Shanxi Type 17

 

Múltkor a töltőléces posztnál szó esett többek közt a .45 ACP kaliberű C96 változatról, nos itt is van róla néhány kép! Shanxi tartományban került gyártásra a Taiyuan Arsenal keretein belül, 1928 és 1931 között. A Type 17-es előtt a sima 7.63mm-es Mauser kaliberű C96-ost gyártották, de mivel a gyárban Thompson géppisztolyok is készültek, így adta magát az ötlet, hogy a pisztolyt .45 ACP kaliberhez is átalakítsák. Az eredmény egy iszonyat masszív kéziágyú lett, amely 10db lőszert tudott befogadni és járt hozzá a szokásos fa tus is. A visszarúgása már a 7.63mm-esnek is jókora volt, a 45-ös kaliberű lőszer viszont erre is rárakott még egy lapáttal, pláne, hogy a szokásos hüvelykivetési probléma ennél a verziónál is fennállt: a .45 ACP lőszer sokkal kisebb nyomással tudott dolgozni, mint a 7.63-as vagy a 9mm-es verzió, amire a pisztolyt alapból tervezték. Az üres hüvelyeket a fegyver csak egy minimális energiával tudta kivetni mikor a zár hátramozdult, így sokszor az üres hüvely még csak félúton járt kifelé, mikor a zár visszacsukódott, természetesen egy elakadást eredményezve.

A kínaiak kitaláltak egy módszert, hogy ezt ellensúlyozzák, a spéci technikának pedig a "Bandita Lövészet" nevet adták (ellenük is használták ezt a technikát, a banditák az 1920-as évek Kínájában ugyanis igencsak nagy fejfájást jelentettek a hatóságoknak). A fegyvert ritkán 60, de leginkább 90 fokkal elfordítva sütötték el, így a visszarúgás a fegyvert vízszintesen mozgatta, így könnyebb is volt azt kontrollálni. Az üres töltényhüvely így oldalra távozott, és a gravitációra még rásegített az oldalirányban bekövetkező visszarúgás is, amely közelharcban a használó kezét is segítette abban, hogy a fegyvert a következő célpontra mozgathassa. Ez a gyakorlatban úgy festett, hogy mindig a jobbszélső célpontra lőttek először, majd a visszarúgás segített a fegyver csövét a következő célpontra "ugrasztani".
Közelharcban ez a fajta mód az ellenfélnek egyet jelentett a biztos halállal, óriási kaszálást lehetett vele véghezvinni, bár 5 méteres lőtávon kívül már semmit sem lehetett így vele eltalálni. Nem csak a banditák, de az IJA katonák is kimondottan rettegtek ettől a fajta tüzelési módszertől.