A 2. Kínai Hadjárat térképe
A Ch'ongch'on folyónál vívott csata (1950. november 25. - december 2.) a koreai háború egyik döntő csatája voltm amelyet a szövetségesek hadereje a sikeres Első kínai Hadjárat után indított meg azzal a céllal, hogy az észak-koreai valamint a kínai hadsereget kiszorítsák a koreai félszigetről és befejezzék a háborút. A kínaiak azonban jóelőre következtettek erre az eshetőségre, így Peng Dehuai parancsnok megtervezte az ellentámadást, amely a Második Hadjárat nevet kapta. Ennek keretén belül a kínaiak óriási létszámot (230.000 főt, lényegében 18 teljes hadosztályt) mozgósítottak annak érdekében, hogy az Egyesült Nemzetek (továbbiakban UN) csapatait visszaszorítsák a 38. szélességi foktól délre. Mivel 230.000 katona állt rendelkezésére, és még további 150 000 katona tartott a Csoszin-víztározó felé, Peng 1950. november 22-én engedélyezte a hadjárat második szakaszának megkezdését.
PVA csapatok a Csongcson folyónál
ERŐVISZONYOK:
Kínai Népi Önkéntes Hadsereg (PVA)
Bár a PVA 13. hadseregének névleges létszáma 230.000 fő volt,a csata során a tényleges harcértéke olya 150.000 főre is redukálódhatott. A PVA 66. hadtestének például a csata kezdetén hadosztályonként csak 6.600 embere volt, szemben a standardnak mondható 10.000 fővel hadosztályonként.Korábban már írtam róla, hogy a PVA soraiban igencsak fegyverhiány mutatkozott, ez sajnos itt is jelen volt: minden három katonára csak egy lőfegyver jutott, a többit gránátdobóként alkalmazták. Mivel a kínai howitzerek és ágyúk nagy része Mandzsúriában maradt, a sima gyalogsági aknavetők jelentették az egyetlen tüzérségi támogatást a PVA számára. A hosszúra nyúlt utánpótlási vonalak és az ebből adódó ellátmányozási problémák miatt az ellentámadáshoz egy katonának mindössze öt napra elegendő élelmet és lőszert adtak ki, és az utánpótlást is csak a csatatéren való guberálással lehetett beszerezni. A PVA, hogy ellensúlyozza a fenti hiányosságokat, nagymértékben támaszkodott a meglepetés erejére, amelyet az éjszakai támadásokkal vagy a profi módon kivitelezett beszivárgásokkal tudtak kivitelezni, elkerülve így azt a tűzerőt, amit alkalomadtán az UN csapatok a nyakukba zúdíthattak volna. A kezdetleges logisztikai rendszer lehetővé tette a PVA katonák számára azt is, hogy a durva, dombos terepen hatékonyan manőverezzenek, így lehetővé téve számukra, hogy nem csak megkerüljék az ENSZ védelmi állásait hanem teljesen be is kerítsék, és elszigeteljék azokat egymástól. Mivel a kommunisták a kínai polgárháború során nagy mennyiségű nacionalista fegyvert zsákmányoltak, a PVA embereinek többsége amerikai gyártmányú kézifegyvereket használt, mint például a Thompson géppisztolyt, az M1 Garand puskát, az M1918 Browning automata puskát, bazookát vagy az M2 aknavetőt.
Egyesült Nemzetek (UN)
PVA csapatok rohannak le egy UN erők által birtokolt magaslati pontot
PVA úttorlasz (csapda) a visszavonuló amerikai csapatok megtámadására
Az emberhiány ellenére az amerikai Nyolcadik Hadsereg három és félszer akkora tűzerővel rendelkezett, mint a vele szemben álló PVA/KPA erők. A légi támogatásért felelős amerikai Ötödik Légierőnek szinte semmilyen ellenállással sem kellett számolnia, mivel a PVA/KPA csapatok egyáltalán nem rendelkeztek légvédelemre alkalmas fegyverzettel. Az előrenyomulás előestéjén sült pulykával megtartott hálaadásnapi lakoma segített elég magas szintre felfokozni az amerikai katonák morálját, és bíztak benne, hogy a háború hamarosan lezárul. A magas morál azonban a csapatfegyelem drasztikus romlását hozta magával, és a katonák többsége olyannyira öntelt lett, hogy még a csata előtt eldobta felszerelését és lőszerkészletének jórészét. Az amerikai IX. hadtest egyik lövészszázada például úgy kezdte meg az előrenyomulást, hogy a sisakok és szuronyok nagy részét eldobták és fejenként átlagosan kevesebb mint egy gránátot és 50db lőszert vittek magukkal. Mivel az ENSZ katonai vezetői nem látták előre, hogy a háború bőven elnyúlik egy téli hadjáratra, a Nyolcadik Hadsereg minden katonája híján volt a megfelelő téli ruházatnak az offenzívába való induláskor.
A CSATA:
Miközben a Nyolcadik Hadsereg előrenyomult, a PVA 13. hadserege a hegyekben rejtőzött, nyugaton az 50. és 66. hadtesttel, középen a 39. és 40. hadtesttel, keleten pedig a 38. és 42. hadtesttel. Az ENSZ előrenyomulását megelőzve a PVA ellentámadások sorozatát tervezte meg a legnagyobb aprólékossággal, hogy meglepje a Nyolcadik Hadsereget. A korábbi Első Hadjárat sikerének megismétlésének reményében a terv az alábbi volt: a 38. és 42. hadtest először a ROK II. hadtestet támadja volna meg és megsemmisíti az ENSZ-erők jobbszárnyát, majd az ENSZ vonalak mögé kerül. Ezzel egyidejűleg a 39. és 40. hadtest leköti az amerikai IX. hadtestet, miközben megakadályozza a ROK II. hadteste bármiféle erősítést kaphasson, valamint az 50. és 66. hadtest hátramarad és megfigyeli az amerikai I. hadtest előrenyomulását. A Csongcson folyó északi partja kellően dombos volt, így egy természetes védvonalat formált valamint segített elrejteni a kínaiakat a kíváncsi szemek elől. A csatát az akkor 100 éven belül leghidegebbnek számító koreai télben vívták meg, ahol a hőmérséklet elég gyakran esett le mínusz 34 fokig....
A CSATA:
Miközben a Nyolcadik Hadsereg előrenyomult, a PVA 13. hadserege a hegyekben rejtőzött, nyugaton az 50. és 66. hadtesttel, középen a 39. és 40. hadtesttel, keleten pedig a 38. és 42. hadtesttel. Az ENSZ előrenyomulását megelőzve a PVA ellentámadások sorozatát tervezte meg a legnagyobb aprólékossággal, hogy meglepje a Nyolcadik Hadsereget. A korábbi Első Hadjárat sikerének megismétlésének reményében a terv az alábbi volt: a 38. és 42. hadtest először a ROK II. hadtestet támadja volna meg és megsemmisíti az ENSZ-erők jobbszárnyát, majd az ENSZ vonalak mögé kerül. Ezzel egyidejűleg a 39. és 40. hadtest leköti az amerikai IX. hadtestet, miközben megakadályozza a ROK II. hadteste bármiféle erősítést kaphasson, valamint az 50. és 66. hadtest hátramarad és megfigyeli az amerikai I. hadtest előrenyomulását. A Csongcson folyó északi partja kellően dombos volt, így egy természetes védvonalat formált valamint segített elrejteni a kínaiakat a kíváncsi szemek elől. A csatát az akkor 100 éven belül leghidegebbnek számító koreai télben vívták meg, ahol a hőmérséklet elég gyakran esett le mínusz 34 fokig....
PVA csapatok rohannak le egy UN erők által birtokolt magaslati pontot
PVA úttorlasz (csapda) a visszavonuló amerikai csapatok megtámadására
A kínai erők végül sikeresen benyomultak az ENSZ oldalszárnyaihoz, és az amerikai Nyolcadik Hadsereg súlyos veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni, amikor a kínai 13. hadsereg megtámadta az immáron óriási káosz közepette visszavonuló ENSZ-erőket, miközben azok a 38. szélességi körig vonultak vissza. Az amerikaiaknak arra sem volt ideje, hogy felderítéseket végezzenek, mert ha ez megtörténik, nyilvánvaló lett volna, hogy a csata a PVA 13. hadseregét katasztrófális állapotban hagyta: az életben maradt katonák legalább fele már éhezett, így képtelen volt bármiféle hadmozdulatot végrehajtani. A kínai parancsnokok meg is lepődtek, mikor Walker tábornok kiadta a visszavonulási parancsot, ez a távolság pedig a 38. szélességi fokig 190km volt, a mai napig a leghosszabb amerikai visszavonulásként tartja számon a történelem. Ez a csata volt az önkéntes hadsereg koreai teljesítményének csúcspontja, ám Mao Ce-tung a győzelmi mámorban úszva hibásan arra utasította tábornokait, hogy próbálják megszállni egész Dél-Koreát, mégnagyobb terhet róva és ezáltal megtörve a törékeny kommunista utánpótlási vonalakat. Több tábornoka kérésének ellenére Mao hajhatatlan volt, és a következő évben olyan küldetésekbe hajszolta bele ezzel a PVA katonáit, amely messze meghaladta azok teljesítőképességét, dacára annak, hogy bátran helytálltak. Mivel a kínaiak nehézségeit az amerikaiaknak sikerült kipuhatolniuk a következő évben, az 1951 eleji kínai offenzívák már nem tudtak akkora sikert aratni, mint az 1950 telén végrehajtott offenzívák, és a háború patthelyzetbe került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése