2024. október 6., vasárnap

4. A csongcsoni csata/ Battle of the Ch'ongch'on River (清川江战役)

 


A 2. Kínai Hadjárat térképe

    A Ch'ongch'on folyónál vívott csata (1950. november 25. - december 2.) a koreai háború egyik döntő csatája voltm amelyet a szövetségesek hadereje a sikeres Első kínai Hadjárat után indított meg azzal a céllal, hogy az észak-koreai valamint a kínai hadsereget kiszorítsák a koreai félszigetről és befejezzék a háborút. A kínaiak azonban jóelőre következtettek erre az eshetőségre, így Peng Dehuai parancsnok megtervezte az ellentámadást, amely a Második Hadjárat nevet kapta. Ennek keretén belül a kínaiak óriási létszámot (230.000 főt, lényegében 18 teljes hadosztályt) mozgósítottak annak érdekében, hogy az Egyesült Nemzetek (továbbiakban UN) csapatait visszaszorítsák a 38. szélességi foktól délre. Mivel 230.000 katona állt rendelkezésére, és még további 150 000 katona tartott a Csoszin-víztározó felé, Peng 1950. november 22-én engedélyezte a hadjárat második szakaszának megkezdését.


PVA csapatok a Csongcson folyónál

ERŐVISZONYOK:

Kínai Népi Önkéntes Hadsereg (PVA)

Bár a PVA 13. hadseregének névleges létszáma 230.000 fő volt,a csata során a tényleges harcértéke olya 150.000 főre is redukálódhatott. A PVA 66. hadtestének például a csata kezdetén hadosztályonként csak 6.600 embere volt, szemben a standardnak mondható 10.000 fővel hadosztályonként.Korábban már írtam róla, hogy a PVA soraiban igencsak fegyverhiány mutatkozott, ez sajnos itt is jelen volt: minden három katonára csak egy lőfegyver jutott, a többit gránátdobóként alkalmazták. Mivel a kínai howitzerek és ágyúk nagy része Mandzsúriában maradt, a sima gyalogsági aknavetők jelentették az egyetlen tüzérségi támogatást a PVA számára. A hosszúra nyúlt utánpótlási vonalak és az ebből adódó ellátmányozási problémák miatt az ellentámadáshoz egy katonának mindössze öt napra elegendő élelmet és lőszert adtak ki, és az utánpótlást is csak a csatatéren való guberálással lehetett beszerezni. A PVA, hogy ellensúlyozza a fenti hiányosságokat, nagymértékben támaszkodott a meglepetés erejére, amelyet az éjszakai támadásokkal vagy a profi módon kivitelezett beszivárgásokkal tudtak kivitelezni, elkerülve így azt a tűzerőt, amit alkalomadtán az UN csapatok a nyakukba zúdíthattak volna. A kezdetleges logisztikai rendszer lehetővé tette a PVA katonák számára azt is, hogy a durva, dombos terepen hatékonyan manőverezzenek, így lehetővé téve számukra, hogy nem csak megkerüljék az ENSZ védelmi állásait hanem teljesen be is kerítsék, és elszigeteljék azokat egymástól. Mivel a kommunisták a kínai polgárháború során nagy mennyiségű nacionalista fegyvert zsákmányoltak, a PVA embereinek többsége amerikai gyártmányú kézifegyvereket használt, mint például a Thompson géppisztolyt, az M1 Garand puskát, az M1918 Browning automata puskát, bazookát vagy az M2 aknavetőt.

Egyesült Nemzetek (UN)

Az emberhiány ellenére az amerikai Nyolcadik Hadsereg három és félszer akkora tűzerővel rendelkezett, mint a vele szemben álló PVA/KPA erők. A légi támogatásért felelős amerikai Ötödik Légierőnek szinte semmilyen ellenállással sem kellett számolnia, mivel a PVA/KPA csapatok egyáltalán nem rendelkeztek légvédelemre alkalmas fegyverzettel. Az előrenyomulás előestéjén sült pulykával megtartott hálaadásnapi lakoma segített elég magas szintre felfokozni az amerikai katonák morálját, és bíztak benne, hogy a háború hamarosan lezárul. A magas morál azonban a csapatfegyelem drasztikus romlását hozta magával, és a katonák többsége olyannyira öntelt lett, hogy még a csata előtt eldobta felszerelését és lőszerkészletének jórészét. Az amerikai IX. hadtest egyik lövészszázada például úgy kezdte meg az előrenyomulást, hogy a sisakok és szuronyok nagy részét eldobták és fejenként átlagosan kevesebb mint egy gránátot és 50db lőszert vittek magukkal. Mivel az ENSZ katonai vezetői nem látták előre, hogy a háború bőven elnyúlik egy téli hadjáratra, a Nyolcadik Hadsereg minden katonája híján volt a megfelelő téli ruházatnak az offenzívába való induláskor.

A CSATA:

Miközben a Nyolcadik Hadsereg előrenyomult, a PVA 13. hadserege a hegyekben rejtőzött, nyugaton az 50. és 66. hadtesttel, középen a 39. és 40. hadtesttel, keleten pedig a 38. és 42. hadtesttel. Az ENSZ előrenyomulását megelőzve a PVA ellentámadások sorozatát tervezte meg a legnagyobb aprólékossággal, hogy meglepje a Nyolcadik Hadsereget. A korábbi Első Hadjárat sikerének megismétlésének reményében a terv az alábbi volt: a 38. és 42. hadtest először a ROK II. hadtestet támadja volna meg és megsemmisíti az ENSZ-erők jobbszárnyát, majd az ENSZ vonalak mögé kerül. Ezzel egyidejűleg a 39. és 40. hadtest leköti az amerikai IX. hadtestet, miközben megakadályozza a ROK II. hadteste bármiféle erősítést kaphasson, valamint az 50. és 66. hadtest hátramarad és megfigyeli az amerikai I. hadtest előrenyomulását. A Csongcson folyó északi partja kellően dombos volt, így egy természetes védvonalat formált valamint segített elrejteni a kínaiakat a kíváncsi szemek elől. A csatát az akkor 100 éven belül leghidegebbnek számító koreai télben vívták meg, ahol a hőmérséklet elég gyakran esett le mínusz 34 fokig....


PVA csapatok rohannak le egy UN erők által birtokolt magaslati pontot



PVA úttorlasz (csapda) a visszavonuló amerikai csapatok megtámadására

    A kínai erők végül sikeresen benyomultak az ENSZ oldalszárnyaihoz, és az amerikai Nyolcadik Hadsereg súlyos veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni, amikor a kínai 13. hadsereg megtámadta az immáron óriási káosz közepette visszavonuló ENSZ-erőket, miközben azok a 38. szélességi körig vonultak vissza. Az amerikaiaknak arra sem volt ideje, hogy felderítéseket végezzenek, mert ha ez megtörténik, nyilvánvaló lett volna, hogy a csata a PVA 13. hadseregét katasztrófális állapotban hagyta: az életben maradt katonák legalább fele már éhezett, így képtelen volt bármiféle hadmozdulatot végrehajtani. A kínai parancsnokok meg is lepődtek, mikor Walker tábornok kiadta a visszavonulási parancsot, ez a távolság pedig a 38. szélességi fokig 190km volt, a mai napig a leghosszabb amerikai visszavonulásként tartja számon a történelem. Ez a csata volt az önkéntes hadsereg koreai teljesítményének csúcspontja, ám Mao Ce-tung a győzelmi mámorban úszva hibásan arra utasította tábornokait, hogy próbálják megszállni egész Dél-Koreát, mégnagyobb terhet róva és ezáltal megtörve a törékeny kommunista utánpótlási vonalakat. Több tábornoka kérésének ellenére Mao hajhatatlan volt, és a következő évben olyan küldetésekbe hajszolta bele ezzel a PVA katonáit, amely messze meghaladta azok teljesítőképességét, dacára annak, hogy bátran helytálltak. Mivel a kínaiak nehézségeit az amerikaiaknak sikerült kipuhatolniuk a következő évben, az 1951 eleji kínai offenzívák már nem tudtak akkora sikert aratni, mint az 1950 telén végrehajtott offenzívák, és a háború patthelyzetbe került.

2024. október 2., szerda

The Defiant (2025)


Teljesen váratlanul dobta fel a Youtube az alábbi videót, amely a második világháború alatti Kínába kalauzol majd el minket. Nocsak-nocsak! Végre nem egy huszonötezredik halálosan unalmas "az amerikaiak a jófiúk és megmentik a világot, szálljunk partra ötezredjére is Normandiában, meg foglaljuk el Berlint" baromságot fogunk kapni!
Ha lehet hinni a Hoothanes-nek, nem csak akcióban, de különféle megoldandó rejtvényekben sem lesz hiány!

Megjelenés: valamikor 2025-ben

Nektek hogy tetszik?

2024. október 1., kedd

A Kínai Népköztársaság megalakulása

 


1949. október 1.

    1949. október 1-jén Mao Ze-dong kínai kommunista vezető kikiáltotta a Kínai Népköztársaság (KNK) megalakulását. Ez a nap vetett véget (habár csak formálisan, mivel a déli-délnyugati és végül a nyugati részeken található ellenállási gócokat 1958 októberéig (!!!) nem sikerült felszámolni) a Kínai Kommunista Párt (KKP) és a Nacionalista Párt, vagyis a Kuomintang (KMT) közötti költséges, teljes körű polgárháborúnak, amely közvetlenül a második világháborút követően tört ki, és amelyet az 1920-as évek óta a két fél közötti időszakos konfliktusok előztek meg. A Kínai Népköztársaság megalakulása egyben lezárta a Kínában az 1911-es kínai forradalom által megkezdett hosszú kormányzati felfordulás folyamatát. A kínai szárazföld 1949-es „bukása” azt eredményezte, hogy az Egyesült Államok évtizedekre felfüggesztette a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal.


Grafikonon a kínai polgárháború 2. fázisa és annak vége

A japánok kapitulációja előkészítette a terepet a polgárháború újjáéledéséhez Kínában. Bár csak névlegesen volt demokratikus, Chiang Kai-shek nacionalista kormánya továbbra is élvezte az Egyesült Államok támogatását, egyrészt mint korábbi háborús szövetséges, másrészt mint az egyetlen lehetőség Kína kommunista uralmának megakadályozására. Az amerikai erők több tízezer nacionalista kínai katonát szállítottak repülővel a japánok által ellenőrzött területekre, és engedélyt kaptak rá, hogy elfogadják a japán kapitulációt. A Szovjetunió eközben megszállta Mandzsúriát, és csak akkor vonult ki onnan, amikor a kínai kommunista erők már mind a helyükön voltak, hogy igényt tarthassanak erre a területre.


Mao Ze-dong és Chiang Kai-shek

1945-ben a nacionalista és a kommunista párt vezetői, Chiang Kai-shek és Mao Ze-dong találkoztak, hogy tárgyalásokat folytassanak egy háború utáni közös kormány megalakításáról. Mindketten egyetértettek a demokrácia, az egységes hadsereg és a kínai politikai pártok egyenlőségének fontosságában, ez azonban csak a felszín volt. SZERK: A nyilvánosság háta mögött mind Chiang és mind Mao elkerülhetetlennek tartották a polgárháború kitörését, és mindketten kizárólag a saját maguk alkotta rendszerrel és kormányzattal tudták csak elképzelni Kína jövőjét. Akit bővebben érdekel a téma, ajánlom az alábbi remek könyvet, könnyű angol fogalmazással, sok képpel és rengeteg értékes információval:

https://ghostdivision74h.blogspot.com/2023/11/philip-jowett-chiang-kai-shek-versus.html

A fegyverszünet rendkívül ingatag volt, és hiába próbált George Marshall amerikai tábornok többször is közvetíteni, 1946-ra a két fél között már totális háború dúlt, az évek óta fennálló bizalmatlanság meghiúsította a koalíciós kormány megalakítására irányuló erőfeszítéseket.


1946-ban a Sipingért folytatott ostrom, amely katasztrófális vereséggel
végződött a nacionalisták számára

    Ahogy a polgárháború 1947 és 1949 között egyre erősödött, a kommunisták végső győzelme egyre valószínűbbnek tűnt. Bár a kommunisták a második világháború után nem tartottak birtokukban egyetlen nagyobb várost sem, erős alulról jövő támogatással, a szovjet kiképzőknek köszönhetően kiváló szervezeti struktúrával és morállal, valamint a mandzsúriai japán készletekből lefoglalt nagy fegyverkészletekkel rendelkeztek (nem beszélve a folyamatosan elfoglalt nacionalista raktárakról, amelyekből aztán dőlt a minőségi felszerelés és fegyverzet). A korrupció és a rossz gazdálkodás évei aláásták a nacionalista kormány népszerűségét. 1947 elején a Köztársaság kormánya már szemezett a Fujian tartomány partjainál fekvő Taiwan szigetével, mint lehetséges visszavonulási ponttal.
    Bár a Truman-kormányzat tisztviselői nem voltak meggyőződve arról, hogy az Egyesült Államok számára stratégiai jelentőséggel bír a nacionalista Kínával való kapcsolatok fenntartása, az amerikai kormányban senki sem akarta, hogy Kína kommunizmus általi „elvesztésének” elősegítésével vádolják. A katonai és pénzügyi segélyezés továbbra is ment a vergődő nacionalista vezetésnek, bár nem azon a szinten, amit Chiang Kai-shek szeretett volna. 1949 októberében, a főbb katonai győzelmek sorozata után Mao Ze-dong kihirdette a Kínai Népköztársaság megalakulását; Chiang és csapatai Taiwanra vonultak vissza, hogy átcsoportosítsák erőiket és megtervezzék a szárazföld visszafoglalására irányuló további terveket, ebből azonban nem lett semmi (volt, hogy amerikai közbelépésnek köszönhetően nem).


Taiwan szigetére visszavonuló köztársasági katonák 

    A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok közös nevezőre jutását az új kínai állam megalakulását követően mind a belpolitika, mind a globális feszültségek akadályozták. 1949 augusztusában a Truman-kormányzat közzétette a „Kínai Fehér Könyvet”, amely kifejtette az Egyesült Államok Kínával kapcsolatos korábbi politikáját, amely azon az elméleten alapult, hogy csak a köztársasági kínai erők határozhatják meg polgárháborújuk kimenetelét. Truman legnagyobb szerencsétlenségére ez a lépés sem védte meg kormányát attól a vádtól, hogy „elveszítette” Kínát.
    
    A forradalom befejezetlensége (amely egy megtört és száműzött, de még mindig hangos nacionalista kormányt és hadsereget hagyott Taiwanon) pedig csak fokozta az amerikai antikommunisták körében azt az érzést, hogy a harc kimenetele még megfordítható. A koreai háború kitörése, amely a KNK-t és az Egyesült Államokat egy nemzetközi konfliktus ellentétes oldalára állította, véget vetett minden lehetőségnek a KNK és az Egyesült Államok közötti megegyezésre. Truman azon törekvése, hogy megakadályozza a koreai konfliktus délre való átterjedését, a Taiwanon lévő Chiang Kai-shek-kormány védelmére irányuló amerikai politikához vezetett.

Az 1949-es kínai forradalom után több mint húsz éven át kevés kapcsolat, korlátozott kereskedelem és diplomáciai kapcsolat volt a két ország között. Az 1970-es évekig az Egyesült Államok továbbra is a Taiwanon található Kínai Köztársaságot ismerte el Kína valódi kormányaként, és támogatta, hogy ez a kormány töltse be a kínai székhelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetében.




A Kínai Népköztársaság kikiáltása

Felhasznált irodalom: https://history.state.gov/milestones/1945-1952/chinese-rev valamint Philip Jowett: Chiang Kai-shek versus Mao Ze-dong c. könyve

2024. szeptember 22., vasárnap

Nyaralás a Kínai Köztársaságban (Taiwan), 7. rész

 


Az előző napi hazautat kipihenve újabb várt rám: elnézni Jioufenbe, amely egy tengerpart mentén fekvő hegyvidéki (volt bányász)város. Nem csak az 1903-ban fellendülő aranybányászatáról híres, hanem a 2001-ben megjelent Chihiro Szellemországban című anime bizonyos jeleneteiről, amely igencsak hasonlóságot mutat Jioufen bizonyos részeivel. A rajzfilm megjelenése után Jioufen közkedvelt hely lett a japán turisták köreiben, habár Hayao Miyazaki, a rendező, tagadta, hogy a várost használta fel a legendás animációs filmhez. A cimboráim javasolták, hogy lehetőség szerint este látogassam meg, mert akkor még szebb, mint nappal, de ott már nem lett volna ennyi időm felfedezni és vissza is érni Taipeibe a lefoglalt szállásomra, így a nappali bóklászás mellett döntöttem (mint utóbb rájöttem, helyesen!).


A vonatra várakozás pillanatai


Megérkeztünk a ruifangi vasútállomásra

Nem egy nagy tudomány a lejutás, Taipei Main Stationnél veszel egy jegyet a Ruifang-i vasútállomásra tartó járatra, ott viszont muszáj egy taxit szerezned, amely felvisz téged a hegyre. A muszáj szó szerint értendő tehát kiemelném: NE PRÓBÁLJ MEG GYALOG FELMENNI, mert nincs gyalogút a szerpentinen és kib******ul életveszélyes! Szóval NE! És lefele se! Értem én, hogy szép lesz az út oda meg vissza, de a taxiból ugyanúgy élvezheted a kilátást, ráadásul ha valami a kaja mellett pofátlanul olcsó Taiwanon, az bizony a taxis szolgáltatás. Nyugodtan térképezd fel a szitut, hol érdemes tömegközlekedned és hol taxiznod, és ha kell, bátran válaszd az utóbbit! (a ruifangi vasútállomástól Jioufenbe felmenet kb 2400 Forint volt a fuvar, a taxi patyolattiszta volt, mint bármelyik másik amelyeket próbáltunk a nyaralásom alatt). Vigyél magaddal szúnyogirtó sprayt, mert bizonyos részeken azért itt akadnak szép számmal, de a bóklászásban ők összesítettben nem fognak zavarni. Az ázsiai óriás lódarázs viszont igen, szóval nem árt odafigyelni és elkerülni őket. Jioufen televan elhagyatott, pusztuló házakkal, a nagyrészük le van zárva hivatalosan, de van, ami nem, így nem feltétlenül javaslom az ezekbe való bebóklászást, mert számtalan tartalmazza a fenti jószág fészkeit. Az itthoni darazsakkal ellentétben ezek tényleg képesek megölni az embert, ha csoportosan támadnak rá és csípik meg, jobb a távolságtartás.

























Joiufen amúgy fantasztikus látvány, ha kíváncsi vagy milyen az igazi kínai szomszédság, bóklássz el egy kicsit a főbb turista útvonalaktól, varázslatos élményekben/látványvilágban lesz részed! Miután fél 1 körül visszaértünk Ruifangba, a vasútállomás felé található egyik szimpatikus családi kajáldába vetettük be magunkat, ahol bevertünk a cimborával egy jó tél ételt, és indultunk is vissza Taipeibe.....azaz, hogy mellé Taoyuan tartományba, a Lunghwai Tudományegyetemre, ahol egy ismerős baráti kör kis csapata éppen a kiállítós hétvégéjükön ügyködött. A kiállításon az itt tanulók mutathatták be saját fejlesztésű számítógépes játékaikat, volt szerencsém többet is kipróbálni, ezek közül nem egy igencsak jópofa alkotás volt. A cimboráék (természetesen) egy háborús FPS-t fejlesztgetnek, ezt lehetett a standjuknál nyúzni 3 pálya erejéig. Van még vele bőven meló, viszont egy érdekes és egyben pozitív kezdeményezés a játék. Az érkezésemet meglepetésnek szántam, így rendesen meglepődtek a srácok amikor felbukkantam az egyetemen.


Érkezés a Lunghwa-i Tudományegyetemre













Későre járt, segítettünk a srácoknak visszahurcolkodni a szomszédos épületbe, este 17:45-kor pedig elhagytuk az egyetemet, indulnom kellett vissza Taipeibe. A napot egy kiadós vacsorával és a Don Don Donki boltban vett kiváló jégkrémmel zártam.





Akit érdekel egy rövid videoválogatás a Jioufenben tett látogatásomról, az az alább található kis ablakban, vagy az Odyssey videomegosztó portálon fellelhető csatornánkon megtekintheti! Jó szórakozást hozzá! 
Link: https://odysee.com/@GhostDivision74H:3/Jioufen:c

2024. szeptember 17., kedd

2024 Zrínyi napok beszámoló, Szigetvár

 





Tavalyhoz hasonlóan idén is hivatalosak voltunk a Szigetváron megrendezett Zrínyi napokra. Ez az ország egyik olyan színvonalas eseménye, ahol a hazai hagyományőrző csoportokból is sikerül felvonultatni mindazokat, akik munkájukra és megjelenésükre egyaránt igényesek, az odalátogató közönségnek pedig a kiállításukkal és a tudástárukkal egyaránt érdekességekkel szolgálnak. Tavaly némileg szerény repertoárt tudtunk kiállítani a tömegközlekedéssel való utazás miatt, így idén két jóbarátunk volt segítségünkre abban, hogy a leszállítandó temérdek egyenruhát és egyéb felszerelést segítsenek autóval levinni. Ezúton is köszönjük a nekünnk nyújtott segítséget, nagyban hozzájárultatok a rendezvényen való részvételünk sikeréhez! Ennek köszönhetően a vonatutunk kellemesen telt, a cipekedésre nem volt gondunk. Relatíve kevés késéssel érkeztünk be Szigetvárra, irány a vár, ahol a tavaly már megismert régi arcok és a szervező gárda fogadott minket.


Szombat délelőtti program: chips evés pálcikával 


Az egyik lelkes látogatónk

A gyors lepacsizás után neki is ültünk elfogyasztani az aznap estére készített babgulyást, a hosszú út meg az előtte átdolgozott nap után ez különösen jólesett. Sajnos az egyik csapattagunk már este sem érezte jól magát, így másnapra a kórházban kötött ki, pár nap után kiengedték, miután lecsengett a vírusfertőzése. A kiállításunk lebonyolítása mellett így igyekeztünk a legjobb tudásunk szerint segíteni neki, a kórházba is benéztünk hozzá, szerencsére hamar túlesett ezen pár nap megpróbáltatásain. Idén két korszak bemutatásával készültünk, az egyik a szokásos 1937-1945-ig tartó 2. Kínai-Japáb háború, a másik pedig az 1950-1953-ig tartó Koreai Háború és az ott részt vevő Kínai Népi Önkéntes haderő témáját elevenítette fel. Az elmúlt hónapokban kellően sok energiát fektettem bele a beszerzendő felszerelésekbe, amelyek oroszlánrészét a kínai barátaim segítségvel kaptam meg Kínából/Taiwanról, így pl a koreai háborús standon az arrajárók láthattak eredeti téli szőrmesapkát, egy eredeti Type 53 (Mosin Nagant)-hoz tartozó vászon textil töltényövet, 2. világháborús japán kulacsot kínai gyártású dugóval, vagy éppen a ZB26-os géppuska ebben az időszakban használt tármellényének reprodukciós változatát. A két korszakhoz a színesben nyomtatott propagandaposztereken kívül 1-1 "Tudtad-e?" táblával készültem, amelyeken rövid, ám annál lényegesebb ismertetőket és érdekességeket olvashattok  a két korszag hadseregeiről! A rajtunk lévő egyenruhákon kívül elvittünk mindkét korszakhoz 1-1 téliuniformis szettet, és jópár korabeli, a hatályos jogszabályoknak megfelelően hatástalanított kínai antik puskát. Szerencsére bőven volt érdeklődő és kérdések is, remélem, mindenki kíváncsiságát sikerült kielégítenünk! A szombat este egy jó hangulatú közös beszélgetéssel és üdítőzéssel ért véget, tavalyhoz képest idén nem a főtérre mentünk bulizni.








A Koreai háborút bemutató részleg







A 2. Kínai-Japán háborút bemutató részleg

Maga a fesztivál jelentősen bővült, így a további jó hangulatról és a kellemes beszélgetésekről immáron a https://www.instagram.com/alliedhun/, a https://www.instagram.com/a.reenactor.too.far/, a 1st Cavalry Hungarian Reenactors (https://www.facebook.com/profile.php?id=100064521108491) és a https://www.instagram.com/soldierandwaac/ kiváló csapata is gondoskodott, így aki érdeklődik a második világháború szövetséges haderőinek bemutatására, az általuk megjelenített kiállításokon garantáltan megtalálta a számításait. Szerencsére az időjárás is kegyes volt a résztvevőkhöz és a látogatókhoz egyaránt, így egy viszonylag konszolidált hőmérsékletet élvezve telt el a hétvége, sajnos viszonylag hamar. A hétfői munka miatt nekünk is pakolnunk kellett vasárnap délután, így lemaradtunk a Szigetvár ostromát bemutató hadijátékról, az esti tüzijátékról és még több látogatóról, akik főként ezekre a programokra jöttek. A szervezőkkel történt egyeztetés után jövőre ez úgy fog kinézni, hogy a hétfői napra veszünk ki egy szabit, így a vasárnapi nap folyamán is végig ott tudunk majd lenni.


Az AlliedHun, a SoldierandWAAC valamint a 1st Cavalry Hungarian Reenactors csapatai


A 74H Ghost Division kis csapata, vagyis mi

A szervezőlnek ezúton is köszönjük az idei meghívást, és ha jók az értesüléseink, jövőre találkozunk veletek ugyanitt ;) Addig is, ha bármi kérdésetek van, írjatok nekünk nyugodtan a blogon vagy az Instagram oldalunkon keresztül!

2024. szeptember 15., vasárnap

Egy kés filozófiája (2008)/ Philosophy of a knife (2008)

 


A film voltaképpen egy monumentális haláltánc-fantázia, epikus és sokkoló-szemkápráztató lidércnyomás-folyam a világtörténelem egyik legnagyobb, mindmáig kellőképpen nem tisztázott japán háborús bűntettéről, az 1932-1945 között a megszállt mandzsúriai Harbinban a 731-es alakulat által folytatott emberkísérletekről, amelyben a legóvatosabb becslések szerint is legalább 3000 kínai, orosz és más nemzetiségű ártatlan ember vesztette életét, az alakulat által kiírtott kínai településekről nem is beszélve. Az ún. Unit 731 nevű létesítményt az ártatlannak tűnő "járvány megelőzési és vízellátási egység" fedőnéven hozták létre Shiro Ishii tábornok vezetésével. Néhány év múlva a 731-es lett a világ első számú, biológiai hadviselésre alkalmas bázisa.

A filmet az alábbi linken tekinthetitek meg:
https://videa.hu/videok/film-animacio/egy-kes-filozofiaja-2008-feliratos-drama-horror-nr9Bjb04lBqNwPY6

4. A csongcsoni csata/ Battle of the Ch'ongch'on River (清川江战役)

  A 2. Kínai Hadjárat térképe      A Ch'ongch'on folyónál vívott csata (1950. november 25. - december 2.) a koreai háború egyik dönt...