A hongkongi csata (1941. december 8-25.) a második világháború csendes-óceáni háborújának egyik első csatája volt. A Pearl Harbor elleni támadás ugyanazon reggelén a Japán Birodalom erői megtámadták a Brit Korona gyarmatát, Hongkongot, anélkül, hogy hadat üzentek volna a Brit Birodalomnak. A hongkongi helyőrség brit, indiai és kanadai egységekből állt, továbbá a segédvédelmi egységekből és a Hongkongi Önkéntes Védelmi Hadtestből (HKVDC). Fontos megjegyezni, hogy kisebb sikerekkel, de Hongkongban és körülötte kommunista vezetés alatt álló gerillacsapatok is harcoltak, mint például a Keleti Folyó Hadoszlop (East River Column, 东江纵队).
A védők alig egy héten belül feladták a szárazföldi Hongkong 3 területéből 2-t (Kowloon és New Territories), és kevesebb mint két héttel később, miután az utolsó területük, a Hongkong-sziget tarthatatlan volt, a gyarmati erők megadták magukat.
ENG: The Battle of Hong Kong (8-25 December 1941) was one of the first battles of the Pacific campaign of the Second World War. On the same morning of the attack on Pearl Harbor, the forces of the Empire of Japan attacked the British Crown Colony of Hong Kong without declaring war on the British Empire. The garrison in Hong Kong consisted of British, Indian and Canadian units, as well as auxiliary defence units and the Hong Kong Volunteer Defence Corps (HKVDC). It is important to note that guerrilla forces under Communist leadership, such as the East River Column (东江纵队), also fought in and around Hong Kong with minor success.
The defenders surrendered two of the three mainland Hong Kong territories (Kowloon and New Territories) in less than a week, and less than two weeks later, with their last territory, Hong Kong Island, untenable, the colonial forces surrendered.
A védők alig egy héten belül feladták a szárazföldi Hongkong 3 területéből 2-t (Kowloon és New Territories), és kevesebb mint két héttel később, miután az utolsó területük, a Hongkong-sziget tarthatatlan volt, a gyarmati erők megadták magukat.
ENG: The Battle of Hong Kong (8-25 December 1941) was one of the first battles of the Pacific campaign of the Second World War. On the same morning of the attack on Pearl Harbor, the forces of the Empire of Japan attacked the British Crown Colony of Hong Kong without declaring war on the British Empire. The garrison in Hong Kong consisted of British, Indian and Canadian units, as well as auxiliary defence units and the Hong Kong Volunteer Defence Corps (HKVDC). It is important to note that guerrilla forces under Communist leadership, such as the East River Column (东江纵队), also fought in and around Hong Kong with minor success.
The defenders surrendered two of the three mainland Hong Kong territories (Kowloon and New Territories) in less than a week, and less than two weeks later, with their last territory, Hong Kong Island, untenable, the colonial forces surrendered.
A japánok elfoglalják Tsim Sha Tsuit/Japanese troops take Tsim Sha Tsui
A KORONAGYARMAT
1939 szeptemberében a britek hadat üzentek Németországnak, és mivel a háború gyakorlatilag a szigetország küszöbén volt, a Brit Birodalom 1940-ben még inkább Európára összpontosított. A harmincas években készült védelmi tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy Hongkongot rendkívül nehéz lett volna megtartani egy japán támadás esetén, ezért nem is állomásoztattak komolyabb erőket a gyarmat területén. 1940-ben már csak a brit, indiai és helyi önkéntes hongkongi védelmi erők kis számú zászlóalja állt helyőrségben Hongkongban, Christopher Maltby vezérőrnagy parancsnoksága alatt. Még mindig fontos terület volt a briteknek, de Hongkong a prioritások rangsorában sokkal lejjebb helyezkedett el az Európában dúló háborúnak köszönhetően, annak dacára, hogy a KÍNÁBA KÜLDÖTT HADIANYAGOK 40%-ÁT A HADSEREG HONGKONGON ÁT KAPTA MEG, mivel Kína többi kikötőjét ekkorra már a japánok tartották ellenőrzésük alatt. A londoni brit vezérkari főnökök Hongkongot "nemkívánatos katonai kötelezettségvállalásnak" nevezték, ezzel szemben a csapatok kivonása viszont nagyot ártott volna Nagy-Britannia presztízsének a régióban.
Mivel a japán hadsereg egyre jobban megerősödött Hongkong határán, Sir Robert Brooke Popham légimarsall, Nagy-Britannia Távol-keleti Parancsnokságának főparancsnoka erősítést kért. Brooke azzal érvelt, hogy még ha korlátozott számban is, de segítene a helyőrségnek eléggé lelassítani egy japán támadást ahhoz, hogy máshol időt nyerjenek. A hongkongi helyőrség megerősítésére a Winnipeg Grenadiers és a Royal Rifles of Canada két, alig 2000 kanadai katonájából álló C Force-t küldték, emellett Maltby vezérőrnagy felügyelte a Kowloon-félszigeten lévő 22 mérföld hosszú Gin Vedelők Vonalának (Gin Drinkers Line) megerősítésére irányuló erőfeszítéseket az 1930-as évek közepén.
1939 szeptemberében a britek hadat üzentek Németországnak, és mivel a háború gyakorlatilag a szigetország küszöbén volt, a Brit Birodalom 1940-ben még inkább Európára összpontosított. A harmincas években készült védelmi tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy Hongkongot rendkívül nehéz lett volna megtartani egy japán támadás esetén, ezért nem is állomásoztattak komolyabb erőket a gyarmat területén. 1940-ben már csak a brit, indiai és helyi önkéntes hongkongi védelmi erők kis számú zászlóalja állt helyőrségben Hongkongban, Christopher Maltby vezérőrnagy parancsnoksága alatt. Még mindig fontos terület volt a briteknek, de Hongkong a prioritások rangsorában sokkal lejjebb helyezkedett el az Európában dúló háborúnak köszönhetően, annak dacára, hogy a KÍNÁBA KÜLDÖTT HADIANYAGOK 40%-ÁT A HADSEREG HONGKONGON ÁT KAPTA MEG, mivel Kína többi kikötőjét ekkorra már a japánok tartották ellenőrzésük alatt. A londoni brit vezérkari főnökök Hongkongot "nemkívánatos katonai kötelezettségvállalásnak" nevezték, ezzel szemben a csapatok kivonása viszont nagyot ártott volna Nagy-Britannia presztízsének a régióban.
Mivel a japán hadsereg egyre jobban megerősödött Hongkong határán, Sir Robert Brooke Popham légimarsall, Nagy-Britannia Távol-keleti Parancsnokságának főparancsnoka erősítést kért. Brooke azzal érvelt, hogy még ha korlátozott számban is, de segítene a helyőrségnek eléggé lelassítani egy japán támadást ahhoz, hogy máshol időt nyerjenek. A hongkongi helyőrség megerősítésére a Winnipeg Grenadiers és a Royal Rifles of Canada két, alig 2000 kanadai katonájából álló C Force-t küldték, emellett Maltby vezérőrnagy felügyelte a Kowloon-félszigeten lévő 22 mérföld hosszú Gin Vedelők Vonalának (Gin Drinkers Line) megerősítésére irányuló erőfeszítéseket az 1930-as évek közepén.
ENG: THE CROWN COLONY
With the British declaring war on Germany in September 1939 and war virtually on the island nation's doorstep, the British Empire focused even more on Europe in 1940. Defence studies carried out in the 1930s concluded that Hong Kong would be extremely difficult to hold in the event of a Japanese attack, and so no major forces were stationed in the colony. By 1940, only a small battalion of British, Indian and local volunteer Hong Kong Defence Forces were garrisoned in Hong Kong under the command of Major-General Christopher Maltby. It was still an important area for the British, but Hong Kong was much lower down the priority list due to the war in Europe, despite the fact that 40% of the war supplies sent to China through the ports of HongKong, as the rest of China's ports were by then under Japanese control. The British Chiefs of Staff in London described Hong Kong as an "undesirable military commitment", but the withdrawal of troops would have been a major blow to Britain's prestige in the region.
As the Japanese army was gaining strength around the Hong Kong border, Air Marshal Sir Robert Brooke Popham, Commander-in-Chief of Britain's Far East Command, called for reinforcements. Brooke argued that even if limited in numbers, it would help the garrison slow down a Japanese attack enough to buy time elsewhere. To reinforce the garrison in Hong Kong, C Force, consisting of two Canadian troops from the Winnipeg Grenadiers and the Royal Rifles of Canada, numbering just under 2,000, was sent, and Major-General Maltby oversaw efforts to reinforce the 22-mile-long Gin Drinkers Line on the Kowloon Peninsula in the mid-1930s.
According to the United States Military Academy's History Manual, "Japanese control of Canton, Hainan Island, French Indochina and Formosa virtually sealed the fate of Hong Kong before the first shots were fired." The British army in Hong Kong (with the usual British bluster) seriously underestimated the capabilities of the Japanese forces and described the serious threat posed by the Japanese as 'unpatriotic' and 'intransigent'. US Consul Robert Ward, the highest-ranking US official posted to Hong Kong in the period before hostilities broke out, gave a first-hand explanation for the rapid collapse of Hong Kong's defences, saying that the local British community had not fully prepared itself and the Chinese population for war, and also highlighted the prejudiced attitude of those who controlled the Hong Kong Crown Colony: "many of them (the British rulers) frankly said that they would rather hand the island over to the Japanese than hand it over to the Chinese, by which they meant that rather than employ Chinese to defend the colony, they would rather hand it over to the Japanese". Colonel Reynolds Condon, a US Army Deputy Military Attaché who witnessed the battle and was captured by the Japanese, wrote his observations on military preparedness before hostilities began and the conduct of subsequent operations.
With the British declaring war on Germany in September 1939 and war virtually on the island nation's doorstep, the British Empire focused even more on Europe in 1940. Defence studies carried out in the 1930s concluded that Hong Kong would be extremely difficult to hold in the event of a Japanese attack, and so no major forces were stationed in the colony. By 1940, only a small battalion of British, Indian and local volunteer Hong Kong Defence Forces were garrisoned in Hong Kong under the command of Major-General Christopher Maltby. It was still an important area for the British, but Hong Kong was much lower down the priority list due to the war in Europe, despite the fact that 40% of the war supplies sent to China through the ports of HongKong, as the rest of China's ports were by then under Japanese control. The British Chiefs of Staff in London described Hong Kong as an "undesirable military commitment", but the withdrawal of troops would have been a major blow to Britain's prestige in the region.
As the Japanese army was gaining strength around the Hong Kong border, Air Marshal Sir Robert Brooke Popham, Commander-in-Chief of Britain's Far East Command, called for reinforcements. Brooke argued that even if limited in numbers, it would help the garrison slow down a Japanese attack enough to buy time elsewhere. To reinforce the garrison in Hong Kong, C Force, consisting of two Canadian troops from the Winnipeg Grenadiers and the Royal Rifles of Canada, numbering just under 2,000, was sent, and Major-General Maltby oversaw efforts to reinforce the 22-mile-long Gin Drinkers Line on the Kowloon Peninsula in the mid-1930s.
According to the United States Military Academy's History Manual, "Japanese control of Canton, Hainan Island, French Indochina and Formosa virtually sealed the fate of Hong Kong before the first shots were fired." The British army in Hong Kong (with the usual British bluster) seriously underestimated the capabilities of the Japanese forces and described the serious threat posed by the Japanese as 'unpatriotic' and 'intransigent'. US Consul Robert Ward, the highest-ranking US official posted to Hong Kong in the period before hostilities broke out, gave a first-hand explanation for the rapid collapse of Hong Kong's defences, saying that the local British community had not fully prepared itself and the Chinese population for war, and also highlighted the prejudiced attitude of those who controlled the Hong Kong Crown Colony: "many of them (the British rulers) frankly said that they would rather hand the island over to the Japanese than hand it over to the Chinese, by which they meant that rather than employ Chinese to defend the colony, they would rather hand it over to the Japanese". Colonel Reynolds Condon, a US Army Deputy Military Attaché who witnessed the battle and was captured by the Japanese, wrote his observations on military preparedness before hostilities began and the conduct of subsequent operations.
Japán tüzérség North Pointnál/Japanese artillery at North Point
A CSATA
A "keleti Maginot-vonalnak" nevezett védelmi erődítménytől a britek azt remélték, hogy sikerrel megakadályozza a japánok előrenyomulását. Maltby azt remélte, hogy a Gin Drinkers Line legalább hét napig kitart, mielőtt a szárazföldi erőiket evakuálni kellene a Hongkong-szigetre.
A Gin Drinkers-vonal azonban alulfegyverzett volt, a szárazföld és a tenger közötti maximális mélység pedig mindössze egy mérföld volt, gyakorlatilag az előtte felsorakozott japán csapatokkal szemben nem volt több, mintha odaraktak volna egy sor fekvőrendőrt.
Ha az eddig problémák nem jelentettek volna elég gondot, tetézte még a dolgot az az apró tény, hogy a Hong Kongban bevethető légierő szánalmasan kis méretű volt. A Királyi Légierő mindössze három elavult Vickers Vildebeest kétfedelű torpedóbombázót tudott bevetni, amihez a Flotta Légierő egy pár kétéltű Supermarine Walrus-szal tudott hozzájárulni. A brit repülőgépek teljesen alulmaradtak az elkövetkező harcokban. Hongkong jelentőségét nem tükrözte az itt állomásoztatott haditengerészeti részleg sem. Szingapúrral ellentétben Hongkong nem büszkélkedhetett a Királyi Haditengerészet állandó jelenlétével, csupán néhány öreg romboló, torpedónaszád és kisebb hajó maradt itt a kikötőváros védelmére.
Ha az eddig problémák nem jelentettek volna elég gondot, tetézte még a dolgot az az apró tény, hogy a Hong Kongban bevethető légierő szánalmasan kis méretű volt. A Királyi Légierő mindössze három elavult Vickers Vildebeest kétfedelű torpedóbombázót tudott bevetni, amihez a Flotta Légierő egy pár kétéltű Supermarine Walrus-szal tudott hozzájárulni. A brit repülőgépek teljesen alulmaradtak az elkövetkező harcokban. Hongkong jelentőségét nem tükrözte az itt állomásoztatott haditengerészeti részleg sem. Szingapúrral ellentétben Hongkong nem büszkélkedhetett a Királyi Haditengerészet állandó jelenlétével, csupán néhány öreg romboló, torpedónaszád és kisebb hajó maradt itt a kikötőváros védelmére.
Ehhez képest a császári japán erők közel 30 000 szárazföldi katonát számláltak, akiket 47 repülőgép és egy sokkal nagyobb haditengerészeti kontingens támogatott.
ENG: THE BATTLE
The British hoped that the defensive fortification, known as the "Eastern Maginot Line", would successfully prevent the Japanese advance. Maltby hoped that the Gin Drinkers Line would hold for at least seven days before their land forces had to be evacuated to Hong Kong Island. However, the Gin Drinkers Line was under-armed and the maximum depth between land and sea was only a mile, virtually no more than a line of speed bumps could have been laid against the Japanese troops lined up in front of it.
If the problems so far were not enough, they were compounded by the little fact that the air force deployable in Hong Kong was pitifully small. The Royal Air Force could only field three obsolete Vickers Vildebeest biplane torpedo bombers, to which the Fleet Air Arm could contribute a pair of amphibious Supermarine Walruses. British aircraft were completely outmatched in the ensuing fighting. The importance of Hong Kong was not reflected in the naval division stationed here. Unlike Singapore, Hong Kong did not boast a permanent Royal Navy presence, with only a few old destroyers, torpedo boats and small ships remaining to defend the port city.
By comparison, the Imperial Japanese forces numbered nearly 30,000 land troops, supported by 47 aircraft and a much larger naval contingent.
Indiai katonák készülnek a következő japán támadásra/ Indian troops prepare for the next Japanese assault
ELSŐ FÁZIS:
1941. december 8-án 07.30-kor a Japán Császári Birodalom megindította támadását Hongkong ellen. A japán vadászgépek és bombázók először a Kai Tak repülőtéren állomásozó RAF szűkös légierejét vették célba. A Vildebeestek még a kifutón megsemmisültek. Délre a japán császári hadsereg egységei átkeltek a Sencsen folyón, és visszaszorították a brit és indiai hadsereg csapatait a Gin Drinkers vonalig. A visszavonuló brit erők kulcsfontosságú hidakat és infrastruktúrát robbantottak fel, hogy a japánok előrenyomulását minél jobban megnehezítsék.
A Gin Drinkers-vonalnál három zászlóalj állt védelemben:
1941. december 8-án 07.30-kor a Japán Császári Birodalom megindította támadását Hongkong ellen. A japán vadászgépek és bombázók először a Kai Tak repülőtéren állomásozó RAF szűkös légierejét vették célba. A Vildebeestek még a kifutón megsemmisültek. Délre a japán császári hadsereg egységei átkeltek a Sencsen folyón, és visszaszorították a brit és indiai hadsereg csapatait a Gin Drinkers vonalig. A visszavonuló brit erők kulcsfontosságú hidakat és infrastruktúrát robbantottak fel, hogy a japánok előrenyomulását minél jobban megnehezítsék.
A Gin Drinkers-vonalnál három zászlóalj állt védelemben:
2. zászlóalj, Royal Scots - Nyugaton
2/14. zászlóalj, Punjab ezred - Középen.
5/7. zászlóalj, Rajput ezred - Keleten
December 9-én a 228. ezred japán felderítő csapata gyenge pontokat észlelt a Gin Drinkers vonalon. A Shing Mun Redoubt magaslatai a 4db, földalatti alagúttal összekötött géppuskabunkerrel lehetővé tették a birtek számára a vonal teljes nyugati szakaszának ellenőrzését, azonban egy japán előörsnek sikerült az éjszaka beálltával közel jutnia az egyikhez. A japánok a támadást 21.00 órakor indították meg, és dacára az ott védekező brit és indiai személyzet kemény ellenállásának, December 10-én reggel 10:00-ra a japán erők elfoglalták a magaslatot, lerombolták a bunkereket és a szögesdrótokat, valamint 27 brit és indiai hadifoglyot ejtettek.
Ezután egy kétirányú japán támadás érte a többi brit erődítményeket. A helyzet 11-én már tarthatatlanná vált. Maltby vezérőrnagy visszavonulást rendelt el, és a Royal Scots vonult ki elsőként. A Rajput ezred hátvédként maradt, és csak november 13-án vonult vissza a Hongkong-szigetre. A csapatok elégtelen létszáma és az, hogy a brit stratégák lebecsülték a japánok erejét, a Gin Drinkers Line összeomlásához vezetett. A brit csapatok visszavonultak a Kowloon-félszigetről és a kínai szárazföldről, és megkezdődött a hongkongi csata utolsó epizódja a városi harcokkal.
ENG: FIRST PHASE
At 07.30 on 8 December 1941, the Imperial Japanese Empire launched its attack on Hong Kong. Japanese fighters and bombers first targeted the scarce RAF air force stationed at Kai Tak airfield. The Vildebeest were destroyed on the runway. To the south, Imperial Japanese Army units crossed the Shenzhen River and pushed back British and Indian Army troops to the Gin Drinkers Line. Retreating British forces blew up key bridges and infrastructure to make the Japanese advance as difficult as possible.
At the Gin Drinkers line, three battalions were in defense:
Az egyik brit géppuskabunker napjainkban/One of the british MG pillboxes today
A füst takarásában rohamozó japán katonák/ Assaulting IJA soldiers in the cover of the smoke
Szampán/Sampan
Junka/Junk
HARMADIK FÁZIS: HONGKONG KAPITULÁL
Hongkong sorsa 1941 karácsonyára megpecsételődött, December 25-ét sokan nevezik Fekete Karácsonynak is. Maltby vezérőrnagy azzal érvelt a Védelmi Tanács előtt, hogy az elkerülhetetlen helyzet elhúzódása sok felesleges halálesetet okozna, különösen Hongkong polgári lakossága számára. A Védelmi Tanács elhatározta, hogy a lehető legtovább kitart. A Japán Birodalmi Hadsereg kezdte áttörni a megmaradt védelmi állásokat, és vészesen gyorsan közeledett Hongkong Stanley kerületének kulcsfontosságú pontjaihoz. December 25-ére világossá vált, hogy minden további ellenállás felesleges, így 15:30-kor Young kormányzó és Maltby vezérőrnagy személyesen adta meg magát a japán császári parancsnoknak, Sakai tábornoknak a Peninsula Hotelben.
December 9-én a 228. ezred japán felderítő csapata gyenge pontokat észlelt a Gin Drinkers vonalon. A Shing Mun Redoubt magaslatai a 4db, földalatti alagúttal összekötött géppuskabunkerrel lehetővé tették a birtek számára a vonal teljes nyugati szakaszának ellenőrzését, azonban egy japán előörsnek sikerült az éjszaka beálltával közel jutnia az egyikhez. A japánok a támadást 21.00 órakor indították meg, és dacára az ott védekező brit és indiai személyzet kemény ellenállásának, December 10-én reggel 10:00-ra a japán erők elfoglalták a magaslatot, lerombolták a bunkereket és a szögesdrótokat, valamint 27 brit és indiai hadifoglyot ejtettek.
Ezután egy kétirányú japán támadás érte a többi brit erődítményeket. A helyzet 11-én már tarthatatlanná vált. Maltby vezérőrnagy visszavonulást rendelt el, és a Royal Scots vonult ki elsőként. A Rajput ezred hátvédként maradt, és csak november 13-án vonult vissza a Hongkong-szigetre. A csapatok elégtelen létszáma és az, hogy a brit stratégák lebecsülték a japánok erejét, a Gin Drinkers Line összeomlásához vezetett. A brit csapatok visszavonultak a Kowloon-félszigetről és a kínai szárazföldről, és megkezdődött a hongkongi csata utolsó epizódja a városi harcokkal.
ENG: FIRST PHASE
At 07.30 on 8 December 1941, the Imperial Japanese Empire launched its attack on Hong Kong. Japanese fighters and bombers first targeted the scarce RAF air force stationed at Kai Tak airfield. The Vildebeest were destroyed on the runway. To the south, Imperial Japanese Army units crossed the Shenzhen River and pushed back British and Indian Army troops to the Gin Drinkers Line. Retreating British forces blew up key bridges and infrastructure to make the Japanese advance as difficult as possible.
At the Gin Drinkers line, three battalions were in defense:
2nd Battalion, Royal Scots - West
2/14th Battalion, Punjab Regiment - Center
5/7th Battalion, Rajput Regiment - East
On 9 December, a Japanese reconnaissance team from the 228th Regiment spotted weak points on the Gin Drinkers line. The high ground of the Shing Mun Redoubt with its 4 machine gun bunkers connected by underground tunnels allowed the estate to control the entire western section of the line, but a Japanese outpost managed to get close to one of them as night fell. The Japanese launched the attack at 21.00 hours and, despite stiff resistance from the British and Indian personnel defending the position, by 10.00 on the morning of 10 December the Japanese forces had captured the high ground, destroyed the bunkers and barbed wire and taken 27 British and Indian prisoners of war.
A two-pronged Japanese attack then hit the other British fortifications. The situation became untenable by the 11th. Major-General Maltby ordered a retreat and the Royal Scots were the first to withdraw. The Rajput Regiment remained in rearguard and only withdrew to Hong Kong Island on 13 November. Insufficient troop numbers and British strategists' underestimation of Japanese strength led to the collapse of the Gin Drinkers Line. The British troops withdrew from the Kowloon Peninsula and mainland China, and the final episode of the Battle of Hong Kong began with urban fighting.
On 9 December, a Japanese reconnaissance team from the 228th Regiment spotted weak points on the Gin Drinkers line. The high ground of the Shing Mun Redoubt with its 4 machine gun bunkers connected by underground tunnels allowed the estate to control the entire western section of the line, but a Japanese outpost managed to get close to one of them as night fell. The Japanese launched the attack at 21.00 hours and, despite stiff resistance from the British and Indian personnel defending the position, by 10.00 on the morning of 10 December the Japanese forces had captured the high ground, destroyed the bunkers and barbed wire and taken 27 British and Indian prisoners of war.
A two-pronged Japanese attack then hit the other British fortifications. The situation became untenable by the 11th. Major-General Maltby ordered a retreat and the Royal Scots were the first to withdraw. The Rajput Regiment remained in rearguard and only withdrew to Hong Kong Island on 13 November. Insufficient troop numbers and British strategists' underestimation of Japanese strength led to the collapse of the Gin Drinkers Line. The British troops withdrew from the Kowloon Peninsula and mainland China, and the final episode of the Battle of Hong Kong began with urban fighting.
Az egyik brit géppuskabunker napjainkban/One of the british MG pillboxes today
MÁSODIK FÁZIS: BEKERÍTVE
A visszavonuló erők december 12-én Kowloonban a "felperzselt föld" taktikát alkalmazták. Olajtartályokat és dokkokat robbantottak fel, minden kereskedelmi hajót elsüllyesztettek. Súlyos taktikai hibát követtek el viszont, mivel a nagy füst kiváló fedezéket nyújtott a japánoknak az öblön való átkeléshez, azokkal a kisebb vízi járművekkel (például a dzsunkák és a szampánok) amiket a védők valamiért nem semmisítettek meg. Miközben a Gin Drinkers Line-nál javában dúltak a harcok, Hongkongtól délre a japán haditengerészet blokádot hozott létre HongKong körül, a japán parancsnok pedig Hongkong megadására szólított fel, bombázással fenyegetőzve. Sir Mark Young, Hongkong kormányzója határozottan elutasította a megadást, Maltby-nak pedig innentől kezdve csupán néhány napja volt arra, hogy felkészítse a sziget védelmét.
A parancsnoksága alatt álló emberek közül sokan még mindig a szárazföldről való visszavonulás közben voltak, míg más egységek, mint például a kanadai csapatok, még soha életükben nem láttak harcot. Maltby sejtette, hogy a japánok a Hongkongot és a Kowloon-öblöt összekötő Lei U Mun-szoroson keresztül történő támadással fognak próbálkozni, bár a tengeri kétéltű támadást sem zárták ki a lehetőségek sorából, a védelmet pedig ezeknek a figyelembevételével készítették elő.
Az ötnapos szünet a frontvonalbeli harcokban időt adott a Nemzetközösségi erőknek, hogy visszavonuljanak a városba, de a hongkongi csata a végső szakaszába lépett.
ENG: SECOND PHASE: SURROUNDED
On 12 December, the retreating forces in Kowloon used the "scorched earth" tactic. Oil tanks and docks were blown up and all commercial ships were sunk. A serious tactical error was made, however, as the heavy smoke provided excellent cover for the Japanese to cross the bay, with the smaller craft (such as junks and sampans) that the defenders for some reason failed to destroy. While fighting was raging at the Gin Drinkers Line, south of Hong Kong the Japanese navy had set up a blockade around Hong Kong and the Japanese commander called for the surrender of Hong Kong, threatening to bomb it. Sir Mark Young, the Governor of Hong Kong, flatly refused to surrender, and Maltby now had only a few days to prepare the island's defences.
Many of the men under his command were still in the process of retreating from the mainland, while other units, such as the Canadian troops, had never seen combat. Maltby suspected that the Japanese would try an attack through the Lei U Mun Strait, which connects Hong Kong and Kowloon Bay, although a sea amphibious assault was not ruled out as a possibility and defences were prepared with this in mind.
The five-day pause in front-line fighting gave the Commonwealth forces time to retreat to the city, but the battle for Hong Kong was entering its final phase.
A visszavonuló erők december 12-én Kowloonban a "felperzselt föld" taktikát alkalmazták. Olajtartályokat és dokkokat robbantottak fel, minden kereskedelmi hajót elsüllyesztettek. Súlyos taktikai hibát követtek el viszont, mivel a nagy füst kiváló fedezéket nyújtott a japánoknak az öblön való átkeléshez, azokkal a kisebb vízi járművekkel (például a dzsunkák és a szampánok) amiket a védők valamiért nem semmisítettek meg. Miközben a Gin Drinkers Line-nál javában dúltak a harcok, Hongkongtól délre a japán haditengerészet blokádot hozott létre HongKong körül, a japán parancsnok pedig Hongkong megadására szólított fel, bombázással fenyegetőzve. Sir Mark Young, Hongkong kormányzója határozottan elutasította a megadást, Maltby-nak pedig innentől kezdve csupán néhány napja volt arra, hogy felkészítse a sziget védelmét.
A parancsnoksága alatt álló emberek közül sokan még mindig a szárazföldről való visszavonulás közben voltak, míg más egységek, mint például a kanadai csapatok, még soha életükben nem láttak harcot. Maltby sejtette, hogy a japánok a Hongkongot és a Kowloon-öblöt összekötő Lei U Mun-szoroson keresztül történő támadással fognak próbálkozni, bár a tengeri kétéltű támadást sem zárták ki a lehetőségek sorából, a védelmet pedig ezeknek a figyelembevételével készítették elő.
Az ötnapos szünet a frontvonalbeli harcokban időt adott a Nemzetközösségi erőknek, hogy visszavonuljanak a városba, de a hongkongi csata a végső szakaszába lépett.
ENG: SECOND PHASE: SURROUNDED
On 12 December, the retreating forces in Kowloon used the "scorched earth" tactic. Oil tanks and docks were blown up and all commercial ships were sunk. A serious tactical error was made, however, as the heavy smoke provided excellent cover for the Japanese to cross the bay, with the smaller craft (such as junks and sampans) that the defenders for some reason failed to destroy. While fighting was raging at the Gin Drinkers Line, south of Hong Kong the Japanese navy had set up a blockade around Hong Kong and the Japanese commander called for the surrender of Hong Kong, threatening to bomb it. Sir Mark Young, the Governor of Hong Kong, flatly refused to surrender, and Maltby now had only a few days to prepare the island's defences.
Many of the men under his command were still in the process of retreating from the mainland, while other units, such as the Canadian troops, had never seen combat. Maltby suspected that the Japanese would try an attack through the Lei U Mun Strait, which connects Hong Kong and Kowloon Bay, although a sea amphibious assault was not ruled out as a possibility and defences were prepared with this in mind.
The five-day pause in front-line fighting gave the Commonwealth forces time to retreat to the city, but the battle for Hong Kong was entering its final phase.
A füst takarásában rohamozó japán katonák/ Assaulting IJA soldiers in the cover of the smoke
Junka/Junk
HARMADIK FÁZIS: HONGKONG KAPITULÁL
Hongkong sorsa 1941 karácsonyára megpecsételődött, December 25-ét sokan nevezik Fekete Karácsonynak is. Maltby vezérőrnagy azzal érvelt a Védelmi Tanács előtt, hogy az elkerülhetetlen helyzet elhúzódása sok felesleges halálesetet okozna, különösen Hongkong polgári lakossága számára. A Védelmi Tanács elhatározta, hogy a lehető legtovább kitart. A Japán Birodalmi Hadsereg kezdte áttörni a megmaradt védelmi állásokat, és vészesen gyorsan közeledett Hongkong Stanley kerületének kulcsfontosságú pontjaihoz. December 25-ére világossá vált, hogy minden további ellenállás felesleges, így 15:30-kor Young kormányzó és Maltby vezérőrnagy személyesen adta meg magát a japán császári parancsnoknak, Sakai tábornoknak a Peninsula Hotelben.
Stanleyben Cedric Wallis dandártábornok kitartott, miután Maltby korábban azt a parancsot kapta, hogy "tartson ki a végsőkig". Wallis 20.00 órakor értesült a britek megadásáról, de csak azért, hogy visszautasítsa, és írásos megadási parancsot kérjen feletteseitől, mielőtt ő és az emberei feladnák magukat.
December 26-án reggel 02.30-kor érkezett egy üzenet Wallishoz. Wallis és a Kanadai Királyi Lövészdandár, a Middlesex Ezred és a Hongkongi Önkéntes Védelmi Erők emberei voltak az utolsó férfiak, akik megadták magukat a hongkongi csata során.
Sajnos a támadás során a japán hadsereg katonái számos mészárlást követtek el hadifoglyok ellen. Ezek közül a legmegdöbbentőbb az volt, amikor a Királyi Tüzérség, a Királyi Hadsereg Szolgálati Hadtest és a Kanadai Királyi Hadsereg Szolgálati Hadtest 47 emberét végezték ki a Repulse-öbölben lévő gerincen.
A hongkongi polgári lakosság elleni megtorlások kivételesen brutálisak voltak. Becslések szerint 10.000 embert öltek meg, és még többeket bántalmaztak, kínoztak vagy csonkítottak meg. A japán vezetés által hozott évek HongKong legsötétebb időszakát hozták el, karöltve az általuk létrehozott hiperinflációval,az ételjegyek bevezetésével, és a civil lakosság elleni megtorlásokkal.
ENG: THIRD PHASE: CAPITULATION OF HONGKONG
Sajnos a támadás során a japán hadsereg katonái számos mészárlást követtek el hadifoglyok ellen. Ezek közül a legmegdöbbentőbb az volt, amikor a Királyi Tüzérség, a Királyi Hadsereg Szolgálati Hadtest és a Kanadai Királyi Hadsereg Szolgálati Hadtest 47 emberét végezték ki a Repulse-öbölben lévő gerincen.
A hongkongi polgári lakosság elleni megtorlások kivételesen brutálisak voltak. Becslések szerint 10.000 embert öltek meg, és még többeket bántalmaztak, kínoztak vagy csonkítottak meg. A japán vezetés által hozott évek HongKong legsötétebb időszakát hozták el, karöltve az általuk létrehozott hiperinflációval,az ételjegyek bevezetésével, és a civil lakosság elleni megtorlásokkal.
ENG: THIRD PHASE: CAPITULATION OF HONGKONG
The fate of Hong Kong was sealed by Christmas 1941, with 25 December also known as Black Christmas. Major-General Maltby argued before the Defence Council that prolonging the inevitable would cause many unnecessary deaths, especially among Hong Kong's civilian population. The Defence Council was determined to hold out as long as possible. The Imperial Japanese Army began to break through the remaining defensive positions and approached the key points of Hong Kong's Stanley district at an alarming rate. By 25 December it was clear that any further resistance was futile, and at 1530 hours Governor Young and Major-General Maltby personally surrendered to the Japanese Imperial Commander, General Sakai, at the Peninsula Hotel.
At Stanley, Brigadier General Cedric Wallis held out, after Maltby had earlier been ordered to "hold out to the end". Wallis was informed of the British surrender at 20.00 hours, only to refuse and request a written surrender order from his superiors before he and his men surrendered.
At 02.30 on the morning of 26 December, a message arrived for Wallis. Wallis and men from the Royal Canadian Rifle Brigade, Middlesex Regiment and the Hong Kong Volunteer Defence Force were the last men to surrender during the Battle of Hong Kong.
Unfortunately, during the attack, Japanese army soldiers committed numerous massacres of prisoners of war. The most shocking of these was the execution of 47 men of the Royal Artillery, Royal Army Service Corps and Royal Canadian Army Service Corps on the ridge at Repulse Bay.
The reprisals against the civilian population of Hong Kong were exceptionally brutal. It is estimated that 10 000 people were killed and many more abused, tortured or mutilated. The years under the Japanese leadership brought the darkest period of Hong Kong's history, coupled with the hyperinflation they created, the introduction of food stamps and reprisals against civilians.
Unfortunately, during the attack, Japanese army soldiers committed numerous massacres of prisoners of war. The most shocking of these was the execution of 47 men of the Royal Artillery, Royal Army Service Corps and Royal Canadian Army Service Corps on the ridge at Repulse Bay.
The reprisals against the civilian population of Hong Kong were exceptionally brutal. It is estimated that 10 000 people were killed and many more abused, tortured or mutilated. The years under the Japanese leadership brought the darkest period of Hong Kong's history, coupled with the hyperinflation they created, the introduction of food stamps and reprisals against civilians.
A megadás pillanatai/Moments of the surrender
A háború végén elfogott japán háborús bűnösök/Japanese war criminals caught in the end of the war
Kanadai állás a hegyoldalban/Canadians dig in at a mountain slope
Hongkong védelme, a Wong Nai Chong Gap-nál lévő helyszín, ahol a Nyugati Dandár parancsnokságát és a Winnipeg-i Gránátosokat lerohanták a japán erők, 1941. december 19. (Library and Archives Canada/PMR79-166).
Hong Kong defences, site at Wong Nai Chong Gap where West Brigade Headquarters, and Winnipeg Grenadiers were over-run by Japanese forces, 19 Dec. 1941 (Library and Archives Canada/PMR79-166).
VESZTESÉGEK
A japánok hivatalosan 675 halottról és 2.079 sebesültről számoltak be; a nyugati becslések szerint ez 1.895 halott és 6.000 sebesült volt. A szövetségesek vesztesége 1.111 halott, 1.167 eltűnt és 1.362 sebesült volt (a források eltérőek; más adatok szerint 1.045 halott, 1.068 eltűnt és 2.300 sebesült, valamint 1.560 halott vagy eltűnt). A szövetséges halottakat, köztük brit, kanadai és indiai katonákat végül a Sai Wan katonai temetőben és a Stanley katonai temetőben helyezték nyugalomra. Az "indiai egyéb rangúak" összes harci veszteségét 1.164-re adják meg a Hongkongban helyőrségben állomásozó 3.893 indiai katona közül. Az 5/7 Rajput szenvedte el a legsúlyosabb veszteségeket, a 6 harcoló ezred közül a hongkongi csata során: 156 elesett vagy sebesülésbe belehalt, 113 eltűnt és 193 sebesült. A 2/14 Punjabnak 55 elesett vagy sebesülésbe belehalt, 69 eltűnt és 161 sebesültje volt.
A C haderő veszteségei a csatában 23 tiszt és 267 egyéb rendfokozatú halott vagy sebesülésben elhunyt, köztük a dandárparancsnokság öt tisztje és 16 egyéb rendfokozatú katonája, a Royal Rifles hét tisztje és 123 embere, valamint a Winnipeg Grenadiers 11 tisztje és 128 embere. A C haderőnek 28 tisztje és 465 embere is megsebesült. A halottak egy részét japán katonák gyilkolták meg a kapituláció alatt vagy után. A japán katonák számos atrocitást követtek el december 19-én, amikor a Sau Ki Wan közelében lévő szalézi misszió segélyállomásán lerohanták a segélyhelyet. Itt végül 1528 katonát, főként nemzetközösségi katonákat (túlnyomórészt indiaiakat és kanadaiakat) temettek el.
ENG: LOSSES
ENG: LOSSES
The Japanese officially reported 675 dead and 2,079 wounded; Western estimates put the number at 1,895 dead and 6,000 wounded. Allied casualties were 1,111 killed, 1,167 missing and 1,362 wounded (sources vary; other figures are 1,045 killed, 1,068 missing and 2,300 wounded, and 1,560 killed or missing). The Allied dead, including British, Canadian and Indian soldiers, were eventually laid to rest at Sai Wan Military Cemetery and Stanley Military Cemetery. The total combat casualties of "Indian other ranks" are given as 1,164 out of 3,893 Indian soldiers stationed in garrison in Hong Kong. The 5/7 Rajput suffered the heaviest casualties of the 6 fighting regiments during the Battle of Hong Kong, with 156 killed or wounded, 113 missing and 193 wounded. 2/14 Punjab had 55 killed or wounded, 69 missing and 161 wounded.
C Force casualties in the battle were 23 officers and 267 other ranks killed or wounded, including five officers and 16 other ranks of Brigade Headquarters, seven officers and 123 men of the Royal Rifles, and 11 officers and 128 men of the Winnipeg Grenadiers. 28 officers and 465 men of C Force were also wounded. Some of the dead were killed by Japanese soldiers during or after the surrender. Japanese soldiers committed several atrocities on 19 December when they stormed the aid station of the Salesians' mission near Sau Ki Wan. There, 1,528 soldiers, mostly Commonwealth soldiers (predominantly Indians and Canadians) were eventually buried.
Emlékpark a hongkongi várásházánál/Memorial garden at HK city hall
SaiWan katonai temető/SaiWan war cemetery
A hongkongért harcoló szövetséges katonák emlékét több tábla és szobor őrzi ma is HongKongban/
Many plates and statues preserving the memory of those allied soldiers in HongKong who fought here in 1941.
Sajnos jó filmet nem tudok nektek a témában ajánlani (tudtommal nem készült, amit találtam pedig annyira borzalmas, hogy annál egy gimnazista diákszakkör résztvevői is jobbat csinálnak....), viszont könyvből az alábbit javaslom beszerezni a téma iránt érdeklődőknek:
ENG: Unfortunately, I can't recommend a good film on the subject (as far as I know there is none, and the one I found is so awful that a high school student group could do better than that....), but I recommend the following book for those interested in the subject:
https://www.amazon.com/Battle-Hong-Kong-December-1941/dp/1445690497
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése