A Marco Polo híd-i incidens

 

Ahhoz, hogy a Japánok nagyobb erőt képviselhessenek, muszáj volt megszerezniük a Kína feletti uralmat. Kínát már 1890-ben legyőzték, és Koreát az ellenőrzésük alá vonták, majd behatoltak Mandzsúriába is, ami gazdag volt szénben és egyéb ásványokban. Mielőtt a japánok megkezdték volna a terjeszkedésüket délre, teljes Mandzsúriát az ellenőrzésük alá vonták.

1937-ben egy kulcsfontosságú esemény következett be. A század elején köttetett megállapodások értelmében azon országoknak, amelyeknek Kínában voltak képviseleteik, a védelmük érdekében jogukban állt csekély mennyiségű csapatot ott állomásoztatniuk. Mind japán, mind pedig kínai részről állomásoztak kisebb számban csapatok a Marco Polo hídnál, ami Beijingen kívül, Wanping faluhoz közel található. Az elnevezés onnan jött, hogy egy utazó ha arra járt, felírta a híd tövére az elődje nevét.

Emléktábla és japán bombázások mementói a Wanping-i Erőd falán

A mai napig rejtély övezi, hogy pontosan mi is történt azon a júliusi éjszakán, de az biztos, hogy a japánok gyakorlatozásba kezdtek anélkül, hogy a helyieket erről értesítették volna bármilyen hivatalos formában is. Természetesen egy pár lövés is eldördült, ami megriasztotta a kínai katonákat. A japánok időközben felfedezték, hogy az egyik katonájuk eltűnt, és arra gyanakodtak, hogy a kínaiak valamilyen úton-módon foglyul ejthették, így követelték, hogy engedélyezzék számukra a helyi Wanping falu átkutatását. A kínaiak azt a feltételt szabták, hogy ők maguk végzik a keresést, de csatlakozhat hozzájuk egy japán tiszt. A japán gyalogság ezekután megpróbált utat törni magának Wanpingba, de a kínaiak ellenállása visszavetette őket. Mindkét fél elkezdett egyre több csapatot küldeni a térségbe, majd július 8.-án a japán gyalogság immáron páncélozott egységekkel ismét megpróbált Wanpingba betörni. A hidat ugyan elfoglalták, de szinte azonnal vissza is verték őket. Az eltűnt japán katona időközben előkerült, mint kiderült, megajándékozta magát némi engedély nélküli eltávval, és útja egyenesen az egyik helyi bordélyba vezetett amit kombinált néminemű szeszesital elfogyasztásával is. Ekkorra sajnos azonban már késő volt.

Japán tüzérség Wanping mellett

Több kísérlet is volt a kedélyek csillapítására, de ez a kis konfliktus egy tökéletes ürügyet szolgáltatott Japán számára, hogy előkészíthessék Kína teljes lerohanását. Katonák százezreit vetették be, 1937-re pedig Beijing és Shanghai is elesett, csakúgy mint Nanjing, ahol Chiang Kai-Shek megalapította a Kuomintang fővárosát. Az egyik teória szerint az egész (mármint maga a Marco Polo híd-i incidens) csak egy, a kínai kommunisták által előre megírt színjáték volt, hogy a Kuomintangot összezavarva beleráncigálhassák őket egy Japánnal való fegyveres konfliktusba.

Napokon belül a harcok több helyen is fellángoltak Beijing területén és a közeli kikötővárosban, Tianjinban. A dzsinn immáron kiszabadult a palackból és nem volt visszaút: totális háború tört ki Kína és Japán között, amely még 8 hosszú éven át tartott. 

A harcokhoz kegyetlen vérengzések is társultak. Legalább 100.000 kínait irtottak ki szisztematikusan a Nanking-i Mészárlásként elhíresült eszetlen vérengzésben, beleszámítva azt a több ezer kínai nőt, akiket meggyilkolásuk előtt még meg is erőszakoltak. Az áldozatokat élve eltemették, megcsonkították, folyóba dobták vagy elégették.1938 végére Kína északi és keleti régióinak nagyrészét a japánok lerohanták, beleértve a keleti partvidéket is. A konfliktus továbbra is folytatódott, majd beleolvadt a II. Világháború eseményeinek sodrába. 

A második kínai-japán háború nagy valószínűséggel a katalizátorként funkcionáló Marco Polo híd-i incidens nélkül is kitört volna. A kölcsönös ellenségeskedés olyan intenzíven nyilvánult már meg a két fél között, hogy akármilyen jellegtelen kis csetepaté is szolgálhatott volna azon szikraként, ami egész Ázsiát lángralobbantotta.

A Marco Polo híd napjainkban

Felhasznált irodalom: 
- Peter Harmsen: Marco Polo Bridge and the coming of war cikke
- History Today: The Marco Polo Bridge incident