A NAGY MENETELÉS CSATÁI
1934 novemberében Chiang Kai-shek 5 részre osztotta szét főerőit, hogy megkísérelje teljesen felmorzsolni a menekülésben lévő Kínai Vörös Hadsereget (a továbbiakban: KVH - a szerk.) a Xiangjiang folyónál. Erre a hadmozdulatra az NRA közel 400.000 katonát mozgósított, hogy a Xiangjiang folyót használva egy negyedik blokádot állítsanak a kommunisták útjába (mivel az üldözött KVH-nek sikerült egyhuzamban 3 NRA-s blokádot áttörnie és gőzerővel mentek nyugatnak), majd ezzel megpróbálják bekeríteni és megsemmisíteni azt a Xiangjiang folyótól keletre.
A KVH-nek két folyó is az útjába akadt, amin átkelhettek: az egyik a Xiaoshui a másik pedig a Xiangjiang volt. Chiang Kai-shek fő terve az volt, hogy a KVH-t a Xiaoushi folyótól keletre feltartóztatják, e terv megtörésének kulcsa azonban a Xiahoe folyó nyugati partján található kompkikötő elfoglalásában rejlett. November 18-án a KVH 2. Hadosztályának 4. Hadserege egy hatalmas távot lefutva kizárólag védekező harcokba bocsájtkozott és visszavonult Guangxi tartomány felé. Itt a KVH könnyűszerrel elfoglalta Daoxiant és annak déli részén egy ponton hidat építve biztosították az őket követő Kínai Nemzeti Forradalmi Katonai Bizottság katonái számára az utat a Xiaoshuin át. Az NRA első terve kudarcot vallott.
Az NRA-nak azonban egy második terv is akadt a tarsolyában, ez pedig azt takarta, hogy a KVH-t a Xiangjiang folyó keleti partján próbálják majd meg feltartóztatni. Chiang Kai-shek 20 hadosztályt mozgósított (ez a már fentebb említett 400.000 katonát takarja) és mintegy 150 kilóméternyi blokádot állított fel a Xiangjiang folyó mentén, amelyen minden talpalatnyi földet ők ellenőriztek. A vörösök végül a Jieshou és a Longfengzui közti folyórészt választották az átkeléshez, az ellenség azonban ekkor már teljes készültségben volt. Az első Vörös Hadsereg jobbról, a harmadik Vörös Hadsereg balról, valamint a nyolcadik és a kilencedik hadseregcsoportok a két szárnyat fedezve biztosították az utat a Központi Hadsereg és a katonai bizottság embereinek átkeléséhez. november 27-én a Vörös Hadsereg előörse átkelt a Xingjiang folyón és biztosította az átkelőpont másik felét, és felhúzták a ponton hidat.
De ekkor a Vörös Hadsereg vezetői még mindig nem voltak hajlandók eldobálni azokat az "oltárokat, fazekakat és edényeket", amelyeket magukkal szállítottak, és csak feleslegesen lassították a mozgásukat, amellyel így csak napi 20-30km közti távolságot voltak képesek előrehaladni. Ennek eredményeképpen az oldalszárnyakat biztosító vörös katonák kénytelenek voltak állandó csatározásba bocsájtkozni az élőerőben és felszerelésben is fölényben lévő NRA-s katonákkal, hogy fedezzék a saját főerőiket.
A KVH 1. Hadosztályának feladata volt, hogy tartsa Yueshant és megakadályozza a velük szembenálló, Liu Jianxu vezette 3 NRA-s hadosztály betörését a Xingjiang folyó felől, de a nacionalistáktól valóságos golyózáport kaptak, és az őket támogató bombázóknak köszönhetően a Vörös Hadsereg állásai hamarosan egyetlen nagy lángtengerbe borultak. Mivel a támadást sikeresnek vélték, a nacionalisták hatalmas hullámokban kezdtek özönleni a vörösök állásai felé, azonban ahogy hatótávon belül értek, az életben maradt KVH-sok irdatlan puska és géppuskatüzet zúdítottak rájuk. A csata egy napig tartott és mindkét oldal súlyos veszteségeket tudhatott magáénak.
A következő napon az NRA-sok visszább vonultak, hogy oldalba kaphassák a kommunisták állásait és vad támadást indítottak. November 29-én Liu Jianxu rájött, hogy a KVH vezetősége aznap fog átkelni a Xiangjiang folyón, így sebtiben még 4 hadosztályt mozgósított a környező tartományokból, majd minden erejével támadást intézett a Vörös Hadsereg ellen. Liu Jianxu tábornok(劉建緒) amúgy később részt vett Shanghai ostromában a 10. Hadseregcsoportot irányítva, majd 1949-ben Hong Kongba ment, és 1951-ben Brazíliába emigrált.
Liu Jianxu tábornok
(1892. október 2. - 1978. március 22.)
Ekkorra a Vörös Hadsereg katonái már napok óta alvás és jószerivel élelem nélkül, holtfáradtan tartották állásaikat, ám az ember és tűzerőfölényben lévő NRA-sokkal szemben nem tudták felvenni a versenyt, akik így is csak úgy tudták elfoglalni a Mihua-hegyet és a Meihua-gerincet, hogy az ott védekező összes vörös katonát megölték.
December elseje egy rendkívül kritikus nap volt, és talán az egész ütközetben a legdurvább is. Kora reggel az NRA repülőgépekkel megtámogatva támadást indított, hogy visszaszerezze a kompkikötőt, de a kommunisták keményen visszavágtak és állták a sarat. Számos sikertelen próbálkozás után a nacionalisták az immáron egyesült 1. és 2. Vörös Hadosztályra koncentrálták a támadásaikat, még körbe is kerítették azokat, de a nagyrészük a gyűrűből sikeres kitörést hajtott végre. Dél körül a Katonai Bizottság két hadoszlopa sikeresen átkelt a Xiangjiang folyón és túljutott a Xianggui országúton is. A KVH védekezésben lévő egységei lassacskán elkezdtek visszavonulni, ezzel pedig a tervezett hadművelet sikerrel zárult.
Hatalmas árat fizettek érte, ugyanis a 86.000 katonából 56.000 elesett az ütközetben (ez pedig gyakorlatilag majdnem a teljes haderő háromnegyede), a tragikus veszteség a parancsnokokat és a katonákat egyaránt sokkolta. Ez a későbbiekben az egész KVH katonai stratégiájának és ideológiai alapjainak megváltoztatását eredményezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése