IX. Zsámbéki Hadikultúrális Fesztivál beszámoló

 

Sikeresen lezajlott az idei zsámbéki Hadikultúrális fesztivál, amely idén rekordszámú látogatót vonzott. Egy perc leülni való időnk nem volt, estére már javában éreztük magunkon a fáradtságot, de abszolút megérte. Több és több ember mutatott érdeklődést a kihelyezett írásos anyagok iránt, így végre én is elégedett voltam, tudván, hogy megéri ezekkel ennyit mókolni. A nagy forgatagban sok régi ismerőssel is találkoztunk, voltak akik nálunk tették tiszteletüket és voltak, akiket mi látogattunk meg egy beköszönő kör erejéig.

Az a véleményem, hogy 1 naposra csökkentve sokkal intenzívebb élmény volt ez az esemény, és jóval több látogatót is vonzott, mint amikor 2 napra volt szétbontva. 4 éve vagyunk itt állandó kiállítók, így biztosan állíthatom, hogy a Hadikultúrális fesztiválokból ez volt a valaha megrendezett legjobb! A Polgárháborús tematikába nem mentem még bele, így maradt a szokásog 1937-1945-ös periódus megjelenítése, valamint mivel idén az 1950-1953-ig tartó koreai háború és az abban résztvevő Kínai Népi Önkéntes Haderő a fő téma a blogon, egy kisebb kiállítást azért ennek is berendeztem, pláne annak fényében, hogy még időben megjött a Type 50-es repro egyencuccom, így idén az érdeklődőknek a kínai önkéntesek nyári egyenruháját és felszerelését tudtam bemutatni (erről majd később egy külön posztban lesz szó!). Ez amúgy véglegesen majd a lövészárokrendszer végén, a domb aljában fog helyet kapni idővel, az ott kialakítandó terület munkálatai már folyamatban vannak.

Köszönjük a sok érdeklődőt, remélem, idén is sikerült annyi pluszt nyújtanunk, hogy élveztétek a kiállításunkat! A munka természetesen nem áll le, nagyon sok tervünk van még a tarsolyban, így érdemes követnetek mind a blogot, mind pedig az Instagram oldalunkat! 

A magam részéről hatalmas köszönettel tartozom a csoport tagjainak is, akiknek áldozatos munkája, fegyelme és odaadása nélkül ez a baráti társaság egyáltalán nem létezhetne ebben a formában. Jó látni, hogy örömötöket lelitek ebben a hobbiban és érdeklődést mutattok egy olyan nemzet hadtörténelme iránt, amelyet csak nagyon kevesen követnek vagy ismernek akár kis részleteiben is.

Kellemes nyarat kívánok/kívánunk az olvasóinknak, én a magam részéről holnap eltűnök 2.5 hétre Ázsiában a jól megérdemelt nyaralásomra, hogy aztán júliusban ismét újult erővel vethessem bele magamat a munkálatokba. Lesz a szokásos zsámbéki nyílt nap és idén először már Rákosmentén is találkozhattok velünk.

Vigyázzatok magatokra és kellemes szünidőt!

The 1951 Spring Offensive, Part 1. (中国春季攻势 / 第五次战役 )

 

There have not been many articles on the blog lately, due to the fact that I had to get on with the literature for the next project. This time we have come to the next stage of the Korean War, which will take you through the 1951 Spring Offensive from preparation to its conclusion, which came much sooner than the Chinese leadership had originally planned.

The Chinese Spring Offensive took place from 22 to 29 April 1951, which was the most intensive and largest area operation of the entire Korean War. The PVA, together with the NKPA, launched its operation along the entire 38th parallel, deploying some 700,000 men in the aim of destroying 5 full divisions and 2 brigades of the US 1st Corps and retaking Seoul. The rapid successes achieved in the winter of 1950 could not be repeated here by the Chinese, and in this series of articles I will go into these reasons in as much detail as possible, but without giving you a totally dry and boring piece of material.

PREPARATIONS:

In 1950, the PVA was still not operating on the basis of a chain of command and associated doctrines that should have been the foundation of a modern warfare army. The biggest cancer in the chain of command during mobilization for the Korean War (as in other communist armies around the world) was that important positions were filled not by high quality people with expertise and experience, but by those who were put there by their superiors based on personal connections or political party preferences. Commanders liked to work with those they knew best, but for the troops sent south to Manchuria, the Chinese leadership wanted the best commanders to be at the top. Due to transfers and sometimes changes in job titles, a period of chaos ensued for the Chinese divisions stationed in the north and awaiting deployment.

Many contemporary sources also mention that the mobilisation itself was a much easier task than the demobilisation after the end of the Chinese Civil War in 1949, but the arrival of such a large number of recruits in the army presented PLA officers with a new challenge: to provide a sound justification and motivation to the new recruits from simple peasant families as to why they would have to fight on foreign soil against the most modern army in the world, the United States. The CCP leadership used three methods before the Chinese volunteers were sent to fight in Korea:

- First, members of the PVA teams underwent a kind of political training that lasted for 2 months. 50% of the soldiers were declared fit to serve in the conflict, although the majority were civil war veterans or party members, who usually volunteered to join the PVA to fight the Americans and defend their country. It is worth noting here that, however rarely mentioned, the Americans posed a real threat to China, with President Truman even considering the use of the atomic bomb, although this was later abandoned. The deliberate US bombing of Chinese settlements along the border was just the dot on the i which further confirmed to the leaders of the People's Republic of China that they had to act on the Korean situation. 30% of the troops were considered to be an "intermediate element" who would fight if ordered to do so, but apart from that, they did not care whether there was a war or not. The remaining 20% were classed as "of uncertain mental state", the ones who were specifically afraid of going into combat with US forces and called the Yalu River Bridge the Gates of Hell. They believed that getting involved in the Korean War would only be unnecessary interference in the affairs of others, and that involvement would draw unnecessary attention to China from the Americans.

- The second step was the training of soldiers and the modernisation of the technical support that could be given to them. In September 1950, the training of Chinese soldiers was divided into 2 phases:

1. The first phase included small group combat tactics, small arms training, tank and anti-aircraft weapons and the handling of various explosives.

2. The second phase looked at different operational tactics, an area of modern warfare at the time that even veterans of the Civil War found novel. Chinese soldiers who had fought alongside the Americans in Burma as members of the Expeditionary Force were often invited to these exercises, giving their leaders a relatively good idea of the character of the American soldiers and their fighting style.

The NEBDA (North East Border Defense Army) also made a good effort to standardize the firearms used in the PVA to try to eliminate the logistical nightmare that existed at the end of the Civil War (imagine how much fun it was to provide the necessary ammunition for dozens of pistols, rifles, machine guns, machine guns and heavy machine guns, and then I won't even mention the different locally manufactured versions of these weapons. Only the Mauser C96 pistol existed in 4 calibres at the time....). I mentioned this in an earlier article, but let's look at concrete examples of how it looked in practice: by mid-August, for example, all existing small arms in the 38th Army had been replaced by Japanese rifles and machine guns, while almost everyone in the 40th Army was using rifles, machine guns, submachine guns and other equipment looted from the Americans, sometimes from NRA soldiers during the Civil War.

Thanks to the systems implemented above, training was also standardised, so that the efficiency of soldiers in the use of their weapons was increased in the respective army groups. Unfortunately, automatic weapons were still in short supply (and the PLA/PVA did not have a large number of Soviet weapons at that time), so soldiers had to watch which of their comrades with these types of weapons fell in combat in order to pick up the dropped weapon. The effectiveness of the Chinese on the battlefield was quickly demonstrated in the first phase of the Korean War, and training played a key role in the PVA's success on the battlefield. The country's economy was entirely converted to war production, and during the war years the government provided 5.6 million tonnes of supplies to its troops fighting in Korea. Between 1950 and 1953, war spending accounted for 38% of China's total budget, and it was the first time in China's history that its armed forces were deployed in a foreign country.

Although the term "Chinese Volunteer Force" may deceptively convey the impression that only a small number of Chinese troops were deployed in Korea, the reality was that the entire Chinese army was mobilised, and this time they were preparing to take on the world's most modern and best-trained army in Korea.

Source I'm using for the article: Xiaobing Li: China's Battle for Korea

Az 1951-es Tavaszi Hadjárat, 1. rész

A blogon az elmúlt időszakban nem volt túl sok cikk, köszönhetően annak, hogy haladnom kellett a következő projekthez szükséges szakirodalommal. Ezúttal a koreai háború következő etapjához érkeztünk, amely az 1951-es Tavaszi Offenzívát fogja nektek bemutatni az előkészületektől a megvalósításon át annak lezárásáig, amely a tervezettnél sokkal hamarább következett be, mint ahogy azt a kínai vezetés tervezte volna.  

1951 április 22.-e és 29.-e között zajlott le a Kínai Tavaszi Offenzíva, amely az egész koreai háború legintenzívebb és legnagyobb területét lefedő hadművelet volt. A PVA az NKPA-val együtt indította meg a hadműveletét a 38. szélességi fok teljes hosszában, bevetve mintegy 700.000 embert abban a reményben, hogy megsemmisítse az amerikai 1. Hadtest 5 teljes hadosztályát és 2 dandárját és visszafoglalja Szöult. Az 1950 telén elért gyors sikereket itt a kínaiak már nem tudták megismételni, ebben a cikksorozatban pedig ezeket az okokat fogom nektek minél részletekbemenőbben boncolgatni, persze úgy, hogy ne egy totál száraz, unalmas anyagot kapjatok.

AZ ELŐKÉSZÜLETEK:

1950-ben a PVA még mindig nem egy olyan parancsnoki lánc és a hozzátartozó doktrínák alapján működött, amely alapja kellett volna, hogy legyen egy modern hadviselést folytató hadseregnek. A koreai háborúra való mobilizálás során a parancsnoki lánc legnagyobb rákfenéje az volt (ahogyan más kommunista hadseregeknél is világszerte), hogy a fontos pozíciókat nem a szakértelmet és tapasztalattal bíró magas kvalitású ember került, hanem az, akit a felettese a személyes kapcsolataik vagy a politikai pártpreferenciák alapján rakott oda. A parancsnokok szerettek azokkal dolgozni, akiket jobban ismertek, azonban a Mandzsúriába délről odavezényelt csapatoknál a kínai vezetés a legjobb parancsnokokat szerette volna az élen látni. Az áthelyezéseknek és olykor a munkakörök megváltoztatásának köszönhetően egy elég káoszos időszak állt be az északon állomásozó és bevetésre váró kínai hadosztályoknál.

Sok korabeli forrás is említi, hogy maga a mobilizálás sokkal könnyebb feladat volt, mint a Kínai Polgárháború 1949-es befejezése utáni demobilizálás, viszont az ilyen nagyszámú újonc megjelenése a seregben egy újabb kihívás elé állította a PLA tisztjeit: egy megalapozott indoklást és motivációt szolgáltatni az egyszerű paraszti családokból jött friss besorozottaknak, hogy miért is kell majd idegen földön küzdeniük a világ legmodernebb hadserege, az Egyesült Államok csapatai ellen. A felsővezetés 3 féle módszert használt, mielőtt a kínai önkéntesek Koreába kerültek harcolni:

- Elsőként, a PVA csapatok tagjai egyfajta politikai képzésen estek át, amely 2 hónapig tartott. A katonák 50%-át a konfliktusban való bevetésre alkalmasnak nyilvánították, igaz, a jórészük polgárháborús veterán vagy párttag volt, ők általában önként kérték a felvételüket a PVA soraiba, hogy harcolhassanak az amerikaiak ellen és megvédhessék az országukat. Itt megjegyzendő, hogy bármennyire is ritkán emlegetett tény, de az amerikaiak konkrét veszélyt jelentettek Kínára, Truman elnök még az atombomba bevetését is fontolgatta, bár erről később letettek. A határmenti kínai települések szándékos amerikai bombázásai már csak a pont volt az i-re, amely méginkább megerősítette a Kínai Népköztársaság vezetőit abban, hogy a koreai helyzetet illetőleg lépniük kell. A katonák 30%-a számított amolyan "köztes elemnek", akik harcolnának ha arra kapnának utasítást, de ettől eltekintve nem érdekli őket, hogy van-e háború avagy sem. A maradék 20%-ot "bizonytalan lelkiállapotúnak" minősítették, ők voltak azok, akik konkrétan féltek az amerikai erőkkel való harcba bocsátkozásból és a Yalu folyó hídját a Pokol Kapujának nevezték. Úgy gondolták, hogy a koreai háborúba való beavatkozás csak feleslegesen beleavatkozást jelent mások dolgába, illetve a részvétel feleslegesen fogja az amerikaiak figyelmét Kínára vonni.

