1937 decemberében egy 3000 főt számláló zászlóaljat bíztak meg egy közel 2 mérföldes sáv és egy, a Yangtze folyón átívelő híd védelmével Nankingnál. December 9-én este a zászlóalj parancsnok Li Fu Sien álomrahajtotta fejét, miután az esti seregszemlén mindent rendben talált: a katonák rendesen beásták magukat, bőven el voltak látva lőszerrel és nehézfegyverzettel, valamint az állásokat precízen kiépített szögesdrót akadályok és aknazár kombinációja védte egy esetleges Japán támadástól. Ha ez nem lett volna elég, az állásokra még külön őrszemeket is beosztottak, a jobb és bal szárnyakon egyaránt.
December 10-én kora reggel a zászlóaljparancsnok ajtaján berontó altiszt igencsak nyugtalanító hírekről számol be: a védelmi vonalakkal minden kapcsolat megszakadt, és a vonalakért felelős szakemberek legjobb tudásának dacára sem sikerült a kapcsolatot helyreállítani. Egy keresőosztagot állítanak össze és küldenek előre az állásokba, hogy megtudják a nyugtalanító csend okát. Amikor a néhány katonából és műszaki személyzetből álló alakulat megérkezik a védelmi állásokba, döbbenten veszik tudomásul, hogy a szárnyakon elhelyezett őrszemek kivételével az egész zászlóaljnak (a tisztekkel együtt) nyomaveszett. Küzdelemnek semmiféle jelét nem találták, az őrség melegedésére szolgáló álcázott tábortüzek még mindig égtek. Az egyik lőszeres ládán félbehagyott kártyaparti és az otthagyott kis mennyiségű pénz, máshol félig elfogyasztott fejadagok maradékai hevertek. A vadiúj 81 miliméteres aknavetők is kibontva, tüzelésre készen álltak helyükön, de a Maxim géppuskák és a lángszórók is éppen ott, ahol a kezelőik hagyták őket, semmi jelét nem mutatva bármiféle használatnak.
December 10-én kora reggel a zászlóaljparancsnok ajtaján berontó altiszt igencsak nyugtalanító hírekről számol be: a védelmi vonalakkal minden kapcsolat megszakadt, és a vonalakért felelős szakemberek legjobb tudásának dacára sem sikerült a kapcsolatot helyreállítani. Egy keresőosztagot állítanak össze és küldenek előre az állásokba, hogy megtudják a nyugtalanító csend okát. Amikor a néhány katonából és műszaki személyzetből álló alakulat megérkezik a védelmi állásokba, döbbenten veszik tudomásul, hogy a szárnyakon elhelyezett őrszemek kivételével az egész zászlóaljnak (a tisztekkel együtt) nyomaveszett. Küzdelemnek semmiféle jelét nem találták, az őrség melegedésére szolgáló álcázott tábortüzek még mindig égtek. Az egyik lőszeres ládán félbehagyott kártyaparti és az otthagyott kis mennyiségű pénz, máshol félig elfogyasztott fejadagok maradékai hevertek. A vadiúj 81 miliméteres aknavetők is kibontva, tüzelésre készen álltak helyükön, de a Maxim géppuskák és a lángszórók is éppen ott, ahol a kezelőik hagyták őket, semmi jelét nem mutatva bármiféle használatnak.
Az őrszemeket természetesen kikérdezték, ám egyikük sem látott mozgást a hídon keresztül (ami kb az egyetlen kivezető út volt Nankingból) és csatazajt sem hallottak az éjszaka folyamán.
Az első teória ami felmerülhetett, hogy a Kínaiak (látva a harcok reménytelenségét) megadták magukat a Japán Császári Hadseregnek, ám ismerve az IJA brutalitását a Kínaiak felé, ez több, mint valószínűtlen, mert mindannyiukat megkínozták és kivégezték volna. Később más Japán források is arról számolnak be, hogy nem találkoztak magukat megadni szándékozó NRA-s csapatokkal. Ennyi embert elég nehéz elrejteni és még ha katonaszökevényekről is volna szó, kizárt, hogy évekkel később valaki ne akadt volna a nyomukra.
A második teória lehetne a dezertálás is, figyelembevéve a tényt is, hogy a vidék parasztjai simán elbújtathattak volna menekülő katonákat, így pedig az NRA vezetősége simán letagadhatta az eseményt, mivel egy ekkora tömeges szökés igencsak rossz hatással lett volna a morálra, azon felül a világnak Kínáról alkotott képére, de még a Japánok is felhasználhatták volna propagandaként az akkori nemzeti kormány ellen. Habár ésszerűnek tűnik a dezertálás, egyúttal elég valószínűtlen is, mert Nankingnál a növényzet igencsak gyér volt és semmiképpen sem nyújthatott kellő védelmet ahhoz, hogy 3000 ember észrevétlenül dezertálhasson. A környék parasztjait is kikérdezték, de egyikük sem hallott december 9-ről 10-re virradóra fegyverropogást, sem menekülni próbáló katonákat nem láttak, ahogyan nem találtak letaposott aljnövényzetet és lábnyomokat sem, pedig 3000 katona azért elég észrevehető nyomot hagyna maga után.
Az első teória ami felmerülhetett, hogy a Kínaiak (látva a harcok reménytelenségét) megadták magukat a Japán Császári Hadseregnek, ám ismerve az IJA brutalitását a Kínaiak felé, ez több, mint valószínűtlen, mert mindannyiukat megkínozták és kivégezték volna. Később más Japán források is arról számolnak be, hogy nem találkoztak magukat megadni szándékozó NRA-s csapatokkal. Ennyi embert elég nehéz elrejteni és még ha katonaszökevényekről is volna szó, kizárt, hogy évekkel később valaki ne akadt volna a nyomukra.
A második teória lehetne a dezertálás is, figyelembevéve a tényt is, hogy a vidék parasztjai simán elbújtathattak volna menekülő katonákat, így pedig az NRA vezetősége simán letagadhatta az eseményt, mivel egy ekkora tömeges szökés igencsak rossz hatással lett volna a morálra, azon felül a világnak Kínáról alkotott képére, de még a Japánok is felhasználhatták volna propagandaként az akkori nemzeti kormány ellen. Habár ésszerűnek tűnik a dezertálás, egyúttal elég valószínűtlen is, mert Nankingnál a növényzet igencsak gyér volt és semmiképpen sem nyújthatott kellő védelmet ahhoz, hogy 3000 ember észrevétlenül dezertálhasson. A környék parasztjait is kikérdezték, de egyikük sem hallott december 9-ről 10-re virradóra fegyverropogást, sem menekülni próbáló katonákat nem láttak, ahogyan nem találtak letaposott aljnövényzetet és lábnyomokat sem, pedig 3000 katona azért elég észrevehető nyomot hagyna maga után.
Különböző teóriák léteznek a fenti esemény megmagyarázására az UFO aktivitástól kezdve addig, hogy a katonák egy földalatti barlangrendszerbe húzódtak vissza (vagy éppen húzták le őket olyan sötét lények, amelyekkel televan a Kínai Mitológia. Lásd a ShuiGui-t /水鬼/, amelyek a vízbefúlt emberek szellemei. Azon a helyen kísértenek, ahol meghaltak, és az óvatlan arrajárót lerántják, hogy a teste felett átvehessék az irányítást).
Shui Gui (水鬼)
Egy dolog viszont biztos: arra vonatkozólag, hogy mi is történt ezen az ominózus estén, valószínűleg sosem tudjuk meg a választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése