak nekem házhoz is. Sikerült leráznom a kissé agresszívan nyomuló srácot meg a kedves családját, többször nem találkoztam velük a yilani ottartózkodásom során.

A yilani vasútállomás és a mellette található Jimmy Park

Volt még egy órám a szállás elfoglalásának kezdetéig, így kényelmes tempóban a hely felé vettem az irányt. Megérkezvén az utcába azonban döbbenten vettem tudomásul, hogy a GPS az utca közepére rakta a hely házszámát, és márpedig ott olyan épület nem volt....no, találjuk fel magunkat alapon az első mosolygós lányt a közelemben megkérdeztem, hogy merre található ez a szállás, mert a hely meg az emailben kapott cím nem stimmel. Mivel tanácstalan volt, hívta az apját, aki elmagyarázta, hogy "jaaa, az az utca végén lesz egy nyelviskola melletti színes háztömb!", így megköszönvén a segítséget az új információk birtokában nekivágtam az utcának. Ház pipa, kapu nyitva, akkor irány az emelet, csak hát semmiféle kulcsom nem volt, és az emailben sem írtak ezzel kapcsolatos információt.... Gondoltam megkérdezem a hely legkompetensebb illetékesét, a portás/biztonsági őrt, de amint bekopogva beálltam az ajtóba, már kellő hangerőn hallottam, ahogy a számítógép hangszórójában Katsumi-kunt éppen s***ből sz**ba pakolja a nyolc f***ú polipszörny és ezzel egyidőben a portás vöröslő feje, félre nem érthető rángatózós mozdulatai, majd a másik kezének mutatóujja jelezte, hogy várjak már amíg befejezi a procedúrát....

A yilani szállásom (több kép egy következő posztban), majd az esti indulás
az éjszakai piac felé

A mesepornóra rejszoló portáson lesokkolódva gyorsan kifordultam a helyről, na mondom b***meg, nem is én lennék, ha nem velem történne valami abszurd, majd öt perc múlva megjelent emberünk, aki kinyitott egy széfet amiből kiemelhettem a foglalt szobám kulcsát. Anyámborogass. Na sebaj, a szállás legalább teljesen kárpótolt, engem a japán filmekben látott városi lakások belsejére emlékeztetett. Iszonyat tisztaság fogadott és a lakásban hőmérséklet is kellemes volt a klímának köszönhetően, így gyorsan pihenőbe vágtam magamat, mielőtt kimentem volna az éjszakai piacot felfedezni. TV bekapcs, és az első csatornán természetesen ami bejött, kínai háborús film, na egy +1. "nem is én lennék ha nem" pillanat :D Az előző helyekhez képest rengeteg csatorna fogadott, így a piaci hazaérkezésem után és még másnap is bőven találtam rajta érdekes filmeket. 8 óra körül volt, mikor elhagytam a szállást, és nagyjából fél óra séta után érkeztem meg a Dongsan Night Markethez. Ínycsiklandó illatok keveredtek, de az éhségem ellenére először körbecsekkoltam a kínálatot, hogy mit érdemes megvenni. Az egyetlen problémám az volt, hogy nem volt elég hely a hasamban, hogy mindent végigpróbáljak, a kínálat szó szerint szédítő. Végül egy rizses húsos zöldséges valami mellett döntöttem, amit jóízűen elfogyasztatottam. Következőnek jött a desszert ötlet, ebből aztán végül képtelen voltam egynél megalkudni, így benyomtam egy helyi palacsintát és egy fagylaltot is.

A palacsinta különlegessége, hogy egy sütőlapon sütik ROPOGÓSRA, és ezt nem csak mogyorókrémmel, hanem hússal, tojással, vagy egyéb nyalánkságokkal is megtöltik. Én kértem egy mogyikrémeset vaníliás öntettel, szépen becsavarják tölcsérbe, majd belerakják a papírpohárkába és már tolhatod is befele. Mindenképpen ajánlom, hogy ha Taiwanon jártok, ezt ne hagyjátok ki! A fagylaltból egy új fajtát sikerült megkóstolnom, ez pedig a kapszulából készített fagylalt. Egy aranyos kínai kissrác ugrott oda, hogy segítsen nekem, lelkesen magyarázott, én meg széttettem a kezem, és mondtam magyarul, hogy "hát tesó, ezt sajnos nem értem", mire széttárta ő is a kezeit, és jót nevetett, a pultnál dolgozó szülőkkel együtt :D A fagylalt óriási adag volt, még jó, hogy csak egy gombócot kértem. Üdítőt kezdtem keresni és találtam egy árust aki a "Watermelon Prince" névre hallgat, és kizárólag 100%-ban gyümölcsprés italokat árul.

Megjutalmaztam magam egy görögdinnyéssel, majd hazafelé vettem az irányt egy másik útvonalon, így benéztem egy helyi állatkereskedésbe a madarakat megcsodálni majd az egyik vegyesboltban beszereztem némi elemózsiát az esti filmezéshez. Valamikor 23:00 környékén estem be a lakásba, elégedetten dőlve a kényelmes kanapéra, miközben bontottam egy adag chipset és helyi gumicukrot (ritkán eszek ilyesmit, de ezalatt a másfél hét alatt hadd férjen már bele majdnem minden, ha az ember egész évben edz). Talán hajnali 1-2 környékén dőlhettem ki, és megjegyzem, egész taiwani tartózkodásom alatt itt aludtam a legjobbat és a legpihentetőbbet!

Az éjszakai piac bejárata

Kevés dolog van, ami annyira örömmel tölt el, mint ezek a mesebeli kis taiwani utcák,
illetve azok fotózása. Órákat el tudtam volna még szüttyögni ezzel a tevékenységgel!

Ha Yilanban jártok, és egyedül vagy a párotokkal fedeznétek fel a környéket, válasszátok nyugodtan az általam választott szállást, amelyet itt tudtok elérni:

https://www.agoda.com/hu-hu/enjoy-yourself/hotel/yilan-tw.html