2022. május 28., szombat

SACO (Sino-American Cooperative Organization/中美特種技術合作所)

A SACO azaz a Sino-American Special Technical Cooperative Organization vagy másnéven a Sino-American Cooperative Organization egy, a SACO szerződés által létrehozott szervezet volt Amerika és Kína között 1942-től. Célja a japánok elleni közös információgyűjtés volt, szorosan együttműködve az amerikai OSS-el (Office of Strategic Services), amely Amerika elsőszámú hírszerző ügynöksége volt, gyakorlatilag a CIA elődje.



A szervezet első és egyben az utolsó műveleti vezetője az a Dai Li(戴笠) hadnagy volt, aki Chiang Kai-shek titkosrendőrségének, a Nyomozó és Statisztikai hivatalnak élén állt (国民政府军事委员会调查统计局, egyszerűbb nevén csak Juntong/軍統/ ). Vad antikommunista volt, személyét misztériumok övezték. Nem csak a Jutong, de az LPA (Loayal Patriotic Army) is az ő irányítása alá tartozott, amely egy nagy létszámmal működő milícia volt a japánok által megszállt területeken. A SACO igazgatója amerikai részről Milton Edward Miles hadnagy volt.


Dai Li hadnagy
(1897. március 28. - 1946. március 17.)


Milton Edward Miles hadnagy
(1900. április 6. - 1961. március 25.)

Az amerikai haditengerészet 3 fő pontban határozta meg a Kínában való működését:
1. Figyelemmel kell kísérni az éghajlatot
2. Újoncokat toborozni parti megfigyelésre, akik figyelemmel követhetik a ki és bemenő japán hajóforgalmat
3. Előkészíteni Kína amerikai megszállását, kiindulópontot adva egy későbbi, Japán elleni támadássorozatnak

Természetesen az IJA és a kínai kommunista erők folyamatosan megpróbálták eltenni láb alól Dai Li-t és Miles hadnagyot, de mindkét frakciónak igen komoly fejfájást okoztak az általuk kiképzett és vezetett alakulatokkal. Claire Chennault tábornokkal együtt ők vezették Tojo és Mao Tse-tung halállistáját. Hong Kong és Rangoon fáira tucatjával voltak feltűzve a fejükre tűzött 1 millió dolláros vérdíjat hirdető cetlik, de jutott belőlük Saigon (Vietnám), Burma és Shanghai utcáira, valamint megtalálhatóak voltak Mandzsúriától Malayáig is. Sokszor speciálisan képzett ügynököket állítottak rá, hogy vadásszák le őket. A Dai elleni merényletek száma ismeretlen, Milest ötször próbálták megölni. Embereivel az ellenségtől körülzárva érte őt a hír 5 nap késéssel, hogy a háború végetért. 1961 márciusában halt meg, és teljes katonai pompával temették el az Arlington-i Nemzeti Temetőben.
Az alábbi kép Miles könyvéből ( A Different Kind of War: The Little-known Story of the Combined Guerrilla Forces Created in China by the U.S. Navy and the Chinese During World War II) való és kiválóan szemlélteti mekkora kiterjedéssel bírt a SACO:


1943 áprilisában a SACO (későbbi nevén NGC azaz Naval Group China/"Rice Paddy Navy") elkezdte felállítani a kiképzőtáborait, ahol megkezdték a kínai gerillák kiképzését kézifegyverekre, szabotázsra, robbanóanyagokra, közelharci technikákra, rádiókezelésre valamint légijárművek felismerésére és magaslégkörtani alapismeretekre egy 8-12 hetes kiképzés keretein belül. Habár rendszeresen előfordult, hogy az újoncok egészségi állapota nem felelt meg az előírt követelményeknek, az amerikai instruktorokat meglepte az az elkötelezettség és hajlandóság a tanulásra, amit ezek a katonák tanúsítottak (csakúgy mint Burmában, ahol átlag 3 hét alatt az átlag kínai katona már megtanult egy Sherman tankot vagy egy tüzérségi üteget hathatósan kezelni, szintén lenyűgözve az ottani amerikai kiképzőket). Ezekből a kiképzőtáborokból összesen 18db létezett szétszórva Kínában, Burmában, Indokínában és India egyes részein. Több, mint 70 meteorológiai állomást is felállítottak, ami hasznos információkkal szolgált.








Amerikai tengerészgyalogosok az OSS-el Hengyang mellett, 1945 telén









Kiképzés, eligazítás majd indulás a megtervezett rajtaütéshez





Zsákmányolt fegyverzet szemléje


SACO rádiós személyzet


A nők is aktívan kivették a részüket a feladatokból,
sokszor biciklis futárként

Körülbelül 2500 tengerész és tengerészgyalogos szegődött a kínai gerillacsapatok mellé a japán vonalak mögött végrehajtott küldetéseken. A SACO/NGC által támogatott és kiképzett csapatok több mint 200 hidat, 84 vonatot és 141 hajót/vízijárművet semmisítettek meg, valamint megöltek több mint 71000 japán katonai személyzetet, ebből legalább 30000 fő a kínai gerillák számlájára írható. Ez az arány páratlan volt, és minden más amerikaiak által támogatott másik nemzetiségű szövetséges csapat statisztikáját felülmúlta. Ezen kívül 1942 és 45 között a SACO operátorai 76 lelőtt gép pilótáját mentették meg. Csodával határos módon, a 2964 főnyi aktív SACO személyzetből az egész háború ideje alatt csupán 5 fő veszítette életét.

A hivatalos SACO szervezetet 1946-ban feloszlatták a háború befejezése után, habár jónéhányuk folytatta a tevékenységét a polgárháborús időszak alatt is a kommunisták ellen. A vörösök hatalomátvétele után a szervezetet elég sokáig azonosították a forradalom elleni imperialista külföldi (amerikai) agresszióval, ebben az álláspontban csak nemrégiben állt be változás, amikor is a jelenlegi kínai kormány állást foglalt "a történelem igazi arcának bemutatása mellett".

RENDFOKOZATI JELZÉSEK:

"What the hell?" árbócszalag: még 1934-ben Miles hadnagy tervezte meg, a 2. Világháború alatt a SACO nem hivatalos jelzése lett.






Felvarrók


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Maxim-Tokarev M1925

  HUN: 100 töltényes hevederrel üzemelt, 7,62 x 54 mm-es lőszert tüzelt és 300-600 lövés/perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. Ebből a g...