A Taipei Grand Hotel 1945-ben
A nap első állomása a Grand Hotel Taipei volt. A hotel eredetileg egy japán Shinto szentély volt amely egy tűz martalékává vált, miután 1944 október 23-án egy utasszállító gép kapitánya a térségben elveszítette az irányítást és a szentély közelében csapódott be. A térségben keletkező tűz elpusztította a szentély jórészét. A főépület 1973 október 10-én készült el, külön érdekesség, hogy a Kínai Népköztársaságból csempésztek elit szakácsokat Hong Kongon keresztül, hogy itt kamatoztathassák tehetségüket. A hotel tervezői gondoskodtak a menekülő útvonalakról is (ám ezekről ottjártamkor nem volt tudomásom, így az ezekről megtekinghető fotók a https://katyhuiwenhung.blogspot.com/2018/09/taipei-grand-hotel-home-of-dynasty.html oldal cikkében tekinthetőek meg). Két csúszda volt hivatott a gyors kimenekítést biztosítani, egy keleti és egy nyugati, mind a kettő a Keelung folyóba torkollik ahol hajók várták volna a menekülőket. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy a Songshan repülőteret bármilyen probléma esetén 10 percen belül elérjék, de sohasem kellett egyiket sem Chiangéknak használatba venniük. Az épület lélegzetelállítóan szép kívül s belül egyaránt, odabent simán bóklászhatsz és nézelődhetsz akkor is, ha nincs szobafoglalásod, biztos lehetsz benne, hogy nem fognak elküldeni. Kis érdekesség, hogy a hotel mozaikjai és tetőrészei is mind kézzel festettek az utolsó miliméterig, valamint hogy Grand Hotelből található amúgy mégegy Taiwanon, de ez délen, Kaohsiungban van.
Mire végeztünk a hotel körbebóklászásával, kaptunk egy adag esőt is a nyakunkba, így aztán a lehető leggyorsabban vettük az irányt egy kiadós ebéd lehetőség irányába. Bőven volt még időm a vonat indulásáig, így a Taipei City Mallban körülnéztem némi vásárfiáért, közben meg ámuldoztam a Pokemonos fánkokon is egy sort. Benéztem a retro konzol boltokba is, és életemben először jött szembe velem az a tény, hogy a Gamecube lemezek ázsiai kiadásai egy helyes kis pici tokban kerülnek az ember elé, míg nálunk Európában böszme nagy DVD tokokban kaptuk a kis minidisceket.
A következő úticél Yilan város volt, az utána következő Hualient meg a Taroko Nemzeti Parkot sajnos kénytelen voltam visszamondani a pár hónappal ezelőtti földrengés miatt. Yilan az egyik a 13 taiwani megyéből, és habár nem délen van, az időjárás jóval párásabb és melegebb is mint Taipeiben (bár ezt azért sikerült még Taoyuannak is megfejelnie), itt szerencsére nem futottam bele a cimborák által emlegetett szúnyoginvázióba. Cimbora miután visszajött Hualienből, a lába televolt csípésekkel, kenegethette is valami speciális krémmel. Ha Taiwanra utaztok, amúgy is jó, ha beszereztek megérkezéskor valami szúnyogriasztó folyadékot/sprét, így elkerülhetitek a túrázás közbeni kellemetlen élményeket. Több dolog is motivált amikor a Yilan-i látogatást terveztem sok hónappal ezelőtt, ezek egyike volt a híres ottani éjszakai piac (Dongmen Night Market) és a vasútállomásnál található Jimmy Park. Cimbora segített megvásárolni a jegyemet a vonatra, illetve megkeresni a helyes vágányt. Alig egy óra utazás után leszálltam Yilanban, kellemes volt a vasútállomás látványa és a Jimmy Parké is. Itt kell azonban kitérnem egy nem túl örömteli, de annál fontosabb témára: a taiwaniak habár vendégszeretőek, segítőkészek, mivel külföldi vagy, simán lehetsz átverés vagy lehúzás áldozata. Vannak úgynevezett "scammerek" akik a főbb pályaudvarok környékén tevékenykednek és megpróbálják hülyének nézni a turistát. NE fogadj el ingyen semmit, ha nem egy ismert barátodtól kapod, és ne hagyd, hogy rádtukmáljanak bármit, szimplán ignoráld őket. Ha nem értenek a szép szóból, üvöltsd le a fejüket, ez is működik. Velem csodateát akartak megvetetni, meg egy fotóalbumot mutogattak, hogy milyen izmos leszel tőle, meg hogy lefogysz 1 hónap alatt (jah, persze....), aztán arról érdeklődtek, hogy meddig maradok Yilanban és hol szállok meg, miután többszöri magyarázás ellenére sem voltak képesek megérteni, hogy nem akarok a kamuteájukból venni, majd ha kényelmes, hoznak nekem házhoz is. Sikerült leráznom a kissé agresszívan nyomuló srácot meg a kedves családját, többször nem találkoztam velük a yilani ottartózkodásom során.
A yilani vasútállomás és a mellette található Jimmy Park
Volt még egy órám a szállás elfoglalásának kezdetéig, így kényelmes tempóban a hely felé vettem az irányt. Megérkezvén az utcába azonban döbbenten vettem tudomásul, hogy a GPS az utca közepére rakta a hely házszámát, és márpedig ott olyan épület nem volt....no, találjuk fel magunkat alapon az első mosolygós lányt a közelemben megkérdeztem, hogy merre található ez a szállás, mert a hely meg az emailben kapott cím nem stimmel. Mivel tanácstalan volt, hívta az apját, aki elmagyarázta, hogy "jaaa, az az utca végén lesz egy nyelviskola melletti színes háztömb!", így megköszönvén a segítséget az új információk birtokában nekivágtam az utcának. Ház pipa, kapu nyitva, akkor irány az emelet, csak hát semmiféle kulcsom nem volt, és az emailben sem írtak ezzel kapcsolatos információt.... Gondoltam megkérdezem a hely legkompetensebb illetékesét, a portás/biztonsági őrt, de amint bekopogva beálltam az ajtóba, már kellő hangerőn hallottam, ahogy a számítógép hangszórójában Katsumi-kunt éppen s***ből sz**ba pakolja a nyolc f***ú polipszörny és ezzel egyidőben a portás vöröslő feje, félre nem érthető rángatózós mozdulatai, majd a másik kezének mutatóujja jelezte, hogy várjak már amíg befejezi a procedúrát....
A yilani szállásom (több kép egy következő posztban), majd az esti indulás
az éjszakai piac felé
A mesepornóra rejszoló portáson lesokkolódva gyorsan kifordultam a helyről, na mondom b***meg, nem is én lennék, ha nem velem történne valami abszurd, majd öt perc múlva megjelent emberünk, aki kinyitott egy széfet amiből kiemelhettem a foglalt szobám kulcsát. Anyámborogass. Na sebaj, a szállás legalább teljesen kárpótolt, engem a japán filmekben látott városi lakások belsejére emlékeztetett. Iszonyat tisztaság fogadott és a lakásban hőmérséklet is kellemes volt a klímának köszönhetően, így gyorsan pihenőbe vágtam magamat, mielőtt kimentem volna az éjszakai piacot felfedezni. TV bekapcs, és az első csatornán természetesen ami bejött, kínai háborús film, na egy +1. "nem is én lennék ha nem" pillanat :D Az előző helyekhez képest rengeteg csatorna fogadott, így a piaci hazaérkezésem után és még másnap is bőven találtam rajta érdekes filmeket. 8 óra körül volt, mikor elhagytam a szállást, és nagyjából fél óra séta után érkeztem meg a Dongsan Night Markethez. Ínycsiklandó illatok keveredtek, de az éhségem ellenére először körbecsekkoltam a kínálatot, hogy mit érdemes megvenni. Az egyetlen problémám az volt, hogy nem volt elég hely a hasamban, hogy mindent végigpróbáljak, a kínálat szó szerint szédítő. Végül egy rizses húsos zöldséges valami mellett döntöttem, amit jóízűen elfogyasztatottam. Következőnek jött a desszert ötlet, ebből aztán végül képtelen voltam egynél megalkudni, így benyomtam egy helyi palacsintát és egy fagylaltot is.
A palacsinta különlegessége, hogy egy sütőlapon sütik ROPOGÓSRA, és ezt nem csak mogyorókrémmel, hanem hússal, tojással, vagy egyéb nyalánkságokkal is megtöltik. Én kértem egy mogyikrémeset vaníliás öntettel, szépen becsavarják tölcsérbe, majd belerakják a papírpohárkába és már tolhatod is befele. Mindenképpen ajánlom, hogy ha Taiwanon jártok, ezt ne hagyjátok ki! A fagylaltból egy új fajtát sikerült megkóstolnom, ez pedig a kapszulából készített fagylalt. Egy aranyos kínai kissrác ugrott oda, hogy segítsen nekem, lelkesen magyarázott, én meg széttettem a kezem, és mondtam magyarul, hogy "hát tesó, ezt sajnos nem értem", mire széttárta ő is a kezeit, és jót nevetett, a pultnál dolgozó szülőkkel együtt :D A fagylalt óriási adag volt, még jó, hogy csak egy gombócot kértem. Üdítőt kezdtem keresni és találtam egy árust aki a "Watermelon Prince" névre hallgat, és kizárólag 100%-ban gyümölcsprés italokat árul.
Megjutalmaztam magam egy görögdinnyéssel, majd hazafelé vettem az irányt egy másik útvonalon, így benéztem egy helyi állatkereskedésbe a madarakat megcsodálni majd az egyik vegyesboltban beszereztem némi elemózsiát az esti filmezéshez. Valamikor 23:00 környékén estem be a lakásba, elégedetten dőlve a kényelmes kanapéra, miközben bontottam egy adag chipset és helyi gumicukrot (ritkán eszek ilyesmit, de ezalatt a másfél hét alatt hadd férjen már bele majdnem minden, ha az ember egész évben edz). Talán hajnali 1-2 környékén dőlhettem ki, és megjegyzem, egész taiwani tartózkodásom alatt itt aludtam a legjobbat és a legpihentetőbbet!
Az éjszakai piac bejárata
Kevés dolog van, ami annyira örömmel tölt el, mint ezek a mesebeli kis taiwani utcák,
illetve azok fotózása. Órákat el tudtam volna még szüttyögni ezzel a tevékenységgel!
Ha Yilanban jártok, és egyedül vagy a párotokkal fedeznétek fel a környéket, válasszátok nyugodtan az általam választott szállást, amelyet itt tudtok elérni:
https://www.agoda.com/hu-hu/enjoy-yourself/hotel/yilan-tw.html
https://www.agoda.com/hu-hu/enjoy-yourself/hotel/yilan-tw.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése