A Henan-i Éhínség/ The Henan Famine

 

A mai cikkben egy szintén elfeledett és kevésbé ismert tragédiával fogunk foglalkozni, ez pedig a Henan-i Éhínség.

In today's article, we put a forgotten and less known tragedy, this is the Henan Famine.

Henan tartomány Kína szívének része, mégis viszonylag ismeretlen a nyugati emberek számára. Nevének jelentése "a (Sárga) folyótól délre", ami földrajzi elhelyezkedését határozza meg egy gazdag mezőgazdasági övezetben, ahol gabonaféléket, szóját, gyapotot és más árukat termeltek. A tartomány a kínai civilizáció szülőhelyének is mondhatja magát, és területéhez tartozik az ősi főváros, Luoyang, amely Kína "négy nagy ősi fővárosának" egyike, amely ma mint egy 3 millió ember otthona. Anyang, Zhaoge és Kaifeng városai szintén különböző kínai dinasztiák fővárosaiként szolgáltak, tovább gyarapítva Henan történelmi örökségét.

ENG: Henan province is part of China’s heartland, yet it is relatively unknown to people in the West. Its name means “South of the (Yellow) River,” conveying its geographic position in a rich agricultural zone, producing cereals, soy, cotton, and other goods. The province also has a claim to being the birthplace of Chinese civilization, and its territory includes the ancient capital of Luoyang, one of China’s “four great ancient capitals” and a city of some 3 million people today. The cities of Anyang, Zhaoge, and Kaifeng also served as capitals of different Chinese dynasties, adding to Henan’s historical legacy.

1942 őszén Henan rövid időre a nyugati újságolvasók figyelmét is felkeltette. Luoyang és Zhengzhou keresztény misszionáriusai sürgős táviratokat küldtek a kínai háborús fővárosban, Csungkingban tartózkodó diplomatáknak és újságíróknak a tartományban terjedő nagymértékű éhínségről. Az angol nyelvű újságok tudósításokat közöltek a katasztrófáról: "Naponta ezrek halnak meg... a modern idők egyik legsúlyosabb éhínsége".

ENG: In the fall of 1942, Henan briefly sprung to the attention of newspaper readers in the West. Christian missionaries in Luoyang and Zhengzhou sent urgent notices to the diplomats and reporters in China’s wartime capital, Chongqing, about a large famine spreading through the province. Anglophone newspapers printed reports of the catastrophe: “Thousands are dying daily…one of the worst famines in modern times.”

Eközben a második világháború már javában lángbaborította a világot, és csak nagyon csekély számú riporter maradt a kivándorlók és az ott tartózkodó amerikai katonák mellett. Nem sokkal a Henanból érkező hírek érkezte előtt az amerikai tengerészgyalogosok megkezdték a harcot Guadalcanalért, a szövetséges katonák először szálltak partra az észak-franciaországi Dieppe-nél, Mohandas Gandhi pedig elindította a "Kilépés Indiából" mozgalmat. Heteken belül a második el-alameini csata döntötte el a németek észak-afrikai előrenyomulásának sorsát mialatt a sztálingrádi csata a tetőfokára hágott. Mivel Henanban nem voltak riporterek, a nyugati média témái gyorsan más témákra terelődtek.

ENG: But World War II was ablaze, and only a small number of foreign reporters were left beside the meager assortment of expats and American soldiers in China. Shortly before the news from Henan, U.S. Marines had begun to fight for Guadalcanal, Allied soldiers landed at Dieppe in northern France for the first time, and Mohandas Gandhi launched the “Quit India” movement. Within weeks, the Second Battle of El Alamein would decide the fate of the german's advance in North Africa while the Battle of Stalingrad was at its peak. With no reporters inside Henan, Western media quickly moved to other topics.

A kínai újságírók Csungkingban nem voltak hajlandóak elfelejteni az éhínséget. 1942 őszén és telén Henanból menekültek áradata érkezett Csungkingba gyalog vagy vasúton. A válság hatásai más formában is megjelentek: a fizikai készpénz eltűnt Közép-Kínából, részben a megszállt területek felé áramlott, mivel az emberek megváltak mindenüktől, amijük volt, hogy élelemhez jussanak. A Henanból származó földterületek valamint a mezőgazdasági eszközök egyre olcsóbbak lettek. Aztán a csungkingi újságok arról kezdtek beszámolni, hogy az éhező családok eladják a gyermekeiket. 1943. február 1-jén az egyik csungkingi újság, a Ta Kung Pao (大公報 dà gōng bào) kifejezetten éles stílusban bírálta a Kuomintang tisztviselőit, amiért nem sikerült megállítaniuk az éhínséget. Február 2-án a kormány elrendelte, hogy a lapot ideiglenesen szüntessék be.

ENG: Chinese journalists in Chongqing were not ready to forget the famine. In the fall and winter of 1942, streams of Henan refugees arrived in Chongqing by foot or rail. Effects of the crisis were appearing in other forms, too: physical cash was vanishing from central China, in part flowing to occupied territories, as people parted with whatever they had to obtain food. Land and farming tools from Henan grew cheap. Then, Chongqing newspapers started reporting on the sale of children by starving families. On February 1, 1943, one of Chongqing’s newspapers, the Ta Kung Pao (大公報 dà gōng bào), explicitly condemned China’s Kuomintang officials for their failure to stop the famine. On February 2, the government ordered the paper to temporarily cease publication.

Mi váltotta ki az éhínséget?/ What triggered the famine?

Henan vidéki gazdasága évek óta nyögött a ránehezedő nyomás alatt. 1938-ban a Nanjingból a Szecsuán belsejébe menekülő Kuomintang-erők felrobbantották a Sárga-folyó gátjait, hogy lelassítsák a közeledő japán erőket. A keletkezett áradások elárasztották a falvakat, és talán több millió földműves földjét károsították. A gátak felrobbantása azonban nem állította meg sokáig a japán előrenyomulást: 1941 őszén a japán katonák ideiglenesen behatoltak, majd a visszavonulásuk előtt kifosztották Zhengzhou-t, Henan mai fővárosát.

ENG: For years, Henan’s rural economy had been creaking under pressure. In 1938, Kuomintang forces escaping Nanjing for inland Sichuan dynamited Yellow River dikes to slow the approaching Japanese forces. The resulting floods submerged villages and damaged the land of perhaps millions of farmers. Blowing up the dikes did not stop Japan’s advance for long: in the fall of 1941, Japanese soldiers temporarily entered and looted Zhengzhou, Henan’s present-day capital city, before retreating.

1941 és 1944 között Henan a kínai háború központja lett, egy átjáró a bombázott és megfáradt Csungking felé, ahol Kína ideiglenesen áthelyezett nemzeti kormánya próbált kitartani. A hadseregek minden egyes mozgása új nyomást gyakorolt Henan vidéki lakosságára, amely kénytelen volt élelmet, állatokat és emberi munkaerőt biztosítani, hogy kielégítse a jelenlévő hadsereg bárminemű igényét, amire csak szüksége volt. A földműveseket elvitték a betakarításról, hogy utakat és erődöket építsenek, vagy katonának sorozták be őket. Egyes megyék elrendelték a pajták és házak lerombolását, hogy megakadályozzák, hogy a megszállók esetleg hadi célokra felhasználhassák őket. Amikor Graham Peck amerikai utazó 1941 nyarán bejárta Kelet-Henant, egy szakadék szélén álló régiót talált: "Az adók és a rekvirálások olyan súlyosak lettek, hogy az átlaggazda tudta, ha az időjárás egy kicsit is rosszabb lesz, vagy ha ez az eke eltörik, ez az ökör meghal, akkor komoly bajba kerül".

ENG: From 1941 to 1944, Henan became a center of the war in China, a gateway toward bombed and weary Chongqing, where China’s relocated national government was trying to hold out. Every movement of armies brought new pressures on Henan’s rural population, which was forced to provide food, animals, and human labor to meet the demands of whatever army was present. Farmers were taken from their harvests to build roads and forts, or were drafted as soldiers. Some counties ordered the razing of barns and homes to prevent their potential use by invaders. When American traveler Graham Peck toured eastern Henan in the summer of 1941, he found a region on a precipice: “Taxes and requisitions had become so heavy, the average farmer knew that if the weather should get a little worse, or if this plow would break, this ox should die, he would be in serious trouble.”

Ilyen körülmények között még a kisebb megrázkódtatások is súlyos katasztrófákká fajulhatnak. Ennek eredményeképpen a természeti csapások olyan hatásokat váltottak ki, amelyeket nem lehetett egykönnyen visszafordítani, még akkor sem, ha a természeti feltételek esetleg javuló tendenciákat mutattak. 1942 áprilisa körül sáskák hada jelent meg Kelet-Henanban. Az időjárás már 1941-ben is kimondottan száraz volt, de 1942-ben az aszályok tovább fokozták a gazdák nyomorúságát. A háborús körülmények nagyban zavarták az infrastruktúra és a kereskedelmi útvonalak működését, így a Mandzsúriából vagy a tengerentúlról behozható gabonafelesleg behozatala felért egy szinte lehetetlen küldetéssel. 1942 novemberében John Service amerikai diplomata becslése szerint az előző nyár folyamán naponta 1000 ember menekült el a tartományból, még sok hónappal az éhínség tetőzése előtt.

ENG: Under these conditions, even small shocks could spiral into major disasters. As a result, blights from nature generated effects that could not be easily reversed even when natural conditions improved. Around April 1942, locusts appeared in eastern Henan. The weather was already dry in 1941, and droughts in 1942 added to farmers’ miseries. The war’s disruption of infrastructure and trade routes made it difficult to import surplus grain from Manchuria or overseas. In November 1942, U.S. diplomat John Service estimated that 1,000 people were fleeing the province each day during the previous summer, many months before the famine would peak.

Henanban és a szomszédos tartományokban azonban még mindig sok volt gabona a raktárakban, és a japánok által megszállt területekről is lehetett némi utánpótlást csempészni. Úgy tűnt, hogy a nagyobb probléma, amely meghosszabbította és súlyosbította az éhínséget, a tartomány társadalmi és politikai összeomlásában rejlett. A helyi arisztokratáktól kezdve az utazó kereskedőkön át az adószedőkig és a hadsereg altisztjeiig mindenféle opportunisták kihasználták a helyi élelmiszerellátás sokkját, megadóztatták vagy elkobozták a paraszti gazdaságokat, és borsos haszonnal adták vissza az élelmiszert a vidéki lakosságnak. Eközben a kormány segélyezési erőfeszítései alig segítettek valamit: a készpénzes segélyek eltűntek az árak emelkedése közepette, az élelmiszersegélyekből túl kevés és túl lassan érkezett, a gabona felhalmozása és elkobzása pedig folytatódott. Az élelmiszerhiány miatt egyre nagyobb számban jelentek meg bűnbandák, amelyek már 1941 nyarától kezdve fosztogatták az elrejtett élelmiszerkészleteket, tovább súlyosbítva a társadalmi összeomlást.

ENG: But there was still grain in storehouses in Henan and neighboring provinces, and some supplies could be smuggled from Japanese-occupied areas. The larger problem, prolonging and exacerbating the famine, appeared to be the social and political breakdown in the province. Opportunists ranging from local aristocrats to traveling merchants to tax collectors and junior army officers took advantage of the shock to local food supplies by taxing or confiscating peasant holdings and selling food back to the rural population at a steep profit. Meanwhile, government relief efforts hardly helped: cash aid disappeared amid soaring prices, food aid came in too little and too slowly, and grain hoarding and confiscation continued. As food became scarce, criminal gangs grew in number to pillage hidden food supplies as early as the summer of 1941, worsening the societal breakdown.

A külföldi tudósító színre lép/ Enter the foreign correspondent

Theodore H. White (1915. május 6. - 1986. május 15.)

A Ta Kung Pao ideiglenes beszüntetése fellendítette a kiadvány előfizetéseit, és felkeltette Teddy White (白修德 Bái Xiūdé), a Time magazinnak dolgozó fiatal amerikai újságíró figyelmét. White korábban még nem járt Henanban, de nagyon szeretett volna kiszakadni a csungkingi szűk külföldi körökből, hogy közelebb kerülhessen a háborús eseményekhez. 1943 márciusának elején White egy amerikai fotóriporterrel, Harrison Formannal együtt elindult Henanba.

ENG: The temporary closure of the Ta Kung Pao boosted the publication’s subscriptions and caught the attention of Teddy White (白修德 Bái Xiūdé), a young American journalist working for Time Magazine. White had not been to Henan before, but he was eager to escape the small expat circles in Chongqing and get closer to wartime action. In early March 1943, White left for Henan alongside an American photojournalist, Harrison Forman.

Tang Enbo tábornok és Theodore H. White
Kína, Henan, valamikor 1943 elején

Utazása első napjaiban White laza és vidám volt, egészen addig, amíg Whiteal szembejött az éhínség. "Ez a legszörnyűbb dolog, amit valaha láttam... a holttestek ott hevernek az úton, halottak, és nem látszik rajtuk semmilyen külsérelmi nyom" - írta White egy barátjának. A hivatalos rekvirálások mégis folytatódtak. Ahogy a tartományi kormányzó mondta White-nak és Formannek: "Kína háborúban áll. Nem kérdés, hogy az embereket súlyosan megterhelik-e az adókkal... a hadseregnek élvez elsődleges prioritást".

ENG: In the first few days of his trip, White was casual and upbeat, until then,  White encountered the famine. “This is the most terrible thing I have ever seen…the bodies lie out on the road, dead, with no marks on them that can be seen,” White wrote to a friend. Still, official requisitions continued. As the provincial governor told White and Forman, “China’s at war. It’s not a question whether the people are heavily burdened with taxes…the army must come first.”

White gyorsan írt egy keserű riportot a Time-nak, amelyben leírta a válságot, és rápakolt még egy lapáttal a Ta Kung Pao kritikájára a hatóságokkal szemben: "Az éhínség elkerülhető lett volna... Egy óriási számítási hiba miatt nem küldtek gabonát az éhínség sújtotta területre." White jelentése valahogyan megkerülte a Kuomintang cenzúráját, és 1943. március 22-én a Time leközölte.

ENG: White quickly penned a bitter report to Time describing the crisis and amplifying Ta Kung Pao’s criticisms of the authorities: “The famine might have been averted…By a tremendous miscalculation no grain was sent to the famine land.” White’s report somehow bypassed the Kuomintang’s censors, and on March 22, 1943, Time published it.

Sajnos nem a ritka pillanatok egyike volt, hogy az emberek kétségbeesésükben a fák
kérgét kezdték el megenni.
Unfortunately, this was not a rare moment when people became so desperate,
that they ate treebark.

A jelentés újra felkeltette az éhínségre irányuló figyelmet Nyugaton, és White-ot azonnal gonosztevővé kiáltották ki Csungkingban. "Azt mondták, hogy kommunista vagyok, aki megpróbálja zavarba hozni a csungkingi kormányt" - tájékoztatta szerkesztőit a fiatal újságíró. "Igazságos haraggal telve tértem vissza Csungkingba... mire észbe kaptam, Istenem, az egész város ellenem lázadt." Visszatérve az Egyesült Államokba, Kína first ladyje, Soong Mei-ling (宋美齡 Sòng Měilíng) sikertelenül szorgalmazta, hogy White-ot rúgják ki a Time-tól.

ENG: The report revived attention to the famine in the West and instantly made White a villain in Chongqing. “They said I was a communist trying to embarrass the Chungking government,” the young journalist informed his editors. “I came back to Chungking full of righteous wrath…before I knew it, my God, the whole town was up in arms against me.” Back in the U.S., China’s first lady, Soong Mei-ling (宋美齡 Sòng Měilíng), advocated unsuccessfully to have White fired from Time.

A következő két hétben White mindenkinek a figyelmét próbálta felhívni az éhínségre, akit csak talált a háborús fővárosban. Végül még egy rövid találkozót  is sikerült leszerveznie Csiang Kaj-sek-el (蔣介石 Jiǎng Jièshí), és az éhínség áldozatainak fényképeit bemutatva zavarba hozta a kínai vezetőt. White azt feltételezte, hogy a kormány többnyire nem tudott az éhínségről, és élete végéig szónokolt a Kuomintang inkompetenciája ellen.

ENG: Over the following two weeks, White pleaded about the famine to anyone he could find in the wartime capital. Eventually he secured a brief meeting with Chiang Kai-shek (蔣介石 Jiǎng Jièshí), embarrassing China’s leader by presenting photographs of famine victims. White had assumed that the government was mostly ignorant of the famine, and railed against the Kuomintang’s incompetence for the rest of his life.

Valójában a központi hatóságoknak valószínűleg volt pontos fogalmuk a válság mértékéről, amelyet a kínai újságírók, katonatisztek, megyei tisztviselők, törvényhozók, a Csungkingból küldött ellenőrök és néhány amerikai segélyszervezet már legalább hét hónappal White útja előtt is észleltek. A központi hatóságok már 1942 augusztusában megkezdték az éhínség enyhítésére szánt pénzeszközök kiutalását, a tisztviselők azonban úgy érezték, hogy szorult helyzetben vannak: Kína-szerte válságok voltak, és a kormánynak forrásokat kellett kivonnia Henan vidéki lakosságától, hogy fenntarthassa a japán erők elleni háborút, miközben finoman egyensúlyozott a regionális hatalmi bázisok között. Bár a Kuomintang vezetői bizottságot állítottak össze az indiai Bengálban egyidejűleg tapasztalható éhínség enyhítésére, a Henan számára nyújtott külföldi élelmiszersegély aktív kérése nyilvánvalóan nem tűnt megfelelő lehetőségnek.

ENG: In fact, central authorities probably had a decent idea of the scale of the crisis, which had been noted by Chinese journalists, army officers, county officials, legislators, inspectors sent from Chongqing, and a handful of American-affiliated aid organizations for at least seven months before White’s journey. Central authorities started assigning funds for famine relief as early as August 1942, but officials felt themselves in a bind: there were crises all over China, and the government needed to extract resources from Henan’s rural population to sustain the war against Japan’s forces while delicately balancing regional power bases. Though Kuomintang leaders assembled a committee to support relief for the concurrent famine in Bengal, India, actively soliciting foreign food aid for Henan apparently did not seem like a suitable option.

Mit eredményezett White elszánt törekvése? Nagyobb élelmiszersegély jutott el Henanba. Thomas Megan, egy Luoyangban élő iowai katolikus pap 1943. április végén azt írta White-nak, hogy "Az éhínség rosszabb, mint valaha. De van egy olyan érzésem, hogy Önök felrázták a dolgokat, mert egyesek azóta egy kicsit többet tesznek". White úgy értesült, hogy az amerikai kritika arra késztette a kínai hatóságokat, hogy további élelmiszerszállítmányokat gyűjtsenek össze, és több ingyenkonyhát nyissanak Henan városaiban, ezzel legalább néhány ezer embert megmentve.

ENG: What resulted from White’s advocacy? Some greater food aid made it to Henan. Thomas Megan, a Catholic priest from Iowa based in Luoyang, wrote to White at the end of April 1943 that “Famine [is] worse than ever. But I got a notion that you folks shook things up for a wee bit more is being done.” White heard that criticism from the U.S. had provoked Chinese authorities to rally additional food shipments and open more soup kitchens in Henan’s cities, saving at least a few thousand people.

Segélyszállítmány az Egyesült Nemzetektől Henannak, 1945
Supplies from the United Nations to Henan, 1945

Az éhínség azonban 1944-ig tartott. Henan lakosainak milliói menekültek más tartományokba, és valószínűleg mintegy 1,5 millióan haltak meg. Az éhínség felszította a kínai uralkodók elleni népharagot: 1944-ben Henan falusi lakosai fellázadtak, és a jelentések szerint mintegy 50.000, a Kuomintanggal szövetséges katonát fegyvereztek le erőszakkal. A tengerentúlon az éhínség megkeményítette a White-hoz hasonló újságírók nézeteit a Kuomintanggal szemben. Az 1946-ban megjelent, Thunder Out of China című bestsellerében White azt fejtegette, hogy "a kormány képtelen volt az éhínséget előrevetítő jeleket észrevenni; amikor pedig az bekövetkezett, nem cselekedett".

ENG: Nevertheless, starvation lingered until 1944. Millions of Henan residents fled to other provinces, and likely some 2 to 5 million perished. The famine spread popular anger against China’s rulers: in 1944, Henan villagers rose up and were reported to have forcibly disarmed some 50,000 Kuomintang-aligned soldiers. Overseas, the famine hardened the views of journalists like White against the Kuomintang. In his bestselling 1946 book Thunder Out of China, White seethed that the “government failed to foresee the famine; when it came, it failed to act.”

Thunder out of China első (felül) és modern (lent) kiadása

A nyugati sajtóban a White útját megelőző évtizedekben kevés szó esett Henanról,  Mao uralkodása alatt Henan ismét rejtve maradt a nyugati közönség többsége elől. White tudósításai csak eddig terjedtek: a tisztviselők most már gyanakodva tekintettek rá, és az éhínségről szóló tudósítások nem tudták helyettesíteni a vidám "helyi színű" történeteket, amelyeket White úgy látta, hogy a nyugati szerkesztők megköveteltek.

ENG: Henan received little coverage in the Western press in the decades before White’s trip, and during Mao’s rule, Henan was again hidden from most Western audiences. White’s reporting could only go so far: officials now viewed him suspiciously, and famine reports could not replace the cheery “local color” stories that White saw Western editors demanding.

A halálos áldozatok pontos számát máig homály és heves viták övezik. A modern kutatók 1 millió alá, 700 ezer fő körülöre teszik, azonban az 1943-as halálozási lista alapján egy másfél milliós számot kapunk. Szintén egy másik fals adat a 3 és 5 millió közötti halálos áldozat, amelyet javarészt a kommunista történészek propagálnak azzal a célzattal, hogy a később, 1959 és 1961 között bekövetkezett Nagy Kínai Éhínség kevésbé tűnjön brutálisnak.

ENG: The exact number of the deceased are usually surrounded by mist and heavy arguments. Modern academics put the famine deaths to under one million, probably around 700,000, but if we check the official count list from 1943, a 1,5 million will be shown. Another false data is the 3-5 million deceased, which usually propagated by communist historians to make the Great Chinese Famine (1959-1961) seem less brutal.

Mengxian (孟县) 95,121

Huangchuan (潢川)37,392

Xinzheng (新郑) 34,353

Sishui (汜水) 14,306

Linying (临颖) 79,715

Linru (临汝) 36,446

Yancheng (郾城) 40,835

Fugou (扶沟) 44,210

Xiangcheng (项城)32,147

Shanxian (陕县) 19,100

Yuxian (禹县) 151,028

Xingyang (荥阳) 30,347

Mixian (密县) 34,593

Xuchang (许昌) 183,472

Xiangxian (襄县) 118,433

Baofeng (宝丰) 11,539

Yexian (叶县) 103,737

Xihua (西华) 51,989

Shenqiu (沈邱) 12,815

Yanshi (偃师) 7,916

Changge (长葛) 58,802

Weishi (尉氏) 29,654

Guangwu (广武) 15,875

Lushan ( 鲁山) 13,822

Yanling (鄢陵) 108,498

Jiaxian ( 郏县) 34,458

Fangcheng (方城) 38,974

Shangshui (商水) 25,899

Dengfeng (登封) 23,517

Összesen/Total: 1,488,993

A Henanban történtekkel a fentebb említett könyvön kívül egy remek film is foglalkozott, amely a Back to 1942 címet viseli, a főszerepet pedig Adrian Brody játsza.

Steamen még kapható egy játék is a témában, ez azonban angol nyelven nem elérhető. Ha tudtok kínaiul, itt szerezhetitek be: https://store.steampowered.com/app/1126280/1942_The_Henan_Famine/

ENG: Besides the book, a great movie is also made from the events in Henan, with the title Back to 1942, with Adrian Brody in the main role. 

There is also a video game on Steam about the famine, but english language is not supported. If you speak Chinese, you can get it from here: https://store.steampowered.com/app/1126280/1942_The_Henan_Famine/

Az ide kirakott írást a www.chinaproject.com oldal cikke alapján fordítottam, a képek (mivel más jogtulajdonost nem találtam) a www.china-underground.com jogtulajdonát képezik!

ENG: The article on this page were translated by the article on www.chinaproject.com, and whereas I didn't find any other right owners, the pictures original rights belond to the www.china-underground.com page!