IX. Zsámbéki Hadikultúrális Fesztivál beszámoló

 

Sikeresen lezajlott az idei zsámbéki Hadikultúrális fesztivál, amely idén rekordszámú látogatót vonzott. Egy perc leülni való időnk nem volt, estére már javában éreztük magunkon a fáradtságot, de abszolút megérte. Több és több ember mutatott érdeklődést a kihelyezett írásos anyagok iránt, így végre én is elégedett voltam, tudván, hogy megéri ezekkel ennyit mókolni. A nagy forgatagban sok régi ismerőssel is találkoztunk, voltak akik nálunk tették tiszteletüket és voltak, akiket mi látogattunk meg egy beköszönő kör erejéig.

Az a véleményem, hogy 1 naposra csökkentve sokkal intenzívebb élmény volt ez az esemény, és jóval több látogatót is vonzott, mint amikor 2 napra volt szétbontva. 4 éve vagyunk itt állandó kiállítók, így biztosan állíthatom, hogy a Hadikultúrális fesztiválokból ez volt a valaha megrendezett legjobb! A Polgárháborús tematikába nem mentem még bele, így maradt a szokásog 1937-1945-ös periódus megjelenítése, valamint mivel idén az 1950-1953-ig tartó koreai háború és az abban résztvevő Kínai Népi Önkéntes Haderő a fő téma a blogon, egy kisebb kiállítást azért ennek is berendeztem, pláne annak fényében, hogy még időben megjött a Type 50-es repro egyencuccom, így idén az érdeklődőknek a kínai önkéntesek nyári egyenruháját és felszerelését tudtam bemutatni (erről majd később egy külön posztban lesz szó!). Ez amúgy véglegesen majd a lövészárokrendszer végén, a domb aljában fog helyet kapni idővel, az ott kialakítandó terület munkálatai már folyamatban vannak.

Köszönjük a sok érdeklődőt, remélem, idén is sikerült annyi pluszt nyújtanunk, hogy élveztétek a kiállításunkat! A munka természetesen nem áll le, nagyon sok tervünk van még a tarsolyban, így érdemes követnetek mind a blogot, mind pedig az Instagram oldalunkat! 

A magam részéről hatalmas köszönettel tartozom a csoport tagjainak is, akiknek áldozatos munkája, fegyelme és odaadása nélkül ez a baráti társaság egyáltalán nem létezhetne ebben a formában. Jó látni, hogy örömötöket lelitek ebben a hobbiban és érdeklődést mutattok egy olyan nemzet hadtörténelme iránt, amelyet csak nagyon kevesen követnek vagy ismernek akár kis részleteiben is.

Kellemes nyarat kívánok/kívánunk az olvasóinknak, én a magam részéről holnap eltűnök 2.5 hétre Ázsiában a jól megérdemelt nyaralásomra, hogy aztán júliusban ismét újult erővel vethessem bele magamat a munkálatokba. Lesz a szokásos zsámbéki nyílt nap és idén először már Rákosmentén is találkozhattok velünk.

Vigyázzatok magatokra és kellemes szünidőt!

The 1951 Spring Offensive, Part 1. (中国春季攻势 / 第五次战役 )

 

There have not been many articles on the blog lately, due to the fact that I had to get on with the literature for the next project. This time we have come to the next stage of the Korean War, which will take you through the 1951 Spring Offensive from preparation to its conclusion, which came much sooner than the Chinese leadership had originally planned.

The Chinese Spring Offensive took place from 22 to 29 April 1951, which was the most intensive and largest area operation of the entire Korean War. The PVA, together with the NKPA, launched its operation along the entire 38th parallel, deploying some 700,000 men in the aim of destroying 5 full divisions and 2 brigades of the US 1st Corps and retaking Seoul. The rapid successes achieved in the winter of 1950 could not be repeated here by the Chinese, and in this series of articles I will go into these reasons in as much detail as possible, but without giving you a totally dry and boring piece of material.

PREPARATIONS:

In 1950, the PVA was still not operating on the basis of a chain of command and associated doctrines that should have been the foundation of a modern warfare army. The biggest cancer in the chain of command during mobilization for the Korean War (as in other communist armies around the world) was that important positions were filled not by high quality people with expertise and experience, but by those who were put there by their superiors based on personal connections or political party preferences. Commanders liked to work with those they knew best, but for the troops sent south to Manchuria, the Chinese leadership wanted the best commanders to be at the top. Due to transfers and sometimes changes in job titles, a period of chaos ensued for the Chinese divisions stationed in the north and awaiting deployment.

Many contemporary sources also mention that the mobilisation itself was a much easier task than the demobilisation after the end of the Chinese Civil War in 1949, but the arrival of such a large number of recruits in the army presented PLA officers with a new challenge: to provide a sound justification and motivation to the new recruits from simple peasant families as to why they would have to fight on foreign soil against the most modern army in the world, the United States. The CCP leadership used three methods before the Chinese volunteers were sent to fight in Korea:

- First, members of the PVA teams underwent a kind of political training that lasted for 2 months. 50% of the soldiers were declared fit to serve in the conflict, although the majority were civil war veterans or party members, who usually volunteered to join the PVA to fight the Americans and defend their country. It is worth noting here that, however rarely mentioned, the Americans posed a real threat to China, with President Truman even considering the use of the atomic bomb, although this was later abandoned. The deliberate US bombing of Chinese settlements along the border was just the dot on the i which further confirmed to the leaders of the People's Republic of China that they had to act on the Korean situation. 30% of the troops were considered to be an "intermediate element" who would fight if ordered to do so, but apart from that, they did not care whether there was a war or not. The remaining 20% were classed as "of uncertain mental state", the ones who were specifically afraid of going into combat with US forces and called the Yalu River Bridge the Gates of Hell. They believed that getting involved in the Korean War would only be unnecessary interference in the affairs of others, and that involvement would draw unnecessary attention to China from the Americans.

- The second step was the training of soldiers and the modernisation of the technical support that could be given to them. In September 1950, the training of Chinese soldiers was divided into 2 phases:

1. The first phase included small group combat tactics, small arms training, tank and anti-aircraft weapons and the handling of various explosives.

2. The second phase looked at different operational tactics, an area of modern warfare at the time that even veterans of the Civil War found novel. Chinese soldiers who had fought alongside the Americans in Burma as members of the Expeditionary Force were often invited to these exercises, giving their leaders a relatively good idea of the character of the American soldiers and their fighting style.

The NEBDA (North East Border Defense Army) also made a good effort to standardize the firearms used in the PVA to try to eliminate the logistical nightmare that existed at the end of the Civil War (imagine how much fun it was to provide the necessary ammunition for dozens of pistols, rifles, machine guns, machine guns and heavy machine guns, and then I won't even mention the different locally manufactured versions of these weapons. Only the Mauser C96 pistol existed in 4 calibres at the time....). I mentioned this in an earlier article, but let's look at concrete examples of how it looked in practice: by mid-August, for example, all existing small arms in the 38th Army had been replaced by Japanese rifles and machine guns, while almost everyone in the 40th Army was using rifles, machine guns, submachine guns and other equipment looted from the Americans, sometimes from NRA soldiers during the Civil War.

Thanks to the systems implemented above, training was also standardised, so that the efficiency of soldiers in the use of their weapons was increased in the respective army groups. Unfortunately, automatic weapons were still in short supply (and the PLA/PVA did not have a large number of Soviet weapons at that time), so soldiers had to watch which of their comrades with these types of weapons fell in combat in order to pick up the dropped weapon. The effectiveness of the Chinese on the battlefield was quickly demonstrated in the first phase of the Korean War, and training played a key role in the PVA's success on the battlefield. The country's economy was entirely converted to war production, and during the war years the government provided 5.6 million tonnes of supplies to its troops fighting in Korea. Between 1950 and 1953, war spending accounted for 38% of China's total budget, and it was the first time in China's history that its armed forces were deployed in a foreign country.

Although the term "Chinese Volunteer Force" may deceptively convey the impression that only a small number of Chinese troops were deployed in Korea, the reality was that the entire Chinese army was mobilised, and this time they were preparing to take on the world's most modern and best-trained army in Korea.

Source I'm using for the article: Xiaobing Li: China's Battle for Korea

Az 1951-es Tavaszi Hadjárat, 1. rész

A blogon az elmúlt időszakban nem volt túl sok cikk, köszönhetően annak, hogy haladnom kellett a következő projekthez szükséges szakirodalommal. Ezúttal a koreai háború következő etapjához érkeztünk, amely az 1951-es Tavaszi Offenzívát fogja nektek bemutatni az előkészületektől a megvalósításon át annak lezárásáig, amely a tervezettnél sokkal hamarább következett be, mint ahogy azt a kínai vezetés tervezte volna.  

1951 április 22.-e és 29.-e között zajlott le a Kínai Tavaszi Offenzíva, amely az egész koreai háború legintenzívebb és legnagyobb területét lefedő hadművelet volt. A PVA az NKPA-val együtt indította meg a hadműveletét a 38. szélességi fok teljes hosszában, bevetve mintegy 700.000 embert abban a reményben, hogy megsemmisítse az amerikai 1. Hadtest 5 teljes hadosztályát és 2 dandárját és visszafoglalja Szöult. Az 1950 telén elért gyors sikereket itt a kínaiak már nem tudták megismételni, ebben a cikksorozatban pedig ezeket az okokat fogom nektek minél részletekbemenőbben boncolgatni, persze úgy, hogy ne egy totál száraz, unalmas anyagot kapjatok.

AZ ELŐKÉSZÜLETEK:

1950-ben a PVA még mindig nem egy olyan parancsnoki lánc és a hozzátartozó doktrínák alapján működött, amely alapja kellett volna, hogy legyen egy modern hadviselést folytató hadseregnek. A koreai háborúra való mobilizálás során a parancsnoki lánc legnagyobb rákfenéje az volt (ahogyan más kommunista hadseregeknél is világszerte), hogy a fontos pozíciókat nem a szakértelmet és tapasztalattal bíró magas kvalitású ember került, hanem az, akit a felettese a személyes kapcsolataik vagy a politikai pártpreferenciák alapján rakott oda. A parancsnokok szerettek azokkal dolgozni, akiket jobban ismertek, azonban a Mandzsúriába délről odavezényelt csapatoknál a kínai vezetés a legjobb parancsnokokat szerette volna az élen látni. Az áthelyezéseknek és olykor a munkakörök megváltoztatásának köszönhetően egy elég káoszos időszak állt be az északon állomásozó és bevetésre váró kínai hadosztályoknál.

Sok korabeli forrás is említi, hogy maga a mobilizálás sokkal könnyebb feladat volt, mint a Kínai Polgárháború 1949-es befejezése utáni demobilizálás, viszont az ilyen nagyszámú újonc megjelenése a seregben egy újabb kihívás elé állította a PLA tisztjeit: egy megalapozott indoklást és motivációt szolgáltatni az egyszerű paraszti családokból jött friss besorozottaknak, hogy miért is kell majd idegen földön küzdeniük a világ legmodernebb hadserege, az Egyesült Államok csapatai ellen. A felsővezetés 3 féle módszert használt, mielőtt a kínai önkéntesek Koreába kerültek harcolni:

- Elsőként, a PVA csapatok tagjai egyfajta politikai képzésen estek át, amely 2 hónapig tartott. A katonák 50%-át a konfliktusban való bevetésre alkalmasnak nyilvánították, igaz, a jórészük polgárháborús veterán vagy párttag volt, ők általában önként kérték a felvételüket a PVA soraiba, hogy harcolhassanak az amerikaiak ellen és megvédhessék az országukat. Itt megjegyzendő, hogy bármennyire is ritkán emlegetett tény, de az amerikaiak konkrét veszélyt jelentettek Kínára, Truman elnök még az atombomba bevetését is fontolgatta, bár erről később letettek. A határmenti kínai települések szándékos amerikai bombázásai már csak a pont volt az i-re, amely méginkább megerősítette a Kínai Népköztársaság vezetőit abban, hogy a koreai helyzetet illetőleg lépniük kell. A katonák 30%-a számított amolyan "köztes elemnek", akik harcolnának ha arra kapnának utasítást, de ettől eltekintve nem érdekli őket, hogy van-e háború avagy sem. A maradék 20%-ot "bizonytalan lelkiállapotúnak" minősítették, ők voltak azok, akik konkrétan féltek az amerikai erőkkel való harcba bocsátkozásból és a Yalu folyó hídját a Pokol Kapujának nevezték. Úgy gondolták, hogy a koreai háborúba való beavatkozás csak feleslegesen beleavatkozást jelent mások dolgába, illetve a részvétel feleslegesen fogja az amerikaiak figyelmét Kínára vonni.

- Második lépésként következett a katonák kiképzése és a nekik adható technikai támogatások korszerűsítése. 1950 szeptemberében a kínai katonák kiképzését 2 fázisra osztották fel:

1. Az első fázis a kis csoportokban végrehajtható harcászati taktikákat, a kézifegyverek kezelését, tank és légelhárító fegyverek valamint a különböző robbanóanyagokkal való kezelését tartalmazta.

2. A második fázis különböző műveleti taktikákat vette górcső alá, ez pedig egy olyan terület volt az akkori modern harcászatban, amely még a polgárháborút megjárt veteránoknak is az újdonság erejével hatott. Ezekre a gyakorlatokra előszeretettel hívtak meg olyan kínai katonákat, akik az Expedíciós Haderő tagjaiként az amerikaiak mellett harcoltak Burmában, így egy viszonylag jó képet tudtak adni a vezetőségüknek az amerikai katonák karakteréről és a harcmodoruk stílusáról.

A NEBDA (North East Border Defense Army) szintén jókora erőfeszítéseket tett a PVA-nál használatos lőfegyverek egységesítésére is, hogy a polgárháború végére fennálló logisztikai rémálmot megpróbálja felszámolni (elképzelhetitek, milyen jó buli volt sok tucat pisztoly, puska, géppisztoly, géppuska és nehézgéppuska számára biztosítani a szükséges lőszertípusokat, és akkor ezeknek a fegyvereknek a különböző, helyben gyártott verzióit már meg sem merem említeni. Csak a Mauser C96 pisztoly 4 féle kaliberben létezett akkoriban....). Egy korábbi cikkben már említettem erre a megoldást, de nézzük konkrét példákkal, hogyan is nézett ez ki a gyakorlatban: Augusztus közepére például a 38. Hadseregnél minden létező kézifegyvert lecseréltek japán puskákra és géppuskákra míg a 40. Hadseregnél szinte mindenki az amerikaiaktól zsákmányolt puskákat, géppisztolyokat, géppuskákat és egyéb felszereléseket használt, amiket a néha NRA-s katonáktól zsákmányoltak a Polgárháború alatt.

A fentebb megvalósított szisztémáknak köszönhetően a kiképzést is egységesítették, így az adott hadseregcsoportoknál megnőtt a katonák hatékonysága a fegyvereik használatát illetően. Sajnos automata fegyverekből még mindig kevés állt rendelkezésre (és nagy számú szovjet fegyverzettel sem rendelkezett ekkorra még a PLA/PVA), így a katonáknak figyelnie kellett, hogy melyik ilyen típussal rendelkező társuk esik el az ütközetben, hogy az elejtett fegyvert magához vehesse. A kínaiak harctéren mutatott hatékonysága hamar megmutatkozott a koreai háború első szakaszában, a felkészítés pedig kulcsszerepet játszott abban, hogy a PVA sikereket érhessen el a csatamezőn. Az ország gazdasága teljes egészében haditermelésre állt át és a háború évei alatt a kormány 5.6 millió tonnányi ellátmányt juttatott a Koreában harcoló csapatainak. 1950 és 1953 között Kína összes költségvetésének 38%-át tették ki a háborús kiadások, és ez volt az első alkalom Kína történelmében, ahol a fegyveres alakulatai egy idegen ország területén kerültek bevetésre.

Habár a "kínai önkéntes haderő" elnevezés csalókán közvetítheti azt a képet, hogy csak egy kis réteg került bevetésre Koreában, a valóság az volt, hogy a teljes kínai hadsereget mozgosították, akik ezúttal a világ legmodernebb és legjobban kiképzett hadseregével készültek felvenni a harcot Koreában.

Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea

88D gyalogos, Központi Hadsereg / 88D Infantry, Central Army

 

1937 Shanghai ostroma, 88D 1. Zászlóalj/524. Ezred/262. Dandár megjelenítése

Rendfokozat: tizedes
Egyenruha: tipikus NRA egyenruha 1937-1945 között+ hozzá tartozó tartalék téli felszerelés a sapkával együtt
Fegyverzet: Type 24-es puska, VZ.24 bajonett, 2db M24 gránát
Felszerelés: zománcozott bögre, zsákmányolt japán kulacs, kenyérzsák, FM3-Fatra típusú cseh gázálarc és henger, zseblámpa, vászon töltényheveder, vászon gránáttartó, csajka, NRA-s pokróc és hátizsák
2. Kínai-Japán háború

Siege of Shanghai 1937, 88D 1st Battalion/524th Regiment/262nd Brigade impression
Rank: Corporal
Uniform: typical NRA uniform between 1937 and 1945 + a spare yellowish winter uniform set with winter cap
Weaponry: Type 24 rifle, VZ.24 bayonet, 2pcs M24 grenades
Equipment: enameled mug, captured Japanese canteen, bread bag, FM3-Fatra czech gas mask and canister, flashlight, canvas ammo bandolier, canvas grenade pouches, lunch box, NRA backpack and blanket
Second Sino-Japanese war

2025 május, Vereb Vitéz napja

 

Na, cirka egy hét késéssel most jutott rá időm, hogy erről a rendezvényről is kanyarítsak pár sort nektek. Idén az időjárás meg a Tour de Hongrie (+ egyéb dolgok) kissé megnehezítették a szervezők munkáját, így érdekesre sikerült ez a hétvége. A legutóbbi zsámbéki kimenetelből levontuk a tanulságot, sokkal egyszerűbb beöltözve menni, így nem kell +1 garnitúra utcai ruházatot vinni magunkkal, csak a váltót. A koncepció maradt a szokásos, munka után találkozó nálam a csapat egy részének, a másik része meg ellenkező irányból jött, így végül Kápolnásnyéken találkoztunk, ahonnan a szervezők részéről Ádám barátomnak és édesapjának köszönhetően volt egy életmentő fuvarunk, ami a cuccaink mennyiségét nézve igencsak jól jött!

Nagyjából 18:45 körül érkeztünk meg, gyorsan elfoglaltuk a már szokásos helyünket a jurtában, majd egy gyors körrel el is indultunk bevásárolni, hogy estére legyen mivel telerakni a bendőnket. A sötétség beálltával már lobogott a kellemes hőmérsékletet biztosító tábortűz, sült a finom szalonna és a grillkolbász, az Égi Íj Völgyét pedig vidám hahotázás és beszélgetés töltöttbe be olyan hajnali 1 óráig. Későre járt már, így elraktuk magunkat másnapra, korán kellett kelni, hogy megcsinálhassuk a kiállítóhelyet, tudjunk alakit gyakorolni és részt tudjunk venni a felvonuláson, azonban a szombati nap sajnos más dolgokat tartogatott a számunkra.

A katonai felvonulás sajnos a kerékpáros felvonulás miatti útlezárások miatt idén elmaradt, így csapatonként egy fő vett részt a műsor alatti díszőrségben, a többiek addig a táborban maradtak kiépíteni a bemutatóhelyünket. Az időjárás a széllel megspékelve olyannyira hideg volt, hogy nem csak a télicuccban aludtunk mindannyian, de másnap délig az összes téli felszerelés rajtunk volt....májusban pont nem ezt vártam volna, de legalább előre tudtuk mire számítsunk, így a vattakabátokról gondoskodtam mindenki számára, akinek még nincs a birtokában télicucc.

A nap a szokásos dolgokkal telt a barátaink társaságában és sok mókás dolgot csináltunk,

például őriztünk kiscicát,

kábeldobot,

és persze lövészárkot is :)

Végigjártuk a szokásos kiállítóhelyeket, közben elfogyasztottuk a bőséges ebédet (ez eddig az egyetlen olyan rendezvény, ahol a tarhonyás hús úgy néz ki, hogy kapunk húst némi tarhonyával, szóval sem tavaly, sem idén nem haltunk éhen :D ). A szokásos tematikus fotózáson kívül elnéztünk megint az íjász pályára, így egy kicsit mindannyian mégvisszább repülhettünk az időben, és gyakorolhattuk eme ősi fegyver használatát. 

Az idő kellemesen és gyorsan telt, a csapat egyik felének viszont velem együtt másnap különböző dolgai voltak, így sajnos nem tudtunk vasárnap reggelig maradni, de a fiatalok lentmaradtak, hogy tovább élvezhessék a kellemes vidéki levegőt, a természetet és a többi hagyőr/kiállító társaságát.

Legközelebb velünk a Június 14.-i zsámbéki Hadifesztiválon találkozhattok, viszont véssétek be a naptáratokba az idei év szeptember 20-at, ugyanis szintén Vereben leszünk és az ottani rendezvény keretein belül készülünk nektek egy nagyon frankó kis meglepetéssel! ;)

A szervezőknek ezúttal is köszönjük a meghívást, a FEOL-nak pedig a fotót az alábbi cikkben:

https://www.feol.hu/helyi-kozelet/2025/05/verebi-vitez-napja?fbclid=IwQ0xDSwKW4etjbGNrApbhfGV4dG4DYWVtAjExAAEeXTsWJIW_I7Q6kLl0P5DOX7_JxRpKvKDgRWMPg4fsbt8ONidnh6W5NF90INw_aem_Clg1-3QT-7Q8AlD_uQF5aw#google_vignette

Jövőre ugyanekkor, ugyanitt!

2025 május, Zsámbéki bázisnap

 

HUN: Az idei első bázisnapot elég sok készülődés előzte meg a részünkről, így sajnos nem tudtam annyira haladni a koreai háborús cikkekkel, mint szerettem volna. Meglett viszont az az előnye, hogy az első zsámbéki rendezvényre fel fejleszteni a helyet egy eddiginél sokkal jobb színvonalra. Kikerültek új anyagok is, többek közt a Nanking ostromát és az ott végbement esztelen, japánok általi tömegmészárlásokat feldolgozó molinó is kihelyezésre került, ezzel találkozhattok majd jövőhéten a Vereb Vitéz napi fesztiválon illetve majd szeptemberben Szigetváron a Zrínyi napokon. A tagságban történt némi örömteli bővülés, ám a 11 fő helyett sajnos csak a brigád fele tudott jelen lenni a magánéleti dolgok miatt. A hangulatot már alaphangon azzal indítottuk, hogy a helyspórolás és az autóhiány kompenzálására alapból beöltözve vágtunk neki a fővárosnak, így nem maradhattak el a kíváncsi, érdeklődő szemek, és az a jópár vidám arc sem, akik odajöttek fotózkodni hozzánk mind az oda, mind a visszaút alatt.

A bázisra kora este érkeztünk meg, a gyors kipakolás, körbeköszönés után leültünk vacsorázni egy jót, az este maradéka pedig beszélgetéssel, sok nevetéssel és némi korhű zenei aláfestéssel telt. Másnap reggel viszonylag korán pattantunk ki az ágyakból, a helyszínt ugyanis fel kellett díszíteni a kiállítási anyagokkal és nem utolsó sorban nekünk is be kellett öltözni. Lehetett már olyan fél11 is amikor elkezdtek szállingózni az első látogatók, és idén mintha több lett volna a hölgy érdeklődő. Felváltva futottunk azért mi is egy kört a bázison, beköszöntünk az ismerős hagyőrökhöz, aztán később ők is tiszteletüket tették a bázisunkon. nagyjából fél4 fele kezdtünk el pakolászni, hiszen hosszú volt még az út hazáig, volt olyan tagunk, aki csak másnap folytatta az útját, hiszen az ország másik végén, a határ mellett lakik.

Egy nagyon pazar májusi hétvége volt ez, és azt kell mondjam, az egyik legjobb hangulatú rendezvényünkön vagyunk túl a 2021-es csapatalapításunk óta. Hab a tortán, hogy a helyet is sikerült egy látványosabb szintre felhozni, és ezt nem csak mi láttuk így. Köszönjük az elismeréseket, mert ilyenkor érzi azt az ember, hogy megéri ennyi energiát meg pénzt fektetni egy hobbiba. Jövő hétvégén Vereben találkozunk, immáron még nagyobb taglétszámmal!

Álljon itt egy pár kép kedvcsinálónak!

ENG: This year's first base day was preceded by quite a lot of preparation on our part, so unfortunately I wasn't able to make as much progress with the Korean War articles as I would have liked. I did, however, have the advantage of upgrading the place to a much better standard than before for the first event in Zsámbék. New materials has been added, including a banner depicting the siege of Nanking and the senseless massacres by the Japanese there, which you can see next week at the Vereb Vitéz Day festival and in September at the Zrínyi Days in Szigetvár. There has been some welcome growth in membership, but unfortunately only half of the brigade could be present instead of 11 due to personal matters. The mood started with the fact that to compensate for the lack of space and cars, we started the trip through the capital fully dressed up in battle gear, so we couldn't miss the curious, interested eyes and the many happy faces who came to take photos with us both on the way there and back.

We arrived at the base in the early evening, after a quick unpacking and saying hello to everyone, we sat down for a nice dinner, and the rest of the evening was spent talking, laughing and listening to some period music. The next morning we were out of bed relatively early, as the venue had to be decorated with the exhibit materials and last but not least we had to get dressed. It was about 10.30 am when the first visitors started to arrive, and this year there seemed to be more ladies interested. We took it in turns to run around the base, say hello to the reenactor groups we know each other for long time, and later they also paid their respects at our base.We started packing up at about half past three, as it was a long way home, and some of our members only continued their journey the next day, as they live on the other side of the country, near the border.

It was a great weekend in May, and I must say that we had one of the best atmosphere events since our 2021 team launch. The cherry on the top of the cake was that we also managed to take the venue to a more spectacular level, and we weren't the only ones to see it that way. Thank you for the accolades, because it makes us feel that it's worth investing so much energy and money in a hobby. We will see you next weekend in Vereb, with an even larger number of members!

Here are a few pictures as a teaser!

Browning M1917-es géppuska / Browning M1917 machinegun

 

HUN: Az M1917-es első Kínában szolgált változata egy 7,92-es Mauser kalibert tüzelő variáns volt, amelyet „Három-tízes ünnepi géppuská”-nak hívtak, a név az 1921. október 10-i ünnepet jelentette, amely az új Kína megalapítása utáni 10. év volt (a Kínai Köztársaság nemzeti ünnepe minden év október 10.-e, a nevet a fegyver születésének dátuma, 10/10/10 ihlette). A kínai másolat bár nem volt olyan kifinomult, mint az eredeti amerikai M1917-es, de a legtöbb alkatrész csereszabatos volt, a háború első napjaiban számos csatában vett részt.

ENG: M1917, the first version served in China was a 7.92 Mauser version called the “Three-Tens Festival Machine Gun”, the name meant the festival of 10th October, 1921, which was the 10th year after the establishment of new China (the national day of the Republic of China is 10/10 of each year, the name was inspired by the date of the birth of this gun, 10/10/10 ). The Chinese copy was not as sophisticated as the original US M1917, but most of the parts were interchangeable, it was seen action in many battles during the early days of the war.

HUN: Az amerikai M1917-es 1943-ban kezdte meg "kínai szolgálatát", első körben a Kínai Expedíciós Haderőt szerelték fel vele. A géppuskát az amerikai csapatokhoz hasonlóan használták, kis géppuskás szakaszokba leosztva, hogy a gyalogosok mellett mobilisan használva tudják az ellenséget lefogni, ahelyett, hogy csak fix pozícióból való tüzelésre használták volna. Mind az amerikai 30-06-os, mind a kínai 7,92-es Mauser változat 250 töltényes hevederrel üzemelt, 450-600 lövés/perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak, és amikor nem fix pozícióból tüzeltek vele, a gyalogság mellett haladva tudtak vele hathatós fedezettüzet adni.

ENG: The US M1917 was starting to serve China in 1943, equipped by the Chinese Expeditionary Force, they used the M1917 as the US troops did, concentrated them into small machine gun platoons to assault and suppress enemies alongside with the walking infantrymen, rather than firing at fixed position. Both the US 30–06 and Chinese 7.92 Mauser version fed with a 250-round belt and fired at 450–600 rpm, and being used as a walking heavy machine gun besides from holding at fixed positions.