1949. október 1.
1949. október 1-jén Mao Ze-dong kínai kommunista vezető kikiáltotta a Kínai Népköztársaság (KNK) megalakulását. Ez a nap vetett véget (habár csak formálisan, mivel a déli-délnyugati és végül a nyugati részeken található ellenállási gócokat 1958 októberéig (!!!) nem sikerült felszámolni) a Kínai Kommunista Párt (KKP) és a Nacionalista Párt, vagyis a Kuomintang (KMT) közötti költséges, teljes körű polgárháborúnak, amely közvetlenül a második világháborút követően tört ki, és amelyet az 1920-as évek óta a két fél közötti időszakos konfliktusok előztek meg. A Kínai Népköztársaság megalakulása egyben lezárta a Kínában az 1911-es kínai forradalom által megkezdett hosszú kormányzati felfordulás folyamatát. A kínai szárazföld 1949-es „bukása” azt eredményezte, hogy az Egyesült Államok évtizedekre felfüggesztette a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal.
Grafikonon a kínai polgárháború 2. fázisa és annak vége
A japánok kapitulációja előkészítette a terepet a polgárháború újjáéledéséhez Kínában. Bár csak névlegesen volt demokratikus, Chiang Kai-shek nacionalista kormánya továbbra is élvezte az Egyesült Államok támogatását, egyrészt mint korábbi háborús szövetséges, másrészt mint az egyetlen lehetőség Kína kommunista uralmának megakadályozására. Az amerikai erők több tízezer nacionalista kínai katonát szállítottak repülővel a japánok által ellenőrzött területekre, és engedélyt kaptak rá, hogy elfogadják a japán kapitulációt. A Szovjetunió eközben megszállta Mandzsúriát, és csak akkor vonult ki onnan, amikor a kínai kommunista erők már mind a helyükön voltak, hogy igényt tarthassanak erre a területre.
Mao Ze-dong és Chiang Kai-shek
1945-ben a nacionalista és a kommunista párt vezetői, Chiang Kai-shek és Mao Ze-dong találkoztak, hogy tárgyalásokat folytassanak egy háború utáni közös kormány megalakításáról. Mindketten egyetértettek a demokrácia, az egységes hadsereg és a kínai politikai pártok egyenlőségének fontosságában, ez azonban csak a felszín volt. SZERK: A nyilvánosság háta mögött mind Chiang és mind Mao elkerülhetetlennek tartották a polgárháború kitörését, és mindketten kizárólag a saját maguk alkotta rendszerrel és kormányzattal tudták csak elképzelni Kína jövőjét. Akit bővebben érdekel a téma, ajánlom az alábbi remek könyvet, könnyű angol fogalmazással, sok képpel és rengeteg értékes információval:
https://ghostdivision74h.blogspot.com/2023/11/philip-jowett-chiang-kai-shek-versus.html
A fegyverszünet rendkívül ingatag volt, és hiába próbált George Marshall amerikai tábornok többször is közvetíteni, 1946-ra a két fél között már totális háború dúlt, az évek óta fennálló bizalmatlanság meghiúsította a koalíciós kormány megalakítására irányuló erőfeszítéseket.
https://ghostdivision74h.blogspot.com/2023/11/philip-jowett-chiang-kai-shek-versus.html
A fegyverszünet rendkívül ingatag volt, és hiába próbált George Marshall amerikai tábornok többször is közvetíteni, 1946-ra a két fél között már totális háború dúlt, az évek óta fennálló bizalmatlanság meghiúsította a koalíciós kormány megalakítására irányuló erőfeszítéseket.
1946-ban a Sipingért folytatott ostrom, amely katasztrófális vereséggel
végződött a nacionalisták számára
Ahogy a polgárháború 1947 és 1949 között egyre erősödött, a kommunisták végső győzelme egyre valószínűbbnek tűnt. Bár a kommunisták a második világháború után nem tartottak birtokukban egyetlen nagyobb várost sem, erős alulról jövő támogatással, a szovjet kiképzőknek köszönhetően kiváló szervezeti struktúrával és morállal, valamint a mandzsúriai japán készletekből lefoglalt nagy fegyverkészletekkel rendelkeztek (nem beszélve a folyamatosan elfoglalt nacionalista raktárakról, amelyekből aztán dőlt a minőségi felszerelés és fegyverzet). A korrupció és a rossz gazdálkodás évei aláásták a nacionalista kormány népszerűségét. 1947 elején a Köztársaság kormánya már szemezett a Fujian tartomány partjainál fekvő Taiwan szigetével, mint lehetséges visszavonulási ponttal.
Bár a Truman-kormányzat tisztviselői nem voltak meggyőződve arról, hogy az Egyesült Államok számára stratégiai jelentőséggel bír a nacionalista Kínával való kapcsolatok fenntartása, az amerikai kormányban senki sem akarta, hogy Kína kommunizmus általi „elvesztésének” elősegítésével vádolják. A katonai és pénzügyi segélyezés továbbra is ment a vergődő nacionalista vezetésnek, bár nem azon a szinten, amit Chiang Kai-shek szeretett volna. 1949 októberében, a főbb katonai győzelmek sorozata után Mao Ze-dong kihirdette a Kínai Népköztársaság megalakulását; Chiang és csapatai Taiwanra vonultak vissza, hogy átcsoportosítsák erőiket és megtervezzék a szárazföld visszafoglalására irányuló további terveket, ebből azonban nem lett semmi (volt, hogy amerikai közbelépésnek köszönhetően nem).
Bár a Truman-kormányzat tisztviselői nem voltak meggyőződve arról, hogy az Egyesült Államok számára stratégiai jelentőséggel bír a nacionalista Kínával való kapcsolatok fenntartása, az amerikai kormányban senki sem akarta, hogy Kína kommunizmus általi „elvesztésének” elősegítésével vádolják. A katonai és pénzügyi segélyezés továbbra is ment a vergődő nacionalista vezetésnek, bár nem azon a szinten, amit Chiang Kai-shek szeretett volna. 1949 októberében, a főbb katonai győzelmek sorozata után Mao Ze-dong kihirdette a Kínai Népköztársaság megalakulását; Chiang és csapatai Taiwanra vonultak vissza, hogy átcsoportosítsák erőiket és megtervezzék a szárazföld visszafoglalására irányuló további terveket, ebből azonban nem lett semmi (volt, hogy amerikai közbelépésnek köszönhetően nem).
Taiwan szigetére visszavonuló köztársasági katonák
A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok közös nevezőre jutását az új kínai állam megalakulását követően mind a belpolitika, mind a globális feszültségek akadályozták. 1949 augusztusában a Truman-kormányzat közzétette a „Kínai Fehér Könyvet”, amely kifejtette az Egyesült Államok Kínával kapcsolatos korábbi politikáját, amely azon az elméleten alapult, hogy csak a köztársasági kínai erők határozhatják meg polgárháborújuk kimenetelét. Truman legnagyobb szerencsétlenségére ez a lépés sem védte meg kormányát attól a vádtól, hogy „elveszítette” Kínát.
A forradalom befejezetlensége (amely egy megtört és száműzött, de még mindig hangos nacionalista kormányt és hadsereget hagyott Taiwanon) pedig csak fokozta az amerikai antikommunisták körében azt az érzést, hogy a harc kimenetele még megfordítható. A koreai háború kitörése, amely a KNK-t és az Egyesült Államokat egy nemzetközi konfliktus ellentétes oldalára állította, véget vetett minden lehetőségnek a KNK és az Egyesült Államok közötti megegyezésre. Truman azon törekvése, hogy megakadályozza a koreai konfliktus délre való átterjedését, a Taiwanon lévő Chiang Kai-shek-kormány védelmére irányuló amerikai politikához vezetett.
A forradalom befejezetlensége (amely egy megtört és száműzött, de még mindig hangos nacionalista kormányt és hadsereget hagyott Taiwanon) pedig csak fokozta az amerikai antikommunisták körében azt az érzést, hogy a harc kimenetele még megfordítható. A koreai háború kitörése, amely a KNK-t és az Egyesült Államokat egy nemzetközi konfliktus ellentétes oldalára állította, véget vetett minden lehetőségnek a KNK és az Egyesült Államok közötti megegyezésre. Truman azon törekvése, hogy megakadályozza a koreai konfliktus délre való átterjedését, a Taiwanon lévő Chiang Kai-shek-kormány védelmére irányuló amerikai politikához vezetett.
A Kínai Népköztársaság kikiáltása
Felhasznált irodalom: https://history.state.gov/milestones/1945-1952/chinese-rev valamint Philip Jowett: Chiang Kai-shek versus Mao Ze-dong c. könyve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése