Kenyérzsák túra 2024 fotók

 

Fotók: https://www.instagram.com/a.reenactor.too.far/

Kenyérzsák túra 2024

 

Tavaly vetődött fel bennem először a gondolata annak, hogy kellene szervezni itthon egy olyan (egyelőre zártkörű) hagyományőrző túrát (vagy akár többet is), amely felsorakoztat párat azokból az itthoni csoportokból, akiket véletlenül sem a FARB-fesztről szalajtottak, akiknek a felszerelése és a történelmi tudása reprezentálja azt a szintet, amelyet Magyarországon bárkinek illene, aki ezt a hobbit választja magának. A gondolatokat tettek követték, Csypa barátom kinézett egy kellemes, de teljesíthető útvonalat még 2023-ban, így ott az első decemberi hétvégén meg is ejtettük a túrát, amelyet ennek megfelelően lejelentettem a helyi hatóságoknál.

Idén valami miatt ez nem igazán ment ennyire zökkenőmentesen, valószínűleg a szomszédunkban dúló háború és a társadalom túlérzékenysége miatt a helyi rendőrség nem igazán javasolta a fegyverutánzatok megjelenítését a túrán úgy, hogy az esemény nem egy egyesület és egy bejelentett rendezvény keretein belül történik (bár nem igazán értem, hogy miben különbözik a kettő azon kívül, hogy az utóbbi kap egy nagyobb publicitást. Sebaj, egyesület lesz, megszervezzük jövőre rendezvényként). Kicsit üresnek éreztem így a repertoárt, viszont a túrán szép számmal és változatos csoportokkal képviseltették magukat a hagyományőrzők. A túra lényege, hogy adott megállóhelyeken egy adott csoport bemutatja az általuk bemutatott hadsereg téliruházatát, felszerelését, akik találtak felolvasható visszaemlékezést, azok ezzel is készülhettek.

Sikerült sokkal jobb időt kifognunk, mint tavaly, kevésbé volt szeles és hideg az idő, így a 9km-es táv az előadásokkal együtt körülbelül 6 óra hosszát tartott. Az útvonalon nincsenek annyira veszélyes szintkülönbségek, így az átlag túrázóknak is simán végigvihető, közülünk is voltak olyanok, akik egyáltalán nem túráznak rendszeresen.

A résztvevő csoportok az alábbi korszakokat ölelték fel és mutatták be:
- 2. Kínai-Japán Háború (NRA és kommunista alakulatok 1937-1945)
- Kínai Polgárháború és annak a második fázisa (NRA és kommunista alakulatok 1945-1949)

- Kínai részvétel a Koreai háborúban (1950-1953)
- 2. VH Olaszország (Bersaglieri és Alpini alakulatok)
- Magyar Királyi Honvédség (2. Világháború)
- Brit Ejtőernyős Alakulatok
- IDF (Israeli Defense Forces, 6 napos háború illetve Yom Kippur háború)

A túra végére mindenki kapott egy szép oklevelet, illetve lehetőség volt támogatói felvarró beszerzésére is. Mondani sem kell, hogy a nap végére azért mindenki kellemesen elfáradt, így elégedetten és élményekkel teli vágtunk neki a hazafele vezető útnak, no és persze keresni valami laktató elemózsiát a nap lezárásaként. Ha minden terv szerint alakul, akkor a Kenyérzsák túrából állandóra lesz egy november végi - december eleji ezen az útvonalon, valamint keresünk egy tavaszi útvonalat máshol. Egy kedves barátomnak pedig Vereben felvetettem ezt az ötletet, így még az is lehetséges, hogy az ottani nyári gyerektábor keretein belül szintén helyet kap majd egy ilyen oktató túra a fiatalabb generációnak. 

Azt, hogy a túra zárt körű marad-e vagy nyilvánossá tesszük és regisztrációhoz kötjük, még beszélgetés tárgyát képezi, viszont minden infót közzé fogunk tenni időben itt a blogon és az instagram oldalunkon is! Mondanám, hogy az évet ezzel lezártuk, ám még akad valami a tarsolyban most szombatra, ami egy egészen új dolgot valósít majd meg Magyarországon belül. Hogy egészen pontosan micsoda, az maradjon meglepetés, figyeljétek az oldalt! :)

Fotók: Egri Dalma/Csypa

Type 43/Type 54 géppisztoly

 

A PPS-43 géppisztoly egy 35 töltényes ívtárral üzemelt és 600 lövés per perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. Megbízható volt, és a behajtható válltámasza miatt a katonák különösen szerették, mert könnyű manőverezést tett lehetővé

1945. augusztus 9-én egymillió szovjet katona lépte át a kínai határt, és indított végső támadást az Északkelet-Kínában immáron védelemre berendezkedett japán Kwantung-hadsereg ellen, ezzel pedig a PPS-43 géppisztoly megkezdte "hódító körútját" Kínában. Akkoriban a fegyver a „Type 43” géppisztoly névre hallgatott, ugyanakkor a szovjet hadsereg felszerelésében megtalálható volt a PPSh-41 géppisztoly is. A szovjet hadsereg távol-keleti frontjának 88. gyalogos dandárja a Szovjetunióba korábban visszavonult Északkeleti Japánellenes Szövetséges Erők maradványaiból állt (róluk már írtam cikket a blogon, itt megtalálhatjátok: https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/06/northeast-anti-japanese-united-army.html). A szovjetek biztosították ezen erők utánpótlását és a kiképzését, mondani sem kell, hogy a  PPS-43 géppisztoly is a felszerelésük részét képezte. A kínai polgárháború (1945-1949) második fázisának kezdeti napjaiban valóban megtalálható volt mindkét géppisztoly az Északkeleti Demokratikus Szövetség Hadseregében, de egyáltalán nem voltak elterjedtek, és még kevésbé beszélhetünk arról, hogy ezeket a géppisztolyokat Kínán belül tömeggyártották volna ezekben az időkben (1945-1947 közti periódusról beszélünk). Csak a polgárháború késői szakaszában kezdték el a PPS géppisztolyokat gyártani északkeleten, ez számított akkoriban a kommunista erők fő logisztikai és hadiipari bázisának. Ezt megelőzően az északkeleti katonai ipari bázis fő profilja a frontvonalon égetően szükséges lőszerek gyártása és a tönkrement lőfegyverek javítása volt.

A szovjet Vörös Hadsereg az elfoglalt a Harbini pályaudvaron.

1946 elején Wang Fu, Li Shaogang és Ji Xilin (jobbról balra), Zhou Baozhong tábornok, a 88. dandár parancsnoka és az Északkeleti Japánellenes Szövetséges Erők egykori vezetője három adjutánsa csoportképet készített a Csalu-folyónál, Yongji megyében. A háromból kettejüknél PPS-43 géppisztoly van.

Az egyetlen cég, amely szovjet típusú géppisztolyokat gyártott, a Dalian Jianxin Company volt, amelyet 1947 végén alapított a kommunista vezetés, kihasználva azt az előnyt, hogy Lushun és Dalian a szovjet hadsereg ellenőrzése alatt állt. Mivel ezeken a területeken nagyszámban voltak megtalálhatóak a szovjet fegyverek, a vállalat négy év alatt 563 szovjet típusú géppisztolyt másolt és gyártott le.

Kína végső döntését a PPS-43 géppisztoly utángyártása mellett nagyban meghatározta a fegyver kiemelkedő teljesítménye az amerikai agresszió ellen folytatott küzdelemben, a koreai háború évei alatt. A fegyverek fellelhetősége és utánpótlása ebben a háborúban nagyon különbözött a polgárháborúban tapasztaltaktól: kevés volt az esély a harctéri zsákmányra míg az utánpótlás főként a hazai gyártástól és a szovjet segélyektől függött. Ugyanekkor az amerikai hadsereggel folytatott harcok főleg a gyors éjszakai mozgásra és a rajtaütésszerű támadásokra épültek, ennek megfelelően a fegyverek amortizációja és lőszerfogyasztása óriási volt. Éppen ezért a koreai háború negyedik kínai hadjárata után a Szovjetunió nagyszámú kézifegyvert, köztük PPSh-41 és PPS-43 géppisztolyokat biztosított a PVA számára, amelyeket az ötödik hadjárat előtt kezdtek el kiosztani a csapatoknak. A PVA-n belül 1951-ig összesen 35.607 régebbi típusú géppisztolyt cseréltek le a két modern típussal, amely nem csak jelentősen javította a logisztikát, de egységesítette és javította is az önkéntes hadsereg „nemzetközi márkájú” felszerelésének minőségét.

1950 júliusában, a kínai ötödik hadjárat után az Önkéntes Hadsereg Logisztikai Főparancsnoksága fegyverzeti értekezletet tartott az Észak-Korea középső részén fekvő Sandengliben, hogy összegezze a szovjet típusú kézifegyverek teljesítményét. A küldöttek általánosságban úgy vélekedtek, hogy a szovjet puskák nagyok és gyenge tűzerővel rendelkeznek, nem olyan jók, mint az amerikai lőfegyverek, de a szovjet géppisztolyok könnyen kezelhetőek és kiváló tűzgyorsasággal rendelkeznek, különösen a „Type 43”, amelynek a behajtható válltámasza könnyebbé tette a vele való manőverezést, nagyon népszerűségre szert téve a katonák körében.

A TYPE 43 HASZNÁLATA A GYAKORLATBAN:

A „Type 43” géppisztollyal felszerelt csapatok leggyakrabban a felderítők voltak. A felderítő taktikák tekintetében a PVA általában egy kis csapatnyi (3-7 de max 12 fő) felderítő katonát szervezett össze, hogy rajtaütésszerűen foglyokat ejtsenek és ezeket kivallatva derítsék fel az őket körülvevő helyzetet, de nem volt ritka, hogy 5-10 km mélyen behatoljanak az ellenség területére felderítés céljából, vagy, hogy közel lopakodtak az ellenséges állásokhoz és úgy figyelték meg az ellenséget információgyűjtés céljából.

A legjellemzőbb példa a fenti tevékenységre a „Meglepetéses támadás a Fehér Tigris Ezred ellen”: 1953. július 13-án az Önkéntes Hadsereg 20. és 9. hadteste támadást indított az ellenség ellen. A 203. hadosztály 609. ezredének megerősített zászlóalja mélyen benyomult az ellenség területére az 522. dombtól keletre vezető út mentén, és 14-én hajnali 2 órakor elérte Erqingdong környékét. A zászlóalj parancsnoksága alatt álló 607. ezred felderítő szakaszának egy szakasza álcázta magát, és Yang Yucai szakaszvezető-helyettes parancsnoksága alatt meglepetésszerű támadást indított. Gyors ütemben semmisítették meg a dél-koreai hadsereg hadosztálya 1. ezredének, közismert nevén a „Fehér Tigris ezredének” főhadiszállását, így az ellenség elveszítette a parancsnokságát.

PVA katonák berohantak a „Fehér Tigris Ezred” főhadiszállására. A PPS-43-at használó katonákon gyakori volt a 3 illetve 4 zsebes tártáska, amelyet vagy az oldalukon, vagy a mellkasukra fűzve hordtak.

Csoportkép a „Fehér Tigris Ezred” elleni meglepetésszerű támadásban részt vevő felderítő osztagról. Az első sorban balról a harmadik Yang Yucai, a felderítő hős.

A Koreai Háború Történetét Összeállító Bizottság (The Korean War History Compilation Committee) a következőképpen jegyezte fel ezt a csatát: „4 óra körül heves csata tört ki az ezredparancsnokság őrsége és az ellenség (az PVA-ra utalva) között... Az udvarra betörő kínaiak hevesen tüzeltek a géppisztolyaikkal. Az eligazító teremben tartózkodó személyzet az iratok égetése közben vette fel harcolt az ellenséggel, felkészülve a kitörésre, de az ezredparancsnokság mintegy harminc embere már nem tudta megállítani a közel egy zászlóaljnyi ellenséget, ezért az ezredparancsnok parancsot adott a kitörésre Jianzhenxian felé... Az ezred minden szintjén megszakadtak a parancsnoki és kommunikációs hálózatok, így a frontvonalon lévő zászlóaljakhoz semmilyen parancs nem jutott el. A hadosztályparancsnok-helyettes is eltűnt...” A Yang Yucai által vezetett felderítő osztag teljes felszereléssel vett részt a csatában (két katonának volt Type 43 géppisztolya a 12 főből), hogy megtámadják az ellenséges ezred főhadiszállását. A heves tűzerő miatt az dél koreaiak azt hitték, hogy egy teljes kínai zászlóalj támadta meg őket.

A tankok elleni közelharc szintén jó alkalomnak kínálkozott a „Type 43” géppisztoly számára, hogy hatékonyan kifejtse erejét. A Guzhimuli térségében zajló páncélosok ellen vívott harcokban az önkéntes hadsereg 31. hadosztálya a műveletek összehangolására a tüzelés, robbantás és fedezettűz három az egyben módszerét alkalmazta:

1. A páncélelhárító csapat 3 tüzérből és 2 robbantóból áll, ők 3 géppisztollyal és 6 páncéltörő gránáttal voltak felszerelve
2. A rakétavetős csapat 3 főből áll, mindegyikük 1 sima gyalogos, akiknél fejenként 1 géppisztoly volt 200 tölténnyel és 2 páncéltörő gránát, ők feleltek a fedezettűzért is

Az 1952. június 13-i csatában sok amerikai tank biztosította a dél-koreai hadsereg ezredét, hogy megtámadják a Guanfaliban névtelen magaslatot amelyet a PVA-sok védtek. A második század második páncéltörő csoportja egy rakétavetővel megrongálta a második tankot, aminek következtében az kigyulladt. A legénység négy tagja kiugrott a járműből és menekülni próbált, ám a kínai páncélelhárító csoport 3 géppisztolyának kereszttüzébe kerültek, minek következtében 2 dél koreai a helyszínen meghalt, a másik 2 pedig a kínaiak fogságába esett.

A PPS-43 géppisztolyokkal felszerelt önkéntes felderítők éjszaka az ellenséges állásokba lopakodtak, „elmozdították” az ellenség által elásott aknákat, és hatékonyan támadták meg az ellenséget

A Type 43 előnyeit a koreai háború végén az ellenséges földalatti erődítmények elleni harcokban vagy ellentámadás során lehetett a legjobban kihasználni. Amikor PVA-sok elfoglalták a felszíni erődítményeket, és a koreaiak az alagutakba vonultak vissza, a leggyakoribb módszer az volt, hogy a kínaiak elölről két géppisztollyal elzárták a barlang bejáratát, oldalról fedezték a többi bejáratot megközelítő csapatot, gránátokat vagy robbanótölteteket dobtak be, majd miután eliminálták a bentragadt ellenséget, átkutatták az alagutakat. Az 1953. április 15-én megjelent „Tanulmány a földalatti erődítményeket védő ellenség ellentámadásának taktikájáról a Guanfali Nyugati-fennsík harci tapasztalatai alapján” című cikk az alábbit írta: „A géppisztolyokon és gránátokon kívül a kommandósoknak robbanócsomagokat és kis mennyiségű földmunkaszerszámot kellett magukkal vinniük. A Type 43 válltámaszát össze lehet hajtani, ami szűk alagutakban sokkal nagyobb kényelmet biztosít a katonának". Az ugyanezen év április 20-án közzétett „Az alagút-hadviselés tapasztalatai a Meiyanli keleti hegy és a Matali nyugati hegy megtámadásakor” cikk tovább pontosított: „Minden csoportot fel kellett szerelni egy 10-15 kilogrammos nagy robbanóanyag-csomaggal, több kisebb robbanóanyag-csomaggal, egy robbantócsővel, személyenként egy géppisztollyal és 8-10 gránáttal.... Egy 20 méter hosszú kisebb alagúthoz elég egy 3 fős kommandó, ebből egy ember támad a bal oldalon, egy ember felelős a géppisztolytárak töltéséért mögötte, hogy biztosítsa a zavartalan tűzerőt, és a másik ember a jobb oldalon kúszik zseblámpával... Praktikusabb géppisztolyokat használni az egyenes alagútban, mert ha túl sok gránátot használsz, a füst túl erős lesz ahhoz, hogy megfelelően lásd előtted az alagutat”. Később ez egy 4 fős (2-2 fő) géppisztolyokkal felszerelt csoportra bővült, és a két csapat felváltva haladt előre, elfoglalták az egyes sarkokat, fegyvertípust cseréltek (robbanóanyag-géppisztoly), de embert nem, és behatoltak az alagutakba, hogy megadásra kényszerítsék az ellenséget, vagy megsemmisítsék azt. Ezzel egyidejűleg népszerűvé vált, hogy a zseblámpát a géppisztoly csöve alá kötötték (a PPS43 csőszerkezete ezt lehetővé tette) így tüzelés közben megvilágítható volt az alagút, jelentősen megkönnyítve a kezelők dolgát.

Az alagutakban folytatott harcok során az önkéntes hadsereg a PPS-43 géppisztolyt részesítette előnyben, amely behajtható válltámasszal rendelkezett.

Nyaralás a Kínai Köztársaságban (Taiwan), 9. rész

Ez a nap egy szintén aktív, kellemes kikapcsolódást nyújtó eseményre sikeredett egy helyi cimborám társaságában. Bringára pattantunk (ezúttal is köszönöm az édesanyja segítségét a kártya miatt, ugyanis ha nincs taiwani lakcímkártyád, nem tudsz az alkalmazásba regisztrálni, és e-bikeot bérelni), hogy bejárjuk a város egy részét, ebből volt, amit később gyalog is meglátogattam. A szállásomtól bringával 10 percre lévő egyik kis templom mellett régi japán géppuskabunker van, ma tárolónak használják, mellette pedig a hegyre felfele a Hutoushan Park, ide utolsó nap jöttem vissza egy kellemes sétára.

Innen következett egy barátságos lakótelepi rész, amely mellett egy tank, egy légvédelmi üteg és pár régebbi repülőgép van kiállítva, ha a konkrét hely érdekel, azt itt találjátok meg: https://maps.app.goo.gl/dBxCgmwuK1AmLjDGA

Délután 1 óra fele járt az idő, így a cimbora által javasolt étterem felé vettük az utat, amely a környéken nagy népszerűségnek örvend, és tanúsíthatom, hogy a minősége is tökéletes annak, amit itt rendelsz! Ha szeretnétek egy jót enni, itt találjátok meg a kajáldát: https://maps.app.goo.gl/BFzHTytVwnDytRYX6

Következő úticélunk egy helyi parkba vezetett, amely egykoron tüzérségi lőtér volt.

Egy kiadós beszélgetés közben bebarangoltunk, utána pedig a cimbora lakása felé vettük az irányt, ahol várt rám a családjával való találkozás. A lakópark bejáratánál takaros porta, sziklakert, kisvízesés és halastó fogadott, a benti látvány is egy rendezett, elegáns lakópark érzetét nyújtotta. A cimbora szülei nagyon kedvesek voltak, elláttak minden földi jóval, így életemben először ettem sárkánygyümölcsöt és igazi érett mangót (nem olyan félig megérett valamit, amit itt Európán belül sokszor kapni lehet). Mivel a család nem igazán beszélt angolul, a beszélgetésben sokszor volt segítségemre a fordítóprogram, így jókat társalogtunk egy kellemes tea társaságában, villámgyorsan elröppent a délután. A következő, s egyben utolsó úticélunk aznap egy bowling pálya volt, ahol némi várakozás után végre tudtunk párat gurítani, de sokáig nem tudtunk maradni a cimbora másnapi programjai miatt. A szállásomra visszatekerés előtt még beugrottunk izotóniás italért egy 7Elevenbe, ahol összebarátkoztam egy kedves, 13 éves Akitával. A gazdája meg volt lepődve, mert nem megy oda idegenekhez, engem viszont valamiért kipécézett magának, és odajött barátkozni :)

A visszaérkezéskor gyorsan betoltunk egy kiadós vacsorát, megköszöntem a barátomnak a programdús napot, majd elköszöntünk egymástól. A hotelben még tévéztem egy kicsit, közben fájó szívvel néztem a mobiltelefonom naptárjában, hogy gyakorlatilag másfél nap maradt hátra a taiwani vakációmból....

Köszönöm ezt a kiváló napot, Barátom! Remélem, mielőbb viszontlátjuk egymást!
有你們的相伴才有這讚讚的一天 ！朋友們，下次見 ！

Kenyérzsák túra/ Breadbag tour

 

HUN: Egy kimerítő, viszont jó hangulatú és eseménydús napon vagyunk túl a tegnappal. Viszonylag sok időt elvett a napjaimból a szervezése ennek a kísérleti stádiumban lévő, zárt körű túrának az összerakása, nem beszélve a meghívott csoportokkal való kommunikációról és az információs anyagok megtervezéséről. Az esemény sikeres volt, a képeket már megkaptam, igyekszem minél előbb egy beszámolóval szolgálni nektek!

Addig is, kellemes vasárnapot kívánunk Olvasóinknak!

ENG: Yesterday was an exhausting, but good-humoured and eventful day. It has taken a relatively long time out of my days to organise this closed tour in its experimental stage, not to mention the communication with the invited groups and the planning of the information material. The event was a success, I've got the pictures, I'll try to get a report back to you as soon as possible!

In the meantime, we wish our Readers a nice Sunday!

Maxim-Tokarev M1925

 

HUN: 100 töltényes hevederrel üzemelt, 7,62 x 54 mm-es lőszert tüzelt és 300-600 lövés/perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak. Ebből a géppuskából kb. 1400 darabot küldtek annakidején a kínai csapatoknak. Gyakorlatilag egy léghűtéses Maxim volt, amelynek az elsütőszerkezetét megtartották, és az új csövet, a kétlábú állványt és a puskacsövet csatlakoztatták hozzá, hogy könnyű géppuskát alkossanak belőle, a háború alatt viszonylag kevés konfliktust látott.

ENG: Fed with a 100-round belt of 7.62 x 54 mm cartridge and fired at 300–600 rpm, about 1400 of this were sent to the Chinese troops. It was actually an air-cooled Maxim which the firing mechanism was kept and the new barrel, bipod and rifle stock were attached to form a light machine gun, it was seen very limited action during the war.