Northeast Democratic Alliance, 1948-tól Northeast People's Liberation Army megjelenítése / 東北人民解放軍

 

HUN:
Northeast Democratic Alliance, 1948-tól Northeast People's Liberation Army megjelenítése

Rendfokozat: közlegény
Egyenruha: tipikus kínai egyenruha, lábszárvédő
Fegyverzet: Type 24-es puska és Type 24-es bajonett, Gong típusú kézigránátok
Felszerelés: kenyérzsák, vászon töltényöv, kulacs, zománcozott bögre
Kínai Polgárháború 2. fázisa, 1945-1949

Páratoknak biztosan feltűnt, hogy az általam megjelenített katonán Eighth Route Army felvarró van, nem pedig a NEDA-é, ennek pedig egy egészen egyszerű oka van: a NEDA 1945 október 31.-én alakult meg, nagyjából 20.000 főnyi létszámmal, amely magában foglalt egy kis kontingensnyi Eighth Route Army és New 4th Army katonát, helyi gerillacsoportokat, valamint az északon tevékenykedő NorthEast Anti-Japanese United Army-t is (ha lemaradtál volna az őket bemutató cikkemről, itt találod meg:

(https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/06/northeast-anti-japanese-united-army.html)

Az általam talált fotókon bár egyáltalán semmilyen karfelvarrót nem láttam a NEDA katonákon, feltételezem, hogy az alakulatjelzéseket illetően ugyanakkora káosz uralkodott a fronton, mint az 1937-1945 közötti időszakban, így vagy nem jutott semmi, vagy mindenki azt hordta, ami addig a birtokában volt. Mindez azonban FELTÉTELEZÉS, ez csupán a jelenlegi információim alapján elgondolt teória!

Fegyverzetnek nagy számban használtak a japánoktól zsákmányolt puskákat, géppuskákat, aknavetőket és egyéb felszereléseket, majd 1946-tól szovjet segélyeket is kaptak, ezek főleg a nehéztüzérségben jelentettek nagy fölényt a nacionalista NRA katonákkal szemben. Habár 1947-re a NEDA sokkal jobb felszereléssel rendelkezett, mint az NRA, az utóbbiaknak viszont sokkal jobban kiképzett katonáik voltak.

ENG:
Northeast Democratic Alliance from 1948, Northeast People's Liberation Army impression
Rank: Private Second Class
Uniform: usual Chinese uniform set with puttees
Weaponry: Type 24 rifle and Type 24 bayonet, Gong type hand grenades
Equipment: bread bag, canvas ammo bandolier, canteen, enameled mug
Chinese Civil War 2nd phase, 1945-1949

Some of you may have noticed that the soldier I showed you has an Eighth Route Army patch, not a NEDA one, and there is a very simple reason for this: the NEDA was formed on October 31, 1945, with a strength of approximately 20,000, which included a small contingent of Eighth Route Army and New 4th Army soldiers, local guerrilla groups, and the NorthEast Anti-Japanese United Army operating in the north (if you missed my article introducing them, you can find it here:

(https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/06/northeast-anti-japanese-united-army.html)

Although I did not see any arm patches on the NEDA soldiers in the photos I found, I assume that the same chaos prevailed on the front lines with regard to unit insignia as in the period between 1937 and 1945, so either nothing was available, or everyone wore what they already had. However, this is all ASSUMPTION, merely a theory based on my current information!

They used a large number of rifles, machine guns, mortars, and other equipment captured from the Japanese as weapons, and from 1946 onwards, they also received Soviet aid, which gave them a significant advantage over the nationalist NRA soldiers, especially in heavy artillery. Although by 1947 the NEDA was much better equipped than the NRA, the latter had much better trained soldiers.

Két féle NEDA felvarró replikája / Two kind of repro NEDA patches

M1 aknavető / M1 mortar

 

HUN: A 81mm-es M1 aknavető az amerikai hadseregnél volt rendszeresítve a 2. Világháború alatt és a nacionalista kínai csapatok is bőven kaptak belőle. 61.5 kg-t nyomott és 3 fajta lövedék kilövésére volt képes: ezek voltak a gyújtó(tűz) aknagránát, élőerő-elleni aknagránát és füstgránát. A maximális hatótávolsága 3000 méter, a szerkezet pedig 15-20 aknagránát per perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. A Kínai Népi Önkéntes Haderő is zsákmányolt belőlük szép számmal, a kis méretének, egyszerű kezelhetőségének és nagy pontosságának köszönhetően pedig nagy népszerűségnek örvendett a kínai katonák soraiban.

ENG: The 81mm M1 mortar was used by the US Army during World War II, and the Nationalist Chinese forces also received large quantities of it. It weighed 61.5 kg and was capable of firing three types of projectiles: incendiary (fire) grenades, anti-personnel grenades, and smoke grenades. It had a maximum range of 3000 meters and a rate of fire of 15-20 grenades per minute. The Chinese People's Volunteer Army also captured a large number of them, and thanks to their small size, ease of use, and high accuracy, they were very popular among Chinese soldiers.

Az 1951-es Tavaszi Hadjárat, 6. rész: A Tavaszi Hadjárat（第五次战役)

 

    A hosszadalmas bevezetőben próbáltam kitérni minden lényeges információra, a mai cikkel viszont végre belekezdünk az ötödik hadjáratba. 1951 februárja után Kína stratégiai célja megváltozott: immáron nem az ENSZ erők kiűzése volt a cél a félszigetről, hanem a gyors győzelem egy elhúzódó háborúban. Mao és Peng Dehuai 1951 elején így hozzáláttak az Ötödik Hadjárat, vagy másik nevén a Tavaszi Offenzíva megtervezéséhez. A biztos győzelem érdekében Mao és a kínai hadvezetés további haderők bevetéséről döntött:

- az 1950 októbere óta hadban álló első hullám 9 hadtestből állt, beleértve 13 gyalogos és 3 tüzérsêgi hadosztályt
- A második hullám 1951 márciusában indult el Kínából, szintén 9 hadtestből állt, ez viszont 27 gyalogoshadosztályt foglalt magában

    A második hullám legerősebb egységei a 3. Hadseregcsoport Kína délnyugati részéből valamint  a 19. Hadseregcsoport Észak-Kínából. Ezeknek az erőknek a megjöttével a Koreában állomásozó kínai erők létszáma gyakorlatilag megduplázódott, 450.000 főről 950.000-re nőtt. Ebből 770.000 fő volt katona amelyek kitettek 42 gyalogoshadosztályt, 8 tüzérségi hadosztályt és 4 légvédelmi hadosztályt. Kiegészülve az NKPA csapatokkal (350.000 fő), a kommunistáknak majdnem 1.3 millió bevethető katonájuk volt Koreában. Ezzel szemben az ENSZ erőknek összesen volt 340.000 fője, amelyből 150.000 fő volt amerikai, 130.000 dél-koreai és a maradék 60.000 főt különböző egyéb nemzetek katonái tették ki. Ez papíron annyit tesz, hogy a kínaiak az észak-koreaiak nélkül is 3:1 arányban múlták felül az ENSZ erőket.

    A kínai felsővezetés joggal bízott abban, hogy a Tavaszi Hadjárat egy mindent eldöntő ütközet lesz a javukra: egyaránt szerették volna a vezetőség által előírt létszámú amerikai haderőt megsemmisíteni és minél délebbre benyomulni a 38. szélességi foktól. Az egyetlen dolog, ami által a győzelmük sikerességét remélték, az a hatalmas kínai populáció volt, erre alapozták a katonai doktrínákat, valamint ezzel akarták ellensúlyozni a felszerelés és tűzerőbeli hátrányukat is az ENSZ erőihez képest. 1951 április 22.-én indult meg a Tavaszi Offenzíva ami 1951 június 10.-ig tartott. A hadjárat a valaha volt legnagyobb méretűnek számított a PLA történetében, és dacára a sok tervezésnek és a majdnem egymillió PVA-s katonának a hadjárat csúfos kudarcba fulladt. A nagyjából másfél hónapos hadjáratot a kínaiak 105.000 fő veszteséggel zárták, ellentétben az ENSZ erőkkel, akik 39.274 főt veszítettek, és ahelyett, hogy a PVA délebbre jutott volna, az ENSZ erők sikerrel nyomultak tovább északra és tolták vissza a PVA&NKPA erőit.

A brit hadsereg 1. zászlóalja, a Gloucestershire-i ezred által foglyul ejtett kínai foglyok. © IWM BF 387
Chinese prisoners captured by the British Army’s 1st Battalion, The Gloucestershire Regiment. © IWM BF 387
Kép forrása: https://www.alliiertenmuseum.de/en/thema/korean-war-1950-1953/

    Vajon mi okozhatta azt, hogy az emberi tényezők egyáltalán nem hozták meg a korábbi eredményeket? Mi siklott félre ennyire a kínaiak számításaiban és a tervezésekben? A következőkben azokat a tényezőket vesszük szemügyre tüzetesebben, amelyek már a hadjárat kezdeti tervezésében is jelen voltak, ám a PVA parancsnokai ezeket a potenciális problémafaktorokat rendre ignorálták.

    Ahogy a Koreában szolgáló kínai katonák száma megugrott, az egyértelműen hozta magával a gyorsan megnövekedett étel és lőszerszükségletet is, amelyekből sajnos nem állt rendelkezésre kellő mennyiség. Hivatalos statisztikák szerint az utánpótlásnak csak mindössze 60-70%-a érte el a frontvonalakat, és 30-40%-a megsemmisült a légitámadásoknak köszönhetően, ezt maga Mao telegramozta Sztálinnak 1951 februárjának utolsó napjaiban. Sztálin március 1-jén kapta kézhez az üzenetet, ezután pedig eleget téve kínai kollegájának, március 5.-én jóváhagyta az újabb kínai támogatást, megspékelve ezt 2 plusz vadászrepülő hadosztállyal, akik 1951 március 15.-én értek át Észak-Koreába. Ezeknek a körülményeknek köszönhetően a PVA záros határidőn belül szembesült a már meglévő szállítási problémák  növekedésével valamint a megfelelően kiépített kommunikációs hálózat hiányával, ezek pedig hatványozottan fokozták az élelem és lőszerhiányt azokon a részeken, ahol a leginkább szükség lett volna rá. Ha ez nem lett volna elég, erre rájött még az is, hogy a PVA által alkalmazott eddigi taktikákat az amerikaiak szép lassan kiismerték, és effektív ellenintézkedéseket tudtak foganatosítani ellenük, valamint az ekkorra már szintén elképesztő méreteket öltő tűzerő az ENSZ csapatok részéről szintén csak fokozta a kínai csapatokra nehezedő nyomást.
 

PVA katona PPSh-41 géppisztollyal vagy annak kínai másolatával (Type 50)
PVA soldier with a PPSh-41 submachinegun or the Chinese copy (Type 50)

    Olyannyira lehengerlő volt ez a tűzerő, hogy földön és égen egyaránt kemény veszteségeik lettek a kínaiaknak, nem beszélve az utánpótlási vonalak és a csapatmozgások bekorlátozásáról. A frissen érkezett kínai csapatoknak zéró harci tapasztalatuk volt abban a fajta hadviselésben amelyet a Koreai háború igényelt volna, híján voltak a terep ismeretének, ehhez pedig párosult egy lenéző, gőgös mentalitás, amivel lebecsültêk az ENSZ csapatok erejét. A rossz hírszerzés és kommunikáció egyaránt eredményezte a PVA parancsnoksága számára, hogy képtelenek voltak kellő figyelmet szentelni az egyes alakulatok harckészültségének, az ezen egységek közötti kooperációnak valamint az ENSZ erők által alkalmazott új taktikáknak. Bónuszként még az esetleges kudarc esetén alkalmazandó vészhelyzeti terv kidolgozását is elmulasztotta a hadvezetés,  ez pedig végső soron a  Tavaszi Offenzíva katasztrofális kimeneteléhez vezetett.

CÉLOK, ERŐSÍTÉS, LÉGITÁMOGATÁS

    Mao eltökélt célja volt, hogy megsemmisítsen 4 teljes ENSZ hadosztályt és 2 dandárt, ez nagyjából 50.000 katonát takart. Ezt a célkitűzést nem kevesebb, mint 2.5 hónap ajatt tervezte megvalósítani: "A teljes megsemmisülés demoralizálja az ellenséges katonákat és depresszióba taszítja őket: ez egyaránt fogja emelni a mi morálunkat és inspirálni népünket!".

    Mao ugyanazoknak a taktikáknak és hadviselési formáknak a folytatását szorgalmazta a koreai háborúban, amik a kínai polgárháborúban ugyan jól működtek, de a koreai háború nem a kínai polgárháború volt, és nagymértékben eltért mind a japánok ellen, mind a nacionalista erők ellen vívott ütközetektől. Az utóbbiban gyakran történt meg az ellenséges nacionalista erők létszámfölényben való bekerítése és felmorzsolása, sokszor egész ezredek vagy hadosztályok semmisültek meg. Szintúgy gyakoriak voltak a mobil hadviselés különböző formái ahol a meglepetés erejére alapoztak, ezek lehettek éjszakai vagy kis távolságból intézett rajtaütések, hogy ezeknek köszönhetően minél jobban redukálják vagy teljesen kikerüljék az ellenséges erők nagyobb tűzerejét.

A koreai háborúban a kínaiak tömegrohamokkal próbálták ellensúlyozni a technikai hátrányt. A kommunista vezetés ostobaságának és értelmetlen doktrínáinak köszönhetően tízezer számra haltak meg feleslegesen a kínai katonák

    Hogy érthetőbb legyen nektek a MOBIL HADVISELÉS, kaptok alább egy kisebb kifejtést: A háborúban alkalmazott mobil hadműveletek olyan stratégiákat és taktikákat jelentenek, amelyek a gyors mozgásra és a haderő rugalmasságára helyezik a hangsúlyt, jellemzően gépesített egységek felhasználásával, hogy megkerüljék és legyőzzék az ellenséges erőket. Ez a megközelítés a statikus, megerősített pozíciókkal ellentétben a sebességre és a manőverezésre összpontosít a döntő eredmények elérése érdekében, gyakran ellentámadásokkal fűszerezve, miután az ellenséget szándékosan sebezhető pozícióba engednek előrenyomulni. A mobil hadviselés  legfontosabb elemi közé tartozik a magas mobilitás(manőverezhetőség) a hadműveleti meglepetés elérése érdekében, a hadműveletek gyors ütemben történő végrehajtása és az ellenség gyenge pontjainak célbavétele.

    Olybá tűnt, hogy Mao teljesen figyelmen kívül hagyta a híres Sun Tze mondást: "Ismerd az ellenséged, ismerd saját magadat, és a győzelem sosem lesz kérdéses, még száz csatában sem!", mert a koreai háborúig alkalmazott taktikákon semmit nem volt hajlandó változtatni, dacára a gyorsan kibontakozó kudarcoknak és annak a ténynek, hogy ezek a doktrínák semmiben sem felelnek meg az itt vívandó modern háború követelményeinek. 

    1951 tavaszára egy jókora szakadék tátongott Mao elvárásai és stratégiai realitások között: a PVA híján volt légierőnek, tankoknak és nehéztüzérségnek, holott ezek mind egytől-egyik alappillérei kellett volna hogy legyenek egy olyan hadjáratnak, amit az igencsak motorizált ENSZ erők ellen vívtak meg. A hadjárat azon célja (melyet maga Mao határozott meg), hogy megsemmisítsenek 6 teljes ENSZ hadosztályt és dandárt, immáron nem csak megmosolyogtató volt de a PVA lehetőségeihez képest teljes mértékben kivitelezhetetlen is.

A koreai háború későbbi szakaszában a Kínai Népi Önkéntes Légierő (CPVAF) szovjet gyártmányú Tu-2S könnyű bombázókat vetett be, és külön bombázó egységeket alakított ki, hogy támadásokat hajtson végre az ENSZ által ellenőrzött szigetek és a Yalu folyó közelében található tengeri célpontok ellen. Az ENSZ légi fölénye ellenére a kínai pilóták kitartóan folytatták a támadó műveleteket, súlyos veszteségeket szenvedve, de soha nem adták fel az ENSZ állásainak megcélzását. Érdemes megjegyezni, hogy a fényképen látható Tu-2S repülőgép szárnya alatt a Koreai Népi Hadsereg Légierejének emblémája látható. Ez arra utal, hogy ezek közül a bombázók közül néhány észak-koreai jelzéssel repült, hogy elrejtse a kínai részvételt, ezáltal csökkentve a konfliktus szélesebb körű háborúvá eszkalálódásának kockázatát és minimalizálva a nemzetközi színtéren felmerülő politikai érzékenységeket.

SZOVJET LÉGITÁMOGATÁS:

    1950 augusztusában Sztálin utasítására N.B. Belov vezérőrnagy megérkezett Északkelet-Kínába egy teljes vadászrepülő hadosztály élén, majd a következő 3 hónapban még 12 hadosztály csatlakozott hozzájuk, szintúgy Belov irányítása alatt, ezek az alábbiak voltak:
- 6 hadosztálynyi MiG-9
- 2 hadosztálynyi MiG-15
- 1 hadosztálynyi Lavochkin-9
- 1 hadosztálynyi Ilyushin-10
- 1 hadosztálynyi Tu-2 (bombázó)
+ ezek támogatására 10 páncélosezred valamint 11AAA ezred (1186 légvédelmi ágyú és  648 légvédelmi géppuska)
    A cél az volt, hogy a Yalu folyónál lévő hidakat, valamint az attól délre 50 mérföldes körzetben levő erőműveket, vasúti útvonalakat, és reptereket minél hatékonyabban meg tudják védeni az ENSZ erők légitámadásaitól.  A Koreába berepülő szovjet pilótáknak Kínából kellett felszállniuk: kizárólag kínai egyenruhát viselhettek, szigorúan tilos volt oroszul kommunikálniuk amíg a levegőben voltak s talán ami a legfontosabb: mindenáron el kellett kerülniük a fogságbaesést. Minden orosz repülőt kínai vagy éppen észak-koreai jelzésekkel láttak el a sajátjaik helyett, és 7 nappal azután, hogy a PVA elsőízben megütközött az ENSZ erőkkel, 1950 november 1.-jén az orosz pilóták megkezdték a koreai légtérben való járőrözést.

    A kínaiak már az első nap nekimentek az első amerikai köteléknek, ami az útjukba akadt, 6db Yak-9-es vadászrepülő bocsájtkozott harcba az Anzhou-terület felett, a végeredmény két lelőtt amerikai B-29-es bombázó és egy lelőtt Mustang, a saját részükről két Yak-9-es-es elvesztése lett a végeredmény. Sztálin teljesen le volt nyűgözve és olyan szinten belelkesült Belov beszámolóján (1950 novemberének első felében 23 lelőtt amerikai gép), hogy azonnal 120db MiG-15-öst-öst küldött a Koreában állomásozó csapatok részére. Hogy az orosz részvételt minél jobban titkolják, az orosz gépek nem repülhettek ENSZ erők által ellenőrzött területek fejett, vagy a 39. szélességi foktól délebbre, ezt viszont a kínai vezetés nehezményezte, mert így a szárazföldi kínai hadműveletek semmiféle légitámogatással nem rendelkeztek. Nőtt viszont a Kínában állomásozó orosz katonai tanácsadók létszáma,  1950 eleje óta immáron vagy 80.000 fő tartózkodott belőlük Kínában, őket különböző régiókba irányították és osztották be, volt, aki Pekingben maradt a PLA Központban, a többieket meg más tartományokba irányították. Fontos megjegyezni, hogy míg a szovjet civil tanácsadók a pekingi szovjet nagykövetség irányítása alatt voltak, a katonai tanácsadóik már egyenesen a szovjet felsővezetés hatáskörébe tartoztak.

    Ekkora orosz támogatással és az újabb kínai erősítésekkel Mao elhatározta, hogy megindítja a Tavaszi Offenzívát. Szentül hitt a PVA képességeiben és Peng Dehuai abszolút lojalitásában, nem kevésbé az erős hadvezetési képességeiben.

Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea 

Drawing Sword (亮剑)

 

HUN: A hétvégére hoztam nektek egy kis filmajánlót, a Drawing Sword sorozat Kínában az egyik legnépszerűbb mind a mai napig! Az alábbi dráma Li Yunlong forradalmi katona történetét meséli el, aki a japánok elleni háború, a kínai polgárháború háború és a koreai háború alatt is hű maradt a katonai szelleméhez. A 30 részes sorozat 2005. szeptember 12-én debütált a CCTV-1 csatornán, majd 2006-ban elnyerte a 23. Kínai TV Arany Sas Díj kiemelkedő hosszú távú tévésorozat kategóriájának díját; 2007. augusztus 25-én elnyerte a 26. Flying Apsaras Awards hosszú távú tévésorozatok kategóriájának első díját; 2021. december 27-én pedig elnyerte a Nemzeti Kiváló Tévésorozat Díjat a Kínai Kommunista Párt alapításának 100. évfordulóját megünneplő 2. Bancailuo Award of the New Era International Television Fesztiválon.

ENG: I've brought you a little movie recommendation for the weekend, the Drawing Sword series, which is still one of the most popular in China today! The drama below tells the story of revolutionary soldier Li Yunlong, who remained true to his military spirit during the Anti-Japanese, the Chinese Civil War, and the Korean War. The 30-episode series debuted on CCTV-1 on September 12, 2005, and in 2006 won the 23rd China TV Golden Eagle Award for Outstanding Long-Term TV Series; On August 25, 2007, it won first prize in the long-running TV series category at the 26th Flying Apsaras Awards. On December 27, 2021, it won the National Excellent TV Series Award at the 2nd Bancailuo Award of the New Era International Television Festival celebrating the 100th anniversary of the founding of the Chinese Communist Party.

8th Route Army megjelenítés 2. / 8th Route Army impression 2.

 

Eighth Route Army megjelenítése

Rendfokozat: közlegény
Egyenruha: tipikus kínai egyenruha, lábszárvédő
Fegyverzet: zsákmányolt japán Type 38-as puska és zsákmányolt Type 38-as bajonett
Felszerelés: kenyérzsák, vászon töltényöv, kulacs, zománcozott bögre
2. Kínai - Japán háború

Eighth Route Army impression
Rank: Private Second Class
Uniform: usual Chinese uniform set with puttees
Weaponry: captured japanese Type 38 rifle and Type 38 bayonet
Equipment: bread bag, canvas ammo bandolier, canteen, enameled mug
2. Sino-Japanese War

Az 1951-es Tavaszi Hadjárat, 5. rész: A negyedik támadó hadjárat（第四次運動）

    A mindhárom kommunista országból (Kína, Szovjetúnió és Észak-Korea) jövő vezetési nyomás hatására a PVA parancsnoksága végre kénytelen volt felismerni azt a méretes szakadékot, amely a politikai célok és a stratégiai valóság között húzódott. Ahogy a kínaiak egyre jobban haladtak dél felé, az eddig alkalmazott hadászati módszereik úgy veszítettek egyenes arányban a hatékonyságukból, míg az amerikaiak felocsúdtak az eddigi vereségekből és egy meglepetést okozó ellentámadással 1951 január 25.-én kikényszerítették a kínaiaktól a következő hadjáratot, amely 1951 január 25.-től április 21.-ig tartott, A szokásos tömegtámadások helyett ez immáron egy előre-hátra mozgó, mobil hadviselést alkalmazó csaták sorozata volt. 

     A PVA lélekszakadva rohant a Hang-gang folyó vonalát védeni január 25-től február 10-ig, ugyanis az amerikaiak eddigi defenzívről offenzívra váltó magatartása alig két hét alatt, jókora meglepetést okozott a kínai hadvezetésben. A folyó vonalát védő 50. Hadseregre és a 112. Hadosztályra jókora nyomás nehezedett, a polgárháborúban a magát PLA-nak megadó 50. Hadsereg (azt megelőzően: a nacionalista 60. Hadsereg) veszélyes feladatnak nézett elébe, és épphogy csak túlélte a támadás első hetét. A 112. Hadosztály is elveszítette két ezredét (a 334.-et és a 336.-at) alig 10 nap alatt. A kínai támadások február 15.-ével kifulladtak, ugyanis képtelenek voltak megszervezni egy hatékony támadási tervet Chipyong-ni ellen, így az ott körbekerített amerikai védőket végül az 1. amerikai lovassági hadosztály menti fel, ezzel pedig a 4. Hadjárat alatt a kínai támadások véget értek. A csata olyannyira kudarc volt a PVA számára, hogy egyes amerikai szakértők itt szokták megjegyezni, hogy ez a fordulópont a kínaiak beavatkozása óta: rávilágított a PVA erők számos gyengeségére is, például, hogy mennyire képtelenek a rendesen megerősített amerikai állásokat, bunkereket hatékonyan megtámadni, ez pedig megerősítette az amerikai hadvezetést abban, hogy a kínaiak igenis megállíthatóak, és a helyzet Koreában stabilizálható lesz.

    Április 21.-én a kínai erők kihátráltak a harcoktól amint az ENSZ erők elérték az északi előretörésüket a 38. szélességi foknál. A Negyedik Hadjárat 87 napig tartott, ezalatt a PVA és DPRK erői összesen 53.000 fő veszteséget könyvelhettek el: a kínaiak 42.000 embert veszítettek, ebből 4.379 főt eltűntként kezelnek. 1951 tavaszán a PLA újabb erősítéseket küldött Koreába, hogy megpróbálja kompenzálni az egekbe szökő veszteségeket, valamint, hogy az újonnan kiterjesztendő hadjáratokhoz és az azt megkívánó logisztikához is elegendő élőerőt biztosítson. 1951 áprilisának közepére a Koreában szolgáló kínai haderő létszáma 950.000 főre nőtt, ez magában foglalt 42 gyalogoshadosztályt, 8 tüzérségi hadosztályt, 4 légvédelmi hadosztályt és 4 páncélos ezredet. Jól látjátok, a légierő teljes egészében hiányzott ezek közül.

    Immáron több, mint egymillió bevethető katonával a kínai hadvezetés egészen az Ötödik Hadjárat végéig (1951 április 22. - június 10.) nem látta be azt a tényt, hogy az ENSZ erők kiűzése Koreából sajnos csak egy elérhetetlen vágyálom marad.

Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea

M1919A4-es könnyűgéppuska / M1919A4 light machinegun

 

HUN: Az M1919A4-es Kínában viszonylag ritkán fordult elő, főként a nacionalista elit ejtőernyős alakulatok használták. 250 lőszeres hevederből tüzelt, a 30-06-os kalibert (7.62x63mm-es Springfield) használta, és a maga 550-600 lövés per perces tűzgyorsaságával valamint kb 1000 méteres hatékony lőtávjával aktívan hozzájárult a feladat elvégzésének sikeréhez. A legnagyobb előnye a tűzgyorsaság mellett a relatíve kis súlya volt: még a tripoddal együtt is csak 18 kilogrammot nyomott, a fegyver szerkezeti felépítése pedig olyannyira végtelenül egyszerű volt, hogy egyszerű volt szétszedni és összerakni még csata közben is. Nem véletlen így, hogy a géppuska a koreai háború legkedveltebb darabja lett a PVA-s katonák körében, annak dacára, hogy lőszerutánpótlást csak az amerikai zsákmányból tudtak hozzá biztosítani, és így sosem volt képes átvenni az elsődleges (vagy ha úgy tetszik, standard) géppuska szerepét a kínaiaknál.

ENG: The M1919A4 was relatively rare in China, mainly used by the nationalist elite paratrooper units. It fired from a 250-round belt, used 30-06 caliber (7.62x63mm Springfield) ammunition, and with its rate of fire of 550-600 rounds per minute and effective range of approximately 1000 meters, it actively contributed to the success of the mission. Its greatest advantage, besides its rate of fire, was its relatively low weight: even with the tripod, it weighed only 18 kilograms, and the weapon's structural design was so simple that it was easy to disassemble and reassemble even during combat. It is no coincidence that the machine gun became the most popular weapon among PVA soldiers during the Korean War, despite the fact that ammunition supplies could only be obtained from American loot, and thus it was never able to take over the role of the primary (or, if you will, standard) machine gun used by the Chinese.

PVA katonák tesztelik a zsákmányolt M1919A4-eseket
PVA soldiers testing the captured M1919A4's