Hengyang 1944

        Igazán örömteli hírrel szolgálhatunk, ugyanis Kínában Június 28-tól vetítik a mozikban ezt a remekművet, amely a Kínai-Japán háború egyik legvéresebb városi csatájának állít emléket. Bennem azért felvetődik, hogy ha egy úgynevezett kommunista kormányzat alatt Kínában készülhetett már több olyan film is, amely méltó módon emlékezik meg az ottani Nemzeti Hadseregről, mi miért is nem kaphatunk már végre egy tisztességes, nagy költségvetésű Budapest Ostromás filmet, amely méltó módon emlékezik meg az ott harcoló Honvédeinkről?

Tavaszi Offenzíva rendezvény beszámoló

    Az elmúlt 3 hét rengeteg feladattal járt, igyekeztem minél többet kihozni a Zsámbékra épülő kismúzeumból és az oda kivitt információs anyagokból. Ami szabadidőm volt, mindet ennek rendeltem alá, és úgy gondolom, nem eredménytelenül. A szokásostól eltérően egy dupla rendezvénnyel nyitotunk, ugyanis még márciusban kaptunk meghívást Vereb község önkormányzatától más hagyományőrző csoportokkal együtt, így nem csak részt vehettünk egy igen kiváló rendezvényen, hanem sok régi baráttal is össze tudtunk futni a hétvége második napján.

ZSÁMBÉK:

    Amennyiben követtétek az Instagram oldalunkat, tudjátok, hogy az elmúlt fél évben egy kis kültéri múzeumot kezdtünk el berendezni a Zsámbéki rakétabázison található területünkön, igyekezetünket pedig azért némileg siker koronázta, még ha a teljes szerkezet nem is lett kész annyira, mint ahogyan szerettem volna. Immáron megtekinthető az első pár történelmi anyag, kezdve a Marco Polo hídi incidenstől a sihangi raktár ostromáig, mindezt gazdag információs és képanyaggal tarkítva. A meleg ellenére az idő jól telt, a Kínából idelátogatott barátom is élvezte az eseményt, az új embereket és a megannyi új élményt , mivel régi vágya volt kipróbálni egy német oldalkocsis motort, így ezt a kívánságát is teljesítette egy kedves úr az egyik német csoportól. Ezúton is köszönjük neki!

    A móka nem ért véget ennyivel, ha már kint voltunk, megcsináltuk a több, mint egy éve tervezett füstös csapatképeket is, sajnos az egy perc helyett ezek valami rejtélyes oknál fogva 20-30 másodperceket bírtak csak, így az idő rövidsége miatt nem sikerült többet megvalósítanunk. A végeredményt alább csodálhatjátok meg, szerintem a fotósunk munkája (mint mindig) igazán magáért beszél! 

    A bázis területén látogatókból nem volt hiány, viszont a mi helyünket a szokásosnál kivételesen kevesebben látogatták meg (betudható szerintem annak, hogy a bázis területe viszonylag nagy, így ha egy középszerű létszám is jön el egy ilyen hétvégi nyílt napra, az azért elég szépen eloszlik, és nem biztos, hogy minden kiállítót megtalálnak). A valamivel arrább lévő 1. VH-s hagyományőrzős barátainktól a nap folyamán kölcsönkaptunk fotózásra egy eredeti ZB26-os géppuskát, így az egyenruháink alakulatjelzéseit mixelve, pár fotó erejéig megjelenítettünk egy valóban megtörtént konfliktust 1939/40-ből, ahol a 71. Hadsereget (a 36, 87. és 88. elithadosztályokat küldték ki a japánok által kelepcébe csalt kommunista csapatok (8./18. Hadseregcsoport) megmentésére. Ízelítőnek itt egy kép, a teljes sorozat később kerül feltöltésre! 

    Végül, de nem utolsósorban a kismúzeumunk mögött felállításra került a Kunlun hágói csatának emléket állító tábla korabeli kicsinyített mása, amelyre barátunk vállalta el a tradícionális kínai karakterek felfestését. A végeredmény kiváló lett, a feliratok szépen díszelegnek az előzetesen lazúrral gazdagon átkent fatáblán, s nem mulasztottuk el mi sem a kötelező fejhajtást. 

Az eredeti emlékmű 1940-ben

Az általunk épített emlékmű, 84 évvel később, 2024 májusában

    A rendezvény még ugyan nem ért véget, de közeledett hozzá, így elkezdtünk összepakolni, hogy a biztosított fuvar segítségével még világosban átérjünk Verebre, lecuccoljunk, és a másnapi rendezvény előtt még pihenhessünk egyet. 

VEREB:

    A fáradalmakat kipihenve a kocsiban fogant meg az ötlet, hogy kellene egy jó fagylaltot betolni valahol útközben, így a választásunk a Vereb előtti, Lovasberény faluban található Hóman fagyizóra esett. Nos, nem hogy nem bántuk meg, de bátran merjük ajánlani az arratévedőknek a fentebb említett igen kiváló fagylaltozót! Talán valamikor délután 5 és 6 óra között érhettünk be Verebre, ahol már vártak minket az elszállásolásunkat biztosító tiszta, és igen kényelmes jurták, nagy meglepetésremre pedig a vietnámi hagyományőrzős barátaink is, a mellettünk lévő Jurtában (hogy csak az információ sikkadt el nálam az ő részvételüket illetően, vagy nem beszéltünk róla, rejtély, viszont az este maradéka kiváló hangulatban, sok hülyüléssel, beszélgetéssel, jó ételekkel és mindenki számára megfelelő üdítők elfogyasztásával telt.

    A kiváló levegő és a völgy megtette a hatását, vasárnap reggel kipihenten ébredtünk. Az esemény apropója nem csak egy kis stand volt a kiállítóknak, hanem a község mellett található, honfoglaláskori sírhelyhez való csoportos levonulás, ami nagyon megadta a légkörét a rendezvénynek. Rendezett sorokban, a megbeszélt alaki és tiszteletadási formákat tartva álltuk végig a rendezvényt, majd indultunk vissza utána a völgybe (némi kellemes kitérővel persze!)

    A helyi pincészetnél meghívtak minket némi üdítőre, így a takaros kis háznál a fák árnyékában megpihentünk kicsit, mielőtt tovább indultunk volna vissza a völgybe. A helyben kínált zsírosdeszka igen kiválóra sikeredett, gondolom aki ivott, a borokkal is ugyanígy volt, én maradtam a szigorúan alkoholmentes repertoárnál. A visszautunk festői tájakon vitt végig, folytatódtak a vidám beszélgetések.

    A nap maradéka pihenősen telt, fogadtuk a standunkoz érkező látogatókat, kicsiket s nagyokat egyaránt, akik élvezték és érdeklődéssel fogadták a korabeli felszerelések látványát, de aki kérte, az kézbe is vehette a nálunk található relikviákat. Hogy mi is szórakozzunk kicsit, kipróbáltuk a völgy végében lévő légpuskás céllövészetet és az íjászatot is, mondani sem kell, mindkét helyen óriási sorok kígyóztak.

    Délután 4 óra felé azért már elkezdtek pakolászni a kiállítók, tudván pedig, hogy ránk egy tömegközlekedéses utazás vár, minél előbb el kellett kezdenünk készülődni. Váratlanul, de annál jobban esett, amikor egy barátunk felajánlotta, hogy kocsival hazadob minket, így rendes időben ért haza mindenki, és a felszerelések tömkelegét sem kellett így a fél országon végigvinnünk kézben. A verebi rendezvény az újdonság erejével hatott ránk, ha össze kellene foglalnom röviden: kiváló szervezés, mégjobb vendéglátás és rengeteg látogató. Azt már most biztosra mondom, hogy jövőre is szívesen beneveznénk erre a fesztiválra, mert mentálisan kipihenten és nagyon jó emlékekkel tértünk haza aznap este.

Köszönjük a meghívást Vereb község önkormányzatának!

Hundred Regiments Offensive, 2024-es rendezvénysorozat

 

Az osani csata (오산 전투)

 

        Az osani csatáról már érintőlegesen volt szó korábban, és habár az amerikaiaknak teljes vereség volt, a kitűzött célt elérték: hosszú órákra sikerült visszavetni az észak-koreai csapatok előrenyomulását. 1950. július 5-én az amerikai különítmény egy tüzérségi üteggel megtámogatva Osanig jutott (ez Szöultól délre található), és oldalbiztosítási feladatokat voltak hivatottak ellátni, hogy késleltessék az egyre inkább előretörő NKPA csapatokat valamint ezzel időt biztosítsanak a délebbre levő amerikai csapatoknak egy erős védelmi vonal kiépítésében. A Smith különítmény (Task Force Smith) egyáltalán nem rendelkezett semmilyen tankelhárító fegyverrel, csak az elégtelen 60 miliméteres páncélököllel és néhány 57mm-es antitank puskával voltak ellátva. Eltekintve néhány 105 miliméteres Howitzer ütegtől amelyekhez volt HEAT (High Explosive Anti Tank azaz nagyobb robbanúerejú páncélelhárító töltet) rakéta, az amerikai csapatok nem rendelkeztek olyan eszközökkel, amivel effektíven védekezhettek volna a Szovjetúnióban gyártott minőségi T34/85-ös fémmonstrumok ellen.

        Az NKPA-s tankokból álló hadoszlop az első adandó alkalommal szinte azonnal átgázolt a Smith különítmény egységein, és folytatták az útjukat dél felé. Ezután az amerikaiak tüzet nyitott a tankok után haladó mintegy 5000 fős észak koreai gyalogságra, de az északiak sikerrel támadták oldalba az amerikai csapatokat, ezáltal túlterhelve őket olyannyira, hogy visszavonulásnál kénytelenek voltak rendezetlenül elhagyni a pozícióikat. A Smith különítmény nagyjából 3 óráig tudta tartani a saját vonalait, de ekkorra már vészesen kimerülőben voltak a lőszerkészletek és egyre jobban akadozott az egységek közti kommunikáció is. Voltak egységek amelyek egyáltalán nem, vagy csak nagyon későn kapták meg a visszavonulási parancsot, így a felszereléseket, de ami még fájóbb, sajnos a sebesültjeiket is kénytelenek voltak hátrahagyni, akikre így biztos halál várt. A kínai PVA-sokkal ellentétben, akik sokszor vagy elengedték az amerikai foglyokat, (vagy ha el is fogták őket, normális bánásmódban részesítették őket) a észak-koreaiak nem bántak épp kesztyűs kézzel az amerikaiakkal, az esetek jórészében a végeredmény kivégzés volt. Sok elfogott amerikainak még így is sikerült az északi fogságból megszöknie.

Kilőtt észak-koreai tankok

Egy, az északiak által kivégzett amerikai hadifogoly

        3 hónappal később, 1950. szeptember 19-én Osan ismét egy újabb ütközet színtere volt, ahol az amerikai Nyolcadik Hadsereg parancsnoksága alatt álló, délről előrenyomuló amerikai és ENSZ-erők találkoztak az északról előrenyomuló X Hadtest erőivel, nem sokkal azután, hogy az észak-koreaiakat meglepték az incsoni partraszállással. Mivel mindkét haderő teljes gőzzel az észak-koreaiakat visszaszorító offenzívában vett részt, ez rövid úton az észak-koreai hadsereg teljes vereségét eredményezte a déli részeken.

Érdekességek a Koreai háborúról/ Things they don't teach you about Korean War

 

A második világháború eseményei kínai szemszögből/ WW2 from Chinese perspective

 

Egy rendkívül színvonalas projektet ajánlanék a figyelmetekbe, a The Armchair Historian kiváló minőségben rajzolt történelmi témákat jelenít meg. Böngésszétek a honlapjukat, és a Youtube csatornájukat, biztos vagyok benne, hogy sok érdekességet fogtok találni!

https://armchairhistory.tv/

Tavaszi Offenzíva rendezvényei