2024. október 30., szerda

Maxim-Tokarev M1925

 

HUN: 100 töltényes hevederrel üzemelt, 7,62 x 54 mm-es lőszert tüzelt és 300-600 lövés/perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. Ebből a géppuskából kb. 1400 darabot küldtek annakidején a kínai csapatoknak. Gyakorlatilag egy léghűtéses Maxim volt, amelynek az elsütőszerkezetét megtartották, és az új csövet, a kétlábú állványt és a puskacsövet csatlakoztatták hozzá, hogy könnyű géppuskát alkossanak belőle, a háború alatt viszonylag kevés konfliktust látott.

ENG: Fed with a 100-round belt of 7.62 x 54 mm cartridge and fired at 300–600 rpm, about 1400 of this were sent to the Chinese troops. It was actually an air-cooled Maxim which the firing mechanism was kept and the new barrel, bipod and rifle stock were attached to form a light machine gun, it was seen very limited action during the war.

2024. október 27., vasárnap

A Wavon-i csata/ Battle of Wavon/ 軍隅里戰鬪

 



HUN: A Wavon-i csata vagy ahogy másképp is nevezik a Wayuan-i csata egy, a koreai háború alatt bekövetkezett akciósorozat volt ami késleltetni próbálta az egyre inkább fokozótó kínai támadásokat, hogy az Egyesült Nemzetek erői rendezetten vonulhassanak vissza. Ezekre a hadmozdulatokra 1950. november 27-29. között került sor a mai Észak-Korea területén lévő Wawon közelében. Miután az amerikai Nyolcadik Hadsereg jobbszárnya összeomlott a Ch'ongch'on folyónál vívott csata során, a Kínai Népi Önkéntes Hadsereg (PVA) 38. hadteste gyorsan előrenyomult a kritikus pontnak számító Kunu-ri útelágazás felé, hogy elvágja az Egyesült Nemzetek erőinek visszavonulási útvonalát. Az itt bevetett török dandár az első világháború óta első ízben látott komolyabb harcokat, és a tőlük telhető legtöbbet tették, hogy megpróbálják feltartóztatni a kínai előrenyomulást Wawonnál. Bár a csata során a török dandár jókora veszteségeket szenvedett és majdnem cselekvésképtelen állapotba jutott, miután a számbeli fölényben lévő kínai erők bekerítették, mégis képesek voltak áttörni a kínaiak ostromgyűrűjét, és újra csatlakozni az amerikai 2. gyalogoshadosztályhoz. A törökök voltak amúgy a második ország, amely a koreai háború kitörése után először csatlakozott az amerikaikhoz.


Török katonák Kunurinál

Habár az ütközet kínai győzelemmel végződött, a PVA előrenyomulását jelentősen késleltette az a makacs ellenállás a törökök részéről amely segített a többi ENSZ-erőnek, hogy jelentős veszteségek nélkül visszavonuljanak, és valamivel később, 1950 decemberben újra összeálljanak.


ENG: The Battle of Wavon, also known as the Battle of Wayuan, was a series of actions during the Korean War to delay the escalating Chinese attacks so that the United Nations forces could withdraw in an orderly manner. These operations took place between 27-29 November 1950 near Wawon in what is now North Korea. Following the collapse of the right flank of the US Eighth Army during the battle of the Ch'ongch'on River, the 38th Corps of the Chinese People's Volunteer Army (PVA) rapidly advanced towards the critical Kunu-ri road junction to cut off the withdrawal route of the United Nations forces. The Turkish brigade deployed here saw serious fighting for the first time since World War I, and did their best to try to hold back the Chinese advance at Wawaon. Although the Turkish brigade suffered heavy casualties during the battle and was almost incapacitated after being surrounded by the numerically superior Chinese forces, they were able to break through the Chinese siege ring and rejoin the American 2nd Infantry Division. The Turks, incidentally, were the second country to join the Americans for the first time after the outbreak of the Korean War.


Turkish brigades at Kunuri

Although the battle ended in a Chinese victory, the PVA's advance was significantly delayed by stubborn resistance from the Turks, which helped the other UN forces to withdraw without significant casualties and to win the battle.

Népi Rendőrség Közbiztonsági Hivatala/ People's Police Security Bureau



HUN: Régóta törtem a fejemet egy újabb projekten, a kínai palettáról bizony van miből válogatni. Tavaly fogant meg a fejemben, hogy összeállítok egy Type 50-es rendőri egyenruhát, azon belül is a Közbiztonsági Hivatalhoz tartozó valamelyik pozícióét. 1949-től kezdve ugyanis a KH a Kínai Népköztársaságon belül több területet fedett le, az enyém amit a képen láthattok a vasúti pályaudvarhoz tartozó rendőrségé lesz. Az egyenruha szett még úton van ide, leghamarabb november közepén kapom meg, a szett bemutatása pedig jövő év tavaszára várható!

ENG: I've been thinking about a new project for a long time, and there's a lot to choose from in the Chinese palette. Last year I had the idea to create a Type 50 police uniform, including one of the positions of the Public Security Bureau, which covered several areas within the People's Republic of China from 1949 onwards, and mine, as you can see in the picture, will be the police uniform of the railway station. The uniform set is still on its way here, I'll receive it in mid-November at the earliest, and the set is due to be unveiled in spring next year!

New 4th Army katona megjelenítése

 




HUN: New 4th Army katona 1940-es évek közepe felé. A tv sorozatok által bemutatott ábrázolástól ellentétben a kommunista haderő katonái (bár nem voltak képesek nagyobb, hadosztály szintű konfliktusokat felvállalni a japánokkal) sokkal jobb felszereléssel rendelkeztek a japán zsákmányoknak köszönhetően, mint a Chiang Kai-shek vezette Központi Hadsereg és más, a nacionalista frakcióhoz tartozó egységek. A kommunisták által vezetett két nagy csoport az 8th Route Army északon míg a New 4th Army délen tevékenykedett. Ők egészen 1947-ig használták ezeket a neveket, míg nem az ekkor már dúló polgárháború második fázisa alatt beolvasztásra kerültek a People's Liberation Armyba, amely innentől kezdve a kommunisták hadseregének egységesített neve volt (a teljes egységesítés 1949-re fejeződött be, idáig semmifére egyenruha és felszerelés standard nem létezett, sem típusra, sem színre stb)

ENG: New 4th Army soldier in the mid 1940s. Contrary to the portrayal presented by the TV series, the soldiers of the Communist forces (although not capable of engaging in major, division-level conflicts with the Japanese) were much better equipped thanks to Japanese loot than the Chiang Kai-shek-led Central Army and other units belonging to the Nationalist faction. The two large groups led by the communists, the 8th Route Army in the north and the New 4th Army in the south, were active. They used these names until 1947, when they were merged into the People's Liberation Army during the second phase of the civil war, which was from then on the standardised name of the communist army (full standardisation was completed by 1949, by which time there was no standard for uniforms and equipment, type, colour etc.)

2024. október 16., szerda

Nyaralás a Kínai Köztársaságban (Taiwan), 8. rész

 



Az indulás előttig meglepetésként tartogattam azt a tényt, miért is törtem magam ennyire, hogy Taiwanra utazhassak. Nyilván bennevolt a hagyományőrzős csoport, hogy Ázsia amióta az eszemet tudom, vonzott mint a mágnes, de volt valami, amit mindig is szerettem volna megvalósítani, amióta csak elkezdtem a hagyőr csoportot csinálni: interjút készíteni egy olyan veteránnal, aki élt és harcolt azokban az időkben. Az esélytelenek nyugalmával kérdeztem meg Zhao barátomat a TRA-nál, hogy esetleg tudna-e egy ilyet összehozni? Hát tudott. A nyolcadik napon az NRA-s egyenruháinkba öltözve indultunk Taipeiből majdnem egészen a sziget közepéig, ahol a veteránotthon található. Előtte várt még ránk egy közbenső úticél, Cihu, ahol Chiang Kai-shek sírhelye tekinthető meg. Sajnos ez csak kívülről látható, évek óta le van zárva, a helyet őrség védi. Be nem jutottunk, de megejtettük a kötelező tisztelgést, majd eljöttünk az amúgy festői szépségű parkból, aminél már az elején is nehézkes volt a bejutás: jópáran ugyanis felismerték az egyenruhát, és mosolyogva jöttek oda beszélgetni, fotózkodni. Főképp én voltam a nagy látványosság, el nem tudták képzelni mit keres itt egy fehér csóka kínai egyencuccban, de a szórólapok meg az angol nyelvű társalgás kellően jól vázolta a szituációt, örömmel fogadták a látogatásomat. Voltak a fotózkodók közt helyiek, de még egy pekingi bácsi is meglátva minket odasietett és tisztelgett, majd kezet fogott velem.








A parkban tett látogatás után bedobtunk némi hamburgert, kicsit csúszásban voltunk, így az utunk maradéka evéssel és sok beszélgetéssel telt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem izgultam a találkozó miatt, egyrészt mert óriási szerencse kell egy ilyenhez, másrészt egy álmom vált valóra azzal, hogy egy kínai veteránnal foghattam kezet és beszélgethettem. A veteránotthonban kedvesen fogadtak, először Lee tizedes gondviselőja, majd aztán maga Wei tizedes. Következett a bemutatkozás, az ajándékok átadása, bár ezen a ponton a tizedes azt sem értette, mit keresek én ott magyarként, de a cimbora hatékonyan tolmácsolt, így megkezdhettük a videointerjút. A felvétel 80 perces lett, a feliratok készítése még most, hónapokkal az interjú elkészülte után is folyik, mivel a tizedes Kína déli részéről származik, és bizonyos szavakat egyáltalán nem értett a cimbora, de mások sem, így folyamatban van egy olyan ember keresése, aki beszéli a déli dialektusokat. Természetesen amint az anyag elkészül, megtekinthető lesz az Odyssey csatornánkon, és ide is ki fogom rakni. Az izgalmas részeket a videóból majd meghallgathatjátok, elöljáróban annyit, hogy Wei tizedest 1943-ban kényszersorozták 17 évesen aki végigharcolt 2 évet a japánok, majd még 4 éves a kommunisták ellen. Az isteni gondviselésnek köszönhetően túlélte Shanghai "felszabadítását" és parádés véletlenek sorozatának köszönhetően végül eljutott Taiwan szigetére, de a sorsa sokszor csak egy hajszálon függött.....





Az interjú végeztével kezet ráztunk, tisztelegtünk, majd elköszöntünk, ugyanis várt még ránk egy 3 órás út vissza Taipeibe és még vacsoráznunk is meg kellett állni valahol. A kocsiban hazafele kezdett leesni, hogy valami olyasvalaminek voltam a részese, amit nem sok ember mondhat el magáról. Tettem még lefekvés előtt egy sétát a környéken, így a nap "súlya" és történései csak akkor zuhantak a fejemre, amikor a hotelszobámban az ágyamon ücsörögtem, és az aznapi események peregtek le előttem az elejétől a végéig. Örülnék, ha meg tudnám nektek fogalmazni az érzést ami ekkor lett úrrá rajtam, de nem tudom. Az biztos, hogy két lottó ötösért sem cserélném el ezt az érzelmi katarzist!

Köszönöm ezt a napot, Mr. Zhao! Megtiszteltetés volt Önnel találkozni, Wei tizedes!

2024. október 6., vasárnap

4. A csongcsoni csata/ Battle of the Ch'ongch'on River (清川江战役)

 


A 2. Kínai Hadjárat térképe

    A Ch'ongch'on folyónál vívott csata (1950. november 25. - december 2.) a koreai háború egyik döntő csatája voltm amelyet a szövetségesek hadereje a sikeres Első kínai Hadjárat után indított meg azzal a céllal, hogy az észak-koreai valamint a kínai hadsereget kiszorítsák a koreai félszigetről és befejezzék a háborút. A kínaiak azonban jóelőre következtettek erre az eshetőségre, így Peng Dehuai parancsnok megtervezte az ellentámadást, amely a Második Hadjárat nevet kapta. Ennek keretén belül a kínaiak óriási létszámot (230.000 főt, lényegében 18 teljes hadosztályt) mozgósítottak annak érdekében, hogy az Egyesült Nemzetek (továbbiakban UN) csapatait visszaszorítsák a 38. szélességi foktól délre. Mivel 230.000 katona állt rendelkezésére, és még további 150 000 katona tartott a Csoszin-víztározó felé, Peng 1950. november 22-én engedélyezte a hadjárat második szakaszának megkezdését.


PVA csapatok a Csongcson folyónál

ERŐVISZONYOK:

Kínai Népi Önkéntes Hadsereg (PVA)

Bár a PVA 13. hadseregének névleges létszáma 230.000 fő volt,a csata során a tényleges harcértéke olya 150.000 főre is redukálódhatott. A PVA 66. hadtestének például a csata kezdetén hadosztályonként csak 6.600 embere volt, szemben a standardnak mondható 10.000 fővel hadosztályonként.Korábban már írtam róla, hogy a PVA soraiban igencsak fegyverhiány mutatkozott, ez sajnos itt is jelen volt: minden három katonára csak egy lőfegyver jutott, a többit gránátdobóként alkalmazták. Mivel a kínai howitzerek és ágyúk nagy része Mandzsúriában maradt, a sima gyalogsági aknavetők jelentették az egyetlen tüzérségi támogatást a PVA számára. A hosszúra nyúlt utánpótlási vonalak és az ebből adódó ellátmányozási problémák miatt az ellentámadáshoz egy katonának mindössze öt napra elegendő élelmet és lőszert adtak ki, és az utánpótlást is csak a csatatéren való guberálással lehetett beszerezni. A PVA, hogy ellensúlyozza a fenti hiányosságokat, nagymértékben támaszkodott a meglepetés erejére, amelyet az éjszakai támadásokkal vagy a profi módon kivitelezett beszivárgásokkal tudtak kivitelezni, elkerülve így azt a tűzerőt, amit alkalomadtán az UN csapatok a nyakukba zúdíthattak volna. A kezdetleges logisztikai rendszer lehetővé tette a PVA katonák számára azt is, hogy a durva, dombos terepen hatékonyan manőverezzenek, így lehetővé téve számukra, hogy nem csak megkerüljék az ENSZ védelmi állásait hanem teljesen be is kerítsék, és elszigeteljék azokat egymástól. Mivel a kommunisták a kínai polgárháború során nagy mennyiségű nacionalista fegyvert zsákmányoltak, a PVA embereinek többsége amerikai gyártmányú kézifegyvereket használt, mint például a Thompson géppisztolyt, az M1 Garand puskát, az M1918 Browning automata puskát, bazookát vagy az M2 aknavetőt.

Egyesült Nemzetek (UN)

Az emberhiány ellenére az amerikai Nyolcadik Hadsereg három és félszer akkora tűzerővel rendelkezett, mint a vele szemben álló PVA/KPA erők. A légi támogatásért felelős amerikai Ötödik Légierőnek szinte semmilyen ellenállással sem kellett számolnia, mivel a PVA/KPA csapatok egyáltalán nem rendelkeztek légvédelemre alkalmas fegyverzettel. Az előrenyomulás előestéjén sült pulykával megtartott hálaadásnapi lakoma segített elég magas szintre felfokozni az amerikai katonák morálját, és bíztak benne, hogy a háború hamarosan lezárul. A magas morál azonban a csapatfegyelem drasztikus romlását hozta magával, és a katonák többsége olyannyira öntelt lett, hogy még a csata előtt eldobta felszerelését és lőszerkészletének jórészét. Az amerikai IX. hadtest egyik lövészszázada például úgy kezdte meg az előrenyomulást, hogy a sisakok és szuronyok nagy részét eldobták és fejenként átlagosan kevesebb mint egy gránátot és 50db lőszert vittek magukkal. Mivel az ENSZ katonai vezetői nem látták előre, hogy a háború bőven elnyúlik egy téli hadjáratra, a Nyolcadik Hadsereg minden katonája híján volt a megfelelő téli ruházatnak az offenzívába való induláskor.

