M1 karabélyok / M1 type carbines

 

HUN: Amikor az M1 karabély szó elhangzik, tutira mindenkinek a Garand "kistesója" ugrik be először. A fegyvert a kompakt mérete, könnyű súlya és kis visszarúgása miatt nem csak az amerikai katonák szerették, de a kínaiak is. 1949-ig bezárólag alig pár száz darabot kaptak csak belőle, a koreai háború alatt pedig előszeretettel zsákmányoltak belőle. A hatékonyságát illetően jelentősen megoszlanak a vélemények, de nézzünk át pár tényt, és mindenki döntse el maga:

ENG: When the word M1 rifle is mentioned, the first thing that comes to mind is the "little brother" of the Garand. The rifle's compact size, light weight and low recoil made it popular not only with American soldiers, but also with the Chinese. Only a few hundred were issued up to 1949, and during the Korean War it was a popular weapon to loot. Opinions vary widely as to its effectiveness, but let's look at a few facts and decide for ourselves:

- Kb 400 méterig volt hatásos
- Stop hatása szinte semmi sem volt sokszor az ellenfél még 4-5 bekapott lövés után sem terült el, így a koreai háborúban egyes egységeknél külön parancsot kaptak arra az ezt használó katonák, hogy kizárólag fejre célozzanak vele. A kínai PVA-s katonák tömegrohamaival kapcsolatban több amerikai jelentés is kiemelte, hogy a fegyver ilyen hullámokban támadó ellenség ellen teljesen hatástalan volt
- A könnyebb fedezékek valamint a kisebb fák átütéséhez nem volt elég erős
- A kúpos lőszer miatt nagyon durván roncsolt
- Hideg környezetben nagyon sokszor elakadt
- Az amerikaiaknál sokan a Colt 1911-est cserélték le vele, ennél azért sokkal hatásosabb és pontosabb választás volt

- It was effective up to about 400 metres
- It had almost no stopping power, and often the enemy would still run toward the shooter after 4-5 shots, so in the Korean War some units had special orders to aim it only on the head. Several US reports on the mass human waves by Chinese PVA soldiers have pointed out that the weapon was completely ineffective against an enemy attacking in such waves
- It was not powerful enough to penetrate light cover and small trees
- It was very badly mangled by the conical ammunition
- It jammed very often in cold environments
- Within the US soldiers, many replaced the Colt 1911 with M1 Carbine, but it was a much more effective and accurate choice

Az M1, az ejtőernyősök által használt M1A1 és az M2-es verzió
The M1, M1A1 and M2 versions used by paratroopers

Az M3 változat, a hozzá tartozó éjjellátóval és tartozékaival
The M3 version, with night vision and accessories

HUN: Az M1 Carbine 7.52x33mm-es lőszert használt, 15-ös vagy 30-as tárakkal (ez utóbbival sok és gyakori volt az adagolási probléma) üzemelt és az M1/A1-es verzió 60-70 lövés per perces, az M2-es változat pedig 750 lövés per perces tűzgyorsaságot tudhatott magáénak, és bár utóbbinál a sorozatlövés opció eléggé szétzabálta a zárat, közelharcnál jól teljesített. Az M3-as modellnél maradtak az M2-es tulajdonságai azzal a különbséggel, hogy a sorozatlövés funkciót kivették. Volt egy plusz kiegészítő azonban az M3-ashoz, amit a kísérleti fázis idején T3-nak illetve T120-nak neveztek: a fegyver képes volt egy új, éjjellátó távcsővel üzemelni, amelyhez a kezelőnek egy extra akkumulátort kellett cipelnie magával. Ez a változat kapott egy elülső markolatot, amely nem csak a lövések koordinálását tette könnyebbé, de a fegyver tetején lévő mini-reflektort (ezt azonban csak az láthatta volna az ellenoldalról, aki detto rendelkezik ilyen infra felszereléssel) is ezzel kapcsolta be a kezelője. Ha ez nem volt bekapcsolva, viszonylag közelre volt csak használható az infra. A többi M1 változathoz képest az M3-as rendelkezett még egy speciális lángrejtővel is.

ENG: The M1 Carbine used 7.52x33mm ammunition with either 15 or 30 round mags (the latter had many and frequent feeding problems) and the M1/A1 version had a rate of fire of 60-70 rounds per minute and the M2 version 750 rounds per minute, although the burst option on the latter ate the bolt up, it performed well in close combat. The M3 model retained the features of the M2, except that the burst firing function was removed. There was, however, an extra addition to the M3, called the T3 or T120 during the experimental phase: the weapon was able to operate with a new night vision scope, which required the operator to carry an extra battery. This version was equipped with a front grip, which not only made it easier to coordinate shots, but also enabled the operator to activate the mini-reflector on top of the weapon (which could only be seen from the opposite side by someone who had such infra-red equipment). If this was not switched on, the infra could only be used at relatively close range. Compared to the other M1 variants, the M3 also had a special flash hider.

HUN: Az M3-ast viszonylag kis darabszámban gyártották, 1944-től a 2. Világháború végéig 2100 db készült legyártásra. de hivatalosan először a koreai háborúban kezdték el használni ezeket. A kínaiak amikor először zsákmányoltak belőle, elképzelni sem tudták miféle szerkentyű lehet ez, viszont egy rövid tanulmányozás után rájöttek mi került hozzájuk, így azonnal hadrendbe állították a zsákmányolt darabokat. Az éjszakai bevethetősége miatt igen kedvelt volt azoknál a PVA-s katonáknál, akiknek jutott belőle.

ENG: M3's were produced in relatively small numbers, with 2,100 produced from 1944 until the end of World War 2, but they were first officially used in the Korean War. The Chinese, when they first captured it, had no idea what it was, but after a brief study they found out what they had, and immediately put the captured pieces into service. Because it could be used at night, it was very popular within the PVA soldiers who had it.

HUN: Habár elég limitált volt a látótávolság vele és az M2-es géppuskákra inkább szerelték fel az amerikaiak, ez a 40-es években és az 50-es évek elején kimondottan high-tech cuccnak minősült!

ENG: Although it had a very limited range of sight and was rather fitted to the M2 machine guns by the Americans, it was considered as a high-tech stuff in the 40s and early 50s!

Előörs / Vanguard

 

Veszteségek Burmában / Casualties in Burma

 

HUN: A jünani frontról hazatérő katonák akiket hordágyakon visznek a felcserek. A sebesült kínai katonák túlélési esélyei meglehetősen csekélyek voltak, mivel az orvosi ellátás nagy része rutinszerű volt. A kínai katonák legnagyobb halálozási arányát azonban nem a harcban való halál vagy különböző sebesülések okozták, hanem a sérülések következtében bekövetkező fertőzések vagy egyéb betegségek. Minden egyes kínai katonára, aki valamilyen sérüléstől halt meg, jutott tíz másik, akikkel a vérhas, malária vagy más trópusi beteg végzett. Ezen pláne nem segített az átlag kínai újoncok általánosan rossz egészségi állapota sem, és sokan már a toborzóközpontokból a kiképzőtáborokba vezető úton is meghaltak.

A fentebb bemutatott kép az Expedíciós Haderő első hadjáratának visszavonulásakor készült 1942 májusában. Az exp. haderőhöz 30000 ember csatlakozott, de a burmai dzsungelekből végül csak 9000-en tértek vissza.

ENG: Soldiers returning from the front in Yunnan, carried on stretchers by the soldiers. The chances of survival for the wounded Chinese soldiers were quite slim, as much of the medical care was routine. However, the highest mortality rate among Chinese soldiers was not from death in combat or various wounds, but from infections or other illnesses resulting from the injuries. For every Chinese soldier who died of some kind of injury, ten others were killed by dysentery, malaria or some other tropical disease. This has not been helped by the generally poor health of the average Chinese recruit, and many have died on the way from recruitment centres to training camps.

The picture above was taken on the retreat of the Expeditionary Force's first campaign in May, 1942. 30,000 men joined the Expeditionary Force, but only 9,000 eventually returned from the jungles of Burma.

Új 11. Hadosztály / New 11th Division

 

N11D sebesültek/N11D combat casualties

A képen látható hordágyak fából és erős vászonból készültek. 1938 június 6.-án alakult meg Yunnanban az 58. Hadseregcsoport, amely a Yunnan-i hadsereg és a helyi Nemzeti Milícia hat ezredéből került felállításra, és az alábbi hadosztályokat tartalmazta:

- Új 10. Hadosztály
- Új 11. Hadosztály
- Új 12. Hadosztály

Habár másodvonalbeli alakulat voltak, az 58. Hadseregcsoport számtalan ütközetben bizonyította rátermettségét: résztvettek Changsa 2. illetve 3. csatájában is, de végigverekedték Changde ostromát is 1943-ban. 1939 márciusában Nanchangban kerültek bevetésre és résztvettek a Zheijang-Jiangxi hadjáratban majd 1944-ben a Changheng-i (másik nevén Hunan-i) hadjáratban is. 1945-ben az Anfu megyei harcokból vették ki a részüket (Jiangxitól északra). Érdemes megemlíteni, hogy a 11-esek fő feladata a Repülő Tigrisek (趙蘭) által használt repülőterek biztosítása volt, viszont másodvonalbeli alakulatként soha nem kaptak a jó minőségű amerikai fegyverekből. Általában a leharcolt Hanyang 88-as puskákkal és az akkortájt Kínában használatos géppuskákkal harcoltak. Ha valaki azt hinné, hogy másodvonalbeli alakulatként ők biztonságban voltak, az téved: a japánok többször is kemény támadásokat intéztek ezen repterek ellen, ám azok sosem kerültek a kezükre.

A Repülő Tigrisek légi felderítési térképei

Lu Daoyuan, az 58. Hadosztály parancsnoka

A háború után az 58. Hadseregcsoportot átnevezték és újraszervezték 58. Hadosztály néven, majd a Xuzhou Bandit Supression Headquarters-be helyezték át. Ez a parancsnokság felelt amúgy a keleti régiók kommunistamentesítéséért. A polgárháborúban 1945 után főként Anhuiban, Shangdongban és Henanban harcoltak, ezutóbbi tartományban a Hengbao hadjáratban súlyos veszteségeket könyvelhettek el, olyannyira, hogy végül Henanból Guangxiba kényszerültek visszavonulni, 1949 decemberében itt semmisült meg a teljes hadosztály a zseniális kommunista stratéga, Lin Biao 4. Hadserege által.

Pár tucatnyian végül sikeresen elmenekültek Yunnanba, majd csatlakoztak a Burmában ragadt köztársasági csapatokhoz 1950 után. A hadosztályparancsnok, Duan Xiwen is sikeresen el tudott menekülni, végül egy ideig Hongkongban élt, majd később csatlakozott a Yunnan-i Antikommunista Nemzeti Hadsereghez Burmában. 1968-ban Thaiföldi állampolgár lett, itt is hunyt el 1980 június 18.-án Bangkokban.

Duan Xiwen hadosztályparancsnok