74H Ghost Division: L.702

A belga L.702-es gázálarcot 1938-1940-ig gyártotta a Société Belge de l'Azote des Produits Chimiques du Marly (SBA) Liegeben.

Szűrő csatlakozás: 25mm, 40mm DIN és 42mm
Gyártotta: Belgium
Országok amelyek használták: Belgium, Hollandia, Finnország, Svédország, Norvégia, Kínai Köztársaság

Az L.702-es ugyanabból a gumianyagból készült, mint az elődje, az SBA Gázálarc, de az arcrész egy egyszerűbb dizájnt követett, és a szemlencséket nem lehetett cserélni, ha sérültek. 2 évig került tömeggyártásra, egyes források szerint több, mint egymillió darab készült belőle, és még manapság is egy viszonylag gyakori gázálarcnak minősül.

Az L.702-eshez egy fémfiltert használtak amely egy bakelitből készült szűrőcsatlakozóba kapcsolódott. Ebben egy sima gumigyűrű funkcionált belégzőszelepként, a másik felén pedig a sok kis lyuk kilégzőszelepként. Attól függően, hogy melyik ország számára gyártották, a szűrőcsatlakozó 25 mm-es, 40mm-es (Hollandia, Finnország és Svédország) vagy 42mm-es (Franciaország) verzióban készült, kimondottan megnehezítve a filterek országok közötti cseréjét. Az európán kívüli legnagyobb exportőr a Kínai Köztársaság volt, aki előszeretettel importálta a belga maszkokat, mivel minden más típusnak híján voltak.

Kétféle szűrőcsatlakozó. A baloldali az eredeti belga, míg a jobboldali
a holland és a finn export verziójába tervezett csatlakozó

Többféle méretben is készült, 0-tól (gyermek) 5-ös (extra nagy) számozásig, a leggyakrabban előforduló méret viszont a 2-3-as volt. A 0-ás és az 5-ös kimondottan ritkának számított!

TÖRTÉNETE:

Az L.702-es sorozatgyártása 1938-ban kezdődött meg, hogy leváltsa az elődjének számító SBA-t, amit úgyszintén a Société Belge de l'Azote des Produits Chimiques du Marly gyártott. A közeljövőben már egyre fenyegetőbben felsejlő II. Világháború a civilek számára méginkább égető kérdéssé tette azt az igényt, hogy elegendő gázmaszk álljon rendelkezésre, ha a háború kitörne. Az SBA mivel egy ipari gázálarc volt, gyártási költségeit tekintve drága volt, ez viszont ösztönzőleg hatott az L.702-es megalkotására. Az új gázálarc és az elődjével megegyező szűrői már egyszerűbb kivitelezésűek (és ezáltal olcsóbbak) voltak, így az átlagembernek is könnyen hozzáférhetővé vált.

Két verzióban készült: egy aktív (tartozott hozzá egy táska és egy tömlő) és egy passzív (egy fémszűrő járt hozzá, táska és tömlő nem). Az aktív verzióhoz kiosztott hordtáska szinte teljesen megegyezett azzal, ami az SBA-hoz volt használatra kiutalva.

Az L.702-es gyártása egészen addig folytatódott, amíg a megszálló német hadsereg 1940-ben leállította azt, a gyártás ezután sosem indult már újra. Mindazonáltal a háború után sokezer L.702-es esett át hivatalos ellenőrzésen, majd kapott egy vizsgálati dátumot tartalmazó papírost a szűrősapkába, majd a szűrők és a gázálarchengerek zöld festést kaptak, jelezvén, hogy a polgári védelemben lesznek használatbavéve. Ezeket aztán Belgiumon belül több különböző helyen tárolták arra az esetre, ha vészhelyzet esetén szükség lenne rájuk. A gázálarcok nem kerültek használatra és sok raktár, ahol tárolták őket, kipucolásra került a háborút követő években. Az egyik megemlítendő raktárhelyiség a Walem-i Erőd volt, ahol több ezer L.702-es gázálarcot tároltak. Még mindig kitűnő állapotban voltak, mikor 2009-ben az erődöt kitakarították és a maszkokat bezúzták, ami egy kitűnő bizonyíték volt a szóbanforgó gázálarcok minőségét illetően.