Nyaralás a Kínai Köztársaságban (Taiwan), 4. rész

Az állatkertezős nap amennyi járkálással járt, ugyanennyire fel is töltött, így másnap újult erővel folytathattam a felfedezést Taipeiben. Elsőként sikerült meglátogatni a Chiang Kai-shek Memorial Hallt illetve jobban végignézni az előtte elterülő igen csak grandiózus teret a gyönyörű bejárati kapuval. Épp időben érkeztünk hozzá, hogy megnézzük az őrségváltást, majd utána az emlékmű alatt elterülő múzeumot, ahol többek közt Chiang szolgálati autói vagy az általa hordott ruhák is megtekinthetőek. A KMT és a DPP közt lévő politikai ellentétekbe nem mennék bele a blogon, nem pusztán azért, mert itt sem minden fekete és fehér, hanem mert nem feltétlenül szeretnék politikával foglalkozni egy olyan blog keretein belül, amely történelmi tények és események bemutatására hivatott, plusz külföldiként nekem sok dolog más perspektívából látszódik. Ettől függetlenül van véleményem a dolgokról, így ha érdekel, gyere oda nyugodtan valamelyik rendezvényen amelyen résztveszünk, és beszélgethetünk róla! Az emlékmű, a múzeum majd a körülötte lévő kisebb park végigbóklászása és az ajándékbolt meglátogatása után elindultunk a postára, ahol egy Magyarországon élő kínai barátomnak segítettem feladni egy csomagját egy taiwani barátjának (ha jól emlékszem, egy Taiwanhoz tartozó szigetre ment a küldemény): 2 pakk Lindt csokoládé, és némi apróság, melynek feladása most kapaszkodjatok meg: 630 Forintnak megfelelő taiwani dollárba került. Mindehhez járt rendes regisztrációs szám is.... Cimbora látta az elképedt arcomat, mire gyorsan megkérdeztem hogy tuti ez-e a jó ár, mert otthon egy ilyen pakkért képesek legombolni akár 3000 Forintot is, majd a srác közölte hogy jah, itt úgy vannak vele, hogy ami közszolgáltatás, az mindenkinek hozzáférhető kell legyen, és nem azon ügyködnek, hogy az emberekről az utolsó utáni bőrt is lenyúzzák. Kedves Magyar Posta! Ugye mennyivel másabb hozzáállás? Meg merem kockáztatni azt is, hogy Taiwanon nem csak a posta olcsó, de az ember csomagját sem lopják el a kézbesítők. A sort folytathatjuk a múzeumokkal is, melyek vagy ingyen, vagy alig pár száz forintnak megfelelő TWD-ért látoghathatóak, szintén a fenti hozzáállás jegyében.

Ajánlott küldemény Taiwanon belül, 650 Forintért. Így is lehet....

A gyomrunk már erőteljesen ebédidőt jelzett, így egy közeli étkezdébe vitt az utunk, ahol a rendelési metódus megegyezik a korábbi helyekével: adott egy nyomtatvány, ahol behúzol egy X-et a rendelni kívánt étel/ital mellé, majd leadod a konyhán, s kihozzák. Itt kóstoltam meg először azt a speciális szilvalét, amelynek kissé "füstös" íze van, és hűtés nélkül is eláll 2-3 napot. Sajnos mindkét bőröndöm telítve volt, így hazahozni nem tudtam belőle, no de majd legközelebb. Hogy lejárjuk az ebédet, az elnöki palota felé vettük az irányt, amely erőteljesen el volt kordonozva, így közelebbről nem tudtuk megnézni.

Étel rendelési lista, Taiwanon elég gyakran fogtok vele találkozni

A csodás szilvalé, 100%-ban gyümölcsből préselve!

Az elnöki palota épülete

A napnak még korántsem volt vége, a következő állomás egy szép park volt az NTU Hospital metróállomás mellett: a Konfúciusz szobornál iskolás csoportok játszottak, mellette egy zenész szolgáltatta a talpalávalót. A kis tóban mellette gyönyörű teknősöket láthatunk (és mint megannyi nyilvános helyen, sajnos itt is az előző gazdáik által megunt teknősök úszkálnak, de legalább élnek és virulnak), a kis pagoda-szerű épületek pedig megnyugtató látványt nyújtanak, különösen annak tudatában, hogy a legapróbb részletekig kézzel festettek ezek is.

Az utolsó előtti állomásunk egy buddhista templom volt, és mivel ilyenben sem jártam még soha, ezért bementünk felfedezni a helyet. Dobtam egy kis adományt a perselybe és hoztam magammal a szerzetesek által termesztett s csomagolt jázmin rizst, majd a Buddha szobor előtti 3 meghajlás közben elmormoltam a kívánságomat, amely remélem még valóra válik.

Nekiindultunk a nap utolsó állomásának, amely a Taipeiben található Mártírok Parkja volt. A buddhista templomtól buszoztunk egy pár percet, és egy rövid séta után meg is érkeztünk.A Zhongshan kerületben található épületegyüttes amelyet 1969-ben állítottak, 390.000 kínai katonának állít emléket, akik a Xinhai Forradalomtól kezdve az Északi Expedíción, a 2. Kínai-Japán háborún, a Kínai Polgárháborún át egészen az első és a második taiwani szorosban bekövetkezett harcokban vesztették életüket. Itt volt Chiang Kai-shek fiának, Chiang Ching-kuonak is a temetési szertartása, de akadnak itt olyanoknak is emléktáblák, akiket civilként, egy 1988-as rendeletnek köszönhetően ugyanide sorolnak az elesett hősök közé: ilyenek a szolgálat közben elhunyt rendőrök, Yang Chi-chang, aki az 1992-es McDonaldsos robbantásos merényletek során vesztette életét vagy a 2003-as SARS vírus által okozott járványban elhunyt egészségügyi dolgozók.

Az emlékhely belsejében kegyeleti okokból nem szerettem volna fotókat csinálni, ám mint kiderült ezt kifejezetten tilos is, így ide el kell látogatnotok, ha kíváncsiak vagytok az emléktáblákra. Az udvarba belépve szintén tilos a hangoskodás illetve a (hangos) beszéd, a hely meghitt mivoltát tekintve ezt nem is csodálom.

A Mártírok Parkjának címe: No. 139號, Beian Rd, Zhongshan District, Taipei City, Taiwan 10491

Az estét a Taipeiben található Revolver Bar-ban folytattam, ahol egy ottani ismerősöm közbenjárásának köszönhetően az egyik kedvenc HardCore zenekarom első és a legújabb Split CD-jüket is is beszereztem. Közben becsatlakozott egy régi barátom, nyakunkba kaptuk a várost, és benéztünk a Gourmet Pastry nevű helyre némi elemózsiáért amit hazahozok. Került a kosárba a kincsnek számító szilvaléből is, és jókedvűen elbeszélgettünk a bolt tulajdonosaival is. Jó szívvel ajánlom a helyet, mert minőségi süteményeket és desszerteket árulnak, a kiszolgálásuk pedig gyors és kedves! Ha valakit érdekelne a bolt, itt tud bővebb infókat csekkolni: https://www.instagram.com/gourmetpastrytw/

Az estét egy Taipei Main Stationhöz nagyon közel lévő Ramenezőben zártuk, utána pedig elégedetten és élményekkel töltve, a szállásom felé vettem az irányt.

Egy igazán ütős zenekar a helyi underground színtérről, beatdown elemekkel.
A srácok instagramja: https://www.instagram.com/hateful_rezpect/

A Gourmet Pastryban vásárolt finomságok

2024 Szigetvár, Zrínyi napok

 

Idén is kaptunk meghívást erre a nívós programsorozatra, minden érdeklődőt várunk szeretettel! Az alábbi linkeken találtok további információkat a programsorozatot illetően, kérlek osszátok!

https://www.facebook.com/szigetvarivigado
https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=511116664922457&id=100080723842993&rdid=HKoVrvXJ67q6dZnm

Theodore Harold White - Annalee Jacoby: Kínában reng a föld

A könyv eredeti címe: Theodore Harold White - Annalee Jacoby: Thunder out of China (1946)
A könyv eredeti leírása:

HUN: Ez a könyv két amerikai újságíró, White és Jacoby munkája. A könyv 1946. évben, tehát 3 évvel a nagy kínai események előtt jelent meg, de a népfelszabadító háború előeseményeit igen sok tekintetben érthetővé teszi. A szerzők amerikai polgári újságíró voltuk ellenére, mégis sok tekintetben felfedik Csang Kai-sek kormányának népellenes voltát, korruptságát és szembeállítják vele Mao Ce-tung és társai önzetlenségét, nagy koncepcióját. Miért teszik ezt? Mindkét szerző kizárólagosan amerikai szemmel nézi a kínai eseményeket. Nem mondják, de tudatában vannak annak, hogy ezek az események veszélyeztetik azt a sok millió dollárt, melyet az amerikaiak Kínába befektettek. Hogy az amerikaiak befolyását, az amerikai dollárokat megmentsék, arra is hajlandók, hogy nyiltan feltárják a kínai helyzetet, megmutassák való ábrázatában a Kuomintang kormányt.

Ezért - talán a szerzők célja ellenére is - a könyv haszonnal forgatható és mindazoknak, akiket érdekel, mi történt Kína felszabadító háborúja, hatalmas offenzívája előtt - igen sok értékes adatot nyújt.

ENG: This book is the work of two American journalists, White and Jacoby. The book was published in 1946, three years before the great events in China, but in many ways it makes sense of the events leading up to the People's War of Liberation. The authors, despite being American bourgeois journalists, nevertheless expose in many respects the anti-peopleism and corruption of Chiang Kai-shek's government and contrast it with the altruism and grand design of Mao Zedong and his associates. Why do they do this? Both authors take an exclusively American view of events in China. They don't say so, but they are aware that these events threaten the millions of dollars that Americans have invested in China. To save American influence, American dollars, they are also willing to openly expose the situation in China, to show the Kuomintang government in its true colours.

For this reason, and perhaps despite the authors' intention, the book is a worthwhile read and provides a great deal of valuable information for anyone interested in what happened before China's War of Liberation, its massive offensive.

Nyaralás a Kínai Köztársaságban (Taiwan), 3. rész

     A 2. napra terveztük a Chiang Kai-shek Memorial Hallhoz való visszatérést, ám végül a Taipei-i Állatkert lett belőle, egy nap végi irdatlan nagy kajálással egy olyan helyen, ami közkedvelt a turisták körében, tradícionális ételeket készít, és évtizedek úta ugyanaz a család működteti. Az állatkert terjedelmében óriási, a budapestinek minimum 5-6x-osa és akkor lehet, hogy még keveset is mondtam..... A beugró kemény 1000 magyar forintnak megfelelő összeg egy felnőttnek (ennek okairól és a hozzá kapcsolódó múzeumi valamint postai árakról később, egy külön nap fogok nektek kanyarítani valamit), és jószerivel kora reggel 8-ra érdemes odamenni, hogy mindenre maradjon idő. Köztudottan nagy madárbarát vagyok, ám sajnos az aviárium pont bezárt mire odaértünk, így ez egy másik látogatás alkalmával lesz megejtve. Ha jól rémlik, a pandaház is restaurálás alatt van, így oda sem nyertünk bebocsájtást, viszont az összes többi látnivaló bőségesen kárpótolt! Annyi fotót lőttem, hogy egy google drive is megizzadna mire felraknám, próbálok ide párat felrakni, de ha az Instagram oldalunkat böngészitek, oda már pakoltam fel a látogatás napján jónéhányat!

Mint fentebb említettem, a napot egy kiváló vacsorázással zártuk a Din Tai Fung étteremben, és nehéz lenne döntenem azt illetően, hogy ez ízlett-e jobban, vagy a pár nappal későbbi All You Can Eat Hotpotozó.... Az biztos, hogy az ízvilága kiváló, és a másik kb egy tucat hellyel összehasonlítva ahol ettem, egyértelműen kiemelkedő, és bátran ajánlom azoknak, akik Taipeiben töltik a nyaralásukat! Árban is simán megfizethető, nem fogod inged-gatyád otthagyni. Az étterem honlapja: https://www.dintaifung.com.tw/eng/

Kommunista oldal: 18. Hadseregcsoport katonája/ Communist fraction: soldier of the 18th Group Army

HUN: Különböző okok miatt vegyes felszereléssel rendelkeztek, és gyakoriak voltak náluk a zsákmányolt japán fegyverek, sisakok és egyéb dolgok, mint pl a képen látható japán kenyérzsák és kulacs is. A Thompson géppisztolyok különböző fajtáit nem csak külföldről kapta Kína, hanem helyileg, több gyár is gyártotta különböző űrméretekben. Ettől függetlenül a legelterjedtebb kaliber az általános .45 ACP volt, amelyből még az 1950-es években is rengeteg került legyártásra.

Előfordult (még a Polgárháború előtti fázisban is), hogy egyes alakulataik sokkal jobb felszereléssel rendelkeztek, mint a nacionalista hadsereg katonái.

ENG: For various reasons, they had mixed equipment like they frequently used captured Japanese weapons, helmets and other items, such as the Japanese bread bag and canteen in the picture, were common. Various types of Thompson submachine guns were not only supplied from abroad to China, but were also produced locally, by several factories in various calibers. Nevertheless, the most common caliber was the standard .45 ACP, of which many were still being produced in the 1950's.

It was also common (even in the pre-Civil War phase), that some of their units had much better equipment than the Nationalist army.

Nyaralás a Kínai Köztársaságban (Taiwan), 2. rész

Reggel 7 órakor mint akit fejbevertek, próbáltam kikecmeregni az ágyból alig 6 órányi alvás után. 7 óra 52 perckor már a metróban voltam az egyik helyi cimborával, ahol elkezdtem tüzetesen szemügyre venni a már első látásra is különböző dolgokat a hazaitól: mindenhol üvegfal van, ami csak akkor nyílik szét, ha a szerelvény megérkezik. Így ha előfordulnának olyan egyének, mint itthon, akik a sínekre ugorva b***nák el több ezer másik ember napját, nos, ezt itt nem tudják megtenni. Szintén pozitív, hogy felfestett várakozó vonalak vannak, ahova mindenki szépen besorol, és hagyja leszállni a leszállókat, s csak utána szállnak fel, ott is szépen, nem nyomakodva. Egészen hihetetlen érzés volt, hogy az itthoni állapotokkal ellentétben itt másfél hétig a metróról leszállva nem kellett senkit szántszándékkal levállalnom, hogy ugyan már ne álljon oda az ajtó elé, mert az emberek nem tudják elhagyni a szerelvényt. Némi metrózás után bevágódtunk reggelizni az első utunkba eső helyre, hogy elsőkézből kezdjek ismerkedni a helyi ételekkel.

A szójatej itt kimondottan nem volt a kedvencem, de később adtam neki egy esélyt, és olyannyira megkedveltem, hogy minden nap kötelezően ittam egy pohárral minimum. A többinek a nevét sajnos nem jegyeztem meg, viszont mind ízlett, és a későbbiekben hozzájárult ahhoz, hogy legyen mit biztosra választanom az épp utamba eső étkezdék kínálatából. A reggeli elfogyasztása után a napi program első fejezete a Chiang Kai-shek Memorial Hall lett volna, de sajnos épp hogy odaértünk, és egy ordenáré nagy eső tarolta le a környéket, így végül a kapu után lévő két koncertteremig jutottunk el, utána visszavonulót fújtunk. Meglepő volt látni itt is (de később is akadt rá példa), hogy a nyugdíjasaik csoportosan kintvannak valahol a szabadban, és a hazaiak jórészével ellentétben az alkoholmámorba meg a cigarettázásba merülés helyett bizony a testmozgások valamelyik fajtáját választják. Na, hát ilyen az, amikor egy ország nem több évtizednyi kommunizmus szellemi örökségét nyögi. Ha már az alkohol szóbakerült, nem igazán jellemzőek a kocsmák, itt nem fogsz minden sarkon valami késdobáló szutykot találni, ahonnan ömlik kifele a piaszag meg az ordenáré beszéd, és ennek megfelelően sem nappal, sem éjszaka nem találkozol olyan hőzöngő prolikkal, akik a magyarországi belvárosi látkép aktív részét képezik, és még jóeséllyel beléd is kötnek. Kocsmákat nem, viszont üdítős automatákat találhatsz minden sarkon, ahol a legkülönfélébb italokat szerezheted be (és nem, nincs összefirkálva meg feltörve), a sima víztől az izotóniás italokon át akár a vanília jégkrém ízű szódáig. Ha a flakonod kiürül, szintén sok épületben (vagy inkább nyilvános wc-kben) találhatsz vízautomatákat, ahol ingyenesen újratöltheted tiszta vízzel a palackot, így újat sem kell venned.

Az említett vanília jégkrém ízesítésű szóda

Fél 12 felé már elállt az eső, így elkezdtünk szétnézni a különféle DVD boltokban, hátha akad valami háborús tematikájú vásárfia, amit haza tudnék vinni. Akadt is, igaz, angol felirat nélkül, de mivel átszámítva kemény 1000 magyar forintba került darabja, ezért a képen látható három darabra azonnal rátettem a kezem. Utunkba esett még egy képregény bolt is, és bár jobban szeretem az animéket, azért végigrohantam a polcok közt, de ez tényleg nem az én világom.

Az egyik rendkívül hangulatos rész, valamelyik egyetem mellett

Szokásos kisutca látképének egy részlete

A fentebb említett filmklasszikusok dvd-i

Hazafelé bandukolva lefotóztam a gyalogátkelőnek azt a helyi specialitását, miszerint átlósan is át lehet menni, amennyiben a lámpák állása ezt lehetővé teszi! További pozitívum, hogy a zöld lámpajelzés felett mindig van egy másodperc kijelző, ami mutatja számodra mennyi időd van átérni. A Taiwanon töltött idő alatt soha, egyszer sem éreztem kényszert rá, hogy átrohanjak, szép kényelmes tempóban végre átjuthattam egy zebrán. Még érdekesség képpen megjegyezném, hogy útszakaszonként változó, hogy mennyi idő áll rendelkezésedre az áthaladáshoz, de a forgalmasabb részeken, ahol ritkábban kapsz zöldet, ott általában dupla idő áll rendelkezésedre az áthaladásra.

A napot egy Don Don Donki látogatással zártam, amely egy japán termékeket forgalmazó üzletlánc, itt kb mindent is megkapsz, képzeld el úgy, mint bármelyik hazai boltot, csak széles termékkínálattal (és van mindenféle Pokemonos cucc sz**ásig. De szó szerint!). Valamivel drágábbak ezek a japán termékek, mint a kínaiak, de abszolút nem megfizethetetlenek, és még így is olcsóbbak, mint a hazaiak. Különösen mókás a vásárlás közben hallható Donki nóta, bár a harmadik ismétlés után már inkább a pokolba kívánod..... :)

Hazaérve toltam gyorsan pár fotót a szállásról a hazaiaknak, és itt akkor ki is térnék a szállások minőségére és az árakra. Átlagosan éjszakánként 10-11.000 magyar forintnak megfelelő összegért foglaltam szállást, ajánlom a www.agoda.com oldalát a keresgélésre, mert simán googleba beütve ezeket a normális áron foglalható szállásokat nem fogja kiadni. Ne elégedj meg az olcsó diákszállásokkal, mert minimálisan többért már ilyen saját szobásat is keríthetsz magadnak! Az, hogy mennyire tisztán tartották a szállást, az számomra elképesztő volt: naponta húztak új ágyneműt, a hűtőt feltöltötték ajándék vízzel, és némi túlzással mind a szoba, mind a fürdőszoba padlójáról akár enni is lehetett volna. Ez pedig nem csak Taipeiben volt így, hanem Yilanban és Taoyuanban is.... Taipeiben én a Ximenben található részt választottam "bázisul", a metró és a Main Station szinte egy köpésre van, és mindent gyorsan elérhetsz. Természetesen biztosan vannak más jó szállások is, ha nincs jobb ötletetek és kipróbálnátok azt, ahol én voltam, akkor irány a Moshamanla Hotel Ximenben (https://maps.app.goo.gl/1gSgPa6qwzBLWXZW9) illetve Agodán: https://www.agoda.com/hu-hu/go-sleep-hotel-hankou/hotel/taipei-tw.html?finalPriceView=2&isShowMobileAppPrice=false&cid=-1&numberOfBedrooms=&familyMode=false&adults=1&children=0&rooms=1&maxRooms=0&checkIn=2024-09-5&isCalendarCallout=false&childAges=&numberOfGuest=0&missingChildAges=false&travellerType=0&showReviewSubmissionEntry=false&currencyCode=HUF&isFreeOccSearch=false&los=10&searchrequestid=2b28b2bf-b293-4c38-98f2-b86bfc84c459.

Az első pár fotó a Ximenben található szállásomról. Később mikor visszajöttem
Yilanból, ugyanitt szálltam meg, csak pár szobával arrébb.