A kommunistákkal való szakítás után a KMT kormány elkergette a szovjet katonai tanácsadókat és német segítséget kért, hogy hadseregét a kor elvárásainak megfelelően fejleszthesse. Németország volt akkoriban az egyetlen, aki Kínának segíteni akart, talán abból a megfontolásból is, hogy az első világháborút vesztesként befejező Németország nem bővíthette ki saját hadseregét az igazságtalan békefeltételeknek köszönhetően. Sok hozzáértő német tábornok (akik elvesztették a megélhetésüket), örömmel szolgált katonai tanácsadóként Kínában.
A kínai német katonai misszió eredete az 1920-as és 30-as években Sun Yat Sen nevéhez kötődik, aki több híres és szakképzett német katonai tanácsadót választott ki, mint Alexander von Falkenhausent, Alexander von Seeckt-et, Max Bauert és még sokan másokat.
Az I. Világháborút megelőzően, Sun Yat Sen jópárszor elutazott Németországba. Őszintén csodálta, ahogyan Németország újraegyesítette önmagát, ahogy az egyetemi, gazdasági, és népjóléti intézményeik működtek stb. Gyakran gondolkodott azon, hogy a német elemek számos ilyen aspektusát át lehetne emelni a kínai rendszerbe, hogy Kínát erősítse és egyben egy erős alapú országot teremtsen meg a jövőre nézve. Érdemes megjegyezni, hogy Sun Yat Sen egyáltalán nem volt elvakult németpárti, de a német sikereket tisztelte és nagyraértékelte. Nagyon sok Kuomintang (KMT) vezetőségi tag osztotta ezen németpárti gondolatait, többek között maga Chiang Kai-Shek és Dr. Chu Chia-hua is.
Dr. Chu Chia-hua kulcsszereplő volt, ugyanis az I. Világháború alatt a berlini kohászati intézetben tanult mérnökként. 1926-ban a cantoni Sun Yat Sen Egyetem elnökeként kapcsolatbalépett Max Bauer ezredessel ( aki egykoron Luddendorf vezérezredese volt a stratégiai mobilizációs osztályon - Bauer vezető mérnöke volt a "Hundenburg program"-nak, ami igyekezett megoldásokat találni a modern német hadsereg igényeire a hadiipari cégeknél), hogy tanulmányozza az üzleti lehetőségeket Kínával. Az ajánlat elfogadtatott, és Bauer még 1927-ben találkozott Chiang Kai-Shekkel. Bauer kivételesen jó kapcsolatot tudott ápolni a körülötte lévőkkel, így nagyon gyorsan összebarátkoztak, aminek a végén Chiang Kai-Shek felajánlotta neki, hogy legyen a katonai tanácsadója (Bauer pedig örömmel fogadta el a felkérést).
A helyzetet kielemezve Bauer arra a következtetésre jutott, hogy a német ipari kapacitást simán mobilizálni tudják, hogy a kínai gazdaságot újjáépíthessék. Az erőfeszítései vegyes fogadtatásban részesültek. A hűvös fogadtatás egyik oka az volt Németországban, hogy egy másik ország katonai erejének fejlesztésén való munkálkodás elég húzósnak mondható volt, ha figyelembe vesszük a Versailles-i békeszerződés Németországra gyakorolt feltételeit. Habár Bauer minden erőfeszítését latba vetette a siker érdekében, a német Reichswehr végül nem támogatta olyan mértékben Kínát, mint ahogyan azt Bauer szerette volna.
Ennek ellenére Bauer két nagyon fontos sikert is elkönyvelhetett mielőtt belehalt egy Kínában összeszedett betegségbe. Megalapított egy kereskedelmi részleget, és a Reichswehr óvatosan bár, de belement egy titkosan működtetett német katonai tanácsadó csoporttal való együttműködésbe is, ami Nanking (Nanjing)-ban alakult meg.
Max Bauer ezredes (1869-1929)
Kínába visszatérve Bauer javasolta Chiang Kai-Sheknek, hogy hajtsa végre a kínai hadseregben az általa javasolt leépítési és újraalakítási tervet. 1928-ban a kínai hadsereg közel 2.25 millió katonát számlált. Bauer javasolta, hogy Kína csak egy kisebb létszámú de annál ütőképesebb és a német normatívák szerint kiképzett haderőt tartson fenn, a maradék katonákat pedig szervezzék meg helyi milíciákba. Amilyen jól hangzott a terv, olyannyira nem valósult meg soha. Kitört egy újabb polgárháború, mert Kínában valahogy senki nem tudott azon megegyezni, hogy mit adjon fel és mit tartson ellenőrzés alatt.
Ennek a visszaesésnek dacára, Bauer és a német csapata továbbra is azon munkálkodott Chiang Kai-Shekkel, hogy egy új kínai hadsereg épülhessen fel, német kiképzési normatívák szerint. Nankingben megalapították a Központi Katonai Akadémiát, amit Whampoából ide helyeztek át. A kulcsfontosságú és egyben első számú cél az volt, hogy egy új struktúrájú katonai vezetés és az ehhez tartozó kommunikációs protokoll jöjjön létre az új kínai hadsereg számára.
Bauer hirtelen és tragikus halála 1929. május 6.-án következett be, és Kínában temették el, normál szertartási forma szerint.
Haláláig a német légitársaságok szintén belevetették magukat a lázas munkába, és egy minél erősebb jelenlétre törekedtek Kínában. Kelet-Ázsiában Lufthansa az egyik vezető fejlesztő volt az új repülési útvonalak megtervezésének tekintetében. Ezen kívül megjelentek új német-kínai légitársaságok mint például az EURASIA Fluggelschaft. A kezdetekben Junkers F-34-eseket használtak, később már Ju-52-eseket. Ezek a légitársaságok kiemelt szerepet játszottak a német katonai személyzet Kínába szállításában, de ezenkívül utánpótlást és egyéb szükséges árucikkeket is egyszerűen tudtak a két ország között szállítani.
Az Eurázsiai Légitársaság logója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése