Kékingesek Társasága (Blue Shirts Society), 1. rész

A kínai Kékingesek Társasága (藍衣社 / 蓝衣社) 

Megalapítva: 1932
Feloszlatva: 1938
Ideologiák: Kínai nacionalizmus, Fasizmus, Three Principles of the People, Korporativizmus, Antikommunizmus
Jellemző szín: kék

A kínai Blue Shirts Society vagy másnéven a Society of Practice of the Three Principles of the People (kínaiul: 三民主義力行社 vagy rövidítésként SPTPP), a Spirit Encouragement Society (勵志社, SES) és a China Reconstruction Society (中華復興社, CRS) egy titkos ultranacionalista társaság volt a Kuomintangon belül, ami az olasz fasiszták modelljét vette át. 

Habár a korai szakaszban a társaság legfontosabb tagjai a Whampoa-i Katonai Akadémiáról valamint a Whampoa-i Klikk alapítói közül érkeztek, 1930-ra a befolyása már kiterjedt a katonai és politikai érdekszférákra, de nem maradt kivétel Kína gazdasága és társadalma sem. A Kékingesek Társaságának felemelkedése és bukásának folyamata viszonylag gyors volt és sok homály fedi, és ritkán emlegetik fel mind a KMT mind pedig a Kínai Kommunista Párt részéről, akár a Kínai Népköztársaság megalapítását, akár az azt követő Kuomintang periódust nézzük Taiwanon.

A TÁRSASÁG SZÜLETÉSE:

A Kékingesek eredete a Whampoa-i Klikk időszakára vezethető vissza, az 1924-es évekbe, amiben sok tapasztalt és tehetséges katonatiszt szolgált, nagyrészük személyesen fogadott hűséget Chiang Kai-sheknek és a Sun Yat-sen-i ideáknak, a Three Principles of the People-nek.

Az 1927-es Északi Expedíció után, Chiang Kai-shek és a KMT Kína javarészét ellenőrzése alatt tartotta. A frissen megalakult kormány egy társadalmi válság kellős közepén találta magát: 

- hatalmas feszültségek voltak, mivel Japán nem tett le Mandzsúria megszállására való terveiről

- Chiang Kai-shek formálisan feloszlatta az Első Egyesült Frontot (First United Front), ami egy korabeli szövetség volt a KMT és a CCP (Kínai Kommunista Párt) között, ez a lépés viszont egymás ellen fordította a két pártot. A CCP inkább a városokban rendelkezett nagyobb létszámú követővel viszont kisebb befolyással bírt a vidéki részeken, veszélyt jelentve ezáltal Chiang Kai-shek kormányára. Maga a KMT ezidőtájt abszolút nem volt egységes: számos különböző megosztott csoportból és azok vezetőiből állt, akik hatalmi harcot vívtak egymással: Chiang Kai-shek, Hu Hanmin és Wang Jingwei.

Kínát még mindig kínozta a korrupció, a szegénység és a ritkán előforduló polgárháborúk. 

Mivel a whampoai katonai akadémia Chiang uralmának alapját képezte, ezért néhány whampoai végzős úgy érezte, eljött a cselekvés ideje. Ezt követően 1931 júliusában Teng Jie (滕傑) és Xiao Zanyu (蕭贊育), akik Japánban található Meiji egyetemen tanultak, visszatértek Kínába, hogy kivizsgálják a japánból jövő fenyegetéseket és bármiféle közeljövőben bekövetkező háború lehetőségét.

Amikor Teng és Xiao visszaérkeztek Kínába, megdöbbenve és felháborodva fogadták azt a felismerést, hogy a KMT "a dekadencia felé halad". Teng előállt egy tervezettel, amely a KMT megújítását tűzte ki elsődleges céljául, javasolva egy nagy és erős vezetőt, aki megmentheti mind Kínát, mind pedig a Kuomintangot. Az elképzelés az volt, hogy a vezető bármilyen eszközzel uralkodhat, egyfajta jóindulatú diktátorként. Chiang Kai-shek egy jól hangzó jelölt volt a célra, így a következő hónapokban Teng a főváros, Nanking körül tette meg utazásait, hogy megnyerje a whampoai végzősök támogatását. 

Teng jó kapcsolatban volt Zeng Kuoqing-el (曾擴情), aki nem csak az első whampoai végzősök között volt, de a "vezetője" is a Whampoa-i Végzősök Társaságának. Mivel a KMT betiltott minden szervezett politikai pártot, így Teng és Zeng titokban kereste fel a Végzősök Társaságát. Zeng kiválóan használta befolyását és összeköttetéseit a whampoai végzősök között, hogy rendszeresen megszervezésre kerüljenek azok a találkozók, amiken Teng reformtervezetének lépéseit vitatják meg. 

Sok hónap kemény munka után a csoport immár olyan nagynevű végzősöket is a soraiban tudhatott, mint He Zhonghan (賀衷寒), aki széles körben úgy volt ismert, mint a Whampoa-i Akadémia Három Legjobb Végzősének egyike (a másik kettő CCP (Kínai Kommunista Párt) tag volt: Jiang Xianyun (蔣先雲) és Chen Geng (陳賡), utóbbi a Sun Yat-sen Elméleti Kutatócsoport ősatyja volt). Szintén egy idetartozó nagy névnek számított Hu Zongnan (胡宗南), aki egy épp feltörekvőben lévő fiatal tábornok volt Chiang Kai-shek hadseregében, Deng Wenyi (鄧文儀), egy másik ősatyja a Sun Yat-sen Elméleti Kutatócsoportnak és egyben Chiang Kai-shek minisztere is, valamint Feng Ti (丰悌), aki az I. KMT-s hadosztály népbiztosa volt. 

1931 szeptemberében a harmadik csoporttalálkozó alkalmával megszületett az a testület, amely a KMT megreformálását és a Japán elleni harcot tűzte zászlajára. He Zhonghan útmutatásai alapján ez a csoport lett a Society of the Practice of Three Principles of People (三民主義力行社, SPTPP). Tenget főtitkárrá választották. A párt iránymutatást adott ki a tagok működésének és fegyelmi szabályzatainak működését illetően, majd a főbb pontokat az alábbiakban határozta meg:

- titkos módszerek használata a Japán, a Kínai Kommunista Párt valamint más KMT-n belüli klikkek (csoportok) ellen, valamint biztosítani a whampoai klikk dominanciáját mind a KMT-n, mind pedig Kínán belül

- a Whampoa-i Végzősök Társasága tagjainak arcképét propaganda célokra felhasználni, hogy biztosítsák az utánpótlást és egy kiválóan szervezett, magas fegyelemmel bíró csoport jöhessen létre.

Az ehhez szükséges anyagi támogatások javarészt Dengnek köszönhetően futottak be, aki a KMT Könyvesboltját üzemeltette, ami egyben bemutatóterme is volt a párt propagandájának. Hovatovább, hogy elkerüljék a KMT politikai pártok tiltásával járó letartóztatásokat, a tagok úgy határoztak, nem avatják be a tervükbe Chiang Kai-sheket, még annak tudatában sem, hogy őt tartották a szellemi mentoruknak és vezetőjüknek. 

Kang Ze (康澤), aki Chiang engedélyével kiadta a China Daily újságot, a SPTPP szócsöve lett.

1931 decemberében a KMT-n belül és kívül dúló nyomás hatására Chiang lemondott. Mialatt visszavonultan élt szülőfalujában Zhejiangban, elkezdett érdeklődést tanúsítani Benito Mussolini fasizmusa iránt. Mussolini és Chiang Kai-shek sohasem találkoztak, de a kormányaik együttműködtek egymással a megbízott képviselőiken keresztül. Közös értekeltségek és tervek kötötték össze őket, kialakítva egy példa nélküli kapcsolatot a két ország történelme során. Hsiang-hsi Kung (1881-1967), a Kuomintang Végrehajtó Bizottságának tagja, ipari miniszet és egyben Chiang Kai-shek sógora, csatlakozott az egyik magasrangú találkozók egyikéhez Rómában. 1933 februárjában Kung találkozott a Pápával és magával Mussolinivel is. Visszatérve Kínába, a kínai miniszter személyesen számolt be Chiangnak az Olaszországnak rá gyakorolt pozitív benyomásairól, így ennek a találkozónak a gyümölcseként sikerült lefektetni egy gazdasági és katonai együttműködés alapjait. 

Megkezdődtek a hivatalos előkészületek egy felkészítő misszióra (majd ezt követte egy második, szintén sikeres misszió), melynek a célja a kínai légierő fejlesztése volt, ezt Chiang Kai-shek nagy stratégiai jelentőségű szektornak tartotta. A fejlesztési missziót később hivatalossá tette egy diplomáciai felkérés a Fasiszta Kormány felé, 1933 április 10.-én, megspékelve egy 100 millió lírás repülőgép beruházással a FIAT és Caproni gyárak felé. 

Nemsokkal később Deng beavatta Chiangot az SPTPP létezésének titkába. Chiang bekérette He Zhonghant, Teng Jie-t és Kang Ze-t egy megbeszélésre, ahol bejelentette az ötletét egy hivatalosabb, méginkább fegyelmezett szervezet létrehozására, német vagy éppen olasz mintára (például Mussolini híres Feketeingesei /Fasci di Combattimento, Black Shirts/. A párt irányítására vonatkozó speciális szabályok megalkotása elkezdődött.

Olasz Feketeingesek, 1920

A Generalissimo véleménye a fasizmusról az alábbi volt: 

"Amire manapság Kínának szüksége van, az nem egy olyan "izmus" amely kifejti, hogy Kínára milyen ideális jövő vár, hanem egy módszer, ami megmenti Kínát ezekben a pillanatokban. A fasizmus egy stimuláns a hanyatló társadalom számára. Megmentheti vajon a fasizmus Kínát? A válaszunk: igen!. A fasizmus az, amire Kínának a leginkább szüksége van."

Chiang támogatásával Teng kidolgozott egy hierarchikus szervezeti formát. Ennek legtetején Chiang állt azokkal az alapítókkal, akik a whampoai végzős diákok elitjét képezték. Új tag kizárólag akkor léphetett be a szervezetbe, ha őt maga Chiang Kai-shek ajánlotta be 2db javaslattal valamint az ő jóváhagyásával. A csoport tagjai nem mondhattak le, kivéve, ha a csoport feloszlott. A szabályok vagy a fegyelmi normák megsértése szigorú büntetéseket vont maguk után. 

1932-ben Chiangnak sikerült visszavenni és megszilárdítania hatalmi pozícióját az ellenfeleivel folytatott hatalmi harcok után. Remélve, hogy egy arra alkalmas ember az SPTPP reformjait meggyorsíthatja, egy februárban megrendezett titkos összejövetelen Gui Yongqing (桂永清), az SPTPP tagja, Liu Jianqun (劉健羣)-t javasolta alkalmas jelöltnek. Liu, He Yingqin (何應欽) minisztere később nagyban hozzájárult a csoport sikereihez.

Liu nevéhez köthető az a röpirat is, amely a "Some Opinions On The Reform of the KMT" nevet viselte. Liu a KMT reformjának végrehajtását egy, a Mussolini Feketeingeseihez hasonlóan szervezett elitcsoporton keresztül javasolta. A tagok általános viseletére a kék inget határozta meg, hogy ezáltal is reprezentálják hűségüket a hazájuk és szellemi vezetőjük felé. Ennek megfelelően a vezetőnek egy magasztos, felsőbbrendű szellemiséggel kell bátorítania másokat, a szabályok megsértése pedig szigorú büntetésekkel kell, hogy járjon. A közfeladatok az egyén képességeitől függenek, ez terjedhet a szomszéd/környék megfigyelésétől egészen a katonai szolgálatig. Az emberek életét szakaszokra osztva képzelte el, beleértve a a fiatalságot is. Így Kína egy militarizált társadalom lenne, három szintű társadalmi berendezkedéssel: Legfelsőbb Vezető - Kékingesek társasága - Nép

Liu Jianqun(1902-1972)

Liu Jianqun megparancsolta, hogy a tagságot mindenkinek teljesen titokban kell tartani:
"A feudális behatások azonnali megdöntése, a Vörös Banditák kiirtása és a külföldről érkező káros tevékenységek megfelelő kezelése érdekében a Kékingesek Társaságának tagjai tevékenységüket titokban folytassák a különböző tartományokban, Xianban és más városokban, kivéve a központi Kuomintang főparancsnokságot és más politikai szervezeteket, akiknek a munkáját hivatalos módon kell végrehajtani." 

Chiang találkozott Liuval és értékelte az elméleteit, ami végül a SPTPP beolvadását eredményezte a Kékingesek Társaságába. 1932 márciusában egy már meglévő klub (Spirit Encouragement Society (勵志社) ) álcája alatt a SPTPP hivatalosan is bejelentette megalakulását. Habár Liu azon javaslata, mely a kék ing viselését és a társadalom középső rétegének ezután való elnevezését tűzte ki célul nem valósult meg, az SPTPP-t az emberek maguk között már csak a Kékingesek Társaságának nevezték. Az alapítóceremónián Tenget főtitkárrá választották. A Kékingesek társasága hat különböző részlegből állt: Titkárság, Szervezet, Propaganda, Katonaság, Különleges Ügynökség és Logisztika. A titkos társaság elérte csúcsát, immáron a Kékingesek behálózták az egész ország politikai rendszerét, a katonaságot, de még az egyszerű emberek hétköznapjait is.