Az állatkertezős nap amennyi járkálással járt, ugyanennyire fel is töltött, így másnap újult erővel folytathattam a felfedezést Taipeiben. Elsőként sikerült meglátogatni a Chiang Kai-shek Memorial Hallt illetve jobban végignézni az előtte elterülő igen csak grandiózus teret a gyönyörű bejárati kapuval. Épp időben érkeztünk hozzá, hogy megnézzük az őrségváltást, majd utána az emlékmű alatt elterülő múzeumot, ahol többek közt Chiang szolgálati autói vagy az általa hordott ruhák is megtekinthetőek. A KMT és a DPP közt lévő politikai ellentétekbe nem mennék bele a blogon, nem pusztán azért, mert itt sem minden fekete és fehér, hanem mert nem feltétlenül szeretnék politikával foglalkozni egy olyan blog keretein belül, amely történelmi tények és események bemutatására hivatott, plusz külföldiként nekem sok dolog más perspektívából látszódik. Ettől függetlenül van véleményem a dolgokról, így ha érdekel, gyere oda nyugodtan valamelyik rendezvényen amelyen résztveszünk, és beszélgethetünk róla! Az emlékmű, a múzeum majd a körülötte lévő kisebb park végigbóklászása és az ajándékbolt meglátogatása után elindultunk a postára, ahol egy Magyarországon élő kínai barátomnak segítettem feladni egy csomagját egy taiwani barátjának (ha jól emlékszem, egy Taiwanhoz tartozó szigetre ment a küldemény): 2 pakk Lindt csokoládé, és némi apróság, melynek feladása most kapaszkodjatok meg: 630 Forintnak megfelelő taiwani dollárba került. Mindehhez járt rendes regisztrációs szám is.... Cimbora látta az elképedt arcomat, mire gyorsan megkérdeztem hogy tuti ez-e a jó ár, mert otthon egy ilyen pakkért képesek legombolni akár 3000 Forintot is, majd a srác közölte hogy jah, itt úgy vannak vele, hogy ami közszolgáltatás, az mindenkinek hozzáférhető kell legyen, és nem azon ügyködnek, hogy az emberekről az utolsó utáni bőrt is lenyúzzák. Kedves Magyar Posta! Ugye mennyivel másabb hozzáállás? Meg merem kockáztatni azt is, hogy Taiwanon nem csak a posta olcsó, de az ember csomagját sem lopják el a kézbesítők. A sort folytathatjuk a múzeumokkal is, melyek vagy ingyen, vagy alig pár száz forintnak megfelelő TWD-ért látoghathatóak, szintén a fenti hozzáállás jegyében.
A gyomrunk már erőteljesen ebédidőt jelzett, így egy közeli étkezdébe vitt az utunk, ahol a rendelési metódus megegyezik a korábbi helyekével: adott egy nyomtatvány, ahol behúzol egy X-et a rendelni kívánt étel/ital mellé, majd leadod a konyhán, s kihozzák. Itt kóstoltam meg először azt a speciális szilvalét, amelynek kissé "füstös" íze van, és hűtés nélkül is eláll 2-3 napot. Sajnos mindkét bőröndöm telítve volt, így hazahozni nem tudtam belőle, no de majd legközelebb. Hogy lejárjuk az ebédet, az elnöki palota felé vettük az irányt, amely erőteljesen el volt kordonozva, így közelebbről nem tudtuk megnézni.
A csodás szilvalé, 100%-ban gyümölcsből préselve!A napnak még korántsem volt vége, a következő állomás egy szép park volt az NTU Hospital metróállomás mellett: a Konfúciusz szobornál iskolás csoportok játszottak, mellette egy zenész szolgáltatta a talpalávalót. A kis tóban mellette gyönyörű teknősöket láthatunk (és mint megannyi nyilvános helyen, sajnos itt is az előző gazdáik által megunt teknősök úszkálnak, de legalább élnek és virulnak), a kis pagoda-szerű épületek pedig megnyugtató látványt nyújtanak, különösen annak tudatában, hogy a legapróbb részletekig kézzel festettek ezek is.
Az utolsó előtti állomásunk egy buddhista templom volt, és mivel ilyenben sem jártam még soha, ezért bementünk felfedezni a helyet. Dobtam egy kis adományt a perselybe és hoztam magammal a szerzetesek által termesztett s csomagolt jázmin rizst, majd a Buddha szobor előtti 3 meghajlás közben elmormoltam a kívánságomat, amely remélem még valóra válik.
Nekiindultunk a nap utolsó állomásának, amely a Taipeiben található Mártírok Parkja volt. A buddhista templomtól buszoztunk egy pár percet, és egy rövid séta után meg is érkeztünk.A Zhongshan kerületben található épületegyüttes amelyet 1969-ben állítottak, 390.000 kínai katonának állít emléket, akik a Xinhai Forradalomtól kezdve az Északi Expedíción, a 2. Kínai-Japán háborún, a Kínai Polgárháborún át egészen az első és a második taiwani szorosban bekövetkezett harcokban vesztették életüket. Itt volt Chiang Kai-shek fiának, Chiang Ching-kuonak is a temetési szertartása, de akadnak itt olyanoknak is emléktáblák, akiket civilként, egy 1988-as rendeletnek köszönhetően ugyanide sorolnak az elesett hősök közé: ilyenek a szolgálat közben elhunyt rendőrök, Yang Chi-chang, aki az 1992-es McDonaldsos robbantásos merényletek során vesztette életét vagy a 2003-as SARS vírus által okozott járványban elhunyt egészségügyi dolgozók.
Az emlékhely belsejében kegyeleti okokból nem szerettem volna fotókat csinálni, ám mint kiderült ezt kifejezetten tilos is, így ide el kell látogatnotok, ha kíváncsiak vagytok az emléktáblákra. Az udvarba belépve szintén tilos a hangoskodás illetve a (hangos) beszéd, a hely meghitt mivoltát tekintve ezt nem is csodálom.
Az estét a Taipeiben található Revolver Bar-ban folytattam, ahol egy ottani ismerősöm közbenjárásának köszönhetően az egyik kedvenc HardCore zenekarom első és a legújabb Split CD-jüket is is beszereztem. Közben becsatlakozott egy régi barátom, nyakunkba kaptuk a várost, és benéztünk a Gourmet Pastry nevű helyre némi elemózsiáért amit hazahozok. Került a kosárba a kincsnek számító szilvaléből is, és jókedvűen elbeszélgettünk a bolt tulajdonosaival is. Jó szívvel ajánlom a helyet, mert minőségi süteményeket és desszerteket árulnak, a kiszolgálásuk pedig gyors és kedves! Ha valakit érdekelne a bolt, itt tud bővebb infókat csekkolni: https://www.instagram.com/gourmetpastrytw/
Az estét egy Taipei Main Stationhöz nagyon közel lévő Ramenezőben zártuk, utána pedig elégedetten és élményekkel töltve, a szállásom felé vettem az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése