A HARMADIK HADJÁRAT:
A PVA 1950 december 31.-étől 1951 január 8.-áig vívták a Harmadik Hadjáratot az Egyesült Nemzetek rendkívül jól beásott és elszántan védekező csapatai ellen a 38. szélességi fok mentén. A támadást Peng Dehuai nem véletlen nem indította el előbb, hiszen az ezt megelőző Második Hadjárat elmúlt négy hetének folyamatos harcaiban a kínai csapatok teljesen kimerültek, folyamatosak voltak az ellátási problémák is. Az étel és a muníció ellátás is rendkívül látványosan akadozott, a front nyugati részén lévő 300.000 kínai katona ellátására kevesebb, mint 300 (!!!) teherautó jutott, ráadásul az ellátási útvonal is minimum a duplájára nőtt az Első Hadjárat megindítása óta. A front keleti részén állomásozó 9. Hadosztály 30.000 katonája mozgásképtelen volt a különböző fagyási sérülések miatt, 1.000 pedig bele is halt a hideg okozta sebeikbe. Az egész tábor egy óriási hadikórházzá vált, mialatt a katonák megpróbáltak felépülni a fagyás okozta sérüléseikből, ez nem kevesebb, mint 3 hónapig tartott. Peng hiába kérlelte Mao-t, hogy a 38. szélességi fok mentén hadd álljanak meg pihenni és újraszerveződni, a vezető ezt pökhendi módon elutasította, kiemelve Észak-Korea védelmének fontosságát, majd egyenesen támadásra és az Egyesült Nemzetek visszaverésére utasította Penget, de ez az elvárás már réges-rég túllépte az Észak-Koreában harcoló kínai alakulatok jelenlegi teljesítőképességét.
A brit 29. Hadosztály fogságba esett katonái
Mao a totális győzelemhez ragaszkodott, és a következő feladatnak 40-50.000 fő közötti ENSZ katona kiiktatását tűzte ki célul, Peng pedig vonakodva, de kénytelen volt teljesíteni a parancsot. 1950 December 15.-én Peng megtartotta a PVA parancsnoki értekezletét, hogy megtervezzék a Harmadik Hadjárat részleteit, és hogy miképp iktassák ki az UN erői által felállított védelmi vonalakat. Ezeket a védelmi vonalakat A, B, C, D és E betűkkel jelölték, összesen 8 hadosztálynyi erő vett egyedül az A védelmi vonalon. A kínai támadási terv végül a következőképpen állt fel: a PVA 5 hadseregcsoporttal (ebből 1 északi, NKPA) átlépi a 38. szélességi fokot, hogy áttörje az A védelmi vonalat. A kínaiak az előzőleg már használt és jól működő taktikákkal szándékozták megoldani az áttörést, amely az áttöréseknél elvágja egymástól az ellenséges csoportokat, bekeríti, elszigeteli majd végül megsemmisíti őket.
A Han folyón át menekülő civilek a közelgő kínai&észak-koreai támadás elől menekülve
Délután 17:00-kor a PVA támadását jókora tüzérségi és aknavető tűz előzte meg az A vonalon, majd a 38., a 39., a 40. és a 42. hadseregcsoportok nekirontottak az amerikai I. és IX. hadsereg védelmének, akkora sikerrel, hogy nemcsak mindkettő közé jókora éket vertek, de áttörtek a ROK 1. és 5. hadosztályainak állásain is, akik a két amerikai hadosztály közötti részt voltak hivatottak védeni. A fenti két amerikai hadosztály sebtiben vonult vissza Szöul köré, miután egy másik kínai hadosztály behatolt Szöul keleti részén, és bekerítéssel fenyegetette az ENSZ erőit. A kínai-észak-koreai erők tovább folytatták az előrenyomulást, amelynek következtében nem csak számos ROK hadtestet semmisítettek meg vagy kényszerítettek visszavonulásra, de az amerikai I. és IX. hadsereget teljesen oldalba is kapták. Hogy a katasztrófát és a főváros megsemmisülését elkerüljék, az ENSZ erők kivonultak Szöulból, egészen a C vonalig, a Han-gang folyó déli partjára.
Szöul elfoglalását ünneplő kínai és észak-koreai katonák
Összegezve: 8 nap leforgása alatt a PVA és az NKPA átlépte a 38. szélességi fokot, benyomult Dél-Korea területére, visszafoglalta Szöult és az ENSZ erőket 80 mérföld mélyen visszanyomta a 37. szélességi fokig. A kínai beszámolók szerint a kínaiak 5.800, míg az NKPA csapatok 2.700 főt veszítettek a Harmadik Hadjáratban, ami annak tudható be, hogy az amerikaiak egyre komolyabb tűzerőt tudtak bevetni, így a Harmadik Hadjárat után a kínai hadvezetésnek új stratégiákat kellett kidolgoznia a további súlyos veszteségeket elkerülendő. Pekingben eközben örömmámorban úszott a kínai hadvezetés, országszerte különböző partikat, utcabálokat és felvonulásokat szerveztek a győzelem megünneplésére, sok helyen még tüzijátékra is sor került. Sok kínai számára úgy tűnhetett, hogy a PVA nyerésre áll Koreában, amire csak rárakott a CCP szócsöve, a Renmin Ribao (People's Daily) is, miután a január 5.-i újság főcímeként a "Belenyomjuk az amerikai megszállókat a tengerbe!". Pekingben az orosz tanácsadók fel is kérdezték a kínai vezetést, hogy miért álltak meg, ahelyett, hogy az ellenséget tovább üldöznék? Az orosz nyomásgyakorlást nem lehetett figyelmen kívül hagyni, így már készülőben is volt a következő nagy hadjárat megtervezése: a támadást azonnali hatállyal folytatni kellett, a kínai katonáktól a pihenést megtagadták....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése