A SACO azaz a Sino-American Special Technical Cooperative Organization vagy másnéven a Sino-American Cooperative Organization egy, a SACO szerződés által létrehozott szervezet volt Amerika és Kína között 1942-től. Célja a japánok elleni közös információgyűjtés volt, szorosan együttműködve az amerikai OSS-el (Office of Strategic Services), amely Amerika elsőszámú hírszerző ügynöksége volt, gyakorlatilag a CIA elődje.
A szervezet első és egyben az utolsó műveleti vezetője az a Dai Li(戴笠) hadnagy volt, aki Chiang Kai-shek titkosrendőrségének, a Nyomozó és Statisztikai hivatalnak élén állt (国民政府军事委员会调查统计局, egyszerűbb nevén csak Juntong/軍統/ ). Vad antikommunista volt, személyét misztériumok övezték. Nem csak a Jutong, de az LPA (Loayal Patriotic Army) is az ő irányítása alá tartozott, amely egy nagy létszámmal működő milícia volt a japánok által megszállt területeken. A SACO igazgatója amerikai részről Milton Edward Miles hadnagy volt.
Milton Edward Miles hadnagy
(1900. április 6. - 1961. március 25.)
Az amerikai haditengerészet 3 fő pontban határozta meg a Kínában való működését:
1. Figyelemmel kell kísérni az éghajlatot
2. Újoncokat toborozni parti megfigyelésre, akik figyelemmel követhetik a ki és bemenő japán hajóforgalmat
3. Előkészíteni Kína amerikai megszállását, kiindulópontot adva egy későbbi, Japán elleni támadássorozatnak
1943 áprilisában a SACO (későbbi nevén NGC azaz Naval Group China/"Rice Paddy Navy") elkezdte felállítani a kiképzőtáborait, ahol megkezdték a kínai gerillák kiképzését kézifegyverekre, szabotázsra, robbanóanyagokra, közelharci technikákra, rádiókezelésre valamint légijárművek felismerésére és magaslégkörtani alapismeretekre egy 8-12 hetes kiképzés keretein belül. Habár rendszeresen előfordult, hogy az újoncok egészségi állapota nem felelt meg az előírt követelményeknek, az amerikai instruktorokat meglepte az az elkötelezettség és hajlandóság a tanulásra, amit ezek a katonák tanúsítottak (csakúgy mint Burmában, ahol átlag 3 hét alatt az átlag kínai katona már megtanult egy Sherman tankot vagy egy tüzérségi üteget hathatósan kezelni, szintén lenyűgözve az ottani amerikai kiképzőket). Ezekből a kiképzőtáborokból összesen 18db létezett szétszórva Kínában, Burmában, Indokínában és India egyes részein. Több, mint 70 meteorológiai állomást is felállítottak, ami hasznos információkkal szolgált.
Természetesen az IJA és a kínai kommunista erők folyamatosan megpróbálták eltenni láb alól Dai Li-t és Miles hadnagyot, de mindkét frakciónak igen komoly fejfájást okoztak az általuk kiképzett és vezetett alakulatokkal. Claire Chennault tábornokkal együtt ők vezették Tojo és Mao Tse-tung halállistáját. Hong Kong és Rangoon fáira tucatjával voltak feltűzve a fejükre tűzött 1 millió dolláros vérdíjat hirdető cetlik, de jutott belőlük Saigon (Vietnám), Burma és Shanghai utcáira, valamint megtalálhatóak voltak Mandzsúriától Malayáig is. Sokszor speciálisan képzett ügynököket állítottak rá, hogy vadásszák le őket. A Dai elleni merényletek száma ismeretlen, Milest ötször próbálták megölni. Embereivel az ellenségtől körülzárva érte őt a hír 5 nap késéssel, hogy a háború végetért. 1961 márciusában halt meg, és teljes katonai pompával temették el az Arlington-i Nemzeti Temetőben.
Az alábbi kép Miles könyvéből ( A Different Kind of War: The Little-known Story of the Combined Guerrilla Forces Created in China by the U.S. Navy and the Chinese During World War II) való és kiválóan szemlélteti mekkora kiterjedéssel bírt a SACO:
1943 áprilisában a SACO (későbbi nevén NGC azaz Naval Group China/"Rice Paddy Navy") elkezdte felállítani a kiképzőtáborait, ahol megkezdték a kínai gerillák kiképzését kézifegyverekre, szabotázsra, robbanóanyagokra, közelharci technikákra, rádiókezelésre valamint légijárművek felismerésére és magaslégkörtani alapismeretekre egy 8-12 hetes kiképzés keretein belül. Habár rendszeresen előfordult, hogy az újoncok egészségi állapota nem felelt meg az előírt követelményeknek, az amerikai instruktorokat meglepte az az elkötelezettség és hajlandóság a tanulásra, amit ezek a katonák tanúsítottak (csakúgy mint Burmában, ahol átlag 3 hét alatt az átlag kínai katona már megtanult egy Sherman tankot vagy egy tüzérségi üteget hathatósan kezelni, szintén lenyűgözve az ottani amerikai kiképzőket). Ezekből a kiképzőtáborokból összesen 18db létezett szétszórva Kínában, Burmában, Indokínában és India egyes részein. Több, mint 70 meteorológiai állomást is felállítottak, ami hasznos információkkal szolgált.
Zsákmányolt fegyverzet szemléje
Körülbelül 2500 tengerész és tengerészgyalogos szegődött a kínai gerillacsapatok mellé a japán vonalak mögött végrehajtott küldetéseken. A SACO/NGC által támogatott és kiképzett csapatok több mint 200 hidat, 84 vonatot és 141 hajót/vízijárművet semmisítettek meg, valamint megöltek több mint 71000 japán katonai személyzetet, ebből legalább 30000 fő a kínai gerillák számlájára írható. Ez az arány páratlan volt, és minden más amerikaiak által támogatott másik nemzetiségű szövetséges csapat statisztikáját felülmúlta. Ezen kívül 1942 és 45 között a SACO operátorai 76 lelőtt gép pilótáját mentették meg. Csodával határos módon, a 2964 főnyi aktív SACO személyzetből az egész háború ideje alatt csupán 5 fő veszítette életét.
A hivatalos SACO szervezetet 1946-ban feloszlatták a háború befejezése után, habár jónéhányuk folytatta a tevékenységét a polgárháborús időszak alatt is a kommunisták ellen. A vörösök hatalomátvétele után a szervezetet elég sokáig azonosították a forradalom elleni imperialista külföldi (amerikai) agresszióval, ebben az álláspontban csak nemrégiben állt be változás, amikor is a jelenlegi kínai kormány állást foglalt "a történelem igazi arcának bemutatása mellett".
RENDFOKOZATI JELZÉSEK:
"What the hell?" árbócszalag: még 1934-ben Miles hadnagy tervezte meg, a 2. Világháború alatt a SACO nem hivatalos jelzése lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése