A 731-es egység / Unit 731

 

Az év maradékában már nem terveztem nagyobb témákba belemenni, apránként választok ki pár olyan dolgot, amely még nem került terítékre. A most következő cikk megírását egy 1988-ban készült hongkongi film megnézése ihlette, amelyet több országban is betiltottak a megjelenésekor, de Ausztráliában olyan mértékű haragot váltott ki, hogy a rendező még életveszélyes fenyegetéseket is kapott. Maga a film valós történéseken alapul, és a Kínában (Mandzsúria) japánok által megszállt területen tevékenykedő 731-es egység (más néven szerepel még 731-es Manshu Különítményként, Kamo Különítményként vagy Ishii Egységként) tevékenységét mutatja be. Nyomatékosan felhívnám rá a figyelmeteket, hogy egy szokásosnál keményebb téma érkezik, amelynek mind a története, mind a képi anyaga felkavarólag hathat az olvasóra, ha ezt nem bírod, NE OLVASD TOVÁBB!

A tábor telephelyének bejárata 1936-ban

Arról már korábban is volt szó, hogy a japánok előszeretettel követtek el atrocitásokat bármerre is jártak, kezdve Nankinggal 1937 végén. A bosszúhadjárat Kína más részein is folytatódott, olyan mértékben, hogy komolyan csodálkozom rajta, hogy ezt szinte semmilyen tananyagban nem tanítják, vagy ha igen, akkor sem kap a téma elég részletességet. 1937-ben a kínai Harbinban található 731-es egységet a japán kormány teljesen törvényes szándékkal hozta létre. A 731-es egységet egy ügynökségnek szánták, amelynek mozgatórúgója az általános közegészségügy előremozdítása volt, és amelyben olyan kutatásokat kívántak végezni, amelyek a japán katonák javát szolgálják. A cél az volt, hogy a japán katonák több tudással legyenek felvértezve az emberi szervezet tűréshatárait illetően, pl. hogy miként képesek jobban ellenállni az éhségnek és a szomjúságnak vagy miként képesek leküzdeni egyes betegségeket. A korai kísérleteket még önkénteseken végezték, akik aláírták a beleegyező nyilatkozatot, ezzel engedélyt adva a személyzetnek a kísérletekre, azonban háború fokozódásával és előrehaladtával ezek a módszerek és célok szépen lassan valami egészen mássá alakultak át.

A 731-es egység épülete. A két börtön a főépület közepén, rejtve
helyezkedett el, így a légifelvételekről sem látszódott.

Habár az 1925-ös genfi egyezmény szigorúan tiltotta a biológiai és vegyi fegyverek hadviselésben való alkalmazását, a japánok mégis fel akartak készülni az ilyen típusú hadviselésre. Mivel az ilyen típusú kísérletekben a legtöbb józan ésszel megáldott ember természetesen nem venne részt önként, a japánok úgy döntöttek, hogy hadifoglyokat használnak majd kísérleti alanyként. A 731-es egység áldozatai elsősorban kínaiak és oroszok voltak, de nem hagyták ki a mongolokat és koreaiakat sem.

Shiro-ishii altábornagy

A 731-es egység vezetője Shiro Ishii altábornagy volt, és ez az egység volt a felelős a japán fegyveres erők által elkövetett leghírhedtebb háborús bűnök elkövetésében. Rutinszerűen végeztek kísérleteket olyan embereken, akiket dehumanizáltak és belsőleg "rönknek" neveztek. A kísérletek között szerepeltek betegséginjekciók (tesztelték, hogy a különböző betegségekkel megfertőzött alanyok szervezete hogyan reagál a kórokozókra, hogy ezekből is új, mesterséges betegségeket hozhassanak létre...), ellenőrzött kiszárítás, biológiai fegyverek tesztelése, hiperbarikus nyomáskamrában végzett kísérletek, élveboncolás, szervkivétel, amputálás és szabványos fegyverek tesztelése. Az áldozatok között nemcsak elrabolt férfiak, nők (köztük terhes nők) és gyermekek voltak, hanem a táboron belül a személyzet által elkövetett szisztematikus nemi erőszak következtében született csecsemők is. A 731-es egység emellett biológiai fegyvereket állított elő, amelyeket Kína japán erők által nem megszállt területein használtak, beleértve kínai városokat és településeket, vízforrásokat és mezőket. A becslések szerint a 731-es egység és a hozzá kapcsolódó programok által elpusztítottak száma akár félmillió emberre is rúghat, és a rabok közül senki sem maradt életben. A második világháború utolsó pillanataiban a táborban tartózkodó összes foglyot megölték, hogy eltitkolják a bizonyítékokat.

KÍSÉRLETEK:

Volt egy különleges itteni japán projekt, amelynek kódneve Maruta volt, és ebben szintén embereket használtak a kísérletekhez. A kísérleti alanyokat a környező lakosság tagjaiból gyűjtötték össze, és néha eufemisztikusan "rönköknek" (丸まる太た, maruta) nevezték őket, olyan szövegkörnyezetekben, mint "Hány rönk esett?". Ez a kifejezés a személyzet tréfájából származik, mivel a helyi hatóságoknak adott hivatalos fedősztori szerint a létesítmény egy fűrészüzemként működött. A Japán Császári Hadsereg 731-es egységében dolgozó, egyenruhás civil alkalmazottja szerint a projektet belsőleg "Holzklotz"-nak hívták, ami németül rönköt jelent. Egy további párhuzamban az "feláldozott" alanyok holttestét égetéssel ártalmatlanították. A 731-es egység kutatói néhány eredményüket lektorált folyóiratokban is közzétették, úgy írva, mintha a kutatásokat nem emberi főemlősökön, úgynevezett "mandzsúriai majmokon" vagy "hosszúfarkú majmokon" végezték volna.

A kazánház épületének romjai (Xinhua/Wang Kai)

Sheldon H. Harris amerikai történész szerint:
"A Togó Egység kegyetlen taktikákat alkalmazott annak érdekében, hogy válogatott testszervekből származó mintákat szerezzen. Ha Ishii vagy valamelyik munkatársa az emberi agyat akarta kutatni, akkor utasították az őröket, hogy keressenek nekik egy használható mintát. Egy foglyot kivettek a cellájából,  az őrök pedig lefogták amíg egy másik őr egy fejszével szétverte az áldozat fejét. Az agyát kivették a patológusnak, majd a testet a krematóriumba szállították a szokásos ártalmatlanításra"

Nakagawa Yonezo, az Oszakai Egyetem professor emeritusa a háború alatt a Kiotói Egyetemen tanult. Míg ott volt, volt alkalma megnéznie a 731-es egység emberkísérleteiről és kivégzéseiről készült felvételeket. Később így vallott a kísérletezők játékosságáról:

"A kísérletek némelyikének abszolút de semmi köze nem volt a baktériumellenes hadviselés vagy az orvostudomány továbbfejlesztéséhez. Létezik olyan dolog, amit szakmai kíváncsiságnak hívunk: "Mi történne, ha ezt és ezt csinálnánk?". Milyen orvosi célt szolgált a lefejezések elvégzése és tanulmányozása? Az égegyadta világon semmit. Ez csak egy játék volt. A hivatásos emberek is szeretnek játszani."

Fotó: chinadaily.com.cn

A foglyoknak nem egyszer oltásnak álcázott betegségeket adtak be, hogy tanulmányozzák azok hatásait. A kezeletlen nemi betegségek hatásainak tanulmányozására férfi és női foglyokat szándékosan megfertőzték szifilisszel és kankóval/tripperrel, majd hosszasan tanulmányozták őket. A foglyokat rendszeresen ki voltak téve az őrök kegyetlenkedéseinek is, a nemi erőszak is mindennaposnak minősült. Dacára annak, hogy főként kínaiakon kísérleteztek, a 731-es egység tagjai sem élveztek mentességet az esetleges kísérletek alól.....

