Röviddel azután, hogy Falkenhausen Kínába érkezett, elkészült a jelentéssel Chiang Kai-Sheknek azt illetően, Kína miképp volna a legjobban védhető. A jelentés három fő pontot tartalmazott:
- Chiang Kai-Shek vajon le tudja-e győzni a Szecsuán provinciában található kommunista erőket (vagy legalábbis ellenőrzése alatt tartani őket) ?
- El tudja-e folytani a Kwangsi és Kwangtung provinciákból induló kísérleteket amik a Kínai Központi Kormány ellen irányulnak?
- Japán jelen pillanatban az elsődleges ellenségnek számít
Ezen kívül von Falkenhausen javasolta, hogy Kína olyan típusú háborút vívjon a Japán Birodalommal, ami kínkeserves lesz számára - és ebben az esetben, az alább felvázolt tervezet tükrében Japán egyáltalán nem remélhetett semmiféle győzelmet ebben a konfliktusban. A javaslat szerint Kínának fel kell adnia pár északi tartományt, többek közt Shangdongot, de a visszavonulást lassú tempóban kell végrehajtani, Japánnak minden egyes előrenyomulásért kemény árat kell fizetnie.
Szintúgy a javaslat részét képezte, hogy Kína-szerte épüljenek erődítések például a bányászati, landolási és folyóterületeken stb., valamint gerilla műveleti bázisok és egységek felállítása, amelyek eredményesen vehetik fel a harcot az ellenséges vonalak mögött. Ezek az erőfeszítések jelentősen meggyengítenék a hadászatilag amúgyis leterhelt Japánt.
Érdeklődésre tarhat számot, hogy pontosan milyen szerepe volt a németeknek a kínai-kommunista erők alárendelésében 1933 oktobere és 1934 novembere között. Chiang Kai-Shek ötödik, kommunisták ellen vívott csatájának eredményét sokan von Seeckt katonai tanácsadó képességeinek tulajdonítják, habár ez csak részigazság. A Chiang Kai-Shek által a kommunisták ellen indított ötödik támadás már hónapkkal azelőtt megkezdődött, hogy von Seeckt megérkezett volna Kínába (von Seeckt 1934 áprilisában érkezett). Elképzelhető, hogy Wetzell szintén részt vett a művelet megtervezésében, 1933 vége felé. Nos, az igazság valahol középen keresendő: semmi kizáró ok nem mutatkozik ugyanis azt illetően, hogy nem nyújthattak mindketten stratégiai és taktikai segítséget Chiang Kai-Sheknek.
Chiang Kai-Shek generális 1934-re körbekerítette a Csianghszi-ban
állomásozó kommunista erőket
Érdekességképpen megemlíteném, hogy a kínai kommunistáknak úgyszintén volt német katonai tanácsadójuk: Otto Braun. 1934 októberében a kommunisták megkezdték a hosszú visszavonulásukat a Kuomintang általi vereség után. Ezzel egy külön cikkben fogok foglalkozni, de röviden annyit kell tudni róla, hogy a Kínai Szovjetköztársaság Első Fronthadserege (mely egy teljesen tapasztalatlan katonai vezetőséggel rendelkezett) a teljes megsemmisülés szélére sodródott. Először nyugati majd északi irányban próbáltak kitérni a Kuomintang csapatok elől, és az akkori kommunista pártpropaganda szerint, 370 nap alatt 12500 km-t tettek meg. A vezetést a vezetőségtől fokozatosan átvette Mao Ce-tung és Csou En-laj, ez a részben sikeresnek mondható akció később megalapozta Mao Ce-tung vezető szerepét a pártban.
Otto Braun
(1900. szeptember 28. - 1974. augusztus 15.)
A "Nagy Menetelés" alatt a körülbelül 90.000 kommunista katonából csak 7000 érte el Shaanxi provinciát egy évvel később, 1935-ben. Mao hevesen kritizálta Otto Braunt az őket ért kudarcokért, és a fejéhez vágta, hogy Chiang Kai-shek németjei jobbak, mint az övéik. Kissé igazsgátalan volt az összehasonlítás, mert míg a Kuomintang vezetés egy olyan német katonai tanácsadó csoport támogatását élvezte, akiket a német kormány teljes mellszélességgel támogatott, addig Mao német katonai tanácsadói többé-kevésbé olyan szabadúszó zsoldosok voltak, akiket részben még Moszkva is támogatott.
A nagy menetelés térképe 1934/1935. A vörös részek a kommunista enklávék, a kék
X-el áthúzott részeket pedig már felszámolta a Kuomintang.
A Csianghsziban létrejött kínai szovjetköztársaság zászlaja
Kommunista szónok beszél a nagy menetelés túlélői előtt, a 30-as évek végén
1936-ra a Japán Kwangtung Hadsereg a csatáit egyetlen pontot fontosnak tekintve vívta meg: kerülve a kockázatot. Japán a legtöbb követelését be tudta hajtani Kínán, szimplán csak kilátásba helyezve a fizikai erőszakot és az erőfitogtatást. Von Falkenhausen javasolta Chiang Kai-Sheknek, hogy minden egyes nap, amit a japán haderő nem használ fel támadásra, az Kínának egy extra időt kínál fel egy jobb védelem biztosítására és a kellő felkészülésre.
Köszönhetően Falkenhausen stratégiai és taktikai tanácsainak köszönhetően, 1936 nyarára mind Kwangsi, mind pedig Kwangtung tartományok Chiang Kai-Shek kezében voltak, ráadásul Berlin teljesen meglepve állt azon tény előtt, hogy Japán még csak meg sem próbált katonailag beavatkozni annak érdekében, hogy ezt a két tartományt a magáénak tudhassa.
1937-re a japánok elkezdtek nyomást gyakorolni a németekre, ugyanis a katonai tanácsadók jelenléte Kínában hátrányos volt a japán háborús erőfeszítésekre nézve. Hitler nyíltan kijelentette a japánoknak, hogy csökkenti majd felhagy a német támogatás biztosításával Kínában - de 1937 augusztus 16.-án felszólította a Kínában működő német katonai tanácsadókat, hogy folytassák a munkájukat az előzetesen megbeszélt menetrend szerint.
Ebben a kritikus helyzetben azonban politikai események szóltak közbe és késztették teljes megállásra a német katonai programokat kínában. 1938 február 4.-én Németország egy olyan diplomáciai helyzetbe került, ami által elismerték Mandzsukuót (Mandzsukuo az 1930-as, 1940-es években fennálló, japán vezetés alatt álló bábállam volt Északkelet-Kína, Mandzsúria és Belső-Mongólia Autonóm Terület területén, innen kiindulva szállták meg Észak-Kínát a japánok a második kínai-japán háborúban.). A japánok elkezdték növelni a németellenes lobbijuk tevékenységét Berlinben, aminek következtében 1938 április 28--án Göring hivatalosan is leállíttatta a német katonai export szállítmányokat (amik ugye a HARPO-n keresztül jutottak Kínába) - tekintet nélkül a szerződésben foglalt kötelezettségeikre.
Propaganda poszter.
A szöveg szerint: "Japán, Kína és Mandzsukuo együttműködésével a világ békés lehet."
Mandzsukuo kiterjedése
A főváros, Hszinking főutcája
Irónikus, de idáig Kína az elsőszámú volfrám beszállítója volt Németországnak. Amikor a Német Katonai Misszió elhagyta Kínát, Japán ígéretet tett a szükséges fém Németországnak való szállítására, de ebből az ígéretből soha, semmi nem valósult meg. 1943-ban Albert Speer kommentálta a helyzetet: Németország vagy talál egy alternatív forrást a létfontosságú fém beszerzésére, vagy teljesen lemond az egészről. Németország volfrám készletei kétféle lehetséges módon voltak felhasználhatóak: egyrészt a szerszámok és az azok előállításához szükséges gépekhez vagy magukban a fegyverekben. Egyedül Hitler látta meg a helyes döntést.
A Német Katonai Misszió Kínában töltött utolsó évei alatt sikerült egy megegyezést kötni, aminek keretein belül a németek örömmel képeznek ki 20 gyalogoshadosztályt 1937 és 1938 között: a Kínai Hadsereget, a tengerészetet és a légierőt, mindezt 1940-ig bezárólag. A japán invázió sajnos közbeszólt, így ennek 1937-es kezdetéig mindössze 8 HADOSZTÁLY kapott teljes kiképzést. Ezek között volt a 83., a 87., és a híres 88. divízió. Állítólag Chiang Kai-Shek kedvence a 83. divízió volt.
A 87. hadosztály géppuskásai Shanghai ostrománál, egy ZB26
könnyűgéppuskával
A 88. hadosztály katonái egy barikád védelménél.
Shanghai ostroma 1937
1933-ban a Kínai Hadsereg az alábbiakból állt (legalábbis a német források szerint):
- 134 gyalogoshadosztály
- 9 lovashadosztály
- 17 lovasdandár
- 36 gyalogosdandár
- 5 tüzérségi dandár
- 20 tüzérségi ezred
- kb. 600 repülő
Ezekhez hozzájött még némi vasúti tüzérség, korlátozott számban páncélos erők, egy kis haditengerészeti egység, mindezek összesen pedig 37 millió katonát és 600.000 tartományi katonát foglaltak magukba.
Felhasznált irodalom: www.feldgrau.com : German Military Mission to China 1927-1938
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése