Június 25-én az NKPA (Észak Koreai Néphadsereg) átlépte a 38. szélességi fokot és megtámadta Dél-Koreát. A T-34-es tankokkal és nehéztüzérséggel megtámogatott, német blitzkrieghez igencsak hasonló hadmozdulat igencsak meglepte a délieket, akiknek páncélelhárításra alkalmas eszközök híján esélyük sem volt megállítani az északi inváziót. A déliek 4 hadosztállyal (papíron, ugyanis a gyarkolatban ezek max fél hadosztálynyi feltöltöttséggel bírtak) próbálták elkerülni az összeomlást a nagyvárosi negyedekben, miközben a déliek 7. hadosztálya szinte megsemmisítette az északiak 4. hadosztályát. A déliek hadosztályai gyakorlatilag megsemmisültek az utcai harcokban, a maradék csekély létszámú katona még 3 napig tartotta magát különböző kis katlanokban, bár az északiakat már semmi sem állíthatta meg.
A jól képzett északi katonák oroszlánként harcoltak, és bármelyik akkori ázsiai ország haderejével eredményesen felvehették volna a versenyt. Az egyre gyorsabb északi előrenyomulás lassítása céljából a déliek Június 28-án felrobbantották a a Han folyón átívelő hidat, ezzel csapdába ejtve a dél-koreai 5. hadosztály még Szöulban rekedt tagjait és több száz, a városból épp elmenekülő civilt. Sokat nem értek el ezzel a manőverrel, ugyanis az északiak nemes egyszerűséggel átúsztak a Han folyón, és egy napra rá Szöul felett már a vöröscsillagos észak-koreai zászló logobott.
NKPA csapatok Szöulban
Az ütközet meglehetősen tragikusan végződött, 65.000 dél-koreai katonából 44.000 meghalt vagy ütközet közben eltűnt, míg a 107.000 fős északiak egy alig 1200 fős veszteséget könyvelhettek el.
