Luding hídi átkelés

 

A NAGY MENETELÉS CSATÁI

Pár hetes a sztori ugyan, de sikerült rálelnem két olyan kínai Youtube csatornára amik ontják magukból a korabeli háborús filmeket, természetesen a "dicső" vörös alakulataik szemszögéből. Naívan még azt is mondanám rá, hogy tök jó, ha hiteles engem simán érdekel bármi, na ezekben a CCP-s propagandafilmekben viszont minden van, csak realitás nincs. 

Egy vasárnapi délután végülis egy adag nassolnivaló mellé belőttem a The Warriors (勇士, 2021) című mozit, és bár nem egy jelenetnél kaptam visítórohamot a baromságoktól, azért átküzdöttem ezt a kemény 1 óra 40 percet.
A történet felkeltette az érdeklődésemet, így utánalestem az interneten, bár meglehetősen sok, egymásnak ellentmondó tényt találtam. A film egy megtörtént eseményt dolgoz fel, de borzasztó rosszul, és sokszor rémesen túltolva a kommunista propagandát. Nemcsak a CCP-re hanem általánosan a kommunista propagandára is hatványozottan jellemző, hogy jelentéktelen győzelmeket színeznek ki és "tuningolnak" fel meg nem történt dolgokkal, ez  most sincs nagyon másként.

Mivel mind a blogot, mind a hazai hagyományőrző társaságot szeretnénk kibővíteni az "ellenoldallal", ezért mostantól lesznek cikkek a Kínai Vörös Hadsereg csatáiról, viszont a blog fő profilja továbbra is a Kínai Nacionalista haderő marad!

A film linkjét iderakom nektek, a bátrabbak nyugodtan kezdjenek neki, a most következő cikkben pedig végig követhetitek a Luding hídi átkelés történetét. 

https://www.youtube.com/watch?v=ZKFQILiNvbI

A Luding hídi csatát ha időben akarjuk elhelyezni, a Nagy Menetelés ideje alatt (1934 október 16. - 1935 október 22.) ment végbe, és egy meglehetősen ellentmondásos átkelés volt a Kínai Munkások és Parasztok Hadserege 4. Ezredének részéről. A híd a Dadu folyó felett halad át Luding megyében, Szecsuán provinciában, mindössze 80 kilóméterre Yenan városától, ami a Nagy Menetelés végső állomása, majd pedig 1935-től 1947-ig a Kínai Kommunista forradalom központja lett.

Az őket üldöző kínai nacionalista erők elől menekülő kommunistáknak nem állt rendelkezésére elég csónak ahhoz, hogy a Dadu folyón való átkelést véghezvigyék (a teljes ezred túlpartra szállítása a 4 csónakkal 1 egész hónapot vett volna igénybe), így rákényszerültek a Luding híd használatára, amely egy, a Qing dinasztia által épített függőhíd volt. 13 nehéz vaslánc tartotta a híd pallóit, csaknem 92 méter hosszan. 

1935 május 28.-a reggelén Lin Biao 2.Hadosztályának 4. ezrede (amely a Kínai Vörös Hadsereg 1. hadtestét alkotta) sürgős üzenetet kapott a főparancsnokságtól: 1935 május 29-ig a Luding hidat el kell foglalni, egy nappal a tervezett bevétel előtt...

A 4. Ezred kevesebb mint 24 óra alatt masírozott le 120km-t, amellyel világrekordot állítottak fel. Az út során harcba bocsájtkoztak és győzelmet arattak számos nacionalista harcsoport felett, amelyek az útjukat állták, de volt olyan nacionalista csapat is, amit az éj leple alatt (köszönhetően a heves esőzés zajának, az éj sötétjének és a rádiófelszerelés hiányának) sikeresen átvertek: a vörösök ugyanúgy rendelkeztek amolyan kis trombitával (angol nevén: bugles), amit a nacionalisták is parancsjelzésre és vezénylésre használtak, így a kommunista csoport a megfelelő "visszajelzéssel" átejtette a part túloldalán masírozó nacionalistákat, akik így letáboroztak pihenni, mialatt a vörösök folytatták az előrenyomulást a híd felé. 

 1935 május 29-én reggelre Lin Biao katonái elérték a hidat, viszont addigra a Kuomintanggal szövetségben lévő helyi hadurak az összes pallót felszedték a hídról. Luding városát az 5. Hadosztály védte:

- a 4. Dandár, Yuan Guorui(袁国瑞) parancsnoksága alatt, aki az egész régió védelméért volt felelős, de a vesztes csata közben elhagyta posztját és elmenekült

- Li Quanshan(李全山) 38. ezrede. Li amúgy egy tehetős ópiumdíler volt, amely egy általános megélhetési forma volt a korabeli haduraknál, de ugyanúgy függő volt, ahogy a katonái többsége

- A 10. és 11. Ezred

Li két részre osztotta fel a várost védő alakulatokat: 2 zászlóalj védte magát Ludingot és 1 zászlóaljat helyezett kintre, a külvárosba (és ez a későbbiekben a csata során még fontos helyszín lesz, csak ezt a kínai propagandisták szeretik elhallgatni).

A védők jókora létszámbeli fölényt élveztek a támadó kommunistákkal szemben, révén, hogy a vörös 4. Ezred a 24 órás erőltetett menetben figyelemreméltó "veszteségeket" könyvelhetett el: katonái 2/3-a a menet alatt lemaradt, így mindössze egy zászlóalj erejű egység érkezett meg reggelre a Luding híd nyugati partjára.

A támadó kommunista egységek az alábbiakból álltak:

Az első hadtest keleti menetoszlopa (Liu Bocheng és Nie Rongzhen parancsnokokkal)

1. Hadosztály, Li Jukui(李聚奎) parancsnoksága alatt

- 1. Ezred Yang Dezhi(杨得志) parancsnokkal és Li Lin(黎林) politikai tiszttel 

- 2. Ezred

- 3. Ezred

Az első hadtest nyugati menetoszlopa, Lin Biao parancsnokkal

- 2. Hadosztály Chen Guang(陈光) parancsnokkal

- 4. Ezred Wang Kaixiang(王开湘) parancsnokkal és  Yang Chengwu(杨成武) politikai tiszttel, akik az egész csata tényleges parancsnokai voltak.

Köszönhetően a Nagy Menetelés alatt bekövetkező iszonyatos felőrlődési rátának, a kommunista erőknél olyan szintű káosz és fejetlenség volt, hogy a hagyományos dandár-információk a csata idején egyáltalán nem léteztek (ez kb. annyit tesz hogy nem voltak hadosztályok sem, csupán (gyalog)ezredek)

AZ ELSŐ CSATA:

Mivel a KMT csapatok vészesen közeledtek a vörös csapatok háta felől, így egy kis önkéntes csoport megkezdte az átkelést a megrongált hídon (a hidat örző hadurak felszedették a híd pallóit), majd a 2. század parancsnokával, Liao Dazhu-val(廖大珠) az élen megkezdték a támadást. 22 katona kezdett végigmászni a hatalmas láncokon, miközben a másik oldalról folyamatos géppuskatűz alatt álltak. A támadó csoportból mindössze 4 ember neve maradt fent az utókornak, a többieké nem ismert: Wang Haiyun(王海云), Li Jinshan(李金山), Liu Zihua (刘梓华) valamint a parancsnok, Liao Dazhu(廖大珠). A propaganda szerint a hídon 3 ember lelte halálát, viszont a túlélők visszaemlékezései szerint magán a hídon történt átkelésen senki sem esett el a 22 fős csoportból, viszont a végén kialakított hídfőnél 2 ember biztosan meghalt, és több halott valamint sérült is lett, miközben a nacionalisták ellentámadásait próbálták visszaverni.

A Kínai Népköztársaság 1949-es megalapítását egyikük sem érte meg: Liu Zihua(刘梓华) 1949 januárjában esett el Tianjin ostrománál (Pingjin Hadjárat), Liao Dazhu(廖大珠) pedig utolsóként esett el Shanghai 1949-es ostromában. Wang Kaixiang(王开湘) szintén nem élte túl: a Nagy Menetelés után maláriát kapott és véletlenül lelőtte saját magát egy, a betegség miatt kapott görcsös roham alatt. 

A MÁSODIK CSATA:

Sok helyen nincs megemlítve, de lényegében két, egymással párhuzamosan zajló csata ment végbe: egy a hídnál és egy másik, Luding városában, bár ez utóbbi a politikai propaganda miatt, csak "nemrég" került nyilvánosságra. Korábban már említettem, hogy a külvárosban is volt egy támadó zászlóalj, mi több, az első lövés is itt dördült el, és ez a külvárosban vívott csata segítette elő azt, hogy a másik támadó csoport a kommunista haderő részéről a hidat bevehesse. Amint a várost védő nacionalisták rájöttek, hogy a vörösök a hátukba kerültek, azonnal kiküldtek egy másik hadosztályt erősítésnek, így a hídon csak egy jelképes haderő maradt ott védelemként. A nacionalisták viszont ezt későn reagálták le, így az erősítésként érkező hadosztályt amely alapból rosszul szervezett volt, a támadók jócskán megtizedelték, így villámgyorsan megkezdték a városból való kivonulást.

A szervezetlen és lassú reagálás tovább rontotta a védők helyzetét a városfalakon belül: figyelmen kívül hagyva a gyorsan változó harci helyzetet (és az erre sebtében összetákolt haditerveket), látva a kiküldött hadosztály sorsát,  a megmaradt katonák elkezdtek elhagyni a pozíciójukat.
A fejetlenséget kihasználva a 7. Század, a 2. hadosztály 4. Ezrede és az 1. Kínai Vörös Hadsereg hadtest sikeresen tört be a városba délután 16:00-kor, mindössze körülbelül egy tucat fő veszteséget elkönyvelve. Nagyjából ezidőtájt indította meg a támadást a 2. Század is a Luding híd túloldalán. A csata 18:00-kor fejeződött be, a város pedig teljesen a Vörös Hadsereg kezére került. 

A HARMADIK CSATA:

4 órával a kommunisták győzelme után, nacionalista erősítések érkeztek a Dadu folyó keleti partjára, és a korábbi városi csata túlélőivel együtt ellentámadást indítottak a külváros keleti részén nagyjából este 22:00 környékén, 1935 május 29-én. Nagy csata volt kilátásban, de ahogy a roham elkezdődött, szinte véget is ért: a nacionalisták vagy megadták magukat vagy a környező hegyekbe menekültek, mivel a Dadu folyó keleti partján kisvártatva megjelent a Kínai Vörös Hadsereg 1. Ezredének 1. Hadosztálya, élén Yang Dezhi(杨得志) parancsnokkal és Li Lin(黎林) politikai tiszttel, megtámogatva az 1. Hadosztály főerejével, Lio Bocheng parancsnok és Nie Rongzhen politikai tiszt vezetésével.

A Kínai Vörös Hadsereg a teljes átkelést 1935 június 2-ára fejezte be, és ez a mozzanat (a Luding hídi csatával együtt) hozzájárult ahhoz, hogy egy totális vereségtől mentse meg a kommunista erőket.

Igen jelentős faktor volt és nagyban elősegítette a Kínai Vörös Hadsereg győzelmét az a tény, hogy a hidat védeni hivatott helyi hadurak inkább Chiang Kai-shekkel (és az ő területeikre kivetett elfoglalási terveivel) voltak elfoglalva, vajmi kevéssé érezték fenyegetve magukat attól, hogy a kommunisták majd itt megjelennek. A provinciák közti hadakozások eredményeképpen Liu Wenhui kimondottan vonakodott attól, hogy erőit a vörösök ellen vesse be, így abban a hitben, hogy a kommunisták maximum elvonulnak mellettük, a hadereje javát a többi hadúr elleni harcra tartogatta, így a 120 ezer fős állományt 20 ezer bevethető főre csökkentette. 

Szintén érdekesek a Kínai Vörös Hadsereg veteránjainak visszaemlékezései is, akik nem egyszer említik, hogy a hidat és a várost védő csapatok fegyverei irdatlanul elavultak voltak, míg a kommunista csapatok (mivel az itt bevetett erők elit csapatok voltak) javarészt géppisztolyokkal voltak felfegyverezve, melyek hatótávolsága 300-400 méter volt, de még a puskával rendelkező katonáik lőtávja is elérte a 800 métert. Ezzel szemben a hidat és a várost védő nacionalisták jórésze csupán forgó-tolózáras puskákkal volt felszerelve, amely bizony jóval kevesebb tűzerőt jelentett, mint amit ezzel ellentétben a vörösök fel tudtak vonultatni.

Még egy nagyon fontos tényt meg kell említeni: a muníciót és annak "minőségét". A vörösök a legjobb minőségűt tudták használni, révén volt náluk bőven a nacionalistáktól zsákmányoltakból, míg a hadurak javarészt csak helyileg gyártott lőszerekkel tudták ellátni katonáikat, ez pedig jóval alulmúlta a szokásos kínai gyártók minőségét. Gyakorlatilag a helyi katonák lőszerei legalább 10 évesek voltak. Amikor a csata után a Vörös Hadsereg lőteszteket végzett a zsákmányolt fegyvereken, kiderült, hogy a védők által használt muníció lőtávja alig érte el a 100 métert, ez pedig még a híd hosszának átlövésére sem volt elegendő...