A MÁSODIK TÁMADÓ HADJÁRAT: A GYŐZELEM ÍZE
A kínaiak második hadjárata 1950. november 25. és december 24. között zajlott le. A nagyszabású offenzíva előkészítése érdekében a PLA főparancsnoksága október végén és november elején erősítést küldött Kínából, ez volt a PVA második hulláma, amely Koreába indult. November vége felé 33 hadosztály ( ez 450.000 embernek felel meg) indult útnak Koreába, ezzel a létszámmal pedig mind Mao, mind Peng egy rendkívüli, ha nem egy végső győzelmet remélt az ENSZ erők felett. Habár az első hadjárat meglepetésként érte az amerikaiakat, MacArthur tábornok még mindig abban a hitben volt, hogy a Koreában lévő kínai haderők csak szimbolikus méretűek és vajmi keveset nyomnak a latba ahhoz, hogy Korea egyesítésébe effektíven beleszólhassanak. A CIA-vel együtt a Koreában állomásozó kínai erők létszámát 15-20.000 főre (!!!) becsülték, és azt hitték, hogy a feladatuk főként egy, a Yalu folyó mentén létrehozott védelmi vonal megtartása volt. Peng javaslata az volt Maonak, hogy az ENSZ csapatokat minél északra esőbb területeken, előre felállított csapdákba csalják bele, így meg fognak nyúlni az utánpótlási útvonalaik is, amelyeket így könnyűszerrel tudnak elvágni és felszámolni.
A haditerv az volt, hogy az ENSZ erőkből meg kell semmisíteni 7-8 ezredet, mialatt a frontot megpróbálják kitolni a Pyongyang-Wonsan vasútvonalig, ami egy viszonylag nyertes pozíciót biztosított volna a kínai/észak-koreai erőknek a háború végkimenetele szempontjából. Mivel a PVA még mindig híján volt a megfelelő légi, tüzérségi és páncélos támogatásnak, így a vezetők továbbra is mozgó hadviselésben látták a soron következő hadműveleteket. November 17 és 20 között azt a látszatot keltve, hogy a kínai erők meggyengültek, a PVA visszavonulást színlelt, szinte teljesen minimálisra csökkentették a rádiós kommunikációt, de hogy mindezt "megkoronázzák", november 18.-án szabadon engedtek 103 hadifoglyot az ENSZ erőktől, akik aztán a sajátjaikhoz visszatérve azt a téves információt terjesztették, hogy a kínaiak kifogyóban vannak az élelemből és lőszerből, megkezdték a visszavonulást Kínába. Peng haditerve kiválóan működött: az ENSZ erők rohamtempóban haladtak előre észak felé. Az amerikai csapatok tanultak valamit a kínaiak taktikáiból, így például az amerikai I. Hadtest egy nagyon jó védelmet épített ki, amihez megfelelő tűzerővel is rendelkezett, valamint tanulván a kínaiak bekerítő manővereiből, az embereiket sokkal közelebb tartották egymáshoz, kevesebb esélyt adva az ellenséges erőknek arra, hogy zsebekbe zárják és felszámolják őket.
.jpg)
Esett már szó róla másik cikkben, hogy az épp átdobott kínai katonák nem igazán voltak felkészítve a koreai télre, ez pedig nem a kínai vezetés nemtörődömsége miatt volt, hanem mert egész egyszerűen semmiféle információval nem rendelkeztek a koreai évszakokra jellemző időjárásokról. A 9. Hadseregcsoport, beleértve a 20., 26. és 27. hadseregeket, teljesen máshogyan volt felszerelve, mint ahogy a 0 fok alatti koreai telekre kellett volna, dél-kelet Kínában (ahonnan ők jöttek) ugyanis az ottani átlagos hőmérséklet 72 fahrenheit fok (22 celsius) volt, az indulásukkor 60 fahrenheit fok (15 celsius), majd két héttel később, mire megérkeztek Koreába, a hőmérséklet már bőven nulla fok alá csökkent. A 9. Hadseregcsoport is, mint sok másik, a Taiwan elleni invázióra volt felkészítve, így a vékony vászoncipők, a szteppelt pamut egyenruhák teljesen alkalmatlanok voltak a koreai téli hadjáratra. Nagyon sok katona gyorsan beteg lett Koreában, és képtelenek voltak tartani a tempót a napi 120 mérföldes (193km) menetekre, amelyek hegyeken és erdős területeken át vezettek. Az 58. hadosztályból csak a koreába érkezés utáni első héten 700 ember fagyott halálra...
A CHOSINI VÍZTÁROZÓ
Korábbi cikkben már foglalkoztam részletesebben a témával, itt most csak pár mondat erejéig említjük meg, hiszen a 2. hadjáratba tartozik az esemény. November 27.-én , 2 nap halasztást követően a 9. Hadseregcsoport 100.000 emberrel körbezárta a víztározónál állomásozó amerikai erőket, és habár egymástól elvágta, és zsebekbe zárta az amerikai 1. és 7. Tengerészgyalogos hadosztályokat, (az 1.-t 3 külön katlanba is), egyik elvágott csoportot sem sikerült teljesen megsemmisítenüik. Az amerikaiak kiváló védelmi állásokat hoztak létre és még arra is futotta, hogy kiépítsenek egy ideiglenes kifutót a repülőknek, ezáltal is biztosítva a lőszer és téliruházat ellátásukat, valamint a sebesültjeik kimentését. November 29.-én az amerikaiak ellentámadásba mentek át, hogy kitörjenek a kínai gyűrűből, és összeszedjék a szétszóródott Bajtársaikat. Wang Xuedong, az első század, 172. ezredének, 58. hadosztálya, 20. hadseregének századosa úgy emlékezett vissza ezekre a napokra, ahol rendkívül intenzív csaták folytak oda és visszafele. Ezalatt a 3 nap alatt az ezrede rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett, teljesen kifogytak a lőszerből, a napi élelmiszer fejadagoknak csak a felét kapták meg, miközben a hőmérséklet már -22 fokra esett le. A 9. Hadseregcsoport elégtelen és elkeserítően rossz felszereltsége egy kiváló lecke volt Maonak és a PVA felsővezetésének arra, hogy a jövőben a többi PVA erőnél ez már ne fordulhasson elő.
Korábbi cikkben már foglalkoztam részletesebben a témával, itt most csak pár mondat erejéig említjük meg, hiszen a 2. hadjáratba tartozik az esemény. November 27.-én , 2 nap halasztást követően a 9. Hadseregcsoport 100.000 emberrel körbezárta a víztározónál állomásozó amerikai erőket, és habár egymástól elvágta, és zsebekbe zárta az amerikai 1. és 7. Tengerészgyalogos hadosztályokat, (az 1.-t 3 külön katlanba is), egyik elvágott csoportot sem sikerült teljesen megsemmisítenüik. Az amerikaiak kiváló védelmi állásokat hoztak létre és még arra is futotta, hogy kiépítsenek egy ideiglenes kifutót a repülőknek, ezáltal is biztosítva a lőszer és téliruházat ellátásukat, valamint a sebesültjeik kimentését. November 29.-én az amerikaiak ellentámadásba mentek át, hogy kitörjenek a kínai gyűrűből, és összeszedjék a szétszóródott Bajtársaikat. Wang Xuedong, az első század, 172. ezredének, 58. hadosztálya, 20. hadseregének századosa úgy emlékezett vissza ezekre a napokra, ahol rendkívül intenzív csaták folytak oda és visszafele. Ezalatt a 3 nap alatt az ezrede rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett, teljesen kifogytak a lőszerből, a napi élelmiszer fejadagoknak csak a felét kapták meg, miközben a hőmérséklet már -22 fokra esett le. A 9. Hadseregcsoport elégtelen és elkeserítően rossz felszereltsége egy kiváló lecke volt Maonak és a PVA felsővezetésének arra, hogy a jövőben a többi PVA erőnél ez már ne fordulhasson elő.
December 1.-én az amerikai tengerészgyalogosok kitörtek a kínaiak gyűrűjéből és megkezdték a visszavonulást dél felé. Hiába üldözte és próbálta feltartóztatni őket a kínai 20. hadosztály, illetve kapott parancsot az üldözésre a 26. is, amely csak 15 mérföldre volt innen nem igazán jártak sikerrel, a csatározásokhoz sosem tudtak csatlakozni. December 12.-én az utolsó kínai blokádokat is áttörve az 1. Tengerészgyalogos hadosztály csatlakozott az amerikai 3. hadosztályhoz Hamheungnál (Hungnam), december 24.-én pedig a térségben lévő amerikai csapatokat sikerrel evakuálták Busanba. A 2. Kínai hadjárat ezzel pont Karácsony napján végetért.
A hungnami evakuálás, az amerikai katonákon kívül
koreai civileket is kimentettek
Az alultáplált és rosszul felszerelt kínaiak még a körülmények ellenére is képesek voltak effektíven harcolni az Egyesült Nemzetek erői ellen, sőt, a víztározónál található frontvonalra képesek voltak még tüzérséget is felcipelni. Habár nem sikerült meggátolni az amerikaiak visszavonulását, sem egész ezredeket megsemmisíteni, a teljes frontvonalat 9 (!!!) nap alatt nyomták vissza a 38. szélességi fokig, miközben újra elfoglalták az északi fővárost, Pyongyangot. Emberéletben rendkívül nagy árat kelett fizetniük: összesen 80.000 főnyi veszteséget könyvelhettek el, amelyből, 30.700 volt harctéri és 50.000 főnyi nem harctéri sérülésekből adódó veszteség. a 9. Hadseregcsoport 3 hét alatt elveszítette teljes állámányának felét, 40.000 embert (ez 3 hadosztálynak felel meg), ennek túlnyomó többsége az időjárásnak köszönhetően veszett oda. December 17.-én a kimerült hadseregcsoportot visszarendelték Kínába. Kína annyi katonát küldött Koreába, amennyit a szállítási és ellátási rendszere csak elbírt. Mao szentül hitte, hogy minden csatát a mozgó hadviselés elveinek megfelelően meg lehet vívni, ez pedig teljes egészében meghatározta a kínai katonai doktrínát a korai támadó hadjáratok során, 1950 őszétől 1951 kora tavaszáig. Ezek a nagyszabású mozgó hadviselési taktikák, mint például a bekerítés és a megsemmisítés, nagyon hatékonynak bizonyultak az első két nagy kínai offenzívában.
Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea
Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése