A legkorábbi feljegyzések az Asawei vagy más néven lófarkas/kenderfarkú gránátokról Kínában 1926-ból valók. Többek közt Shanghaiban, Jinlingben és Guangxiban gyártották, nyers vasból. Ahogyan a képen látható, a gránát teteje egy erős kötéllel van egybegyártva, amely igencsak hasonlít a lófarokra, innen kapta a nevét. A gránát külső átmérője 55mm, a hosszúsága 93mm, a külsején függőlegesen és vízszintesen is barázdált.
A kötél alapvető funkciója nem csak a dobás elősegítése, hanem magának a gránát hordásának megkönnyítése is volt, ennek hossza 700 és 900mm közé tehető. Habár a lófarkas gránát biztonságosabb volt mint a fanyéllel rendelkező társai, voltak igen komoly hátulütői, ez pedig magából az "elsütő" szerkezetből fakadt. A gránát ugyanis akkor robbant, amikor az aljára erősített ütőszeg a talajnak/falnak ütődött, viszont ha sáros/erdei talajra érkezett, sanszosan bennevolt a pakliban, hogy a nedves talaj vagy az aljnövényzet miatt fel sem robbant, ha mégis, akkor egy diszkrét "pukk" hanggal vált használhatatlanná.
Összevetve a nyelesgránátokkal, amelyek még "machinálhatóak" is voltak a nagyobb ölőhatás érdekében (pl levegőben felrobbantani azt), a lófarkas gránát ölőhatása igen nagy mértékben redukált. Főként az Északi Expedíciós Hadsereg, a Kínai Vörös Hadsereg valamint a 8RA használta nagy számban, de amint lehetőség nyílt rá, ők is inkább valami megbízhatóbb gránáttípust próbáltak rendszeresíteni.
NRA-s rohamcsapat lófarkas gránátokkal és Zhan Ma Dao
lóvágó kardokkal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése