We live to struggle for the nation! 为国家生存而战 !

 

A Marco Polo híd-i incidens

 

Ahhoz, hogy a Japánok nagyobb erőt képviselhessenek, muszáj volt megszerezniük a Kína feletti uralmat. Kínát már 1890-ben legyőzték, és Koreát az ellenőrzésük alá vonták, majd behatoltak Mandzsúriába is, ami gazdag volt szénben és egyéb ásványokban. Mielőtt a japánok megkezdték volna a terjeszkedésüket délre, teljes Mandzsúriát az ellenőrzésük alá vonták.

1937-ben egy kulcsfontosságú esemény következett be. A század elején köttetett megállapodások értelmében azon országoknak, amelyeknek Kínában voltak képviseleteik, a védelmük érdekében jogukban állt csekély mennyiségű csapatot ott állomásoztatniuk. Mind japán, mind pedig kínai részről állomásoztak kisebb számban csapatok a Marco Polo hídnál, ami Beijingen kívül, Wanping faluhoz közel található. Az elnevezés onnan jött, hogy egy utazó ha arra járt, felírta a híd tövére az elődje nevét.

Emléktábla és japán bombázások mementói a Wanping-i Erőd falán

A mai napig rejtély övezi, hogy pontosan mi is történt azon a júliusi éjszakán, de az biztos, hogy a japánok gyakorlatozásba kezdtek anélkül, hogy a helyieket erről értesítették volna bármilyen hivatalos formában is. Természetesen egy pár lövés is eldördült, ami megriasztotta a kínai katonákat. A japánok időközben felfedezték, hogy az egyik katonájuk eltűnt, és arra gyanakodtak, hogy a kínaiak valamilyen úton-módon foglyul ejthették, így követelték, hogy engedélyezzék számukra a helyi Wanping falu átkutatását. A kínaiak azt a feltételt szabták, hogy ők maguk végzik a keresést, de csatlakozhat hozzájuk egy japán tiszt. A japán gyalogság ezekután megpróbált utat törni magának Wanpingba, de a kínaiak ellenállása visszavetette őket. Mindkét fél elkezdett egyre több csapatot küldeni a térségbe, majd július 8.-án a japán gyalogság immáron páncélozott egységekkel ismét megpróbált Wanpingba betörni. A hidat ugyan elfoglalták, de szinte azonnal vissza is verték őket. Az eltűnt japán katona időközben előkerült, mint kiderült, megajándékozta magát némi engedély nélküli eltávval, és útja egyenesen az egyik helyi bordélyba vezetett amit kombinált néminemű szeszesital elfogyasztásával is. Ekkorra sajnos azonban már késő volt.

Japán tüzérség Wanping mellett

Több kísérlet is volt a kedélyek csillapítására, de ez a kis konfliktus egy tökéletes ürügyet szolgáltatott Japán számára, hogy előkészíthessék Kína teljes lerohanását. Katonák százezreit vetették be, 1937-re pedig Beijing és Shanghai is elesett, csakúgy mint Nanjing, ahol Chiang Kai-Shek megalapította a Kuomintang fővárosát. Az egyik teória szerint az egész (mármint maga a Marco Polo híd-i incidens) csak egy, a kínai kommunisták által előre megírt színjáték volt, hogy a Kuomintangot összezavarva beleráncigálhassák őket egy Japánnal való fegyveres konfliktusba.

Napokon belül a harcok több helyen is fellángoltak Beijing területén és a közeli kikötővárosban, Tianjinban. A dzsinn immáron kiszabadult a palackból és nem volt visszaút: totális háború tört ki Kína és Japán között, amely még 8 hosszú éven át tartott. 

A harcokhoz kegyetlen vérengzések is társultak. Legalább 100.000 kínait irtottak ki szisztematikusan a Nanking-i Mészárlásként elhíresült eszetlen vérengzésben, beleszámítva azt a több ezer kínai nőt, akiket meggyilkolásuk előtt még meg is erőszakoltak. Az áldozatokat élve eltemették, megcsonkították, folyóba dobták vagy elégették.1938 végére Kína északi és keleti régióinak nagyrészét a japánok lerohanták, beleértve a keleti partvidéket is. A konfliktus továbbra is folytatódott, majd beleolvadt a II. Világháború eseményeinek sodrába. 

A második kínai-japán háború nagy valószínűséggel a katalizátorként funkcionáló Marco Polo híd-i incidens nélkül is kitört volna. A kölcsönös ellenségeskedés olyan intenzíven nyilvánult már meg a két fél között, hogy akármilyen jellegtelen kis csetepaté is szolgálhatott volna azon szikraként, ami egész Ázsiát lángralobbantotta.

A Marco Polo híd napjainkban

Felhasznált irodalom: 
- Peter Harmsen: Marco Polo Bridge and the coming of war cikke
- History Today: The Marco Polo Bridge incident

Egyenruha szett

 Sok oldalon át keresgéltem tavaly, honnan is lehet az NRA-s egyenruhaszett darabjait beszerezni, végül 3 opció adódott. Az első, a HikiShop (www.hikishop.biz . Nem a .com, mert az már régi, és onnan van postaköltség, a .biz-ről meg NINCS!), minden más egyenruha vagy felszerelés tekintetében is MINŐSÉGI darabokat árulnak, az onnan rendelt prémium német bőr  Y szíjam konkrétan számos olyat túlszárnyal, amit itt, Európában gyártottak. Hátránya, hogy igazából kommunikáció marhára nincs a vásárló és az eladó között, amikor kiderült a zubbonyom és az övem méretproblémája, válaszra sem méltattak, így hát rendeltem egy újat.....
Kb. 2-3 hét még az ünnepi hajrában is amíg ideér egy csomag tőlük, szóval e tekintetben abszolút minden rendben volt. 
Az első képen a sapka, a nadrág, a zubbony, egy pár kamásli, és leghátul elbújva a puskához való vászon töltényheveder látható. A sapkára a KMT jelvényt sajnos itt nem tudtam beszerezni, mert csak tisztit árulnak (ami sötétkék, és fehér helyett szürke színe van), így maradt az eBay és a kimondottan borsos ár.

A második hely amit találtam, az a ZWJPW-China (https://zwjpw-china.com/), sajnos a webshopjuk egy hulladék. A kategóriák sincsenek normálisan megcsinálva, van, amit a KMT periódusán kívül találsz majd meg, mert belerakták a China1950 kategóriába, illetve, ha beütöd a keresőbe, hogy KMT, csomó olyan cuccot kiad, amit a shop meg sem jelenít egyik kategóriában sem. Ezek közül aztán valamit meg is tudsz vásárolni, van, amit pedig egyáltalán nem tudsz a kosaradba rakni (ezügyben hiába írtam nekik 4x, b*sztak válaszolni. Csak a szokásos kínai vásárlóbarát hozzáállás....).
Ezzel persze nincs vége, mert az Aliexpress oldalukon is találsz csomó olyan cuccot, ami a shopban fent sincs..... 
A ZWJPW-ről rendelt cuccok minősége többé-kevésbé rendben van, innen jött a kulacs, a gránáttartó táska, a matricák, és a névfelvarró (ja igen. Ki sem tudod választani a webshopban melyik ranghoz kéred, majd valamilyet random küldenek). Úton van a kenyérzsák, a Mauserhez való bőr tölténytár öv és a fa tus, valamint a torniszter. Ha megérkeznek, róluk is lesz egy rövid bemutató.

Lassacskán összeáll a felszerelés

 A héten a temérdek munkám miatt egyáltalán nem volt időm a cikkekkel foglalkozni, viszont befutott szombat reggelre az új NRA zubbonyom és az új öv is (az előző sajnos kicsi lett, és jó szokás szerint, a cserés emailemet válaszra sem méltatta a HikiShop. Osztottam szoroztam, és mivel az öv is kicsi volt, nem igazán érte volna meg visszaküldeni, így hát rendeltem egy új szettet).

A név és rangjelzős felvarró (NameTag) felkerült bal oldalra a mellkas fölé, a hadosztályfelvarró (ArmPatch) pedig szintén bal karra. Mivel sehol nem találtam infót azt illetően, hogy hány cm-rel vállcsúcs alatt hordták, ezért a német-magyar egyenruhám karsasát vettem alapul, lemértem itt is 16cm-t.

A ZWJPW-ről vett rangjelző/nyakparoli kib****tt ócska minőség, mindkettő azon nyomban szétjött, hogy a csomagolásból kivettem. Mindezért elkérnek 2500 Forintot, de 100-at sem ér meg. Az alap metódust, hogy átszúrod a galléron és felhelyezed a rangjelzést, azt egyből felejtsd is el, mert a drót gyenge, és azonnal elhajlik.... Majd megoldjuk szépen piros cérnával, aztán onnan az többet le nem jön.

M1917-es pisztoly

 

6db .45 ACP lőszer befogadására volt képes. Az amerikai ellátmányokkal érkezett Kínába a Második Világháború alatt, főleg a logisztikai osztályon dolgozók és nem harcoló alakulatok kaptak belőle. 

KMT-s és egyéb egyenruhák

Vegyük is elő azt a témát, ami nekem is irdatlan sok fejtörést okozott, és a neten tavaly 3 hét alatt sem sikerült annyi infót összegyűjtenem mint amennyit egy nap alatt Ocsenás Miki barátom elmondott egy délután alatt. További hetek kitartó keresgélése és olvasmányai után azért nagyjából összeállt egy kép a sokféle egyenruha és felszerelés kapcsán.

Szóval az a fránya egyenruha. A Kuomintang (KMT) Nemzeti Forradalmi Hadseregének (NRA) egyenruhája a whampoai katonai akadémia kadétjaitól eredeztethető még 1924-ből. Az alapötletet Dr. Sun Yat Sen öltözete adta, aki a Zongshan egyenruha egy újragondolt és egyben divatos formáját viselte. Ennek alapszíne kékes-szürke volt és egy ellenzős sapkával viselték a katonák háborúk közti időszakokban.

A wampoai katonai akadémia emblémája

Dr. Sun Yat Sen a Zhongsan uniformisban

Mielőtt Kínát a KMT zászlaja alatt egyesítették volna 1929-ben, a nem KMT-s hadseregek különböző egyenruhákat viseltek.

Például a szegényebb Szecsuán-i hadsereg sárga Khaki egyenruhát viselt bermuda nadrággal, vászon kamáslival és szalmából készült szandállal.

Szalma szandál

Yunnan tartománybeli katonák a fentebb említett bermuda nadrágban.

The Army from Yunnan Province (滇軍)

Szecsuáni Mártírok emlékműve Chengdu-ban. Korabeli képet katonával sajnos nem találtam, amin a szandál is látható.

Az Északi Hadsereg Zhang Xueliang tábornok vezetése alatt egy hasonló kékes-szürke egyenruhát hordott, szibériai szőrmesapkával. Az északkeleti hadseregek Feng Yuxiang és Yan Xishan tábornok vezetése alatt szintén egy szürkés kék egyenruhát hordtak, ellenzős sapkával amin lehajtható fülvédő is volt.

Ritkának tűnhet, de elég sok kínai katona hordta a brit Brodie MK2 sisakot is. Jelentős hátránya az M35-össel szemben, hogy oldalról és tarkó részen szinte semmilyen védelmet nem nyújtott.

Az alsó képen az "északkeleti" ( The “Northwest army” (西北軍）) hadsereg katonái láthatóak, Brodie sisakban.

A Yunnan-i hadsereg katonái Long Yu tábornok vezetése alatt egy sötétkék uniformist hordtak (kimondottan hasonlót a franciák első világháborús azúr kékjéhez) és a szintén francia Adrian sisakot, ami vélhetőleg a francia fennhatóság alatt álló IndoKína közelségének tudható be.

Kínai katonák Mauser M712-essel, Brodie MK2 sisakban.

A kommunistákkal való szakítás után a KMT kormány elkergette a szovjet katonai tanácsadókat és német segítséget kért, hogy hadseregét a kor elvárásainak megfelelően fejleszthesse. Németország volt akkoriban az egyetlen, aki Kínának segíteni akart, talán abból a megfontolásból is, hogy az első világháborút vesztesként befejező Németország nem bővíthette ki saját hadseregét az igazságtalan békefeltételeknek köszönhetően. Sok hozzáértő tábornok akik elvesztették a megélhetésüket, örömmel szolgáltak katonai tanácsadóként Kínában. 

1935-re a KMT kormány hivatalosan is kiadta a katonai egyenruhák szabványosítására vonatkozó tervezetet, hogy a katonák által Kína szerte hordott különféle "Zhongshan uniformist" annak egy továbbfejlesztett, egységes változatához igazítsa. Egy új típusú és könnyen gyártható tábori sapka váltotta le az addig hordott csúcsos sapkákat. Ez egy kerek, lapos tetejű tábori sapka, ami elöl egy két helyen összegombolható meghosszabbítást kapott, ezeket lehajtva hidegebb időben a katona fülének és tarkójának némi védelmet nyújtott a hideg ellen. Ez a tábori sapka végül annyira népszerű lett, hogy nagyon hamar a kínai katonák jellegzetes szimbólumává vált.

1935 és 1938 között 2.5 millió német M35-ös sisak került Kínába, azon belül is a Whampoa-i frakcióhoz. A háború előrehaladtával, ahogyan 1942-től az amerikai ellátmányok is elárasztották Kínát (M1 sisak), a régi német M35-ös sisakok a helyi hadseregekhez kerültek, akik a néhai hadurak parancsnoksága alatt álltak. A német M35-ös sisakok azonban nem tűntek el teljesen, szép számmal előfordultak a Kínai Polgárháborúban is (1946-49).

A főtiszteknek kiosztottak egy sötét olajzöldes/barnás egyenruha szettet is, hivatalos alkalmakra. 

1938-ban a német katonai tanácsadókat ugye japán nyomásra visszahívják, de addig is, 8 teljes divízió kapott teljes egészében vagy részben német kiképzést, és mind a 8-at sikerült teljesen felszerelni német katonai felszereléssel. A legnevezetesebb volt a 88-as és a 89-es divízió. 

Az NRA elitosztagaiként kaptak külön nyári, őszi és téli felszerelést is. 

A nyári HALVÁNY ALMAZÖLD, az őszi KHAKI(világosbarna), a téli pedig egyfajta KÉKES-SZÜRKÉS egyenruha volt. 1938-ban, Shanghai ostroma után a nyári és az őszi egyenruhaszettet hamar felváltotta MUSTÁR-KHAKI színű öltözet. 

A legtöbb Központi KMT kormány alá tartozó hadseregcsoport úgyszintén megkapta a nyári (mustár-khaki) és a téli (kékes-szürkés) egyenruha szetteket, de a kevésbé jól felszerelt tartományi/helyi hadseregcsoportoknak maradt az addigi kékes-szürkés egyenruha szett. 

Hasonlóképpen a kommunista erők(4th army & 8th route army), akik elfogadták a megszállók elleni közös harcot az NRA zászlaja alatt, úgyszintén a fentebb említett kékes-szürkés téli egyenruhaszettet viselték! Érdemes megjegyezni, hogy a kékes-szürkés vászon hajlamos volt a kékes színét elveszíteni néhány mosás után, maga után hagyva egy fakószürke egyenruhát. Köszönhetően a sok különböző helyről beszerzett alapanyagnak és a gyártási folyamatoknak, különböző árnyalatú kék vagy szürke színek kerültek bele az egyenruhákba. 

Ennél fogva a történészek körében mindig is óriási volt a zűrzavar és a találgatás a kínai katonák által viselt egyenruhák színeit illetően.

Szintén érdekes fejezet a témához kapcsolódóan a Kínai Expedíciós Hadsereg, ami Burmában került bevetésre 1942-ben. Shanghai ostroma után a németek által kiképzett divíziók megmaradt tagjaiból verbuválták. Alapvetően német felszereléssel rendelkeztek, mindezt egy MUSTÁR-KHAKI egyenruha szettben. Lényegében ők lettek a keménymagja a Force X (India) és a Force Y (Kína) csoportoknak, amik újra Burma területére hatoltak be 1944-ben. A Force X csapatot 1944-től angol és amerikai ellátmánnyal, míg a Force Y tagjait részben amerikai ellátmánnyal szerelték fel. 

KMT Expedíciós Hadsereg egyenruhája

Általánosságban véve a kínai haderő korabeli egyenruháit a színeket illetően NINCS EGYSÉGESÍTETT VERZIÓ! Mind a KMT, mind pedig a kommunista haderők ezeket az uniformisokat használták 1937 és 1949 között.

A legtöbb TV sorozat és mozifilm sajnos rendszert csinál abból, hogy a kommunistákat állandó jelleggel a kékes szürke, míg a KMT katonáit a mustár-khaki uniformisban mutatja be, holott ez nem teljesen fedi a valóságot. A KMT katonái például a Tai'er zhuang-i csatában mindkét uniformist (khaki és a kékes-szürke) viselték, ahogyan például a híres 200-as divízió a Kunlun hágói csatában a kékes-szürke téli egyenruhát viselte, míg mikor behatoltak Burma területére, már a nyári khaki színű uniformist. A KMT 21. hadosztálya, akik 1945-ben elfoglalták Taiwant a japánok megadásakor, kékes-szürke egyenruhát viseltek. A KMT haderő azon maradványai, akik Li Mi tábornok vezetése alatt Burmába szöktek 1950-ben, szintúgy a kékes-szürke uniformist viselték.

- A 29. hadsereg (A Marco Polo hídi incidens résztvevői, róluk hamarosan olvashattok majd a blogon!) tagjai kékes-szürke egyenruhát hordtak

- A 88. és 89. hadosztály (Shanghai ostroma, Si Hang raktári ütközet) halvány almazöld egyenruhát viseltek

- A kommunista 8th Route Army tagjai (8. Út Hadserege) kékes-szürke egyenruhát hordtak, ami többségében mindig elszíneződött, elrongyolódott és szétszakadt a háború végére

- A New 1st Army (Force X) teljesen amerikai felszereléssel rendelkezett, mint például az M43-as zubbony és M1-es sisak, az eredeti kínai kamáslival

- A New 6th Army teljesen angol felszereléssel rendelkezett, beleértve a Brodie sisakot, a kínai kamásli pedig itt is megmaradt. 

Smith&Wesson Model 31

 

A KMT tisztek standard oldalfegyvere volt. 6db 7.65x23mm-es .32 S&W hosszúlőszert tudott befogadni.Sok harcot megjárt a tisztekkel Shanghai harcterein, és sokkal inkább egy megbízható pisztoly mivolta miatt hordták, semmint egyfajta nemességi jelképként. 

Ruby pisztoly

 

Az FN 1903 spanyol másolataként sajnos elődje megbízhatóságának, pontosságának és népszerűségének a közelébe sem ért. 9db 7.65x17mm-es .32ACP lőszert lehetett bele tárazni, de lényegében semmiféle megállítóereje nem volt. A hadurak a könnyű tömeggyártás és az alacsony költségvetés miatt választották, de elavultsága miatt már fabatkát sem ért, mikor a japánok ellen kellett használni. 

Német Katonai Misszió Kínában 1927-1938, 3. befejező rész

 Röviddel azután, hogy Falkenhausen Kínába érkezett, elkészült a jelentéssel Chiang Kai-Sheknek azt illetően, Kína miképp volna a legjobban védhető. A jelentés három fő pontot tartalmazott:

- Chiang Kai-Shek vajon le tudja-e győzni a Szecsuán provinciában található kommunista erőket (vagy legalábbis ellenőrzése alatt tartani őket) ?

- El tudja-e folytani a Kwangsi és Kwangtung provinciákból induló kísérleteket amik a Kínai Központi Kormány ellen irányulnak?

- Japán jelen pillanatban az elsődleges ellenségnek számít

Ezen kívül von Falkenhausen javasolta, hogy Kína olyan típusú háborút vívjon a Japán Birodalommal, ami kínkeserves lesz számára - és ebben az esetben, az alább felvázolt tervezet tükrében Japán egyáltalán nem remélhetett semmiféle győzelmet ebben a konfliktusban. A javaslat szerint Kínának fel kell adnia pár északi tartományt, többek közt Shangdongot, de a visszavonulást lassú tempóban kell végrehajtani, Japánnak minden egyes előrenyomulásért kemény árat kell fizetnie. 

Szintúgy a javaslat részét képezte, hogy Kína-szerte épüljenek erődítések például a bányászati, landolási és folyóterületeken stb., valamint gerilla műveleti bázisok és egységek felállítása, amelyek eredményesen vehetik fel a harcot az ellenséges vonalak mögött. Ezek az erőfeszítések jelentősen meggyengítenék a hadászatilag amúgyis leterhelt Japánt.

Érdeklődésre tarhat számot, hogy pontosan milyen szerepe volt a németeknek a kínai-kommunista erők alárendelésében 1933 oktobere és 1934 novembere között. Chiang Kai-Shek ötödik, kommunisták ellen vívott csatájának eredményét sokan von Seeckt katonai tanácsadó képességeinek tulajdonítják, habár ez csak részigazság. A Chiang Kai-Shek által a kommunisták ellen indított ötödik támadás már hónapkkal azelőtt megkezdődött, hogy von Seeckt megérkezett volna Kínába (von Seeckt 1934 áprilisában érkezett). Elképzelhető, hogy Wetzell szintén részt vett a művelet megtervezésében, 1933 vége felé. Nos, az igazság valahol középen keresendő: semmi kizáró ok nem mutatkozik ugyanis azt illetően, hogy nem nyújthattak mindketten stratégiai és taktikai segítséget Chiang Kai-Sheknek. 

Chiang Kai-Shek generális 1934-re körbekerítette a Csianghszi-ban
állomásozó kommunista erőket

Érdekességképpen megemlíteném, hogy a kínai kommunistáknak úgyszintén volt német katonai tanácsadójuk: Otto Braun. 1934 októberében a kommunisták megkezdték a hosszú visszavonulásukat a Kuomintang általi vereség után. Ezzel egy külön cikkben fogok foglalkozni, de röviden annyit kell tudni róla, hogy a Kínai Szovjetköztársaság Első Fronthadserege (mely egy teljesen tapasztalatlan katonai vezetőséggel rendelkezett) a teljes megsemmisülés szélére sodródott. Először nyugati majd északi irányban próbáltak kitérni a Kuomintang csapatok elől, és az akkori kommunista pártpropaganda szerint, 370 nap alatt 12500 km-t tettek meg. A vezetést a vezetőségtől fokozatosan átvette Mao Ce-tung és Csou En-laj, ez a részben sikeresnek mondható akció később megalapozta Mao Ce-tung vezető szerepét a pártban.

Otto Braun
(1900. szeptember 28. - 1974. augusztus 15.)

A "Nagy Menetelés" alatt a körülbelül 90.000 kommunista katonából csak 7000 érte el Shaanxi provinciát egy évvel később, 1935-ben. Mao hevesen kritizálta Otto Braunt az őket ért kudarcokért, és a fejéhez vágta, hogy Chiang Kai-shek németjei jobbak, mint az övéik. Kissé igazsgátalan volt az összehasonlítás, mert míg a Kuomintang vezetés egy olyan német katonai tanácsadó csoport támogatását élvezte, akiket a német kormány teljes mellszélességgel támogatott, addig Mao német katonai tanácsadói többé-kevésbé olyan szabadúszó zsoldosok voltak, akiket részben még Moszkva is támogatott.

A nagy menetelés térképe 1934/1935. A vörös részek a kommunista enklávék, a kék 
X-el áthúzott részeket pedig már felszámolta a Kuomintang. 

A Csianghsziban létrejött kínai szovjetköztársaság zászlaja

Kommunista szónok beszél a nagy menetelés túlélői előtt, a 30-as évek végén

1936-ra a Japán Kwangtung Hadsereg a csatáit egyetlen pontot fontosnak tekintve vívta meg: kerülve a kockázatot. Japán a legtöbb követelését be tudta hajtani Kínán, szimplán csak kilátásba helyezve a fizikai erőszakot és az erőfitogtatást. Von Falkenhausen javasolta Chiang Kai-Sheknek, hogy minden egyes nap, amit a japán haderő nem használ fel támadásra, az Kínának egy extra időt kínál fel egy jobb védelem biztosítására és a kellő felkészülésre. 

Köszönhetően Falkenhausen stratégiai és taktikai tanácsainak köszönhetően, 1936 nyarára mind Kwangsi, mind pedig Kwangtung tartományok Chiang Kai-Shek kezében voltak, ráadásul Berlin teljesen meglepve állt azon tény előtt, hogy Japán még csak meg sem próbált katonailag beavatkozni annak érdekében, hogy ezt a két tartományt a magáénak tudhassa. 

1937-re a japánok elkezdtek nyomást gyakorolni a németekre, ugyanis a katonai tanácsadók jelenléte Kínában hátrányos volt a japán háborús erőfeszítésekre nézve. Hitler nyíltan kijelentette a japánoknak, hogy csökkenti majd felhagy a német támogatás biztosításával Kínában - de 1937 augusztus 16.-án felszólította a Kínában működő német katonai tanácsadókat, hogy folytassák a munkájukat az előzetesen megbeszélt menetrend szerint. 

Ebben a kritikus helyzetben azonban politikai események szóltak közbe és késztették teljes megállásra a német katonai programokat kínában. 1938 február 4.-én Németország egy olyan diplomáciai helyzetbe került, ami által elismerték Mandzsukuót (Mandzsukuo az 1930-as, 1940-es években fennálló, japán vezetés alatt álló bábállam volt Északkelet-Kína, Mandzsúria és Belső-Mongólia Autonóm Terület területén, innen kiindulva szállták meg Észak-Kínát a japánok a második kínai-japán háborúban.). A japánok elkezdték növelni a németellenes lobbijuk tevékenységét Berlinben, aminek következtében 1938 április 28--án Göring hivatalosan is leállíttatta a német katonai export szállítmányokat (amik ugye a HARPO-n keresztül jutottak Kínába) - tekintet nélkül a szerződésben foglalt kötelezettségeikre. 

Propaganda poszter.
A szöveg szerint: "Japán, Kína és Mandzsukuo együttműködésével a világ békés lehet."

Mandzsukuo kiterjedése

A főváros, Hszinking főutcája

Irónikus, de idáig Kína az elsőszámú volfrám beszállítója volt Németországnak. Amikor a Német Katonai Misszió elhagyta Kínát, Japán ígéretet tett a szükséges fém Németországnak való szállítására, de ebből az ígéretből soha, semmi nem valósult meg. 1943-ban Albert Speer kommentálta a helyzetet: Németország vagy talál egy alternatív forrást a létfontosságú fém beszerzésére, vagy teljesen lemond az egészről. Németország volfrám készletei kétféle lehetséges módon voltak felhasználhatóak: egyrészt a szerszámok és az azok előállításához szükséges gépekhez vagy magukban a fegyverekben. Egyedül Hitler látta meg a helyes döntést. 

A Német Katonai Misszió Kínában töltött utolsó évei alatt sikerült egy megegyezést kötni, aminek keretein belül a németek örömmel képeznek ki 20 gyalogoshadosztályt 1937 és 1938 között: a Kínai Hadsereget, a tengerészetet és a légierőt, mindezt 1940-ig bezárólag. A japán invázió sajnos közbeszólt, így ennek 1937-es kezdetéig mindössze 8 HADOSZTÁLY kapott teljes kiképzést. Ezek között volt a 83., a 87., és a híres 88. divízió. Állítólag Chiang Kai-Shek kedvence a 83. divízió volt. 

A 87. hadosztály géppuskásai Shanghai ostrománál, egy ZB26
könnyűgéppuskával

A 88. hadosztály katonái egy barikád védelménél.
Shanghai ostroma 1937

1933-ban a Kínai Hadsereg az alábbiakból állt (legalábbis a német források szerint):

- 134 gyalogoshadosztály

- 9 lovashadosztály

- 17 lovasdandár

- 36 gyalogosdandár

- 5 tüzérségi dandár

- 20 tüzérségi ezred

- kb. 600 repülő

Ezekhez hozzájött még némi vasúti tüzérség, korlátozott számban páncélos erők, egy kis haditengerészeti egység, mindezek összesen pedig 37 millió katonát és 600.000 tartományi katonát foglaltak magukba. 

Felhasznált irodalom: www.feldgrau.com : German Military Mission to China 1927-1938