SIG Neuhausen KE7

 A svájci SIG KE7 egy szekrénytáras könnyűgéppuska, amit Király Pál és Gotthard End tervezett az 1920-as évek második felében. Az 1929-es csapatpróbák után a fegyvert végül nem rendszeresítette a svájci hadsereg, így nagy részüket eladták. Az egyik felvásárló Kína volt.

 

 Nagyjából 3000 darab, 7,92x57mm Mauser lőszer tüzelésére alkalmas KE7-est vettek 1928 és 1939 között, de a helyi gyártása is beindult, és nagyjából 7000 másolat készült el 1939-ig. A fegyver megjárta a polgárháborút és a koreai háborút is, hogy aztán elfoglalhassa helyét napjaink múzeumaiban. 

 The swiss SIG KE7 is a magazine-fed light machine gun (chambered in a wide variety of cartridges), designed by Pál Király and Gotthard End in the 1920s. After the trials in 1929, the weapon was rejected by the Swiss Army, so it was offered to other countries. China was one of the customers. 

 The Chinese government purchased around 3000 KE7s chambered in 7,92x57mm Mauser between 1928 and 1939, but local production also started, and circa 7000 machine guns were made until 1939. The KE7 saw action in the civil wars, the anti-japanese war and the korean war, to earn her well deserved place in today's museums. 

Forrás/source: forgottenweapons.com, ww2db.com, Wikipedia, guns.fandom.com

Mosin-Nagant M1891

 

Miután a Kínának segítő német tanácsadók visszatértek Németországba, a Szovjetúnió megragadta a lehetőséget, hogy hadianyaggal támogathassa Kínát, ezáltal is biztosítva a távol-keleti szovjet területeket. 1938-ban 50 ezer darab Mosin-Nagant puskát küldtek Kínába, többnyire a régi hosszú, M1891-es modellt. 7.62x54mm-es kaliberű lőszert tüzelt, ebből a puska 5 darabot tudott magába fogadni. Habár többmillió lőszert küldtek a puskákhoz (egészen pontosan annyit, hogy a kínaiak akár 20 hadosztályt is felszerelhettek volna a Mosin-Nagant puskákkal), ez a fajta kizárólag a 200D Hadosztálynál került rendszeresítésre (gyakorlatilag az első és egyetlen motorizált hadosztály Kínában ezidőtájt) és képezte az itt szolgáló katonák fő fegyverzetét.

Kínai városok 1935-ben

Kunlun hágói csata felelevenítése (1939. december 18. – 1940. január 11.)

Egyenruha: kékesszürke téliparka a hozzá tartozó sapkával
Egység: 5. Hadsereg
Rendfokozat: főtörzsőrmester
Fegyverzet: 8mm-es Zhongzheng puska, 2db M24-es gránát
Felszerelés: kenyérzsák, kulacs, derékszíj, 1db The Young Companion magazin 1939 novemberi száma, valamint standard bőr töltényöv 70db 8mm-es Mauser lőszer tárolására

Uniform: bluish-grey winter parka with winter hat
Unit: 5th Army
Military rank: Staff Sergeant
Weaponry: 8mm Zhongzheng rifle, 2pcs M24 grenade
Equipment: bread bag, canteen, leather belt, 1pcs of The Young Companon magazine's 1939 november issue and a standard leather ammo belt for 70pcs of 8mm Mauser ammunition

Henry Hamilton: Kínai Kémek

Mivel egyre több olyan könyv akad a kezembe, ami a téma iránt érdeklődőknek releváns lehet, így megnyitom a blogon a következő rovatot, ami egy könyvajánló lesz. Az Kínai Kémek kiváló képet tár elénk arról, hogy az 1920-as évektől kezdve hogyan működtek (és versengtek egymással leszámolva) a kínai kommunisták, valamint azok titkosszolgálatai. Természetesen a főbb figurái sem maradnak ki a történetnek, így Mao Ce-tung ugyanúgy központi témája lesz, ahogyan Kang Sheng, az egykori shanghaji munkásvezér majd később a kommunista titkosszolgálat feje, akinek kezéhez 10 millió ember vére tapad.

Ha valaki szeretne elmerülni Kína igencsak kesze-kusza, 20. századi történelmében, annak kezdésként Henry Hamilton könyve kimondottan ajánlott!

Csata Pingxingguannál

 A Pingxingguan-i csata gyakorlatilag az első olyan komolyabb ütközet volt, amelyben a kínaiak győzedelmeskedtek a japán erők felett. Hetekkel az ütközet előtt, az IJA csapatok gyorsan nyomultak előre Észak-Kínában, miközben a kínai csapatok rendre megalázó vereségeket voltak kénytelenek elszenvedni tőlük. A legtöbb japán katona immáron simán úgy gondolta, hogy Kína nem több egy összehajtható papírtigrisnél, és rövid idő alatt elfoglalhatják az országot. Ez azonban nem így alakult, ugyanis Pingxingguannál a kínai kommunista erők (kisegítve némi légitámogatással a nacionalisták részéről) megmutatták, hogy ez bizony nem lesz olyan egyszerű, és a kínaiak az utolsó emberig ellenállást tanúsítanak majd a japán csapatokkal szemben.

Eight Route Army katonák amint belépnek Pingxingguanba

A terv az volt, hogy a japánok a lehető leggyorsabban kiszorítsák a kínai erőket Pingxingguanból, ám a helyi terepviszonyok abszolút nem nekik kedveztek, ugyanis az egyetlen föld út Shanxi tartomány meredek hegyei közt vezetett. Ennek köszönhetően a japán teherautó konvoj nagyjából 7km per órás sebességgel tudott csak haladni. A japán konvoj előörse egy megerősített kínai védelmi állásba futott bele egy közeli faluban 1937 szeptember 22-én, még vagy egy mérfölddel a Pingxing hágó előtt. A 73. kínai gyalogoshadosztály ellentámadásba ment át, de hamarosan vissza kellett vonulniuk, ezután nemsokkal pedig a japánok indítottak egy éjszakai támadást két gyalogos századdal, megtámogatva nehézgéppuskákkal és tüzérséggel. Ezeknek az egységeknek sikerült megszereznie egy fontos magaslatot amely a Pingxingguan hágóra nyújtott kiváló rálátást nyugatról, mondani sem kell, a magaslatot tartó IJA erők sikerrel verték vissza az újabb és újabb kínai támadásokat. 

Eight Route Army géppuskaállás

Amíg a japán erőket lekötötte a magaslat védelme, valamint a Pingxingguan hágó nyugati részeiért vívott csetepaték, addig a kínaiaknak sikerült szép lassan a hátukba kerülni és komoly veszélye állt fent annak, hogy az IJA erők kommunikációs vonalait teljesen elvágják. A Lin Bao parancsnoksága alatt álló Eight Route Army (a kínai kommunista erők) a maga 6000 fős létszámával kiválóan manőverezett dél felé, és sikerült teljesen ellenőrzése alá vonnia azt az utat, amely a Pingxingguan hágó keleti bejáratán ment tovább. Ez a manőver az IJA erők utánpótlását nyugat felé teljesen elvágta, így a konvoj egy része azt a feladatot kapta, hogy lássa el utánpótlással a nyugati részeken harcoló japán erőket. Ennek a konvojnak (amely 70, lovak által vontatott szekérből és 80 teherautóból állt) a személyzete gyakorlatilag semmiféle harci kiképzést nem kapott (nagyjából 176 fő), így a velük haladó harcoló egységek létszáma mindössze 30 főnyi gyalogost jelentett. 

Eight Route Army katona, amint épp egy Type 24-es nehézgéppuskát kezel

Az ellátmányt szállító konvojnak egy igencsak szűk részen kellett áthaladnia, ezt kihasználva a mindkét magaslati pozíciót elfoglaló kínai 115. Hadosztály hatékonyan tudott rajtuk ütni: a szó legszószorosabb értelmében gránátesőt és automata fegyverek tüzét zúdították a japánokra, akiket a kiképzés hiánya valamint a meglepetés előnye miatt teljesen lemészároltak. Csak 5 teherautó tudott elmenekülni a mészárszékről, a többi megsemmisült nagyjából 200 japán katonával együtt.

A konvoj elleni rajtaütéssel egyidőben a 71. és a 84. Hadosztály is hevesen támadta a japánok állásait a hágó nyugati részén, de mind a két oldal súlyos veszteségeket könyvelhetett el. Az IJA erők képesek voltak továbbra is megtartani a pozíciójukat (habár a kínaiak létszámban sokszorosan felülmúlták őket), de a magaslatot tartó japán katonák lőszere egyre kétségbeejtőbben fogyatkozott. A japán erők felmentésére küldött 3. zászlóaljat a kínai erők visszaverték, 100 fős veszteséget okozva, Lin Bao csapatai azonban visszavonultak, így a 41. Ezred katonái végül elérték szorongatott helyzetben lévő japán bajtársaikat Szeptember 28-án.

A Kínai Vörös Hadsereg katonái egy géppuskaállásban

A japánok veszteségei 400-500 fő közé tehetőek, míg a kínaiaké nagyjából 400 főre. A kínai erők megsemmisítettek 70 teherautót, ugyanennyi ló által vontatott szekeret, valamint zsákmányoltak 100 puskát, 10 könnyűgéppuskát, 1 aknavetőt 2000 töltettel valamint ruházatot és élelmet.

A csata emlékmúzeuma

A csata sikeréhez szintén hozzájárult az is, hogy a japán tisztek már jóelőre győzelmi mámorban úsztak, és a szokásos arroganciájuknak köszönhetően itt is alábecsülték az ellenük harcoló kínaiakat, mellőzve mindenféle elővigyázatosságot, amelyet azért józanabb látásmóddal rendelkező vezetők sosem restek szem előtt tartani. 

A pingxingguani csata a kommunista erők egyetlen hadosztályi szinten kivívott győzelme volt, óriási löketet adva a kínai katonák harci moráljának és persze nem utolsó sorban a propagandának.

The army and the people cooperate to defend South China (军民合作保卫华南)