Fourteen years of flames előzetes

 

Rájöttem, hogy az Insta oldalra már kiraktam vagy két hete, ide meg elfelejtettem, de a The Defianton kívül még egyigazi remekműnek kinéző WW2 Kínás játék van készülőben, ez pedig a Fourteen years of flames! 7 különböző karaktert irányíthatunk majd 16 nagyszabású ütközeten keresztül az 1937-1945 közötti időszakban. Már nagyon várjuk!

Just shut up and take my money!!!!!

STEAM oldal: https://store.steampowered.com/app/4228810/_/

Az 1951-es Tavaszi Hadjárat, 7. rész: A Tavaszi Hadjárat（第五次战役)

 

TITKOSSZOLGÁLATI ÉS MEGFIGYELÉSI HIÁNYOSSÁGOK

    Habár Mao volt megkérdőjelezhetetlen döntéshozó mindenben, és szerette a teljes kontrollt átvenni a megtervezendő stratégiák majd ezek a háborús folyamatokba való beillesztése felett, teljes mellszélességgel támogatta és megbízott Peng Dehuaiban azt illetően, hogy ezeket a terveket kiválóan sikerül majd a gyakorlatban kiviteleznie. Peng nyílt, makacs és rendkívül önfejű volt, erős személyiségéről és heves temperamentumáról volt híres, beosztottainak gyakran ordította le a fejét, mindazonáltal a Koreai háború első négy hadjáratában gond nélkül kivitelezte Mao parancsait.1951 tavaszán, amikor Mao biztos volt a győzelemben, Peng kísérletet tett egy olyan azonnali támadás megtervezésére, amellyel egy szempillantás alatt visszafoglalhatják Szöult. Nem hagyta nyugodni azonban egy gondolat, amely jogosan merült fel mint eshetőség és félelemmel töltötte el, ez pedig egy lehetséges amerikai partraszállás volt a kínai vonalak mögött. Amíg 1951 kora márciusában a PVA hadvezetése még javában a Tavaszi Offenzívát tervezte, a parancsnokság Műveleti és Hírszerzési osztálya felvázolt egy lehetséges hadjárattervet Xie Fangnak, a PVA vezérkari főnökének.  A kínai hírszerzés jóelőre figyelmeztette a PVA hadvezetését egy esetleges amerikai partraszállásról az észak-koreai partok mentén.

Xie Fang egy rendkívül tapasztalt  PLA-s hadműveleti vezető és kiváló CCP-s hírszerző tiszt volt, tehetségét az 1920-as években a Japán Gyalogsági Iskolában elsajátított kiképzésből, majd az 1940-es években a moszkvai Orosz egyetemi végzettségéből szerezte. Amint tudomást szerzett a lehetséges amerikai partraszállásról, úgy gondolta, hogy akárcsak az előző évi Incheon-i partraszállás, a kínai és észak-koreai csapatok hátát és oldalszárnyait próbálják majd veszélyeztetni. Xie azonnal értesítette Penget, és nem is telt bele sok idő, a kínai hírszerzés áprilisban meg is erősítette az amerikaiak tervét, és a kérdés már csak az volt, hogy az USA hat vagy nyolc hadosztályt küldött Japánba, hogy azok majd onnan továbbhajózva partraszálljanak Koreában.....azonban jókorát tévedtek. Mind Peking, mind pedig a PVA hadvezetése téves információkat kapott, ennek oka pedig egy igen egyszerű tényben keresendő: a kínai hadvezetés szinte kizárólag  a helyi japán illetve taiwani híradásokra támaszkodhatott információszerzés gyanánt, mivel odaát nem voltak hírszerzőik. A megbízható források teljes hiánya és a külföldön vívott háborúkban szerett zéró tapasztalat elég komoly negatív hatást gyakorolt a kínaiak azon törekvéseire, amik által egy átfogó képet kaphattak volna az ENSZ csapatok terveiről illetve ezek gyengeségeiről.

ROTÁCIÓ A CSAPATOKNÁL

    Peng célja az volt, hogy a csapatok forgatásával megerősítse a támadó erőket és minimálisra redukálja a kínai veszteségeket. Bár elméletileg az ötlete helyes volt, terve a gyakorlatban rendkívül károsnak bizonyult. Az ENSZ-erőkkel vívott harcokból szerzett korai tapasztalatok kulcsfontosságúak voltak a további kínai győzelmekhez, tapasztalt parancsnokok és katonák nélkül ugyanis lehetetlennek bizonyult a kínai hadjárat céljainak elérése: a tapasztalatlan csapatok ugyanis sosem tudnak győztesen felülkerekedni egy csatában. A nyers valóság az volt, hogy körülbelül három hónapba telt, mire egy kínai tiszt elsajátította a harci vezetés alapjait. A kínai veteránok a velük készített interjúk során gyakran említették, hogy „keménynek” kellett lenniük ahhoz, hogy képesek legyenek megbirkózni a csaták borzalmaival és az ezek által okozott rémálmaikkal. Mindannyian egyetértettek abban, hogy körülbelül jó két hónapba telt, mire egy katona képes volt hatékonyan teljesíteni egy harctéri cselekményben.

SZÜKSÉGLETEK ÉS HIÁNYUK

    Az ENSZ erők parancsnokságának stratégiája 1950 tavaszára immáron világossá vált. Miután sikerrel elfoglalták és megszilárdították az új állásaikat, gyors támadásokat indítottak, hogy a kínai csapatoknak ne legyen idejük hadianyag utánpótlást szerezni vagy megerősíteni fáradt csapataikat. Az ENSZ-erők ezt a stratégiát azzal a konkrét céllal alkalmazták, hogy kimerítsék a PVA személyi állományát és annak készleteit. A stratégia bevált. Bár a PVA hadműveleti tervezői műveleteiket arra a feltételezésre alapozták, hogy állandó jelleggel kapnak majd jelentős erősítést a koreai tartózkodásuk alatt, a harctéri hatékonyság és a megfelelő ellátás fenntartása a PVA parancsnokság számára elsődleges fontosságú kérdéssé vált. 1951 tavaszán a kínai-észak-koreai csapatok létszáma lényegében majdnem megháromszorozódott az előző 4 hadjáratban résztvevő csapatok létszámához képest, így az ellátmány biztosítása ezeknek a csapatoknak feladta a leckét a kínai hadvezetésnek.

Az 1951 április 6.-án tartott parancsnoki konferencián a PVA parancsnoksága speciális előkészületeket irányzott elő a Tavaszi Offenzívára, utasítva többek között a logisztikai egységeket, hogy gyorsítsák fel a lőszer-és élelmiszerkészletek felhalmozását. Mivel a 37. és 38. szélességi fok közötti területről minden koreai egység visszavonult, ezért nem alapozhattak helyi ételellátmányra, így ezt a problémát úgy hidalták át, hogy minden harcoló katona 5 teljes napi fejadagot vitt magával, a majdnem közvetlenül a hátuk mögé helyezett logisztikai alakulatok pedig biztosították szükség esetén ugyanezt az 5 napi teljes fejadagot minden főnek. Az újonnan érkezett harcoló alakulatok műveleti igényeinek kielégítése érdekében négy ellátmányozási vonalat hoztak létre, valamint egy plusz hálózatot a frontvonalban harcolók támogatásként odavezényelt hadosztályoknak és ezredeknek. Az összes logisztikai csoportnak szakaszok illetve szektorok szerint osztották ki a kiszállítási feladatokat, ami jelentősen megnövelte az ellátmányok szállításának és elosztásának hatékonyságát.

Kora áprilisra a PVA 15.000 tonna élelmiszert és 3-5 különféle lőszertípust valamint egy ezekhes a kaliberekhez társított, standard kiutalási mennyiséget (egység) per fő helyezett el ezekben a lőszerraktárakban. Példaként felhozva, egy egység, a pisztolyhoz a kiutalt lőszermennyiséget tekintve 24 darabot jelentett. Dacára ezeknek a változtatásoknak, a PVA csapatok ellátmányozása alapjaiban véve nem javult, és csak rövidebb ideig sikerült ezzel a minimummal fenntartani az amúgyis lőszer és élelmiszer szűkében lévő kínai katonák igényeit.

OROSZ FELSZERELÉS ÉS AZ EGYSÉGES KIKÉPZÉS HIÁNYA

    A kínaiak nagyon szűkében voltak az automata fegyvereknek, így Mao telegramban fordult Sztálinhoz 1950 november 8.-án, amelyben 140.000 félautomata puskát kért 58 millió db lőszerrel, 26.000 géppisztolyt 80 millió db lőszerrel, 7.000 könnyűgéppuskát 37 millió db lőszerrel, 2000 nehézgéppuskát 20 millió db lőszerrel és sok más egyebet is. Az oroszoknak azonban nem állt rendelkezésére olyan szállítási útvonal, amelyen hatékonyan kézbesíthették volna az igényelt hadianyagot, így mondani sem kell, hogy a kínai alakulatok töredéke kapott csak a Tavaszi Offenzíva indulásáig a szovjet fegyverekből. Hogy ezt számszerűsítsük, ez 16 gyalogos hadosztályt jelentett a 60-ból, ezzel a folyamattal viszont olyasvalami kezdődött el a Polgárháború vége óta, amelyre sosem akadt példa Kínában: majd mindegyik fegyvernem egységesítve lett!

Mindegy azonban, hogy milyen jó felszereléseket kaptak ezek a PVA-s alakulatok, hiszen minőségi kiképzés nélkül a legjobb eszköz is csak "ócskavas" egy katona kezében: sajnos a kínai hadvezetés súlyos mulasztást követett el, amikor ezekhez az új fegyverekhez nem vezetett be egy szovjet stílusú központosított kiképzést, amely az új fegyvertípusok használatát mélyítette volna el a katonákban. A kézifegyverek használati utasításai ismertetésének és a központosított kiképzés elmaradásának ténye erősen korlátozta az új felszerelések hatékonysági szintjét a PVA csapatok soraiban. 

Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea 

The Defiant játékmenet előzetes / The Defiant gameplay footage

HUN: Pár hónapja már raktam fel ide előzetest arról, hogy egy második világháborús időszakban játszódó FPS készül, Kína szerepvállalását bemutatva. Nos, a Defianthoz megérkezett az első kedvcsináló játékmenet előzetes, ami alapján jó mókának nézünk majd elébe és egy Call of Duty szintű lövöldét kapunk (a régit, és nem az okádék Vanguardot meg a többi bullshitet)

ENG: A few months ago, I posted a preview about an FPS set during World War II, showcasing China's role in the war. Well, Defiant has released the first teaser gameplay trailer, which suggests that we're in for some good fun and a Call of Duty-level shooter (the old one, not the vomit-inducing Vanguard and other bullshit). 

Northeast Democratic Alliance, 1948-tól Northeast People's Liberation Army megjelenítése / 東北人民解放軍

 

HUN:
Northeast Democratic Alliance, 1948-tól Northeast People's Liberation Army megjelenítése

Rendfokozat: közlegény
Egyenruha: tipikus kínai egyenruha, lábszárvédő
Fegyverzet: Type 24-es puska és Type 24-es bajonett, Gong típusú kézigránátok
Felszerelés: kenyérzsák, vászon töltényöv, kulacs, zománcozott bögre
Kínai Polgárháború 2. fázisa, 1945-1949

Páratoknak biztosan feltűnt, hogy az általam megjelenített katonán Eighth Route Army felvarró van, nem pedig a NEDA-é, ennek pedig egy egészen egyszerű oka van: a NEDA 1945 október 31.-én alakult meg, nagyjából 20.000 főnyi létszámmal, amely magában foglalt egy kis kontingensnyi Eighth Route Army és New 4th Army katonát, helyi gerillacsoportokat, valamint az északon tevékenykedő NorthEast Anti-Japanese United Army-t is (ha lemaradtál volna az őket bemutató cikkemről, itt találod meg:

(https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/06/northeast-anti-japanese-united-army.html)

Az általam talált fotókon bár egyáltalán semmilyen karfelvarrót nem láttam a NEDA katonákon, feltételezem, hogy az alakulatjelzéseket illetően ugyanakkora káosz uralkodott a fronton, mint az 1937-1945 közötti időszakban, így vagy nem jutott semmi, vagy mindenki azt hordta, ami addig a birtokában volt. Mindez azonban FELTÉTELEZÉS, ez csupán a jelenlegi információim alapján elgondolt teória!

Fegyverzetnek nagy számban használtak a japánoktól zsákmányolt puskákat, géppuskákat, aknavetőket és egyéb felszereléseket, majd 1946-tól szovjet segélyeket is kaptak, ezek főleg a nehéztüzérségben jelentettek nagy fölényt a nacionalista NRA katonákkal szemben. Habár 1947-re a NEDA sokkal jobb felszereléssel rendelkezett, mint az NRA, az utóbbiaknak viszont sokkal jobban kiképzett katonáik voltak.

ENG:
Northeast Democratic Alliance from 1948, Northeast People's Liberation Army impression
Rank: Private Second Class
Uniform: usual Chinese uniform set with puttees
Weaponry: Type 24 rifle and Type 24 bayonet, Gong type hand grenades
Equipment: bread bag, canvas ammo bandolier, canteen, enameled mug
Chinese Civil War 2nd phase, 1945-1949

Some of you may have noticed that the soldier I showed you has an Eighth Route Army patch, not a NEDA one, and there is a very simple reason for this: the NEDA was formed on October 31, 1945, with a strength of approximately 20,000, which included a small contingent of Eighth Route Army and New 4th Army soldiers, local guerrilla groups, and the NorthEast Anti-Japanese United Army operating in the north (if you missed my article introducing them, you can find it here:

(https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/06/northeast-anti-japanese-united-army.html)

Although I did not see any arm patches on the NEDA soldiers in the photos I found, I assume that the same chaos prevailed on the front lines with regard to unit insignia as in the period between 1937 and 1945, so either nothing was available, or everyone wore what they already had. However, this is all ASSUMPTION, merely a theory based on my current information!

They used a large number of rifles, machine guns, mortars, and other equipment captured from the Japanese as weapons, and from 1946 onwards, they also received Soviet aid, which gave them a significant advantage over the nationalist NRA soldiers, especially in heavy artillery. Although by 1947 the NEDA was much better equipped than the NRA, the latter had much better trained soldiers.

Két féle NEDA felvarró replikája / Two kind of repro NEDA patches

M1 aknavető / M1 mortar

 

HUN: A 81mm-es M1 aknavető az amerikai hadseregnél volt rendszeresítve a 2. Világháború alatt és a nacionalista kínai csapatok is bőven kaptak belőle. 61.5 kg-t nyomott és 3 fajta lövedék kilövésére volt képes: ezek voltak a gyújtó(tűz) aknagránát, élőerő-elleni aknagránát és füstgránát. A maximális hatótávolsága 3000 méter, a szerkezet pedig 15-20 aknagránát per perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. A Kínai Népi Önkéntes Haderő is zsákmányolt belőlük szép számmal, a kis méretének, egyszerű kezelhetőségének és nagy pontosságának köszönhetően pedig nagy népszerűségnek örvendett a kínai katonák soraiban.

ENG: The 81mm M1 mortar was used by the US Army during World War II, and the Nationalist Chinese forces also received large quantities of it. It weighed 61.5 kg and was capable of firing three types of projectiles: incendiary (fire) grenades, anti-personnel grenades, and smoke grenades. It had a maximum range of 3000 meters and a rate of fire of 15-20 grenades per minute. The Chinese People's Volunteer Army also captured a large number of them, and thanks to their small size, ease of use, and high accuracy, they were very popular among Chinese soldiers.

Az 1951-es Tavaszi Hadjárat, 6. rész: A Tavaszi Hadjárat（第五次战役)

 

    A hosszadalmas bevezetőben próbáltam kitérni minden lényeges információra, a mai cikkel viszont végre belekezdünk az ötödik hadjáratba. 1951 februárja után Kína stratégiai célja megváltozott: immáron nem az ENSZ erők kiűzése volt a cél a félszigetről, hanem a gyors győzelem egy elhúzódó háborúban. Mao és Peng Dehuai 1951 elején így hozzáláttak az Ötödik Hadjárat, vagy másik nevén a Tavaszi Offenzíva megtervezéséhez. A biztos győzelem érdekében Mao és a kínai hadvezetés további haderők bevetéséről döntött:

- az 1950 októbere óta hadban álló első hullám 9 hadtestből állt, beleértve 13 gyalogos és 3 tüzérsêgi hadosztályt
- A második hullám 1951 márciusában indult el Kínából, szintén 9 hadtestből állt, ez viszont 27 gyalogoshadosztályt foglalt magában

    A második hullám legerősebb egységei a 3. Hadseregcsoport Kína délnyugati részéből valamint  a 19. Hadseregcsoport Észak-Kínából. Ezeknek az erőknek a megjöttével a Koreában állomásozó kínai erők létszáma gyakorlatilag megduplázódott, 450.000 főről 950.000-re nőtt. Ebből 770.000 fő volt katona amelyek kitettek 42 gyalogoshadosztályt, 8 tüzérségi hadosztályt és 4 légvédelmi hadosztályt. Kiegészülve az NKPA csapatokkal (350.000 fő), a kommunistáknak majdnem 1.3 millió bevethető katonájuk volt Koreában. Ezzel szemben az ENSZ erőknek összesen volt 340.000 fője, amelyből 150.000 fő volt amerikai, 130.000 dél-koreai és a maradék 60.000 főt különböző egyéb nemzetek katonái tették ki. Ez papíron annyit tesz, hogy a kínaiak az észak-koreaiak nélkül is 3:1 arányban múlták felül az ENSZ erőket.

    A kínai felsővezetés joggal bízott abban, hogy a Tavaszi Hadjárat egy mindent eldöntő ütközet lesz a javukra: egyaránt szerették volna a vezetőség által előírt létszámú amerikai haderőt megsemmisíteni és minél délebbre benyomulni a 38. szélességi foktól. Az egyetlen dolog, ami által a győzelmük sikerességét remélték, az a hatalmas kínai populáció volt, erre alapozták a katonai doktrínákat, valamint ezzel akarták ellensúlyozni a felszerelés és tűzerőbeli hátrányukat is az ENSZ erőihez képest. 1951 április 22.-én indult meg a Tavaszi Offenzíva ami 1951 június 10.-ig tartott. A hadjárat a valaha volt legnagyobb méretűnek számított a PLA történetében, és dacára a sok tervezésnek és a majdnem egymillió PVA-s katonának a hadjárat csúfos kudarcba fulladt. A nagyjából másfél hónapos hadjáratot a kínaiak 105.000 fő veszteséggel zárták, ellentétben az ENSZ erőkkel, akik 39.274 főt veszítettek, és ahelyett, hogy a PVA délebbre jutott volna, az ENSZ erők sikerrel nyomultak tovább északra és tolták vissza a PVA&NKPA erőit.

A brit hadsereg 1. zászlóalja, a Gloucestershire-i ezred által foglyul ejtett kínai foglyok. © IWM BF 387
Chinese prisoners captured by the British Army’s 1st Battalion, The Gloucestershire Regiment. © IWM BF 387
Kép forrása: https://www.alliiertenmuseum.de/en/thema/korean-war-1950-1953/

    Vajon mi okozhatta azt, hogy az emberi tényezők egyáltalán nem hozták meg a korábbi eredményeket? Mi siklott félre ennyire a kínaiak számításaiban és a tervezésekben? A következőkben azokat a tényezőket vesszük szemügyre tüzetesebben, amelyek már a hadjárat kezdeti tervezésében is jelen voltak, ám a PVA parancsnokai ezeket a potenciális problémafaktorokat rendre ignorálták.

    Ahogy a Koreában szolgáló kínai katonák száma megugrott, az egyértelműen hozta magával a gyorsan megnövekedett étel és lőszerszükségletet is, amelyekből sajnos nem állt rendelkezésre kellő mennyiség. Hivatalos statisztikák szerint az utánpótlásnak csak mindössze 60-70%-a érte el a frontvonalakat, és 30-40%-a megsemmisült a légitámadásoknak köszönhetően, ezt maga Mao telegramozta Sztálinnak 1951 februárjának utolsó napjaiban. Sztálin március 1-jén kapta kézhez az üzenetet, ezután pedig eleget téve kínai kollegájának, március 5.-én jóváhagyta az újabb kínai támogatást, megspékelve ezt 2 plusz vadászrepülő hadosztállyal, akik 1951 március 15.-én értek át Észak-Koreába. Ezeknek a körülményeknek köszönhetően a PVA záros határidőn belül szembesült a már meglévő szállítási problémák  növekedésével valamint a megfelelően kiépített kommunikációs hálózat hiányával, ezek pedig hatványozottan fokozták az élelem és lőszerhiányt azokon a részeken, ahol a leginkább szükség lett volna rá. Ha ez nem lett volna elég, erre rájött még az is, hogy a PVA által alkalmazott eddigi taktikákat az amerikaiak szép lassan kiismerték, és effektív ellenintézkedéseket tudtak foganatosítani ellenük, valamint az ekkorra már szintén elképesztő méreteket öltő tűzerő az ENSZ csapatok részéről szintén csak fokozta a kínai csapatokra nehezedő nyomást.
 

PVA katona PPSh-41 géppisztollyal vagy annak kínai másolatával (Type 50)
PVA soldier with a PPSh-41 submachinegun or the Chinese copy (Type 50)

    Olyannyira lehengerlő volt ez a tűzerő, hogy földön és égen egyaránt kemény veszteségeik lettek a kínaiaknak, nem beszélve az utánpótlási vonalak és a csapatmozgások bekorlátozásáról. A frissen érkezett kínai csapatoknak zéró harci tapasztalatuk volt abban a fajta hadviselésben amelyet a Koreai háború igényelt volna, híján voltak a terep ismeretének, ehhez pedig párosult egy lenéző, gőgös mentalitás, amivel lebecsültêk az ENSZ csapatok erejét. A rossz hírszerzés és kommunikáció egyaránt eredményezte a PVA parancsnoksága számára, hogy képtelenek voltak kellő figyelmet szentelni az egyes alakulatok harckészültségének, az ezen egységek közötti kooperációnak valamint az ENSZ erők által alkalmazott új taktikáknak. Bónuszként még az esetleges kudarc esetén alkalmazandó vészhelyzeti terv kidolgozását is elmulasztotta a hadvezetés,  ez pedig végső soron a  Tavaszi Offenzíva katasztrofális kimeneteléhez vezetett.

CÉLOK, ERŐSÍTÉS, LÉGITÁMOGATÁS

    Mao eltökélt célja volt, hogy megsemmisítsen 4 teljes ENSZ hadosztályt és 2 dandárt, ez nagyjából 50.000 katonát takart. Ezt a célkitűzést nem kevesebb, mint 2.5 hónap ajatt tervezte megvalósítani: "A teljes megsemmisülés demoralizálja az ellenséges katonákat és depresszióba taszítja őket: ez egyaránt fogja emelni a mi morálunkat és inspirálni népünket!".

    Mao ugyanazoknak a taktikáknak és hadviselési formáknak a folytatását szorgalmazta a koreai háborúban, amik a kínai polgárháborúban ugyan jól működtek, de a koreai háború nem a kínai polgárháború volt, és nagymértékben eltért mind a japánok ellen, mind a nacionalista erők ellen vívott ütközetektől. Az utóbbiban gyakran történt meg az ellenséges nacionalista erők létszámfölényben való bekerítése és felmorzsolása, sokszor egész ezredek vagy hadosztályok semmisültek meg. Szintúgy gyakoriak voltak a mobil hadviselés különböző formái ahol a meglepetés erejére alapoztak, ezek lehettek éjszakai vagy kis távolságból intézett rajtaütések, hogy ezeknek köszönhetően minél jobban redukálják vagy teljesen kikerüljék az ellenséges erők nagyobb tűzerejét.

A koreai háborúban a kínaiak tömegrohamokkal próbálták ellensúlyozni a technikai hátrányt. A kommunista vezetés ostobaságának és értelmetlen doktrínáinak köszönhetően tízezer számra haltak meg feleslegesen a kínai katonák

    Hogy érthetőbb legyen nektek a MOBIL HADVISELÉS, kaptok alább egy kisebb kifejtést: A háborúban alkalmazott mobil hadműveletek olyan stratégiákat és taktikákat jelentenek, amelyek a gyors mozgásra és a haderő rugalmasságára helyezik a hangsúlyt, jellemzően gépesített egységek felhasználásával, hogy megkerüljék és legyőzzék az ellenséges erőket. Ez a megközelítés a statikus, megerősített pozíciókkal ellentétben a sebességre és a manőverezésre összpontosít a döntő eredmények elérése érdekében, gyakran ellentámadásokkal fűszerezve, miután az ellenséget szándékosan sebezhető pozícióba engednek előrenyomulni. A mobil hadviselés  legfontosabb elemi közé tartozik a magas mobilitás(manőverezhetőség) a hadműveleti meglepetés elérése érdekében, a hadműveletek gyors ütemben történő végrehajtása és az ellenség gyenge pontjainak célbavétele.

    Olybá tűnt, hogy Mao teljesen figyelmen kívül hagyta a híres Sun Tze mondást: "Ismerd az ellenséged, ismerd saját magadat, és a győzelem sosem lesz kérdéses, még száz csatában sem!", mert a koreai háborúig alkalmazott taktikákon semmit nem volt hajlandó változtatni, dacára a gyorsan kibontakozó kudarcoknak és annak a ténynek, hogy ezek a doktrínák semmiben sem felelnek meg az itt vívandó modern háború követelményeinek. 

    1951 tavaszára egy jókora szakadék tátongott Mao elvárásai és stratégiai realitások között: a PVA híján volt légierőnek, tankoknak és nehéztüzérségnek, holott ezek mind egytől-egyik alappillérei kellett volna hogy legyenek egy olyan hadjáratnak, amit az igencsak motorizált ENSZ erők ellen vívtak meg. A hadjárat azon célja (melyet maga Mao határozott meg), hogy megsemmisítsenek 6 teljes ENSZ hadosztályt és dandárt, immáron nem csak megmosolyogtató volt de a PVA lehetőségeihez képest teljes mértékben kivitelezhetetlen is.

A koreai háború későbbi szakaszában a Kínai Népi Önkéntes Légierő (CPVAF) szovjet gyártmányú Tu-2S könnyű bombázókat vetett be, és külön bombázó egységeket alakított ki, hogy támadásokat hajtson végre az ENSZ által ellenőrzött szigetek és a Yalu folyó közelében található tengeri célpontok ellen. Az ENSZ légi fölénye ellenére a kínai pilóták kitartóan folytatták a támadó műveleteket, súlyos veszteségeket szenvedve, de soha nem adták fel az ENSZ állásainak megcélzását. Érdemes megjegyezni, hogy a fényképen látható Tu-2S repülőgép szárnya alatt a Koreai Népi Hadsereg Légierejének emblémája látható. Ez arra utal, hogy ezek közül a bombázók közül néhány észak-koreai jelzéssel repült, hogy elrejtse a kínai részvételt, ezáltal csökkentve a konfliktus szélesebb körű háborúvá eszkalálódásának kockázatát és minimalizálva a nemzetközi színtéren felmerülő politikai érzékenységeket.

SZOVJET LÉGITÁMOGATÁS:

    1950 augusztusában Sztálin utasítására N.B. Belov vezérőrnagy megérkezett Északkelet-Kínába egy teljes vadászrepülő hadosztály élén, majd a következő 3 hónapban még 12 hadosztály csatlakozott hozzájuk, szintúgy Belov irányítása alatt, ezek az alábbiak voltak:
- 6 hadosztálynyi MiG-9
- 2 hadosztálynyi MiG-15
- 1 hadosztálynyi Lavochkin-9
- 1 hadosztálynyi Ilyushin-10
- 1 hadosztálynyi Tu-2 (bombázó)
+ ezek támogatására 10 páncélosezred valamint 11AAA ezred (1186 légvédelmi ágyú és  648 légvédelmi géppuska)
    A cél az volt, hogy a Yalu folyónál lévő hidakat, valamint az attól délre 50 mérföldes körzetben levő erőműveket, vasúti útvonalakat, és reptereket minél hatékonyabban meg tudják védeni az ENSZ erők légitámadásaitól.  A Koreába berepülő szovjet pilótáknak Kínából kellett felszállniuk: kizárólag kínai egyenruhát viselhettek, szigorúan tilos volt oroszul kommunikálniuk amíg a levegőben voltak s talán ami a legfontosabb: mindenáron el kellett kerülniük a fogságbaesést. Minden orosz repülőt kínai vagy éppen észak-koreai jelzésekkel láttak el a sajátjaik helyett, és 7 nappal azután, hogy a PVA elsőízben megütközött az ENSZ erőkkel, 1950 november 1.-jén az orosz pilóták megkezdték a koreai légtérben való járőrözést.

    A kínaiak már az első nap nekimentek az első amerikai köteléknek, ami az útjukba akadt, 6db Yak-9-es vadászrepülő bocsájtkozott harcba az Anzhou-terület felett, a végeredmény két lelőtt amerikai B-29-es bombázó és egy lelőtt Mustang, a saját részükről két Yak-9-es-es elvesztése lett a végeredmény. Sztálin teljesen le volt nyűgözve és olyan szinten belelkesült Belov beszámolóján (1950 novemberének első felében 23 lelőtt amerikai gép), hogy azonnal 120db MiG-15-öst-öst küldött a Koreában állomásozó csapatok részére. Hogy az orosz részvételt minél jobban titkolják, az orosz gépek nem repülhettek ENSZ erők által ellenőrzött területek fejett, vagy a 39. szélességi foktól délebbre, ezt viszont a kínai vezetés nehezményezte, mert így a szárazföldi kínai hadműveletek semmiféle légitámogatással nem rendelkeztek. Nőtt viszont a Kínában állomásozó orosz katonai tanácsadók létszáma,  1950 eleje óta immáron vagy 80.000 fő tartózkodott belőlük Kínában, őket különböző régiókba irányították és osztották be, volt, aki Pekingben maradt a PLA Központban, a többieket meg más tartományokba irányították. Fontos megjegyezni, hogy míg a szovjet civil tanácsadók a pekingi szovjet nagykövetség irányítása alatt voltak, a katonai tanácsadóik már egyenesen a szovjet felsővezetés hatáskörébe tartoztak.

    Ekkora orosz támogatással és az újabb kínai erősítésekkel Mao elhatározta, hogy megindítja a Tavaszi Offenzívát. Szentül hitt a PVA képességeiben és Peng Dehuai abszolút lojalitásában, nem kevésbé az erős hadvezetési képességeiben.

Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea 

Drawing Sword (亮剑)

 

HUN: A hétvégére hoztam nektek egy kis filmajánlót, a Drawing Sword sorozat Kínában az egyik legnépszerűbb mind a mai napig! Az alábbi dráma Li Yunlong forradalmi katona történetét meséli el, aki a japánok elleni háború, a kínai polgárháború háború és a koreai háború alatt is hű maradt a katonai szelleméhez. A 30 részes sorozat 2005. szeptember 12-én debütált a CCTV-1 csatornán, majd 2006-ban elnyerte a 23. Kínai TV Arany Sas Díj kiemelkedő hosszú távú tévésorozat kategóriájának díját; 2007. augusztus 25-én elnyerte a 26. Flying Apsaras Awards hosszú távú tévésorozatok kategóriájának első díját; 2021. december 27-én pedig elnyerte a Nemzeti Kiváló Tévésorozat Díjat a Kínai Kommunista Párt alapításának 100. évfordulóját megünneplő 2. Bancailuo Award of the New Era International Television Fesztiválon.

ENG: I've brought you a little movie recommendation for the weekend, the Drawing Sword series, which is still one of the most popular in China today! The drama below tells the story of revolutionary soldier Li Yunlong, who remained true to his military spirit during the Anti-Japanese, the Chinese Civil War, and the Korean War. The 30-episode series debuted on CCTV-1 on September 12, 2005, and in 2006 won the 23rd China TV Golden Eagle Award for Outstanding Long-Term TV Series; On August 25, 2007, it won first prize in the long-running TV series category at the 26th Flying Apsaras Awards. On December 27, 2021, it won the National Excellent TV Series Award at the 2nd Bancailuo Award of the New Era International Television Festival celebrating the 100th anniversary of the founding of the Chinese Communist Party.