- Második lépésként következett a katonák kiképzése és a nekik adható technikai támogatások korszerűsítése. 1950 szeptemberében a kínai katonák kiképzését 2 fázisra osztották fel:

1. Az első fázis a kis csoportokban végrehajtható harcászati taktikákat, a kézifegyverek kezelését, tank és légelhárító fegyverek valamint a különböző robbanóanyagokkal való kezelését tartalmazta.

2. A második fázis különböző műveleti taktikákat vette górcső alá, ez pedig egy olyan terület volt az akkori modern harcászatban, amely még a polgárháborút megjárt veteránoknak is az újdonság erejével hatott. Ezekre a gyakorlatokra előszeretettel hívtak meg olyan kínai katonákat, akik az Expedíciós Haderő tagjaiként az amerikaiak mellett harcoltak Burmában, így egy viszonylag jó képet tudtak adni a vezetőségüknek az amerikai katonák karakteréről és a harcmodoruk stílusáról.

A NEBDA (North East Border Defense Army) szintén jókora erőfeszítéseket tett a PVA-nál használatos lőfegyverek egységesítésére is, hogy a polgárháború végére fennálló logisztikai rémálmot megpróbálja felszámolni (elképzelhetitek, milyen jó buli volt sok tucat pisztoly, puska, géppisztoly, géppuska és nehézgéppuska számára biztosítani a szükséges lőszertípusokat, és akkor ezeknek a fegyvereknek a különböző, helyben gyártott verzióit már meg sem merem említeni. Csak a Mauser C96 pisztoly 4 féle kaliberben létezett akkoriban....). Egy korábbi cikkben már említettem erre a megoldást, de nézzük konkrét példákkal, hogyan is nézett ez ki a gyakorlatban: Augusztus közepére például a 38. Hadseregnél minden létező kézifegyvert lecseréltek japán puskákra és géppuskákra míg a 40. Hadseregnél szinte mindenki az amerikaiaktól zsákmányolt puskákat, géppisztolyokat, géppuskákat és egyéb felszereléseket használt, amiket a néha NRA-s katonáktól zsákmányoltak a Polgárháború alatt.

A fentebb megvalósított szisztémáknak köszönhetően a kiképzést is egységesítették, így az adott hadseregcsoportoknál megnőtt a katonák hatékonysága a fegyvereik használatát illetően. Sajnos automata fegyverekből még mindig kevés állt rendelkezésre (és nagy számú szovjet fegyverzettel sem rendelkezett ekkorra még a PLA/PVA), így a katonáknak figyelnie kellett, hogy melyik ilyen típussal rendelkező társuk esik el az ütközetben, hogy az elejtett fegyvert magához vehesse. A kínaiak harctéren mutatott hatékonysága hamar megmutatkozott a koreai háború első szakaszában, a felkészítés pedig kulcsszerepet játszott abban, hogy a PVA sikereket érhessen el a csatamezőn. Az ország gazdasága teljes egészében haditermelésre állt át és a háború évei alatt a kormány 5.6 millió tonnányi ellátmányt juttatott a Koreában harcoló csapatainak. 1950 és 1953 között Kína összes költségvetésének 38%-át tették ki a háborús kiadások, és ez volt az első alkalom Kína történelmében, ahol a fegyveres alakulatai egy idegen ország területén kerültek bevetésre.

Habár a "kínai önkéntes haderő" elnevezés csalókán közvetítheti azt a képet, hogy csak egy kis réteg került bevetésre Koreában, a valóság az volt, hogy a teljes kínai hadsereget mozgosították, akik ezúttal a világ legmodernebb és legjobban kiképzett hadseregével készültek felvenni a harcot Koreában.

Az általam felhasznált forrás a cikkhez: Xiaobing Li: China's Battle for Korea