A Kunlun hágói csata (崑崙關戰役)

 A Kunlun hágói ütközetben (1939 december 18. - 1940 január 11.) a Nemzeti Forradalmi Hadsereg a valaha feljegyzett legtöbb páncélos egységet vetette be a 2. Kínai-Japán háború ideje alatt. A japán birodalmi hadsereg egy jelentős offenzívát indított Guangxi (Kuanghszi) provinciában azzal a céllal, hogy elvágja a kínaiak utánpótlási vonalait, amik az akkor még francia fennhatóság alatt álló Vietnám területéről indultak Kínába. 

November 24.én a 200. Hadosztály 600-as ezredét járművekkel szállították Quanzhouból Kuanghszin át Nanning felé, amikor is Ertangnál (Nanning külkerülete) belefutottak a japán birodalmi hadseregbe. A 600. ezred annak ellenére kiválóan tartotta magát, hogy a japánok elsöprő légi és tüzérségi fölénnyel bírtak, de november 26.-án, ahogy az első nap sugarai felbukkantak a horizonton, a japánok átkaroló hadműveletbe kezdtek, előbb oldalba támadták, majd teljesen bekerítették az ezredet. Az ezredparancsnok személyesen vezetett egy századot ellentámadásra, de két golyó is eltalálta. Sérülései dacára visszautasította a kimentését és nemsokkal később egy harmadik golyó végzett vele. A kínai katonák továbbra sem adták fel a harcot, sikeresen verték vissza az újabb és újabb japán támadásokat, de az ezred segédtisztje elesett és az ezredparancsnok is megsebesült. Végül az 1. zászlóalj parancsnoka által vezetett kitörési kísérlet eredményes volt, az ezred az éjsza leple alatt sikerrel visszavonult. A japánok ezt követően elfoglalták a Kunlun hágó körüli területeket.

Győztes kínai katonák a Kunlun hágói csata után

A japán offenzva támadóéke az elit japán 5. hadosztály volt. Miután a japánok 1939 novemberében elfoglalták Nanningot (a város Kuanghszi tartományban, a vietnámi határ közelében található), egyben megszerezték a Kunlun hágó feletti ellenőrzés kulcspontját is, és már fenyegetést jelentettek a kínaiak hátvédjét képező bázisára, ami Chungkinget (a háború alatt főváros) hivatott védeni. Felismervén a veszélyt, hogy a japánok könnyen elvághatják őket a külvilágtól, lehetetlenné téve a további élelem és hadianyag-utánpótlást, Bai Chongxi tábornok (aki maga is Khuangszi tartományban született), sürgős erősítést kért és kapott is a Kínai Nacionalista Kormánytól: Chiang Kai-shek azonnal útnak indította Hunanból az 5. hadsereget, hogy a szorongatott helyzetben lévő tartomány segítségére siessenek. 

Bai Chongxi tábornok
(1893 március 18. - 1966 december 2.)

Az 5. hadsereg a legelitebb hadosztálya volt a Nemzeti Forradalmi Hadseregnek, és az egyetlen olyan egység volt, amely tankokkal és páncélozott járművekkel volt felszerelve. Az itt szolgáló katonák egytől-egyig harcedzett veteránok voltak, akik már mind résztvettek a japánok elleni ütközetekben, így a magas morál is magától értetődő volt. Du Yuming tábornok, aki az 5. hadsereg parancsnoka volt, útnak indított két hadosztályt, hogy megtámadják a japánok által elfoglalt Kunlun hágót. Az új 22. hadsereg elvágta a hátulról jövő japán utánpótlási vonalakat, az ütközetben még a japán Masao Nakamura dandártábornok is elesett. A Nakamura által vezetett japán dandár amúgy résztvett az mandzsúriai orosz-japán háborúban (1904. febr. 8. – 1905. szept. 5.), és a "Törhetetlen Kard" nevet kapta. Halála előtt Nakamura feljegyezte a naplójába, hogy az itt harcoló kínai katonák harctéri kvalitásai messze túlszárnyalják még az oroszokét is, akik ellen annakidején harcoltak. A japán 5. hadosztályt ebben az ütközetben a szó legszószorosabb értelmében eltörölték a föld színéről.....

A kínai 5. hadsereg karfelvarrója (első két kép) és név/állományjelzője (harmadik kép)

Du Yuming tábornok
(1904 november 28. - 1981 május 7.)

A hadjárat a kínaiak győzelmével végződött, és a Nemzeti Forradalmi Hadsereg első nagyobb győzelme volt a Wuhanban vívott csata óta.

Kínai katonák zsákmányolt japán zászlóval

Rohamozó kínai katonák a Kunlun hágónál (1940)

Kínai katonák a Kunlun hágónál

A kínaiak 14 ezer főnyi veszteséget tudhattak a magukénak, míg a japánok 10 ezret. A japán katonák közül elesett 5000 fő, beleértve a tisztek 85%-át, mint például Nakamura dandártábornok, Sakata Gen'ichi ezredes vagy Miki Kichinosuke ezredes. A kínaiak fogjul ejtettek 102 japán katonát, valamint zsákmányoltak 79 lovat, 22 löveget, 10 tankelhárító fegyvert, 102 könnyűgéppuskát, 80 nehézgéppuskát és 2000 puskát. 

Felhasznált forrásoldal: Wikipedia illetve Axis History Forum

Gázmaszkok, 1. rész

 Az NRA által használt gázmaszkok típusai szintén egy érdekes (és elég bőséges!) téma, így végül az egy cikkbe szánt mennyiséget több cikkre fogom szétbontani a jobb átláthatóság érdekében. Az utánajárásaimat csak részben és nagyon sokára koronázta siker, viszont egy hongkongi sráctól kaptam segítséget, így már ti is kaphattok egy átfogóbb képet arról, hogy milyen típusú gázmaszkokat használtak az NRA katonái. Fontos megemlíteni, hogy a gázmaszkokat  kizárólag a Központi Hadseregcsoport (Central Army) és azon belül is néhány egység használta csak, úgy mint a tüzérségnél, a légvédelemnél és a páncélos egységeknél szolgáló katonák. Az ezen csoportokon kívüleső katonák nem voltak gázmaszkokkal felszerelve. Amikor a japánok mérgező gázokat vetettek be, csak egy nedves ronggyal tudták eltakarni a szájukat és az orrukat. Ez a rögtönzött megoldás még a könnygáz ellen is alig nyújtott védelmet, nemhogy az ennél sokkal durvább harcigázok ellen, amiknél a fulladásos halál ilyen megoldások mellett szinte teljesen biztos volt. 

A kínai hadseregnél általánosan használt gázmaszk típus a GM30-as volt, ezeket Németország gyártotta és szállította az NRA számára. Később előfordultak ennek különböző, helybeli másolatai is. A gázmaszkok javarészt vászonzsákban voltak tárolva, nem úgy mint a németeknél, ahol erre a célra egy zárható fémhenger volt rendszeresítve. 

Nézzük is végig, mi volt a teljes repertoár! Az alábbi cikksorozat Kínában 1912-1949-ig majd Taiwanban 1949-től napjainkig mutatja be az ott használt gázmaszkokat, így könnyű szerrel mazsolázhattok, ha az egyenruha szettetekhez szeretnétek valamit beszerezni (a vászontáskára sajnos semmi ötletem nincs, a zárható fémhengert itt tudjátok megvenni: 

https://www.aliexpress.com/item/32897896550.html?spm=a2g0o.productlist.0.0.26853b93a5UR9n&algo_pvid=44121848-542d-4d00-b58b-77257af8063a&algo_expid=44121848-542d-4d00-b58b-77257af8063a-0&btsid=0bb0600116067677749302218eff9c&ws_ab_test=searchweb0_0,searchweb201602_,searchweb201603_ )

1. GM30 (Gummimaske 30 de futott S-maske és Vz.30N néven is!)

Elődei: GM24 (Németország), M.34 (Ausztria) és Vz.35 (Csehszlovákia)

Utódai: GM38 (Németország), M52 (Csehszlovákia)

Hozzávaló filterek: FE, S-Filter, FE 37, KF 455, FE 41, FE 42 valamint CO FE 39 típusok

Szűrő csatlakozás: 40mm DIN (Deutsche IndustrieNorm, vagyis német ipari szabvány, amely 1932 októberében lett hivatalos, habár a 40mm-es menetet a Központi Hatalmak már 1915 óta használták, és ez a második világháború alatt a Tengelyhatalmaknál is így maradt. A menet emelkedése 3.63 mm (1/7 inch-nek felel meg)

Gyártotta: Nemzetiszocialista Németország

Használati periódus: 1934-1945

Országok amelyek használták: Nemzetiszocialista Németország, Törökország, Görögország, Bulgária, Csehszlovákia, Litvánia, Spanyolország és a Kínai Köztársaság)

Gyártó: Dräger, Auer (Degea)

ÁTTEKINTÉS:

A maszk lényegében teljesen ugyanaz maradt az évek során, csak a szelepház változott. Az első modell egy egyszerű, különálló menetes szűrő csatlakozó aljzattal ellátott szelepházzal rendelkezett. A második verzió már egy jól ismert konstrukció, a kilégző és belégző egy síkban helyezkedik el. Ezt a módosítást azért csinálták a tervezők, mert a szelep nagyon könnyen és gyorsan szennyeződött el, illetve a katonák egy esetleges esésnél a teljes elülső fogsorukat be illetve kiverték. A maszkokat utólag felszerelték egy gumibéléssel és egy kamra előtti fedéllel (a hadseregben a korszerűsítés egy egyszerű feladatnak számított, azonban a civilek részére kiutalt maszkokból elég kevés került vissza módosításra, aminek eredményeképpen még manapság is belebotolhatunk korabeli, a felépítésükből kifolyólag ritkának számító maszkokba!). A harmadik változat szelepháza már egy öntvényből készült. 

A GM30-as gázmaszk belülről

KATONAI VERZIÓK:

GM30: Ez a gázmaszk egy szövetdarabokból készült szimpla fejhámot használt, ami könnyen állítható volt. Maga az arcrész egy vastag vászon anyagból készült, vékony gumiréteggel bevonva, hogy a  használó arcrészénél jó záródást biztosítson, habár sokan elég kényelmetlennek találták. A cellulóz anyagú szemlencsék fémlencsékkel voltak a vászonhoz rögzítve, a szelepek pedig szintén fémből készültek, ahogyan a 40mm-es csatlakozóaljzatuk és a kilégző szelep is fémrostélyt (valamint egy hangkibocsájtót) kapott a védelem miatt. A maszk közepes méretben volt elérhető, ezt 1-től 5-ig skálázták a különböző méretek szerint. 

GM30 Telefonmaszk: A sima GM30-as módosított verziója, egy beépített mikrofonnal a (szemből nézve) bal oldalon, amit telefonkészülékhez lehetett csatlakoztatni.

GM30 Luftwaffe: A német légierő maszkjának a légijűrmű típusától függően volt egy további, oldalirányú, kerek menetes csatlakozása (jobb vagy bal) hullámos töméővel vagy szűrővel. A körülményektől függően, a nem kellő csatlakozásokat egy kerek, menetes dugóval tömítették el. Ezeket a maszkokat a háború végén, kísérleti célokból használta a tankokban szolgáló személyzet (ezeknek volt olyan prototípusa is, ami közös szűrőberendezássel rendelkezett). Ezek a maszkok nem képezték a személyzet felszerelésének részét, de végig megtalálható volt a légijárművekben és a tankokban. 

GM30 Funker/Mikrofon: Egy levehető fémkupakkal rendelkezett azon az oldalon, ahová a mikrofon is fel volt erősítve. Ez a maszk a német haditengerészet (Kriegsmarine) számára lett kifejlesztve, de különböző rádiós alakulatok is használták. 

CIVIL VERZIÓK:

S-maske: Nincs különbség a normál GM30-as és az S-maske között, csupán az RL (RL1-38/3) pecsét. Ez arra szolgált, hogy a gyártók számára egyszerűsítse a gyártást, akik csak bizonyos fajták készítésére specializálódtak. 

SZŰRŐK:

A maszk több féle különböző szűrőt használt. A Polgárőrség (Civil Defence) az S-Filtert használta. A fegyveres erők többféle szűrőt is használtak, főként az FE 37-es, az FE 41-es és az FE 42-es típusokat. Az összes szűrőtípus egy kerek, zöld színű fémdobozban kapott helyet.

Jelölések:

FE: harci szűrő (combat filter)

Fe: vas (ferrum)

Al: alumínium

NM: Nem Mágneses (NonMagnetic)

R: Javított Továbbfejlesztett gyűrű alakú Ködszűrő

HN: Hexamethylenetetramine-el újratöltött

Tp, Tr or Tropics: trópusi szűrő

SZÁLLÍTÓ HENGER:

A gázmaszkok egy zárható fémhengerben kerültek tárolásra (Gasmaskenbüchse). A fedél alatt közvetlenül egy külön rekesz volt található, itt voltak megtalálhatóak a párátlanító betétek a lencsék számára). Az első modelleket a Reichswehrnél és a Wehrmachtnál 1930-35 között használták, ezek 26 cm magasak és 12 cm átmérőjűek voltak. 

Az 1935-36 között használt második modell 25 cm-nél valamivel rövidebb, de az átmérő ugyanaz maradt. A zárórendszert megváltoztatták, a könnyebb nyitás érdekében egy vászonból készült húzópántot kapott. 

Az 1936-38 között használt harmadik modell egy újabb típusú zárórendszert kapott, amely már az összes ezután következő modell esetében változatlan maradt. A magasság és az átmérő  megegyezik a második modellel.

A negyedik modell (1938-45) megtartotta a harmadik modell tulajdonságait, de méretben hosszabb lett (kb. 27cm), hogy jobban befogadja a GM38-as gumimaszkot. Ennél a modellnél a korai illetve azt megelőző verziók egyáltalán nem voltak vízhatlanok, de az utána következő típusoknál ezt a problémát kiküszöbölték. A vízhatlan gázmaszkhengerek alja kapott egy D (Dicht, azaz tömített) jelet.

Gázmaszk hengerek 1936-ból, 1938-ból és 1935-ből

Gázmaszk hengerek 1940-ből és 1941-ből

Gázmaszk hengerek az S-maske-hoz (civil használatra gyártott gázmaszk)

Gázmaszk henger, alján a vízhatlanságot jelölő "D" betűvel

Felhasznált forrásoldal: https://gasmaskandrespirator.fandom.com/

M1911A1

 Megbízható, könnyen kezelhető és kimondottan erős oldalfegyvernek számított, amit az Egyesült Államok szállított Kína részére. 7db .45 ACP lőszer befogadására volt képes, a Kínai Expedíciós Hadsereg tagjai viselték Burmában és Indiában, valamint az ejtőernyősök és az elit kommandós alakulatok. Annyira minőségi fegyvernek számított, hogy csak a legjobban kiképzett csapatok kaphattak belőle. 

Maintain an army for a thousand days to use it in a day (养兵千日用在一朝)

 

National Revolutionary Army rendfokozatjelzők

A felhasznált cikk szerzője: Tian Liren (a Chinese Social Science Research Council tagja)
Rajzok: Ni Hua Sheng
Felhasznált részletek az alábbi cikkből: http://www.chinesefirearms.com/110108/articles/uniform1.htm

Elég hosszú utánajárás előzte meg az alábbi cikket, külön köszönet érte taiwani barátomnak @roc_reenactor-nak, aki létfontosságú információkkal (képekkel és fordításokkal) szolgált az alábbi cikkhez, nélküle ennyi mindent nem találtam volna meg. Ez a kis ismertető egy aranybánya lesz azoknak, akik egy saját NRA-s egyenruhát szeretnének maguknak összerakni, de azoknak is, akik csak simán érdeklődnek a téma után, és a tudástárukat szeretnék bővíteni. 

A Kínai Köztársaság végén (1928), az északi expedíció befejeztével a kínai kormány Pekingből Nankingba költözött, ami végső soron egyesítette az északi és déli erőket, és hozzájárult az egyenruhák egységessé tételéhez is. Az eredeti 5 ágú csillag ami eredetileg a pekingi kormány 5 színű nemzeti zászlóját reprezentálta a katonai állomány sapkáján, szintén megváltozott, helyére pedig egy kék (utalás az égre) alapú kerek embléma került, közepén egy fehér, japán Yen csillaggal.
A Nacionalista Kormánynak, a japán ellen vívott háború előtti különböző időszakokban alkalmazott általános szolgálati szabályainak megfelelő jogalapot kellett biztosítani. Az első ismert szabályozás a "Hadsereg és Légierő Tisztjeinek és Katonáinak rendfokozati listája", amit a Nacionalista Kormány 1931 április 13.-án. 1934. július 24.-én majd 1935. január 10.-én a Nacionalista Kormány sikerrel korszerűsítette a tisztviselői és a katonai rendfokozati listát mind a három fegyvernem (gyalogság, haditengerészet és légierő) számára. A tiszti rendfokozatok továbbra is általánosan és képzések útján voltak elérhetőek. A hadnagyi rendfokozatokat 3 osztályba sorolták be: Felső, Középső és Alsó osztályba.

1935. március 24.-től  a Nacionalista Kormány a tábornokokat is három osztályba sorolta be: Első és Másod, valamint a Speciális osztályba. Január 20.-án és 25.-én a kormány hivatalosan is kihirdette a hadsereg új szolgálati szabályzatát. A ruházat és a katonai rangjelzése immáron a nemzeti törvényeknek megfelelően egységesek lettek. Ettől kezdve a rendfokozatok és a katonák fegyvernemi besorolása simán azonosítható volt már a nyakparoli alapján is. 

Főparancsnok/Vezérezredes/Ezredes

Altábornagy/Dandártábornok/Ezredes

Alezredes/Őrnagy/ ? /Százados

Hadnagy/Alhadnagy/Tiszthelyettes

Főtőrzsőrmester/Őrmester/Tizedes

Kiváló Közlegény, Elsőosztályű Közlegény/Másodosztályú Közlegény/Kadét

Gallér/Rendfokozatjelzők

A nyakparolik hosszúkás, téglalap alakú lemezek, amik a gallér mindkét oldalán megtalálhatók. A Kínai Köztársaság végével (1930) a jelvényt egy 4.76x2.22 cm-es nyakparolivá alakították át. A téglalap alakú tábla a rendfokozatokat tartalmazza, mindezt sávokra és háromszögekre/csillagokra bontva. A csillagok ettől az időszaktól kezdve egy háromdimenziós háromszög alakú csillagként jelennek meg a nyakparolikon (az ezen korszakot megelőző, Qing dinasztia uralkodásának idején hatszögletű, a Peking-i kormány hadseregének pedig ötszögletű volt).

A vezértisztek (General Officers: Főparancsnok, Vezérezredes/Ezredes, Altábornagy és a Dandártábornok) nyakparolijai teljesen arany színűek, 3-2 és 1 háromszöggel. A Főparancsnok nyakparolija szintén 3 csillaggal rendelkezik, viszont ennek van egy körvonala, ami a többi vezértisztén NINCS. A főtisztek (Senior Commissioned Officers: Ezredes, Alezredes, Őrnagy) és a rangidős tisztek (Junior Commissioned Officers: Százados, Hadnagy, Alhadnagy) két külön kategóriát képeznek. A főtisztek nyakparolijainak alapszíne sárga, majd erre jön rá 3 piros csík, és a szokásos 3-2 vagy 1 háromszög. Az altisztek nyakparolijainak alapszíne szintén sárga, erre jön rá a 2 piros csík, valamint a szokásos 3-2 vagy 1 háromszög.

A tiszthelyettes (Warrant Officer) szintén külön kategóriát képezett az NRA rendfokozati listájában, az ő nyakparolijuk ugyanaz, mint az altiszteké, azzal a különbséggel, hogy az övékében nincs háromszög.

Az altisztek (Non-Commissioned Officers: Főtőrzsőrmester, Őrmester, Tizedes) és a közkatonák (Soldiers: Másod és Elsőosztályú /az NRA-nál meglepő módon ez volt a sorrend!/ valamint Kiváló Közlegény) nyakparolijai mind piros alapúak voltak, annyi különbséggel, hogy a tiszthelyettesekén vízszintesen egy lilás-kékes csík helyezkedett el, ami átmegy a háromszögek mögött. A háromszögek száma itt is a fentebb leírtak szerint változhatott.

Sok helyen sajnos nem írják és hosszas keresés után sem található meg az az információ, hogy a kadétok is viseltek megkülönböztető jelzéseket. A mellkasfelvarrójuk vastagabb körvonallal rendelkezett mint a közkatonáké, és a nyakparolijuk egy kerek, fémből készült kitűző volt. 

A nyakparolik alapszíne fegyvernemenként változó volt, ezek pedig az alábbiak szerint néztek ki:

Fekete - Ellátmány/Hadtáp

Piros - Gyalogság

Zöld - Felcser/egészségügyi személyzet

Kék - Légvédelem

Fehér - Műszakiak

Sötét sárga - Lovasság

Sötét barna - Körletvezető

Világos barna - Utászok

Szürke - Páncélos egységek

Rózsaszín - Csendőrség

Mellkasfelvarrók

Az NRA katonák számára egy négyzet alapú, vászonra nyomtatott felvarró volt rendszeresítve, 9cm hosszú és 7cm magas, egy 0.5cm vastag határvonallal. A bal oldalon található zseb fölé varrták fel a katonák, a rajta található adatokat pedig a saját kezükkel írták fel rá (kitöltési útmutató alább). Középre az adott egység hivatalos pecsétje került. 

A felvarrót határoló körvonal színei az alábbiak szerint néztek ki:

Tábornok - Piros

Főtisztek - Sárga

Altisztek - Kék

Fekete (vékony) - Közkatonák

Fekete (vastag) - Kadétok

A mellkasfelvarró az alábbi 5 kitöltendő részre volt felosztva: 

1. Név, felülről lefelé írva

2. Hadsereg majd a Divízió

3. Dandár/Ezred/Ezredparancsnok

4. Fegyvernem (pl. gyalogság) majd a rendfokozat

5. Adott év, kínai naptár szerint

A baloldali oszlopban a rendfokozatjelző szerinti háromszög-szám szerepelt, függőlegesen jelölve, a háromszögek fekete kitöltéssel voltak jelölve. A tiszthelyetteseknél a háromszög(ek) mögött egy függőleges, fekete csík volt, a tiszthelyetteseknél pedig kitöltetlen maradt, mivel az ő rendfokozatjelzőjükön egyáltalán nem volt háromszög.

Ugyan nem volt gyakori, de az általános karfelvarró mellett (ami az egységet jelölte arab számozással) előfordult a karszallagos állományjelzők felbukkanása (az egységjelölés egyezik a sima karfelvarrókkal), ennek kezdete ismeretlen.

Pár korabeli mellkasfelvarró:

FN Browning Hi-Power

 13 db 9x19mm-es töltényt tudott befogadni a szekrénytára. A nacionalisták kiváltképp értékelték a két háború közti időszakban, így rendeltek is belőle Belgiumból szépszámmal. Mivel a KMT szeretett volna többet magáénak tudni ebből a rendkívül megbízható és erőteljes fegyverből, a KMT a kanadai John Inglis céget kérte fel, hogy a Hi-Power pisztolyt egy nagy fa tussal gyártsa a KMT-s tisztek számára háborús időszakban, csakúgy, mint az X és Y-Force hadosztályok számára a Burma-i Hadműveletek során.