2024. július 8., hétfő

Nyaralás a Kínai Köztársaságban (Taiwan), 2. rész




Reggel 7 órakor mint akit fejbevertek, próbáltam kikecmeregni az ágyból alig 6 órányi alvás után. 7 óra 52 perckor már a metróban voltam az egyik helyi cimborával, ahol elkezdtem tüzetesen szemügyre venni a már első látásra is különböző dolgokat a hazaitól: mindenhol üvegfal van, ami csak akkor nyílik szét, ha a szerelvény megérkezik. Így ha előfordulnának olyan egyének, mint itthon, akik a sínekre ugorva b***nák el több ezer másik ember napját, nos, ezt itt nem tudják megtenni. Szintén pozitív, hogy felfestett várakozó vonalak vannak, ahova mindenki szépen besorol, és hagyja leszállni a leszállókat, s csak utána szállnak fel, ott is szépen, nem nyomakodva. Egészen hihetetlen érzés volt, hogy az itthoni állapotokkal ellentétben itt másfél hétig a metróról leszállva nem kellett senkit szántszándékkal levállalnom, hogy ugyan már ne álljon oda az ajtó elé, mert az emberek nem tudják elhagyni a szerelvényt. Némi metrózás után bevágódtunk reggelizni az első utunkba eső helyre, hogy elsőkézből kezdjek ismerkedni a helyi ételekkel.






A szójatej itt kimondottan nem volt a kedvencem, de később adtam neki egy esélyt, és olyannyira megkedveltem, hogy minden nap kötelezően ittam egy pohárral minimum. A többinek a nevét sajnos nem jegyeztem meg, viszont mind ízlett, és a későbbiekben hozzájárult ahhoz, hogy legyen mit biztosra választanom az épp utamba eső étkezdék kínálatából. A reggeli elfogyasztása után a napi program első fejezete a Chiang Kai-shek Memorial Hall lett volna, de sajnos épp hogy odaértünk, és egy ordenáré nagy eső tarolta le a környéket, így végül a kapu után lévő két koncertteremig jutottunk el, utána visszavonulót fújtunk. Meglepő volt látni itt is (de később is akadt rá példa), hogy a nyugdíjasaik csoportosan kintvannak valahol a szabadban, és a hazaiak jórészével ellentétben az alkoholmámorba meg a cigarettázásba merülés helyett bizony a testmozgások valamelyik fajtáját választják. Na, hát ilyen az, amikor egy ország nem több évtizednyi kommunizmus szellemi örökségét nyögi. Ha már az alkohol szóbakerült, nem igazán jellemzőek a kocsmák, itt nem fogsz minden sarkon valami késdobáló szutykot találni, ahonnan ömlik kifele a piaszag meg az ordenáré beszéd, és ennek megfelelően sem nappal, sem éjszaka nem találkozol olyan hőzöngő prolikkal, akik a magyarországi belvárosi látkép aktív részét képezik, és még jóeséllyel beléd is kötnek. Kocsmákat nem, viszont üdítős automatákat találhatsz minden sarkon, ahol a legkülönfélébb italokat szerezheted be (és nem, nincs összefirkálva meg feltörve), a sima víztől az izotóniás italokon át akár a vanília jégkrém ízű szódáig. Ha a flakonod kiürül, szintén sok épületben (vagy inkább nyilvános wc-kben) találhatsz vízautomatákat, ahol ingyenesen újratöltheted tiszta vízzel a palackot, így újat sem kell venned.

Az említett vanília jégkrém ízesítésű szóda





Fél 12 felé már elállt az eső, így elkezdtünk szétnézni a különféle DVD boltokban, hátha akad valami háborús tematikájú vásárfia, amit haza tudnék vinni. Akadt is, igaz, angol felirat nélkül, de mivel átszámítva kemény 1000 magyar forintba került darabja, ezért a képen látható három darabra azonnal rátettem a kezem. Utunkba esett még egy képregény bolt is, és bár jobban szeretem az animéket, azért végigrohantam a polcok közt, de ez tényleg nem az én világom.


Az egyik rendkívül hangulatos rész, valamelyik egyetem mellett


Szokásos kisutca látképének egy részlete


A fentebb említett filmklasszikusok dvd-i

Hazafelé bandukolva lefotóztam a gyalogátkelőnek azt a helyi specialitását, miszerint átlósan is át lehet menni, amennyiben a lámpák állása ezt lehetővé teszi! További pozitívum, hogy a zöld lámpajelzés felett mindig van egy másodperc kijelző, ami mutatja számodra mennyi időd van átérni. A Taiwanon töltött idő alatt soha, egyszer sem éreztem kényszert rá, hogy átrohanjak, szép kényelmes tempóban végre átjuthattam egy zebrán. Még érdekesség képpen megjegyezném, hogy útszakaszonként változó, hogy mennyi idő áll rendelkezésedre az áthaladáshoz, de a forgalmasabb részeken, ahol ritkábban kapsz zöldet, ott általában dupla idő áll rendelkezésedre az áthaladásra.



A napot egy Don Don Donki látogatással zártam, amely egy japán termékeket forgalmazó üzletlánc, itt kb mindent is megkapsz, képzeld el úgy, mint bármelyik hazai boltot, csak széles termékkínálattal (és van mindenféle Pokemonos cucc sz**ásig. De szó szerint!). Valamivel drágábbak ezek a japán termékek, mint a kínaiak, de abszolút nem megfizethetetlenek, és még így is olcsóbbak, mint a hazaiak. Különösen mókás a vásárlás közben hallható Donki nóta, bár a harmadik ismétlés után már inkább a pokolba kívánod..... :)





Hazaérve toltam gyorsan pár fotót a szállásról a hazaiaknak, és itt akkor ki is térnék a szállások minőségére és az árakra. Átlagosan éjszakánként 10-11.000 magyar forintnak megfelelő összegért foglaltam szállást, ajánlom a www.agoda.com oldalát a keresgélésre, mert simán googleba beütve ezeket a normális áron foglalható szállásokat nem fogja kiadni. Ne elégedj meg az olcsó diákszállásokkal, mert minimálisan többért már ilyen saját szobásat is keríthetsz magadnak! Az, hogy mennyire tisztán tartották a szállást, az számomra elképesztő volt: naponta húztak új ágyneműt, a hűtőt feltöltötték ajándék vízzel, és némi túlzással mind a szoba, mind a fürdőszoba padlójáról akár enni is lehetett volna. Ez pedig nem csak Taipeiben volt így, hanem Yilanban és Taoyuanban is.... Taipeiben én a Ximenben található részt választottam "bázisul", a metró és a Main Station szinte egy köpésre van, és mindent gyorsan elérhetsz. Természetesen biztosan vannak más jó szállások is, ha nincs jobb ötletetek és kipróbálnátok azt, ahol én voltam, akkor irány a Moshamanla Hotel Ximenben (https://maps.app.goo.gl/1gSgPa6qwzBLWXZW9) illetve Agodán: https://www.agoda.com/hu-hu/go-sleep-hotel-hankou/hotel/taipei-tw.html?finalPriceView=2&isShowMobileAppPrice=false&cid=-1&numberOfBedrooms=&familyMode=false&adults=1&children=0&rooms=1&maxRooms=0&checkIn=2024-09-5&isCalendarCallout=false&childAges=&numberOfGuest=0&missingChildAges=false&travellerType=0&showReviewSubmissionEntry=false&currencyCode=HUF&isFreeOccSearch=false&los=10&searchrequestid=2b28b2bf-b293-4c38-98f2-b86bfc84c459.





Az első pár fotó a Ximenben található szállásomról. Később mikor visszajöttem
Yilanból, ugyanitt szálltam meg, csak pár szobával arrébb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Maxim-Tokarev M1925

  HUN: 100 töltényes hevederrel üzemelt, 7,62 x 54 mm-es lőszert tüzelt és 300-600 lövés/perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. Ebből a g...