ENGLISH New 4th Army / 新四军

 

    ENG: Actually, I realised during yesterday's photo shoot that there had already been a few sentences on this site about the communist troops who fought against Japan during the war, but it's time to make up for that and present them individually in a shorter article. We will deal with the two main forces, the Eighth Route Army in the north and the New 4th Army in the south, but there were several other guerrilla groups that also fought the Japanese invaders at the time. Although some people in some places will not like the following sentences, objectivity requires certain facts, and since we don't have to answer to anyone in terms of party politics (if we had to, we also wouldn't care), we'll write it down: not all communist troops wanted to fight the Japanese. There are countless accounts in books of them hiding in forests and mountains rather than attacking smaller Japanese garrisons, but there are also examples of them making non-aggression treaties with the enemy in exchange for the safety of the communist's opium fields. There have also been incidents where the Communists have attacked Nationalist garrisons and vice versa, or have given the Japanese the coordinates of Nationalist garrisons, or have attacked Nationalist army positions together with the Japanese from different directions.

    While using a translator into English, check out the link below for a whole series of events from the clashes between the two factions: https://zh.m.wikipedia.org/zh-tw/%E5%9C%8B%E5%85%B1%E6%91%A9%E6%93%A6

    The truth is that the communists were not necessarily unwilling or often unable to take on division-level conflicts the way the NRA did, so the nationalist approach that the communists didn't fight is not true in many places. They did fight, but it is not true to say that they did the lion's share of the fighting and it was thanks to them that China defeated the Japanese, because it was in practice due to the blood sacrifice that the NRA nationalist soldiers made during the 8 years of the war. Nevertheless, it is important to stress that there were indeed communist units within China that took up the gauntlet and, despite their inferior equipment, did their bit in the skirmish!

FOUNDATION:

    The New 4th Army south of the Yangtze River was formed in 1937, as was its "sister group" in the northwest, the Eighth Route Army, and although both were officially under the control of the NRA, in practice Chiang Kai-shek's leadership had little control over what and how the two communist forces would engage in military operations, as both were under the direct control of the CCP (Chinese Communist Party). The N4A's main base was in Anhui, a building that can still be seen in China today. Their supply of military equipment was quite difficult due to the nationalist blockade around their territory, so they had to introduce their own currency, which they kept for 'internal' purchases, while the China-wide currency was used for 'external' purchases (arms, ammunition and anything they could not produce themselves at their bases)

    I won't go into the uniforms, weapons and insignia separately, I have already done that in a combined article earlier. If you missed it, you can read it here:
https://ghostdivision74h.blogspot.com/2023/08/uniforms-of-chinese-communist-armies.html

New 4th Army Youth Organization

    Between 1937 and 1938, the army group headed for Anhui, their main activity being the building of guerrilla bases behind the backs of enemy Japanese forces and the recruitment of recruits. 

Between 1939 and 1940 they continued their base and area development work, clashing with various nationalist guerrilla groups in northern Jiangsu and receiving 12,000 reinforcements from the Eighth Route Army.

By 1940, the conflict between the NRA and the N4A had escalated to the point where it culminated in the Anhui Incident of 1941. This was a large-scale skirmish lasting 6 days, which ended with heavy blood casualties (about 7-8,000 casualties) but with the breakout of the encircled communist troops. Nationalist troops also destroyed the N4A headquarters, after which many N4A soldiers tore off their official blue sky, white sun cap badges and refused to wear them ever again.

1941, Anhui. Not long before the skirmish

    Between 1941 and 1943, the new N4A base was built in northern Jiangsu, by which time the army group had 7 full divisions, totalling 90,000 troops. During this period they were predominantly fighting the Japanese.

Between 1944 and 1945, the Japanese were so short of men in certain areas that they stopped regular attacks on the N4A. Clashes between the communist army group and the nationalist forces then became more frequent again, and the N4A also tried to establish new bases in eastern Zhejiang, Hunan and Hubei. At the end of World War 2, these base-building activities were suspended and they withdrew from these areas. At that time, the New 4th Army numbered roughly 280,000.

The Chinese Civil War resumed in the summer of 1946, and in 1947 the N4A, like the Eighth Route Army, was absorbed into the newly formed People's Liberation Army, and both army groups ceased to exist under their original names.

It is worth highlighting the following battles in which they participated:

- Battle of Luwu

- Battle of Majiayuan

- Defence of Fanchang

- Battle of Huangqiao

- Incident in Southern Anhui

- Battle against Li Changjiang campaign

- Battle of Yanfu and Suzhong

- Fight against "rural cleansing" in central Jiangsu

- The 1943 Huaihai Campaign

- The 1944 offensive of the New Fourth Army

- Battle of South Henan

- 1945 Central China Summer Campaign

EDITOR'S NOTE: New 4th Army members rescued a lot of 88D soldiers who participated in the siege of the Sihang warehouse against the Japanese. These soldiers, after being detained in the concession area, were attempted by the Japanese to be transported to forced labor camps, but many managed to escape, or were ambushed by N4A soldiers in many of their convoys and assisted in their escape. There were 88D soldiers who escaped back to their own army group, but there were also some who continued their military activities in the ranks of the New 4th Army. Source material: the book Eight Hundred Heroes by Stephen Robinson

New 4th Army / 新四军

 

    Istenigazából a tegnapi fotózásnál jöttem rá, hogy pár tőmondat erejéig volt már szó az oldalon a Japán ellen vívott háború ideje alatt harcoló kommunista csapatokról, azonban itt az idő pótolni ezt a hiányosságot, és egy rövidebb cikk erejéig bemutatni őket külön-külön. Foglalkozni a két főerőt képező csoporttal, az északon operáló Eighth Route Armyval és a déli részeken működő New 4th Armyval fogunk, de rajtuk kívül még számos gerillacsoport vette fel annakidején a harcot a japán megszállókkal. Ugyan bizonyos helyeken nem fogják szeretni a következő mondatokat, de az objektivitáshoz hozzátartoznak bizonyos tények, és mivel senkinek nem kell megfelelnünk pártpolitika szempontjából (ha meg kellene sem érdekelne), így leírjuk: nem minden kommunista csapat akart harcolni a japánok ellen. Számtalan könyvben vannak rá leírások, hogy inkább erdőkben meg hegyekben bújkáltak, ahelyett, hogy a kisebb japán helyőrségeket megtámadták volna, de olyanra is akadt példa, hogy az ellenséggel megnemtámadási szerződéseket kötöttek, cserébe a kommunista ópiumföldek biztonságáért. Voltak olyan események is, amikor a kommunisták megtámadták a nacionalista helyőrségeket és fordítva, vagy kiadták a japánoknak a nacionalista helyőrségek koordinátáit, illetve olyan is, hogy különböző irányokban, de együtt támadták meg a nacionalista hadsereg állásait a japánokkal.

    Angolra fordítva érdemes megnézni az alábbi linket, itt van egy egész sor esemény a két frakció közti összecsapásokról: https://zh.m.wikipedia.org/zh-tw/%E5%9C%8B%E5%85%B1%E6%91%A9%E6%93%A6

    Az igazsághoz azért hozzátartozik az is, hogy a kommunisták nem feltétlenül nem akarták, de sokszor nem is tudták volna felvállalni a hadosztály szintű konfliktusokat úgy, ahogyan azt az NRA tette, így az a nacionalista megközelítés sem igaz sok helyen, hogy márpedig a kommunisták nem harcoltak. Harcoltak, csak nem igaz az a ténymegállapítás, hogy ők végezték a dolgok oroszlánrészét, és nekik köszönhetően győzte le Kína a japánokat, mert ez a gyakorlatban annak a véráldozatnak volt köszönhető, amit az NRA nacionalista katonái vittek véghez a háború 8 éve alatt. Mindemellé viszont fontos kihangsúlyozni, hogy igenis voltak olyan kommunista alakulatok Kínán belül, akik felvették a kesztyűt, és akár a hátrányos felszereléseik ellenére is keményen kivették a részüket a csetepatékból!

MEGALAKULÁS

    A New 4th Army a Yangtze folyótól délre ugyanúgy 1937-ben alakult meg, ahogyan az északnyugaton működő "testvércsoportja", az Eighth Route Army, és habár hivatalosan mindkettő az NRA irányítása alá tartozott, a gyakorlatban Chiang Kai-shek vezetésének vajmi kevés ráhatása volt arra, hogy a két kommunista haderő milyen hadmozdulatokban és hogyan vesz részt, mivel mindkettő a KKP (Kínai Kommunista Párt) közvetlen irányítása alá tartozott. A N4A fő bázisa Anhuiban volt, ez az épület még ma is megtekinthető Kínában. A hadianyag utánpótlásuk meglehetősen nehézkes volt a területük köré vont nacionalista blokád miatt, így aztán saját pénznem bevezetésére is sor került, ezt tartogatták a "belsős" vásárlásokra, míg a Kína-szerte érvényes valutát a "külső" vásárlásokra (fegyver, lőszer és bármi, amit a bázisaikon nem tudtak saját maguknak előállítani).

    Az egyenruhákra, fegyverekre és állományjelzőkre külön nem térnék ki, ezt már megtettem egy kombinált cikkben korábban. Aki lemaradt róla, az itt olvashatja el:
https://ghostdivision74h.blogspot.com/2023/08/kinai-kommunista-hadseregcsoportok.html

New 4th Army Ifjúsági Tagozata

- 1937 és 1938 között a hadseregcsoport Anhui felé vette az irányt, a főbb tevékenységi körük az ellenséges japán erők háta mögötti gerillabázisok kiépítése és az újoncok toborzása volt a fő feladatuk. 

- 1939 és 1940 között folytatódtak a további bázis és területkiépítési munkálataik, összecsaptak különböző nacionalista gerillacsoportokkal Észak-Jiangsuban, valamint az Eighth Route Armytól kaptak 12.000 főnyi erősítést.

- 1940-re olyannyira felerősödtek az NRA és a N4A közötti konfliktusok, amely végül az 1941-es Anhui incidensben teljesedett ki. Ez egy 6 napos, széleskörű csatározás volt, amely nagy véráldozatok (kb 7-8000 fő veszteség) árán, de a körbezárt kommunista csapatok kitörésével ért véget. A nacionalista csapatok porig rombolták a N4A főhadiszállását is, ezután sok N4A katona letépte a sapkájáról a hivatalos kék ég, fehér nap sapkajelvényt, és soha többet nem is voltak hajlandóak azt hordani.

1941. Anhui. Nemsokkal az incidens előtt

- 1941 és 1943 között kiépült az új N4A bázis észak Jiangsuban, ekkorra a hadseregcsoport már 7 teljes hadosztállyal rendelkezett, amely összesen 90.000 főt számlált. Ebben az időszakban túlnyomórészt a japánokkal hadakoztak.

- 1944 és 1945 között a japánoknak már annyira emberhiány lépett fel bizonyos területeken, hogy abbahagyták az N4A elleni rendszeres támadásokat. Ekkor újra gyakoribbá váltak a kommunista hadseregcsoport és a nacionalista haderők közti összecsapások, ezzel párhuzamosan a N4A megpróbált új bázosokat létrehozni kelet Zhejiangban, Hunanban és Hubeiben is. A 2. Világháború végeztével ezeket a bázisépítési tevékenységeket felfüggesztették, és kivonultak ezekről a területekről. Ezidőtájt a New 4th Army nagyjából 280.000 főt számlált.

- 1946 nyarán folytatódott a kínai polgárháború, majd 1947-ben a N4A-t, ugyanúgy ahogyan az Eighth Route Armyt beolvasztották az újonnan megalakított People's Liberation Armyba, így az eredeti nevén mindkét hadseregcsoport megszűnt létezni.

Érdemes kiemelni az alábbi csatákat, amelyekben résztvettek: 

- Luwu-i csata

- Majiayuan-i csata

- Fancsang védelme

- Huangqiao-i csata

- Incidens Dél-Anhuiban

- Li Changjiang elleni hadjárat

- A Yanfuért és Suzhongért vívott csata

- A "vidék megtisztítása" elleni harc Közép-Csiangszuban

- Az 1943-as Huaihai-kampány

- A N4A 1944-es offenzívája

- Dél-Henani csata

- 1945-ös közép-kínai nyári hadjárat

ÉRDEKESSÉG: A New 4th Army tagok nem egy és nem két olyan 88D-s katonát megmentettek, akik résztvettek a sihangi raktár ostromában a japánok ellen. Ezeket a katonákat a koncessziós területen való fogvatartásuk után a japánok igyekeztek kényszermunkatáborokba szállítani, ám sokuknak sikerült megszökni, vagy sokuk konvoján N4A katonák ütöttek rajta, és segítettek nekik a szöktetésben. Voltak olyan 88D katonák, akik a saját hadseregcsoportjukhoz szöktek vissza, de olyanok is akadtak, akik a New 4th Army soraiban folytatták a katonai tevékenységüket. Forrásanyag: Stephen Robinson - Eight Hundred Heroes című könyve

Az 1951-es Tavaszi Hadjárat, 2. rész

 

TAVASZI OFFENZÍVA: A YALUTÓL SZÖULIG

    Kína valósággal sokkolta az Egyesült Nemzetek Parancsnokságát, amikor még 1950 novemberében elindította a legelső hatalmas offenzíváját a déli határon túl. Kora decemberre a PVA csapatok támadásai egészen a 38. szélességi fokig szorították vissza az arcvonalat, miközben a kommunista fővárost, Pyongyangot is visszafoglalták az amerikai/dél-koreai csapatoktól. 1951 januárjában a harmadik hadjárat már a 37. szélességi fokig nyomta vissza az Egyesült Nemzetek erőit, a kínai csapatok közben elfoglalták Szöult is, a déliek fővárosát. A kínaiak morálja az egekben volt, az eddig alkalmazott stratégiák sikert sikerre halmoztak, a cél pedig, hogy az ENSZ erőket végleg kiszorítsák a koreai félszigetről, ezen a ponton teljesen reálisnak tűnt. Ekkorra már 1951 januárjának végén megindult a 4. kínai offenzíva, majd ennek a végére (1951 tavasza) a koreában szolgáló kínai katonák létszáma elérte a 950.000 főt, beleértve 42 gyalogoshadosztályt, 8 tüzérségi hadosztályt, 4 légvédelmi hadosztályt, és 4 tankhadosztályt.

PVA katonák átkelése a Yalu folyón

    Ez az első 4 kínai offenzíva formálta és fektette le az Ötödik Hadjárat vagy másnéven a Tavaszi Offenzíva alapjait. Ebben a fejezetben a PVA által alkalmazott haditerveket és azok előkészületeit, a szervezeti felépítést és a kivitelezést, a taktikai döntéseket, a kommunikációt, a harc közben felmerülő problémás helyzetek megoldását és a Kínai Önkéntes Haderő teljesítményét fogjuk górcső alá venni. A kezdetben bevetett taktikák mind a polgárháború éveiből származtak, amelykben masszív élő-hullám rohamokat vetettek be a jól beásott (és amúgy igen hatékonyan védekező) nacionalista csapatok ellen. A Koreai Háborúban a PVA ugyanezeket a taktikákat vetette be az ENSZ erők ellen: tömegrohamokkal, oldalba támadásokkal, éjszakai rajtaütésekkel, közelharccal és teljes bekerítésekkel próbálták meg ellensúlyozni az ENSZ erők rendkívül fenyegető tüzérségi erejét (és a sajátjuk szinte teljes hiányát).

A PARANCSNOKI LÁNC

    A PVA parancsnoki láncolata 1950 októberében alakult ki, és az egész koreai háború alatt végig ez a formája maradt fent, miközben Mao Pekingből gyakorolta az operatív irányítást. A hadműveletek központjában Mao a PVA főparancsnokságának küldött táviratok segítségével hozta meg a stratégiai döntéseket és a hadjárati terveket. Peng Dehuai és vezérkara Mao terveit hajtotta végre az egyes hadműveletek testre szabásával, az erők szervezésével és a haditervek végrehajtásával, majd napi jelentéseket küldött Maónak a frontvonal-beli eseményekről.

Mao és Peng

    Peng részletes utasításokat adott ki a hadseregparancsnokoknak, és később, a Tavaszi Hadjárat során már direkt kapcsolatot építettek ki a PVA főhadiszállása és a hadseregparancsnokságok között. Amikor a hadseregparancsnokok később utasították hadosztályaikat a küldetések végrehajtására, az új parancsnoki lánc a gyakorlatban nem igazán működött, mert inkább személyiségvezéreltnek bizonyult. Az 1951 tavaszán a Tavaszi Hadjárat során többször is előfordult, hogy egy-egy parancsnok elvesztette a kapcsolatot felettesével, és a parancsnoki lánc megszakadt. Mao és Peng kapcsolata nem éppen volt felhőtlen, ez pedig sajnos rányomta a bélyegét a különböző hadműveletekre is: annak ellenére, hogy Mao minden nap kézhez kapta Peng jelentéseit és terveit, folyamatosan, gyakran hirtelen megváltoztatta vagy módosította Peng terveit, természetesen mindezt a koreai PVA parancsnokság rovására. Peng megközelítése a Koreai Háború egészéhez Maóéhoz képest kifejezetten óvatos és konzervatív volt, és vitathatatlanul reálisabb is. Mao a politikai doktrínákat a stratégiai realitások fölé helyezve arra kényszerítette Penget, hogy egyik támadó hadjáratot a másik után indítsa el az ENSZ erők ellen. Annak ellenére, hogy Mao több mint húszéves tapasztalattal rendelkezett a harctéri hadjáratok tervezésében, Mao Pengnek adott utasításai csak nagyon kevés önálló kezdeményezést engedtek a PVA parancsnokságának, ez pedig később megbosszulta magát.

    Bár Mao uralta a hadműveleti tervezést, és komolyan vette főparancsnoki szerepét, a PLA és a PVA sohasem iktatott be egy olyan vezetési és irányítási doktrínát, amely megfelelt volna egy modern háború követelményeinek. A kínai tisztek között a parancstovábbítási rendszer továbbra is a közvetlen személyes kapcsolatokon keresztül működött, semmint a hivatalos papír formájú vagy más módokon, ez pedig jelentősen rontotta a parancsok továbbítását, és azok szó szerinti megőrzésének minőségét. A PVA-n belül a parancsnokok közötti személyes kapcsolatok sokat számítottak, és Peng minden alkalommal frusztrált lett, amikor Mao irreális terveit a hadseregcsoport- és hadseregparancsnokok szoros ellenőrzése és személyes támogatása nélkül próbálta végrehajtani.

AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS

    1950. október 25-től november 7-ig a kínai erők a Mao és Peng által tervezett védekező hadjárat helyett folyamatos rajtaütésekkel támadták az ENSZ-erőket. Mao terve azon a feltételezésen alapult, hogy az Észak-Koreai Néphadsereg meg tudja védeni Phenjant és lelassítja az ENSZ csapatok észak felé irányuló támadását. Ekkor az Észak-Koreai Néphadsereg (North Korean People's Army, a továbbiakban csak NKPA) összesen 250.000 emberrel rendelkezett, beleértve 9 gyalogoshadosztályt és egy harckocsihadosztályt Észak-Koreában, valamint 9 éppen kiképzés alatt álló hadosztályt Mandzsúriában és további 9 gyalogoshadosztály maradványait Dél-Koreában. Egy hatékony védelem kiépítése az NKPA által ellenőrzött területeken lehetővé tette volna, hogy a PVA ebből kifolyólag előnyt kovácsoljon magának és megvethesse a lábát Észak-Koreában, hogy megállítsa az ENSZ-erők észak felé irányuló támadását. Az ellenséges erők bárminemű megtámadása vagy egyáltalán bármilyen támadó hadjárat indítása soha nem volt sem Mao, sem Peng fő célja, de a Kim Il-sunggal október 21-én tartott találkozón Peng Dehuai rájött, hogy a kínai hírszerzés minden volt, csak pontos nem, legalább két-három nappal később futottak be az üzenetek, ez pedig lehetetlenné tette számára Mao tervének végrehajtását a 40. szélességi kör védelmére.

PVA katonák még 1950 októberében, Szöul elfoglalásakor

    Ekkorra ugyanis az ENSZ erők már olyan mélyen nyomultak be északra, hogy október 19-én az NKPA-t kiverték Pyongyangból és a teljes kommunista védelem összeomlott Észak-Korea területén. Kim Il-sung nagyjából 50.000 NKPA katonával tudta a kommunikációt fenntartani, ennek köszönhetően pedig a kínai hadosztályoknak lehetetlennek bizonyult a kiadott feladat, hogy a Yalu folyótól délre 193-290km-re eső védelmi állásaikat időben elfoglalhassák. A kínaiak kezére játszott viszont az a tény, hogy az amerikai felderítőket sikeresen kijátszották, így nagyjából fogalmuk sem volt az ENSZ csapatoknak arról, hogy Észak-Koreában 2 hétig hatékonyan maradt rejtve nagyjából 300.000 PVA katona. Ennek köszönhetően Mao vérszemet kapott, és az eddigi védelmi stratégiát villámgyorsan támadásba vitte át, arra alapozva, hogy a meglepetés erejével jócskán meggyengíthetik az amerikai/dél-koreai erőket, mielőtt még azok további utánpótlásokat hozhatnának. 

    A PVA által indított Első Hadjárat, amely 1950 október 25-től november 7-ig tartott, nem volt jól megtervezve, mivel az ENSZ-erők sokkal gyorsabban mozogtak és sokkal északabbra jutottak el, mint amire a kínaiak számítottak. A négy kínai hadsereg frontális ütközeteket vívott a Koreai Köztársaság 1., 6. és 8. hadosztályával, valamint az USA 1. lovashadosztályával. Az első hadjárat során a PVA parancsnoksága 120.000-150.000 embert összpontosított a Chongcheon-gang folyótól északra fekvő területre, 50.000 ENSZ-katonával szemben a kínaiak pedig három az egyhez számbeli fölényt képviseltek. A PVA a PLA által a kínai polgárháború alatt tökéletesített harci taktikákat alkalmazta, mint például a meglepetésszerű támadásokat, az ellenséges egységek szétválasztására szolgáló útakadályokat és az éjszakai támadásokat, hogy ezzel is kompenzálják azt az elsöprő kézifegyver és tüzérségi tűzerőt, amellyel az ENSZ csapatok rendelkeztek. Ennek ellenére a PVA nem érte el azon a célját, hogy a hadjárat során legalább két ROK-hadosztályt kiiktasson.

    Az amerikaiakkal való első találkozás csupán a véletlen műve volt, amikor a kínai 39. hadsereg megtámadta Unsont, abban a hitben, hogy azt dél-koreai erők védik. A kínaiak csak a kibontakozó sziluettekből jöttek rá, hogy itt már amerikai erőkkel fognak szembeszállni, őket viszont teljesen felkészületlenül érte a kínaiak megjelenése: jópáran azt hitték, hogy dél-koreai erősítés érkezik, ennek köszönhetően meg is próbáltak kezet rázni a közeledő kínaiakkal. A november 1-től 4-ig tartó ütközetben az USA 6. lovasezrede és a Koreai Köztársaság 12. ezrede az 1. hadosztályból igencsak megtizedelődött, 2000 fős veszteséget könyvelhettek el az ütközet végére.

Amerikai katonák az Unson-i ütközet után

    Nem kellett sokat várni az első nagy volumenű ütközetre, 1950 november 27-én a chosini víztározónál 120.000 kínai katona zúdult az ott állomásozó amerikaiak nyakába. Dacára annak, hogy az amerikaiak keményen állták a sarat, és odacsaptak mindennel ami csak a kelléktárukban volt, december 2-ra Sihung-ni elesett, ezzel pedig a víztározóért folytatott ütközet végetért. A chosini víztározóért folytatott csatáról már írtam egy két részes cikkben, akit bővebben érdekel, az alábbi linkeken találja meg őket:

1. cikk: https://ghostdivision74h.blogspot.com/2025/02/csata-chosin-i-viztarozoert-1-resz.html
2. cikk: https://ghostdivision74h.blogspot.com/2025/03/csata-chosin-i-viztarozoert-befejezo.html

    A chosini csata végeztével a kínai vezetés teljes örömmámorban úszott, és dacára a rendkívül durva veszteségeiknek (és hogy az amerikai X. hadtestnek mégis sikerült egérutat nyernie), győzelemként könyvelték el az ütközetet, és az első hadjáratot is.

Mindannyian készenálltak a következő, nagyszabású offenzívára.

Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea 

Kínai Népi Rendőrség és Közbiztonsági Részleg állományjelzői / Chinese People's Police and Security Bureau's insignias

 

Az 1950 februárjában közzétett egységesítő parancs

    Az előző kis kitekintőben írtam nektek egy rövid szösszenetet az 1949 október 1.-e utáni Kína rendőrségével kapcsolatban, egészen 1955-ig bezárólag. A különféle jelvényeket, felvarrókat és egyenruhákat egy külön cikkre tartogattam, így eljött az ideje, hogy ezeket is górcső alá vegyük. A tőlem telhető legnagyobb alapossággal próbáltam mindent összegyűjteni amennyire csak lehetett, remélem, ezzel is kaptok némi értékes tudásanyagot a témában. No, lássunk is neki!

Type 49 (1949 augusztus - 1950 február)

    Arról már írtam, hogy maga az egységesítés 1950 elejére (egészen pontosan februárra) valósult meg, az 1949 augusztusától 1950 februrjáig használt rendőri egyenruhát Type 49-esnek hívjuk. Ebben az időszakban a rendőröknek már létezett egy mellkasfelvarró "People's Police" felirattal valamint a sapkacsillag, középen a "Public Security" felirattal. A 49-es típusú egyenruhánál a sapkacsillag amúgy megegyezett a People's Liberation Army-féle vörös csillaggal,volt, hogy még a régi PLA-s felirattal hordták a Public Security-s helyett, illetve az adott "helyőrség" karfelvarrója is egy variáció volt. Volt arra is példa, hogy a szokásos, eddig látott fehér alapú karfelvarrók helyett egy teljesen vörös alapra nyomott felirat volt látható. Fejfedőnek még csak a tipikus sapka volt használatban.

Az egyenruha Type 50-es, viszont a sapka
a már 1949-ben is használt verzió

A Pekingi Katonai Ellenőrző Bizottság közbiztonsági irodájának
Type 49 típusú rendőrségi sapkajelvénye

Type 49 rendőrségi sapkajelvény

Type 49 rendőrségi sapkajelvény

Type 49-es PLA sapkajelvények

Egy, a sokféle 1949-ben használt karfelvarróból. Ez egészen pontosan a Sanghaji Katonai Ellenőrző Bizottság Közbiztonsági Hivatalának felvarrója

PLA mellkas felvarró 1949-ből. Sok helyen a különféle rendőri alakulatok vagy akár a katonai rendőrség is ezeket a hadseregben használatos felvarrókat hordta, megkülönböztető jelzésnek pedig az eltérő karon található felvarrókat használták

Type 50 (1950 február - 1955 november)

Itt már bejöttek a kizárólag TISZTEK SZÁMÁRA a galléron található jelvények, amelynek az egyik oldalán a "People's Police", a másik oldalán pedig az egység logója és az ahhoz tartozó egységszám szerepelt. Szintén megjelentek a sapkák mellé a szemellenzős tiszti kalapok, a fentebb már ismeretett vörös csillaggal, benne a "Public Security" felirattal. 1951-ben megszüntették a lábszárvédő használatát is, a mellkas felvarró pedig a "Chinese People's Police" felirattal lett ellátva. A karfelvarróban található vörös csillagon belül itt már nem volt látható az "Augusztus 1" felirat, helyette a "Public Security" felirat került bele, ezzel is megkülönböztetve az egyenruha viselőjét a People's Liberation Army katonáitól és más védelmi alakulatok tagjaitól.

Type 50 sapkajelvények

A Közbiztonsági Hivatal mellkasfelvarrója, ez speciel
az általam is megjelenített vasúti őrségé

Közbiztonsági Hivatal vasútőrségi tisztje

A két közbiztonsági hivatal/rendőri alakulat karfelvarrója közti különbség
az, hogy a kék hátterűvel rendelkező személy az adott részleg "gerincéhez"
tartozott,a zöld pedig a helyileg illetékes személyek ruházatára volt rávarrva,
de néhány városban a helyi káderek is ezt kapták a zubbonyukra

Type 50 rendőri egyenruha a szemellenzős tiszti kalappal

A cikkhez általam felhasznált forrásanyagok:
https://blog.sina.com.cn/s/blog_45bb8ce70102yufs.html
https://www.sohu.com/a/455262954_120207620
http://www.360doc.com/content/23/0214/11/11723840_1067592443.shtml

NRA 10. Hadsereg megjelenítés / NRA 10th Army Impression

 

1944 Hengyang ostroma, 10. Hadsereg megjelenítése
Rendfokozat: másodosztályú közlegény
Egyenruha: tipikus NRA nadrág, zsákmányolt japán Juuban inggel
Fegyverzet: Type 24-es puska, Belga FN24-es bajonett
Felszerelés: kenyérzsák, vászon töltényheveder, kulacs
2. Kínai - Japán háború

1944 Battle of Hengyang, 10th Army impression
Rank: Private Second Class
Uniform: NRA pants with captured Japanese Juuban shirt
Weaponry: Type 24 rifle with a Belgian FN24 bayonet
Equipment: bread bag, canvas ammo bandolier, canteen
2. Sino-Japanese War

XI. Rákosmenti Rendvédelmi és Katonai nap

 

A csapat életében először kapott meghívást a szervezőktől az eseményre, amelyről már hallottunk régebben, így most végre élőben is részt vehettünk rajta. Még pénteken kihurcolkodtunk a résztvevők jórészével, az estét a szokásos vidám hangulatban töltöttük, aztán egy kiadós alvással búcsúztattuk a hét fáradalmait. A reggel kimondottan pattogósra sikerült, gyors felkelés hétkor, hogy időben berendezzük a kiállítóhelyet, mindenki rendesen beöltözzön és még egy kiadós reggelire/kávéra is fussa az időnkből, mielőtt az első látogatók beesnek.

Ha valami katasztrófális volt a nap folyamán, az kizárólag a hőmérséklet volt, de ezzel mindenki dacolt, aki kijött. Maga a rendezvény, annak a szervezése, lebonyolítása és külcsínje egytől egyig profi munka, le a kalappal a szervezők előtt, mert az eddigi legjobb események egyike volt, amelyen résztvehettünk. Külön pirospont jár azért, amennyire a szervezők ennyire a szívükön viselték a kiállítókat, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt. Sok régi ismerőssel is találkoztunk a hazai hagyományőrző közösségből, legnagyobb mázlinkra pont a vietnámi kontingens mellett volt a helyünk, így ismét borítékolva volt, hogy a hétvége a legjobb hangulatban, sok ökörködéssel és beszélgetéssel fog telni.

A napot aztán megkoronázta a délelőtt 11-kor induló katonai díszkonvoj, amely áthaladt szinte az egész kerületen. Na, hát ha valami, ez aztán lehengerlő élmény volt a javából, soha még csak hasonlóban sem volt részünk!

Ezúttal is szeretnénk megköszönni a meghívást Horváth Tamás polgármester úrnak, Tóth Csaba Csongor rendezvénykoordinátornak és Mózes Edinának, kiválóan éreztük magunkat! Reméljük, 2026-ban ismételten hozzájárulhatunk a rendezvény sikeréhez Jövőre ugyanitt? :)

A beszámoló után pár kép kedvcsinálónak:

Népi Rendőrség Közbiztonsági Részlege / People's Police Public Security Bureau

 

HUN: No, újra itt! Az újabb ázsiai vakáció alatt sikerrel pihentem ki magamat, így a blogbejegyzések ismételten gyakoribbak lesznek. Biztosak lehettek abban is, hogy egy új, Kínával kapcsolatos, bár Koreához kötődő részleggel is kibővül a kis csapatunk, az ezzel kapcsolatos információk viszont még titkosak :) Régi vágyam volt egy kínai rendőr egyenruhát összerakni, és mivel az 1937-45 közé tartozó katonai rendőrségéhez tartozó már nagyjából készen van, válaszottam egy olyat, amit egyből össze tudtam rakni és bemutatni nektek. Erre a tegnapi zsámbéki rendezvényen került sor, ahol először öltöttem magamra a Népi Rendőrséghez tartozó Közbiztonsági Részleg vasútőrség tisztjének egyenruháját.

1949. október 1-jén megalakult a Kínai Népköztársaság, ami új történelmi korszakot jelentett a modern állam felépítésében. Az államhatalom megteremtésével párhuzamosan az államhatalom és a társadalmi rend fenntartása érdekében létrejött a nemzeti rendőrségi rendszer is, amely az államapparátus fontos részét képezte. Mindössze egy évbe telt az új rendőrségi rendszert országszerte kiépíteni (és egységesíteni az ehhez tartozó egyenruhákat, felvarrókat és jelvényeket), a rendőrség pedig ezután is fenntartotta a félkatonai irányítási modellt, ami a rendőrtisztek hagyományaihoz is kapcsolódik. Mivel akkoriban a rendőrség nagyon kis létszámú volt, a közbiztonsági szervek elsősorban az alulról szerveződő csoportokra és a közbiztonsági bizottságokra, a népi közvetítő bizottságokra és a lakosok bizottságainak autonóm szervezeteire támaszkodtak a háztartások közös védelmében, a társadalmi rend fenntartásában, az ellenség elleni küzdelemben, valamint az emberek széles tömegeinek védelmében, hogy békében és elégedetten éljenek, dolgozzanak.

A rendőrök tevékenysége elég sokrétű volt a más országokéban szolgálatot teljesítő kollegáikhoz képest, ennek köszönhetően pedig az új hatalom gerincét képezték a hadsereg mellett. Tevékenyen résztvettek az antikommunista mozgalmak felkutatásában és felszámoláságban, de sikeres lépéseket tettek a hétköznapi bűnözési formák, a drogfogyasztás és árusítás ellen is. A koreai háború (1950-1953) évei alatt tevékenyen vettek részt a különböző építkezési területek biztosításában, forgalomirányításban, börtönök őrzésében, de alájuk tartozott a tűzoltóság, a vasúti létesítmények és a vízirendészet is ugyanúgy, ahogyan a különböző politikai személyek személyi védelme.

A társadalom igényeihez való alkalmazkodás érdekében a rendőri munka olyan ellenőrzési mechanizmust alakított ki, amely hatékonyan fenntartotta a társadalmi biztonságot és rendet, így a Kínai Népköztársaság a világ egyik legalacsonyabb bűnözési rátájú országává vált.


ENG: Well, here we go again! I've successfully relaxed during another Asian vacation, so blog posts will be more frequent again. You can also be sure that a new China-related, albeit Korea-related, section will be added to our little team, but the details are still under wraps :) I've had a long-standing desire to put together a Chinese police uniform, and since the one for the 1937-45 military police force was pretty much ready, I chose one that I could put together and show you right away. This took place at yesterday's event in Zsámbék city's event, where I wore for the first time the uniform of a Railway Police Officer of the Public Security Department of the People's Police.

On 1 October 1949, the People's Republic of China was established, marking a new historical era in the construction of the modern state. In parallel with the establishment of state power, a national police system was set up to maintain state authority and social order, and formed an important part of the state apparatus. It took only a year to build up the new police system throughout the country (and to standardise the uniforms, patches and insignias), and the police continued to maintain a paramilitary model of management, which is also linked to the tradition of police officers. Since the police force was very small at the time, the public security forces relied mainly on grassroots groups and public security committees, popular mediation committees and autonomous organisations of residents' committees to collectively protect households, maintain social order, fight the enemy and protect the broad masses of people to live and work in peace and contentment.

The policemen's activities were quite diverse compared to those of their counterparts in other countries, and as a result they formed the backbone of the new power alongside the army. They were actively involved in tracking down and eradicating anti-communist movements, but also successfully tackled ordinary forms of crime, drug use and trafficking. During the Korean War years (1950-1953), they were actively involved in securing various construction sites, traffic control, guarding prisons, but also fire brigades, railway installations and river patrols, as well as personal protection of various political figures.

To adapt to the needs of society, police work has developed a control mechanism that has effectively maintained social security and order, making the People's Republic of China one of the countries with the lowest crime rate in the world.