PVA kommunikáció/ PVA communication

HUN: Egy régebbi cikkben már volt szó róla, hogy a People's Volunteer Armyn belül igen nagy problémát jelentett az egységeknek az egymással való kapcsolattartás, a struktúrális fejlettség hiányát futárokkal, lámpa-fütty vagy pedig zászlós jelzésekkel pótolták. Sajnos bármennyire is kerestem a neten, vagy az eddig olvasott könyvekben, sok mindent nem leltem, azonban a kezembe akadtak korabeli dokumentumok, amelyek segítségével a fenti hiányosságokat most részben tudom felétek pótolni.

ENG: In an earlier article, it was mentioned that within the People's Volunteer Army, the units had a lot of trouble communicating with each other, and the lack of structural development was made up for by the use of messengers, lantern-whistles or flag signals. Unfortunately, as much as I have searched the net or the books I have read so far, I have not found much, but I have found some documents from the period which help me to partially fill in these gaps for you.

PVA megfigyelő a géppuskája mellől jelez hátrább lévő társainak a kötél végére
erősített konzervdobozokkal, hogy nagyobb létszámú ellenséges erőt észlel.

PVA observer signals from his machine gun to the end of the rope for his backline companions

with cans attached to the end of the line to indicate that a larger enemy force is detected.

HUN: Az első hangjelzés, amelyről írásos dokumentumot találtam, azok a kötél végére erősített konzervdobozok, amelyeket az adott szakaszon belül minden raj használt, hogy a hátra, a lövészárkokhoz vezetett szerkezet segítségével tudassa a hátul lévőkkel, mit vettek észre:
- 1 rángatás: hívás a rajparancsnoknak
- 2 rángatás: ellenséges tüzérségi tűz esetén, amikor a raj találatot kapott de senki sem sérült meg (jelezvén, hogy a területükre ugyan becsapódtak a lövedékek, de mindenki jólvan)
- 3 rángatás: segítségkérés/leváltás kérése
- 4 rángatás: kis létszámú ellenséges felderítőegység észlelése
- 5 rángatás: nagy létszámú ellenséges erő észlelése

ENG: The first sound signals I have found written documentation of are the tins attached to the end of the rope, used by each squadron within a platoon to let those in the rear know what they had observed by means of a device guided to the trenches at the rear:
- 1 pull: call to the squad leader
- 2 pulls: in the event of enemy artillery fire, when the squadron has been hit but no one is hurt (indicating that their area has been hit by shells but everyone is OK)
- 3 pulls: request for help/relief
- 4 pulls: detection of a small enemy reconnaissance unit
- 5 pulls: detection of a large enemy force

HUN: A második jelzéstípus, amiről találtam leírást, az a kövekkel illetve tapsolással leadott jelzések voltak. Ezeket általában a járőrről visszatérő csapatok alkalmazták mintegy jelszóként: 3 taps vagy a két kézben tartott kő 3x-i egymásnak ütése volt a jelzés, hogy baráti csapat érkezett. Erre a válasz a két taps vagy a két kő 2x-i összeütése jelentette az igent. Amit biztosan tudunk az az, hogy a tapsolás egészen biztosan használatban volt 1953 március 4-től március 10-ig valamint a kövek használata március 11-12-ig, illetve a tapsolást ismételten használták 1953 március 13-tól. Jelenleg az 1953 márciusa előtti évekről nincs információm, de feltételezhetően ugyanezek vagy hasonlóak már a koreai háború kezdete óta használatban voltak a PVA-nál. Elképzelhetőnek tartom azt is, BÁR JELENLEG EZ CSAK TEÓRIA, hogy akár századonként vagy zászlóaljanként is eltérhettek ezek a jelzések!

ENG: The second type of signalling I found described was signalling with stones or clapping. These were usually used by teams returning from patrol as a kind of signal: 3 claps or 3 times clapping of stones in both hands against each other was a signal that a friendly team had arrived. The answer was "yes" by two claps or by banging the two stones together 2x. What we do know for sure is that clapping was most certainly used from 4 March 1953 to 10 March 1953 and the use of stones from 11 to 12 March 1953, and clapping was used again from 13 March 1953. At present I have no information about the years before March 1953, but presumably the same or similar methods were in use at the PVA from the beginning of the Korean War. It is also possible, BUT THIS IS ONLY THEORY, that these markings may have varied from company to company or battalion to battalion!

Visszatérő PVA felderítő használja jelzésre a kezében tartott köveket
Returning PVA scout uses hand-held stones as a signal

Visszatérő PVA felderítő használja azonosításra a tapsolást. Első vonalban lévő társa ezután int neki, hogy az azonosítás sikeres volt, visszatérhet a társai közé.
Returning PVA reconnaissance uses clapping to identify. His front line partner then waves to him that the identification has been successful, he can return to his partners.