A Sihang-i raktár ostroma, avagy a "kínai Alamo"

Mire beköszöntött 1937 ősze, Shanghai ostroma már javában folyt, a japán csapatok ekkorra a kínai főváros jórészét (igencsak nagy áldozatok árán) már az ellenőrzésük alatt tartották. Az NRA ekkorra már lényegében elkezdte főerőinek kivonását Shanghaiból, azonban utóvédnek hátrahagytak egy zászlóaljat, hogy harcuk a várost átszelő Suzhou folyó másik oldalán lévő nemzetközi negyedből nézve felkeltse a szövetséges nagyhatalmak és a világ közvéleményének figyelmét a Kínában zajló eseményekre. Ők voltak a legendás 88. Hadosztály, akik a német kiképzésnek és felszerelésnek köszönhetően az NRA egyik elitegységének számítottak. Egy masszív falakkal rendelkező, hatemeletes raktárépületben barikádozták el magukat, kiegészülve pár katonaszökevénnyel és a különféle rendfenntartó alakulatok maradékával, a hivatalos parancs szerint azért, hogy a japán csapatokat feltartóztatva biztosítsák a kínai főerők visszavonulását. Pontosan tisztában voltak vele, hogy a küldetésük egy merő öngyilkosság, azonban sorsukat sztoikusan elfogadva Xie Jinyuan alezredes és Chen Shusheng Őrmesterrel együtt 452-en (a mindenhol emlegetett 800 fő az alakulat eredeti létszáma volt) néztek szembe nagyjából 20.000 főnyi japán katona mindent elsöprő haragjával.

A Sihang-i raktárépület a Suzhou folyó partján

Normál esetben több mint egymillió civil lakos tartózkodott a raktárépülettel szembenlévő Nemzetközi Negyedben, de ez a szám több százezer fővel emelkedett, mert a kínai zászlóalj heroikus helytállásának híre szájról szájra terjedt, és erre még a rádióadások is rátettek egy lapáttal. A negyed semleges státuszának köszönhetően (a japánok pontosan a negyed közelsége miatt nem használhattak a védők ellen mustárgázt és nehéztüzérséget, nehogy a briteket vagy az amerikaiakat provokálják) hamarosan több ezer kínai civil és külföldi figyelhette a folyó túlpartján végbemenő ádáz harcokat. Nem csak bíztatták a védőket, de ki-ki a maga módszereivel segíteni is igyekezett nekik, hovatovábbb, ha japán csapatmozgásokat észleltek, azt a védők számára óriási feliratokkal jelezték, hogy az információ távolról is látható legyen.

Civilek, amint a koncessziós területről szemlélik az eseményeket

Egy kínai cserkészlány, Yang Huimin többször önként vállalva is megjárta az oda-vissza utat a raktárépület és a Nemzetközi Negyed között, küldeményeket szállítva. Október 28-29-ének estéjén a bátor lány a Kínai Köztársaság zászlaját vitte a védőknek, amit másnap zászlórúd hiányában két bambuszrúdhoz erősítve állítottak fel az épület tetején, miközben a túloldalt ezrek örvendeztek és kiáltották: "Éljen soká a Kínai Köztársaság!"

Yang Huimin, a cserkészlány

Az immáron felhúzott köztársasági zászló a raktár tetején

Amikor a japánok visszább szorultak egy-egy csatározásból, és a védők kerültek ki győztesen, a folyó túlpartján óriási üdvrivalgás tört ki, de a támogatás nem merült ki a látványban: több mint 10 teherautónyi ellátmány érkezett: étel, gyümölcs, személyes levelek valamint ruházat és felszerelés, melyeket különféle módokon, többnyire az éjszaka leple alatt juttattak át a védőknek. Xie alezredesnek még azt is sikerült elintézni a brit tisztekkel folytatott kommunikációnak köszönhetően, hogy a sebesülteket kimenthessék és elhelyezzék a Nemzetközi Negyedben.

A védők számára összegyűlt adományok a raktárépületben

1. nap

Xie alezredes gondosan kiépített védelmi rendszere alaposan meglepte a japánokat, ugyanis nem csak az épületben és annak tetején voltak védők, de az épületen kívül is. Wang Wenchuan, az épületet védő géppuskás század egyik géppuskása így emlékezik vissza:

"Az első japán támadás reggel 8:20 körül indult meg. A japán hadsereg valahogy úgy gondolta, hogy az épületet max pár szétszórt kínai katona védi, arra egyikük sem számított, hogy egy gondosen kiépített védelmi gyűrűbe sétálnak bele. Ahogy beértek a Guangfu útról a raktérépületig tartó 200 méteres sávba, a bunkerünk géppuskái, az oldalt levő lakóházban elhelyezett Jiang-féle rendőri alakulat által kezelt géppuskák valamint a tetőn jól álcázott géppuskafészkek iszonyatos tüzet zúdítottak a támadni próbáló japán katonákra. 10 percnyi golyózápor után 27 japán katona holtteste feküdt a csatatéren"

Kínai géppuskaállás a raktárépületnél

Kínai géppuskások lőállásban

Nemsokkal fél2 után 100 japán katona tankok fedezete alatt átjutott a Jiang-féle rendőri alakulatok állásain, és vadul ostromolni kezdte a raktár kapuit, ám a magányos és lassan elszigetelődő rendőri alakulatok bátran küzdöttek: a lakóházakból a géppuskák az út mindkét oldalán tüzet nyitottak a japánokra, a rendőri erők még egy tankot is kiiktattak: egy Zhang nevű katona felrobbantva saját magát, megsemmisítette a tankot és annak kezelőszemélyzetét.

Támadó japán katonák

A napközbeni vereségeknek köszönhetően a japánok már tisztában voltak vele, hogy a raktár védői nagyon jól felkészültek és berendezkedtek a védelemre, a további előrenyomulás helyett pedig körbekerítették a raktárépületet amennyire tudták, és vártak a megfelelő alkalomra.

Október 27.-én a védők megakasztottak egy nagyerejű japán támadást. Xie Jinyuan alezredes jelentésében az alábbiakat vetette papírra: "Az ellenség támadásának eredménye a megfigyelők beszámolói szerint több, mint 80 halott."

A raktárépület nyugati oldala

2. nap

Október 28-án hajnali 3 órakor valamivel több, mint 40 IJA katona mászott fel létrák segítségével a raktár második emeletére a Guoqing út felől (a raktár északnyugati sarka). Vad küzdelem bontakozott ki, miután a védők észlelték a betörést, és valamivel több, mint 20 japán katonával végeztek, a többi elmenekült. Még az est beállta előtt, vastag fémlemezeket maguk fölé tartva egy nagyjából 20-30 fős japán alakulat indult meg a raktárépület egyik külső falához, hogy abban réseket ütve robbanótölteteket helyezhessenek el, majd a falat felrobbanthassák. Ebben a kritikus pillanatban a már harctéri sokkot kapott Chen Shusheng őrmester megannyi gránátot magára tekerve élesítette azokat, majd a falon tátongó lyukon keresztül az ellenségre vetette magát 5 emeletnyi mélységbe. Chen a fémlemezeket áttörve és több mint 20 japán katonát cafatokra robbantva hősi halált halt. 

Ezután a japánok javarészt felhagytak a nappali támadásokkal és inkább éjszaka próbálkoztak, de a leleményes védők ezt is sikerrel akadályozták, ugyanis kerozinba áztatott majd meggyújtott rongyokat dobáltak ki az ablakokon, jókora füstöt csinálva az épület körül. 