A CSATA:

Miközben a Nyolcadik Hadsereg előrenyomult, a PVA 13. hadserege a hegyekben rejtőzött, nyugaton az 50. és 66. hadtesttel, középen a 39. és 40. hadtesttel, keleten pedig a 38. és 42. hadtesttel. Az ENSZ előrenyomulását megelőzve a PVA ellentámadások sorozatát tervezte meg a legnagyobb aprólékossággal, hogy meglepje a Nyolcadik Hadsereget. A korábbi Első Hadjárat sikerének megismétlésének reményében a terv az alábbi volt: a 38. és 42. hadtest először a ROK II. hadtestet támadja volna meg és megsemmisíti az ENSZ-erők jobbszárnyát, majd az ENSZ vonalak mögé kerül. Ezzel egyidejűleg a 39. és 40. hadtest leköti az amerikai IX. hadtestet, miközben megakadályozza a ROK II. hadteste bármiféle erősítést kaphasson, valamint az 50. és 66. hadtest hátramarad és megfigyeli az amerikai I. hadtest előrenyomulását. A Csongcson folyó északi partja kellően dombos volt, így egy természetes védvonalat formált valamint segített elrejteni a kínaiakat a kíváncsi szemek elől. A csatát az akkor 100 éven belül leghidegebbnek számító koreai télben vívták meg, ahol a hőmérséklet elég gyakran esett le mínusz 34 fokig....


PVA csapatok rohannak le egy UN erők által birtokolt magaslati pontot



PVA úttorlasz (csapda) a visszavonuló amerikai csapatok megtámadására

    A kínai erők végül sikeresen benyomultak az ENSZ oldalszárnyaihoz, és az amerikai Nyolcadik Hadsereg súlyos veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni, amikor a kínai 13. hadsereg megtámadta az immáron óriási káosz közepette visszavonuló ENSZ-erőket, miközben azok a 38. szélességi körig vonultak vissza. Az amerikaiaknak arra sem volt ideje, hogy felderítéseket végezzenek, mert ha ez megtörténik, nyilvánvaló lett volna, hogy a csata a PVA 13. hadseregét katasztrófális állapotban hagyta: az életben maradt katonák legalább fele már éhezett, így képtelen volt bármiféle hadmozdulatot végrehajtani. A kínai parancsnokok meg is lepődtek, mikor Walker tábornok kiadta a visszavonulási parancsot, ez a távolság pedig a 38. szélességi fokig 190km volt, a mai napig a leghosszabb amerikai visszavonulásként tartja számon a történelem. Ez a csata volt az önkéntes hadsereg koreai teljesítményének csúcspontja, ám Mao Ce-tung a győzelmi mámorban úszva hibásan arra utasította tábornokait, hogy próbálják megszállni egész Dél-Koreát, mégnagyobb terhet róva és ezáltal megtörve a törékeny kommunista utánpótlási vonalakat. Több tábornoka kérésének ellenére Mao hajhatatlan volt, és a következő évben olyan küldetésekbe hajszolta bele ezzel a PVA katonáit, amely messze meghaladta azok teljesítőképességét, dacára annak, hogy bátran helytálltak. Mivel a kínaiak nehézségeit az amerikaiaknak sikerült kipuhatolniuk a következő évben, az 1951 eleji kínai offenzívák már nem tudtak akkora sikert aratni, mint az 1950 telén végrehajtott offenzívák, és a háború patthelyzetbe került.

2024. október 2., szerda

The Defiant (2025)


Teljesen váratlanul dobta fel a Youtube az alábbi videót, amely a második világháború alatti Kínába kalauzol majd el minket. Nocsak-nocsak! Végre nem egy huszonötezredik halálosan unalmas "az amerikaiak a jófiúk és megmentik a világot, szálljunk partra ötezredjére is Normandiában, meg foglaljuk el Berlint" baromságot fogunk kapni!
Ha lehet hinni a Hoothanes-nek, nem csak akcióban, de különféle megoldandó rejtvényekben sem lesz hiány!

Megjelenés: valamikor 2025-ben

Nektek hogy tetszik?

Maxim-Tokarev M1925

  HUN: 100 töltényes hevederrel üzemelt, 7,62 x 54 mm-es lőszert tüzelt és 300-600 lövés/perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. Ebből a g...