Fotó: chinadaily.com.cn

ÉLVEBONCOLÁS:

Az élveboncolás élőlényeken való kísérletezés vagy tudományos kutatás céljából végzett műtétek gyakorlata. A 731-es egységben altatás nélkül végeztek viviszekciót az élő testrendszerek működésének tanulmányozása céljából. Több ezer áldozaton végezték el, főként kínai kommunista foglyokon, valamint gyermekeken és idős parasztokon. Megfertőzték őket olyan betegségekkel, mint a kolera és a pestis, majd haláluk előtt eltávolították a szerveiket vizsgálat céljából, hogy a betegség hatásait a halál utáni bomlás nélkül tanulmányozhassák. Miután a kísérleteknek alávetett test elhasználódott és teljesen kimerült, az alanyokat általában agyonlőtték vagy halálos injekcióval megölték.

Fotók: Xinhua

A hadifogolytáborokba internált férfiak, nők, gyermekek és csecsemők ezreit vetették alá élveboncolásnak, amelyet gyakran érzéstelenítés nélkül végeztek, és általában halálos kimenetelű volt. Egy videóinterjúban a 731-es egység egykori tagja, Okawa Fukumatsu elismerte, hogy élveboncolt egy terhes nőt. A foglyokon különböző betegségekkel való fertőzés után végeztek élveboncolást: a kutatók invazív műtéteket végeztek rabokon, szerveket távolítottak el, hogy tanulmányozzák a betegségek az emberi szervezetre gyakorolt hatásait. A foglyok végtagjait rendszeresen amputálták a vérveszteség hatásainak tanulmányozása érdekében. Az eltávolított végtagokat néha visszaillesztették az áldozatok testének másik oldalára, de olyan is előfordult, hogy néhány fogoly gyomrát sebészi úton távolították el, és a nyelőcsövüket visszavarrták a beleikhez, míg másokból szervrészeket, például az agyat, a tüdőt és a májat távolítottak el. Ken Yuasa, a Japán Császári Hadsereg sebésze szerint az emberi alanyokon végzett élveboncolás gyakorlása a 731-es egységen kívül is széles körben elterjedt volt, becslése szerint legalább 1000 japán személy vett részt a gyakorlatban a kínai szárazföldön. Yuasa azt mondta, hogy amikor foglyokon végzett élveboncolást, az "inkább a gyakorlat, mint a kutatás céljából" történt, és hogy az ilyen gyakorlatok "rutinszerűek" voltak a háború alatt Kínában állomásozó japán orvosok körében. 

A New York Times interjút készített a 731-es egység egykori tagjával. A névtelenséghez ragaszkodó egykori japán egészségügyi asszisztens elmesélte első tapasztalatait egy élő ember élveboncolásáról, akit szándékosan megfertőztek pestissel, hogy "pestisbombákat" fejlesszenek ki a háború minél hamarabbi megnyerése érdekében:

"Az a fickó tudta, hogy számára mindennek vége, ezért nem ellenkezett, amikor bevezették a szobába és lekötözték, de amikor felkaptam a szikét, akkor kezdett el velőtrázóan sikoltozni. Felvágtam a mellkasától a gyomráig, és szörnyen sikoltozott, az arca pedig teljesen kifordult a kíntól. Elképzelhetetlen hangokat adott ki, olyan szörnyen sikoltozott, de aztán végül abbahagyta. A sebészeknek ez csak egy napi munka volt, de bennem nagy nyomot hagyott, mert ez volt az első alkalom."

Más források említést tesznek róla, hogy egy idő után az egységben bevett gyakorlat volt, hogy a sebészek az élveboncolás megkezdése előtt rongyot (vagy orvosi gézt) tömtek a foglyok szájába, hogy ezzel elnyomják az esetleges sikolyokat.

FEGYVERTESZTEK:

A különböző távolságokra és különböző pozíciókban elhelyezett gránátok tesztelésére is emberi célpontokat használtak. Teszteltek még rajtuk ezen kívül lángszórókat fedett és fedetlen bőrön is, miközben az áldozatokat karókhoz kötözték, és célpontként használták őket kórokozókat kibocsátó bombák, vegyi fegyverek, különböző mennyiségű szilánkot tartalmazó repeszbombák, robbanóbombák, valamint szuronyok és kések teszteléséhez. A 731-es egység ezen kívül szuronyokat, kardokat és késeket is tesztelt a rabokon, de gázkamrákat is felállítottak, hogy hólyaggázzal valamint ideggázzal teszteljék az alanyokat. Tanulmányozták a röntgensugárnak hosszú ideig kitett testeket is, amely tesztalanyok ezreit sterilizálta és ölte meg rövid időn belül. 

Fotó: Associated Press/LIFE magazin

"Annak érdekében, hogy meghatározhassák a japán katonák által a harctéren elszenvedett különböző fokú srapnell-sérülések legjobb kezelési módjait, a kínai foglyokat közvetlen bombatámadásoknak tették ki. Védtelenül fadeszkákra szíjazták őket, amelyeket növekvő távolságban a földbe szúrtak egy bomba körül, amelyet aztán felrobbantottak. A legtöbbjüket megműtötték, a többieknek boncolást végeztek.

- 731-es egység, Rémálom Mandzsúriában - "

VEGYIFEGYVEREK:

A 731-es és a hozzá tartozó egységek (többek között az 1644-es és a 100-as egység) a második világháború során tevékenye résztvettek a járványokat előidéző biológiai fegyverek kutatásában, fejlesztésében és kísérleti alkalmazásában a kínai lakosság (katonai és polgári) elleni támadások során. A 731-es és az 1644-es egység laboratóriumaiban tenyésztett, pestissel fertőzött bolhákat alacsonyan repülő repülő repülőgépekkel terjesztették el kínai városok, köztük a tengerparton fekvő Ningbo és a Hunan tartománybeli Changde felett 1940-ben és 1941-ben (lásd a Changde ostromáról készült cikkemet: https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/04/changde-ostromabattle-at-changde.html). 1940-ben és 1941-ben ezek a hadműveletek több tízezer embert öltek meg a mesterségesen generált bubópestisjárványokkal. Egy nankingi expedíció során tífusz- és paratífuszbaktériumokat szórtak a város kútjaiba, mocsaraiba és házaiba, valamint a helyieknek osztogatott harapnivalókba. Röviddel ezután járványok törtek ki, számos japán kutató örömére, akik ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a paratífusz messze "a leghatékonyabb" a kórokozók közül.

A japánok legalább 12 nagyszabású biológiai fegyvertesztet hajtottak végre, és legalább 11 kínai várost támadtak meg biológiai anyagokkal. Egy 1941-es Csangde elleni támadás a jelentések szerint az ott ledobott kolera-bombák mintegy  10. 000 embert fertőztek meg és 1700 halálos áldozatot szedtek a rosszul felkészült japán csapatok köreiben. 1941-ben japán kutatók bubópestissel, kolerával, himlővel, botulizmussal és más betegségekkel végzett kísérleteket foglyokon, majd később ezek a kutatások vezettek a lombtalanító bacilusbomba és a bubópestis terjesztésére használt bolhabomba kifejlesztéséhez is. 1938-ban Ishii által javasolt ötlet alapján néhány ilyen bombát porcelánhéjjal terveztek meg, hogy a kilőtt/ledobott bombák menetközben ne hevüljenek túl, ezek ugyanis jelentősen rontották a ledobott bomba hatékonyságát (útközben a hevülésnek köszönhetően a kórokozók jórésze meghalt a más héjjal rendelkező lövedékekben).

A biológiai támadásokról szóló számos beszámoló nyomására Csang Kaj-sek 1941 novemberében a hadsereg és külföldi egészségügyi személyzetből álló küldöttséget indított a bizonyítékok dokumentálására és az érintettek kezelésére. A következő évben széles körben hozzáférhetővé tettek egy jelentést a pestissel fertőzött bolhák japán felhasználásáról Csangdéban, de a szövetséges hatalmak magasról tettek rá és nem foglalkoztak vele, egészen addig a pillanatig, amíg Franklin D. Roosevelt 1943-ban nyilvános figyelmeztetést nem adott ki, amelyben elítélte a támadásokat.

1944 decemberében a japán haditengerészet megvizsgálta az Egyesült Államok városainak biológiai fegyverekkel való megtámadásának lehetőségét is, amely a PX-művelet vagy az Éjszakai Cseresznyevirágok hadművelet néven vált ismertté. A támadás terve szerint tengeralattjáró repülőgép-hordozókról indított Seiran repülőgépeket vetettek volna be az Egyesült Államok nyugati partvidéke - pontosabban San Diego, Los Angeles és San Francisco városai - ellen. A repülőgépek bubópestist, kolerát, tífuszt, dengu-lázat és más kórokozókat terjesztettek volna a lakosság ellen biológiai terrortámadás keretében. A tengeralattjárók legénysége megfertőzte volna magát, és öngyilkos küldetés keretében a partra menekült volna. 1945. március 26-án véglegesítették is a PX hadművelet tervezését, de nem sokkal később Yoshijirō Umezu vezérkari főnök erős ellenállása miatt ezt végleg félretették. Umezu később így magyarázta döntését: "Ha bakteriológiai hadviselésre kerül sor, az jóval túlnő majd a Japán és Amerika közötti háború keretein kívülre, és az emberiség baktériumok elleni soha véget nem érő csatájában teljesedik ki. Japán ki fogja érdemelni a világ gyűlöletét."

EGYÉB KÍSÉRLETEK:

Más kísérletek során az alanyoktól megvonták az ételt és a vizet, hogy meghatározzák a halálukig eltelt időt, valamint:

- alacsony nyomású kamrákba helyezték őket, amíg a szemük ki nem pattant a szemüregükből

- kísérleteket végeztek a hőmérséklet, az égési sérülések és az emberi túlélés közötti kapcsolat meghatározására

- fejjel lefelé lógatták az alanyokat, amíg meg nem haltak

- nehéz tárgyakkal összezúzták őket

- áramütéssel megölték őket

- forró ventilátorokkal kiszárították a foglyokat

- centrifugákba helyezték őket és halálukig pörgették

- állati vért, különösen lóvért fecskendeztek beléjük

- különböző vegyi fegyvereknek vetették alá őket a gázkamrákban

- tengervizet fecskendeztek beléjük és élve elégették vagy eltemették őket.

A vegyi anyagokon kívül számos különböző méreganyag tulajdonságait is vizsgálta az egység. Hogy csak néhányat említsek, a foglyokat tetrodotoxinnal (gömbhal- vagy fugu-méreg), heroinnal, koreai bindfűvel, baktállal és ricin-magvakkal (ricin) fertőzték meg. A 731-es egység egykori élveboncolója, Okawa Fukumatsu szerint hatalmas mennyiségű vért vettek le néhány fogolyból, hogy tanulmányozzák a vérveszteség hatásait. Egy esetben legalább fél liter vért vettek le két-három napos időközönként.

FAGYÁSI SÉRÜLÉSEK:

Hisato Yoshimura hadimérnök úgy végzett kísérleteket, hogy foglyokat vitt ki a szabadba, különböző végtagokat különböző hőmérsékletű vízbe mártott, és hagyta, hogy az áldozat végtagja megfagyjon. Miután az adott testrész megfagyott, Yoshimura egy rövid bottal megütötte az érintett végtagokat, "olyan hangot adva ki, mint amit egy deszka ad, amikor megütik." Ezután a jeget levágták az adott területről, és az érintett területet különböző kezeléseknek vetették alá, például vízbe öntve, tűz hőjének kitéve, stb.

A fagysérülésekkel foglalkozó labor épületének maradványa 2014-ben
Fotó: Xinhua

Az egység tagjai "tudományos ördögként" és "hidegvérű vadállatként" emlegették Yoshimurát, mert szigorúan végezte a munkáját. Naoji Uezono, a 731-es egység tagja egy 1980-as évekbeli interjúban leírta azt a szörnyű jelenetet, amikor Yoshimura "két meztelen férfit egy -40-50 fokos területre helyezett, és a kutatók az egész folyamatot addig filmezték, amíg az alanyok meg nem haltak, olyan kínokat szenvedve el, hogy egymás húsába vájták a körmeiket." Yoshimura lelkiismeret-furdalásának hiánya nyilvánvaló volt egy 1950-ben a Journal Of Japanese Physiology számára írt cikkében, amelyben elismerte, hogy 20 gyermeket és egy háromnapos csecsemőt használt fel olyan kísérletekben, amelyek során nulla Celsius-fokos jégnek és sós víznek tették ki őket. Bár ez a cikk kritikát váltott ki, Yoshimura tagadta minden bűnösségét, amikor a Mainichi Shimbun riportere megkereste. Yoshimura kifejlesztett egy "fagyási ellenállási indexet", amely a fagyos vízbe merülés után 5-30 perccel mért átlaghőmérsékleten, a merülés utáni első emelkedés hőmérsékletén és a merülés utáni első hőmérséklet-emelkedésig eltelt időn alapul. Ezután több különálló kísérletben meghatározták, hogy ezek a paraméterek hogyan függenek attól, hogy az áldozat testrészét a nap melyik szakában merítették fagyos vízbe, milyen volt a környező hőmérséklet és páratartalom a merítés alatt, hogyan kezelték az áldozatot a merítés előtt ("egy éjszakán át tartó ébrenlét után", "24 órás éhezés után", "48 órás éhezés után", "közvetlenül nehéz étkezés után", "közvetlenül meleg étkezés után", "közvetlenül izommunka után", "közvetlenül hideg fürdő után", "közvetlenül meleg fürdő után"), hogy milyen típusú táplálékot kapott az áldozat a merüléseket megelőző öt napban a táplálékkal bevitt tápanyagok tekintetében ("magas fehérjetartalmú (állati eredetű)", "magas fehérjetartalmú (növényi eredetű)", "alacsony fehérjebevitel" és "normál étrend"), valamint a sóbevitel (45 g NaCl naponta, 15 g NaCl naponta, só nélkül).

KÉNYSZERÍTETT TERHESSÉG:

A női foglyokat rendszeresen kényszerítették arra, hogy teherbe essenek a kísérletekben való felhasználásuk érdekében. A kínzások indokaként a betegségeket, különösen a szifilisz vertikális (anyáról gyermekre történő) átvitelének feltételezett lehetőségét jelölték meg, ahol magzat túlélése és az anya nemi szerveinek károsodása volt az érdeklődés tárgya. Bár "nagyszámú csecsemő született a fogságban", a 731-es egység egyetlen túlélőjéről sem érkezett beszámoló a későbbiekben, beleértve a gyermekeket is. A gyanú szerint a női foglyok gyermekeit születés után megölték vagy elvetették.

Szaporítószobák
Fotó: Xinhua/Wang Kai

Míg a férfi foglyokat gyakran használták egyetlen vizsgálatban, hogy a rajtuk végzett kísérletek eredményeit ne homályosítsák el más változók, nőket néha bakteriológiai vagy fiziológiai kísérletekben, szexuális kísérletekben és szexuális bűncselekmények áldozataiként használtak. Az őrként szolgáló egység egyik tagjának vallomása szemléletesen bemutatta ezt a valóságot:

"Az egyik korábbi kutató, akit megtaláltam, elmondta, hogy egy nap egy emberkísérletet tervezett, de még volt ideje ölni. Ezért ő és egy másik egységtag fogták a cellák kulcsait, és kinyitották az egyiket amelyben egy kínai nő volt. Az egység egyik tagja megerőszakolta a nőt; a másik tag fogta a kulcsokat, és kinyitott egy másik cellát. Ebben szintúgy egy kínai nő volt, akit egy fagyási kísérletben használtak fel. Több ujja hiányzott, a csontjai feketék voltak, és üszkösödött. A férfi már éppen meg akarta erőszakolni, amikor meglátta, hogy a nemi szerve gennyesedik, és genny szivárog a felszínre. Feladta az ötletet, elment és bezárta az ajtót, majd később folytatta a kísérleti munkáját."

SZÖKÉSI KÍSÉRLETEK:

Sajnos egyetlen sikeres szökési kísérletről szóló információ sem látott napvilágot. Habár szökési kísérletre akadtak példák, a 731-es egység foglyai számára a szökés teljességgel lehetetlen volt. Még ha sikerült is volna megszökniük a négyszögletű épületből (amely maga is egy megerősített, személyzettel teli épület volt), akkor is át kellett volna jutniuk a komplexumot körülvevő három méter magas téglafalon, majd át kellett volna jutniuk egy száraz árkon, amely a komplexum kerületén körbefutó elektromos dróttal volt telefuttatva.

A VÉG:

A telephely megsemmisítésének kezdete

1945-ben Hirosima és Nagasaki lebombázása után a szovjet hadsereg lerohanta Mandzsúriát, megsemmisítve a még ottmaradt japán egységeket, majd a japán császár hivatalosan is bemondta a kapitulációt a rádióban. A 731-es egységet feloszlatták, az ott tárolt dokumentumokat (13 év kutatási anyagát), a foglyokat és az épületek jórészét mind megsemmisítették. Az egység tagjai szép lassan visszaszivárogtak a civil életbe, mintha mi sem történt volna, sokuk szép karriert futott be háborítatlanul a saját területén. Sajnos hivatalos források is megerősítették már akkoriban is azt a tényt, hogy az amerikaiaknak a háború alatt nem csak tudomása volt a Harbinban működő 731-es egység telephelyéről és arról is, hogy mi folyik a falak között, hanem még támogatást is adtak a japánoknak. Annak érdekében, hogy a "kutatási anyagokra" (nevezzük inkább tudományos érdemeknek) később ők tehessék rá a kezüket, lehetőleg a szovjetek előtt, a 731-es egység egyetlen ismert tagja sem került bírósági eljárás alá, vagy lett meghurcolva. MacArthur tábornok mentességet biztosított az érintetteknek, cserébe a kísérleteik során gyűjtött információkért. Úgy vélte, hogy az ellenük indított perek akadályoznák, hogy az amerikaiak hozzájussanak a kísérletekből dokumentált orvosi információkhoz. Ennek ellenére az oroszok kezére is került a japán kutatókból pár, számszerint 12, közülök 11 1950 után visszatérhetett Japánba, a maradék egy fő a cellájában meghalt.

A cellák alaprajza egy volt 731-es egységtag visszaemlékezései alapján.
Bal fentről a második szoba a hatszögletű alakzattal a nyomáskamrát jelöli.

Hab a tortán, hogy a 731-es egység által kreált biológiai fegyverek megjelentek a Koreai Háborúban is (1950-1953), természetesen az amerikaiak által bevetve, ezen döntések miatt a 731-es egység által elkövetett népirtás ügyében soha sem született igazságszoltálgatás.

Japán a mai napig nem kért elnézést a történtekért, Kína pedig feltehetőleg sosem felejti el a japán megszállók által elkövetett számtalan atrocitást 1931 és 1945 között. Ahogyan a történet egyre idősebb szemtanúi eltávoznak az élők sorából, úgy ez a történet is feltehetőleg az idő előrehaladtával a feledés homályába merül majd.

Fotó: Xinhua

ÁLDOZATOK:

Magában a 731-es táborban nagyjából 12 ezren haltak meg, az itt kikísérletezett biológiai fegyverek bevetésének következtében Kína szerte pedig további 300.000-400.000 közötti halottat tartanak valószínűnek. 

KÖNYVEK, FILMEK:

A Harbinban és Kína szerte több helyen működő japán működtetésű haláltáborok témáját rengeteg könyv és film dolgozta már fel, utóbbiakból ajánlanám (kizárólag erős gyomrúaknak) a Men Behind the Sun valamint a Unit 731: Nightmare in Manchuria című alkotásokat. 

Dokumentumfilm:

https://videa.hu/videok/film-animacio/egy-kes-filozofiaja-2008-feliratos-drama-horror-nr9Bjb04lBqNwPY6

Könyvek:

- Peter Williams: "Unit 731: Japanese Biological Warfare in World War II"

- Mark Felton: "The Devil's Doctors: Japanese Human Experiments on Allied Prisoners of War"

- Sheldon H. Harris: "Factories of Death: Japanese Biological Warfare, 1932-45, and the American Cover-Up"

- FrederickR. Sidell, Ernest B. Hook és David R. Franz: "Japanese Biological Warfare: A History, 1932-45"

- Gavan Daws: "Prisoners of the Japanese: Pows of World War II in the Pacific"

- Derek Pua: "Unit 731"

- Hal Gold: "Japan's infamous Unit 731"

Felhasznált források:

- Wikipedia

- https://opposingfronts.com/unit-731-experiments/#gsc.tab=0

- https://ahf.nuclearmuseum.org/ahf/history/unit-731/

- https://allthatsinteresting.com/unit-731