https://www.youtube.com/watch?v=e8R5LyE7xLM
84 éve ezen a napon vette kezdetét Shanghai ostroma, amely az első 22 nagyobb ütközetet jelentette a Kínai Nemzeti Forradalmi Hadsereg (NRA) és a Japán Birodalmi Hadsereg (IJA) között. Az ostrom 1937 augusztus 13-ától 1937 november 26-ig tartott, és az egész Kínai-Japán háború legvéresebb csatájaként tartják számon, nem hiába kapta később a "Yangtze Sztálingrádja" nevet. Az északi területeken tömegével megnyert ütközeteknek köszönhetően a Japánok súlyosan alulbecsülték a Kínai erőket, folyamatos volt a házról-házra tartó közelharc, az állandó bombázások, ennek köszönhetően pedig mindkét oldal súlyos veszteségeket könyvelhetett el, és folyamatosan próbálták a saját csapataikat megerősíteni.
A kínaiak, habár a legjobb katonáikat és egységeiket vetették be Shanghai ostrománál, főként csak a kis kaliberű fegyvereikre támaszkodhattak az őket mindenben felülmúló japán légi, tengerészeti és páncélos erőkkel szemben. A kínai katonák ellenállása teljes mértékig sokkolta a Japánokat, akik abban a beléjük sulykolt hitben harcoltak, hogy minden kulturális és harci fölény az övék. A Japán Birodalmi Hadsereget drámaian demoralizálta ez a fajta ellenállás, ennek ellenére közel 3 hónapnyi intenzív harc után, földön, égen és tengeren az ütközet Japán győzelemmel zárult.
A háború kitörésekor az NRA kb. 1,75 millió katonát számlált, de ezek harcértéke jóval kevesebb volt a gyenge kiképzés és a hasonlóan gyenge felszerelés miatt. Körülbelül 300,000 főre tehető azon katonák száma, akik ebből az állományból jó kiképzést kaptak, és csak 80,000 fő volt ebből az az állomány, amely német kiképzéssel és felszereléssel rendelkező elit-egységnek számított. Sajnos még ezek az elit hadosztályok sem voltak megfelelően ellátva különböző fegyvernemekkel úgy, hogy hathatósan támogathassák egymást. A 3 hónapos vérfürdő alatt a 25 ezer fiatal tiszt fele (akiket 1929 és 1937 között képeztek a whampoai katonai akadémián), közel 10 ezer fő életét vesztette, ezeket a veszteségeket pedig a Központi Hadsereg sosem heverte ki. Shanghai ostroma után az elit egységek legjobbika, a 88. Hadosztály megkezdte a védekező harcokat Nanking városánál, de a hadosztály kezdeti 14 ezer fős létszáma immáron csak 7000 volt, ebből 3000 frissen kiképzett katona.....
A háború kitörésekor az NRA kb. 1,75 millió katonát számlált, de ezek harcértéke jóval kevesebb volt a gyenge kiképzés és a hasonlóan gyenge felszerelés miatt. Körülbelül 300,000 főre tehető azon katonák száma, akik ebből az állományból jó kiképzést kaptak, és csak 80,000 fő volt ebből az az állomány, amely német kiképzéssel és felszereléssel rendelkező elit-egységnek számított. Sajnos még ezek az elit hadosztályok sem voltak megfelelően ellátva különböző fegyvernemekkel úgy, hogy hathatósan támogathassák egymást. A 3 hónapos vérfürdő alatt a 25 ezer fiatal tiszt fele (akiket 1929 és 1937 között képeztek a whampoai katonai akadémián), közel 10 ezer fő életét vesztette, ezeket a veszteségeket pedig a Központi Hadsereg sosem heverte ki. Shanghai ostroma után az elit egységek legjobbika, a 88. Hadosztály megkezdte a védekező harcokat Nanking városánál, de a hadosztály kezdeti 14 ezer fős létszáma immáron csak 7000 volt, ebből 3000 frissen kiképzett katona.....
Géppuskafészek a Sihang-i raktárnál (felül) és a szétlőtt (középen),
majd a még ép raktárépület (alul)
Az ok, amiért a kínaiak ennyire elkeseredetten tartották Shanghait, a külföldi segítségben való reménykedés volt, de a nyugati országok vajmi keveset foglalkoztak Kína harcával, hiszen az Európán belüli események kötötték le a figyelmüket. Kínát katonailag és gazdaságilag gyengének, politikailag pedig túl megosztottnak találták ahhoz, hogy hosszútávon segítséget akarjanak neki nyújtani.
Mivel nyugati szemmel Shanghai volt a legfontosabb kínai város, a katonáknak minden erejüket megfeszítve harcolniuk kellett ameddig csak lehetett, inkább, minthogy névtelen falvakon átvágva visszavonuljanak Nanking felé. Chiang Kai-shek még egy kis zászlóaljat is hátrahagyott a Sihang-i Raktár védelmére (a csatát pedig a Yangtze túlpartján lévő civilek, köztük a külföldi érdekeltségek vezetőivel élőben nézték napokon keresztül), sokszor személyesen utazott a frontvonalakra, hogy a katonákat bátorítsa.
Shanghai két védője
Shanghai ostroma ugyan katonailag vereség volt a kínaiak számára, de egyúttal győzelem is: a japánok végre realizálták, hogy Kínában végre nem tehetnek meg akármit kényük és kedvük szerint, mert minden talpalatnyi földért komoly áldozatokkal kell majd számolniuk, hiába képviselnek sok esetben elsöprő túlerőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése