2023. október 26., csütörtök

Unit 731

 



For the rest of the year, I don't plan to go into any major topics, I'll pick and choose a few things that haven't been covered yet. This article was inspired by watching a 1988 film in Hong Kong, which was banned in several countries when it was released, but caused such outrage in Australia that the director even received death threats. The film itself is based on real events, and depicts the activities of Unit 731 (also known as the 731 Manchu Detachment, Kamo Detachment or Ishii Unit) operating in Japanese-occupied territory in China (Manchuria). Please note that this is a tougher subject than usual, with both story and visuals that may be disturbing to the reader, so if you can't take it, DO NOT READ FURTHER!


The entrance to the camp site in 1936

It has been said before that the Japanese were fond of committing atrocities wherever they went, starting with Nanjing at the end of 1937. The vendetta has continued in other parts of China, to such an extent that I seriously wonder why it is not taught in almost any school curriculum, or if it is, the subject is not given enough detail. In 1937, Unit 731 in Harbin, China, was established by the Japanese government with entirely legitimate intent. Unit 731 was intended to be an agency whose driving force was the advancement of general public health, and in which research was to be carried out for the benefit of Japanese soldiers. The aim was to equip Japanese soldiers with more knowledge about the limits of tolerance of the human body, such as how to better resist hunger and thirst or how to overcome certain diseases. The early experiments were carried out on volunteers who signed a consent form giving permission for the staff to carry out the experiments, but as the war escalated and progressed, these methods and objectives slowly evolved into something quite different.




Unit 731 building. The two prisons are hidden in the middle of the main building
hidden in the centre of the building, so that they were not visible from aerial photographs.

Although the Geneva Convention of 1925 strictly prohibited the use of biological and chemical weapons in warfare, the Japanese wanted to be prepared for this type of warfare. Since most people with common sense would not, of course, participate in this type of experiment voluntarily, the Japanese decided to use prisoners of war as test subjects. The victims of Unit 731 were mainly Chinese and Russians, but they did not exclude Mongols and Koreans.


Lieutenant General Shiro-ishii

Unit 731 was led by Lieutenant General Shiro Ishii and was responsible for some of the most notorious war crimes committed by the Japanese armed forces. They routinely carried out experiments on people who were dehumanised and internally labelled 'logs'. The experiments included disease injections (testing how the bodies of subjects infected with various diseases react to pathogens in order to create new, artificial diseases...), controlled dehydration, biological weapons testing, hyperbaric pressure chamber experiments, vivisection, organ harvesting, amputation and standard weapons testing. Victims included not only abducted men, women (including pregnant women) and children, but also babies born as a result of systematic rape by staff inside the camp. Unit 731 also produced biological weapons that were used in areas of China not occupied by Japanese forces, including Chinese cities and towns, water sources and fields. It is estimated that up to half a million people have been killed by Unit 731 and its associated programs, and none of the prisoners have survived. In the final moments of World War II, all prisoners in the camp were killed to conceal evidence.

EXPERIMENTS:

There was a special project here in Japan, code-named Maruta, which also used humans for experiments. The subjects were gathered from members of the surrounding population, and were sometimes euphemistically called "logs" (丸まる太た, maruta), in contexts such as "How many logs fell?". This term was a joke of the staff, as the official cover story given to the local authorities was that the facility was a sawmill. According to a uniformed civilian employee of the Japanese Imperial Army's Unit 731, the project was internally called "Holzklotz", which means log in German. In another parallel, the bodies of the "sacrificed" subjects were disposed of by burning. Researchers from Unit 731 also published some of their findings in peer-reviewed journals, writing as if the research had been carried out on non-human primates, so-called "Manchurian monkeys" or "long-tailed monkeys".


Ruins of the boiler house (Xinhua/Wang Kai)

According to American historian Sheldon H. Harris:
"The Togo Unit used cruel tactics to obtain samples of selected body organs. When Ishii or one of his colleagues wanted to research the human brain, they would order the guards to find them a usable sample. One prisoner was taken from his cell and held down by the guards while another guard smashed the victim's head with an axe. The brain was removed for the pathologist and the body was then taken to the crematorium for routine disposal."

Nakagawa Yonezo, Professor Emeritus at Osaka University, studied at Kyoto University during the war. While he was there, he had the opportunity to watch footage of Unit 731's human experiments and executions. He later testified about the playfulness of the experimenters:
"Some of the experiments had absolutely nothing to do with the advancement of germ warfare or medicine. There is such a thing as professional curiosity: "What would happen if we did such and such?". What was the medical purpose of performing and studying beheadings? Absolutely none. It was just a game. Professional people like to play games too."




Photo: chinadaily.com.cn

More than once, prisoners were given diseases disguised as vaccines to study their effects. In order to study the effects of untreated STDs, male and female prisoners were deliberately infected with syphilis and gonorrhoea/tripper and then studied at length. Prisoners were also regularly subjected to cruelty by guards, and rape was considered commonplace. Despite the fact that the experiments were mainly carried out on Chinese, members of Unit 731 were not exempted from possible experimentation.....


Photo: chinadaily.com.cn

VIVISECTION:

The practice of performing surgery on living organisms for the purpose of experimentation or scientific research. In Unit 731, vivisection is performed without anesthesia to study the functioning of living body systems. It was performed on thousands of victims, mainly Chinese Communist prisoners, children and elderly peasants. They were infected with diseases such as cholera and plague, and before death their organs were removed for examination so that the effects of the disease could be studied without decomposition after death. After the body subjected to the experiments had been worn out and completely exhausted, the subjects were usually shot or killed by lethal injection.






Photos: Xinhua

Thousands of men, women, children and infants interned in prisoner-of-war camps were subjected to vivisection, often without anesthetic and usually with fatal results. In a video interview, Okawa Fukumatsu, a former member of Unit 731, admitted to having performed CPR on a pregnant woman. Prisoners have been subjected to vivisection after contracting various diseases: researchers have performed invasive surgeries on prisoners, removing organs to study the effects of diseases on the human body. Prisoners' limbs were regularly amputated to study the effects of blood loss. The limbs were sometimes reattached to the other side of the victims' bodies, but some prisoners had their stomachs surgically removed and their aesophagus reattached to their intestines, while others had parts of their organs removed, such as the brain, lungs and liver. According to Ken Yuasa, a surgeon in the Imperial Japanese Army, the practice of performing live cuts on human subjects was widespread outside Unit 731, and he estimates that at least 1,000 Japanese personnel have participated in the practice in mainland China. Yuasa said that when he performed vivisection on prisoners, it was "more for practice than for research" and that such practices were "routine" among Japanese doctors stationed in China during the war.

The New York Times interviewed a former member of Unit 731. The former Japanese medical assistant, who insists on anonymity, recounted his first experience of being a live human being deliberately infected with plague to develop "plague bombs" to win the war as quickly as possible:
"This fellow knew it was all over for him, so he didn't resist when he was led into the room and tied down, but when I picked up the scalpel he started screaming at the top of his voice. I cut him from his chest to his stomach and he screamed horribly, his face twisted up in agony. He was making unimaginable noises, screaming so terribly, but then he finally stopped. It was just a day's work for the surgeons, but it left a big mark on me because it was the first time."

Other sources mention that after a while it was common practice in the unit for the surgeons to stuff a rag (or medical gauze) into the prisoners' mouths before starting the "operation", in order to suppress any screams.

WEAPON TESTS:

Human targets were also used to test grenades placed at different distances and in different positions. They have also been used to test flamethrowers on covered and uncovered skin, while victims have been tied to stakes and used as targets for pathogen bombs, chemical weapons, cluster bombs containing various amounts of shrapnel, explosive bombs, bayonets and knives. In addition, Unit 731 tested bayonets, swords and knives on prisoners, but also set up gas chambers to test subjects with blister gas and nerve gas. They also studied bodies exposed for long periods to X-rays, which sterilised and killed thousands of test subjects within a short time.


Photo: Associated Press/LIFE magazine

"In order to determine the best way to treat the varying degrees of shrapnel injuries suffered by Japanese soldiers in the field, Chinese prisoners were subjected to direct bombardment. Unprotected, they were strapped to wooden planks, which were stabbed into the ground at increasing distances around a bomb, which was then detonated. Most were operated on, the others were autopsied.
- Unit 731, Nightmare in Manchuria - "

BIOWEAPONS:

The 731 and its units (including the 1644 and 100) were actively involved in the research, development and experimental use of biological weapons to cause epidemics during the Second World War, during attacks on the Chinese population (military and civilian). Plague-infected fleas cultivated in the laboratories of Unit 731 and Unit 1644 were spread by low-flying aircraft over Chinese cities, including the coastal cities of Ningbo and Changde in Hunan province, in 1940 and 1941 (see my article on the siege of Changde: https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/04/changde-ostromabattle-at-changde.html). In 1940 and 1941, these operations killed tens of thousands of people with artificially generated bubonic plague epidemics. During an expedition to Nanking, typhoid and paratyphoid bacteria were sprayed into the city's wells, swamps and houses, as well as into snacks distributed to locals. Shortly afterwards, epidemics broke out, much to the delight of many Japanese researchers, who concluded that paratyphoid was by far the "most effective" of the pathogens.







The Japanese have conducted at least 12 large-scale biological weapons tests and attacked at least 11 Chinese cities with biological agents. An attack on Changde in 1941 reportedly infected some 10,000 people with cholera bombs dropped there and caused 1,700 deaths among ill-prepared Japanese troops. In 1941, Japanese researchers conducted experiments on prisoners with bubonic plague, cholera, smallpox, botulism and other diseases, and later led to the development of the defoliating bacillus bomb and the flea bomb used to spread bubonic plague. In 1938, based on an idea proposed by Ishii, some of these bombs were designed with porcelain shells so that the bombs fired/thrown did not overheat during the journey, which significantly reduced the effectiveness of the bombs dropped (during the journey, the heating caused a good proportion of pathogens to die in the projectiles with other shells).

In November 1941, under pressure from numerous reports of biological attacks, Chiang Kai-shek sent a delegation of army and foreign medical personnel to document the evidence and treat those affected. The following year, a report on the Japanese use of plague-infected fleas in Changde was made widely available, but the Allied powers pretended it was a high profile issue and ignored it until Franklin D. Roosevelt issued a public warning in 1943 condemning the attacks.

In December 1944, the Japanese navy also explored the possibility of attacking US cities with biological weapons, known as Operation PX or Operation Cherry Blossoms at Night. The plan of attack was to use Seiran aircraft launched from submarine aircraft carriers to attack the west coast of the United States, specifically the cities of San Diego, Los Angeles and San Francisco. The planes were to have spread bubonic plague, cholera, typhoid, dengue fever and other pathogens to the population in a biological terror attack. The crew of the submarines would have been infected and fled to shore on a suicide mission. On 26 March 1945, the planning for Operation PX was finalised, but soon afterwards it was shelved due to strong opposition from Chief of Staff Yoshijirō Umezu. Umezu later explained his decision: 'If bacteriological warfare is undertaken, it will grow far beyond the scope of the war between Japan and America and will culminate in a never-ending battle of mankind against bacteria. Japan will earn the hatred of the world."

OTHER EXPERIMENTS:

In other experiments, subjects were deprived of food and water to determine the time until death, as well as:
- they were placed in low-pressure chambers until their eyes popped out of their sockets
- experiments to determine the relationship between temperature, burns and human survival
- hanging subjects upside down until they died
- crushed them with heavy objects
- electrocuted
- used hot fans to dehydrate the prisoners
- placed in centrifuges and spun to death
- they were injected with animal blood, especially horse blood
- they were subjected to various chemical weapons in gas chambers
- they were injected with seawater and burnt alive or buried

In addition to chemicals, the unit has also investigated the properties of a number of different toxins. To name just a few, prisoners were exposed to tetrodotoxin (pufferfish or fugu poison), heroin, Korean bindweed, bacteria and ricin seeds (ricin). According to Okawa Fukumatsu, a former live-in doctor of Unit 731, huge amounts of blood were drawn from some prisoners to study the effects of blood loss. In one case, at least half a litre of blood was drawn every two to three days.

FROSTBITE EXPERIMENTS:

War engineer Hisato Yoshimura conducted experiments by taking prisoners outdoors, dipping different limbs in water at different temperatures and allowing the victim's limb to freeze. After the body part was frozen, Yoshimura would strike the affected limbs with a short stick, "making a sound like that made by a board when struck." The ice was then cut off the area and the affected area was subjected to various treatments, such as being immersed in water, exposed to the heat of a fire, etc.






The remains of the frostbite laboratory building in 2014
Photo: Xinhua

Members of the unit referred to Yoshimura as a "scientific devil" and a "cold-blooded beast" because of the rigour with which he did his job. Naoji Uezono, a member of Unit 731, described in an interview in the 1980s a gruesome scene in which Yoshimura "placed two naked men in a -40-50 degree Celsius area, and the researchers filmed the whole process until the subjects died, suffering such agony that they dug their fingernails into each other's flesh." Yoshimura's lack of remorse was evident in a 1950 article for the Journal Of Japanese Physiology, in which he admitted to using 20 children and a three-day-old infant in experiments in which they were exposed to zero degree Celsius ice and salt water. Although the article drew criticism, Yoshimura denied any guilt when contacted by a reporter from the Mainichi Shimbun. Yoshimura developed a "freezing resistance index" based on the average temperature measured 5 to 30 minutes after immersion in freezing water, the temperature of the first rise after immersion and the time taken for the first temperature rise after immersion. Then, in a series of separate experiments, they determined how these parameters depended on the time of day the victim's body part was immersed in freezing water, the ambient temperature and humidity during immersion, how the victim was treated before immersion ("after an overnight fast", "after 24 hours of fasting", "after 48 hours of fasting", "immediately after a heavy meal", "immediately after a hot meal", "immediately after muscle work", "immediately after a cold bath", "immediately after a hot bath"), the type of diet the victim received in the five days preceding the dives in terms of nutrients in the diet ('high protein (animal)', 'high protein (vegetable)', 'low protein' and 'normal diet') and salt intake (45 g NaCl per day, 15 g NaCl per day without salt).

FORCED PREGNANCY:

Female prisoners were regularly forced to become pregnant in order to be used in experiments. The torture was justified on the grounds of disease, in particular the presumed possibility of vertical (mother-to-child) transmission of syphilis, where fetal survival and damage to the mother's genital organs were of interest. Although 'a large number of babies were born in captivity', no survivors, including children, of Unit 731 were subsequently reported. It is suspected that female prisoners' children were killed or aborted after birth.




Breeding rooms
Photo: Xinhua

While male prisoners were often used in single studies so that the results of experiments on them would not be obscured by other variables, women were sometimes used in bacteriological or physiological experiments, sexual experiments and as victims of sexual crimes. The testimony of one of the members of the guard unit illustrated this reality:

"One of the former researchers I found told me that he had planned a human experiment one day, but still had time to kill. So he and another member of the unit took the keys to the cells and opened one of them containing a Chinese woman. One member of the unit raped the woman; the other member took the keys and opened another cell. This cell also contained a Chinese woman who was used in a freezing experiment. Several fingers were missing, her bones were black and she was gangrenous. The man was about to rape her when he saw her genitals festering and pus oozing to the surface. He gave up the idea, left and locked the door, and later continued his experiment."

ESCAPE ATTEMPTS:

Unfortunately, no information about a successful escape attempt has been released. Although there were examples of escape attempts, for the prisoners of Unit 731, escape was absolutely impossible. Even if they had managed to escape from the rectangular building (itself a fortified, staffed building), they would have had to pass through a three-metres high brick wall surrounding the complex and then through a dry trench, which was supported by an electric wire running around the perimeter of the complex.

THE END:


Start of destruction of the site

In 1945, after the bombing of Hiroshima and Nagasaki, the Soviet army invaded Manchuria, destroying the remaining Japanese units, and the Japanese Emperor officially announced the surrender over the radio. Unit 731 was disbanded, and the documents (13 years of research material), prisoners and most of the buildings stored there were destroyed. The members of the unit slowly trickled back into civilian life as if nothing had happened, many of them having a fine career undisturbed on their own turf. Unfortunately, even at the time, official sources confirmed the fact that during the war the Americans not only knew about the location of Unit 731 in Harbin and what was going on within its walls, but also gave support to the Japanese. So that they could later get their hands on the 'research material' (let's call it scientific merit), preferably before the Soviets, no known member of Unit 731 was prosecuted or persecuted. General MacArthur granted immunity to those involved in exchange for information gathered during their experiments. He believed that any lawsuits against them would prevent the US from obtaining medical information documented from the experiments. Despite this, the Russians did get their hands on some of the Japanese researchers, 12 in all, 11 of whom were allowed to return to Japan after 1950, the remaining one died in his cell.


The layout of the cells, based on the remembrances of a former member of Unit 731.
From the top left, the second room with the hexagonal shape is the pressure chamber.

On the top of these all,  the biological weapons created by Unit 731 were also used in the Korean War (1950-1953), of course by the Americans, and because of these decisions, there was never any justice served for the genocide committed by Unit 731.

To this day, Japan has not apologised for what happened, and China will presumably never forget the countless atrocities committed by the Japanese invaders between 1931 and 1945. As older and older witnesses to history pass away, this story will presumably fade into oblivion as time goes on.


Photo: Xinhua











VICTIMS:

Roughly 12,000 people died in Camp 731 itself, and between 300,000 and 400,000 more are thought to have died across China as a result of the use of biological weapons tested there.

BOOKS,MOVIES:

The subject of Japanese-run death camps in Harbin and other places around China has been the subject of many books and films, of which I would recommend (for those with a strong stomach) Men Behind the Sun and Unit 731: Nightmare in Manchuria. 

Documentary:

https://videa.hu/videok/film-animacio/egy-kes-filozofiaja-2008-feliratos-drama-horror-nr9Bjb04lBqNwPY6

Books:
- Peter Williams: "Unit 731: Japanese Biological Warfare in World War II"
- Mark Felton: "The Devil's Doctors: Japanese Human Experiments on Allied Prisoners of War"
- Sheldon H. Harris: "Factories of Death: Japanese Biological Warfare, 1932-45, and the American Cover-Up"
- FrederickR. Sidell, Ernest B. Hook and David R. Franz: "Japanese Biological Warfare: A History, 1932-45"
- Gavan Daws: "Prisoners of the Japanese: Pows of World War II in the Pacific"
- Derek Pua: "Unit 731"
- Hal Gold: "Japan's infamous Unit 731"

USED SOURCES:
- Wikipedia
- https://opposingfronts.com/unit-731-experiments/#gsc.tab=0
- https://ahf.nuclearmuseum.org/ahf/history/unit-731/
- https://allthatsinteresting.com/unit-731

2023. október 24., kedd

A 731-es egység / Unit 731

 



Az év maradékában már nem terveztem nagyobb témákba belemenni, apránként választok ki pár olyan dolgot, amely még nem került terítékre. A most következő cikk megírását egy 1988-ban készült hongkongi film megnézése ihlette, amelyet több országban is betiltottak a megjelenésekor, de Ausztráliában olyan mértékű haragot váltott ki, hogy a rendező még életveszélyes fenyegetéseket is kapott. Maga a film valós történéseken alapul, és a Kínában (Mandzsúria) japánok által megszállt területen tevékenykedő 731-es egység (más néven szerepel még 731-es Manshu Különítményként, Kamo Különítményként vagy Ishii Egységként) tevékenységét mutatja be. Nyomatékosan felhívnám rá a figyelmeteket, hogy egy szokásosnál keményebb téma érkezik, amelynek mind a története, mind a képi anyaga felkavarólag hathat az olvasóra, ha ezt nem bírod, NE OLVASD TOVÁBB!


A tábor telephelyének bejárata 1936-ban

Arról már korábban is volt szó, hogy a japánok előszeretettel követtek el atrocitásokat bármerre is jártak, kezdve Nankinggal 1937 végén. A bosszúhadjárat Kína más részein is folytatódott, olyan mértékben, hogy komolyan csodálkozom rajta, hogy ezt szinte semmilyen tananyagban nem tanítják, vagy ha igen, akkor sem kap a téma elég részletességet. 1937-ben a kínai Harbinban található 731-es egységet a japán kormány teljesen törvényes szándékkal hozta létre. A 731-es egységet egy ügynökségnek szánták, amelynek mozgatórúgója az általános közegészségügy előremozdítása volt, és amelyben olyan kutatásokat kívántak végezni, amelyek a japán katonák javát szolgálják. A cél az volt, hogy a japán katonák több tudással legyenek felvértezve az emberi szervezet tűréshatárait illetően, pl. hogy miként képesek jobban ellenállni az éhségnek és a szomjúságnak vagy miként képesek leküzdeni egyes betegségeket. A korai kísérleteket még önkénteseken végezték, akik aláírták a beleegyező nyilatkozatot, ezzel engedélyt adva a személyzetnek a kísérletekre, azonban háború fokozódásával és előrehaladtával ezek a módszerek és célok szépen lassan valami egészen mássá alakultak át.




A 731-es egység épülete. A két börtön a főépület közepén, rejtve
helyezkedett el, így a légifelvételekről sem látszódott.

Habár az 1925-ös genfi egyezmény szigorúan tiltotta a biológiai és vegyi fegyverek hadviselésben való alkalmazását, a japánok mégis fel akartak készülni az ilyen típusú hadviselésre. Mivel az ilyen típusú kísérletekben a legtöbb józan ésszel megáldott ember természetesen nem venne részt önként, a japánok úgy döntöttek, hogy hadifoglyokat használnak majd kísérleti alanyként. A 731-es egység áldozatai elsősorban kínaiak és oroszok voltak, de nem hagyták ki a mongolokat és koreaiakat sem.


Shiro-ishii altábornagy

A 731-es egység vezetője Shiro Ishii altábornagy volt, és ez az egység volt a felelős a japán fegyveres erők által elkövetett leghírhedtebb háborús bűnök elkövetésében. Rutinszerűen végeztek kísérleteket olyan embereken, akiket dehumanizáltak és belsőleg "rönknek" neveztek. A kísérletek között szerepeltek betegséginjekciók (tesztelték, hogy a különböző betegségekkel megfertőzött alanyok szervezete hogyan reagál a kórokozókra, hogy ezekből is új, mesterséges betegségeket hozhassanak létre...), ellenőrzött kiszárítás, biológiai fegyverek tesztelése, hiperbarikus nyomáskamrában végzett kísérletek, élveboncolás, szervkivétel, amputálás és szabványos fegyverek tesztelése. Az áldozatok között nemcsak elrabolt férfiak, nők (köztük terhes nők) és gyermekek voltak, hanem a táboron belül a személyzet által elkövetett szisztematikus nemi erőszak következtében született csecsemők is. A 731-es egység emellett biológiai fegyvereket állított elő, amelyeket Kína japán erők által nem megszállt területein használtak, beleértve kínai városokat és településeket, vízforrásokat és mezőket. A becslések szerint a 731-es egység és a hozzá kapcsolódó programok által elpusztítottak száma akár félmillió emberre is rúghat, és a rabok közül senki sem maradt életben. A második világháború utolsó pillanataiban a táborban tartózkodó összes foglyot megölték, hogy eltitkolják a bizonyítékokat.

KÍSÉRLETEK:

Volt egy különleges itteni japán projekt, amelynek kódneve Maruta volt, és ebben szintén embereket használtak a kísérletekhez. A kísérleti alanyokat a környező lakosság tagjaiból gyűjtötték össze, és néha eufemisztikusan "rönköknek" (丸まる太た, maruta) nevezték őket, olyan szövegkörnyezetekben, mint "Hány rönk esett?". Ez a kifejezés a személyzet tréfájából származik, mivel a helyi hatóságoknak adott hivatalos fedősztori szerint a létesítmény egy fűrészüzemként működött. A Japán Császári Hadsereg 731-es egységében dolgozó, egyenruhás civil alkalmazottja szerint a projektet belsőleg "Holzklotz"-nak hívták, ami németül rönköt jelent. Egy további párhuzamban az "feláldozott" alanyok holttestét égetéssel ártalmatlanították. A 731-es egység kutatói néhány eredményüket lektorált folyóiratokban is közzétették, úgy írva, mintha a kutatásokat nem emberi főemlősökön, úgynevezett "mandzsúriai majmokon" vagy "hosszúfarkú majmokon" végezték volna.


A kazánház épületének romjai (Xinhua/Wang Kai)

Sheldon H. Harris amerikai történész szerint:
"A Togó Egység kegyetlen taktikákat alkalmazott annak érdekében, hogy válogatott testszervekből származó mintákat szerezzen. Ha Ishii vagy valamelyik munkatársa az emberi agyat akarta kutatni, akkor utasították az őröket, hogy keressenek nekik egy használható mintát. Egy foglyot kivettek a cellájából,  az őrök pedig lefogták amíg egy másik őr egy fejszével szétverte az áldozat fejét. Az agyát kivették a patológusnak, majd a testet a krematóriumba szállították a szokásos ártalmatlanításra"

Nakagawa Yonezo, az Oszakai Egyetem professor emeritusa a háború alatt a Kiotói Egyetemen tanult. Míg ott volt, volt alkalma megnéznie a 731-es egység emberkísérleteiről és kivégzéseiről készült felvételeket. Később így vallott a kísérletezők játékosságáról:
"A kísérletek némelyikének abszolút de semmi köze nem volt a baktériumellenes hadviselés vagy az orvostudomány továbbfejlesztéséhez. Létezik olyan dolog, amit szakmai kíváncsiságnak hívunk: "Mi történne, ha ezt és ezt csinálnánk?". Milyen orvosi célt szolgált a lefejezések elvégzése és tanulmányozása? Az égegyadta világon semmit. Ez csak egy játék volt. A hivatásos emberek is szeretnek játszani."




Fotó: chinadaily.com.cn

A foglyoknak nem egyszer oltásnak álcázott betegségeket adtak be, hogy tanulmányozzák azok hatásait. A kezeletlen nemi betegségek hatásainak tanulmányozására férfi és női foglyokat szándékosan megfertőzték szifilisszel és kankóval/tripperrel, majd hosszasan tanulmányozták őket. A foglyokat rendszeresen ki voltak téve az őrök kegyetlenkedéseinek is, a nemi erőszak is mindennaposnak minősült. Dacára annak, hogy főként kínaiakon kísérleteztek, a 731-es egység tagjai sem élveztek mentességet az esetleges kísérletek alól.....


Fotó: chinadaily.com.cn

ÉLVEBONCOLÁS:

Az élveboncolás élőlényeken való kísérletezés vagy tudományos kutatás céljából végzett műtétek gyakorlata. A 731-es egységben altatás nélkül végeztek viviszekciót az élő testrendszerek működésének tanulmányozása céljából. Több ezer áldozaton végezték el, főként kínai kommunista foglyokon, valamint gyermekeken és idős parasztokon. Megfertőzték őket olyan betegségekkel, mint a kolera és a pestis, majd haláluk előtt eltávolították a szerveiket vizsgálat céljából, hogy a betegség hatásait a halál utáni bomlás nélkül tanulmányozhassák. Miután a kísérleteknek alávetett test elhasználódott és teljesen kimerült, az alanyokat általában agyonlőtték vagy halálos injekcióval megölték.






Fotók: Xinhua

A hadifogolytáborokba internált férfiak, nők, gyermekek és csecsemők ezreit vetették alá élveboncolásnak, amelyet gyakran érzéstelenítés nélkül végeztek, és általában halálos kimenetelű volt. Egy videóinterjúban a 731-es egység egykori tagja, Okawa Fukumatsu elismerte, hogy élveboncolt egy terhes nőt. A foglyokon különböző betegségekkel való fertőzés után végeztek élveboncolást: a kutatók invazív műtéteket végeztek rabokon, szerveket távolítottak el, hogy tanulmányozzák a betegségek az emberi szervezetre gyakorolt hatásait. A foglyok végtagjait rendszeresen amputálták a vérveszteség hatásainak tanulmányozása érdekében. Az eltávolított végtagokat néha visszaillesztették az áldozatok testének másik oldalára, de olyan is előfordult, hogy néhány fogoly gyomrát sebészi úton távolították el, és a nyelőcsövüket visszavarrták a beleikhez, míg másokból szervrészeket, például az agyat, a tüdőt és a májat távolítottak el. Ken Yuasa, a Japán Császári Hadsereg sebésze szerint az emberi alanyokon végzett élveboncolás gyakorlása a 731-es egységen kívül is széles körben elterjedt volt, becslése szerint legalább 1000 japán személy vett részt a gyakorlatban a kínai szárazföldön. Yuasa azt mondta, hogy amikor foglyokon végzett élveboncolást, az "inkább a gyakorlat, mint a kutatás céljából" történt, és hogy az ilyen gyakorlatok "rutinszerűek" voltak a háború alatt Kínában állomásozó japán orvosok körében. 

A New York Times interjút készített a 731-es egység egykori tagjával. A névtelenséghez ragaszkodó egykori japán egészségügyi asszisztens elmesélte első tapasztalatait egy élő ember élveboncolásáról, akit szándékosan megfertőztek pestissel, hogy "pestisbombákat" fejlesszenek ki a háború minél hamarabbi megnyerése érdekében:
"Az a fickó tudta, hogy számára mindennek vége, ezért nem ellenkezett, amikor bevezették a szobába és lekötözték, de amikor felkaptam a szikét, akkor kezdett el velőtrázóan sikoltozni. Felvágtam a mellkasától a gyomráig, és szörnyen sikoltozott, az arca pedig teljesen kifordult a kíntól. Elképzelhetetlen hangokat adott ki, olyan szörnyen sikoltozott, de aztán végül abbahagyta. A sebészeknek ez csak egy napi munka volt, de bennem nagy nyomot hagyott, mert ez volt az első alkalom."

Más források említést tesznek róla, hogy egy idő után az egységben bevett gyakorlat volt, hogy a sebészek az élveboncolás megkezdése előtt rongyot (vagy orvosi gézt) tömtek a foglyok szájába, hogy ezzel elnyomják az esetleges sikolyokat.

FEGYVERTESZTEK:

A különböző távolságokra és különböző pozíciókban elhelyezett gránátok tesztelésére is emberi célpontokat használtak. Teszteltek még rajtuk ezen kívül lángszórókat fedett és fedetlen bőrön is, miközben az áldozatokat karókhoz kötözték, és célpontként használták őket kórokozókat kibocsátó bombák, vegyi fegyverek, különböző mennyiségű szilánkot tartalmazó repeszbombák, robbanóbombák, valamint szuronyok és kések teszteléséhez. A 731-es egység ezen kívül szuronyokat, kardokat és késeket is tesztelt a rabokon, de gázkamrákat is felállítottak, hogy hólyaggázzal valamint ideggázzal teszteljék az alanyokat. Tanulmányozták a röntgensugárnak hosszú ideig kitett testeket is, amely tesztalanyok ezreit sterilizálta és ölte meg rövid időn belül. 


Fotó: Associated Press/LIFE magazin

"Annak érdekében, hogy meghatározhassák a japán katonák által a harctéren elszenvedett különböző fokú srapnell-sérülések legjobb kezelési módjait, a kínai foglyokat közvetlen bombatámadásoknak tették ki. Védtelenül fadeszkákra szíjazták őket, amelyeket növekvő távolságban a földbe szúrtak egy bomba körül, amelyet aztán felrobbantottak. A legtöbbjüket megműtötték, a többieknek boncolást végeztek.
- 731-es egység, Rémálom Mandzsúriában - "

VEGYIFEGYVEREK:

A 731-es és a hozzá tartozó egységek (többek között az 1644-es és a 100-as egység) a második világháború során tevékenye résztvettek a járványokat előidéző biológiai fegyverek kutatásában, fejlesztésében és kísérleti alkalmazásában a kínai lakosság (katonai és polgári) elleni támadások során. A 731-es és az 1644-es egység laboratóriumaiban tenyésztett, pestissel fertőzött bolhákat alacsonyan repülő repülő repülőgépekkel terjesztették el kínai városok, köztük a tengerparton fekvő Ningbo és a Hunan tartománybeli Changde felett 1940-ben és 1941-ben (lásd a Changde ostromáról készült cikkemet: https://ghostdivision74h.blogspot.com/2022/04/changde-ostromabattle-at-changde.html). 1940-ben és 1941-ben ezek a hadműveletek több tízezer embert öltek meg a mesterségesen generált bubópestisjárványokkal. Egy nankingi expedíció során tífusz- és paratífuszbaktériumokat szórtak a város kútjaiba, mocsaraiba és házaiba, valamint a helyieknek osztogatott harapnivalókba. Röviddel ezután járványok törtek ki, számos japán kutató örömére, akik ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a paratífusz messze "a leghatékonyabb" a kórokozók közül.







A japánok legalább 12 nagyszabású biológiai fegyvertesztet hajtottak végre, és legalább 11 kínai várost támadtak meg biológiai anyagokkal. Egy 1941-es Csangde elleni támadás a jelentések szerint az ott ledobott kolera-bombák mintegy  10. 000 embert fertőztek meg és 1700 halálos áldozatot szedtek a rosszul felkészült japán csapatok köreiben. 1941-ben japán kutatók bubópestissel, kolerával, himlővel, botulizmussal és más betegségekkel végzett kísérleteket foglyokon, majd később ezek a kutatások vezettek a lombtalanító bacilusbomba és a bubópestis terjesztésére használt bolhabomba kifejlesztéséhez is. 1938-ban Ishii által javasolt ötlet alapján néhány ilyen bombát porcelánhéjjal terveztek meg, hogy a kilőtt/ledobott bombák menetközben ne hevüljenek túl, ezek ugyanis jelentősen rontották a ledobott bomba hatékonyságát (útközben a hevülésnek köszönhetően a kórokozók jórésze meghalt a más héjjal rendelkező lövedékekben).

A biológiai támadásokról szóló számos beszámoló nyomására Csang Kaj-sek 1941 novemberében a hadsereg és külföldi egészségügyi személyzetből álló küldöttséget indított a bizonyítékok dokumentálására és az érintettek kezelésére. A következő évben széles körben hozzáférhetővé tettek egy jelentést a pestissel fertőzött bolhák japán felhasználásáról Csangdéban, de a szövetséges hatalmak magasról tettek rá és nem foglalkoztak vele, egészen addig a pillanatig, amíg Franklin D. Roosevelt 1943-ban nyilvános figyelmeztetést nem adott ki, amelyben elítélte a támadásokat.

1944 decemberében a japán haditengerészet megvizsgálta az Egyesült Államok városainak biológiai fegyverekkel való megtámadásának lehetőségét is, amely a PX-művelet vagy az Éjszakai Cseresznyevirágok hadművelet néven vált ismertté. A támadás terve szerint tengeralattjáró repülőgép-hordozókról indított Seiran repülőgépeket vetettek volna be az Egyesült Államok nyugati partvidéke - pontosabban San Diego, Los Angeles és San Francisco városai - ellen. A repülőgépek bubópestist, kolerát, tífuszt, dengu-lázat és más kórokozókat terjesztettek volna a lakosság ellen biológiai terrortámadás keretében. A tengeralattjárók legénysége megfertőzte volna magát, és öngyilkos küldetés keretében a partra menekült volna. 1945. március 26-án véglegesítették is a PX hadművelet tervezését, de nem sokkal később Yoshijirō Umezu vezérkari főnök erős ellenállása miatt ezt végleg félretették. Umezu később így magyarázta döntését: "Ha bakteriológiai hadviselésre kerül sor, az jóval túlnő majd a Japán és Amerika közötti háború keretein kívülre, és az emberiség baktériumok elleni soha véget nem érő csatájában teljesedik ki. Japán ki fogja érdemelni a világ gyűlöletét."

EGYÉB KÍSÉRLETEK:

Más kísérletek során az alanyoktól megvonták az ételt és a vizet, hogy meghatározzák a halálukig eltelt időt, valamint:
- alacsony nyomású kamrákba helyezték őket, amíg a szemük ki nem pattant a szemüregükből
- kísérleteket végeztek a hőmérséklet, az égési sérülések és az emberi túlélés közötti kapcsolat meghatározására
- fejjel lefelé lógatták az alanyokat, amíg meg nem haltak
- nehéz tárgyakkal összezúzták őket
- áramütéssel megölték őket
- forró ventilátorokkal kiszárították a foglyokat
- centrifugákba helyezték őket és halálukig pörgették
- állati vért, különösen lóvért fecskendeztek beléjük
- különböző vegyi fegyvereknek vetették alá őket a gázkamrákban
- tengervizet fecskendeztek beléjük és élve elégették vagy eltemették őket.

A vegyi anyagokon kívül számos különböző méreganyag tulajdonságait is vizsgálta az egység. Hogy csak néhányat említsek, a foglyokat tetrodotoxinnal (gömbhal- vagy fugu-méreg), heroinnal, koreai bindfűvel, baktállal és ricin-magvakkal (ricin) fertőzték meg. A 731-es egység egykori élveboncolója, Okawa Fukumatsu szerint hatalmas mennyiségű vért vettek le néhány fogolyból, hogy tanulmányozzák a vérveszteség hatásait. Egy esetben legalább fél liter vért vettek le két-három napos időközönként.

FAGYÁSI SÉRÜLÉSEK:

Hisato Yoshimura hadimérnök úgy végzett kísérleteket, hogy foglyokat vitt ki a szabadba, különböző végtagokat különböző hőmérsékletű vízbe mártott, és hagyta, hogy az áldozat végtagja megfagyjon. Miután az adott testrész megfagyott, Yoshimura egy rövid bottal megütötte az érintett végtagokat, "olyan hangot adva ki, mint amit egy deszka ad, amikor megütik." Ezután a jeget levágták az adott területről, és az érintett területet különböző kezeléseknek vetették alá, például vízbe öntve, tűz hőjének kitéve, stb.





A fagysérülésekkel foglalkozó labor épületének maradványa 2014-ben
Fotó: Xinhua

Az egység tagjai "tudományos ördögként" és "hidegvérű vadállatként" emlegették Yoshimurát, mert szigorúan végezte a munkáját. Naoji Uezono, a 731-es egység tagja egy 1980-as évekbeli interjúban leírta azt a szörnyű jelenetet, amikor Yoshimura "két meztelen férfit egy -40-50 fokos területre helyezett, és a kutatók az egész folyamatot addig filmezték, amíg az alanyok meg nem haltak, olyan kínokat szenvedve el, hogy egymás húsába vájták a körmeiket." Yoshimura lelkiismeret-furdalásának hiánya nyilvánvaló volt egy 1950-ben a Journal Of Japanese Physiology számára írt cikkében, amelyben elismerte, hogy 20 gyermeket és egy háromnapos csecsemőt használt fel olyan kísérletekben, amelyek során nulla Celsius-fokos jégnek és sós víznek tették ki őket. Bár ez a cikk kritikát váltott ki, Yoshimura tagadta minden bűnösségét, amikor a Mainichi Shimbun riportere megkereste. Yoshimura kifejlesztett egy "fagyási ellenállási indexet", amely a fagyos vízbe merülés után 5-30 perccel mért átlaghőmérsékleten, a merülés utáni első emelkedés hőmérsékletén és a merülés utáni első hőmérséklet-emelkedésig eltelt időn alapul. Ezután több különálló kísérletben meghatározták, hogy ezek a paraméterek hogyan függenek attól, hogy az áldozat testrészét a nap melyik szakában merítették fagyos vízbe, milyen volt a környező hőmérséklet és páratartalom a merítés alatt, hogyan kezelték az áldozatot a merítés előtt ("egy éjszakán át tartó ébrenlét után", "24 órás éhezés után", "48 órás éhezés után", "közvetlenül nehéz étkezés után", "közvetlenül meleg étkezés után", "közvetlenül izommunka után", "közvetlenül hideg fürdő után", "közvetlenül meleg fürdő után"), hogy milyen típusú táplálékot kapott az áldozat a merüléseket megelőző öt napban a táplálékkal bevitt tápanyagok tekintetében ("magas fehérjetartalmú (állati eredetű)", "magas fehérjetartalmú (növényi eredetű)", "alacsony fehérjebevitel" és "normál étrend"), valamint a sóbevitel (45 g NaCl naponta, 15 g NaCl naponta, só nélkül).

KÉNYSZERÍTETT TERHESSÉG:

A női foglyokat rendszeresen kényszerítették arra, hogy teherbe essenek a kísérletekben való felhasználásuk érdekében. A kínzások indokaként a betegségeket, különösen a szifilisz vertikális (anyáról gyermekre történő) átvitelének feltételezett lehetőségét jelölték meg, ahol magzat túlélése és az anya nemi szerveinek károsodása volt az érdeklődés tárgya. Bár "nagyszámú csecsemő született a fogságban", a 731-es egység egyetlen túlélőjéről sem érkezett beszámoló a későbbiekben, beleértve a gyermekeket is. A gyanú szerint a női foglyok gyermekeit születés után megölték vagy elvetették.




Szaporítószobák
Fotó: Xinhua/Wang Kai

Míg a férfi foglyokat gyakran használták egyetlen vizsgálatban, hogy a rajtuk végzett kísérletek eredményeit ne homályosítsák el más változók, nőket néha bakteriológiai vagy fiziológiai kísérletekben, szexuális kísérletekben és szexuális bűncselekmények áldozataiként használtak. Az őrként szolgáló egység egyik tagjának vallomása szemléletesen bemutatta ezt a valóságot:

"Az egyik korábbi kutató, akit megtaláltam, elmondta, hogy egy nap egy emberkísérletet tervezett, de még volt ideje ölni. Ezért ő és egy másik egységtag fogták a cellák kulcsait, és kinyitották az egyiket amelyben egy kínai nő volt. Az egység egyik tagja megerőszakolta a nőt; a másik tag fogta a kulcsokat, és kinyitott egy másik cellát. Ebben szintúgy egy kínai nő volt, akit egy fagyási kísérletben használtak fel. Több ujja hiányzott, a csontjai feketék voltak, és üszkösödött. A férfi már éppen meg akarta erőszakolni, amikor meglátta, hogy a nemi szerve gennyesedik, és genny szivárog a felszínre. Feladta az ötletet, elment és bezárta az ajtót, majd később folytatta a kísérleti munkáját."

SZÖKÉSI KÍSÉRLETEK:

Sajnos egyetlen sikeres szökési kísérletről szóló információ sem látott napvilágot. Habár szökési kísérletre akadtak példák, a 731-es egység foglyai számára a szökés teljességgel lehetetlen volt. Még ha sikerült is volna megszökniük a négyszögletű épületből (amely maga is egy megerősített, személyzettel teli épület volt), akkor is át kellett volna jutniuk a komplexumot körülvevő három méter magas téglafalon, majd át kellett volna jutniuk egy száraz árkon, amely a komplexum kerületén körbefutó elektromos dróttal volt telefuttatva.

A VÉG:


A telephely megsemmisítésének kezdete

1945-ben Hirosima és Nagasaki lebombázása után a szovjet hadsereg lerohanta Mandzsúriát, megsemmisítve a még ottmaradt japán egységeket, majd a japán császár hivatalosan is bemondta a kapitulációt a rádióban. A 731-es egységet feloszlatták, az ott tárolt dokumentumokat (13 év kutatási anyagát), a foglyokat és az épületek jórészét mind megsemmisítették. Az egység tagjai szép lassan visszaszivárogtak a civil életbe, mintha mi sem történt volna, sokuk szép karriert futott be háborítatlanul a saját területén. Sajnos hivatalos források is megerősítették már akkoriban is azt a tényt, hogy az amerikaiaknak a háború alatt nem csak tudomása volt a Harbinban működő 731-es egység telephelyéről és arról is, hogy mi folyik a falak között, hanem még támogatást is adtak a japánoknak. Annak érdekében, hogy a "kutatási anyagokra" (nevezzük inkább tudományos érdemeknek) később ők tehessék rá a kezüket, lehetőleg a szovjetek előtt, a 731-es egység egyetlen ismert tagja sem került bírósági eljárás alá, vagy lett meghurcolva. MacArthur tábornok mentességet biztosított az érintetteknek, cserébe a kísérleteik során gyűjtött információkért. Úgy vélte, hogy az ellenük indított perek akadályoznák, hogy az amerikaiak hozzájussanak a kísérletekből dokumentált orvosi információkhoz. Ennek ellenére az oroszok kezére is került a japán kutatókból pár, számszerint 12, közülök 11 1950 után visszatérhetett Japánba, a maradék egy fő a cellájában meghalt.


A cellák alaprajza egy volt 731-es egységtag visszaemlékezései alapján.
Bal fentről a második szoba a hatszögletű alakzattal a nyomáskamrát jelöli.

Hab a tortán, hogy a 731-es egység által kreált biológiai fegyverek megjelentek a Koreai Háborúban is (1950-1953), természetesen az amerikaiak által bevetve, ezen döntések miatt a 731-es egység által elkövetett népirtás ügyében soha sem született igazságszoltálgatás.

Japán a mai napig nem kért elnézést a történtekért, Kína pedig feltehetőleg sosem felejti el a japán megszállók által elkövetett számtalan atrocitást 1931 és 1945 között. Ahogyan a történet egyre idősebb szemtanúi eltávoznak az élők sorából, úgy ez a történet is feltehetőleg az idő előrehaladtával a feledés homályába merül majd.


Fotó: Xinhua











ÁLDOZATOK:

Magában a 731-es táborban nagyjából 12 ezren haltak meg, az itt kikísérletezett biológiai fegyverek bevetésének következtében Kína szerte pedig további 300.000-400.000 közötti halottat tartanak valószínűnek. 

KÖNYVEK, FILMEK:

A Harbinban és Kína szerte több helyen működő japán működtetésű haláltáborok témáját rengeteg könyv és film dolgozta már fel, utóbbiakból ajánlanám (kizárólag erős gyomrúaknak) a Men Behind the Sun valamint a Unit 731: Nightmare in Manchuria című alkotásokat. 

Dokumentumfilm:

https://videa.hu/videok/film-animacio/egy-kes-filozofiaja-2008-feliratos-drama-horror-nr9Bjb04lBqNwPY6

Könyvek:
- Peter Williams: "Unit 731: Japanese Biological Warfare in World War II"
- Mark Felton: "The Devil's Doctors: Japanese Human Experiments on Allied Prisoners of War"
- Sheldon H. Harris: "Factories of Death: Japanese Biological Warfare, 1932-45, and the American Cover-Up"
- FrederickR. Sidell, Ernest B. Hook és David R. Franz: "Japanese Biological Warfare: A History, 1932-45"
- Gavan Daws: "Prisoners of the Japanese: Pows of World War II in the Pacific"
- Derek Pua: "Unit 731"
- Hal Gold: "Japan's infamous Unit 731"


Felhasznált források:
- Wikipedia
- https://opposingfronts.com/unit-731-experiments/#gsc.tab=0
- https://ahf.nuclearmuseum.org/ahf/history/unit-731/
- https://allthatsinteresting.com/unit-731

2024 Zrínyi napok beszámoló, Szigetvár

  Tavalyhoz hasonlóan idén is hivatalosak voltunk a Szigetváron megrendezett Zrínyi napokra. Ez az ország egyik olyan színvonalas eseménye, ...