Yang Ruifu, egyike a raktárat védő 4 parancsnoknak így emlékezik vissza az éjszakai támadásra:

"Az időjárás sötét volt és az eső is elkezdett szemerkélni, minek köszönhetően az épület körüli tüzek elkezdtek kialudni. Ellenséges mozgást láttam az északnyugati saroknál, ahogy a japánok az éjszaka leple alatt 4-5 ágyút próbálnak mozgatni. Parancsomra a géppuskásaink azonnal megszórták őket, a szembenlévő házakból válaszul felugattak a japán géppuskák. Elkezdődött a második legvéresebb ütközetünk az ellenséggel, akik rendkívül vadul küzdöttek. A raktár összes termén golyók fütyültek keresztül, a füst pedig annyira csípte a szemünket, hogy alig láttunk valamit. Hajnali 5 órára az ellenség rendkívül sok muníciót lőtt el és jónéhány veszteségük is volt, azonban a füsttől semmit sem láttak, így pár órányi csatározás után megszégyenülve visszavonultak. A szükséges alakulatokon kívül az összes többit a helyreállítási munkálatok elvégzésére parancsoltam. A harcok végeztével a vízvezeték csövek sajnos megrongálódtak, így a tüzek oltására csak az összegyűjtött szennyvizet tudtuk használni, viszont találtunk egy saját hálózatról működő csapot, amiből bőséggel folyt a víz. Fontos megemlítenem, hogy Xie Jinyuan alezredest csak röviddel ezelőtt vezényelték át az 524. Ezredhez, így sok katona egyáltalán nem is ismerte őt. Aznap este 8 órára gyűlekezőt rendeltem el, hogy bemutathassam őt a zászlóaljnak."

Korabeli francia újság a shanghai eseményekről: "Amikor a harcok hevesen tombolnak"

Folynak a harcok: gránát robban a raktárépület mellett

3.nap

Október 29-én a feldühödött japán hadsereg egy vadászgépet is bevetett, hogy bombát dobjon az épületre, azonban a tetőn elhelyezkedő géppuskások és a légelhárító üteg hathatósan dolgozni kezdtek, így megakadályozták, hogy a bomba a raktár tetején landoljon. Immáron a japán légierő is megtapasztalhatta azt, amit mostmár 3 napja a gyalogságuk is...

Délután 2 óra körül a a japánok egy még ádázabb offenzívát indítottak: megtámadták a raktárépületet északról, majd ezzel párhuzamosan két felfegyverzett és IJA katonákkal megrakott kishajót indítottak a Suzhou folyón (a raktárépület és a Nemzetközi Negyed között) azzal a szándékkal, hogy az épületet előlről is megtámadhassák. A terv meghiúsult, amint ugyanis a hajók a folyón átívelő híd tövébe értek, a Negyedet védő Brit katonák megálljt parancsoltak a két japán kishajónak.

4. nap

3 napnyi elkeseredett küzdelem után az IJA magából kikelt tengerészeti attaséja és a 3. flotta parancsnoka, Hasegawa Kiyoshi már konkrét fenyegetésekkel próbált nyomást gyakorolni a Nemzetközi Negyedre és az épületet védő kínai katonákra ("Kíméletlen megoldásokhoz fogunk folyamodni, hogy elbánjunk a kínai védőkkel!"). A Nemzet Napjának útján felállított japán ágyúkkal végiglövették az épületet, egészen addig, amíg az ötödik emeleten elhelyezkedő kínai géppuskások ki nem lőttek rájuk, ezt követően a japánok pánikszerűen hagyták el a pozícióikat.

Este 8 órakor a japánok folyamatos hullámokban támadták az épületet, keresőlámpákkal megvilágítva a Tibet utat és és a Qufu kereszteződést, ez utóbbit heves géppuska, ágyú majd aknavetőtűzzel árasztották el, de a raktárépület is kapott ezekből bőven.

Eközben a színfalak mögött Alexander Telfer-Smollett tábornok még mindig Chiang Kai-sheket győzködte, hogy engedje az épületből az embereit visszavonulni, hiszen semmi szükség rá, hogy az utolsó emberig ott harcoljanak. Chiang végül engedett, és a japán Matsui tábornokkal is sikerült megegyezni, hogy a kínai katonákat tűzharc nélkül engedi visszavonulni a Nemzetközi Negyedbe a New Lese hídon át. Az ezt követő visszavonulás azonban a japánok rosszhiszeműségének köszönhetően rosszul sült el: ahogy a kínai katonák elhagyták a Sihang-i raktárépületet és a hídra értek, a japánok hirtelen géppuska és aknavetőtűzzel árasztották el a visszavonuló védőket, ám a sorozatok és a gránátok végigpásztázták a hidat, valamint a Nemzetközi Negyednél lévő Brit állásokat is. Az angoloknak már amúgyis a tökük televolt az állandóan eltévedt japán lövedékekkel és azzal, hogy igazából még a tüzet sem viszonozhatták. Az eltévedt japán golyóknak köszönhetően 4 angol katona azonnal meghalt további 6 pedig megsebesült, itt azonban a briteknél végleg elszakadt a cérna: nem törődve azzal, hogy jogilag a Negyed semlegességét veszélyeztetik, a híd végénél lévő angol bunker géppuskája vadul felkerepelt, minek köszönhetően a túloldalon még egy japán géppuskafészket is kiiktattak, és biztosították Xie alezredes és a megmaradt 376 emberének részére a visszavonulást. 

Telfer-Smollett tábornok és a 88D hadosztály egyik katonája

Telfer-Smollett tábornok, aki a Nemzetközi Negyed partján figyelte a visszavonulást, személyesen köszöntötte a hősöket akik beérkeztek a koncessziós területre és az alábbi kommentárt fűzte az eseményekhez: "Sohasem láttam ennél nagyszerűbbet!". Xie alezredes amúgy az utolsó volt, aki a raktárat elhagyta, és az utolsó is, aki a Negyedbe érkezett, méghozzá épségben.

Xie Jinyuan (謝晉元) alezredes (1905. április 26.- 1941. április 24.)

A visszavonulás után a kínai katonákat a britek lefegyverezték és letartóztatták, mivel a japánok invázióval fenyegették a koncessziót abban az esetben, ha annak területéről a kínai katonákat szabadon engedik távozni. Ezután a koncesszió olasz részére szállították és barakkokban tartották fogva őket csaknem 3 évig. Chiang Kai-shek minden védőt egy rendfokozattal feljebb léptetett, Xie Jinyuan és Yang Ruifu pedig kiérdemelték a Kék Ég és Fehér Nap Rendet. A bezárás után Shanghai lakossága gyakran látogatta a katonákat, és szórakoztatták őket különböző színdarabokkal, a tisztek pedig órákat tartottak nekik: idegennyelveket, matematikát és teológiát tanultak.

A barakkok, ahol "800 Hős" vagyis az Elveszett Hadosztály raboskodott

Xie alezredes szobája a barakkokon belül

A barakkok bejárata napjainkban

Időközben a Shanghaiban megalakult ideiglenes, japán érdekeket kiszolgáló kínai bábkormány, a Wang Jingwei rezsim orvul meggyilkoltatta Xie Jinyuan alezredest 1941 április 24-én, temetésén több, mint 100.000 ember fordult meg, majd az NRA ezt követően poszthumusz Dandártábornokká léptette elő. Emlékművéről (az eredetit az 1960-as években a kommunisták lerombolták) az alábbiakban láthattok pár fotót, egy olvasónk látható rajta és a barátaival, amint virágokat visznek az emlékműhöz.

Xie alezredes eredeti nyughelye...

...és az új, napjainkban

Egy olvasónk és barátai Xie emlékművénél és a Sihang-i raktárnál

A Sihang-i raktár ostromát 3 film is feldolgozta: először a 800 Heroes 1938-ban, majd az Eight Hundred Heroes 1977-ben és végül a The Eight Hundred 2020-ban. Sajnos valami érthetetlen oknál fogva, ez a remekmű (ahogyan sajnos más nagyon jó háborús filmek is elkerülték a hazai termeket az utóbbi 10 évben) sem került itthon a mozikba, pedig a bugyuta szuperhősös filmek és az egy kaptafára készülő (és még csak nem is félelmetes) horrorfilmek mellé igazán felüdülés volna. Halkan megjegyzem, a film maga mögé söpri az összes cukormázas köntösbe öltöztetett hálivudi háborús produktumot, az elmúlt 10 év háborús drámái közül az első helyen van a 71 into the fire-el együtt. Elkerülte a figyelmedet? Itt a trailer kedvcsinálónak!