Shanghai leghíresebb szórakoztatóközpontja volt az 1920-as és 30-as évek folyamán. Egy, a brit koncessziós negyedben elhelyezkedő több szintes épületet kell elképzelni, amely rengeteg helyiséggel rendelkezett a különböző előadásokhoz, szerencsejátékokhoz, jövendőmondáshoz, de voltak benne éttermek, egy szép tetőkert és még egy bank is (ha már a szerencsejáték kéznél volt), valamint a központ falai között is virágzott a drogkereskedelem és a prostitúció. A központ napi 20.000 látogatót fogadott, azonban a gazdasági válság és a japán megszállás sajnos megállította az itt folytatott üzleti tevékenységeket, így 1937-től ételosztó központként funkcionált a háborús menekültek számára.
1937. augusztus 14-én következett be az a sajnálatos esemény, amit a történetírás Fekete Szombatként tart számon. Shanghai ostroma épphogy csak a második napjába lépett, amikor a koncessziós negyed mellett horgonyzó japán Izumo hadihajó ellen a kínai légierő támadást intézett, ám a támadás balul sült el. 4 ledobott bomba eltévedt, és ebből kettő a Szórakoztatóközpontot előtt csapódott be, a másik kettő a Nanking úton. A központ elé esett bombák közel kétezer embert öltek meg egy szempillantás alatt, a másik kettő 700 embert ölt meg és közel 3000-et megsebesített. A bombázásban vesztette életét Frank Rawlinson (kínai nevén: Yue Lingsheng) protestáns misszionárius is, aki egyike volt annak a 4 amerikai állampolgárnak, akik Shanghaiban vesztették életüket ezen a napon, mindössze néhány perc eltéréssel csak egymástól.
Bombakráter a Szórakoztatóközpont előtt
Háborús menekültek a Szórakoztatóközpontban
A szórakoztatóközpontot aztán 1954-ben újranyitották, viszont a szórakoztatás kizárólag a Párt által diktált puritán színvonalat képviselhette. Ahol az ember egykoron huligánokba, zsebtolvajokba és prostituáltakba botlott minden lépésnél, most másfajta szórakoztatásban találhatta meg érdeklődését: akrobata, dráma, és vígjáték előadások valamint zenei események színesítették a palettát. A Kultúrális Forradalom (amelyben éppen csak kultúra nem volt és sokkal inkább a Párton belül egymással versengő frakciók agresszív hadjáratai voltak minden létező dolog /s olykor egymás/ ellen, amelyek a tradícionális kínai értékeket közvetítették) alatt az egész szórakoztatóközpont leállt és csak 1987-ben nyitott újra, majd pár év múlva ismét bezárt a szükséges felújítások miatt. A 2010-es shanghaji Világkiállítás előtt aztán újra megnyíltak a központ kapui. Az akrobata mutatványok mellett immáron kínai néptáncot, pekingi Opera darabokat, videojátéktermet, diszkót, karaoke valamint egy európai stílusú bárt is megnézhet az arra tévedő látogató.
A Nagyvilág Szórakoztatóközpont napjainkban
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése